Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
178.  Elküldve: 2009-05-28 05:45:21, HIT ÉS IRODALOM
|
[126.] |
Bácsi Sándor: CSÖNDES CSODA
"Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból" (Márk. 8:22-30)
Ahogy akkor a betszaidi vakkal
személyesen, másra nem tartozó
kettesben tett oldó csodát az Úr,
megfogta szívem: nem nyájas szavakkal,
de ránehezült kézzel, gyógyító
erővel szegődött Ő társamul.
... Mert vak voltam. A mások vergődését
nem engedte meglátni jó-sorom,
hogy hiányzik a kenyér, vagy a szó.
Míg hangoztattam igazságom tényét,
mit tudtam én, hivalgó tisztaságom
milyen keserű módon lázító.
Azt sem láttam, hogy leereszkedésem
nem gyógyít, de felszaggat sebeket.
Így tapogattam, pózba merevülten.
Ahogy a vak, botommal keresgéltem,
merre az út, amerre tért nyerek.
Emberektől emberhez menekültem.
Vakon hittem, hogy a jog és igazság
győzelmét kell szolgálnom minden áron,
mert ez menti meg majd ezt a világot.
Munkálnom kell az Eszme diadalát,
elsöpörni, útjába bármi álljon.
Itt mindenki vagy átkozott, vagy áldott...
Kezem megfogta és úgy vitt magával.
Kivetett család fészek-melegéből,
kivezetett a társaim sorából.
Kezétől szemem megtelt fénysugárral,
de káprázott a beözönlő fénytől.
És fájt a fákként nyüzsgő ember-tábor.
Újra éreztem kezének nyomát.
Érintett, s most már tisztán láttam én
amint ezután mindig nézhetem
e szép világot. Legelőször arcát
adta elém. Ez sugárzott felém,
hogy eltűnődjem: Ki is Ő nekem.
Tudom, hogy van nálamnál jobb tanítvány,
kit szóra unszol a felismerés,
s fel is kiált: Te vagy a Messiás!
Bennem is zeng, de a faluszél útján
nekem mást mondtál, és ez sem kevés.
- Csöndes csoda, csöndes hálaadás.
|
| |
|
Haladó 
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
177. Elküldve: 2009-05-26 18:18:26, HIT ÉS IRODALOM
|
[127.] |
Bácsi Sándor: TŰZPRÓBA
Meghajszoltak. De a rontó erők
nem értek el a szívemig.
Állt fölöttem lángpallosával,
- még nem tudtam - ítélet? Védelem?
Elémvágott a keresztúton.
És zúzott homlokkal tanultam
elfordulni dactól, önbizalomtól,
lázadó fejem mikor felemeltem.
A kínban összegörbedt testem,
cikázó fénnyel a láng körbevonta,
megolvadt és elégett büszke énem.
Míg gyötrőn égő veszteségem
omló könnyel próbáltam oltani,
lassan oldódtak öklöm görcsei.
Mert már elhamvadtak a föld-kötések,
mert már a szabad kezem felemeltem,
mert már a könnyű szívem felemeltem,
könnytől megtisztult arcom felemeltem
messze-tekintve örök távlatokba.
Távollévő volt bánat és öröm.
Előttem a lét új dimenziója
felragyogott, hogy mindig fogvatartson.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
176. Elküldve: 2009-05-23 12:41:11, HIT ÉS IRODALOM
|
[128.] |
Bácsi Sándor: ZÁKEUS MONOLÓGJA
Fel kellett hát másznom a fára...
Bár olyan kínos köznevetség
tárgyává lenni akkor, ha az alattam nyüzsgők
kicsit féltek tőlem és nagyon megvetettek.
Rang és méltóság nélkül kiszolgáltatott lettem.
De ott lent körülvettek a tarka köntösök,
fehérlő köntösök, meg piszkos köntösök,
bennük a széles vállak, magasló termetek,
dagadó mellek, egzaltált széleskarú gesztusok,
nagy emberek, akik között az érkező,
szelíden érkező Krisztus úgy elveszett.
Mert eltakarták a büszke, lelkesült
széles vállak, dagadó mellek,
és egzaltáltan mozduló karok...
...És eltakarta törpeségem.
A mindig földre néző tekintetem,
a vámszedő asztalra görnyedő hátam,
a haszonért remegő kezem,
a mindennapokért rettegő szívem,
másokat rövidítő hitványságom.
Fel kellett hát másznom a fára,
- hogy az út-porból felemeljem,
napfényre tartsam arcomat,
- a káoszt, ami dúlta lelkem,
kivetettségem elfelejtsem,
- valahol mélyen nagyon égett
hogy megmentőre van szükségem,
ki kötéseimből feloldoz.
És jött. Fölnézett. Meghőköltem,
hogy majd a lombok eltakarnak.
De akkor Ő ott megszólított:
Zákeus! Nálad vacsorázom.
Nem is tudom, hogyan kerültem
a lomb közül le, oldalára,
hogy átadjam a szívem, házam,
megtisztítsam az orozottól
vagyonomat, és felajánljam...
...Elinduljak új utamon.
|
| |
|
| Haladó
|
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
175. Elküldve: 2009-05-04 14:38:26, HIT ÉS IRODALOM
|
[129.] |
A gondolat ereje.
A szó a gondolat öltözéke,
Ha felhangzik, érti az emberek nemzedéke.
A fül az a kiskapu, melyen ha bebocsátják,
A szívükben megpihen, s leveszi ruháját.
Ha a szó ismét meztelen, munkába áll nesztelen,
S ha elég tiszta a gondolat, elűzi a gondokat.
Hát legyen minden gondolatnak fehér a palástja,
Hogy aki beengedi, biztosan meglássa.
Meglássa azt, amit eddig csak sejtett,
Hogy szívében lakik az Isteni Gyermek.
2009 05.04.
|
| | |
[előzmény: (174) Árvai Emil, 2009-05-03 15:24:08] |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
174. Elküldve: 2009-05-03 15:24:08, HIT ÉS IRODALOM
|
[130.] |
SZÜLETÉS (ismeretlen szerző)
Történt egyszer, hogy az anyaméhben ikrek fogantak. Teltek a hetek, és a kicsik növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!
...Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?
Majd mély bánatba merülve így folytatta:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.
...Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel.
Végül elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
Tele tüdőből felordítottak.
Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.
|
| | | [válaszok erre: #175] |
|
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
173. Elküldve: 2009-05-03 15:22:27, HIT ÉS IRODALOM
|
[131.] |
Erdélyi József: ANYAI SZÓ
Vertük a fecskefészkeket,
az istállóeresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom. -
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...
Miért is tanított jóra, szépre?
Mért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké a Föld,
kiknek szívéban nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.
Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyereket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? -
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
ne is némulj el sohasem!...
______________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp, 2001.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
172. Elküldve: 2009-04-05 18:02:25, HIT ÉS IRODALOM
|
[132.] |
Pákolitz István: PALMARUM
A város vezetői persze hogy nem fogadták.
Futóbolondnak nézték
a szamaras istenadtát.
Se tűzoltózenekar, se lányok.
De az utca kivonult,
hozsannázott.
Senki se tudta, szomorú tekintete mért mereng a
Koponyák hegyén. Senki se látta, hogy árnyékot vetett rá
a furcsán összeácsolt gerenda.
Az elit-népség firhang mögül leste
a tüntetést és biggyesztett a pálmavirághintő
mezétlábas seregre.
A bohócos utcabálra.
Hát ez a híres - szólt az írástudó -
bélpoklosok, cselédek prófétája!
A lány megkérdezte: igaz, hogy még nőtlen?
A hírharang sógorasszony
valami vereshajúra célzott, elmenőben.
Nem normális - mondta az öreg Lévi.
Veszedelmes szakma - óvakodott a vámos.
A felesége sóhajtott: milyen szépszál férfi,
ez ugyan még a légynek se vét!
Kint nőttön-nőtt a lárma. Bent mélyült a csönd,
s nem ízlett az ebéd.
_______________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa Bp.2001.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
170. Elküldve: 2009-01-26 18:00:29, HIT ÉS IRODALOM
|
[133.] |
UTÓHANG JÓB KÖNYVÉHEZ
Mért történt mindez, nem tudom;
nem lestem égi kulcslyukon.
Belépve majdan ajtaján,
letörli könnyem jó Atyám.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
169. Elküldve: 2009-01-16 06:27:50, HIT ÉS IRODALOM
|
[134.] |
Conrad Ferdinand Meyer:
HUSZ BÖRTÖNE
Utam végére jár.
Ügyem és ítéletem
Isten trónjánál van már,
nem emberi kezekben.
S már fénylő fellegen
az Emberfia jő elém
népétől övezetten.
Eljött az ünnep napja.
Nagy nyugalom vár engem.
Látom az örök tavaszba
sietőket boldog seregben.
Biztos cél felé mennek.
Utat, ösvényt ismernek.
Mitől félnél hát, lelkem?
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
|
| |
|
| Haladó
|
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
168. Elküldve: 2008-12-08 09:14:18, HIT ÉS IRODALOM
|
[135.] |
Ha nem tudod
Ha nem tudod, hogy hol jársz,
S túl távol van az otthonod,
Ha beteg vagy és lázas,
De nem találod orvosod.
Ha a tested börtön,
Melynek te rabja vagy,
Ha szíved bár üzemel,
De levegőd nem marad.
Ha nem nézed szívesen
A világ hóbortjait,
Ha nem tudod az ember,
Miért bántja társait.
Akkor hallgass a szívedre!
Mert ő ott lakik tebenned,
S ha megkéred, hogy segítsen,
Ő bizton segít teneked.
Vigasztaljon az a tudat:
Asszony nem szül bűntelen,
Egyszer történt ilyen csoda,
A helység neve: betlehem.
A fiúra később aztán,
Rászállt isten lelke,
S ő megmutatta nékünk azt, hogy
Mi vajon a terve.
Ha ezt az utat járod,
Nincsen többé távolság!
Ha ezt az utat követed,
Nincs töményebb orvosság.
Ha tested lesz a templomod,
Nem leszel rab többé,
S ha a tested egyszer meghal,
Élni fogsz örökké.
Elfogadod akkor
A világ összes baját,
S tudni fogod azt, hogy
Ki is a te atyád.
Meddig élsz - vagy örök élet?
Melyik tetszik jobban?
Kérdezd hát a lelkedet,
Ő jártas e titokban.
|
| | |
[előzmény: (167) Árvai Emil, 2008-12-08 06:31:57] |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
167. Elküldve: 2008-12-08 06:31:57, HIT ÉS IRODALOM
|
[136.] |
Kipke Tamás: LÁTOGATÁS
az a látogatás
akkor...
az ismert ismeretlen
zúgás suhogás
a hírnök lassú lihegése
s Mária
ahogy teste beleremegett
a gyönyörűségbe
ahogy lódult vele
egyet a világ
s ahogy engedelmesen áll
előrebillent fejjel
arccal a falnak
és az égnek
|
| | | [válaszok erre: #168] |
|
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
166. Elküldve: 2008-09-14 18:14:13, HIT ÉS IRODALOM
|
[137.] |
Puszta Sándor:
TÉKOZLÓ FIÚ
a mindenségben kell lenni egy helynek
ahol még emlékeznek rám
apám szíve az
mire várok még
haza megyek
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
165. Elküldve: 2008-09-06 17:04:59, HIT ÉS IRODALOM
|
[138.] |
Ozsvald Árpád: BÚZASZEM
Én vagyok az útszélre esett
búzaszem.
Keresem társaimat,
mert egyedül nem lehet
belőlem kenyér,
mit megszegnek nehéz
kezektől zsíros tölgyfa asztalon.
Én vagyok a kövek parazsába
esett búzaszem,
kettéfeszít a kő és a fájdalom.
Át kell jutnom az árok
túlsó oldalára.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
164. Elküldve: 2008-08-24 18:44:45, HIT ÉS IRODALOM
|
[139.] |
Füle Lajos: MIT KÍVÁNSZ?
Mit kívánsz? Végre el kell döntened:
vagy sikeres, vagy áldott életet?
Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő szépen egybeessék.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
163. Elküldve: 2008-07-15 06:20:00, HIT ÉS IRODALOM
|
[140.] |
John Milton (1608-1674):
ÜNNEPI ZENÉRE
Ti szférák szülte áldott két szirén,
Dal és Dallam, égi összhang záloga,
hadd egyesüljön hangotok zenén,
mely öntudatra ébresztő csoda;
hisz oly hangzatnak illő szólnia
fantáziánkhoz, mily harmónia
zeng szüntelen a zafír trón körül
Annak, ki rajta ül,
szent, égi ujjongással harsogón,
ahol egy sor szeráf ragyogva áll,
magasra tartott kürtjük hangja száll,
s pengetnek aranyhúrú, mennyei
hárfákat angyaloknak ezrei,
s kezükbe' míg győzelmi pálma leng,
sok üdvözült zsoltára zeng
örökre hódolón;
hogy földi énekünknek hangjain
a mennybelire csengjen tiszta rím,
mint hangzott egykor, míg otromba bűn
nem ütközött belé, megtörve künn
s benn azt a szép zenét s harmóniát,
mely illette a mindenség Urát,
míg engedelmesség és szeretet
hatotta át a teremtményeket.
Ó, bár tudnánk megint e mennyei
karokkal együtt himnuszt zengeni,
s itt lenne már az égi Vőlegény
és Véle élet, ének és örökre fény!
(Fükő Dezső fordítása)
______________________________
(forrás: Templomablak c. antológia, Bp.1980.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
162. Elküldve: 2008-07-11 14:00:49, HIT ÉS IRODALOM
|
[141.] |
John Milton (1608-1674):
IDŐ
Repülj, irigy Idő, míg tart utad:
tereld az órák lomha lépteit,
hogy szedjék jobban ólom-lábukat,
s zabálj, amíg a bendőd megtelik.
Hisz amit vesztünk, puszta semmiség
és hitvány földi lom:
nekünk nem fájdalom
s neked sem nyereség.
Mert majd, ha minden rossz beléd ragadt,
s befaltad már saját falánk magad,
reánk az üdvben öröklét köszönt,
elhintve csóközönt,
s elönt a Kedv, mint megáradt folyó.
Mikor majd mind, ami őszinte jó
s valóban isteni,
Igazság, Béke s Szeretet fog fényleni
az égi trón körül,
s a lelkünk végre Ő elé kerül,
kit látni egyedül üdvözítő;
ha eltűnt rólunk minden földi szenny,
csillagmezét borítja ránk a menny,
s uralkodunk feletted, Sors, Halál s - Idő.
(Fükő Dezső fordítása)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
161. Elküldve: 2008-07-10 16:33:16, HIT ÉS IRODALOM
|
[142.] |
FAKERESZT
Fájt, amikor belém vertek
nagy szeget;
véres lettem én is, mint az
emberek.
Kín között vonaglott rajtam
órákig...
Emlékezni fognak erre
sokáig...
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
160. Elküldve: 2007-11-24 15:30:12, HIT ÉS IRODALOM
|
[143.] |
Lukátsi Vilma: KOPOGÁS
Talán még észre sem veszed:
az árnyékok nőni kezdenek,
sötétebb lesz köröskörül,
s hátad mögül
szorongás kúszik a szíved felé,
elindultál,
és nem tudod már,
ki elé?
Nincs örökmécs;
semmi sem őrzi
egykori ébrenlétedet.
Hideg van.
Egyre hidegebb.
Elgémberedett ujjaid között
a lámpa elem nélkül zörög,
akár el is dobhatod!
- Mi ez?
A zaj, vagy a némaság nagyobb?
*
Neked mondom, pedig magamnak
csukódott be minden ablak,
ahonnan egykor jött felém
valami fény, - de az
tele volt hangulattal,
ünnepváró fenyőillattal...
A valóság - más!
A valóság...
vajon - nem a kopogás?
az a levegő-kapkodás,
amely talán még most nem is
jelentkezik...?
A kopogás nagy csendben
hallható!
- Talán ki is tapintható!
Véres a kopogás helye!
Szögekkel átvert a tenyere!
Mi Tamás-hitűek vagyunk,
magunk akarjuk
meggyőzni magunkat,
kutatunk
valami kulcs után...
Kinőttük - vagy kifeszítettük
a Nélküle élt életet,
nem lehet
csak úgy "ablakon át"
beszélni Vele,
hogy odabent álljon a bál is,
a tánc is, a láb-dobbantó...
Attól a szelíd kopogástól
- Uram irgalmazz -
tokostól szakadt ki az ajtó!
A küszöb tele
élet-törmelékkel...
A lélegzetvétel mégis könnyebb
ettől a perctől mérve:
- Uram, lépj be!
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
159. Elküldve: 2007-11-22 16:16:29, HIT ÉS IRODALOM
|
[144.] |
Túrmezei Erzsébet:
NEM ELÉG!
(Madách balassagyarmati szobrához)
Kerülgettem a hórakásokat,
és szemem a síkos útra tapadt.
Aztán... elnéztem hópalástodat,
magasba emelt, csontos ujjadat.
Köszönöm, hogy nem fáradtál bele,
s nem lankadt még le fölemelt kezed.
Millió szem meredhet lefele...
látják, nem látják, sose kérdezed.
Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse!
Bár megnőne egy csodaérintésre
az az ujjad, s a végtelenbe nyúlna...
izzón-fénylőn mutatna utat nékünk,
hogy küzdve küzdő, lázas nemzedékünk
a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!
(1970.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
158. Elküldve: 2007-10-31 16:32:53, HIT ÉS IRODALOM
|
[145.] |
IGE
Igét az Égből - még ha fáj is!
szűnik a szívem szomja máris.
Aztán, ha fáj is, csak gyógyszer az;
forgat, mint edényt a fazekas.
Ha ráállok szikla-szavára,
nem sodor el az élet árja.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
157. Elküldve: 2007-10-12 15:02:38, HIT ÉS IRODALOM
|
[146.] |
Lukátsi Vilma:
ÉBREDEZÉS
Térj meg!
- ezt hallottam tegnap este.
Közvetlenül mellemnek szögezte
a hallott Ige a fegyver csövét,
és idegen lett a meghitt sötét:
lehet, hogy elvétettem az utat?
Elmerült bennem az Isten-tudat
gyermekkorom gyarló imáiban,
vagy a harangos templombolt alatt
valami gyér vallásos köpenybe
takartam, és bizonygattam egyre
magamnak, hogy Isten mozdulatlan.
...néha elmondtam még öntudatlan:
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."
de imám visszahullt szárnyszegetten,
ezért hát abbahagytam az imát.
Az élet annyi szépet-jót kínált
- tegnap estig!
Amióta úgy érzem,
VALAKI sürget, hogy el ne késsem!
Meg kell térnem!
Még ma
meg kell térnem...
|
| |
|
| Haladó
|
|
budai luca
Tagság: 2006-11-25 21:11:54
Tagszám: #37725
Hozzászólások: 2
|
156. Elküldve: 2007-10-02 22:04:19, HIT ÉS IRODALOM
|
[147.] |
Bozók Ferenc :Jairus kislányához
Jöjj, gyere vissza a létbe,
jöjj, apunak szeme fénye,
tálita kum, pici pillád nyisd ki szivem!
Éjjeli csend tini lánya,
jöjj, gyere vissza a mába,
tálita kum, kicsi bárány, fogd a kezem!
Bozók Ferenc: Éjjeli rém
Mécseseink ha kioltja
szárnysuhogása az éjben,
vad nevetése kirobban,
kénszaga táncol a szélben.
Lánghaja fényteli kígyó,
perzsel a lángja dühének,
éjbe vivõ dala hallszik
kárhozatos örömének.
|
| |
|
Zöldfülű 
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
155. Elküldve: 2007-09-15 19:29:31, HIT ÉS IRODALOM
|
[148.] |
Lukátsi Vilma:
MEDITÁCIÓ
Átlátszóbb vagyok Előtted,
mint az üvegtestű hal,
nemcsak gerincemet látod,
gondolataim hajszálgyökereit is.
Te gyűjtötted az előttem élők
génjeiből az enyémeket,
a Te programod vagyok én is,
nemcsak arasznyi életemben,
azokéban is,
akiknek belőlem osztottál
valamennyit,
hogy az egymásutániság
tér- és időszalagján
éljenek,
amikor én már megérkezem
Hozzád.
... hogy Eléd állok,
és olyasmiről dadogok Neked,
amit fölfogni is képtelen vagyok,
vakmerőség -
lenne,
ha nem adtad volna tudtunkra
egyszer
az idők teljességében,
hogy mi megszólíthatunk Téged!
Hogy úgy szólíthatunk:
"mi Atyánk!"
|
| |
|
| Haladó
|
|
FRESH
Tagság: 2004-04-09 15:41:36
Tagszám: #9912
Hozzászólások: 212
|
154. Elküldve: 2007-09-02 23:37:54, HIT ÉS IRODALOM
|
[149.] |
Az irodalomban pontosnak kell lenni. Állandóan figyelni, ébernek lenni. Nem szabad bóbiskólni. Minden és mindenki a helyén van. Nem ütközünk semmibe, mert a költő úgy helyezi el a verseiben a tárgyakat és szereplőket, hogy ne "sértsék" fel az olvasót. A költő jól lát, jó a szeme. De ami a fontos, hogy jól láttat. Természetesen ír, nem erőszakolt a költészete. Van szem és van tárgy, amire a szem rátekint. A kettő közötti kapcsolat a vers. Van szem és van a vers. A kettő közötti kapcsolat az olvasás. Amire ránéz a költő, többnek kell lennie a nézéstől. És nekünk többnek kell lennünk a vers elolvasásától. A költő nem kinyilatkoztat. Amit elolvasunk nem vers, több annál. A költő arcához értünk, személyes tárgyaihoz, lakásához, kertjéhez, városaihoz. A mindennapjainknál nincs fontosabb, a kis témák, a nagy témák. Ki kell választani a létezésből, ami megőrzésre érdemes. Kiválasztani és rögzíteni. Felszúrni a lepkéket a gombostűre! Kegyetlenül hangzik? Ehhez bátorság is kell. Meg őszinteség.
Győre Balázs
LEHET AZONOSULNI
(Élet és irodalom)
|
| |
|
| Haladó
|
|
FRESH
Tagság: 2004-04-09 15:41:36
Tagszám: #9912
Hozzászólások: 212
|
153. Elküldve: 2007-09-02 21:35:00, HIT ÉS IRODALOM
|
[150.] |
Reményik Sándor
A GONDOLAT SZABAD
Bilincs a kézen az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt,
Örvénylik, szikráz zúg a gondolat!
Legyen tanyám kietlen szirtorom,
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok azt gondolom!
Ó mily gyönyör, ó mily Isteni kép,
Repülni dús képzeletem ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.
Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Dúrva őrszem rád nem rivallhat: "állj!"
Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs vagy ronts, neked mindent lehet!
Repülj, oltsd ki a földi lángokat,
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb aki meglátogat!
Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!
Te tövistelen téped a virágot,
S nyomodba kémek serege meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester- téged ki látott?
Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg babért tépdesni bátor,
S nincs aki téged bekerít, határol
Szabad vagy mint űrben a fénysugár,
Szabad mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.
Élet, halál minden beléd merül,
S bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát-az Isten egyedül.
|
| |
|
| Haladó
|
|
|
