netkobzos
Tagság: 2009-04-29 11:09:51
Tagszám: #73373
Hozzászólások: 73
|
187.  Elküldve: 2009-06-15 13:51:42, HIT ÉS IRODALOM
|
[126.] |
Istenem segíts!
- palóc nóta -
ref
Nem vagyok elégedett
az én Istenemmel
mert úgy gondolom hogy
hogy segíthetne engem
rossz irányba haladnak
a földön a dolgok
ma már semmi sem szent
ide oda botlok
Istenem jaj segíts
hiszem hogy létezel
de miért van az hogy
te nem hiszel bennem!
a panaszom hozzád...
a hatalmadat lesem
de miért van az hogy
te nem hiszel bennem
az Istenem vagy vallom
de hová bujtál el
és miért van az hogy
a hitem tünik el
Istenem hát hol vagy
szivemböl szeretlek
de miért van az hogy
hogy mégsem ismerlek
Palóc Fi
|
| |
|
Kezdő 
|
|
netkobzos
Tagság: 2009-04-29 11:09:51
Tagszám: #73373
Hozzászólások: 73
|
186. Elküldve: 2009-06-09 11:32:43, HIT ÉS IRODALOM
|
[127.] |
De legalább nem voltam gyáva!
A megalázás mélységére süllyedtem?
De gyáva nem voltam
Mi történt tulajdonképpen?
Ha csak rápillantunk a történtekre akkor azt látom hogy a lányom férje (családos két gyerekkel) egy csinos növel beszélget. A lány anyja és a felesége is ott van – s a beszélgetés a vendégeim között, mert többen vannak teljesen nyilvános. Ebben a történetben eddig nincs semmi különös.
De ha ott vagy s a közelben és azt veszed észre hogy a kettô aki a beszélget már egy órája van elfoglalva azzal, aminek szerintem valami különös oka lehet, tehát végül odamegyek és megkérdezem?
- Hát itt mi folyik?
- Csak beszélgetünk, semmi különös.
Várom akkor hogy tovább beszélgessenek, de mindketten egy szót sem szólva eltávolodnak.
Nincs jogod beleszólni
- Mi történik tulajdonképpen? Ezt kérdezi pl a tanár ha lát valami különöset amire felfigyelt és odamegy a fickókhoz. Nem elvárható hogy egyenes választ kapjon.
A szituációk tömkelege errôl szól. Pl látunk valakit hogy firkál a falra. Ha merünk odamegyünk és megkérdezzük. - Nos, mi történik itten? - Semmi, jön a válasz! Rajtaütöttünk tehát! Nem lehet elvárni hogy helyes választ kapjunk. Sôt, most mi lettünk a hibásak/megaláztuk ôt, mert ehhez szólni nem volt semmi jogunk. Az emberi természet itt olyan hogy nem vallja be/ismeri el a bûnét hanem visszavág. - A megalázások gyakran azonnal visszavágnak! Mert mi közöd hozzá! A tettenérés egyfajta megalázásnak fogható fel. A nyilvánosan történô folyamatokba való belekötés lehet
a. egy félreértés, amit azonban azonnal tisztázni lehet, de lehet az is hogy
b. az érintettek igazából is érintettek, tehát érzik is ezt.
Talán ez történt nálunk.
Megcsináltam a balhét
A folyamat vége az lett hogy megszakadt a kapcsolat. Nyilvánvaló hogy a közbelépésem kapcsán lett így. De ezt én nem kívántam sôt gyûlölöm a rokonságon belüli ellenségeskedéseket. Most
1.hiba az hogy szóltam
2.hiba az hogy hogyan csináltam
3.hiba az hogy feltételeztem valamit
4.hiba az hogy feltételeztem valami rosszat
- Kínos az ügy! Hogyan helyrehozni az ilyet?
Semmi közöm hozzá?
Mit lehet mondani errôl. Miért lett olyanná a helyzet hogy most nehéz helyrehozni? Ha mint polgár beleszólok egy firkáló fiatal mûveleteibe már ekkor kétféle lesz a nézet/vélemény amely összecsap.
a. semmi közöm hozzá
b. polgári kötelességem beleszólni
Tehát már az ilyen esetekben is kételkedhet az ember, különösen ha egy izmos fiatal piszkosít. De tegyük fel hogy most a saját házamat firkálja, akkor
a. közöm van hozzá amit tesz, mert a saját házam falait firkálja. ebben az esetben a firkálás mûvelôje nem mondhatja azt hogy semmi közöm hozzá. Tehát a sajátomon/és azon belül természetesen.
a. közöm van hozzá méghozzá jogom is
b. buta vagyok/volnék ha nem szólok, ha hagyom/hagynám/csak nézném hogy mi történik. Ha nem szólok tehát megengedtem.
c sôt felelôségre is akarnám/szeretném vonni a károkozót.
Tehát megváltozik a helyzet ha a portámon történik valami. A helyzetet bonyolítja, azonban ha egy jó barátom fiát látom firkálni a házam falát. Ha rászólok és az apja is látja/hallja már komplikáltabb lesz a helyzet. - De miért nem szól az apja ha látja?
a. nem az én dolgom mondja nekem az apja, a nevelés az ö feladata és azután megsértôdik...
b. szólok mert jogom van ugyan megvédeni a ház falát a károsítástól de
c. nem akarok balhét hanem elvárom a bocsánatkérést s ha nagy lett a kár akkor a kártérítést is.
Már közöm van hozzá
Mit lehet tenni ilyenkor? Nem szabad libát alkotni az egyik tollból kifolyólag! Persze nem olyan buta az ember hogy ne értene ilyet. A gyermek csak 11 éves és a házat is fel gyujthatja mint én is, majdnem azt tettem egyszer a szomszédnál. Amikor az ól mögött raktunk tüzecskét a társammal. Nemis és akartam hanem a társam volt a kezdeményezôje. De mindegy! Ez sem ment észrevétlenül tovább mert úgye a füstöt észrevették a felnôttek és eloltották a tüzet mielött megtörtént volna a nagyobb balhé.
a. de 11 éves korom ellenére is felelôs lettem és emiatt
b. rettenetesen kikaptam az apámtól
A mai fiataloknak fogalmuk sincs hogy hogyan nevelték akkoriban a palóc gyerekeket. Ha otthon történt volna akkor legfeljebb a nagyanyám fenekelt volna el ami elviselhetôbb lett volna. De most a szomszéd portáján tettem azt..., tehát
a. amit otthon talán szabad azt nem biztos hogy szabad másutt is
b. söt, másutt engedélyre is van/lehet szüksége az embernek. Engedély nélkül jöhet a balhé.
Az én ügyem nagyon kényes
Lehet, miért ne lehetne, hogy ezt amit otthon akkor megtanultam azt akarom megvalósítani itt a saját portámon is. Ezért vagyok olyan gondosan ezt kihangsúlyozó ebben az ügyben. De az én ügyem ennél is komplikáltabb mert ugyanakkor kényes is. A megcsalás gyanakvása önmagában is bûn lehet/egy nagy megalázás.
a. a megcsalás gyanakvása a saját portámon is bûn lehet
b. ehhez akkor talán jogaim sincsenek, vagy mégis vannak?
c. csak az a tény hogy kellemetlen érzéseket kelt a dolog, nem hatalmaz fel hogy közbeszóljak?
Kényes a helyzetem.
Mit hozhatok fel tehát a mentségemre? Választanom kell
a. jóváhagyni a kurtizálást(?), megmarad a béke mint ezelött, de nem a szivemben.
b. az igazságot terelni az elôtérbe
c. tehát vállani a balhét, de hogyan ebböl kimászni?... hogy a... is megmaradjon.
Azt hiszem hogy gyakran gyávák vagyunk
Gyakran a békességet választjuk, mint az a lányom teszi most. De kit tuja hogy jót tesz e? Vannak nôk tudom akik ilyenkor kirúgják a balhét és nem tûrik azt hogy... – én is azt szeretném - hogy a férjük a saját szemük láttára vagy titokban megcsalja ôket: fizikálisan vagy mentálisan!
De vannak olyan asszonyok is akik látszólag eltûrik a férjük kurtizálásait.
a. ha ezt egy közös megegyezés alapján tûrik, akkor OK!
b. a nô szenved és tudja mi történik, csak külsôleg nem protestál. De bensôleg utálja a dolgot de a békét választja. - De vajon béke ez? Az egészségét is veszélyezteti...
Megtettem a balhét, még nincs béke. De azt érzem hogy legalább nem voltam gyáva.
netkobzos
|
| |
|
| Kezdő
|
|
netkobzos
Tagság: 2009-04-29 11:09:51
Tagszám: #73373
Hozzászólások: 73
|
185. Elküldve: 2009-06-05 14:45:13, HIT ÉS IRODALOM
|
[128.] |
A megbocsájtás elmélete – a természet ereje
Igen nehéz
néha nagyon
néha sohase
megbocsájtani...
nem tudom
a legtöbbet azonban
biztosan lehet
a feloldást megteszi
maga a természet
És ez így is van!
A természet bennünket arra tanít/kényszerít hogy megbocsássunk. A megbocsájtás iránti vágy bennünk egy természeti erö amely nem hagy megnyugodni, ha hézag van valahol, késztetvén arra..., amíg valahogy végre mégis megbocsájtunk/vagy feledünk. Méghozzá néha, teljesen a feltételek megvalósításának a követelése nélkül is.
Ezért van az, hogy, mint ahogy azt egyik olvasóm is megjegyezte: Önmagunkért is kell hogy megbocsájtsunk. - Erre most nem tudok egy jó szavat használni.
Ezt teszi a természet is – bizonyos értelemben
Ha tagadod is az Istent, aki a megbocsájtás szükségességét szajkolja, akkor a természetböl is ugyanazt tanulhatod – amelyet az Isten alkotott, de mindegy most ha nem hiszük – azaz hogy a természet is tud megbocsájtó lenni.
Erröl sokat lehetne szónokolni. Hányszor bocsájt meg nekünk a természet? Rengetegszer! Az egyik versemben is kifejeztem a természet ezen egyik jó tulajdonságát pl a feledési képességünk természetében mutatkozva. Mennyi bosszúságot amit megszereztél a télen, amelyeket most valahogy ha megtekinted a sok szépet..., elhalványulnak.
De ha csak a testedre gondolsz, mert az van a legközelebb, akkor fogalmunk sincs – habár már tudunk róla – hogy szervezetünk mennyi támadást pl italfogyásztás/cigizés egyébb támadásait oldja meg a számunkra, sokszor megbocsájt tehát és elviseli a büneidet amíg végre feladja és visszatámad. - Mi is ezt tesszük naponta, megbocsajtunk mert csak így képzelhetö el az együttélés.
A papok is...
szerintem a természet erejével – gondolom - oldanak fel büntudatot. De mégis legjobb lenne ilyenkor azzal kibeszélni a dolgot akit megsértettünk vagy aki megsértett bennünket.
A gyónas ellen sincsen kifogásom ha müködne. Mert hallottam már ilyesmikröl nem egyszer
„...hagyjuk meg a katolikusoknak a gyónást, mert az igazán képmutató dolog, amit tesznek, az önámítás, s a sok bűn után jöhet megint a következő bűn és gyilkosság, stb.”
A gyónásról csak laikus elképzeléseim vannak. Bünbevallásról és bocsánatadás folyamatáról halottam. Valamit itt még sem értek. Nem akarok ítélkezni de megitélni dolgokat szabad.
A gyónások jelentösége amint láthatjuk jelentéktelen és nem játszik nagy szerepet a társadalom szempontjából. Ha nagyon fontos lenne akkor biztosan jobban tudatosítaná is ezt a katolikus vallás a saját hivei számára is. A pap közbenjáró szerepének a szükségességét pedig egyszerüen nem értem.
Van egy közbejárónk tanultam
a büneink esetében a Jézus Krisztus. Ha ez így van akkor minek a pap? De sokan talán úgy érzik hogy rossz viszonyban vannak a Krisztussal ezért tehát elmennek a paphoz aki helyettesíti a Krisztust. - Így van valahogy?
Sajnos elképzelhetô
hogy az is megtörténik, hogy a pap feloldja a bünöst a büneitöl de a bünözés mégis megy tovább. Az a „tény” hogy az Isten ilyenkor a pap közbenjárásaval mindent megbocsájtana szöget üt a fejembe. Buta palóc vagyok mondják de ezt mégis hogy értsem?
Egy párhuzamos igazságszolgáltatásról van itt szó? Tehát ha a pap megtudja hogy gyilkos valaki akkor nincs szükség a törvényszék elé vinni a dolgot? Ha az Isten megbocsájt akkor az már többé nem szükséges? - Kivonná az Isten a gyilkost a törvényszék elöl?
A természet sem
bocsájt meg mident, hanem a kirívó esetekben alaposan visszavág. Ezért is jöttek létre a természetvédelmi közösségek hogy védjék/tudatosítsák a természeti károkat az ember támadásaitól. Ha az ember erösen támad/nagy károkat okozva – a természet visszavág és jelzi talán hogy megbocsájtok ugyan, de a következményeket mégis viselned kell. A természet elleni bünözés hatásaitól nem szabadulhatunk meg könnyedén. - Másképpen van ez azonban az emberi viszonyokat vizsgálva?
Azt hiszem
hogy az Isteni megbocsájtás lényege is ez. Azaz az Isten megbocsájt ugyan de amit elrontottál annak a következményeit viselned kell. De ettöl megtanultunk futni amikor a felelöségvonás következne amiatt hogy elöidéztük a bajt.
De, tanulni lehet tehát a természettöl – azt hogy nem lehet mindég elfutni, vagy talán másra terhelni a dolgot - de nem tudom hogy ezt lehet-e tanulni a paptól. Mert úgy gondolom hogy az Isteni megbocsájtás nem szabadít meg a bünözés következményeitöl és annak a kárnak amit létesítettünk annak hatásaitol. - Ha meggyóntál teljesen megszabadulva érezheted magad? Hiszen a kár amit lésítettél megvan.
Nagyon elcsodákoznák ha így lenne. De erröl a katolikusoknak kellene nyilatkozni. Nagyon furcsa lenne ha a pap megszabocsájtaná a bünös büneit és méghozzá a büneinek a következményeitöl/felelöségétöl/adóságától is. Ilyen Isten nem létezik aki ezt a pap által megtenné, hiszen akkor legalizálná a bünözést. - A rendes embereket mindég elkiséri a felelöség de a bünözöket nem – ha meggyóntak?
Kegyelem néktek.
Lehetnek azonban esetek amikor az Isteni törvényszék megmenti a bünös embert a bünei következményeinek a felelöségétöl is, de ilyenkor kegyelemben is részesíti a bünöst. A természetben nincsenek ilyen folyamatok de az Isteni világában elképzelhetö.
De a kegyelemnek vannak feltételei és aki abban részesül az már nem bünözik tovább.
Itt Svédben is van egy gyilkos aki kegyelmet kér hogy megszabadulhasson, de nem könnyü megkapni azt. Mert úgye meg kell javulnia olyannyira hogy megbízhassanak benne hogy nem bünözik tovább ha a szabadlábra helyezik. Ez csak természetes a mindenki számára. Az Isten sem butább mint hogy megkegyelmezne és úgy, hogy a bünös megkönnyebülve folytathatná a bünözések útját. - Muszáj az hogy legyen... amikor nincs kegyelem.
Ezért félünk annyira a természeti katasztrófáktól is mert tudjuk hogy a természetben nincs kegyelem. Ha felborítjuk az egyensúlyt akkor...!
S ha valaki csak a megbocsájtásban részesült akkor a bünösnek a következmenyekkel/a megmaradt felelöségéröl is számolnia kell. Sokan a lekiismeretükkel bajlódnak emiatt. A megtett károk tudata, az adóság halmozódik, keserves lesz az életünk stb. Azoktól nincs menekvés még ha megpróbálunk futni is, elkerülni az igazságszolgáltatást is stb.
Arról persze tudomásom nincs hogy a pap kegyelmet is osztana a meggyóntaknál. Megbocsájtani lehet ujra meg ujra de kegyelmet osztani azt nem mert akkor a bünözéssel szövetkezne a pap és ebbe belekeverné az Istent is.
netkobzos
|
| |
|
| Kezdő
|
|
netkobzos
Tagság: 2009-04-29 11:09:51
Tagszám: #73373
Hozzászólások: 73
|
184. Elküldve: 2009-06-02 13:21:10, HIT ÉS IRODALOM
|
[129.] |
Az emberek elfelejtik...
Nem csak a politikusoknak találták ki
Napozok és
élvezem a
kincses melegét
elültettem
a krumplit
a virágzó kert
is nagyon szép
- Miért jó feledni?
kérdezem itt...
az Andi fiamat
- Mert van
mit okolnod,
kapom azonnal
a választ.
jól ismer:
s ezért én most
igen jót nevetek;
arra is jó,
mondom neki,
hogy megkönnyít
viselni terheket!
elfeledtem hogy
tegnap még itt volt
a kegyetlen tél;
de most hol van?
mint a mesében
volt és nincs
az emléke alig él
és a szönyeg alá
sem kellet söpörni
a téli gondjaimat.
a tavasz elhozta...
a feledésbe kerülve
- köszönet a feledésnek -
hogy azok elmúltak
milyen jó dolog ez
hogy van feledés?
s ha voltak terhek
nem kell
meg bírkózni velük;
feloldotta öket a tavasz.
végre megpihenhetek!
netkobzos
Az ember legtöbb problémait a természet oldja meg. - Netkobzos
|
| |
|
| Kezdő
|
|
netkobzos
Tagság: 2009-04-29 11:09:51
Tagszám: #73373
Hozzászólások: 73
|
183. Elküldve: 2009-05-31 21:24:34, HIT ÉS IRODALOM
|
[130.] |
Változások – a paradigmaváltás korszaka
„A mai ember a jövötöl vár el mindent.” - Reinhardt Koselleck
Paradigmaváltás - tünetei
Hallom mondják hogy itt nagy változásokra volna szükség, egyfajta paradigmaváltásra. Szerintem nemcsak kellenne, hanem mi most e folyamat talán a kellös közepén vagyunk. Az 56 forradalom volt talán a kezdete, folytatódott majd a magyar határnyitással, utána a Berlini fall leomlásával más hátárok sorjában omlottak le stb.
Ugyanis az történik hogy sodródunk és követeljük/elvárjuk hogy változások történjenek – a változásokban rejlik a jövöbe vetett hitünk. - Semmi sem jó úgy ahogy van! - Semmit sem jelent az sem hogyha sokan vannak akik nekifeszülnek a változásoknak. Mások úgy érzik hogy lemaradnak.
A változások iránya
Valahogy úgy érezzük – a változások ellenére - hogy itt még sokáig nincs valami rendben. Egy csoport fehérgalléros képes volt válságot okozni az egész világon, ez egy a paradigmaváltás folyamatának a jele. A valódi okokat nem ismerve nem lehet egy hatásos terápia sem – hiányzik a közös irány.
Ugyanakkor rádöbbenünk arra is hogy az ami kevés volt az nincsen. És az amiböl kevés van azt is elherdáljuk. Egyszerüen nem tudunk gazdálkodni(az egészségünkel sem), de már sokan ráébredtek arra hogy kellene csak nem tudják hogy hogyan. Több tudásra van szükség mindenütt.
Most hallom hogy ha jön a pénz a házhoz, akkor azonnal megy is a szerencsejátékokra stb. Nemcsak a fehérgallérosok okoznak válságot hanem a család tagjai is. Sok család is válságban van és ezért a gazdálkodás szükségességére kell hogy ébredjen.
A politikai érdekek
A politikai érdekek eddig osztogatással megtudták oldani a hatalmi törekvéseket de most oda jutottunk hogy egyszerüen nincs mit osztogatni. A hatalom megrendült stb és ez i a pradigmaváltás egyik jele. Ez a kialakult helyzet/válságos idök, elkerülhetettlen volt, mert végül, csak fogyasztani
nem lehet. A politikát is érdekelni fogja a jövöben a népnevelés.
Döntések sokasága a népnevelésben
Az emberek ujabb és ujabb (politikai/gazdasági/erkölcsi stb) választások előtt állnak és gyakorolják a dönteni tudást. Sokszor kaotikusnak tünik a dolog – pl a politikusok civakodása - de a lényege hogy gondolkodásra késztet.
Pl a különbözö pedagógiák/iskolák felépítése is érdekelté teheti a családokat az iskola választásában. Itt lehetne még sok példával kiegészíteni a témát amikor dönteni kell.
Az alternatívák nem egyenlöek tehát megkell tudni a módját hogy jól választani. Ennek a véggredménye az lesz hogy a valóságban kitünik majd az ami jó választás/döntés volt. Mások is követhetik ezekután a példát.
Olyan sok lett és lesz az alternatíva hogy itt már nem lehet szolidaritásról – a régi értelemben – beszélni sem.
Sokan ellene vannak de...
A változások elkerülhetettlenek ha megértjük azt hogy a paradigmaváltás sodrában élünk. Az elleszegüléseknek az az egyik oka hogy csak a megváltozott körülmények után tudjuk valójában megitélni hogy helyes-e volt a választás/módosítás vagy sem. Nem tudjuk megitélni elöre a következményeket de ezt is meg kell próbálni.
Tehát ez a sodródás veszélyeket is foglal magában. Kevesebb lesz a pénz az elesetteken segíteni. Már most is úgy van hogy nagyobb figyelemmel kell kísérni hogy hogyan cselekszünk – ugyanis a következmények sokszor kiszámíthatattlanok. Az ilyen helyzetben lesznek súrlódások és lecsúszások. Az életvitel viseli majd mindjobban a következményeit.
A jövökép hiánya
A rendszer tehát változik és változni fog most már egy változó elvek alapján. A szociális logikában történnek a megszokottak helyett új változások. Mint példát említem itt a dohányosok jogai helyett a nemdohányzók védelme kerül elötérbe. Úgy pl a privát kérdések társadalmi kérdéseké válnak stb.
A nép azt kérdezi hogy miért nekünk kell megsínyleni a globális válságot stb. A nép a kezébe akarja venni a sorsát. De a jövökép hiányában mégis kétséges a kiút. - Eddig csak azt érezzük hogy örlödünk.
netkobzos
|
| |
|
| Kezdő
|
|
netkobzos
Tagság: 2009-04-29 11:09:51
Tagszám: #73373
Hozzászólások: 73
|
182. Elküldve: 2009-05-31 21:12:04, HIT ÉS IRODALOM
|
[131.] |
„Te barom!” 
Puskával megörizni egy férjet nem lehet
Mondhatnám neki
- Te számár! Te ökör!
- Te barom!
de nem mondom,
hiszen példás
feleséged van
az erényével tündököl
mondhatnám igazán
mert valódi érzések;
de ugyanakkor
sajnálom is öt
mert feladja azt
amiért eddig
példásan épített
ugyanakkor mondom
hogy: puskával
egy férfit megörizni
nem lehet
hadd fusson...!
egy idegent a családba
megörizni nem lehet
netkobzos
|
| |
|
| Kezdő
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
181. Elküldve: 2009-05-31 13:12:45, HIT ÉS IRODALOM
|
[132.] |
Muraközy Gyula:
ÚJ PÜNKÖSDI IMÁDSÁG
Jövel, Szentlélek, Isten égi lángja,
jöjj e magvakult kereső világra,
kinek lelkét eloltá a vihar!
S tántorogva halad át a hideg éjen,
mint vén koldus az esti csatatéren.
Az apostolok gyáván és remegve
tekintenek a törtető tömegre,
mint felhős égen félénk csillagok.
Betölti a zsivajgó piacot
a kikiáltók fürge, ügyes népe.
...Szent őrület nincs Péterek szemébe;
a tanítványok elsurrannak csöndbe,
pogány kehellyel Caesárt megköszöntve.
Az Ige józan életekbe zárva
kőszáli sas a rozsdás kalitkába.
Lélekszakadva veri börtönét;
mikor töri a rácsot szerteszét?
Mikor tódul az apostolok népe
égő homlokkal milliók elébe?
Jön-e a szent, hős, mámorittas tábor
égőn az ég ráhulló sugarától?
Mt egy szenvedély, szent, mennyei láz
űz, hajszol, éget, ostoroz, igáz?
Különös, megszállt prófétai nép,
ki a halálba mosolyogva lép,
ki a szívéből új világot épít,
ki nyelveken szól, s mindenek megértik.
Szentlélek népe! Hősök, lángra gyúltak,
fénylő jövőnek és fekete múltnak
mezsgyéjén állva bennetek köszöntlek,
feltűnő fénye a hajnali ködnek...
Virrasztva várom, hogy jöttök-e már?
Jövel Szentlélek, szép hajnalsugár!
Kétségek, ködök árnyai felett
jövel, riadó, dalos, hős sereg!
___________________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
|
| |
|
Haladó 
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
180. Elküldve: 2009-05-30 19:06:21, HIT ÉS IRODALOM
|
[133.] |
Sillye Jenő:
HÉTKÖZNAPOK SZENTLELKE
(dalszöveg)
Könnyű kedvesnek lenni,
amikor az embert nem bántja semmi.
Könnyű szeretni azokat,
akikkel nem foglalkozunk sokat.
De ó, az a néhány ember,
akiket győznöm kell türelemmel.
Azok a nehéz napok,
amikor oly egyedül vagyok.
De ó, az a néhány lélek,
akikkel közös lakásban élek.
Az iskola, vagy a munkahely
naponta színig megtelő kehely.
(Refrén)
Isten Szentlelke szállj rám!
Nem csak a templomok árnyán
kereslek én.
Ne csak az ünnep glóriáján
legyél enyém!
Hétköznapok Szentlelke szállj rám!
Atya lángja, Krisztusi fény,
tündökölj a hétköznap egén.
Hogy hétfőtől szombatig is
legyél enyém!
Hogy hétfőtől szombatig is
szeressek én!
Mindenkit szeressek én!
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
179. Elküldve: 2009-05-29 14:51:44, HIT ÉS IRODALOM
|
[134.] |
Dsida Jenõ:
EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant,
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben
... S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
178. Elküldve: 2009-05-28 05:45:21, HIT ÉS IRODALOM
|
[135.] |
Bácsi Sándor: CSÖNDES CSODA
"Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból" (Márk. 8:22-30)
Ahogy akkor a betszaidi vakkal
személyesen, másra nem tartozó
kettesben tett oldó csodát az Úr,
megfogta szívem: nem nyájas szavakkal,
de ránehezült kézzel, gyógyító
erővel szegődött Ő társamul.
... Mert vak voltam. A mások vergődését
nem engedte meglátni jó-sorom,
hogy hiányzik a kenyér, vagy a szó.
Míg hangoztattam igazságom tényét,
mit tudtam én, hivalgó tisztaságom
milyen keserű módon lázító.
Azt sem láttam, hogy leereszkedésem
nem gyógyít, de felszaggat sebeket.
Így tapogattam, pózba merevülten.
Ahogy a vak, botommal keresgéltem,
merre az út, amerre tért nyerek.
Emberektől emberhez menekültem.
Vakon hittem, hogy a jog és igazság
győzelmét kell szolgálnom minden áron,
mert ez menti meg majd ezt a világot.
Munkálnom kell az Eszme diadalát,
elsöpörni, útjába bármi álljon.
Itt mindenki vagy átkozott, vagy áldott...
Kezem megfogta és úgy vitt magával.
Kivetett család fészek-melegéből,
kivezetett a társaim sorából.
Kezétől szemem megtelt fénysugárral,
de káprázott a beözönlő fénytől.
És fájt a fákként nyüzsgő ember-tábor.
Újra éreztem kezének nyomát.
Érintett, s most már tisztán láttam én
amint ezután mindig nézhetem
e szép világot. Legelőször arcát
adta elém. Ez sugárzott felém,
hogy eltűnődjem: Ki is Ő nekem.
Tudom, hogy van nálamnál jobb tanítvány,
kit szóra unszol a felismerés,
s fel is kiált: Te vagy a Messiás!
Bennem is zeng, de a faluszél útján
nekem mást mondtál, és ez sem kevés.
- Csöndes csoda, csöndes hálaadás.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
177. Elküldve: 2009-05-26 18:18:26, HIT ÉS IRODALOM
|
[136.] |
Bácsi Sándor: TŰZPRÓBA
Meghajszoltak. De a rontó erők
nem értek el a szívemig.
Állt fölöttem lángpallosával,
- még nem tudtam - ítélet? Védelem?
Elémvágott a keresztúton.
És zúzott homlokkal tanultam
elfordulni dactól, önbizalomtól,
lázadó fejem mikor felemeltem.
A kínban összegörbedt testem,
cikázó fénnyel a láng körbevonta,
megolvadt és elégett büszke énem.
Míg gyötrőn égő veszteségem
omló könnyel próbáltam oltani,
lassan oldódtak öklöm görcsei.
Mert már elhamvadtak a föld-kötések,
mert már a szabad kezem felemeltem,
mert már a könnyű szívem felemeltem,
könnytől megtisztult arcom felemeltem
messze-tekintve örök távlatokba.
Távollévő volt bánat és öröm.
Előttem a lét új dimenziója
felragyogott, hogy mindig fogvatartson.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
176. Elküldve: 2009-05-23 12:41:11, HIT ÉS IRODALOM
|
[137.] |
Bácsi Sándor: ZÁKEUS MONOLÓGJA
Fel kellett hát másznom a fára...
Bár olyan kínos köznevetség
tárgyává lenni akkor, ha az alattam nyüzsgők
kicsit féltek tőlem és nagyon megvetettek.
Rang és méltóság nélkül kiszolgáltatott lettem.
De ott lent körülvettek a tarka köntösök,
fehérlő köntösök, meg piszkos köntösök,
bennük a széles vállak, magasló termetek,
dagadó mellek, egzaltált széleskarú gesztusok,
nagy emberek, akik között az érkező,
szelíden érkező Krisztus úgy elveszett.
Mert eltakarták a büszke, lelkesült
széles vállak, dagadó mellek,
és egzaltáltan mozduló karok...
...És eltakarta törpeségem.
A mindig földre néző tekintetem,
a vámszedő asztalra görnyedő hátam,
a haszonért remegő kezem,
a mindennapokért rettegő szívem,
másokat rövidítő hitványságom.
Fel kellett hát másznom a fára,
- hogy az út-porból felemeljem,
napfényre tartsam arcomat,
- a káoszt, ami dúlta lelkem,
kivetettségem elfelejtsem,
- valahol mélyen nagyon égett
hogy megmentőre van szükségem,
ki kötéseimből feloldoz.
És jött. Fölnézett. Meghőköltem,
hogy majd a lombok eltakarnak.
De akkor Ő ott megszólított:
Zákeus! Nálad vacsorázom.
Nem is tudom, hogyan kerültem
a lomb közül le, oldalára,
hogy átadjam a szívem, házam,
megtisztítsam az orozottól
vagyonomat, és felajánljam...
...Elinduljak új utamon.
|
| |
|
| Haladó
|
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
175. Elküldve: 2009-05-04 14:38:26, HIT ÉS IRODALOM
|
[138.] |
A gondolat ereje.
A szó a gondolat öltözéke,
Ha felhangzik, érti az emberek nemzedéke.
A fül az a kiskapu, melyen ha bebocsátják,
A szívükben megpihen, s leveszi ruháját.
Ha a szó ismét meztelen, munkába áll nesztelen,
S ha elég tiszta a gondolat, elűzi a gondokat.
Hát legyen minden gondolatnak fehér a palástja,
Hogy aki beengedi, biztosan meglássa.
Meglássa azt, amit eddig csak sejtett,
Hogy szívében lakik az Isteni Gyermek.
2009 05.04.
|
| | |
[előzmény: (174) Árvai Emil, 2009-05-03 15:24:08] |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
174. Elküldve: 2009-05-03 15:24:08, HIT ÉS IRODALOM
|
[139.] |
SZÜLETÉS (ismeretlen szerző)
Történt egyszer, hogy az anyaméhben ikrek fogantak. Teltek a hetek, és a kicsik növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!
...Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?
Majd mély bánatba merülve így folytatta:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.
...Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel.
Végül elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
Tele tüdőből felordítottak.
Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.
|
| | | [válaszok erre: #175] |
|
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
173. Elküldve: 2009-05-03 15:22:27, HIT ÉS IRODALOM
|
[140.] |
Erdélyi József: ANYAI SZÓ
Vertük a fecskefészkeket,
az istállóeresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom. -
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...
Miért is tanított jóra, szépre?
Mért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké a Föld,
kiknek szívéban nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.
Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyereket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? -
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
ne is némulj el sohasem!...
______________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp, 2001.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
172. Elküldve: 2009-04-05 18:02:25, HIT ÉS IRODALOM
|
[141.] |
Pákolitz István: PALMARUM
A város vezetői persze hogy nem fogadták.
Futóbolondnak nézték
a szamaras istenadtát.
Se tűzoltózenekar, se lányok.
De az utca kivonult,
hozsannázott.
Senki se tudta, szomorú tekintete mért mereng a
Koponyák hegyén. Senki se látta, hogy árnyékot vetett rá
a furcsán összeácsolt gerenda.
Az elit-népség firhang mögül leste
a tüntetést és biggyesztett a pálmavirághintő
mezétlábas seregre.
A bohócos utcabálra.
Hát ez a híres - szólt az írástudó -
bélpoklosok, cselédek prófétája!
A lány megkérdezte: igaz, hogy még nőtlen?
A hírharang sógorasszony
valami vereshajúra célzott, elmenőben.
Nem normális - mondta az öreg Lévi.
Veszedelmes szakma - óvakodott a vámos.
A felesége sóhajtott: milyen szépszál férfi,
ez ugyan még a légynek se vét!
Kint nőttön-nőtt a lárma. Bent mélyült a csönd,
s nem ízlett az ebéd.
_______________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa Bp.2001.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
170. Elküldve: 2009-01-26 18:00:29, HIT ÉS IRODALOM
|
[142.] |
UTÓHANG JÓB KÖNYVÉHEZ
Mért történt mindez, nem tudom;
nem lestem égi kulcslyukon.
Belépve majdan ajtaján,
letörli könnyem jó Atyám.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
169. Elküldve: 2009-01-16 06:27:50, HIT ÉS IRODALOM
|
[143.] |
Conrad Ferdinand Meyer:
HUSZ BÖRTÖNE
Utam végére jár.
Ügyem és ítéletem
Isten trónjánál van már,
nem emberi kezekben.
S már fénylő fellegen
az Emberfia jő elém
népétől övezetten.
Eljött az ünnep napja.
Nagy nyugalom vár engem.
Látom az örök tavaszba
sietőket boldog seregben.
Biztos cél felé mennek.
Utat, ösvényt ismernek.
Mitől félnél hát, lelkem?
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
|
| |
|
| Haladó
|
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
168. Elküldve: 2008-12-08 09:14:18, HIT ÉS IRODALOM
|
[144.] |
Ha nem tudod
Ha nem tudod, hogy hol jársz,
S túl távol van az otthonod,
Ha beteg vagy és lázas,
De nem találod orvosod.
Ha a tested börtön,
Melynek te rabja vagy,
Ha szíved bár üzemel,
De levegőd nem marad.
Ha nem nézed szívesen
A világ hóbortjait,
Ha nem tudod az ember,
Miért bántja társait.
Akkor hallgass a szívedre!
Mert ő ott lakik tebenned,
S ha megkéred, hogy segítsen,
Ő bizton segít teneked.
Vigasztaljon az a tudat:
Asszony nem szül bűntelen,
Egyszer történt ilyen csoda,
A helység neve: betlehem.
A fiúra később aztán,
Rászállt isten lelke,
S ő megmutatta nékünk azt, hogy
Mi vajon a terve.
Ha ezt az utat járod,
Nincsen többé távolság!
Ha ezt az utat követed,
Nincs töményebb orvosság.
Ha tested lesz a templomod,
Nem leszel rab többé,
S ha a tested egyszer meghal,
Élni fogsz örökké.
Elfogadod akkor
A világ összes baját,
S tudni fogod azt, hogy
Ki is a te atyád.
Meddig élsz - vagy örök élet?
Melyik tetszik jobban?
Kérdezd hát a lelkedet,
Ő jártas e titokban.
|
| | |
[előzmény: (167) Árvai Emil, 2008-12-08 06:31:57] |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
167. Elküldve: 2008-12-08 06:31:57, HIT ÉS IRODALOM
|
[145.] |
Kipke Tamás: LÁTOGATÁS
az a látogatás
akkor...
az ismert ismeretlen
zúgás suhogás
a hírnök lassú lihegése
s Mária
ahogy teste beleremegett
a gyönyörűségbe
ahogy lódult vele
egyet a világ
s ahogy engedelmesen áll
előrebillent fejjel
arccal a falnak
és az égnek
|
| | | [válaszok erre: #168] |
|
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
166. Elküldve: 2008-09-14 18:14:13, HIT ÉS IRODALOM
|
[146.] |
Puszta Sándor:
TÉKOZLÓ FIÚ
a mindenségben kell lenni egy helynek
ahol még emlékeznek rám
apám szíve az
mire várok még
haza megyek
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
165. Elküldve: 2008-09-06 17:04:59, HIT ÉS IRODALOM
|
[147.] |
Ozsvald Árpád: BÚZASZEM
Én vagyok az útszélre esett
búzaszem.
Keresem társaimat,
mert egyedül nem lehet
belőlem kenyér,
mit megszegnek nehéz
kezektől zsíros tölgyfa asztalon.
Én vagyok a kövek parazsába
esett búzaszem,
kettéfeszít a kő és a fájdalom.
Át kell jutnom az árok
túlsó oldalára.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
164. Elküldve: 2008-08-24 18:44:45, HIT ÉS IRODALOM
|
[148.] |
Füle Lajos: MIT KÍVÁNSZ?
Mit kívánsz? Végre el kell döntened:
vagy sikeres, vagy áldott életet?
Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő szépen egybeessék.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
163. Elküldve: 2008-07-15 06:20:00, HIT ÉS IRODALOM
|
[149.] |
John Milton (1608-1674):
ÜNNEPI ZENÉRE
Ti szférák szülte áldott két szirén,
Dal és Dallam, égi összhang záloga,
hadd egyesüljön hangotok zenén,
mely öntudatra ébresztő csoda;
hisz oly hangzatnak illő szólnia
fantáziánkhoz, mily harmónia
zeng szüntelen a zafír trón körül
Annak, ki rajta ül,
szent, égi ujjongással harsogón,
ahol egy sor szeráf ragyogva áll,
magasra tartott kürtjük hangja száll,
s pengetnek aranyhúrú, mennyei
hárfákat angyaloknak ezrei,
s kezükbe' míg győzelmi pálma leng,
sok üdvözült zsoltára zeng
örökre hódolón;
hogy földi énekünknek hangjain
a mennybelire csengjen tiszta rím,
mint hangzott egykor, míg otromba bűn
nem ütközött belé, megtörve künn
s benn azt a szép zenét s harmóniát,
mely illette a mindenség Urát,
míg engedelmesség és szeretet
hatotta át a teremtményeket.
Ó, bár tudnánk megint e mennyei
karokkal együtt himnuszt zengeni,
s itt lenne már az égi Vőlegény
és Véle élet, ének és örökre fény!
(Fükő Dezső fordítása)
______________________________
(forrás: Templomablak c. antológia, Bp.1980.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 211
|
162. Elküldve: 2008-07-11 14:00:49, HIT ÉS IRODALOM
|
[150.] |
John Milton (1608-1674):
IDŐ
Repülj, irigy Idő, míg tart utad:
tereld az órák lomha lépteit,
hogy szedjék jobban ólom-lábukat,
s zabálj, amíg a bendőd megtelik.
Hisz amit vesztünk, puszta semmiség
és hitvány földi lom:
nekünk nem fájdalom
s neked sem nyereség.
Mert majd, ha minden rossz beléd ragadt,
s befaltad már saját falánk magad,
reánk az üdvben öröklét köszönt,
elhintve csóközönt,
s elönt a Kedv, mint megáradt folyó.
Mikor majd mind, ami őszinte jó
s valóban isteni,
Igazság, Béke s Szeretet fog fényleni
az égi trón körül,
s a lelkünk végre Ő elé kerül,
kit látni egyedül üdvözítő;
ha eltűnt rólunk minden földi szenny,
csillagmezét borítja ránk a menny,
s uralkodunk feletted, Sors, Halál s - Idő.
(Fükő Dezső fordítása)
|
| |
|
| Haladó
|
|
|
