| Találatok száma: 226 üzenet |
|
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
|
Haladó  |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
359.  Elküldve:
2009-12-14 13:14:31 |
[3.] |
Kedves Howard! Látom, nem hagyod magad kikérdezni, ezért megpróbálok valamelyest válaszolni a kérdésedre a magam módján:)
A mi világunk!
Azt mondják Isten Gondolt egyet, és megteremtette a világot, benne mindazzal, amivel mi nap, mint nap találkozhatunk. Amit alkotott tetszett Neki, és megszerette azt. Mondhatnám azt is, hogy én csak egy gondolat vagyok, sok millió embertársammal egyetemben, amelyek létrejöttét érzelmek segítették, vagy kísérték, ami egyébként teljesen logikus és bizonyítható is számomra. Hiszen ahhoz, hogy valamit megtegyek, megalkossak, először nekem is gondolkodnom kell, illetve gondolatoknak és érzelmeknek kell ébrednie bennem, amik aztán majd megvalósulhatnak. Isten pedig a saját Képmására teremtette az embert, ami akár azt is jelentheti sok más mindennel egyetemben, hogy az ember is képes világot alkotni a gondolatával és/vagy az érzelmeivel.
Szóval itt élünk ebben a világban, ami néha szép, néha förtelmes, néha jó, néha felettébb gonosz. Néha nem értem, hogy Isten hogy volt képes ilye csodálatos világot Teremteni, néha pedig azt nem értem, hogy miért engedi mégis ezt a sok gyalázatot, ami benne folyik? Mindezt azért, mert nem hallom, amikor azt Súgja nekem, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess! Mert mit is csinálok olyankor, amikor a világot, vagy egyáltalán bármit is hibásnak találok? Egyszerűen az Ő munkáját kritizálom, hiszen minden az Ő műve, ráadásul elég régóta életképes nélkülem is, sőt komolyabb hibát sem nagyon lehetek képes benne előidézni úgy hiszem. Szóval az, hogy van jó és van rossz is, az csak annyira igaz, amennyire az igaz lehet, hogy se jó, se rossz nemlétezik a mi világunkban. Egy egyszerű példa ezt talán érzékeltethetné: Ha az én autómat ellopnák, az nekem nyilván rossz élmény lenne, viszont a nyakamat merném rá tenni, hogy valaki igen csak megörülne neki. Ha más nem, hát az, aki hasznot húz ebből. Tehát amíg én megőrülök, addig ő megörül, azaz nézőpont és egy magánhangzó hosszúságának kérdése csupáncsak részünkről megítélni bizonyos helyzeteket, mert az „igazságot” mindig csak a magunk szempontjából vagyunk képesek értelmezni. - Az viszont nem a helyes értelmezés, hiszen az éremnek mindig két oldala van, ha ez nem így volna, nem hívhatnánk éremnek. Ráadásul nekem attól értékes, hogy fej is, meg írás is van rajta. Bármelyik hiánya értéktelenné tenné, mint fizetőeszközt. - Azt ugyanis nem tudhatom, hogyha az én autómat, éppen akkor nem lopják el, akkor nem okozok-e vele egy órával később egy nagyobb balesetet? Az esetleges baleset bekövetkeztét biztos, hogy szívesen felcserélném az autó ellopásával, mert ebben az esetben a tolvaj szinte szívességet tenne nekem, tehát ismét felborulna a jó és a rossz rendszere, és egy pillanat alatt helyet cserélnének a gondolatok és érzelmek a fejembe és a szívemben. Na de akkor hol az igazság? Szerintem ott, amikor tudatosul bennünk, hogy Isten sosem ejt hibát. A hibát az ember véti, mégpedig akkor, amikor Felső mintára hozzálát a teremtéshez, és felépít magának egy világot. Na, most jön a traktor, amivel majd megpróbálok mélyen szántani:)
Ha én egy gondolat vagyok, akit az Úr embernek nevezett el és gyermekének hívja, akkor az én gondolataim, amelyek számára én vagyok az atya, az én gyermekeim, azaz az általam teremtett belső világban ők az emberek. Nos, akkor elítélhetek-e bárkit, vagy bármit ebben a külső világban, mert az a neve, hogy gyilkos, vagy tolvaj, parázna vagy irigy, selejtes vagy rosszul működő, defektes vagy büdös, esetleg „reklámszakember”, amikor a belső világomban teremtett gondolatok között is akad esetleg hitvány, elutasító, hasznavehetetlen, idegesítő, vagy bármi más? Tehát, hogy az én belső világomban mennyi a szép és mennyi az elvetendő gondolat, az csakis tőlem függ, és nem hibáztatom egyik gondolatomat a másikkal szemben, hiszen azok életben tartanak és formálnak, alakítanak engem, sőt bármilyenek is legyenek akkor és ott számomra tökéletesek. Ismétlem számomra, és nem egy másik ember számára. Ezek után az sem kérdés, hogy ellentétes érzelmű és szellemiségű gondolatok meddig fognak harcolni bennem azért, hogy többségükkel a győzelmet kiérdemeljék énérettem, és ezáltal mutathassam a világ felé „jó” és/vagy „rossz” oldalamat? Nos, szerintem ez attól függ, hogy mennyire életképesek, értelmesek, kitartóak, alkotóképesek a gondolataim, és, hogy mennyire képesek azon az úton haladni, amelyért én megszültem őket? Ha én Istent keresem, akkor a gondolataim és érzelmeim nyilván az Ő Tanításai felé igyekeznek majd, így a háborút, ami kívül és belül egyaránt dúl, az Ő, és nem a világ fegyvereivel kívánom majd megvívni. Tehát a legjobb kardom a békességem lesz, a legjobb vértem pedig a szeretetem. Amíg ezt se belül, sem kívül nem tudom megvalósítani, addig én éppen úgy nem érek célt, mint az én gondolataim, és ha a belső világom nem javul, akkor hogyan is segíthetnék a külsőn? Ha pedig gondolatilag nem Istent keresem, hanem valami mással vagyok elfoglalva, mondjuk kéretlen reklámokat osztogatok, akkor sem lehetek sem én, sem a gondolataim hibásak, csupáncsak másfelé orientáltak. Hiszen ha zöld a gyümölcs az nem rossz, csak még éretlen. Majd holnap bepirosodik, de ahhoz szükséges minden előző fázis, siker és kudarc, érzelem és gondolat.
Tehát pénzért kártyázni szerintem nem bűn, sem azt hirdetni nem az, ami ezt a sportot szerintem veszélyessé teszi az az, amilyen gondolatokat ébreszt a páciensben a nyerés, vagy a vesztés élménye. Mert hát ugye egy ilyen pénzalapú kártyaparti nem éppen az imádkozások színhelye, hanem inkább a kapzsiság, a szenvedély, az irigység, nyerésvágy, hazugság, amit ugye ott blöffnek neveznek, hirtelen indulatok…színtere. De, mivel mostanra már abban sem nagyon vagyok biztos, hogy a bűn, mint olyan, egyáltalán létezik, inkább úgy fogalmaznék, hogy valóban nem szerencsés gondolat egy vallásfórumon az „ördög bibliáját” reklámozni. Viszont arra talán alkalmat ad sok magát higgadt és nyugodt hívőnek tartó embernek, köztük nekem is, hogy a türelmességet általa gyakorolhatja:) Azt ugyanis nem feltételezem a reklámozóról, hogy a mi bosszantásunkra teszi be ide, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy valaha is elolvasott volna egy hozzászólást is az ilyen fórumokon. De mint mondtam, ettől ő még nem bűnös, csak figyelmetlen. Ki tudja! Lehet, hogy egyszer egy reklám bemásolása következtében valamelyik topikban meg akad a szeme egy gondolaton, vagy versen, aminek következtében ő lesz a következő Buddha:))
Kívánom neki, hogy sikerüljön. Szerintem ez a keresztény magatartás alapja. Nem gondolod Howard testvér:?
Üdv: Thomidzsán
|
| |
|
[válaszok erre: #360]
|
[előzmény: (357) Howard Moon, 2009-12-08 20:07:54]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 358. Elküldve:
2009-12-10 19:37:49 |
[4.] |
Mondjuk kezd te. Ha LEHET:)
|
| |
|
|
[előzmény: (357) Howard Moon, 2009-12-08 20:07:54]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 355. Elküldve:
2009-12-03 09:02:30 |
[5.] |
Szia Howard!
Köszönöm kérdésed én megvagyok, remélem Te is:)
Egyébként csak azért bátorkodtam merészkedni, mert ha egy reklám után mindig egy káromkodás jön, akkor az Evangéliumok üzenete című topic, egy idő után nem fogja tudni közölni az üzenetét. Már, ha ugye volt ilyen benne:)
Üdv: Thomidzsan
|
| |
|
[válaszok erre: #357]
|
[előzmény: (354) Howard Moon, 2009-12-02 20:55:17]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 353. Elküldve:
2009-11-11 20:28:00 |
[6.] |
Miért szemetelsz holdacska?
|
| |
|
[válaszok erre: #354]
|
[előzmény: (352) Howard Moon, 2009-11-10 21:44:16]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 349. Elküldve:
2009-09-03 05:48:28 |
[7.] |
Köszönöm, testvérem.
Isten Áldjon!
|
| |
|
[válaszok erre: #350]
|
[előzmény: (348) lélektan, 2009-09-02 22:46:01]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 346. Elküldve:
2009-08-24 15:27:49 |
[8.] |
Szia lélektan!
Had kezdjem azzal, hogy mostanság nem nagyon fórumozgatok. Időről-időre ugyanis eljön az a pont az életemben, amikor egy kicsit el kell hallgatnom. Most ez történik ismét, de néha azért benézek, és ha érdekeset találok azt szívesen elolvasom.
Mint, ahogyan szívesen olvasnám a történetet is amelyről említést tettél. Azt viszont nem merném megígérni, hogy az "anyukát" is belevonom ebbe a kérdésbe. Éppen azért, amiért az a hozzászólás is személytelenül íródott.
Mindenesetre, ha az élet úgy hozza, akkor úgy is magammal vonom ebbe a másik világba, de ehhez elsődlegesen neki magának kell ezt akarnia, nem pedig nekem, vagy valaki másnak.
Békesség neked és mindenkinek:
nemthomi
|
| |
|
[válaszok erre: #348]
|
[előzmény: (343) lélektan, 2009-08-23 23:33:51]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 48. Elküldve:
2009-08-15 22:46:06 |
[9.] |
Szia kedves Zarándok!
Ma végig olvastam ezt a topicot, és csak egy gondolat jut eszembe az olvasottak kapcsán.
Minden szavad arany, és Áldjon meg az Isten értük.
Üdv: nemthomi
|
| |
|
|
[előzmény: (42) zarándok, 2005-08-16 10:58:00]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 330. Elküldve:
2009-07-17 20:55:37 |
[10.] |
Üdv mindenkinek!
Az én pontom az i-re ez e link volt. Eddig sem nagyon tudtam miről beszélni, ráadásul tudatában vagyok annak, hogy bármit is mondtam, vagy írtam nem a teljes igazság, még ha valamely darabkáját esetleg képviselheti is annak.
Aki eddig olvasott bármit is tőlem, annak csak azt tudom mondani, hogy ne vegye se butaságnak, se tudománynak. Mert mindkettőhöz túl sok, illetve túl kevés köze van. Ha mindenképpen értelmet szeretnénk neki adni, csakis magunkban kereshetjük a megoldást.
Én is ezt fogom tenni. Isten Áldjon kedves mindannyiotokat, főleg téged kedves Holdacska, bármire is gondoltál a beszélgetéseink közben:)
Egyben azért biztos vagyok, hogy ehhez az állapothoz csak az juthat el, már ha nem túl ijesztő, aki békességgel viseltetik minden, és mindenki iránt, akivel valaha kapcsolata volt, van, vagy lesz.
Ez amilyen gyötrelmes, annyira boldog érzés is. Ezért is kívánom kedves mindannyiatoknak.
Áldjon meg az Isten bennünket!
nt.
|
| |
|
[válaszok erre: #341]
|
[előzmény: (329) nemthomi, 2009-07-17 18:00:03]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 328. Elküldve:
2009-07-14 09:44:42 |
[12.] |
Sziasztok!
Ha valaki még nem olvasta, akkor egy igazi lelki csemege ez a trilógia. Első része a Próféta. Akárhányszor akad a kezembe, mindig olyan csodálatos érzéseket kelt bennem, amelyeket leírni nem tudok. Szóval, ha nem olvastátok, akkor szerintem itt az ideje, mert olyan szomorú, hogy az már boldogságot ébreszt az emberben, és megérteti velünk, hogy mennyire is azonosak vagyunk, bármilyen hitet is valljunk.
http://tau.hu/files/gk-profeta.pdf
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 190. Elküldve:
2009-07-09 21:00:23 |
[13.] |
VAKOK ÉS AZ ELEFÁNT
John G. Saxe verse
Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott
Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott,
Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt.
Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát,
És máris mondja, vágja rá a bölcs szentenciát:
„Akár a fal, éppoly lapos az elefánt! Nahát!”
Agyart érint a második, símát és hengerest,
és egy kissé bökőset is, hűvöset és hegyest.
„Lándzsaszerű az elefánt”, állítja egyenest.
A harmadiknak a keze, ahogy nyúlkál haránt,
Egy tekergő tömlőhöz ér; merészen beleránt.
„Értem!”, kiáltja fennen ő, „Kígyó az elefánt!”
A negyedik egy térd körül motoz. Keze mohó.
„Csodálatos formája van”, lelkendezik, „Hohó!
Fatörzsszerű az elefánt, ez már nyilvánvaló!”
Az ötödik véletlenül fület fog, melyhez ő
vakon is jól ért. Válasza az itt következő:
„Az elefánt vékony, s lebeg, akár a legyező.”
A hatodik egy ideig a semmibe kapkodott,
Aztán egy csápoló farkat a markába ragadott.
„Kötélforma az elefánt”, imígy nyilatkozott.
A hindosztáni, mind a hat bőszen vitatkozott;
Amit tapasztalt, ahhoz mind vadul ragaszkodott.
S lám, mindnek volt igaza is, s mind is csalatkozott.
TANULSÁG
Ha egyik teológus a másikkal disputál,
Egyik sem érti, hogy amaz miről is prédikál.
Nem látott elefántot, így értetlenül bírál!
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 327. Elküldve:
2009-07-08 09:10:56 |
[14.] |
Szűz Mária
Mt 1, 23
Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.
Ezzel a gondolattal nem célom kétségbe vonni Mária szűzi fogantatását, csak szeretnék a homályos tükör segítségével egy másik lehetőséget és értelmezést is megmutatni. Kiindulva abból az álláspontból, hogy a test múlandó, de a lélek örök. Ezzel a megállapítással rengetegszer találkozhatunk a Biblia sorai között, ebből kifolyólag nekem azt üzeni, hogy a lelki és szellemi világ sokkal fontosabb, mint a materiális. Ha pedig ez így van, és számomra ez mindenképpen csak így nyert értelmet, akkor kell, hogy valamiféle utalás legyen minden példabeszédben arra a csodálatos másik világra mutatva. Máté 1,23 nekem ezt mondja:
Mindenekelőtt, nézzük meg a szülőnevek jelentését. József = Isten gyarapítson, elveszi a gyalázatot. Mária, ez már egy kicsit nehézkesebb, mert még nem született azonos álláspont a világban a neve jelentését illetőleg. De, ha egy kicsit utána keresünk, azért találhatunk megoldást erre a kérdésre. Szerintem nem feltétlenül kell ellentéteket keresnünk, inkább lássuk meg az azonosságot. Tehát Mária = Fényesség, megvalósítás, keserűség, vagy az Arám Mara szóból eredeztetve, uralkodónő. Bár mint mondtam, sokan vitatkoznak a neve valódi jelentésén, szerintem ezek a fogalmak egyáltalán nem állnak messze egymástól. Így akármelyik is tetszik jobban nekünk, lélek szerinti értelmezéssel könnyedén lehet vele azonosulni. Az azonosulás a Bibliával, ugyanis nagyon fontos tényező annak megértésében. Sőt, nemhogy csak fontos, de elengedhetetlenül szükséges is. Erre nagyon jó példa Vígh Tibor, Jézus Evangéliuma című könyve. Bátran ajánlom mindenkinek, mert nagyon szépen és kereken foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.
Tehát egy kissé elvonatkoztatva ettől az anyagi világtól, nézzük meg, hogy ez a csodálatos házaspár, milyen módon is szülhet fiat Istennek. Régebben már írtam a lélek és a szellem házassága révén születendő Istengyermekről. Most ismét ide fogok kilyukadni, és egy kicsit más fényben próbálom meg lefesteni ezt a csodálatos Bibliai történetet. Ugyanis, ha ebben az Igehelyben szereplő nevek jelentésével felruházzuk a saját belső emberünket, akkor ez a folyamat elkalauzolhat bennünket egy ennél sokkal szebb, és gyümölcsözőbb világba. Mert József és Mária házassága révén születendő gyermek ebből a megközelítésből azonos a mi szellemünk és lelkünk frigye révén születendő újemberrel. A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy a Paradicsomból való kitaszítottságunk után, az Úr bőrruhába öltöztette az embert. Ezt a ruhát ugye még most is viseljük, ez a mi bőrünk, tehát a megtestesülésünk, avagy az anyagba öltözésünk története. Ha pedig azt mondjuk, hogy az anyagot magunkra öltöttük, akkor ebből világosan kitűnik, hogy az én, nem a húsvér ember, hanem a Mennyei ember, a tékozló fiú, aki hazavágyik, aki szabadulni szeretne a fogságból, tehát az anyag szorításából.
Nos, itt jön a képbe József és Mária, a férfi és a nő. Az egyik, a férfi: hozza a tudást, keresi, kutatja, ez a szellemi, a másik a nő az állandó és mozdulatlan: a befogadó, érlelő, felnevelő, emlékező, szülői megnyilvánulásunk. Ha belegondolunk, hogy gondolataink, szellemiségünk mennyire szerteágazó, akkor látható, hogy számára nincs távolság, nincs lehetetlen. Oda megy, ahová akar, és gyűjt információkat, tanul, emlékezik akár egy szempillantás alatt. Ezeket a megtapasztalásokat aztán, mint jó férj hazahozza, hogy feleségével, a lélekkel megossza és ezt a tudást kamatoztatva egy új életformát, életfelfogást hozzanak létre, amit aztán akár el is nevezhetünk a gyermeküknek. De, ahogyan a világban is vannak jó és kevésbé jó gyerekek, így ennek a nem evilági szülőpárnak is születhetnek jó, és kevésbé jó gyermekeik. Bár a legrakoncátlanabb gyermekből is lehet embert faragni mondják, jelen példabeszédünkben erre most nem volt szükség, mert Jézus Krisztus személyében egy valóban bűntelen Istenfiú születhetett. Ennek oka pedig József, azaz a szellemi megnyilvánulás: Isten gyarapítson, és Mária, azaz a lelki megnyilvánulás: Fényesség nevében is megtalálható. Tehát az Istenfiú megszületéséhez szükségeltetik az a szellemiség és gondolati irányultság, amely mindig az Úrtól érkező üzenetek felkutatására, keresésére irányul és csak ezeket a megtapasztalásokat fogadja el gyarapító tényezőként. Valamint az a lelki állapot, amely Fényességnek nevezhető, hiszen Isten darabkája, és Megvalósítja, azaz táplálékául fogadja a beérkező szellemi tudást, és azt magában védelmezve viselőssége idején, végre megszülheti a Fiút.
Hogy melyik az a szellemiség, amely ezt lehetővé teszi, azt a Bibliánk nagyon szépen leírja. Benn van a Tízparancsolatban, a Nyolc boldogságban, és minden egyes szavában, amely a békességre, elfogadásra és szeretetre szólít fel bennünket. Amikor pedig ezek a gondolatok és érzelmek találkoznak a lelki világunkkal, és annak a léleknek csak ezek az érzetek lesznek elfogadhatók, akkor megtörténhet a csoda. És akkor a parázna, rabságban senyvedő lélek végre megtisztulhat, és ellentétben az anyagi világgal, szűzzé válhat, azaz bűntelenné formálódhat. Mihelyst ez a folyamat végbe megy a lelki emberben, megszülethet a gyermeke, akit Immanuelnek nevezhetünk, és azt a felfogást erősíti, mely megérteti velünk, hogy velünk, azaz bennünk van az Isten. Ez szerintem a megtérés, a megtisztulás és az újjászületés csodája is egyben, hiszen az a gyermek, amely a Szentlélek által születik, mi magunk leszünk. Végre átformálódva, átszellemülve és tisztán látva utunk lényegét.
Tehát Mt. 1,23 azt üzeni számomra, hogy minden gondolatomat fordítsam az Úr irányába, minden képességem állítsam az Ő szolgálatába, és minden időmet erre a csodára szenteljem. És minden beérkező gondolatot és érzést vizsgáljak meg a békesség és szeretet lelkével, amely bennem kell, hogy éljen, hisz minden lélek a Jótól ered, így nem is lehet gonosz, csak ha elnyomják. De, ha a szellemiségem irányultsága mindig az Isteni utat keresi, akkor egyre kevesebb, a lélek számára ehetetlen táplálékhoz jutok, így az a sok finom étek, ami maga az Ige, képes lesz arra, hogy meggyógyítson teljesen, és kiűzze belőlem a rossznak még az árnyékát is.
Ez számomra csodálatos érzés, és csak kívánni tudom mindannyiunknak, akik még nem tapasztalták meg. Mert Isten gyermekévé válni egy kimondhatatlan csoda, és többet ér a világ minden kincsénél és vagyonánál.
Békesség mindenkinek!
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 326. Elküldve:
2009-06-28 14:15:58 |
[15.] |
Mindennap Áldás!
Minden nap csodás Uram, amit Veled tölthetek.
Minden napom csoda, mit Benned élhetek.
Csoda, mert bár vállamon sok még a sár,
Ez a sáros váll immár a Galambodra vár.
Minden amit hallok, felmagasztal Téged.
Bármire ha nézek, megmutatja Fényed.
Itt vagy lent a földön, fent vagy Te az Égben,
Bent vagy a porszemben, s túl a Mindenségen.
Mi lehetne számomra súlyosabb Kereszt,
Mint levetni mindazt, mi megköt és nem ereszt?
Lemosni lábamról céltalan út porát,
S megtalálni végre lelkemnek Otthonát.
Hallani a szelet, és látni az irányát,
Soha nem érezni a Szeretet hiányát.
Meglelni újra az Életfa Hazáját,
Érezni illatát, Szépségét, Varázsát.
Látni a Nap színét nyugaton narancsban,
S vágyni Őt keletről csillogó aranyban.
Éjjel az ezüstös Holdacskát várni,
S nappal a szédítő Kékséget csodálni.
Látni a mezőt, mely tengerként hullámzik,
S azon túl erdőt, mely az élettől burjánzik.
Mögötte hegycsúcsot hóval belepve,
Lábánál tavacskát, nádassal övezve.
Találni társakat, szerető barátot,
Találni testvért, s velük nagycsaládot.
Eltűrni a bántást, mely szívemet éri,
S az okozó számára kegyelmet kérni.
Hisz Áldásként érkezik minden Felőled,
Áldásként fogadom a Szeretetet Tőled.
Áldásként süt rám a Fényesség Belőled,
És nem bújhatnak el bűneim Előled.
Ne is bujdokoljon, mert úgy is megtalálom,
S a Szent Hegyed lábánál, a Sziklafalhoz vágom.
Hogy ne szülessen bennem, többé gonosz érzés,
Hogy ne húzzon a mélybe, kétség és kísértés.
Ha mégse lenne bennem elég a kitartás,
Kérlek legyen büntetésed, szigorú és példás!
Törd porrá a kérget, mely szívem körül veszi,
Hogy elérjem a férget, mi mélyen belül eszi.
Had legyen az a szív, megtisztítva Általad,
Uram, bármit Teszel, én azért csak Áldalak.
Legyen lelkem üveg, hogy Te azon Átláss,
S szálljon rája Béke, Szeretet és Áldás.
2009-06-28
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 324. Elküldve:
2009-06-21 12:53:37 |
[16.] |
Nehézségeink.
Tegnap alkalmam volt egy kicsit beszélgetni valakivel, akit én nagyon szeretek. Megnevezni nem akarom és nem is fogom, ha valamikor esetleg elolvassa ezt az írást, úgy is magára fog ismerni. Természetesen Istenről beszélgettünk, és arról, hogy bizonyos gondok, amelyek nagy súllyal nehezednek ránk életünk során, hogyan hatnak ki lelki életünkre. Egy édesanyáról van szó, akinek született egy beteg gyermeke, amiért is az Úrra neheztelt egy ideig saját bevallása szerint. Talán egy kicsit még most is, de én szeretném azt látni, amikor ez az érzés teljesen átváltozik benne. Nagyon nehéz dolog volt egyáltalán kinyitni a számat, mert találkoztam én is a kisfiúval, így bár a hitem magabiztossága nem változott, de ha lehetséges még nagyobb nehézségbe ütközött megfogalmaznom a gondolataimat. Szóval nagyon sok érzés és érzelem gyülemlett fel bennem, és a kérdés is ott lebegett végig a fejem felett, hogy vajon van-e egyáltalán nekem jogom ahhoz, hogy véleményt alkossak ebben a kérdésben. Mint mondtam nagyon szeretem őt, így arra az elhatározásra jutottam, hogy megkísérlem elmondani neki azt, amihez a világ szerint semmi jogom, de Isten szerint kötelességem beszélni. Előre bocsátom, hogy ő is szeret engem, így bátran beszélgethettem vele nyíltan, mindenféle neheztelés és rosszindulat nélkül.
A kisfiú egy intézetben van, ahol a számára legmegfelelőbb ellátást tudják biztosítani. Tegnap volt a látogatási nap, amelyre együtt mentünk el. Odafele úton már egyszer beszélgetésbe elegyedtünk, de hamar lepirított, hogy miért is akarom én őt megtéríteni, amikor ő is hisz Istenben, és meg van a saját elképzelése erről a dologról. Lepirított. Ebből a szóból talán kitűnik, hogy ő egy nagyon erős személyiség, nagyon erős jellem, ráadásul nagyon okos is. Ha férfinak születik, akkor szerintem most ő lenne Magyarország királya, és ez az ország virágozna is. De hála Istennek nincsenek politikai ambíciói, nem született férfinak, hanem édesanyának, akire az Úr talán egy kicsivel több terhet rótt, mint másokra. Ez, azaz érzés, amit szerintem mindannyian érzünk, és csak akkor szembesülünk ennek a megállapításnak a valótlanságával, amikor egy a miénknél sokkal nehezebb életúttal találkozunk. Szóval természetesen azért nem adtam fel a csevegést, hiszen nem megtéríteni akartam, csak megmutatni neki az általam megismert Istenképet, amely elfogadáson, megnyugváson és megbékélésen alapszik és amely szerintem rengeteg terhet le tud venni az ember válláról, ha megértéssel közeledik hozzá. Beletörődött, hiszen nem volt más választása. Én vezettem az autót!
Beszélgetésünk során eljutottunk a vallásokig, és azok esetleges hiányosságáig. Nagy vonalakban egyet is értettünk, azzal a különbséggel, hogy én már nem rovom fel hibának bizonyos vélt, vagy valós hiányosságaikat. Erről már sokszor beszéltem, így most ezt nem is erőltetném. Elmesélt egy történetet, amely közte és egy pap közt zajlott. Azt gondolom nem kell mondanom, hogy amikor kiderültek a kisfiú hiányosságai, akkor minden követ megmozgattak, hogy ezt a betegséget meggyógyítassák, nem kímélve pénztárcát, időt, munkahelyet. A létező legkülönfélébb gyógymódok felkutatásával próbálkoztak, de egyik sem vezetett a várva-várt eredményhez. Az utolsó szalmaszálhoz nyúltak, és ez a hit ereje volt. De az Úr, nem segített, és a betegség megmaradt. Talán ez volt az ő legnagyobb csalódása, mert ez volt az utolsó esély, amelybe kapaszkodhatott. Amikor ezt a kérdést feltette egy papnak, akkor valami olyan feleletet kapott rá, hogy az Úrnak szüksége van Angyalokra is, és ezek a gyermekek bűntelenségüknél fogva bizonyosan Angyalok lesznek. Persze nem pont ezekkel a szavakkal elmondva, de szerintem mindenki találkozott már ezzel a hittannal élete során. Számomra kívülálló számára ezek valóban vigasztaló szavaknak tűnnek, de őt ez nem elégítette ki. Valami olyasmit mondott erre, hogy sokra megyek én azzal, ami ha egy anya fájdalmát nézzük, valljuk be, talán nem szolgál megkövezésre. Ide tartozónak érzem még azt elmondani, hogy ikerterhessége révén egy másik gyermeke is született, egy kislány, aki gyönyörű szép, nagyon okos, illemtudó és egyáltalán olyan gyermek, amely minden szülő álma. Ez a kislány, most egy egyházi iskolába jár, és ami számomra a legnagyobb öröm, hogy hamisítatlan gyermeki lelkesedéssel ragaszkodik Jézuskához.
Szóval benne is, mint minden emberben felgyülemlett az a keserűség, ami azt mondatja sokszor velünk, hogy miért ver engem az Isten? Miért engem, miért a gyermekemet? Miért? Vajon lehet-e ezekre a kérdésekre megnyugtató feleletet adni ezekben az esetekben? Szerintem ember legyen a talpán, aki ezzel megpróbálkozik. De ami az ember számára lehetetlen feladatnak tűnik, az Isten számára minden bizonnyal lehetséges. Ezt próbáltam meg én elmondani neki a saját szavaimmal. Nem tanítást adtam neki, csak arra kértem, hogy egy kicsit gondolkozzon el a szavaimon, mert én már megbizonyosodtam afelől, hogy ezek a gondolatok egy sokkal szebb világba vezethetnek el minket, amely nélkülözi ennek a matériának minden nehézségét.
De vajon, hogyan lehet ezt elmondani? Hogyan hívjam fel a figyelmét az anyagi világ hiábavalóságára egy anyának, aki ilyen cipőben kénytelen járni? Vajon áthatolhatnak-e a szavak azon a fájdalmon, amelyet mélyen a szívében érez, még ha kifelé a keménységét is akarja mutatni a világ felé?
Nagy dilemmák ezek, és okozójuk azaz elhallgatás, amely nem ismerteti meg velünk még gyermekként a lelki élet fontosságát. Nem mondja el nekünk még a fogékony korszakunkban, hogy bár ezt az anyagi világot látjuk, mégsem ez a valóság. Nem engedi a belső emberünknek, hogy öntudatra ébredhessen, hogy megvilágosodhasson mindenki számára, hogy az ember nem hús és vér, hanem lélek és szellem. Így az élet értelméről hamis, és ködös illúziókat kergetünk, és olyan dolgok miatt fájdítjuk a szívünket, amelyek ránk nézve teljesen haszontalanok. Így a Bibliai tanításokat is csak egy anyagi tükör segítségével tudjuk vizsgálgatni, és csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy felébressze magában a valódi Énjét. Azt az Ént, ami nem hús és vér, hanem olyan „anyagból” van, amelyet az Úr saját Képmására Teremtett. Ezért nem érthetjük meg azt, hogy minden érzés, indulat, gondolat, amit generálunk, mi magunk vagyunk. Mindaz, ami szánalommal és rettegéssel tölt el bennünket visszahúzó erő, ami meggátolhat bennünket abban, hogy végre felismerjük önmagunkat. Az Igazi Embert, akinek Örök Élete lehet a Mennyek Országában, ha idelent megszolgál erre, ha teljesíti a rábízott feladatot, ha megfelel az Isteni elvárásoknak, amelyek bizonyosan mentesek az anyag fogságától.
Rengeteg gondolat és fogalom kevereg a fejünkben, aminek nem is nagyom értjük a miértjét. Újjászületés, Újraszületés, Feltámadás, Teremtés, Megvilágosodás… és még sorolhatnám. Beszélünk róluk, de nem akarjuk igazán megérteni őket, mindezt azért, mert az anyagi világ felfogása ezt nem teszi lehetővé számunkra. Vallások szakítanak el bennünket, amelyek mindannyian az Egy Istent hirdetik. Millió ember követi az egyiket a boldogulása reményében, miközben elveti a másikat, és még esetleg viszolyog is azoktól. Pedig azokat is milliónyi ember követi ugyanebből a meggyőződésből és ugyanannak az Istennek az imádata következtében. Ősbűnökről vitatkozunk, amelyeket valamikor két hús-vér ember elkövetett, és már is összevarrjuk magunkban azt a kárpitot, amely Jézus keresztre feszítésénél végre kettészakadhatott. Ezáltal a Szentély, amely az Igazságot megmutathatja nekünk, ismét láthatatlanná válik számunkra. Vajon megéri ezt az utat követnünk? Nem vezet ez inkább széthúzáshoz, mint egységhez? Nem az egység megteremtése minden vallás feladata? És nem találhatunk egyes töredékes vallási Szentkönyvekhez kiegészítést, más vallások Szent Könyveiben? Lehet az lélekromboló, ami a legmagasabb fokú Szeretetet hirdeti?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket tettem fel tegnap annak az édesanyának, akinek a fájdalmát talán átérezni sem tudom rendesen. De szeretem őt, hiszen a testvérem, mint ahogyan mindannyian azok vagyunk. Az Egytől származunk, tehát mi is egyek voltunk, ezért aztán az egységre kell törekednünk ismételten, hogy ismét ennek a megnevezhetetlen és kimondhatatlan Egységnek a részesei lehessünk. Hogy amikor megoldhatatlan kérdésekkel és problémákkal találjuk szembe magunkat, akkor azt ne Isten gonoszságának tudjuk be, hanem legyünk tisztába az Ő tévedhetetlenségével. Tán egy kicsit még gonosznak is tűnhet a hozzá való viszonyulásom ezek után, még is fel kellett tennem neki egy-pár kérdést, ami abszolút nem összeegyeztethető a mai kereszténység tanításával.
Mi van akkor, ha ez az egész, amiért te Őt hibáztatod, nem Neki, hanem saját magadnak köszönhető? Mi van akkor, ha valóban létezik a reinkarnáció, és az életeid során elkövetett gyengeségeid és nemtörődömséged vezetett el ehhez az élethelyzethez? Mi van akkor, ha bár könnyebbnek látszik ezért Istent hibáztatni, éppen az egyik Törvénye ellen vétkezve nem leszel képes megfelelni a karmikus vizsgán? És mi van akkor, ha addig nem léphetsz rá egy magasabb, vagy tisztább ösvényre, amíg mindezeket meg nem oldod, meg nem valósítod? Ha ezt az életet szívedben haraggal éled le, a következő talán még nehezebb feladatot állít eléd. És, ha azt is elbukod, akkor mi lesz? Mikor fogunk végre mindannyian Hazatérni?
Ezekkel a szavakkal a személyes felelősségünkre próbáltam meg felhívni a figyelmet. Ha ugyanis tudjuk magunkról, hogy gyarlók vagyunk, és egyáltalán nem vagyunk tökéletesek, akkor miért könnyebbség számunkra mégis egy olyan Hatalmat hibáztatnunk, amelynek megértése és megismerése teljes mértékben meghaladja emberi képességeinket? Nemrég láttam egy csigát az úton mászni. Nem keresztbe ment, hanem az út vonalába. Ezen én akkor mosolyogtam, de vajon sejtette-e ő, hogy mi folyik körülötte, és hogy mi várhat rá?
Nos, ez történt velem tegnap nagyvonalakban. Köszönöm, hogy megoszthattam veletek.
Békés Vasárnapot mindenkinek!
nt.
|
| |
|
[válaszok erre: #325 #343]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 323. Elküldve:
2009-06-18 00:16:40 |
[17.] |
Én nem vagyok tökéletes sajnos, és ezt soha nem is állítottam. Nem tudok mindent, amit pedig tudok, az holnapra már akár a múlté is lehet. De, Nod nem személy, hanem egy helység, illetve amint írtam egyéb jelentései is vannak. Szóval hol fogtál meg?
|
| |
|
|
[előzmény: (322) Howard Moon, 2009-06-17 22:33:14]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 321. Elküldve:
2009-06-17 22:19:54 |
[18.] |
Igen Nod. Ezért kell Őt imádNod, bírNod, hallaNod, a jót tudNod, a gonoszt kiirtaNod, Hozzá szólNod, érte halNod, Őt szolgálNod, Vele járNod, minden vagyoNodat Neki adNod, és mindig csak Rá gondolNod, hogy ne kelljen meglakolNod.
|
| |
|
[válaszok erre: #322]
|
[előzmény: (320) Howard Moon, 2009-06-17 22:03:59]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 319. Elküldve:
2009-06-17 21:27:59 |
[19.] |
Furán fogalmazol, nem biztos, hogy jól értem. De szerintem nem annyira értelem, mint inkább kitartás és türelem kell a megértéshez. Itt vagyok én eleven példának. Soha nem tartoztam az elithez, egyetlen iskolában sem. Ha odatartoztam volna, akkor lehet, hogy most más foglalkoztatna, nem pedig a lelki élet megismerése. Akkor ez most átok, vagy ajándék volt az Úr részéről. Mert bár akkor nagyon idegesített, hogy egyesek miért tanulnak olyan könnyen, én meg miért nem, a mai eszemmel már látom, hogy mindez azért volt szükséges, hogy egyáltalán neki álljak gondolkodni olyan dolgokon, amelyek valóban fontosak. Hiszen semmi nem történik hiába, és Ő soha nem ejt hibát.
|
| |
|
[válaszok erre: #320 #342]
|
[előzmény: (318) Howard Moon, 2009-06-17 21:15:30]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 317. Elküldve:
2009-06-17 21:04:48 |
[20.] |
Szerintem igen. De csak ha a belső szobában keresgélünk, azaz saját magunkban.
|
| |
|
[válaszok erre: #318]
|
[előzmény: (316) Howard Moon, 2009-06-17 20:51:45]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 315. Elküldve:
2009-06-17 20:41:49 |
[21.] |
Ezt, hogy érted?
|
| |
|
[válaszok erre: #316]
|
[előzmény: (314) Howard Moon, 2009-06-17 20:39:25]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 313. Elküldve:
2009-06-17 20:29:58 |
[22.] |
Nem. Nekem csak m1, RTL + TV 2 van. Talán felzaklatott valami?
|
| |
|
[válaszok erre: #314]
|
[előzmény: (311) Howard Moon, 2009-06-17 20:19:27]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 312. Elküldve:
2009-06-17 20:28:07 |
[23.] |
Nod földének jelentése szükség, nyomorúság. Ide száműzte az Úr Kaint, amiért megölte Ábelt. A Kain név jelentése szerzemény, nyereség, jutalom. Ábelé lehelet, múlandóság. Már, ha hihetünk ezeknek a fordításoknak. Ha elindulunk ezen a fonalon, akkor láthatjuk, hogy Kain ajándéka nem volt kedves az Úr szemében, hiszen nem volt szívből jövő. Mondhatni nyereségvágyból elkövetett... A büntetési tételeket nem tudom, de az biztos, hogy az Úr nem engedte meg a halálát.
Ebből is látható, hogy aki megöli magában a leheletet, azaz Ábelt, az Nod földére, azaz a nyomorúság földére száműzetik mindaddig, amíg meg nem tér, vagy fel nem támad halottaiból.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a látásmód, ami Édentől keletre van. Hiszen Éden, azaz az Öröm, maga a Nap. Természetesen csak képileg. Aki pedig a Naptól keletre van, az a napnyugtát láthatja, nem a Napkeltét. És most nem az m1-ről beszélek.
|
| |
|
|
[előzmény: (310) Howard Moon, 2009-06-17 20:13:21]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 309. Elküldve:
2009-06-17 20:04:42 |
[24.] |
Idézd ide a Bibliai részletet kérlek. Úgy talán könnyebben menne, ugyanis nem tudom, hogy mondtam-e már, de nem tudom kívülről a Szentírást.
|
| |
|
[válaszok erre: #310]
|
[előzmény: (308) Howard Moon, 2009-06-17 19:59:58]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 307. Elküldve:
2009-06-17 19:54:06 |
[25.] |
Talán a 32. szellem, ami a vírusokat irtotta?
Bár ebben nem vagyok biztos.
Hát szerinted?
|
| |
|
[válaszok erre: #308]
|
[előzmény: (306) Howard Moon, 2009-06-17 19:45:29]
|
|
| Haladó |
|
|
