A fiú-lány barátságról általában (üzenet: 7, Ismerkedés) |
|
|
|
Topi-50
Tagság: 2006-06-13 16:29:32
Tagszám: #31643
Hozzászólások: 5406
|
|
Kiváló dolgozó 
|
|
Topi-50
Tagság: 2006-06-13 16:29:32
Tagszám: #31643
Hozzászólások: 5406
|
13.  Elküldve: 2022-12-10 08:43:58, A fiú-lány barátságról általában
|
[2.] |
Elmagányosodás
Manapság az emberek nonstop hazudoznak egymásnak.
Némelyek olyan szintre emelték ezt a tevékenységet, már maguk is elhiszik azt a rengeteg ősbaromságot, amit összehordanak.
Nem csoda, hisz egész életük beépített, oktatott hazugságokra épül, mely a pszichébe kerülve, notórius hazudozóvá változtatja a legártatlanabb arcú embert is.
Korunk egyik szembetűnő, elharapódzó problémája, a civilizált emberek elmagányosodása, melynek elsősorban a féktelen ego, másodsorban a vég nélküli, beteges hazudozás az oka.
A mentális befolyásoltságon alapuló szinglisség, igen nagy divattá lett az utóbbi 30 évben.
Elhitették az emberekkel:
Az egyedüllét jó és hasznos.
Azt is elhitették, soha senkit nem kell tolerálni, alkalmazkodnunk kizárólag saját magunkhoz, saját igényeinkhez senki máshoz a világon, és ez így normális.
Minden létező és jól működő kapcsolatnak, tolerancia az első alapköve.
Ha ez nincs, kapcsolat sincs.
Az elmúlt három évtizedben azonban a multimédián és reklámokon keresztül, olyan intenzív elmeprogramozást folytattak, melynek során észrevétlenül beletaposták az emberek fejébe: egyedül élni, tervezni jó dolog, ne avass be senkit a magánéletedbe, úgy nem is kell alkalmazkodnod soha senkihez.
Vagyis: "szabaddá válsz, partnerfüggőségek nélkül".
A manipuláló hatalom egyik mindenkori alapfegyvere, hogy az elérni kívánt negatív célokat olyan köntösbe bújtatják, ami kecsegtetően hangzik a nagy tömegek számára.
Az elcsépelt "szabadság" fogalom a csali, csakhogy itt olyan környezetben és alantas céllal használják, ami végül károsan hat az egyénre.
A másik front, melyen egyértelmű támadást indítottak ellenünk, nem más, mint az online tér.
Társkeresők roskadoznak sok tízezer magányos ember sóhajától, akik végül sehogy sem találják az áhított boldogságot.
Egyszerű példával szemléltetem:
Ha szomjas vagy, egy pohár víz igen jól tud esni, de ha rád zúdítanak 1000 litert, belefulladsz.
Ezért működnek igen sekély hatásfokkal ezek a társkereső oldalak.
Nem beszélve arról, az értelmi színvonal általánosságban jelenleg ott tart, hogy két kezdetleges üzenetváltás, 5 perc után, többségében a férfiak már fel is kínálják használatra a nemiszervüket fotókon illetve akár videókon az újdonsült "partnernek".
Pedig ráérnének ezzel akár negyedórát is várni....
Amikor valaki a saját nevét sem tudja hiba nélkül leírni, hogy képzelt zökkenőmentes kommunikációt egy másik emberrel?
Nyilván sehogy.
Az online társkeresők átkai
Ezeken keresztül sok százezer nő és férfi, (csaj és pasi) próbál kapcsolatokat kialakítani egymással.
Több - kevesebb - de inkább kevesebb sikerrel.
Az a Nő, aki pasit keres, elbukik.
Az a Férfi, aki csajt keres, szintén.
Például emiatt, odáig jutottunk mindkét nem részéről, rutinszerűen, futószalagon dobálják ki egymást a virtuális térből.
Egy-egy ilyen oldalt elnézve, úgy tűnik, rengeteg - szinte végtelen - lehetőség van az ismerkedésre, mégis, mikor belekezd valaki, hamar kiábrándul.
Műveletlen, több esetben csaknem analfabéta emberek tömkelege tetszeleg különböző pózokban, de mikor kommunikálni kellene - emberhez méltó, az alapműveltséget feltételező, írott formában - szinte minden próbálkozás csődöt mond.
Riasztóan elszaporodtak a buta seggfejek minden területen, de esetenként a segg műveltségi indexe, képes felülmúlni fajtája legokosabb szellemi toprongyát is.
Teljesíthetetlen elvárások, az idealizált, nem létező karakterek kergetése nemzeti sporttá nőtte ki magát, melynek megfelelni, szinte lehetetlen.
Léc a csillagokban, kínálat a kocsonyába fagyott varangyos segge alatt 100 méterrel.
"Legyen jóképű, humoros, tehetős, magával szemben igényes, sportos, udvarias, lehessen vele értelmesen beszélgetni, érdeklődjön a spiritualitás iránt, és vigyen el legalább egy hónapban egyszer elegáns helyre vacsorázni" - szólnak az igények....
.....aztán később a nő, már azzal is megelégedne, ha be tudna csavarni egy villanykörtét a helyére, havonta egyszer képes lenne hiánytalanul bevásárolni a Tescóban, reggelente nem felejtené el lehúzni maga után a vécét, vagy éjjelente nem finganá a tele a hálószobát.
Ám ezek is, csak elérhetetlen álmok maradnak.
Az emberek emiatt olyan sebességgel rugdossák ki egymást a rendszerből, a végén azt látja: "több száz" lehetőségből, gyakorlatilag egy sem maradt.
Gyakran elkövetik azt a hibát is, egyszerre több emberrel csetelgetnek, (akár 15-40 fő) de mikor az ötödikkel beszél, már elfelejtette mit hazudott az elsőnek. (és így tovább)
Ebből pedig akkora káosz kerekedik, ami eleve kizárja a komoly ismerkedést, két ember között. Nők is, férfiak is, úgy elaprózzák magukat ebben a posványban, végül mégis kénytelenek saját magányukkal szembesülni.
Aztán jön az, már egy "szia" - ra sem reagálnak, ha pedig mégis elindul az a bizonyos kommunikáció, egy rossz szó, vagy félreértett gondolat, máris törli egyik a másikat.
Semmilyen bizalmat, vagy toleranciát nem mutatnak.
Tiltanak törölnek, nulla esélyt adva, bármi történhessen a való világban.
Ez mára szinte népszokássá vált, nem csak a fiatalabbak, de a középkorú nők, férfiak között is.
A nők senkiben nem bíznak, egy elhibázott, félreértett mondat, és vége a virtuális ismerkedésnek. Ilyenkor hajlamos azt gondolni : "majd a következő jobb lesz" - de hamar kiderül, az sem jobb.
A férfiak pedig igazából semmi másra nem összpontosítanak, kizárólag a szexre.
Se felelősséget, se áldozatokat, harcokat, fáradságot, hosszú irkálásokat, se idegen gyerekeket nem akarnak, csupán szexet, de azt minden mennyiségben, felelősség, korlátok, és következmények nélkül.
Az már csak a torta habja, mikor nős férfiak próbálnak hódítani ezeken az oldalakon.
Van ebből is bőven.
Mondanom sem kell, ez szintén, egy nem működő projekt részükről.
Összegezve : az online ismerkedés látszólag óriási potenciállal bír, ugyanakkor reális, számszerű hatékonysága, közelít a nullához.
Elenyészően kis százalék az a néhány szerencsés pár, kik ennek köszönhetik sikeres és boldog magánéletüket. Nem tagadható, ilyen is van, azonban mint minden hasonló esetben, az arányokat kell megvizsgálni, és azok ismeretében, elég elkeserítő a helyzet. Az ilyen oldalak próbálják ugyan azt sugallni a felhasználók felé: "itt azonnal igaz párra találnak" - de láthatjuk, ez semmi más, csupán üres, félrevezető reklámszöveg.
Ugyanis hatványozottan magasabb azok száma, akik csak próbálkoznak, heteket, hónapokat, akár éveket töltenek a gépek, telefonok előtt, remélve a boldogságot, ami a jelek szerint, - ebben a formában - soha nem jön el.
Természetesen, erről mélyen hallgatnak a szolgáltatók....
Emiatt a tik-tok, instagram, és facebook felhasználók az úgynevezett live módba menekülve (él-őzés) próbálják kompenzálni mindennapi magányukat, akár a társkereső oldalakon átélt kudarc után.
Huszonéves és tinédzserkorú unatkozó fiúk- lányok pózolnak éjjel nappal telefonjaik előtt, remélve, történik valami, ami végre megérinti az ingerküszöbüket.
Így aztán a fiatalok bevett gyakorlatává vált, hogy kamerákon keresztül egymást bámulva ocsmányságokat írogatnak, vagy nem csinálnak az égvilágon semmit, csak szimplán adásban vannak, és ostobán vigyorognak.
Most mondhatod: "íme ez a technológia", de egy frászt.
Mikor nem volt erre lehetőség, megkerestük egymást és együtt töltöttük az időnket. Ettünk, ittunk, beszélgettünk.
Ismerkedve, csiszolódva, valódi szerelembe esve egymás iránt.
Ehhez képest, most élettelen eszközöket bámulva, tiszteletet nem ismerve, a másik arcába grimaszolva múlnak el legszebb éveink.
Hogy jutottunk eddig?
Bízom benne nem lepődsz meg, ha azt mondom, ez egy hosszan tartó tervezett folyamat végkifejlete, mit ugyanolyan tervezőasztalokon terveztek, akár egy társasházat.
Csak itt nem építészek a tervezők, hanem gonosz-lelkű, pszichopata lélekbúvárok.
A kivitelezés pedig nem most kezdődött, hanem még jóval születésed előtt.
Amikor ezt felismered, máris megtetted az első legfontosabb lépést a magánéleted rendbetétele felé.
Árvai Attila-író
2022-12-01
figyelemre méltó írások:
példaképünk..
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Topi-50
Tagság: 2006-06-13 16:29:32
Tagszám: #31643
Hozzászólások: 5406
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Topi-50
Tagság: 2006-06-13 16:29:32
Tagszám: #31643
Hozzászólások: 5406
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Topi-50
Tagság: 2006-06-13 16:29:32
Tagszám: #31643
Hozzászólások: 5406
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
PITTIMÁDÓ
Tagság: 2010-04-08 12:31:25
Tagszám: #83967
Hozzászólások: 143
|
|
Haladó 
|
|
Light Wave
Tagság: 2010-04-20 13:10:10
Tagszám: #84304
Hozzászólások: 1
|
1. Elküldve: 2010-04-20 13:22:02, A fiú-lány barátságról általában
|
[7.] |
Sziasztok!
Azért indítom ezt a fórumtémát, mert biztosan sokan vagyunk, akik a fiú-lány barátság klasszikus problémáival nézünk szembe.
Hogy egyszerűen elkezdjem a sort, le is írom az én legfrissebb történetem, ami még csak most kezdődött el. Véleményt, tanácsot szívesen fogadok.
Tizenkilenc éves fiú vagyok, egyetemista. Van barátnőm és rengeteg barátom, akiknek nagyon nagy része lány. Valahogy ösztönösen női társaságot keresek, jobban megnyugtat, jobban megnyit egy lánybarát. A társasága sokszor kellemesebb, a belőle áradó szépség, kedvesség, a harmónia csitítja a fájdalmat és megnyugtatja a felborzolt idegeket. Alapvető tehát, hogy a női "haverok" és ismerősök közt keresem a potenciális barátokat, az igaziakat, akik nekem olyanok, mint az őrangyalok.
Hogy őszinte legyek, van egy amolyan nővér-komplexusom, amit az után neveztem el, hogy rendre az idősebb lányok társaságát keresem. (Egyébként kapcsolati téren is, barátnőm egy évvel idősebb) Szeretek felnézni rájuk, szeretem elpanaszolni a gondjaimat... egyszóval annyi embert veszek a szárnyam alá, annyian felnéznek rám, hogy sokszor vágyom rá, engem is vegyen a szárnya alá valaki.
A helyzet az, hogy az egyetemen van egy szerveződés és kaptam egy mentort. Egy harmadéves, ranglétra csúcsán álló, kedves, szép, intelligens, erős lányt, akire már eddig is felnéztem és repestem az örömtől, amikor az emailt olvastam a párosításokról. Tegnap előtt volt az első találkánk, mint mentorral és pártfogolttal és mit mondjak, csak erősödött bennem az érzés, hogy ösztönösen felnézek rá, megbízom benne, szeretem, tisztelem. És szeretnék mindent megtenni, hogy egy nagyon jó kapcsolat és igazi bartáság alakuljon ki ebből.
Furcsán és félreérthetően hangzanak ezek, tudom. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen esetben milyen végletekig képes vagyok elmenni egy lánnyal kapcsolatos érzelmekben, úgy, hogy nem gondolok semmi szexualitásra közben. Inkább olyan ez, mintha egy kisöccs lennék.
Tehát ez a kapcsolat az én irányomból minden ilyesmitől mentes, és nem hiszem, hogy felőle bármilyen ilyesmi fennállhatna. Nem is vagyok éppen vonzó (ha anonim, akkor nevezzük nevén a gyereket) ha értitek. Ráadásul ő harmadéves, tele lehetőségekkel, már kifele tekint a főiskoláról, nem én vagyok neki a pálya és van is barátja.
Én számítok bonyodalomra, de ez az, hogy félek tőle, púp leszek a hátán, ha nagyon rátapadok. Közel akarok kerülni hozzá, ha mondhatom így, a védő szárnyai közelében, de elrebbenek az első olyan jelre, amiről úgy gondolom, zavarom. Tegnap mellette ültem, megbeszélésen a hallgatói önkormányzatisokkal, és nagyon jó érzés, feltöltő, melengető érzés volt, mintha egy kissrác lennék, aki a nagy és erős és menő nővére mellett ülhet a nagyok közt. És továbbra is, mindenféle egyéb vonzalomtól mentesen.
Kérdeztem, hogy nem akar-e majd elmenni kávézni a héten... és nem ér rá, mert elég sűrű a hete. És én nem erőltettem, nem akarom rátukmálni magam és meg is mondtam, hogy nem szeretnék púp lenni a hátán, képzelem, mostanában milyen elfoglalt, már csak a pozíciója és a suli miatt is. Szóval most így ez a helyzet velem és vele.
Bocsánat, de tényleg muszáj ezt most név nélkül kiírjam magamból.
Light Wave
|
| | |
(TÉMANYITÓ) |
|
Zöldfülű 
|
|
A fiú-lány barátságról általában (üzenet: 7, Ismerkedés) |
|
|
|
|
