Light Wave
Tagság: 2010-04-20 13:10:10
Tagszám: #84304
Hozzászólások: 1
|
1.  Elküldve:
2010-04-20 13:22:02 |
[1.] |
Sziasztok!
Azért indítom ezt a fórumtémát, mert biztosan sokan vagyunk, akik a fiú-lány barátság klasszikus problémáival nézünk szembe.
Hogy egyszerűen elkezdjem a sort, le is írom az én legfrissebb történetem, ami még csak most kezdődött el. Véleményt, tanácsot szívesen fogadok.
Tizenkilenc éves fiú vagyok, egyetemista. Van barátnőm és rengeteg barátom, akiknek nagyon nagy része lány. Valahogy ösztönösen női társaságot keresek, jobban megnyugtat, jobban megnyit egy lánybarát. A társasága sokszor kellemesebb, a belőle áradó szépség, kedvesség, a harmónia csitítja a fájdalmat és megnyugtatja a felborzolt idegeket. Alapvető tehát, hogy a női "haverok" és ismerősök közt keresem a potenciális barátokat, az igaziakat, akik nekem olyanok, mint az őrangyalok.
Hogy őszinte legyek, van egy amolyan nővér-komplexusom, amit az után neveztem el, hogy rendre az idősebb lányok társaságát keresem. (Egyébként kapcsolati téren is, barátnőm egy évvel idősebb) Szeretek felnézni rájuk, szeretem elpanaszolni a gondjaimat... egyszóval annyi embert veszek a szárnyam alá, annyian felnéznek rám, hogy sokszor vágyom rá, engem is vegyen a szárnya alá valaki.
A helyzet az, hogy az egyetemen van egy szerveződés és kaptam egy mentort. Egy harmadéves, ranglétra csúcsán álló, kedves, szép, intelligens, erős lányt, akire már eddig is felnéztem és repestem az örömtől, amikor az emailt olvastam a párosításokról. Tegnap előtt volt az első találkánk, mint mentorral és pártfogolttal és mit mondjak, csak erősödött bennem az érzés, hogy ösztönösen felnézek rá, megbízom benne, szeretem, tisztelem. És szeretnék mindent megtenni, hogy egy nagyon jó kapcsolat és igazi bartáság alakuljon ki ebből.
Furcsán és félreérthetően hangzanak ezek, tudom. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen esetben milyen végletekig képes vagyok elmenni egy lánnyal kapcsolatos érzelmekben, úgy, hogy nem gondolok semmi szexualitásra közben. Inkább olyan ez, mintha egy kisöccs lennék.
Tehát ez a kapcsolat az én irányomból minden ilyesmitől mentes, és nem hiszem, hogy felőle bármilyen ilyesmi fennállhatna. Nem is vagyok éppen vonzó (ha anonim, akkor nevezzük nevén a gyereket) ha értitek. Ráadásul ő harmadéves, tele lehetőségekkel, már kifele tekint a főiskoláról, nem én vagyok neki a pálya és van is barátja.
Én számítok bonyodalomra, de ez az, hogy félek tőle, púp leszek a hátán, ha nagyon rátapadok. Közel akarok kerülni hozzá, ha mondhatom így, a védő szárnyai közelében, de elrebbenek az első olyan jelre, amiről úgy gondolom, zavarom. Tegnap mellette ültem, megbeszélésen a hallgatói önkormányzatisokkal, és nagyon jó érzés, feltöltő, melengető érzés volt, mintha egy kissrác lennék, aki a nagy és erős és menő nővére mellett ülhet a nagyok közt. És továbbra is, mindenféle egyéb vonzalomtól mentesen.
Kérdeztem, hogy nem akar-e majd elmenni kávézni a héten... és nem ér rá, mert elég sűrű a hete. És én nem erőltettem, nem akarom rátukmálni magam és meg is mondtam, hogy nem szeretnék púp lenni a hátán, képzelem, mostanában milyen elfoglalt, már csak a pozíciója és a suli miatt is. Szóval most így ez a helyzet velem és vele.
Bocsánat, de tényleg muszáj ezt most név nélkül kiírjam magamból.
|
| |
|
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
