/ 16

Lista:

Kép:

Smile:

Az Evangéliumok üzenete.

(üzenet: 395, Vallás, filozófia)

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

95. Elküldve: 2008-10-24 20:42:45, Az Evangéliumok üzenete.	[301.]
Kedves Howard Moon! Bocsáss meg, ha megsértettelek, nem állt szándékomban. Békesség neked: nemthomi

	[előzmény: (94) Howard Moon, 2008-10-24 20:34:37]

Haladó

Howard Moon

Tagság: 2008-04-04 17:51:35
Tagszám: #57920
Hozzászólások: 861

94. Elküldve: 2008-10-24 20:34:37, Az Evangéliumok üzenete.	[302.]
farizeus "És ne feledd el azt sem, hogy mielőtt leírtad volna, már megítélted őt, vagy éppenséggel magadat is. Sajnos én már most látom, hogy ennek a párbeszédnek nem sok gyümölcse lesz" farizeus

[válaszok erre: #95]	[előzmény: (93) nemthomi, 2008-10-24 18:33:19]

Törzstag

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

93. Elküldve: 2008-10-24 18:33:19, Az Evangéliumok üzenete.	[303.]
Szia Howard Moon! Én egy egyszerű ember vagyok, tőlem csak ennyire telik. De ha már említetted az emészthetőséget, kérlek mond el te Michael Jacksonra vonatkoztatva az eredendő bűneinket. És ne feledd el azt sem, hogy mielőtt leírtad volna, már megítélted őt, vagy éppenséggel magadat is. Sajnos én már most látom, hogy ennek a párbeszédnek nem sok gyümölcse lesz, de ha gondolod, állok elébe. Üdv: nemthomi

[válaszok erre: #94]	[előzmény: (91) Howard Moon, 2008-10-23 22:04:37]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

92. Elküldve: 2008-10-24 05:19:38, Az Evangéliumok üzenete.	[304.]
Péter megtagadja Jézust 66Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. 67Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál." 68De ő tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. 69A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való." 70Ő megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy." 71Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!" 72A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt. M: 66 – 72. Vajon miért is tagadhatta meg Péter Jézust? Talán félt a haláltól, vagy csak egyszerűségénél fogva, nem értette, hogy Isten Fia, hogy engedheti meg, hogy a világ, az emberek ilyen csúfságot tegyenek vele? Nem értette, mint ahogyan mi sem értjük az Igazi Tanítás lényegét. Ha értenénk, nem háborúznánk, nem perlekednénk, de még csak nem is veszekednénk soha egymással. Pláne, nem az Ő Nevében! Hiszen minden ember, úgy szeretné embertársát, mint önmagát. Olyanról pedig szerintem még te sem hallottál, hogy egy egészséges ember, magának rosszat akart volna tenni, vagy fájdalmat akart volna okozni. Ha pedig Péter helyébe képzeljük magunkat, és belegondolunk a mai napunkba, mi is találunk majd olyan hibát a cselekedeteinkben, ami legalább háromszori Istenkáromlásnak, háromszori árulásnak felel meg. Ezzel azt akarom mondani, hogy lehet, hogy amikor a Bibliát olvassuk, Péter viselkedése egy kicsit unszimpatikus lehet, de ami biztos, hogy egyikünk sem jobb nála, pláne, ha ezek a gondolatok az eszébe jutottak. Hiszen Péter már az “udvaron” volt. Vajon mit jelenthet ez? Ha egy ilyen lélek, mint Péter, érdemes arra, hogy az udvaron legyen, amit már csak egy ajtó választ el Jézus Krisztustól, akkor annak nagyon kell vigyáznia már a cselekedeteire. Hiszen ha akkor nem tagadja meg az Urat, akkor ez a világ őt is elítéli Jézussal egyetemben, és akkor ő is a Mennyországba juthatott volna már akkor, amikor az Urat megfeszítették, és nem kellett volna még ebben a világban szenvednie hosszú – hosszú ideig. Mert akinek a lelke, az “udvaron” ülve elárulja a Törvényt, az nem, hogy közeledik Isten Házához, hanem az “utca” felé kénytelen menekülni, és már csak az előcsarnokban foglalhat helyet. Az pedig már csak egy lépés, a teljes megsemmisülésünk felé. Remélem, értitek, hogy mire gondolok, és remélem, nem téveszt meg benneteket az a tudat, hogy Jézus a Főpap házában volt akkor, nem pedig a sajátjában? Nem szabad, hogy ilyen dolgok miatt ne hidd el azt, amit most én próbálok elmagyarázni, hiszen ahogyan a főpapok elárulták az Urat, úgy mi is megtesszük ezt nap, mint nap. Ha tetszik, ha nem, ebben a világban mi vagyunk a főpapok. Legalább is azt hisszük magunkról, amíg Jézus be nem bizonyítja ennek ellenkezőjét. Mert ha van füled, akkor hallod az Igazi mondanivalót, és nem veszik el a figyelmed úgy, ahogyan Péteré! Higgyünk a Szentírásnak, mert nem mond semmi olyat, amit ne lehetne felfognunk lélek szerint. Ne engedjük meg az ördögnek, hogy megkörnyékezzen, mert ha egyszer megengedjük, ő támadni fog. És minél több esélyt adunk az ördögnek a támadásra, annál többször és többször fog próbálkozni. Higgyünk teljes szívünkből az Úrnak, hogy ne kelljen majd lehajtott fejjel sírdogálnunk ott, ahol már rajta kívül senki sem figyel ránk. Tartsuk meg neki azt a belsőszobát mindig tisztának és vidámnak, hogy bármikor Jön hozzánk vendégségbe, ne a Bocsánatát kelljen kérnünk, hanem az Elismerő Pillantása legyen a jutalmunk. Mert ez lesz Neki igazán kedves, és ez lesz nekünk igazán Jó.

[válaszok erre: #96]	[előzmény: (90) nemthomi, 2008-10-23 05:45:08]

Haladó

Howard Moon

Tagság: 2008-04-04 17:51:35
Tagszám: #57920
Hozzászólások: 861

91. Elküldve: 2008-10-23 22:04:37, Az Evangéliumok üzenete.	[305.]
érdekes párhuzam a dohányzás és az eredendö bünt elkövetö közt. nekem ez igy elég parasztvakitonak hat. ha Michael Jackson eddigi tevékenységét hasonlitanád össze az még talán emészthetö lenne. miért akar? mit akar? mi a magyarázata.

[válaszok erre: #93]	[előzmény: (90) nemthomi, 2008-10-23 05:45:08]

Törzstag

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

90. Elküldve: 2008-10-23 05:45:08, Az Evangéliumok üzenete.	[306.]
Jézus Kaifás előtt 53Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók. 54Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. 55A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 56Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. 57Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene: 58"Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása." 59De vallomásuk így sem vágott egybe. 60Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?" 61De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?" 62Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin." 63A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra? 64Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték a halálra. 65Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az őrség tagjai is arcul verték. M: 53 – 65. Vajon kik azok, akik Jézust arcon verték? Vajon kik azok, akik leköpdösték? Vajon kik azok, akik most bántják, és vajon kik azok, akik most köpik le? Vajon változott e a világ az óta, vagy sem? Mi a különbség akkor, és most között? Az, aki egy kicsit is foglalkozott már a Szentírással, nagyon jól tudja, hogy semmi. Az emberek ma is ugyan olyan elvakultak, mint akkoriban. Sokan állítják, hogy hisznek, de ha valaki elmondja nekik az Igaz Hit Mibenlétét, egyből támadólag lépnek fel ellene. De vajon miért? Miért olyan nehéz azt megérteni, hogy mit is jelent Isten Fiának lenni? Miért könnyebb elfogadni olyan tanítóknak az oktatását, amelyek többet engednek nekünk megtenni, mint amit a Biblia engedélyez? Miért egyszerűbb nekünk, az ördögből megtartani egy falatot, amikor nagyon jól tudjuk, hogy amíg csak egy szikrája is van bennünk, nem mehetünk fel a Mennyországba? Tényleg olyan nehéz lenne Isten szerint élni, vagy csak lusták vagyunk elkezdeni, mint egy fogyókúrát? Vagy olyan az ördög, mint a dohányzásról való leszokás? Amikor elhatározod, hogy elhagyod, ezer példát tudsz felhozni, hogy miért is teszed. De amikor végre sikerül letenned, a második órában már kezdesz azon agyalni, hogy tulajdonképpen, annyira nem is rossz az a cigaretta, miért is hagynád el? Pedig, egy pár hónap múlva, érzed már a könnyebbséget, érzed már, hogy mennyivel tisztább is vagy azáltal, hogy megszabadultál tőle! Na valami ilyesmi az ördög is, még ha nem is szó szerint, ráadásul egy szóval sem mondom ezzel azt, hogy a dohányzás bűn lenne. Hiszen nem azaz igazi bűn, amit a testeddel teszel, hanem az, amit a lelkeddel. Hát merjük kimondani, hogy Isten Fiai vagyunk! Akik ezért lenéznek, azoknak magyarázzuk el, hogy ők is azok, illetve ők is lehetnének azok, ha úgy viselkednének, ahogyan azt az Úr, elvárja tőlük. És ha ezért mégis bántással felelnek, bocsássuk meg nekik, hiszen mi sem voltunk jobbak a Deákné vásznánál. Had tegyék azt, amit akarnak, nekünk legyen elég annyi vigasztalás, hogy ez a rövid élet egyszer úgy is elmúlik, és ennyi szenvedést megér az, ha a Mennyországba juthatunk ez által. Az, amit azok tesznek, akik minket, vagy a lelküket háttérbe helyezik a világgal szemben, úgy is ezerszeres büntetést kapnak majd odaát, ha meg nem térnek. Hát viseltessük a megaláztatásokat csendben, és akármilyen slamasztikába is kerülünk, az Úr Nevét, soha ne ejtsük ki hiába a szánkon, nehogy azoknak a sorsára jussunk, akik minket köveznek meg a városok utcáin. Hiszen megadatott az Örömhír, miszerint testünk halála után feltámadhat a Lelkünk! És, ahogyan Jézus Krisztus felment az Atyához, úgy a mi Lelkünknek is oda kell majd visszaérkeznie. Mert ha ez a világ, a testünket el is tudja temetni, a Lelkünkkel nem rendelkezik, hiszen azt az Úr Teremtette, az Úr Építette, a Saját Képmására, és aki Igazán Hisz, nem enged többé, még a közelébe sem ördögöt! Így menekül majd meg egyszer, minden Fiú a pokoltól. Ámen.

[válaszok erre: #91 #92]	[előzmény: (89) nemthomi, 2008-10-22 06:33:19]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

89. Elküldve: 2008-10-22 06:33:19, Az Evangéliumok üzenete.	[307.]
Jézus elfogatása 43Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. 44Az áruló így adott jelt: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!" 45Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta. 46Erre rátették kezüket és elfogták. 47Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. 48Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. 49Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie." 50Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. 51Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, 52otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott. M: 43 – 52. Tehát, amíg a lelkünk egyfolytában győzködi a testünket az Úr Akaratáról, addig a testünk mindent megtesz, hogy megszabaduljon, eláruljon, és, hogy a világhoz ragaszkodjon. Emlékezzünk csak mit mondott Jézus: 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge. Viccesen, még talán azt is mondhatnám, hogy a testünk irigy a lelkünkre, hogy az, a Mennyországba mehet, míg húsunk, csak egy múlandó anyagnak Teremtetett. Így, mindent elkövet, hogy ne érvényesülhessenek azok a gondolatok, amelyek a lelkünkben élnek, és hasznosak lehetnek az Üdvösségünk elérésének érdekében. Nos, ha így értelmezzük ezt a részt, akkor máris érthetjük, hogy miért is mondja az Úr, hogy: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. 49Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie." Emlékeztek még az oltári szentségre? Emlékeztek, hogy a testünk lehet börtön helyett a templomunk, és, hogy a lelkünk oltára gonoszság helyett, szeretettel is lehet telve? Emlékeztek a világ fegyvereire, és emlékeztek még az Istenére? Nos ha igen, akkor ismét találtunk egy megoldást arra, hogy mit is üzenhet még nekünk ez a rész. Naponta velünk van az Úr, hiszen a mi karácsonyunkkor, megszületik a mi lelkünk. Amikor pedig a lelkünk már felismerhető állapotjában lakozik a testünkben, már azokat a dolgokat is meghaljuk, amelyeket eddig nem, mert az ördögeink nem engedték. Amikor elkezdjük kiirtani magunkból a gonoszt, akkor tanulunk csak igazán Jézustól. Nap, mint nap. Óráról – órára okosabbak leszünk, és fejlesszük a lelkünket. De, hiába is térünk meg, az Úr meghagyja nekünk a szabad akaratunkat, így bár az Ő hatalma segítségével, sokkal könnyebben győzhetünk a gonoszok felett, de még sem teszi meg nekünk azt a “szívességet”, hogy megoldja helyettünk a problémáinkat. Ez a mi feladatunk. Tehát ezért kell nekünk folyamatosan virrasztanunk, és imádkoznunk, természetesen lélekben. Ha ezt megtesszük, ha ezt Isteni Parancsként kezeljük, akkor, amikor a keresztünkhöz érünk, és megfeszül a testünk, / meghalunk / már nem kell attól félnünk, hogy valami kis ördög maradt bennünk, és felbukkanik akkor, és ott, ahol és amikor neki már semmi keresnivalója nem lenne bennünk. Mert amíg az utunkat járjuk, meg kell értenünk, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy ne a pokolra, hanem a Mennyországba jussunk. Mert a világ fegyverei: a dorong, és a kard… A gonoszság és rosszindulat… De Istené: a Szeretet. A Béke, a Megbocsátás, a Bűnbánat… Ezeket tanítja nekünk a lelkünk, azaz Jézus, ISTEN által. És ha nem vagyunk ügyesek, és kitartóak, akkor a sok Isteni fegyverünk közé becsúszhat egy világi is, ami által ugyan úgy megyünk majd a pokolra, mintha nem is próbálkoztunk volna meg semmivel, egész életünkben. Ne feledjük el soha, hogy az Úrnak, csak a színtiszta szeretetünk kell. Nem fogad el semmiféle kifogást, vagy kompromisszumot. Aki ezt átlátja, az megmenekül. Aki nem… 51Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, 52otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott. Ha tudjátok, hogy mi is az a gyolcslepel, milyen ruhadarab az, akkor azt is tudjátok, hogy még az a tanítvány is, aki legtovább ott maradt, még ő is ugyanúgy elárulta az urat, mint Júdás. Hiszen aki jobban félti evilági életét, mint azt a Leplet, amelyet Jézus Borított rá, aki nem sajnálja magárol levetni az Isteni Tanokat csak azért, hogy a testi haláltól megmeneküljön, az nem különbözik az árulóktól, nem különbözik talán tőlünk sem. Mert aki nem tesz meg mindent; Az csókkal árulja el magában az Urát, hiszen a külvilág csak annyit lát, hogy egy jó keresztényről van szó. Talán még ő maga is elhiszi magáról, hogy bűnmentesen Él. Mindezt azért, mert nem képes Virrasztani, mert nem képes Imádkozni. De Isten, az eltitkolt dolgainkkal is tisztába van! Ezért nem érdemes magunkban, írmagját sem hagyni a gonosznak. Mert amit idelent el tudunk palástolni, azt odafenn, az Új Jeruzsálem utcáin fogják a fejünkre kiabálni, és ezáltal majd csak a külső sötétségre lesz belépőnk, ami bizony nem kecsegtet semmi jóval. Ezért nem szabad elfutnunk a nehézségek láttán. Ezért nem szabad cserbenhagynunk az Atyát. Ezért kell virrasztanunk nap, mint nap, hogy a lelkünk ne szaladjon el, még az utolsó, a legnagyobb megmérettetésünk idején sem, hanem tartson ki mindig amellett, ami kedves Neki. Ami melegséggel tölti el, és ami a Mennyországba vezeti. Legyen elég magyarázatként annyi, hogy a teste halálát, senki sem kerülheti el, azaz a lelkünk egyszer elhagyja a hústestünket, és ha nem jól dolgoztak össze, mindketten magányosak lesznek. De, ha a lelkünk felülkerekedett a világon, akkor Örök Boldogság lesz a jutalma. A többit, ami pedig nem lett, mert nem lehet világos számunkra, bízzuk az Atyára. Mert azt csak Ő Tudja, hogy kinek milyen Jutalom Jár!

[válaszok erre: #90]	[előzmény: (88) nemthomi, 2008-10-21 05:11:01]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

88. Elküldve: 2008-10-21 05:11:01, Az Evangéliumok üzenete.	[308.]
Jézus halálküzdelme 32Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom." 33Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. 34Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!" 35Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. 36"Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" 37Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge." 39Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott. 40Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. 41Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek? 42Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!" M: 32 – 42. Vajon miért Remegett, Gyötrődött, és vajon miért fogta el Halálos Szomorúság Jézust? Talán félt a haláltól? Vagy talán megingott a Hite abban, amiről egész eddigiekben tanított? Meri ezt állítani valaki közületek?! Én azt mondom, hogy akik ezeket a magyarázatokat fűzik hozzá az Evangéliumokhoz, azok nincsenek teljesen tisztába azzal, amiért ezek az Írások Megíródtak. Ugyanis, azok az Írásmagyarázók, akik hibákat keresnek a Bibliában, vagy hibásan próbálják meg magyarázni, soha nem is fogják megérteni annak a valódi Mondanivalóját. Hiszen a Szentírás, nem azért mutat olyan sok furcsaságot, mert elírták, vagy rosszul fogalmazták, hanem azért, hogy mi emberek, elgondolkodjunk azon, hogy valójában miért is fogalmaztak így az írók? Mert ugyebár, ha úgy gondolkodunk, hogy mind a három apostol elaludt, akkor, hogyan is tudták volna később tovább adni nekünk azt, amit akkor Jézus kért az Imáiban? Hiszen az alvó ember nem lát, nem hall, nem érez! Jogos kérdés lenne ez részünkről, ha nem tudnánk, hogy mit is jelent legtöbbször a Bibliában az “alvás”. De ugye ezt mi már tudjuk, így amikor ezt olvassuk, már nem arra a Kétezer Évvel ezelőtt történt eseményre gondolunk, hanem azokra a dolgokra, amelyek a mi életünkben történtek meg velünk, és a mi Lelkünkkel. Mert hiszen amíg Jézus Imádkozott, addig az apostoloknak is azt kellett volna tenniük. De az apostolok, ahelyett, hogy gyakorolták volna a hitüket, elaludtak, azaz imádság helyett, valami mással foglalatoskodtak, mint, ahogyan mi emberek is nap, mint nap megtesszük ezt! Pedig az Úr, figyelmeztet ennek a “Hitbeli” alvásnak a veszélyeire, mi még sem félünk a világgal foglalkozni Isten helyett. Mi mégis fontosabbnak tartjuk az életet ebben a világban, mint az Örökéletre való törekvést, és nem halljuk meg, amikor Jézus Talita Kum – ot kiált!!! De, vajon mi lett volna az apostolokkal, ha az Atya, éppen akkor Rendeli el az ő világuk végét, amikor szunnyadt a hitük? Vagy, ha már ezt a kérdést feltettük magunkba, akkor kérdezzük meg azt is magunktól, hogy amikor mi viselkedünk hasonló képen, mint itt az apostolok, akkor vajon velünk mi lesz, ha éppen, akkor jön el a mi végítéletünk napja? Mit mondunk majd az Úrnak? “Bocs papa, de azt hiszem tévedtem?!!!” Vagy azt hisszük, hogy odafönn is megúszhatjuk a büntetést hazugságokkal, mint idelent? Akik ebben reménykednek, és nem ébresztik fel a hitüket időben, azok nagyot fognak csalódni majd, az Ajándékukat illetőleg. Mert a jutalom, mint azt tudja mindenki, aki csak egy kicsit is ismeri az Urat, nem marad el. És, ha már itt tartunk, nézzük meg, hogy miért is viselkedett Jézus olyan furcsán. Miért remegett, és gyötrődött, és, hogy mitől lett szomorú?! Azokat a variációkat, magyarázatokat, remélem kihagyhatjuk, amelyek azt hivatottak mondani, hogy Jézus félt a haláltól? Az ilyen botorságokra, még gondolnunk sem szabad, hiszen ezzel az egész Krisztusi működést kérdőjeleznénk meg. Hát akkor, mitől viselkedhetett a Megváltó ilyen furcsán? Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismételten bele kell magunkat képzelnünk Jézus “Bőrébe”. Végig kell néznünk újra, meg újra, hogy miért is jött le közénk Isten Lelke? Mi Motiválta, mit akart Elérni, mit akart Megmutatni nekünk, mennyi Szeretettel tette ezt, és vajon az emberek, mennyire értették meg Őt? Mennyire szerették, és vajon mennyire lehetett biztos abban, hogy a munkássága, nem volt hiábavaló? Hiszen mit is Látott, akkor, amikor Saját elfogatására készült? Még az apostolok is, akik pedig hozzá a legközelebb álltak, akikről egyszer azt Mondta, hogy ők az Én anyám, és ők az Én testvéreim, még ők is képesek voltak elaludni, amikor virrasztaniuk kellett volna. Pedig nekik még a példabeszédeket is elmagyarázta, nem úgy, mint a kívülállóknak, mégis cserbe hagyták ismételten. Remélem értitek, hogy mire is gondolok?! Nos, képzeljük el, hogy az a Hit, amely Jézust Vezérli, ami tele van az irántunk érzett Szeretettel, Féltéssel, Gondoskodással, ez a Hit egyszer csak azzal szembesül, hogy még azok sem figyelnek rá teljes szívükből, akik ezt váltig állították, és esküdték. Vajon mit érezhet az a Szolgája, vagy Fia Istennek, aki Látja, hogy az, amiről Ő beszélt nekünk, majdhogynem lefordíthatatlannak tűnik számunkra?! Mert az, amit Ő eddig tett értünk, szinte összeomlani látszott, hiszen egyik apostola elárulta, és persze ezt tette az összes többi is, amikor nem voltak képesek Vele Imádkozni. Nos, mit érezhet egy Lélekmentő, vagy egy Lélek, ha kétely ébred a Szívében a rátermettségünk, vagy világi teste rátermettsége láttán? Hiszen tudja jól, hogy Neki el kell mennie ebből a világból, de vajon sikerült e befejeznie azt, amiért Jött? Remélem, érzitek már azt a Kétségbeesést, amely úrrá lett Jézuson, és amin nekünk is el kellene gondolkodnunk, át kellene éreznünk, és Úrrá kellene lennünk? Remélem, értitek már, hogy miért remegett és, hogy miért lett szomorú miattunk? Remélem értitek, mert ha nem, akkor azt sem fogjátok megérteni, hogy ez a rész is ugyan úgy behelyettesíthető a mi metaforáinkkal, mint az összes többi! Ha pedig tovább boncolgatjuk ezt a kérdést, akkor a megfelelő érettségi fokában a lelkünknek, / ami nem lehet más, mint maga a Jézusi állapot, / nekünk is ugyanilyen félelmeket kell éreznünk, mint a Megváltónknak! Mert, amikor majd eljön a mi Óránk, akkor magunkba kell néznünk, hogy vajon tényleg olyan e a lelkünk, mint Jézusé, vagy csak olyan, mint az apostoloké? Vajon hányszor hagytuk szunnyadni a hitünket, és vajon nem szunnyad e most is? Vajon a “szeretteink, testvéreink, anyáink és gyermekeink” ébren vannak e? Vajon ébren vannak e, és vajon ébren tudnak e maradni, amíg az Úr Eljön értük? Micsoda Lelki Tisztaság kell ahhoz, hogy valaki miattunk, a mi lelki üdvünkért Rettegjen és Gyötrődjön? Micsoda Szeretet Ez?!!! Érzitek már az Erejét? Vajon lesz nekünk részünk ilyenben? Vajon lesz elég erőnk ahhoz, hogy mi is végigjárjuk azt az utat, amit Jézus megmutatott nekünk? Vajon képesek leszünk mi erre valaha is? Vajon lesz elég erőnk ahhoz, hogy a döntést, és minden ítélkezés jogát Istenre ruházzuk? Vajon lesz elég erőnk kimondani: “De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te!”

[válaszok erre: #89]	[előzmény: (87) nemthomi, 2008-10-20 06:54:44]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

87. Elküldve: 2008-10-20 06:54:44, Az Evangéliumok üzenete.	[309.]
Péter tagadásának megjövendölése 26Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére. 27Ott Jézus megmondta: "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok. 28De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába." 29Péter erősködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem." 30Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz." 31Erre még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyanígy fogadkoztak a többiek is. M: 26 – 31. "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyan, ki meri magáról azt állítani, hogy ő bizony, soha többé nem vétkezik? Mert, ahogyan Péter, és az apostolok hibáztak, úgy mi magunk is hibázunk. És amikor azt hisszük, hogy most már tökéletesek vagyunk, akkor ér csak igazán meglepetés bennünket, amikor a következő napunk hajnala előtt, többszörösen is eláruljuk magunkban az Urat. Hogyan is lehetséges ez? Sajnos egyszerűen, hiszen csak annyit kell tennünk, hogy hagyjuk a világot elhatalmasodni magunkon. Bizony, aki Istennel foglalkozik, annak a Lelke folyamatosan Érik. Egy érett Léleknek pedig sokkal kifinomultabbak az érzékei, amelyekkel a bűnöket elkerülheti, vagy a másik oldalról megközelítve, az ilyen Lelkeknek, már az is Bűn lehet, amiről más halandó el sem tudja képzelni, hogy esetleg az a dolog, amit tett, nem tetszik az Úrnak. Így, mivel sokkal érzékenyebb a problémamegoldó képessége, egyszerűbben tudja kiirtani magából a gonoszt, mint azok, akik nem törődnek annyit Isten Megértésével. Egyszerűbben kifejezve, ami az egyik embernek bűn, az a másiknak természetes dolog. Éppen azért, mert meg van írva: “Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.” És amint látjátok, ezt nem az ördög mondta, hanem maga az Úr. Mert Elsőszülöttét adta oda, hogy Utat Mutasson a többi Gyermekének. Így, amikor megszületünk, végig kell járnunk a világi lépcsőfokokat, és nagyon sokat kell szenvednünk, míg végre megtaláljuk Istent, míg végre rájövünk, hogy azok a “verések”, tulajdonképpen Tanítások. De addig, nagyon sokan, sőt nehéz kimondani, de mindenki elárulja, megszegi a Törvényeit, lepaktál az ördöggel, és világi törvényeket követ, amelyeknek mindig két igazsága van. Ismerjük hát fel végre, hogy az Atya, Meggyújtotta a lámpását a Fia által a mi lelkünkben is! Ez a Fény segíthet csak visszajutni az Ő Bölcsességéhez. Mert ez a fény, maga az Isteni Ige. Ha pedig valakinek a lelki érzékszervei megérzik az Úr közelségét, akkor ugyanilyen gondolatoknak kell, hogy cikázzanak a fejében, mindaddig, amíg írmagja sem marad benne a gonosznak. Ezt mondja az Úr nekünk ebben a részben, és ettől lesz majd egyszer Szent a mi Oltárunk is.

[válaszok erre: #88]	[előzmény: (86) nemthomi, 2008-10-19 08:02:00]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

86. Elküldve: 2008-10-19 08:02:00, Az Evangéliumok üzenete.	[310.]
Az oltáriszentség alapítása 22Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." 23Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. 24Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik. 25Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában." M: 22 – 25. Ebben a részben, megtudhatjuk, hogy hogyan is kell, egészen pontosan, hogyan is kellene Imádkoznunk, élnünk? Ugyanis, amikor imádkozunk, mindig a Lelkünket kellene előtérbe helyeznünk, nem pedig a világi testünket. Úgy, ahogyan azt Jézus Krisztus mutatta meg nekünk. Miért is kellene buta kívánságokat kérnünk az Úrtól a hústestünk számára, amikor ha a Lelkünknek kérünk segítséget, az Úr minden bizonnyal meg is Segít bennünket! Mert a mi lelkünk, maga Isten egy kis Darabkája. A mi lelkünk Isten Fia. Isten gyermekei pedig Visszatérhetnek az Attyukhoz, ugyan úgy, mint, ahogy a tékozló fiú is visszatérhetett az ő apjához. Hát Áldjuk meg mi is, a mi Kenyerünket! Törjük meg Azt, hogy minél több lélek ehessen belőle, hogy minél több lélek csillapíthassa vele az éhségét! Mert amikor a Biblia Jézus testéről ír, akkor az a mi lelkünkről ír. Mert Jézus teste bennünk van egy láthatatlan formában, hogy csak azok vegyék észre, akik Őt valójában Szeretik. Az a Kehely pedig, amiben Isten Igéje van, / Újbor, Újszövetség / maga a Törvényhordozó, akár a Biblia is lehet, amelyet ahhoz, hogy végérvényesen megértsük az Úr Akaratát, nagyon sokszor ki kell még Innunk! Hogy amikor úgy érezzük, hogy eljött a mi utolsó vacsoránk ideje, ne féljünk a haláltól, hanem örüljünk a nemsokára elközelgő Örökéletünknek! Mert Ott majd minden megvilágosodik előttünk, és az Úr Asztalánál megihatjuk az Igazi Tudást, azaz a Mennyországban termő legfinomabb Bort, aminek egy cseppje, több Bölcsességet hordoz, mint ennek a világnak az összes óceánja, az összes tudása. Ezt jelentse nekünk, az oltáriszentség: Testünk börtönéből építsünk magunknak templomot, amiben az oltár a mi lelkünk lesz! És amikor ezzel készen vagyunk, kérjük az Urat, hogy Áldja meg nekünk, és Segítsen bennünket az Örökélet Birodalmába! Azaz Segítsen megérteni az Ő Akaratát, hogyha netán rossz úton is járunk, visszataláljunk hozzá. Hiszen Ő Él és Uralkodik Mindörökkön Örökké, és Mindenek Felett. Ámen.

[válaszok erre: #87]	[előzmény: (84) nemthomi, 2008-10-18 05:50:57]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

85. Elküldve: 2008-10-18 05:56:00, Az Evangéliumok üzenete.	[311.]
Szia Howard Moon! Természetesen mindent lehet. Üdv: nemthomi

	[előzmény: (83) Howard Moon, 2008-10-17 20:21:58]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

84. Elküldve: 2008-10-18 05:50:57, Az Evangéliumok üzenete.	[312.]
Jézus bejelenti Júdás árulását 17Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. 18Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem." 19Elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én?" 20Így válaszolt: "Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. 21Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik." M: 17 – 21. 21Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik." Most már remélem értitek, hogy miért is nevezi magát Jézus, az Emberfiának? Ha szívetek mélyén, még mindig kételkedtek abban, hogy ez valami mást jelent, most ismét magyarázatot kaphatunk arra, hogy a Biblia fonala, e történetek alapján próbál nekünk instrukciókat adni arról, hogy hogyan is kellene viselkednünk, élnünk Isten Szerint. Hiszen mint már sokszor utaltam rá, az Emberfia nem más, mint az emberek legféltettebb kincse, azaz a saját Lelkünk. És nem kell, hogy feltétlenül Jézus Lelkére gondoljunk, hiszen Ő csak az Utat mutatta meg, azt az Utat, amelyet nekünk is ugyanúgy végig kell járnunk, mint Neki. De, hogyan is járhatnánk végig az Ő kálváriáját másként, mint lélekben? Mert minden ember lelkének szenvednie kell, mielőtt megérti, hogy mit is akar tőle az Úr. Így tud majd aztán tiszta szívvel különbséget tenni Jó, és rossz között. És amikor meghallja végre a Hívó szót, megindul a Hang irányába, hogy a legrövidebb, és legsimább úton érhessen el, a Mennyországba. Levetkőzi ezt a világot, levetkőzi anyagiságát. Mert ha ezt nem teszi, akkor nem tud majd választani Isten, és ördög között. Ezekről a dolgokról, már sokszor beszéltünk. Beszéltünk arról is, hogyha nem lenne testünk, mennyivel könnyebb életünk is lenne. De van testünk. Éppen azért, hogy az Elhivatottságunk Isten irányába, választások, és lemondások tömkelegén át vezessen, lelkünk tökéletesedése felé. / Tehát háborúk, árvizek és szélviharok útján. / Amikor pedig Jézus azt Mondja, hogy: „Jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát”, akkor ezzel azt az üzenetet küldi felénk, hogy jaj annak az embernek, aki a testét, azaz ezt a világot többre becsüli, mint a lelkét. Jaj bizony, hiszen az, aki ezt a világot jobban szereti, mint az Isteni Parancsokat, az elárulja a Szentlelket! Az, az igazi áruló! Ő az igazi Júdás! Az ilyen emberek bűne lemoshatatlan! Mert meg van Írva, hogy minden test halandó. Minden test halála után, az Emberfia elhagyja azt. Elhagyja ezt a világot, és attól függően, hogy hogyan tudtak együttműködni a fizikai életükben, vagy a Mennyországba, vagy a pokolba jut. Megadatott az esélyünk arra, hogy a Jót tegyük, hát ne akarjunk árulóként a pokolra kerülni! Fogadjuk el végre, hogy a lelkünk, a legféltettebb kincsünk ezen a világon, és, hogy tudatunk is csak azért van, mer Isten Fia él bennünk. Amikor pedig testünk, a fizikai halálunk után elporlad, a tudatunk, a lelkünkben továbbélve Felmegy az Úrhoz, hogy Megörökölje az Ő Örök Országát, vagy, hogy a külső sötétségre vettessen, ahol nincs többé halál, csak szenvedés, szenvedés, szenvedés…

[válaszok erre: #86]	[előzmény: (82) nemthomi, 2008-10-17 05:20:44]

Haladó

Howard Moon

Tagság: 2008-04-04 17:51:35
Tagszám: #57920
Hozzászólások: 861

83. Elküldve: 2008-10-17 20:21:58, Az Evangéliumok üzenete.	[313.]
sorbamegyünk és várjam ki ami érdekel ? vagy lehet témát dobni?

[válaszok erre: #85]	[előzmény: (82) nemthomi, 2008-10-17 05:20:44]

Törzstag

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

82. Elküldve: 2008-10-17 05:20:44, Az Evangéliumok üzenete.	[314.]
Az utolsó vacsora előkészítése 12A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?" 13Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába, 14aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? 15Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." 16A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát. M: 12 – 16. Szerintetek milyen vizet vitt, azaz ember a korsójában? Ha folytatjuk tovább a metaforák behelyettesítését, akkor világossá kell válnia számunkra, hogy abban a korsóban, / porhüvelyben / csakis az Igaz Isten Igéje, azaz Élővíz lehetett. Tehát, amikor az apostolok megkérdezték Jézust, hogy hol is fogják elkölteni a vacsorát, / Misét / akkor nem a fizikai értelembe vett vacsorára gondoltak, hanem a lelkük táplálására szolgáló vacsorára. Bizony, feltették azt a kérdést, hogy vajon hogyan, és vajon milyen cselekedetek által Igazulhat meg az ő lelkük is? Ezért mondta nekik Jézus, hogy kövessék azt az embert, aki vizet visz, azaz kövessék azokat a lélekparancsokat, amelyek az Isten Igéjét, Törvényét hordozzák. Mert csak így juthatunk el abba a vánkosokkal felszerelt, tágas emeleti helyiségbe, azaz csak így juthatunk el a Mennyországba, az utolsó vacsoránk által. Mert, ha az utolsó vacsoránkon nem Élővizet iszunk, ha nem árad ránk a Szentlélek, ha nem töretik meg a Kenyerünk, ha nem az Új Bort isszuk, azaz nem a Jézusi Tanítás szerint magyarázzuk a Parancsokat, akkor elveszünk. Ez az Örömhír: Mindenkinek megadatik, hogy nyomába szegődjön, egy korsót vivő embernek, hiszen Jézus Krisztus is egy ilyen ember volt! Sőt én azt mondom, hogy ha nem röstellünk tanulni az Úrtól, akkor mi magunk is lehetünk majd egyszer korsóvivők. Akkor mi magunk is megtalálhatjuk a Mennyországba vezető utat, és ha mi megtaláltuk, segíthetünk másoknak is eligazodni a városok útvesztőiben. De elsősorban magunkat akarjuk megitatni ezzel a csodálatos Vízzel, hogy végre tudatunkra ébredhessünk, hogy végre meglássuk azt az Igazságot, amit az Úr Akar nekünk Elmagyarázni! Mert csak ezután a Felismerés után tudjuk majd az Igét úgy Hirdetni, hogy az valóban sok Lelket megmentsen a pokoltól. Ezt kéri tőlünk az Úr, és ha mi betartjuk a parancsokat, akkor a Jutalomosztásnál majd mi is elcsodálkozhatunk, és meglepődhetünk, hogy minden úgy lesz majd, ahogyan azt Jézus Krisztus Megjövendölte. Hát készítsük el úgy a vacsoránkat, hogy az bizonyosan Tetsszen az Úrnak, nehogy keserű ízt Érezzen a Szájában, amikor végre visszatérünk hozzá a fizetségünkért!

[válaszok erre: #83 #84]	[előzmény: (81) nemthomi, 2008-10-16 05:26:51]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

81. Elküldve: 2008-10-16 05:26:51, Az Evangéliumok üzenete.	[315.]
Júdás árulása 10Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül elment a főpaphoz, hogy elárulja. 11Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa. M: 10 – 11. Meg is érkeztünk a Szentírás egyik legvitatottabb jellemű apostolához. Bizony az emberek nagyon sokat vádaskodnak, amikor az ő neve szóba kerül. A tizenkét apostol kiválasztása című részben, meg is tárgyaltuk már egyszer. Bizony van, aki szerint Júdás jó is lehet, és van, aki szerint, csakis gonosz. Nos nézzük meg ezt a részt, a mi teóriánk szerint, egy kicsit másképpen. Hiszen ha a lelkünk szerint vizsgáljuk a Szentírást, sokkal könnyebben érthetjük meg, vagy utasíthatjuk el ezt az apostolt. Talán emlékeztek még, amikor azt mondtam, hogy a lelkünk lehet János, lehet Jézus, vagy bármelyik apostol is. Emlékeznetek kell arra is, amikor az apostolok neveinek jelentését tárgyaltuk, és azon belül Júdásét is. Akkor azt mondtam, hogy Jézus, ugyan úgy meghívta Júdást is, mint a többi apostolt. Tehát, ha a lelkünkben élnek az apostolok, akkor Júdásnak is bennünk kell élnie, és higgyétek el, hogy bennünk is van. Hiszen mit is tett Júdás? Elárulta Jézust. De akkor kérdem én: Mi mit is teszünk, amikor a világi mammont hajtva, többet foglalkozunk a földi megélhetésünkkel, mint a lelkünkével? Látjátok a hasonlóságot? Vagy talán az nem Isten Fiának, azaz a Lelkünknek az elárulása, amikor templom helyett kocsmába megyünk? Vagy ha imádkozás helyett moziba megyünk, vagy esetleg Bibliaolvasás helyett, valami más elfoglaltságot keresünk, ami semmivel sem visz minket közelebb Istenhez? De maradjunk csak az első példánál. Vajon, mennyi pénz kell egy embernek ahhoz, hogy ebben a világban jól érezze magát? És, ha az a pénz már megvan, akkor biztos, hogy nem akar többet? Szerintem, nagyon kevés olyan ember él a földön, aki megelégedne azzal, amilye van. Ebből kifolyólag, már is beleesik abba a hibába, amelyért Júdást, oly könnyen megkövezzük, vagy ők maguk megkövezik. Pedig, ha egy kicsit is belegondolnánk az ő jellemébe, kísértetiesen hasonló jellemet, karaktert vélnénk felfedezni benne, mint a saját életünkben, és mint a saját Lelkünkben. Tehát, ahelyett, hogy Júdást árulónak kiáltjuk ki, nézzünk magunkba, és higgyük el, hogy az, aki egy másik ember felett Isteni Ítéletet tud mondani, az maga is az alá az Ítélet alá fog esni. Sőt, amikor ő ítélkezik, saját magát ítéli el anélkül, hogy tudna róla. Lehet büszkén és fennköltve acsarkodni azt gondolva, hogy Istennek bizonyára tetszik az a viselkedés, amelyet épp most mutatunk az áruló Júdás irányába, de lehet úgy is gondolkodnunk, hogy vajon tetszik e az Úrnak az a viselkedés, amely megszegi az Ő Parancsait? Higgyétek el, hogy ez utóbbi, jóval kifizetődőbb, hiszen az Úr nem azt mondta, hogy Ítéld el a felebarátodat, vagy az ellenségedet, hanem épen ellenkezőleg, Szeresd az ellenségedet, és Szeresd felebarátodat, mint te magadat. Hát, milyen felebarát az, aki ítél? Miért is ragadnánk le a szegényes tudásnál, amikor a Biblia, ennél sokkal többet is képes a tudomásunkra hozni? De, ha minden képen ítélkezni akarunk, akkor vizsgáljuk meg az egész Szentírást Ádámtól – Jézusig, és feleljünk tiszta szívvel, hogy vajon van e köztük olyan, aki valamilyen szinten ne lett volna bűnös, vagy ne hibázott volna soha semmiben? Pontosabban, van e, vagy élt e már olyan ember, akire mi emberek, ne tudnánk ráolvasni valamiféle rossztulajdonságot, vagy vétket? Hiszen még Jézust is sokszor úgy magyarázzák, hogy a kereszten megingott a Hite! Ugye, hogy sokszor förtelem az, ami az emberek száján kijön? Hát akkor miért is akarunk mi ítélkezni, amikor jól tudjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak embertársainknál? Amikor az Úr világosan Megmondta nekünk, hogy nem az fertőz, ami bemegy a szánkon, hanem az, ami kijön onnan. Amikor jól tudjuk, hogy az Örömhír épen azt jelenti, hogy a bűnösökből megtértek, a gonoszokból jók, a húsból pedig Lélek lesz, ha jól értelmezzük magunkban a Szentírást. Hát értelmezzük jól, és ahelyett, hogy a kétezer évvel ezelőtt élő Júdást szapuljuk, inkább ürítsük ki magunkból azokat a rossztulajdonságainkat, amelyek hasonlítanak rá! Nézzük meg a mi kis „apostolainkat”, azaz a lelkünknek azt az állapotát, amikor az Úr meghívott bennünket! Talán a megtérésünk pillanatától fogva bűntelenül élünk, vagy maradt azért még javítani való, odabent? Mert szerintem bőven akad még min változtatnunk. És, ha nem tetszik, amikor a lelkünk Júdásként viselkedik, akkor gyógyítsuk meg, vagy ha nem sikerül, taszítsuk ki magunkból azt a részt, ugyanúgy, mint az összes többi hibánkat is! Ne felejtsük el, hogy a Tizenkettő, csak az első apostolok száma. Az Úr viszont, mindannyiunk Mestere akart lenni. Márpedig ahány apostol akad a lelkünkben, annyi hibát is kell kiküszöbölnünk magunkból, hogy amikor Eljön értünk az Úr, Tiszta, és Rendesen Kitakarított Belső Szobában láthassuk vendégül, a mi Utolsó Vacsoránkon. Ámen.

[válaszok erre: #82 #82]	[előzmény: (80) nemthomi, 2008-10-15 04:50:33]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

80. Elküldve: 2008-10-15 04:50:33, Az Evangéliumok üzenete.	[316.]
A betániai vacsora 3Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. 4Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni? 5Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak. 6Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! 7Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. 8Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. 9Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek." M: 3 – 9. 9Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek. Hát tegyük ezt. Emlékezzünk meg egy olyan asszonyról, aki nem röstellte a lelkét a teste elé helyezni. Tehát, emlékezzünk meg azokról az emberekről, akik a „fiukat”, azaz a saját lelküket fontosabbnak tartották, mint a világot. Emlékezzünk, és közben gondoljunk magunkra. Vajon mi hol vagyunk ebben a részben? Vajon kinek a táborába tartozunk? A zúgolódókéba, vagy azokéba, akik helyeslik, és megértik ezt a cselekedetet? Vajon kell e nekünk az Áldás? Vajon érdemesek vagyunk e rá? Vajon elég lesz e a tudásunk, és ha nem, akkor mi lesz velünk? Ezeket, és ehhez hasonló kérdéseket kell nekünk nap, mint nap feltennünk magunkba ahhoz, hogy a lelkünk, folyamatosan változni, érlelődni tudjon. És nem szabad feladnunk a keresést, még ha sokszor ez nehéznek is tűnik. Imádkozzunk, és tegyünk meg mindent az Áldásért, és ne törődjünk azzal, hogy mi mást csinálhatnánk azalatt az idő alatt, amíg Istenre figyelünk. Mert, amíg a gazdagság, és a hatalomvágy lesz az úr, addig nagyon sok szegénység és nyomorúság lesz e földön. Hát miért is foglalkozzunk ezzel, amikor megváltoztatni nem tudjuk, ráadásul a lelkünknek, ugyanakkora szüksége lenne a segítségre? Nem azt mondja az Úr, hogy ne foglalkozz a világ szegényeivel, hanem azt, hogy fordíts nagyobb figyelmet a lelked, és más lelkek megmentésére! Hiszen ott van az Igazi szegénység, és ott van az Igazi gazdagság. De vajon melyiknek vagyunk bővében? A rossztulajdonságainknak, azaz a lelkünk világi gazdagságának, vagy a jótulajdonságainknak, azaz a Lelkünk Mennyei gazdagságának? Vajon a világi jótulajdonságoknak, azaz Lelki szegénységnek, vagy a Mennyei jótulajdonságoknak, azaz a Lelki gazdagságnak? Bizony, bármennyire is furcsa, ez a rész is ezt akarja felénk sugallni. És nekünk meg kell ezt értenünk ahhoz, hogy Jó Tanítványai lehessünk az Úrnak. Aki érzi ezt a belső erőt, az ne adja fel! Aki még nem, az higgye el, hogy már közel jár hozzá. Hát keressük az Urat folyamatosan, a legjobb tudásunk szerint! Keressük úgy, ahogyan az tőlünk csak kitelik, hogy Örömét lelje bennünk az Atya, és Örökélettel Jutalmazhasson meg bennünket, amikor eljön az Ideje.

[válaszok erre: #81]	[előzmény: (79) nemthomi, 2008-10-14 05:20:27]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

79. Elküldve: 2008-10-14 05:20:27, Az Evangéliumok üzenete.	[317.]
Tizenhetedik fejezet: V. JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA Elhatározzák Jézus halálát 1Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. 2Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!" M: 1 – 2. Elhatározzák Jézus halálát? Érdekes kérdést kell, hogy felfedjen ez számunkra. Hiszen, mi már tudjuk, hogy amikor a Biblia Jézusról beszél, akkor tulajdonképpen, a mi lelkünkről beszél. Hogy egy kicsit érthetőbb legyen ennek a résznek a magyarázata, vizsgáljunk meg, három nagyon fontos dátumot. Kezdjük, a Karácsonnyal. Vajon mit is mond az emberek többségének, ez az ünnep? Bizony, nagyon „eltávolodott” már, a valódi jelentőségétől. Hiszen karácsony előtt, mindenki ajándékot vesz szeretteinek, akár felesleges költségekbe is veri magát, tele van gondokkal, és alig várja, hogy végre eljöjjön a Szent Este, amikor végre megpihenhet. Persze, az ajándék osztásánál, már mindenki boldog, és elfelejti azokat a gyötrelmeket, amelyet az elmúlt hetek jelentettek neki. És, ez így is van jól. Aztán, sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon, miért nem lehet, minden nap karácsony? Igen, azok az emberek átérzik akkor, hogy mennyivel könnyebb lenne így élni. Mert, az emberek, valahol mélyen belül érzik, hogy Szeretetben, Békességben, egymás iránti Tisztelettel, mennyivel könnyebb lenne elviselni ezt a világot. Nos, akkor nézzük meg, hogy mi is az igazi üzenete a karácsonynak, és, hogy mennyi hasonlóságot is mutat a való világ, és a lélek világa. Mi is történt Karácsonykor? Igen, Megszületett a kis Jézus. Ha pedig a lelkünket akarjuk olyanná alakítani, mint Ő, akkor a lelkünknek kell ezen a napon megszületnie. Tehát a mi Jézusunk megszületése, Lelkünk azon állapota, amelyik végre a Tiszta, a Keskenyebb, az Isteni Utat válassza. Legyen az december, vagy július, vagy bármely hónapja, és napja az évnek. Isten Mércéjével nem fontos, hiszen az Örökkévalóságban az időnek, nincs értelme, nincs jelentőssége. Ebből kifolyólag, a mi Karácsonyunk, nem lehet más, mint a Felismerésünk, azaz a Megtérésünk Isten Irányába. Hiszen, amikor Megtérünk, csak ugyanazokat a dolgokat vetkőzzük le magunkról, mint a karácsonyt megelőző készülődések. Tehát, amikor Megtérünk, nem mást teszünk, minthogy levetkőzzük magunkról a világot, és boldogan állunk a jelképes karácsonyfánk mellett, és Békességgel, és Szeretettel van tele a szívünk. Mert, Megtérése után az ember, szinte el sem tudja képzelni, hogy, hogyan is volt képes eddig, így élni? Minden esetre higgyétek el, hogy ahhoz, hogy megélhessük a mi kis „karácsonyunkat”, ennek a világnak a buktatóin át kell esnünk, és nem kell megijednünk, mert a „ háborúknak „ és a „ földrengéseknek „ be kell következniük ahhoz, hogy mi végre, rátaláljunk a helyes „Útra”. Hogyan is tudnánk „Karácsonykor” odaajándékozni a lelkünket az Úrnak, ha előtte nem „vásárolunk”, nem „gyűjtünk” mindenféle ajándékot, amit a mi lelkünkbe eldugva, majd aztán megtisztítva, később odaadhatunk Neki? Higgyétek el, hogy ez a világ erről szól, és amíg nem viszolyogsz tőle, nem is fogod meglátni Istent! De, mennyünk tovább. Karácsony után, jön a Vízkereszt ünnepe. Vajon minden, magát kereszténynek valló ember tudja, hogy mi is ez az ünnep, vagy csak azért emlékezetes számára, mert akkor kell kidobni a karácsonyfát? De ez a világi szokás is, valamilyen szinten kapcsolódik az Úr Akaratához. Hiszen a megtérésünk, csak az Első Állomás azon az Úton, amelyik később majd a Mennyországba vezet minket. Vízkeresztkor, Megkeresztelkedett Jézus a Jordán vízében. Ha pedig ügyesek, és éberek leszünk, ha mindent elkövetünk azért, hogy Istennek Megfeleljünk, akkor ugyan úgy, ahogy Jézusra Rászállt a Szentlélek, / miután lemosta Magáról a „világot” / miránk is, a mi lelkünkre is Rászállhat. Hiszen ez a Biblia Üzenete számunkra, ezek a Titkok, amik ebbe a Szent Könyvbe bele lettek írva, és ezek azok a Jóslatok, amelyekről Jézust megelőzve, nagyon sok Próféta is beszélt. Tehát, a mi Vízkeresztünk nem más, mint amikor a lelkünk eléri azt a fejlettségi szintet, amikor az Úr Kiáraszthatja rá a Lelkét. És Ő, Ígéretéhez Híven, meg is Teszi azoknak, akik Őt Szeretik, és betartják a Törvényeit. De ez a boldogság, még mindig nem teljesen egyenlő a Mennyországba jutással, hiszen ezek után, még nagyon sok időt kell eltöltenünk ezen a földön, míg a testünk halálával, a lelkünk végre Felszabadulhat, amikor az Úr ezt Jónak Látja. Az viszont bizonyos, hogy amikor Megkapjuk végre az Ajándékunkat az Úrtól, azt Érezni fogjuk, mert azaz Erő, elég hatalmas lesz ahhoz, hogy tovább tudjuk vinni a „ keresztünket „ azon az úton, amelyet Jézus Krisztus mutatott meg nekünk. És, ha ez negyven napig is eltart, / természetesen ezek sem földi napok / a végén, bár a világ azt hiszi, hogy végre keresztre feszített bennünket, Visszatérhetünk oda, ahonnan annak idején eljöttünk. Visszatérhetünk Atyánkhoz, hogy a Jól Megérdemelt Jutalmát végre Átvehessük az Ő Országában, az Új Jeruzsálemben. De, hogy ne szaladjak ennyire előre, nézzük csak meg, hogy mi, és, hogy mennyi is az a negyven nap. Ezek után, annak világosnak kell lennie mindannyiunk számára, hogy a földi húsvétunknak sem arról kell szólnia, amely dolgokat most gondolunk róla. Hiszen húsvétkor feszítették meg Jézust, de előtte még negyven napig a pusztában kellett vándorolnia azért, hogy hirdesse az Isten Igéjét, a rászorulóknak. Ahogyan ezt nekünk is kell, amikor a Szentlélek Kiáradása ezt Kívánja majd meg tőlünk! Tehát a mi „Húsvétunk„ és az előtte betartott böjtünk, / negyven nap / nem mást kell, hogy jelentsen számunkra, mint azt, az időszakát életünknek, amikor már a Szentlélek birtokában, az Isten Igéjét Hirdetve Éljük Tovább az Életünket. Egészen addig, amíg minket is keresztre nem feszít ez a világ, azaz amíg be nem teljesedik az Úr Által Megjövendölt, Megalkotott Törvény, hogy bár a testünk halandó, de a lelkünk akár Örökké is Élhet. Nos, ezekkel az ismeretekkel, most már érthető, hogy miért is két nappal húsvét előtt akarták elfogni Jézus Lelkét. Persze ez a két nap sem földi mércével mérhető, hanem az Istenével. Hiszen ez a két nap, akár több év is, vagy akár pár perc is lehet, attól függően, hogy az Úr, hogy Rendelkezik felettünk, az életünk időtartamát illetőleg. Mert „ két nappal „ a mi Húsvétunk eljövetele előtt, a világ ördögei elhatározzák, hogy elfogják a lelkünket. Válaszút elé állítanak, hogy a világot, vagy a Mennyországot válasszuk, és a döntés, amelyet nekünk kell meghozni, az lesz az utolsó megmérettetésünk, hogy vajon a Jó, vagy a rossz oldalt válasszuk? Az, akit az ő saját „húsvétjakor” a világ keresztre feszít, tehát azaz ember, aki az ő élete végére / legyen az bármikor / megbirkózik az ördögeivel, Megmenekül. De az a lélek, amelyik beleroppan az ördög szorításának súlyába, azaz inkább a világot választja, inkább a testhez és annak vágyaihoz ragaszkodik, mint sem a Szentlélekhez, az elveszik. Hát ne féljünk betartani azokat a Törvényeket, amelyeket az Úr, a mi érdekünkbe Alkotott! Legyünk hasonlatosak az Ő Elsőszülöttjéhez, és próbáljuk megtenni azt, amit Ő is Megtett. Ennyivel tartozunk Istennek, és az Ő Fiának. Mert az Ő közreműködésük nélkül, senki sem menekülhetne meg ezen a teremtett világon.

[válaszok erre: #80]	[előzmény: (78) nemthomi, 2008-10-13 05:08:00]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

78. Elküldve: 2008-10-13 05:08:00, Az Evangéliumok üzenete.	[318.]
Figyelmeztetés az éberségre 32Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. 33Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. 34Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. 35Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. 36Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! 37Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!" M: 32 – 37. Ugyan, ki is tudhatná, hogy mikor jön el a halálunk órája. Talán az a jós nő, aki X- forintért megmondja neked, hogy mi fog történni veled életed hátralevő részében? Vagy, okos emberek, kitalálják ezt a csillagok állásából? De hiszen, aki ilyet állít, vagy hisz, az már is paráználkodik Isten Törvényeivel! Sőt, több Parancsát szegi meg ezekben a pillanatokban, mint sem azt gondolná! Hiszen vét az Első Paranccsal szemben, mivel Jézus maga mondja, hogy ezt, csak az Atya Tudhatja. Márpedig, aki ezeket a Szavakat nem féli Megmásítani, annak nem az Úr, az Első, és a Mindenható. Az nem szereti az Urat, teljes szívéből, teljes lelkéből, és teljes elméjéből, és nem csak Neki szolgál. Vagy nézzük csak tovább. Amit a második legfontosabb Parancsnak kell elfogadnunk: Vajon, szereti e a felebarátját azaz ember, aki nem átall hazugságokat mondani embertársának, némi kis pénz ellenében? Hiszen, nem „csak” ott követi el a hibát, hogy a legfontosabb Parancs ellenében cselekszik, hanem félrevezeti, tévútra vezeti azt az embertársát, aki hiszékenységéből, és tudatlanságából adódóan, tőle kér segítséget. Az ilyen paráznák, vajon nem a lehetőséget „lopják” el, Isten Megértésére? Vajon, nem „ölhetik” meg embertársuk Istenbe vetett hitét, amikor azt sugallják felé, hogy ők azt tudják, amit még az Emberfia sem? Vajon, „tisztelik” e azt a szülőt, aki azt a gyermeket szülte, akit ők most félrevezettek? Vajon nem tesznek hamis „tanúbizonyságot” a tudásukkal kapcsolatban, és vajon, megérdemli e bármely lélek azt, hogy ezt tegyék vele? Vagy egyáltalán, melyik Isteni Törvénynek felelnek meg?! Ha pedig egyiknek sem, akkor miért hagyjuk magunkat tévútra terelni? Mi olyan kecsegtető számunkra abban, hogy akár csak egy pillanatra is, de hagyjuk elaludni a hitünket? És, ha a halálunk órája éppen abban a pillanatban következik be, mit mondunk majd Odaát, ahol az emberi szónak, már nincs hatalma? Vagy, ha ma imádkozunk, de holnap egy vadidegen emberrel perbe szálunk, talán az Úr Törvényét követjük? És mi van akkor, ha éppen ott esik egy tégla a fejünkre? Megmondom én: Meghalunk. Testben is, és Lélekben is. Hiszen, jósnő helyett, olvashattunk volna Szentírást, ami jóval Bölcsebb, mint bármelyikünk. A csillagok állása helyett, a lelkünkre is figyelmezhettünk volna. Hiszen csak az mutathatja meg nekünk a helyes Irányt Isten Felé. A véletlen hazugságaink helyett, meggondolt Igazságokat is mondhattunk volna, vagy fordítva, a meggondolt hazugságaink helyett, mondhattunk volna spontán, Igazságokat. És minden bűnünk helyett, amit elkövettünk, Istennek Tetsző dolgot is cselekedhettünk volna. De a volna, csak ebben a világban vigasz. Odaát, már ez lesz a mi Bűnlajstromunk, amelyeket a fejünkre is Fognak Olvasni, és meg kapjuk érte a megfelelő Jutalmat, és még csak nem is tiltakozhatunk ellene, hiszen idelent Elmondták nekünk, hogy Ez Fog Bekövetkezni. Mert meg van Írva, és ezt nem csak az akkori apostolok hallhatták, hanem minden embernek megadatik, hogy megértse végre a Törvényt. Ezért kell a mi Istenbe vetett Hitünket, állandóan Ápolnunk, Gyarapítanunk, Kiveséznünk, nehogy álmában találja a lelkünket az Úr! „ 37Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek! ”

[válaszok erre: #79]	[előzmény: (76) nemthomi, 2008-10-12 05:12:19]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

77. Elküldve: 2008-10-12 16:06:38, Az Evangéliumok üzenete.	[319.]
Sziasztok! Most találtam egy érdekes könyvet, ami nagyon közel áll az általam mondottakhoz. Ha valakit érdekel, ezen a címen elolvashatja az első két fejezetet, szerintem megéri. Nagyon tanulságos és érthető, jól kiragadja a lényegét a Biblia olvasásának. http://www.csipetnyi.hu/gondolatok/vigh/vigh.htm Üdv: nemthomi

	[előzmény: (76) nemthomi, 2008-10-12 05:12:19]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

76. Elküldve: 2008-10-12 05:12:19, Az Evangéliumok üzenete.	[320.]
A fügefáról szóló hasonlat 28Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban. 30Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 31Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el. M: 28 – 31. Vegyünk példát, a fügefáról, avagy, vegyünk példát a világról?! Hiszen azért ez a világ a megmérettetésünk tárgya, mert valamilyen szinten, ha nem is teljes egészében, de hasonlít a Túlvilághoz. Mert a jóért itt is jutalmat kapunk, a rosszért pedig büntetést. Persze, ez a világ, soha nem lesz olyan igazságos, és tökéletes, mint Amaz. De ahhoz, hogy Oda eljuthassunk, ebből kell forrást merítenünk magunknak. Mert, amikor a fügefa zsendül, és levelet hajt, akkor már várhatjuk a finom gyümölcsét. Tehát amikor egy picit is megértjük Isten Akaratát, és nem adjuk fel a Keresést, ugyan úgy, ahogy a fügefa sem hagyja abba a növekedést, megérezhetjük Isten Hatalmát, és várhatjuk, Dicsőségben Eljövő Országát. Más példákkal illusztrálva: Ha jól tápláljuk a háziállatainkat, azok szépek, és egészségesek lesznek, vagyis ha a helyes utat járjuk Isten felé, és állandóan „etetjük” a lelkünk az Isteni Igével, / Ima / akkor a lelkünk is egészségesen mehet át a Túlvilágra. Vagy, ha a munkahelyünkön jól teljesítünk, akkor a főnökeink, előbb, vagy utóbb, meg fognak becsülni minket, azaz ha Jó Gyermekei leszünk idelent az Úrnak, Olyan Mércével is Méri majd ki nekünk a Jutalmat, ahogy mi azt a munkánkkal kiérdemeltük. Sorolhatnék még ezer példát, de a lényeget talán ennyiből is ki lehet szűrni. Minden esetre, higgyétek el, hogy minden, ami ebben a világban történik velünk, legyen az Jó, vagy Rossz, csakis a mi lelki Üdvünket szolgálja. És, ha Jó Tanítványok leszünk, és végre megértjük azt, hogy mit is Akar Közölni velünk az Úr, akkor végre beteljesedhet, azaz Isteni Ígéret, amelyet már az előbbiekben is idéztem: „30Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 31Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.” Ámen.

[válaszok erre: #77 #78]	[előzmény: (75) nemthomi, 2008-10-11 05:13:14]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

75. Elküldve: 2008-10-11 05:13:14, Az Evangéliumok üzenete.	[321.]
A világ vége 24Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, 25a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. 26Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. 27Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig. M: 24 – 27. Azokban a napokban, amikor eljön majd a fizikai életünk vége, amikor meghal a testünk, amikor az ember végleg lehunyja „ hússzemét ”, vajon a teste láthatja e még a napot? Vajon láthatja e még a holdat? Vajon láthatja e még a csillagokat? Bizony nem, hiszen világi szemei végleg lezárulnak. Mert az lesz az a pillanat, amikor végre nyilvánvalóvá válik minden ember lelkének, hogy az eddig imádott világa, semmivé lett, és egy Másik Világba csöppent. Lehullanak a csillagok az égről, és a mindenség erői megrendülnek. Tehát, ha eddig nem is, azután már bizonyos lesz abban, hogy ezen az anyagi világon kívül, van egy másik is, ami sokkal Szebb, ami sokkal Csodálatosabb, ami Tökéletes. Ahol nincs szükség napra, holdra vagy csillagokra, mert az anyagnak nincs haszna egy Szellemi világban. De vajon a halandó világ után hova jut a lelkünk? Az örök kárhozatra, vagy az Örök Életre? Ezt fogja majd eldönteni az Emberfia. És nem földi ciklonok, és viharok felhőin fog megérkezni hozzánk, hanem azokon a felhőkön, amelyek az Új Jeruzsálem Veteményeskertjét locsolják. Azokon a felhőkön, amelyeket a mi Jóságunk, vagy a mi gonoszságaink gerjesztettek. Mert ez a Felhő, ugyan az, amelyet nekünk is látnunk kellene még itt a földi életünk során. Persze, ezeket a felhőket, csak a lelki szemeinkkel láthatjuk, nem pedig a földiekkel. Ezért kell minél előbb Isten Irányába fordulnunk, hogy legyen elég időnk a Megismerésére, és a Megértésére. Mert halálunk után, a lelkünket „Bíróság„ elé állítják, és a földön szerzett tudásunk, és viselkedésünk alapján Ítélnek majd meg minket. Ez a Bíróság Igazságos, és Mindent Tudó. Ezen a Bíróságon, fellebbezésnek, helye NINCS.

[válaszok erre: #76]	[előzmény: (74) nemthomi, 2008-10-10 06:41:24]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

74. Elküldve: 2008-10-10 06:41:24, Az Evangéliumok üzenete.	[322.]
Álmessiások 21Akkor ha valaki azt mondja: Nézzétek, itt van a Krisztus vagy ott van! - ne higgyétek. 22Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. 23Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek. M: 21 – 23. Nos, ez a rész is szinte magyarázza az előzőket. Hiszen Isten nem azt akarja tőlünk, hogy az emberek ismerjenek el minket, hanem azt, hogy úgy viselkedjünk, ahogyan ez Neki Tetszésére van. Hogy ezt miért is mondom? Nézzük csak meg azokat a hittérítőket, akik valami „bűvös” csodát téve hirdetik Isten Igéjét! Akik nem félnek trükköket alkalmazni, csalni, hazudni azért, hogy híveket toborozzanak maguknak. Akik földi csodákat, és örökéletet ígérnek, a mi pénzünkért cserébe. Szerintetek, az kell, hogy ránk felnézzen az, aki az Igét hallgatja, vagy az kell, hogy Istenre Figyeljen? Mert miért is formál valaki misztikumot Isten nevéből, ha ezt nem a saját hasznára teszi? Hiszen az eddigi írásomból szerintem kiderült, hogy ha így értelmezzük az Úr Akaratát, akkor sokkal több, és sokkal szebb csodát fedezhetünk fel akár a világban is, de magunkban is egyaránt. Hétköznapi csodák ezek, de ha észrevesszük, ha nem siklunk el fölötte, akkor nagy boldogságot tudnak okozni nekünk. Miért is kellene az Úrnak, másfajta Csodákat tennie ebben a világban, amikor az Evangélium, a Mennyországot jelenti? Azaz egy testetlen világ, ahol ezek az úgynevezett csodák, amelyeket néhány „sánta”, vagy „vak” ember kreál, mindennaposak. Miért kell hinni ezeknek az embereknek, amikor csak félrevezetnek minket, eltérítenek az igazi Ige megértésétől, és elveszik még azoktól is az esélyt, hogy a Mennyországba jussanak, akik esetleg jó emberek, és az Isteni Tanítás, nem is állna olyan messze az ő lelküktől? Vagy talán a Biblia elavult könyv lenne? Vagy talán manapság már nem az Isten Törvénye van beleírva? Ugyan mi változhatott meg az idők folyamán? Higgyétek el, hogy semmi. Azon kívül, hogy az emberek egy kicsit modernebbül élnek, minden más maradt a régiben. Értem ezalatt azt, hogy manapság is az hajtja az embereket, mint párezer évvel ezelőtt. Igen, a jól ismert ördögeink. És sajnos képesek vagyunk elhinni magunkról, épen ez okból kifolyólag, hogy okosabbak vagyunk, mint eleink. Hamis gondolatok ezek, mondhatnám Istentelenek. Attól, hogy fejlettebb a technikánk, mint kétezer évvel ezelőtt, a lelkünk ugyan olyan, mint akkor. Talán, egy kicsivel még sötétebb is. Ezért figyelmeztet bennünket az Úr: „23Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.”

[válaszok erre: #75]	[előzmény: (73) nemthomi, 2008-10-09 07:18:50]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

73. Elküldve: 2008-10-09 07:18:50, Az Evangéliumok üzenete.	[323.]
Jeruzsálem pusztulása 14Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe. 15Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról. 16Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét. 17Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be. 19Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. 20Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat. M: 14 – 20. Tehát, amikor érzitek, hogy valami megváltozott bennetek. Amikor érzitek, hogy a testetek már elgyengült, és közel van az Isten Országa. Akkor, ha előtte nem is tettétek, most nézzetek végre magatokba. Vizsgáljátok meg lelketeket, hogy hol, vagy egyáltalán ott van e bennetek Isten! Ott van e bennetek az, amit Ő egész életetekben Kért tőletek, vagy csak a gonoszság, a rosszindulat, a paráznaság, és minden más istentelen él odabenn? Mert, ha ezek az ördögök állnak ott, ahol Istennek kellene, akkor bizony nagy bajban vagytok. Ezért mondja az Írás, hogy aki Júdeában lesz, az fusson a hegyekbe. Azaz amelyik lélek már megtért, / aki kiválasztatott / az igyekezzen még nagyobb magaslatokba eljutni az Úr megértésében! Ne röstelljen akár a Szent Hegy Tetejére áhítozni, és ezért minden dolgot megtenni, amit az Úr kér tőle! Ugyan így: Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról! Tehát azok, akik még nem ismerik fel magukban Istent annyira, hogy az a saját hasznukra legyen, amikor megérzik ezeket az Időket, és már a háztetőn jár a lelkük, azaz valamivel előrébb, magasabban, mint másoké, ne menjenek vissza a házba a holmijaikért! Azaz ne ragaszkodjanak többé a világi életükhöz, ne ragaszkodjanak a testük vágyaihoz, hanem kövessék az Úr Hívó Szavát! Vagy: aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét! Ugye ti is tudjátok, hogy milyen ruhadarabról is van szó? Aki a mezőig elér, / 40 év a pusztában, Ószövetség = 40 nap a pusztában Újszövetség / az ne az evilági, mondhatnám ördögi köntöséhez ragaszkodjon, hanem az Istenihez, ahogyan ezt Jézus is tette! Mert különben, olyanok lesznek, mint azok a lelkek, akik még nem tudtak újjá születni a „ gazdatestükben”, akik még csak olyan lelkek, amelyeknek annyi tudásuk van Istenről, mint egy csecsemőnek a világ dolgairól, vagy mint annak a magzatnak, amelyik még világra sem jött. Mert az nem lesz elég! Ezért mondja az Úr: Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Vagyis azoknak az embereknek, akik még nem szülték meg a lelküket, / Fiukat / azaz nem ébresztették fel a Hitüket, Isten Befogadására. És vajon miért éppen ne télen következzenek be ezek a dolgok? Ha csak egy kicsit is érted már az Úr Szavait, akkor tudnod kell, hogy mit akar itt Üzenni nekünk. Hiszen télen minden élőlény csak vegetál. Télen minden rideg, és élettelen. Így, ha arra gondolsz, hogy a lelked egy hómezőn jár, bizonyos, hogy nem fog Élővízre találni, mert a víz csak fagyott állapotban fordul elő. Nem fog Életet adó Gyümölcsöt találni, sem gabonát, mert mindent elfed, és megfagyaszt a „tél”. Remélem, értitek, hogy mire gondolok? Hát vegyük a fáradtságot, még ha télvíz ideje is van a lelkünkben, hogy a csecsemőkorból kinőjünk, hogy ne forduljunk vissza a mezőn, hogy ne fussunk vissza a házunkba, és hogy felérjünk végre a Szent Hegy Csúcsára! Akkor majd mi is Kiválasztottak leszünk, és az Úr gondoskodik majd a Tavaszról meg a Nyárról, Gondoskodik majd a lelki Táplálékunkról, és az Érett lelki Gyümölcseinkről. Még egy nagyon fontos dolgot közöl velünk ez a rész: Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat. Vajon kik ezek a Lelkek? Vajon kik a kiválasztottak? Higgyétek el, hogy akármelyikünk is lehet egy közülük. Csak annyit kell tennünk, hogy minél előbb megnyissuk a szívünket az Úr előtt, hogy Ő minél hamarabb tudjon Megváltani minket a szenvedésünktől. Illetve, azt is mondhatnám, hogy amikor eljön a testi halálod órája, bármennyi idős korodban, vagy bármilyen betegség által, vagy bárhogyan is történjen az, addigra érd el azt a szintet, hogy tested halála örömmel töltsön el, ne pedig szomorúsággal, és félelemmel! Hiszen Jézus megmutatta nekünk, hogy a lelkünké lehet az Örökélet! Hát akkor miért nem hisszük el, hogy odaát csak jobb lehet? Miért sír egy keresztény a temetőben? Miért nem örül annak, hogy egy testvére végre a jól megérdemelt helyére került? / A Mennyországba. / Egyszóval, miért siratjuk azt, akinek százszorta és ezerszerte jobb sorsa van Odafenn, mint nekünk idelent? Ha az Úr ezt másképen Rendelte volna, akkor ezen a világon nem csak ennyi ideig élnének az emberek, mint most, hanem sokkal tovább. De mi értelme van egy halandó világban sokáig élni, amikor egy halhatatlanban Örökké élhetünk?! Ráadásul minél tovább csábítana bennünket ez a világ, annál nehezebben tudnánk levetkőzni magunkról. Ezért Szabott az Úr kinek ennyi, kinek annyi időt itt a földön. Ha nem Szabta volna ilyen szűkösre az életünk napjait, bizony az előbbi okból kifolyólag, senki sem menekülhetett volna meg. Hát fogadjuk el végre, hogy az életet Isten Adta nekünk, és Ő is Veszi azt vissza, ha majd egyszer jónak Látja. Aki az ebben a részben leírt, és minden más Törvényét elfogadja és megérti, az megmenekül. Aki viszont meginog, az elpusztul, meghal, megsemmisül. Ez így megy, amióta világ a világ, és így is lesz eztán is. Mert az Úr, így Rendelkezett az érdekünkben. Hát köszönjük meg Neki méltóképen! Ámen.

[válaszok erre: #74]	[előzmény: (72) nemthomi, 2008-10-08 05:06:36]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

72. Elküldve: 2008-10-08 05:06:36, Az Evangéliumok üzenete.	[324.]
Jeruzsálem pusztulásának előjelei 5Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! 6Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek. 7Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. 8Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek. 9Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam. 10Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek. 11Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek. 12Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák. 13A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül. M: 5 –13. „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!” Hányan próbálták már megjósolni a világ végét? Hányan találtak már ki mindenféle teóriát arra, hogy mikor is lesz ez, és, hogy milyen módon fog bekövetkezni? Talán igazuk lett? Nem! Mi még is mindig ezekre a „vak” emberekre támaszkodunk, és összeszorul a gyomrunk, ha ők mondanak valamit. Ráadásul, hogy nyomatékot adjanak a hanguknak, még a Bibliát sem átallják idézni, és Isteni Sugallatként állítják be azt, amit az Úr, soha nem is Mondott. Ezért mondom azt, hogy a Szent Könyv mindig legyen a közeledbe, hogyha rászorulsz a segítségre, akkor tudj Kihez fordulni! Mert azt a Könyvet, Maga az Úr Diktálta, és azok írták le, akik Őt Szerették, és Megértették. De ugyan ezt a Könyvet, és annak Mondanivalóját, / hogy a Gépezete olajozottan Működjön, / Belevéste a lelkedbe is. Neked pedig annyi a dolgod, hogy Felnyisd, hogy Megnyisd azt az Úrnak, ugyanúgy, mint a földi Könyvet lapozd, és értsd meg az Ő Mondanivalóját. Mert, amikor Jézus háborúkról, földrengésekről, vagy éhínységről beszél, akkor a mi lelkünk Kálváriájáról beszél, nem pedig a világ szörnyűségeiről. Ha nem így lenne, akkor hol marad az Isteni Ígéret, amikor azt Mondja: „Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 31Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.” Talán meri azt valaki mondani közületek, hogy az Úr nem tartotta be az Ígéretét? Hiszen, amióta ezek a Szavak elhangoztak, sok – sok nemzedék élt már a földön, a világ vége, azonban elmaradt! Vagy talán mégsem?! Na ilyenkor kell helyesen gondolkodnunk, és nem azt hinni, hogy az egész Hitkérdés, csak egy kitalált történet. Mert bizony, azóta, amióta ezek a Szavak elhangoztak, minden ember, és minden lélek megérte a világ végét, egészen pontosan, az ő saját világának a végét, még pontosabban, az ő testének a halálát. De, vajon sikerült e minden test „fiának”, azaz minden léleknek a Mennyországba jutni? Vajon kitartott e mindenki, a földi gyötrelmek közepette? Vajon észre vették e, amikor a világ az ő lelküket bíróság elé állította, megostorozta, amikor rossz dolgokra kényszerítette azt? Vajon észre vették e, amikor a testük törvényeit követve saját Isteni lelkükre támadtak, vagy a lelkük / az ördög sugallatára / utasította a világi testüket a bűnös életre? Vajon észre vették e, és vajon bírtak e Jól cselekedni? Nos, akkor még egyszer megkérdezem: Vajon hányan tartottak ki mindvégig, és vajon mi magunk kitartunk e? Lesz elég erőnk ahhoz, hogy mindezeket Túléljük? Hiszen a földrengések, meg árvizek, csak a megtérésünk pillanata, amikor azon csodálkozunk, hogy az életünk, hogyan tudott ilyen gyökeres fordulatot venni. Hogyan tudtunk eddig ilyen sok bűnnel együtt élni? És amikor azt hisszük, hogy készen vagyunk Isten számára, akkor jönnek még csak a bíróságok, ostorozások és azok a dolgok, amelyekről azt hisszük, hogy Isten Megkímél majd tőlük, mivel mi Őt választottuk. Nem! Isten nem a testünket Kíméli meg a világ förtelmeitől, hanem a lelkünket. És ehhez, a mi SZABAD akaratunkra, ISTEN FELÉ irányított lelkünkre, éppen annyi szükségünk van, mint az Ő Segítségére, a mi irányunkba. Éppen azért, hogy a vég bekövetkeztekor, amikor az Úr Megítél bennünket, a Saját Törvényére Hivatkozva, Igazságosan Ítélhesse meg a mi földi működésünket. És ami mindenek felett bizonyos: MEG IS FOGJA TENNI. Hát tartsunk ki mindvégig mellette, kerüljön az bármibe is, formáljuk a hitünket és a lelkünket állandóan a Neki Tetsző irányba. Higgyük el végre, hogy Ő rosszat, soha nem akar nekünk. Csak azt Kéri tőlünk, hogy bizonyítsuk be Neki, hogy mi valóban az Ő Gyermekei akarunk lenni. Ha ezt megtesszük, Ő is Segíteni fog rajtunk. Ha nem, Ő sem fog majd felismerni bennünket Odaát.

[válaszok erre: #73]	[előzmény: (71) nemthomi, 2008-10-07 05:09:58]

Haladó

nemthomi

Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226

71. Elküldve: 2008-10-07 05:09:58, Az Evangéliumok üzenete.	[325.]
Tizenhatodik fejezet: A templom kövei 1Amint kijöttek a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!" 2Jézus így felelt: "Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak." 3Amikor az Olajfák-hegyén a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték: 4"Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?" M: 1 – 4. "Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?" Ez az a kérdés, amit mindannyian, nap, mint nap felteszünk magunkban. / Vajon, mikor jön el, halálunk órája? / Ráadásul, a nagy világégést várjuk, s közben észre sem vesszük, hogy a mi Világunk közben porig ég. Hogy ezt miért is mondom? Talán Jézus nem ezt Mondta, amikor azt Sugallta felénk, hogy a kövek, csak földi anyagok? Hiszen, minden, ami anyag, egyszer elmúlik. Ha szerinted nem, akkor keress az emlékeidben, egy örökmozgót, egy örökké létezőt, ami nem Isten Maga, és túlélte az Idők Vasfogát. Ugye, te is rájössz, hogy nincs más Ilyen. Mert építhetsz itt a földön, bármilyen egyházat, a regulák miatt, úgy is előbb vagy utóbb, hibát találnak benne a saját hívei. De, ha ugyanezt az Egyházat, saját magadban építed fel, nem lesz, aki lerombolja. Vagy, ha ez valamely ördögödnek még is sikerül, Harmadnapra, azaz az értelmed Világra jötténél, amikor Feltámadsz, / még ebben a világban is akár / Újjá tudod majd építeni. És, ha hibáidból tanulsz, akkor ez a Templom, sokkal Hatalmasabb lesz, mint bármelyik székesegyház, vagy palota, amelyet emberi kéz alkotott. Mert ez a Templom lesz végre az, amelyet Isten Segedelmével tudsz megépíteni. Mert Isten, nem az anyagi világot akarja csodássá tenni, hanem a Lelkit. És, ha ezt megérted, akkor helyesen Építkezel. Ha pedig nem, akkor magadra vess, amikor az Elszámolásnál, ugyanezeket a Dolgokat fogják megkérdezni tőled! Most, még válaszolhatsz flegmán, haraggal a szívedben. De akkor, amikor ezt Jézus Lelke kérdezi meg tőled, már nem lesz helye gőgnek, makacsságnak, és hazugságnak. Mert amikor vele Újra Személyesen találkozol, az lesz a te Végítéleted napja, amikor eldöntésre kerül, hogy vajon melyik Féltekén lesz az Örök Nyugodalmad: az Örökké Naposon, vagy az örökké sötét oldalon.

[válaszok erre: #72]	[előzmény: (70) nemthomi, 2008-10-06 05:10:16]

Haladó