| Találatok száma: 23 üzenet |
|
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
7065.  Elküldve:
2012-01-19 02:27:06 |
[1.] |
Ide is beírom egy részét annak, amit neked írtam privátba. "Kár, hogy ennek pont az ellenkezőjét tudta csak ígérni Botond a telefonban (ahogy a kapun kilép a kutya elfelejthetjük...). Ha hasonlót mondott volna, mint amit írtál a fórumba gondolkodás nélkül, örömmel adtuk volna a kutyát. Édesanyám beszélt vele és tényleg azokat mondta, amiket a fórumba írtunk... Miért hazudtunk volna ilyet anyukám??... (Nem is értjük Botond miért akarja ezt letagadni, nem állt szándékunkban kiforgatni a szavait és nem is tettük. Édesanyám is mondta ma neki, amikor beszélt vele, hogy nem kell még neki kavinton pontosan tudja, hogy mit mondott múltkor a telefonba és ezt el is ismerte.) Ezért nem is akart utána édesanyám felhívni Téged, mert eldöntötte már akkor magában, hogy a bizonytalanba nem adja. Közben hívott bennünket a Nógrád megyei koma, hogy elviszi nagy területre falkába, szarvasmárhákat őrizni és meg is nézhetjük..."
Mások szint alatti megjegyzéseit pedig nem kívánom kommentálni!
Én részemről ezt a témát itt lezártam, további szócsatározást nem folytatok senkivel, mert semmi értelme.
Csak akkor írok ha van valami fejlemény.
|
| |
|
[válaszok erre: #7066]
|
[előzmény: (7054) gigi88, 2012-01-18 22:03:45]
|
|
Zöldfülű  |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 7055. Elküldve:
2012-01-18 22:07:35 |
[2.] |
"Ennyi oldalt ki irni egy rossz nevelt kutya miatt." Egyet értek, ígérem nem fogok már túl sokat írogatni ide. Megértem ha elég volt már ebből. Azt, hogy mi lett vele azért még mindenképpen meg fogom írni.
"Nekunk vanak elado kis kutyak ha jonn a vevo en nem tudhato mi lesz a kis kutya sorsa ( akkar mit bir meselni a vevo ,hogy igy vagy ugy fogja tartani) Eladtam es kesz."
Akkor is ilyen könnyedén vennéd, ha egy olyan kutyád kéne eladni, akit évek óta neveltél, láttad hogy nőtt fel és sok szép közös emléketek van?
|
| |
|
[válaszok erre: #7057]
|
[előzmény: (7053) Adrijana, 2012-01-18 21:53:10]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 7052. Elküldve:
2012-01-18 21:47:26 |
[3.] |
"Számomra a te adjam,ne adjam,mit csináljak viszonyod kezd nagyon hasonlítani egy Brazil szappanoperához!!"
Egyetlen egyszer visszakoztunk (erdélyi lehetőség) és akkor is csak azért, mert onnantól kezdve teljesen követhetetlenné vált volna a kutya sorsa és ha nem vált volna be eladhatták volna bárkinek csak úgy, és érte sem mehettünk volna.
A srác, aki családi házba vitte volna lemondta másnap, hogy mégsem meri vállalni. (teljesen megértjük, a fő, hogy visszahívott és őszinte volt)
A krapek, akivel 2*1 órát beszéltünk telefonon (mi hívtuk másodjára) biztosra igérte, hogy ma elviszi, vártuk... de még telefonon sem szólt, hogy nem jön.
Volt még a Cerberosos átnevelési lehetőség. Nem akartuk, hogy hónapokat legyen menhelyen. Bár ez a lehetőség még most is adott.
|
| |
|
[válaszok erre: #7056]
|
[előzmény: (7047) sasenko, 2012-01-18 21:16:08]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 7051. Elküldve:
2012-01-18 21:35:49 |
[4.] |
"Ha odaadod akkor miért hoznád vissza? Azt hiszed ha megnevelem nálam és egem elfogad alfának , akkor visszaviszed és téged is tisztelni fog? Hát nem így megy az hidd el..." úgy emlékszem világosan leírtam, hogy csak akkor hoztuk volna vissza ha bármilyen okból nem felelne Erdélyben. Nem szerettük volna ha utána eladják bárkinek. Nem átnevelésre adnánk oda másnak. Nem is értem honnan vizionáltál ilyet?
"Ha elaltatja akkor nem lessz másé! Csak az övé és látogathatja amikor kimegy a kertbe ahol elásta..." Semmiképpen sem fogjuk elaltatni, kivárjuk a gazdát
szotigyuri@
"sajnos ők még mindig nem érzik a felelősségük súlyát" Szerintem pontosan ezért kértünk segítséget. Ebbe az is bele tartozik a véleményem szerint, hogyha oda ajándékozzuk valakinek, akkor az ne tehessen meg vele bármit, ne adhassa el akárkinek. Annyit szeretnénk, csak ha valakinek oda adjuk és neki nem válik be valamiért a kutya, akkor ne adhassa el bárkinek. Mi ebben az esetben érte mennénk (akár 700km-re is) és tovább keresnénk neki gazdát. Mi olyan érthetetlen ezen??
|
| |
|
[válaszok erre: #7053 #7060]
|
[előzmény: (7046) idijota, 2012-01-18 21:15:02]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 7041. Elküldve:
2012-01-18 19:00:30 |
[5.] |
Kedves madboti!
Nem vagyok hangulatkeltő típus, mindig csak a tényeket szoktam vázolni és azokból mindenki arra következtetésre jut amire akar! Senkinek nem irányítom a gondolatait, nem szuggesszálok. Így most is csak pontokba szedem a tényeket:
1. Először is nem győzzük hangsúlyozni a segítségét Önnek és beniona-nak. Önök azon kevesek között voltak, akik igazán próbáltak tenni valamit. A fórumra elsősorban azért jöttünk fel, hogy gazdát találjunk elsősorban a tenyésztők között Niconak.
2. Idéznék anyukámmal folytatott telefonbeszélgetésedből: "ha a kutya kilép a kapun azt többé nem látják...ha a juhásznak nem válik be, akkor vagy házőrző lesz belőle vagy el fogja adni a juhász, a pénzt meg elküldi Önöknek... Ha a kutya és nem válik be, akkor mi már nem tehetünk semmit. " Ezeket délután meg is beszéltétek anyámmal telefonon, hogy ez szóról-szóra így igaz, de azt mondtad, hogy azért mondtad ezt, mert azt gondoltad, hogy lemondtunk a kutyáról.
3. "Azt is mondtam, azt ne várjátok el, hogy a juhász fiú vissza viszi a kutyát." Ilyet nem mondtál! Természetesen ha nem vált volna be a kutya és vissza adtátok volna, nem a juhásznak kellett volna elhozni hozzánk, hanem érte mentünk volna.
3. "anyud azt mondta, hogy Ti meg akartok szabadulni tőle" Ezt biztosan nem mondta!
4. Lehet azt gondoltad, amit ebben a hozzászólásodban írtál, DE nem ezeket mondtad a telefonban!
5. "Mit képzelsz te magadról kisbarátom?" Én megadtam neked a tiszteletet, amit ki is érdemeltél a segítő szándékoddal, valamint a tenyésztői múltaddal. Megértem azt, ha nem tisztelsz, hiszen én csak elneveltem egy kutyát stb... De megkérlek, hogy ezt a stílust ne folytasd, nem hiszem, hogy kiérdemeltem volna.
|
| |
|
[válaszok erre: #7042 #7043]
|
[előzmény: (7037) madboti, 2012-01-18 14:59:17]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 7040. Elküldve:
2012-01-18 17:09:30 |
[6.] |
Nem fogjuk és nem is akarjuk kihúzatni a fogait!!! Ez csak egy nagyon rossz vicc volt!
A többire a későbbiekben még a mai nap folyamán reagálunk!
|
| |
|
|
[előzmény: (7039) Adrijana, 2012-01-18 16:28:28]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 7036. Elküldve:
2012-01-18 14:50:39 |
[7.] |
Próbáltunk apró kis rituálékat, pl olyat csináltunk, hogy úgy tettünk mintha bele ennénk a kajájába mielőtt megkapta és ettől is teljesen kiakadt, de legalább nem rajtunk hanem a szukán töltötte le a mérgét. Elég nehéz lenne magunk alá besorolni, így jelen helyzetben a konfliktust inkább kerüljük. Nem tartom magam gyenge embernek, igaz nem ketrecharcos vagyok, de voltam erőemelő, fekvenyomó magyar bajnok és azért, amikor meg kellett küzdenem egyszer a kutyával azért éreztem a szemfogainak a hatalmát, igaz sikerült legyőzni, de nem szeretnék újabb sérüléseket, ami esetleg olyan is lehetne, hogy ne tudjak normálisan sportolni tovább. Nem is beszélve ha nyáron kerülne ilyenre sor, amikor nem véd a nagy kabát és a vastag pulcsi. Úgyhogy inkább kerülöm én is a konfliktust a kutyával, semmi szükségem újabb rangvitára vele :) Persze ha megtámadna vagyok olyan hülye, hogy nem somforgok el és megküzdök vele.. A másik meg, hogy ott vannak a szüleim is...
A szemfogakról jut eszembe, hogy mi lenne ha kihúzatnánk a 4 szemfogát, akkor be mernénk vállalni az átnevelését :D Csak arra kéne figyelni, hogy ne tudja annyira bekapni a harapandó testrészt, hogy a hatalmas leghátsó fogait is tudja használni :) Így is kellemetlen lenne a harapása az biztos, de csökkentené a kockázatot. Tudom ez nagyon vad ötletnek tűnik és lehet állatkínzásnak is minősíteni akár, de ha minden jól menne nálunk úgysem lenne rá szüksége :) Egy besurranós tolvaj ellen így is tökéletes védelmet jelentene maga a kiállása meg nem hiszem, hogy azt nézegetné milyen állapotban vannak a fogai :D. A profik meg úgyis megetetnék, hogy aludjon mire jönnek... Persze nem tudom, mennyire mélyen és hogyan rögzülnek ezek a fogak egy kutyánál az állkapocsban. Lehet kivitelezhetetlen vagy nagyon komoly beavatkozást igényelne az eltávolításuk. Meg melyik állatorvos vállalna ilyet? :D
Komolyra fordítva a szót, Nico ki lesz heréltetve hamarosan, egyúttal megkapja az oltást is (ahhoz is nyugtatózná az állatorvos mert tart tőle). Tenyésztőknek úgysem kell, a dolgok jelenlegi állasa szerint, és így legalább szaporító sem vinné el. Az új gazdát meg így keressük majd tovább. Aztán meg ki tudja hátha a kasztráció hatására sokkal kezelhetőbb lesz
|
| |
|
[válaszok erre: #7038 #7039 #7047]
|
[előzmény: (7034) Klétus, 2012-01-18 13:37:07]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 7033. Elküldve:
2012-01-18 13:08:11 |
[8.] |
Sziasztok!
Niconak továbbra sincs gazdája. A krapek, aki ígérte, hogy jön érte nem jött, telefonon sem közölte, hogy mégsem jön ma... pedig úgy egyeztünk még, hogy kedden szól telefonon, hogy mikor jön pontosan szerdán.
Abban is megegyezett a család, hogy Erdélybe nem adjuk. Édesanyám beszélt telefonon madboti-val és elmondta, hogy amint kilépett a kutya a kapun lemondhatunk róla, onnan mi többet vissza nem hozhatjuk vissza ha nem válik be, a juhász tulajdona onnantól és eladhatja bármit csinálhat vele. Mi olyan megoldást keresünk, hogyha valaki nem bír vele, akkor vissza hozhassuk és újra keressünk neki gazdát. Értem én, hogy a legtöbb tenyésztőnek érdekes lenne, hogyan állja meg a helyét az erdélyi havasokban a kutyánk farkasok és medvék ellen...
Konok! A mi kutyánk a portánkon kívül nem offenzív, ha nem félnék attól, hogy jön egy hülye kan, aki neki akar menni, akkor póráz nélkül is merném sétáltatni. Ha viszont összeveszne egy másik kannal, ha meg akarnám fékezni vissza kapna. Kutya iskolában is volt egy ilyen eset, hogy amikor sétáltattuk pórázon őket és odacsípett neki egy németjuhász kan ő teljesen begőzölve visszatámadott és engem is megkapott többször, amikor visszarángattam róla. Ekkor még csak egy éves volt.
Általában a mi kutyánk is kitér ha piszkálja valaki (elhúzza magát és elmegy, persze ha erőszakkal próbáljuk lefogni pl. keféléshez el tud komolyodni a feje, esetleg még a fogát is mutatja kicsit, igaz ilyenért még nem harapott) de ha kajáját őrzi és valaki el akarja venni...
|
| |
|
[válaszok erre: #7034 #7037 #7094]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 7008. Elküldve:
2012-01-15 17:29:52 |
[9.] |
Sziasztok!
Akadt egy új lehetőség a kutya elhelyezését illetően és azt választottuk. Egy borsosberényi (Nógrád megye) gazdálkodó keresett fel bennünket, aki szintén olvassa a netboard fórumot. 100 szarvasmarha és lovak örzsését kell végezni Niconak elég nagy területen. Lenne falkája is két szuka személyében: egy sarplaninac és egy közép-ázsiai juhász. Ezeket a kutyákat is befogadta. A közép-ázsiai is gazda harapós volt (utólag mondták csak el neki), a sarplaninac-ot pedig kimentette egy olyan helyről, ahol egész nap láncon volt és vízbe áztatott kenyeret kapott csak enni. Volt kan sarp.-ja és pulija is. Szerintünk ideális helye lesz ott, igaz hegy és nagyragadozók nincsenek, de talán egy városban nevelkedett kutyának ez nem is fog hiányozni. Fog tájékoztatni is bennünket az új gazda a kutya sorsáról, képet is küld majd
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6983. Elküldve:
2012-01-12 18:30:54 |
[10.] |
Csodás fejleményeket hozott a mai nap. Jelenleg 3 lehetőség is adódott a kutyánk számára, így úgy néz ki nem kell elaltatni!!
beniona és madboti nagyon sokat dolgozott azon, hogy legyen lehetőségünk elhelyezni Erdélyben és sikerrel is jártak, februárban lehet vinni a kutyát a román hegyekbe. Minden tiszteletünk az övékké, hogy önzetlenül ennyit segítettek.
Cerberos kutya iskolából is visszajelzett nekünk Szabó Attila, hogy egy ismerőse, aki problémás kutyák átnevelésével foglalkozik elvállalja az átnevelését és keresnek neki gazdát is.
Bp.-ről is érkezett egy hívás, hogy van hozzáértő gazda, akinek most pusztult el szintén domináns német juhásza és befogadná magához családi házban, este elvileg visszahív még minket, bár nem tudjuk mennyire riasztotta el a gondok részletes ismertetése.
Szerintetek melyik megoldás lenne a legjobb a kutya számára? Én a családi házas megoldást preferálnám talán, ott egy pár foglalkozna vele és ha tényleg hozzáértők, akkor ott tényleg jó dolga lehetne. Rendszeresen vinnék kutyaiskolába is.
|
| |
|
[válaszok erre: #6984 #6985 #6987 #6988 #6992 #6993 #6995 #6997]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6970. Elküldve:
2012-01-12 10:49:34 |
[11.] |
Megköszönnénk a te segítséged is! Igaz, hogy az egy másik juhász madboti bejegyzése alapján, de az eddig elmondottak alapján nem biztos, hogy fog kelleni a juhásznak és hátha a másikat érdekelné még.
|
| |
|
[válaszok erre: #6971 #6982]
|
[előzmény: (6968) sasenko, 2012-01-12 08:48:55]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6963. Elküldve:
2012-01-12 01:22:32 |
[12.] |
Van az udvarban egy rész, ahova el lehet zárni, ez kb. 15 m2, de a kerítés magassága csak olyan 120 cm, ha nagyon akarna talán ki is tudna jönni, de még eddig sosem tett ilyet. Most itt tartjuk az eutanáziáig vagy az új lakhelyéig.
Szalima! Szerintem ez a citromos wc-illatosító jó ötlet lehetett volna olyan 1 éves korában, amikor kezdte próbálgatni az erejét rajtunk, hogy mégse kelljen fizikailag bántani. Jelenleg nem hiszem, hogy meghátrálna tőle, valamint pont a kezében lenne, akinél kell hogy legyen. Nem jó már sem ha két méterre van tőle. Nagyon hirtelen is szokott támadni (de legalább mindig találunk mögötte okot). Kevés szignált ad (pl. szinte sose morog, illetve a támadás közben kezdi el csak), de amikor azokat adja, akkor már nagy a baj.
|
| |
|
[válaszok erre: #6964 #6966]
|
[előzmény: (6960) Adrijana, 2012-01-12 00:42:09]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6958. Elküldve:
2012-01-12 00:27:34 |
[13.] |
Először is megvédeném a tenyésztőket. Amikor elhoztuk a kutyát elmondták, hogy az apa kutya igen karakteres volt és kérdezték is, hogy biztos fogunk e bírni vele. Mi magabiztosan mondtuk, hogy igen hiszem ez lesz a 3. sarplaninacunk. Egy éves korában az első harapás után felajánlottak, hogy elviszik tőlünk és ők nevelik tovább ha úgy szeretnénk. Ezt visszautasítottuk, nem éreztük ekkor még olyan súlyosnak a problémát. Természetesen most is megkerestük őket, de sajnos most nem tudnánk fogadni, nekik is 4 kutyájuk van, de próbálnak ők is keresni gazdát. Tehát semmi rosszat nem mondhatok róluk.
Volt(ak), akik ma írták, hogy nem túl jó, hogy megfutamodtunk a kutya elől ma, amikor bántotta a másikat. Persze a vezérségünk szempontjából nem jó (de amúgy is lőttek már annak), de ki az aki bemerné ilyenkor vállalni, hogy neki megy csibészelős védő ruha nélkül? Én egyszer megtettem, sikerült is lefognom, de komoly árat fizettem és járhattam volna rosszabbul is. Nem érezzük magunkat gyávának azért, mert elkerüljük az ilyen nagy sérülésveszéllyel járó eseményeket. Mi már csak véráldozattal tudnánk tőle vissza szerezni a vezérséget, amit nem tudunk bevállalni.
Most van talán ez a lehetőség, hogy kiviszik Nicot jóindulatú fórumozó társaink Erdélybe, ha a juhász bevállalja. Holnap megpróbálják elérni telefonon, reméljük sikerül. A kivitel lehetséges időpontja csak február közepe és addig is szükségünk lenne egy hozzáértőre, aki be merné vállalni a tartását. Természetesen a kutyával felmerülő költségeket álljuk!
Köszönünk mindennemű segítséget!
|
| |
|
[válaszok erre: #6959 #6960 #6961 #6965 #6968]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6935. Elküldve:
2012-01-11 18:00:52 |
[14.] |
Sajnos a mai napon is történt baleset a kutyával. Komolyan vehető érdeklődő sajnos nem volt még a kutyára (elutazni sem lett volna hajlandó az illető, nekünk kellett volna félútig elvinni a kutyát és képet sem látott róla de biztosan kellett neki..), ezért gondoltuk is, hogy megpróbálkozunk "fölé nőni". Ma annyit változtattunk, hogy ha ő kezdeményez, akkor nem foglalkozunk vele és mi kezdeményeztünk minden kontaktust. Valamint kipróbálta anyukám a gesztus evést... úgy csinált, mintha bele evett volna a kajájába mielőtt oda adta neki. Elfogadta utána a kaját de látszott, hogy teljesen felforrt az agyvize. A kajáját is csak félig ette meg. Ekkor a kb. tőle 10 méterre lévő megadó szukánkhoz (nem veszélyeztette a kajáját csak ácsorgott az udvarban) odament rátette a fejét a nyakára és mozdulatlanul úgy álltak kb. fél percig, majd megtámadta a szukánkat, aki teljesen megadó volt. Ez volt az eddig legdurvább támadása, kb. 1 percig marcangolta szegényt, aki végig megadó volt, a hasát mutatta felfelé stb. Anyám felmenekült a lakásba, fater a kazánházban húzta meg magát. Messziről tudtunk/mertünk csak kiabálni rá. Nagy nehezen elengedte Lucát. Végül összeszedtük a bátorságunk és betereltük az elzáró helyére. Onnan mi ki nem engedjük már. Vagy jön valaki érte normális gazda jelölt, vagy sajnos péntekig el kell altatnunk. Nem kockáztathatjuk a saját testi épségünket tovább. Nem is akarunk arra gondolni, ha apukám vagy én vagyunk ott és ránk irányítja át a dühét. A falkavezérséget ez a kutya sajnos nem adja át egy könnyen, csak ezen az apró kis dolgon, ami a vezérség megszerzésére irányult ennyire felhúzta magát.
A videón a jó oldalát mutatta, amikor a falkatagok megfelelően bántak vele és nem törtek a vezérségére. Néha jobb napja vannak néha rosszabbak. Van, amikor azért is csúnyán néz ha a feje tetejét simogatjuk, de van hogy dögönyözni lehet mindenhol.
Írtátok, hogy mozgatni kéne, hát én októberig mozgattam rendszeresen, gyakori hosszú séták (néha 3-4 óra hosszúak is) stb... Én voltam az egyetlen, aki elmerte vinni sétálni, mert meg tudtam fogni ha húzott valamerre. ezután sok tanulni valóm akadt (egyetemista vagyok) és csak napi fél órát tudtam vele játszani, de a többiek sokat foglalkoztak vele igaz csak az udvarban. Novemberben miután megtámadott alkalmatlanná váltam egy hónapig arra, hogy sétáltassam (elég komoly sebeket ejtett rajtam). Miután felgyógyultam teljesen már nem mi voltunk a vezérek, kicsúszott teljesen a kezünk közül és nem tudom elvinni sétálni. Az az érzésem, hogy visszakapna a kezemre vagy nekem is esne ha nem engedném acsarkodni az utcán, mint ahogy azt 1 éves kora körül tette párszor. (leszokott utána erről a rossz szokásáról)
Ha van valakinek bátorsága a kutyához és lenne vele terve, akkor kérjük, hogy legkésőbb holnapig keressen meg minket.
Telefonszám: 70 - 619 03 91
|
| |
|
[válaszok erre: #6936 #6938 #6939 #6942 #7017]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6903. Elküldve:
2012-01-07 00:49:16 |
[16.] |
Érdekes ötletnek hangzik, más kérdés, hogy legközelebb hagyná e, hogy rátegyük az elektromos nyakörvet 
Marcipicinek igaza lehet, hogy nálunk tapasztaltabbnak való talán. A legnagyobb gond az, hogy általában nincs vele túl nagy probléma, csak ritkán rájön, hogy nem tetszik neki valami (a már leírt esetek) és ilyenkor, amikor szoborrá mered nem tudom, hogy milyen hatással lenne rá, ha megrázatnám a nyakörvvel (valószínűleg egyébként kizökkentené) vagy pont akkor a kezemben lenne e a távirányító, amikor kell.
|
| |
|
[válaszok erre: #6904 #6906]
|
[előzmény: (6884) sasenko, 2012-01-06 15:26:20]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6902. Elküldve:
2012-01-07 00:35:56 |
[17.] |
Ezek szerint volt kitől örökölnie ezt az akaratosságot. Egyébként az anyukája egy nagyon kedves jámbor kutya volt, idegenként sem volt ellenére, hogy megsimogassam. Találtam a neten képeket Nico anyjáról is:
http://www.havanese-kennel.com/Sarplaninac/sarplaninacgallery001.htm
(az utolsó előtti a képeken, Siegreich Chiara)
Azon vagyunk, hogy oda adjuk egy hozzáértőnek. Tenyésztőnek ajándékoznánk is, ismeretlentől, aki nem annyira leellenőrizhető, viszont kérnénk érte valamit. Az talán biztosíték lenne rá, hogy jó helyre kerül. Meg persze szeretnénk meglátogatni is később.
Elvinnénk diszplázia szűrésre is, ha valakinek az lenne a feltétele ahhoz, hogy befogadja.
|
| |
|
[válaszok erre: #6905]
|
[előzmény: (6882) balkanfanatik, 2012-01-06 14:44:59]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6873. Elküldve:
2012-01-06 01:22:03 |
[18.] |
Valóban elneveltük már kiskorában, mindent ráhagytunk. Csak jókat nevettünk rajta milyen kis harcias.
A kajáját én el mertem venni, kb. 1, 5 éves koráig. Ekkor egy alkalommal egymás után 3x elvettem és 3. alkalommal megmerevedett a kutya, mint egy szobor, ezért vissza raktam elé. Ekkor kellett volna, hogy legyen egy lapát nekem is a kezem ügyében. Elég nagy fogai vannak, nem akartam kockáztatni egy harapást, meg a kutyaiskolában is mindig azt mondták, hogy sosem szabad fizikailag fenyíteni egy kutyát, főleg nem kézzel, mert később ha fél tőle, akkor ijedtében is megharaphatja. Ezért teljesen tehetetlennek éreztem magam ebben a helyzetben. Innentől kezdve nem veszegettem el a kajáját. Olyat még azért csináltam néha egy ideig, hogy a kezemben tartottam a tálat és úgy evett belőle. Ebben a helyzetben az én tulajdonom a kaja és csak megosztom vele, ami szerintem erősíti a pozíciómat. Így nem is volt semmi gond. Egy idő után leszoktam erről sajnos és biztos, ami biztos nem kísérletezünk vele.
Annyira egyébként nem rossz a helyzet az etetés körül. Édesanyám vagy én szoktuk etetni. Mielőtt megkapja leültetjük és alázatosan várja a kaját, nem ugrál érte meg semmi, a farkát is csóválja. Amikor megkapja nem ront rá rögtön, mindig megvárja, amíg arrébb megyünk. Amint birtokba vette utána, viszont keményen védelmezi. De ha pl. a kazánházban etetjük, azt a területet nem érzi annyira magáénak, akkor nyugodtan lehet mászkálni pár centire is tőle.
Akiket kis korában elfogadott nem bántja most sem. Pl. van egy szomszédunk, akinek kulcsa is van és szabadon ki be mászkálhat a kapun. Idegeneket is be tudunk engedni, ha mi beengedjük utána nem bántja őket. Azért postással nem próbálnám ki, hogy beengedem
Valóban nem való nekünk sajnos. Több okból is kifolyólag. Az egyik, hogy egyikünk sem elég keménykezű most már ehhez a kutyához. Anyukám a cukros néni, mindig ok nélkül adogat valami kis falatkákat neki és agyonszeretgeti. Gyömöszöli, ölelgeti stb., amit egyébként jól visel a kutya, sőt 
Nah apukám aztán meg tényleg nem az a kutyákkal suttogó alkat Sajnos nem igazán érzi a különbséget a határozott és a fenyegető hangsúly között. Ugyanez igaz a testbeszédére is. Talán Őt kedveli a legkevésbé is Nico, bár vele van nap közben a legtöbbet és sokat is játszottak.
Én pedig a játszó pajti vagyok számára. Ha meglát azonnal hozza valamelyik labdáját (bár szegénytől most összeszedtünk, hogy nehogy őrizze őket) vagy pedig elkezdi húzogatni a ruhám, hogy birkózzak vele stb. Igaz most már igyekszem átvészelni a heves rohamait, amíg játékra hív, majd amint lenyugodott én hívom játszani.
Szóval mindannyiunknál megvan a rés, amit (ha valahogy át is vennénk a vezérséget) előbb utóbb újra próbálna kihasználni. A jelenlegi állapotában is egyébként különösebb gondok nélkül együtt tudunk élni a kutyával, pár dologra odafigyelve nem vagyunk veszélyben.
|
| |
|
[válaszok erre: #6877 #6882 #6884]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6836. Elküldve:
2012-01-04 01:29:53 |
[19.] |
Köszönöm a válaszokat!
Mindenben egyet értek azzal, amit írtatok. Ha a szívünkre hallgatnánk, akkor megpróbálkoznánk az átneveléssel, de ha az eszünkre, akkor be kell látni, hogy nem mi vagyunk az ideális gazdája ennek a kutyának. Négyen vagyunk a családban és mind a négy embert is át kéne nevelni a kutya mellett és szerintem van(nak) olyan emberek is a családunkban, akik nem igazán alkalmasak a falkavezérsége és előbb-utóbb hibáznának.A legjobb megoldás szerintem az lenne ha találnánk neki egy hozzáértő jó gazdát.
A megkötéssel kapcsolatban pedig: csak azért nem szoktuk láncra verni, amikor szükség lenne rá (pl. kocsival ki/be állunk az udvarba), mert van az udvarban egy kis rész, ahova el tudjuk zárni őket erre az időre. Egy szóra bemennek szerencsére :)
|
| |
|
[válaszok erre: #6837 #6838 #6841]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6827. Elküldve:
2012-01-03 19:21:44 |
[20.] |
Valóban mi rontottuk a kutyát, sajnos mindenki másképpen neveli a családban.
Az első harapásnál valóban az lehetett a hiba, hogy nem szólt hozzá édesapám, mielőtt megpaskolta. A házunk oldalánál egy L alakú sarok van, ahol evett a kutya és lehet úgy bele volt merülve az evésbe, hogy észre sem vette, ahogy oldalról felbukkan apám. Meglephette szerintem és azért is haraphatott oda.
A második harapást nem részleteztem annyira ki, de leírom mert azért ott is sok minden közrejátszott benne. Gondolkodtunk, hogy elvisszük a kutyát egy tényész szemlére és ezért anyukám gyakoroltatta vele, hogy nyitogatta a száját, hogy meg lehessen nézni a fogát. Kb. fél órája már ezt játszotta vele, miközben az asztalon hűlt a finom húsos kutyavacsi, látszott, hogy már kezdi elveszíteni Nico a türelmét, ekkor jelent meg fater és mutatta a kutyának, a kezét, amit kb. 2 hónapja harapott meg és közben fenyegetően szidta, hogy mit tettél és rákoppintott az orrára (igaz csak éppen érintette, sosem fegyelmeztük fizikai bántással). Ezen robbant be a kutya és rákapott a kezére, fater elkezdett hadonászni és erre ráugrott és hanyatt eset miközben megfogta a vállat.
Bodnár Gyula javasolta, hogy kössük meg a kutyát a biztonságunk érdekében, ezt nem tettük meg. Nincs is lánc az udvaron, mert sosem volt megkötve, tehát csak pórázzal tudnánk megkötni. A másik meg, hogy szerintünk nem veszedelmes ránk a kutya, ha nem csinálunk semmi hülyeséget. Kajáját megvárjuk türelemmel, hogy megegye, a játékait pedig össze szedtük az udvarból, nincs mit őriznie így. Ha esetleg leejtenénk valamit és elvinné, akkor azt nem vesszük el tőle. Nagyon jó kutya, ha nem védelmez éppen semmit sem előlünk. Bármerre megyünk az udvarban követ minket, nekünk dörzsölődik, mint egy macska, hogy simogassuk és közben magadó magatartást mutat (lent tartja a farkát, látszik a pofiján, hogy nyugodt). Néha igaz, hogy játékba hív, azzal, hogy húzogatja a kabátom, kicsit elkezdek vele ilyenkor birkózgatni, majd van hogy elkezd rohanni az udvarban, hogy kergessem, ilyenkor beszáll a másik kutyánk is. Ketten kergetjük Lucával Nicot. Ilyenkor hagyja azt is, hogy lenyomjuk a másik kutyával és a hasát mutogatja felfelé, igaz közben kapálózik a lábával. Amikor megyünk fel tőle, akkor mindig adogatja a pacsikat és könyörgő szemekkel néz, hogy maradjunk még vele. Tehát egyáltalán nem olyan kutya, hogy csak ok nélkül nekünk rontson.
|
| |
|
[válaszok erre: #6829 #6832]
|
[előzmény: (6824) Marcipici, 2012-01-03 08:51:40]
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6823. Elküldve:
2012-01-03 02:15:14 |
[21.] |
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 6822. Elküldve:
2012-01-03 00:39:35 |
[22.] |
Sziasztok
A segítségetekre lenne szükségem. Előre is elnézést a nagyon hosszú írásért, de csak így tudom részletesen bemutatni a problémánkat, ami a következő: van egy 2 éves domináns agressziós Sarplaninac kan kutyánk, aki egyébként kezesbárány ha minden úgy történik, ahogy ő szeretné. Sajnos szépen lassan a fejünkre nőtt, pedig sokat foglalkoztunk vele, de egyszerűen nem bírunk vele. Ő a harmadik Sarplaninacunk, előtte két szukánk volt. Úgy néz ki, hogy ez a kan meghaladta a mi képességeinket.
A következő problémák voltak vele:
1. tavasszal édesapámat megharapta evés közben, aki megpaskolta az oldalát csak szeretetből. (könnyedén megúszta: 1 körme esett le meg kisebb sebek ahol megkapta)
2. ekkor is őt harapta meg: rosszat tett a kutya és az órára koppintott, ekkor nekiugrott és két vállra fektette, a vállat harapta meg
3. Egy hónappal ezelőtt én voltam a soros a harapásnál: elvette a másik kutyám (szuka sarplaninac) kajáját, én vissza akartam neki szerezni és nekem ugrott: a vállam, a mellkasam (mellbimbóm is átharapta az egyik szemfoga) és a kezem harapta meg, de sikerült lefogni, kifordítottam és hátulról fogtam a nyakát két oldalt, ekkor még keményen vicsorgott, és próbált visszakapni a kezeimre de nem érte úgy el, édesanyám a segítségemre sietett, csak annyit mondott neki, hogy gyere megyünk sétálni és azonnal kizökkent az agresszív állapotából és elindult a garázs felé, ahol a pórázát tartjuk.
4. Édesanyámat harapta meg majdnem (1 hete). Elveszett a telefonom és édesanyám a kutyánál látta meg, hogy hordozgatja az udvarban. Leejtette a kutya a telefont és anyám rálépett ekkor, hogy birtokba vegye tőle, ekkor látszott, hogy "megmerevedett" a kutyánk, de anyám gyorsan kedvesen szólt hozzá és így nem őt, hanem a másik kutyánkat harapta meg.
5. Megint fater volt a soros, aki játszani akart volna vele, el akarta rúgni a labdáját (előtte napi szinten labdázott mindenkivel a családban a kutyánk), de ahogy hozzáért a lábával a labdához Nico morogni kezdett, erre édesapám meghátrált, de utána lépett Nico és megharapta a kezét két helyen. (dec. 28)
Leírom kicsit részletesebben is hogy pontosan hogyan jutottunk el idáig:
Véleményem szerint az állapot visszafordítható, csak a sorozatos hibáinkból kifolyólag átvette a falkavezérséget. Mentségünkre szóljon, hogy az előző két szuka sarplaninac-unk ugyanígy neveltük és velük nem volt probléma, igaz talán nem voltak túlságosan szót fogadóak, de álmomban nem gondoltam volna, hogy bármelyikük is megharapna. Azt hittük tudjuk, hogy kb. milyen kutyára számíthatunk az előző két sarplaninac szuka után, de úgy néz ki, hogy egy kan merőben más, bár mondták a tenyésztők, hogy az apa kutya elég karakteres volt, mi buták azt gondoltuk, hogy ez kb. azt jelenti, hogy igen jó házőrző, meg maximum szót fogadatlan lesz. Azért is választottuk megint ezt a fajtát, mert tetszett benne az a méltóságteljesség, hogy nem egy „alárendelt talpnyaló” hanem van egy kis akarata és egyénisége, intelligens és önálló, de mégis hűséges és persze jó házőrző is, ami bírja a hideget. A tenyésztőnél, ahol vettük a kiskutyát, csak kan volt már eladó. Gondoltuk ez nem gond, legalább biztosan jól ki fog jönni a szukánkkal, nem fognak veszekedni.
Nico már elég hamar próbálkozott fölénk nőni, pl. amikor megjöttem szinte megállíthatatlanul játékra kényszerített. Addig ugrált rám és húzkodta a ruhám, amíg el nem érte, amit akart. Egyszerűen megállíthatatlan volt az akarata, bármit csináltam nem hagyott addig békén, amíg nem játszottam vele. Volt, hogy direkt egy órát vártam, hátha abbahagyja, de nem. Sohasem bántottam fizikálisan (lehet ez hiba volt?) csak lelökdöstem, elhessegettem, esetlegesen "lebirkóztam", így nem tudtam a tudtára hozni, hogy ne piszkáljon, ha éppen nem akarok játszani vele, mert nincs időm vagy olyan ruhában vagyok, amit nem szeretnék, hogy összekoszoljon. Hihetetlen akaratos volt már ekkor is a többi kutyáimhoz képest. A youtube-os videón is jól látszik, ahogy Luca kutyánk, egyszerűen nem bírja rábírni, hogy nyugton hagyja, pedig itt még csak 3 hónapos volt.
http://www.youtube.com/watch?v=3nLtLUz5gpA
Az első talán komolyabb problémák 1 éves kora körül kezdődtek, de ezek még nem végződtek harapással. Pl. ebben az időszakban volt olyan, hogy ellopott a kukából egy parizeres zacskót, rászóltunk és erre visszamorgott, de még el tudtuk venni tőle. Jártunk vele kutya iskolába is 1 éves kora körül egy hónapot, az első pár alkalmat leszámítva nem viselkedett rosszul, jól együttműködött velem (igaz, hogy a többi kutya azért jóval engedékenyebb és szót fogadóbb volt). A kutyakiképző is mondta látja, hogy elég domináns a kutya, de az a szerencsénk, hogy jó indulatú.
Az első harapás után (édesapámat harapta, aki evés közben megpaskolta az oldalát, olyan 15 hónapos lehetett) én még evés közben el tudtam venni tőle az ételt, direkt próbáltam, a többiek már nem merték. Egyszer viszont pár hónappal később egy ilyen alkalommal elég csúnyán nézett rám, nem morgott meg semmi, de látszott, hogy robbanáshatáron van. Visszaraktam elé az edényét és nem történt semmi gond. Utólag visszagondolva ezek lettek volna azok a pontok, ahol ezt a viselkedést meg kellett volna torolni, de elmulasztottuk. Utána észrevettem, hogy nem mindenhol szereti ha simogatom, pl. a feje tetejét simogattam akkor elkomolyodott, igaz nem harapott.
Másik szukánkról, Nico társáról (Lucáról) azt tudni kell, hogy volt egy gennyes méhgyulladása és ezért ivartalanítva lett és szépen felépült belőle. Ennek ellenére érdekes módon félévente eljátszották Nicoval a tüzelési ceremóniát és mi hagytuk is őket tudva, hogy nem lehet belőle kiskutya. Annak ellenére, hogy azt hallani mindenhol, hogy ezek után a kutya magabiztosabb és dominánsabb lesz, ez az időszak elég nyugodtan telt. Egészen most tavasztól késő őszig teljesen problémamentes volt, igaz a kajáját már nem piszkáltuk inkább, de mielőtt megkapta szépen leültettük és nyugodtan várta. Lehetett mindenhol simogatni, láthatóan nem zavarta sehol sem, a kefélést is jól viselte, igaz néha kapadozott a kefe után, de nem jobban, mint a szukánk, aki sohasem harapna meg. Sétáltatás közben is jól viselkedett, autóval is elvittem néha a belvárosba. Októberben megint elkezdte szaglászni Lucát Nico és próbálkozott párosodni vele, de nem járt sikerrel. Luca elég erélyesen elutasította, sőt volt hogy oda is kapott neki, hogy hagyja már békén. Láthatóan még ezek után sem volt semmi gond a viselkedésével.
A nagy fordulópont most november végén történt, amikor is édesanyám megkért, hogy menjek le megetetni még a Lucát, mert ő nem evett eleget szerinte. Azt gondoltam, hogy minek ha nem volt éhes majd eszik holnap... De lementem és közben siettem el otthonról, ezért nem tartottam be a szokásos etetési procedúrát: Külön szoktuk etetni őket, mert egyébként Nico nem nagyon hagyná enni szegény Lucát. Lucának oda adtam a kaját, persze Nico rögtön elvette tőle (csak odament és Luca tudva a helyét a falkában elment a kajától). Na mondom ez nem oké, elveszem tőled. A lábammal próbáltam eltolni a táltól, de mint a cövek meg sem mozdult és morogni kezdett. Ekkor leszidtam, amit el is fogadott, leültettem és le is ült adott pacsit is, de valahogy mégsem mertem a feje előtt lenyúlni a tálhoz, ezért el akartam csalni onnan. Mondtam, hogy gyere labdázzunk erre örömmel felpattant és el is dobtam neki, ő elment érte. Visszaigyekeztem közben a kajájához, amíg a labda után ment, de ekkor hirtelen bevágott elém és rám ugrott. Még ekkor sem tudtam, hogy harapni fog, hiszem sokat játszottunk úgy, hogy felugrált rám. Azt gondoltam csak játszani akar. De aztán éreztem, ahogy kabáton keresztül bele ereszti a fogát a vállamba majd ereszti és ráharap a mellemre (pont átharapta a mellbimbóm), ekkor már csúnya mély hangokat is adott ki. Lelöktem magamról és gondolkodás nélkül visszatámadtam, közben harapta meg a kezem, meg kiharapta a kabátom a hasamnál és a kezemnél is, de ott nem ért el. Sikerült lefogni, de nem nyugodott meg csúnyán vicsorgott, éreztem, ha elengedem, újra megharap, de ekkor lejött édesanyám és kizökkentette annyival, hogy azt mondta, hogy gyere, megyünk sétálni. Ekkor úgy éreztem, hogy én voltam inkább a győztes pozícióban (a lábaim között ült és hátulról fogtam a nyakán a szőrt két oldalt) és ezzel fölé kerülhettem, ha eddig megkérdőjelezte a sorrendet a falkán belül. Utólag már tudom, hogy le kellett volna nyomnom teljesen és kivárni, amíg megadja magát, de nem kockáztattam meg a további sérüléseket.
Ezután nem kapott semmilyen megtorlást, de látszólag már teljesen normálisan viselkedett mire hazajöttem a traumatológiáról, csóválta a farkát, jött barátkozni, nem haragtartó ember lévén ezt el is fogadtam.
Később azonban észrevettük, hogy megváltozott a viselkedése: Nagyon elkezdte őrizni a kajáját, ha elindultunk a tálja felé, nem akartuk elvenni csak arra kellett menni valamiért az udvarban, kiszaladt elénk és a tál és közénk állt. Ezt még elfogadtuk, viszont ez után jött anyám majdnem megharapása a telefonom miatt (előző levelemben már leírtam), majd édesapám megharapása, azért hogy a játékához nyúlt.
Pénteken (dec. 30) is történt egy kisebb incidens. Hazajöttem, üdvözölt, én is őt, majd kicsit dobáltam neki a labdát, bár láthatóan nem érdekelte annyira, mint eddig, igaz elment azért érte. Majd leültem az udvaron a terasz szélére, odafeküdt a lábamra, amit egyébként mindig meg szoktam neki engedni, igaz azt olvastam, hogy ha rám fekszik, akkor azzal a dominanciáját fejezi ki valamilyen szinten. Kivettem a lábam alóla, és na mondom én rakom rád most akkor. Láthatóan nem tetszett neki, csúnyán nézett rám és felkelt a lábam alól, ezután nem is foglalkoztam vele, hanem feljöttem inkább. Amit még talán megemlítenék, hogy méregetően, mereven szokott nézni néha mióta megverekedtem vele. Talán, mintha nem tudná, hogy most ki is az Úr a háznál én vagy ő, de ezt a család többi tagjával is gyakorolja azóta. Eléggé hasonló ez a nézés az érdeklődő tekintethez, amikor fent hegyezi a fülét, de valahogy mégsem az.
A nyáron egyszer már sikerült pont ezt a nézést előidéznem, az a következőképpen alakult ki: Féregtelenítő tablettát kellett beadni neki és parizerbe csomagolva kapta, de mindig csak a parizert ette meg, a tabletta kiesett a szájából. Ekkor gondoltam, hogy na nem bohóckodunk tovább, kinyitom a száját és ledobom a torkára a tablettákat. A száját összeszorította és nem engedte nyitni, láttam az elkomolyodós tekintetét (száj becsuk, fül lehajt és mozdulatlan teljesen), ekkor éreztem hogy gond lehet. Gyorsan adtam neki még egy parizert, majd kihívtam játszani (kazánházban etettem), jött is boldogan, de az ajtóban ott ált szegény Luca és ahogy nyitottam rátámadt. Szerintem rá irányította az agresszióját, mert engem nem akart/nem mert bántani. Ekkor rájuk öntöttem az edényükben lévő vizet, Nico 3-4x elesett a csúszós kövön, miközben erőteljes hangsúllyal rendre utasítottam. Láthatóan nagyon meglepődött és talán kicsit meg is ijedt. Ezután nem jött a közelembe, hanem a már említett tekintettel messziről kémlelt. Fülek hegyezve, száj becsukva, de valahogy mégsem az az igazi érdeklődő tekintet, mereven nézi ilyenkor a szemem. Én sem tudtam, hogy most mi van, támadni akar vagy tart tőlem… Amikor felé mentem (nyugodtan, nem fenyegetően) elszaladt pár lépésnyit, tehát tartott tőlem. Barátnőm, viszont ügyesen kibékített minket Hozzá bújt, ő volt a villámhárító . Ekkor megsimogattam és utána már újra a régi Nico lett.
Jelenleg ott tartunk, hogy kapott még kb. 10 nap haladékot a kutyánk és ez után, ha nem találunk neki egy olyan gazdát, aki tudná kezelni és jó helye is lenne nála, akkor elaltatjuk a család biztonsága érdekében. Valamint még gondolkozunk azon, hogy az átnevelése lehetséges e vagy sem. Nagyon szeretjük még mindezek ellenére is a kutyánkat, így talán ha nem kellene senkinek se, akkor megpróbálkoznánk az átnevelésével. Eddig két kutyakiképzővel beszéltünk és két ellentétes véleményt kaptunk.
Az egyik véleményt, attól a hölgytől kaptuk, akihez a kutyaiskolába hordtuk: Ő azt mondta, hogy szerinte biztosan visszafordítható ez a dominánsság, most heréltessük ki a lehető legközelebbi időpontban és utána járna hozzánk az átnevelésben segíteni (pár héttel a kasztráció után véleménye szerint jelentősen esni fog, már a tesztoszteron szintje), persze a már felvett szokásokat ki kell nevelni belőle. Véleménye szerint a falkavezérséget a következő módon szerezhetjük vissza. : Kikötjük láncra, 2 napig nem kap élelmet, a 3. napon rakunk elé, de úgy hogy éppen csak el tudja érni, majd megpróbáljuk elvenni tőle, ha acsarkodik, akkor meg kell verni megadásig, majd később újra próbálni, amíg sikerrel nem járunk és a család összes tagja el tudja venni előle az ételt. De nagyon fontos, hogy jól meg legyen koreografálva és, mint egy színházi szerepet elpróbálnánk előtte, bevonva az ő kutyáját is, hogy rajta megmutatná, pontosan miket is kéne tenni, milyen lelki állapotban stb. Előtte felmérné a terepet, hogy pontosan hol és hogyan tegyük ezt (technikailag). Egyik legjelentősebb magyarországi sarplaninac tenyésztő (Bodnár Gyula) is ezt a módszert alkalmazná, ha ő kerülne a mi helyzetünkbe, de azt is mondta, hogy ő nem kutyakiképző szakember, ezért mindenképpen kérjük ki az általa nagyra becsült Tóth Ferenc „Fritz” véleményét is.
A másik véleményt pedig, Tóth Ferenctől kaptuk, akit az egyik legrégebbi magyarországi sarplaninac tenyésztő ajánlott a figyelmünkbe, hogy kérjük ki az Ő véleményét is:
„Bodnár Gyula tenyésztő is felhívott az Ön problémája kapcsán. Nagy jól írta le a problémát, a kutya viselkedését. Azt gondolom, hogy minél hamarabb el kell távolítani a kutyát Önöktől, mert kiképzéssel ugyan létre tudunk hozni nekünk tetsző viselkedésváltozást, de garancia arra, hogy a kutya valamely erőforrását (játék, étel) féltve nem fogja agresszióját Önök ellen fordítani: nincs! Főleg, hogy pszichikailag a kutya erősebbnek érzi magát Önöknél. Sőt, ezt Önök is így látják. A kikötős, táplálékmegvonós módszert semmiképpen sem tanácsolom, a kutya bántalmazása pedig biztosan növelni fogja az állat agresszióját.
Elajándékozás esetén veszélynek teszik ki a következő tulajdonost. Amelyik kutya veszélyezteti gazdáját, illetve annak családtagjait, és többször is sérülést okozott - mellékes, hogy az Önök vagy a saját hibájából -, az többé nem képes alkalmazkodni az ember (gazda) által alkotott szabályokhoz, vagyis továbbra is agresszív viselkedéssel akarja majd elérni a saját célját. Ezek miatt, bármennyire is sajnálatos, az elaltatás az egyetlen megoldás, mellyel megóvható az Önök és bárki más testi épsége, biztonsága, illetve élete egy nemkívánatos támadástól.”
Nem igazán tudjuk mi lenne a helyes megoldás ezért kérném a Ti véleményeteket is, illetve segítségeteket (elsősorban új gazdát keresni neki).
Még annyit írnék a kutyáról, hogy van származási lapja és chipje is természetesen! Anyja: Siegreich Chiara (CAC), Apja: Apolo Od Bjelice (CAC, PJ, DGY). Véleményem szerint nagyon szép a kutya, jó mozgással és igen játékos. Ennyire játékos kutyánk még nem volt. Nagyon aktív, élénk és energikus.
Üdvözlettel,
Zsolt
|
| |
|
[válaszok erre: #6824 #6830 #6831]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
zsolt12224
Tagság: 2011-12-29 17:48:41
Tagszám: #97406
Hozzászólások: 23
|
| 180. Elküldve:
2012-01-01 21:33:23 |
[23.] |
Tisztelt webmester!
December 29-én beíratkoztam a sarplaninac kutyafórumba, de még mindig nem publikálhatok a fórumban. Égetően sürgős lenne, kérem segítsen a tagságom megszerzésének meggyorsításában.
Köszönettel,
Zsolt
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
|
