De ugye nem baj, ha nem ugyan azon emberek mindkettőnk példaképei. A sokféleségtől szép az élet.

Hogy, hosszú ideig jó eséllyel nem fog talpra állni a gazdaság az ugye egy több tényezős játék, de valóban ennek reális az esélye.
Valahol már említettem, hogy igen sokat segítene az adósságleírás részben (állami és lakossági szinten egyaránt), valamint a többi bizonyos fokú átütemezése. Nem ördögtől való ez, mert a görögöknél pont ezzel próbálkoznak, bár egyenlőre rajtuk sem segít. nem is fog, mert még mindig ott az egyik fő okozója a bajnak náluk, mégpedig az euró.
Nálunk viszont nincs euró, tehát járható lenne az az út, hogy leírják az adósságot és a felszabaduló pénzt vissza lehetne pumpálni a gazdaságba. persze nem ennyire egyszerű ez, mert még számtalan tényezőt meg kellene valósítani. Ehhez egy komplex program kell, amihez viszont számtalan piaci szereplőt meg kellene tudni győzni, ami izomból nem fog menni, csak szívós tárgyalásokkal és egy nagyon összerakott programmal. A gazdasági szereplők nem hülyék és főleg nem a pénzük ellenségei, ezért meggyőzhetők. Viszont a légvárakat nem veszik meg.
De én is úgy látom, hogy ez most nem realitás, sem kis hazánk, sem pedig mondjuk az Unió vagy akár tágabb szinten sem. Talán egész jó példa erre, megint csak Görögország ahol nem dolgoztak ki megfelelő programot. Az, hogy leírnak ugyan a hitelekből de cserébe szorongatják a torkukat az semmi. A problémák továbbtolása mondjuk legjobb esetben pár évvel.
__________________

A Bokros csomag lett volna nagyon jó (mármint a magyar gazdaságnak nem a jónépnek). Az elméletet egyetemeken is tanítják kulfoldon!
De valami kell hogy legyen lassan mert kezd szétesni a rendszer!
A végén még úgy járunk mint a pengo-vel volt.

Hát a Bokros csomag most bizonyosan nem lenne jó. Akkor más külgazdasági környezet volt, mondhatni prosperált a világgazdaság, de legalábbis a mi exportpiacaink. A Bokros csomag olyan komoly megszorító elemeket tartalmazott, amelyek a belső fogyasztást teljesen visszavetették, akárcsak az importot (csúszó leértékelés miatt a külföldi termékek vaskosan megdrágultak) Ma amikor a kivitel ha nem is áll, de rövidesen fog, megszorításokat csinálni a nép felé egyenlő lenne a belső fogyasztás kiütésével és a padlóval. Valószínűnek tartom persze, hogy az IMF a hitelért cserébe ilyesmit fog kérni, de az a baj, hogy a lakosság terhei ezen a szinten már nem növelhetők. Persze ez az IMF-EU duót a legkevésbé sem fogja érdekelni ezért nyilván meg fogják próbálni, de abból népharag lesz és megjegyzem jogosan. Halálbiztos vagyok abban, hogy azokkal a megszorításokkal amiket kérni fognak nemhogy ki nem megyünk a gödörből, de még be is temetnek.
Ámbár nemrég hallgattam egy közgazdászt az Inforádióban aki már felvetette, hogy jó lesz megbarátkozni a hitelezőknek az adósságleírás gondolatával, mert szerinte a vége úgyis az lesz. Szerintem is, csak előtte még megpróbálják majd a szokásos köröket lefutni, hogy egy kanyit se kelljen veszíteni a kölcsönadott pénzből.

Miből gondolod, hogy piacvesztéssel jár az EU elhagyása? Gondolod, gondolod, hogy a cégek ez alapján fognak dönteni és felrúgják a gazdasági kapcsolataikat? Ne keverjük össze a gondolkodó üzletembereket a politikusokkal!

smk eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
Vámok miatt nehezedhet az exportálás EU felé. Igaz, hogy nagyobb belső piac szabadulna fel a mi védővámjaink miatt, azonban az átállás eltarthat egy ideig.
Ez mind csak tárgyalás kérdése. Van rá példa, hogy országok megoldják ezt a kérdést pedig nem az EU tagjai. Gazdaságilag bizonyos termékek vámmentesek, mások viszont vámmal sújtottak az adott ország érdekeinek megfelelően. Nyilván ez nem úgy megy, hogy ma az EU tagja egy ország, holnap meg nem.

Lábtörlő alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipővel.
Otthonról hozott tulajdonság,
Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen.

Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett,
Meghallgatják minden bajom,
De előbb, előbb végeznek velem.

- Áll a bál Romániában, a lapok címoldalán, a tévéadók fő műsoraiban ugyanaz a téma: a múlt pénteken Csíkszeredában rendezett, magyarok elleni jégkorongmeccs előtt a házigazdák játékosai a román helyett – a közönséggel együtt – a magyar, majd a székely himnuszt énekelték tele torokból. A helyzet kétségkívül abszurd: a "keleti szomszéd" "nemzeti" csapatának huszonhatos keretében huszonnégyen erdélyi magyarok. Becze Tihamér, a "román" válogatott – huszonegyedik születésnapját tegnap ünneplő – gólzsákja készséggel vállalta az interjút, pedig a nemzetellenes Népszabadság kérte azt tőle. Hátha világosság gyúl a komcsik fejében is - gondolhatta. Alább az interjú, a hülye kérdéseivel - és az arra adott igazi székely válaszokkal - együtt.


Bár erre majdnem másfél évtizede nem volt példa, most 4:1-re nyertek a tartalékos vendég ellen. Szépen elagyabugyálta Románia Magyarországot...
- Mondjuk inkább úgy, hogy a Székelyföld. A románoknak jóformán semmi közük ehhez a válogatotthoz, meg egyáltalán: az itteni jégkoronghoz sem. A csapatba rajtunk kívül egy ukrán srác és egyetlen román nevű játékos fér be, a kapusunk, de ő is gyergyószentmiklósi, az édesanyja pedig magyar.
- Az ominózus meccsről hallani ezt is, azt is. Valójában mi történt?
- Úgy készültünk a magyar válogatott elleni mérkőzésre, mint minden más találkozóra: sportemberekként, akik győzni akarnak. Számomra semmiféle különbséget nem jelent, hogy Benkék, az ukránok vagy éppen a lengyelek sorakoznak-e velünk szemben. A szervezők úgy döntöttek: a hokiban bevett szokással ellentétben ezúttal nemcsak a meccs végén, a győztes együttes tiszteletére hangzik fel a himnusz, hanem, mint minden más sportágban, már a mérkőzés előtt mindkét országé. Miután a nézők illedelmes csendben végighallgatták a román nemzeti dalt, a magyart végigénekelték. Persze velünk együtt. Aztán még rákezdtünk a székely himnuszra is. Az történt csupán, ami Csíkban vagy Gyergyón mindennapos.
- A mezükön mégiscsak az áll: Romania...
- A mi hazánk Székelyföld, a mi himnuszunk úgy kezdődik: Ki tudja, merre, merre visz a végzet... és úgy folytatódik: Maroknyi székely, porlik, mint a szikla... Én magam amúgy kettős állampolgár vagyok, és kényszerűségből játszom Románia csapatában. A távlati terveim között az szerepel, hogy magyar válogatott leszek, ám erre az érvényben lévő szabályok szerint a legkorábban négy év múlva lesz lehetőségem. Egyébként ha mi most testületileg nemet mondanánk, Románia nem tudna kiállítani olyan csapatot, amelyet ne verne agyba-főbe mindenki.
- Fordítsunk a dolgon: ha egy tisztes, a sportágat amúgy nem különösebben ismerő bukaresti családapa pénteken bekapcsolta a televíziót, azt látta, hogy az országát képviselő hokisok egy romániai városban az ellenfél himnuszát éneklik. Ön szerint mire gondolhatott?
- Nem vitás, a helyzet feloldhatatlanul súlyos. De nem mi tettük azzá, nekünk tiszta a lelkiismeretünk.
- Néhány hete a tizenhat éven aluliak román válogatottjának öltözőjében a magyar nemzetiségű játékosok vizes törülközővel vertek meg egy román fiút. Hallott erről?

- Természetesen. Úgy tudom, a román hokis apja korábban folyamatosan inzultálta a magyarok szüleit. Az ominózus eset előzménye pedig az volt, hogy a srác – mondván, éppen december elseje, azaz Románia nemzeti ünnepe van – arra kérte a csapattársait, legalább ezen a napon beszéljenek egymás közt románul. Ekkor került elő a törülköző.
- Önt érte már bármiféle atrocitás a román szurkolók, esetleg játékosok részéről?
- Soha semmilyen. Ellenben tavaly, amikor a válogatottak számára kötelezően előírt orvosi vizsgálaton kellett részt vennem a fővárosban, az orvosok és a nővérek is a szememre vetették, hogy nem értem, mit beszélnek.
- Nem tud románul?
- Csak nagyon keveset értek a nyelvből. De ez nem csoda, mert a gyerekkorom jó részét Magyarországon töltöttem. A székelyföldiek egyébként nagyjából úgy vannak a kötelező románnyelv-oktatással, mint ahogyan a rendszerváltás előtt a magyarok viszonyultak az oroszhoz. Púp a hátukon.
- A válogatott szövetségi kapitánya kanadai, ám a másodedző román. Vele hogyan kommunikál?
- Sehogyan. Mivel nem értenénk meg a másikat, nem szólunk egymáshoz.
- Az érzéseit méltányolva is fölvetődik a kérdés: ilyen körülmények között nem lenne tisztességesebb lemondani a román válogatottságot?
- Nehéz helyzetbe hoz. A szakmai fejlődés miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy kihagyjam a világversenyeket, a nagy tornákat. Ugyanakkor: éppen most hallottam, hogy a bukaresti parlamentben fölvetődött, meg kellene vonni tőlünk a szavazati jogot. Az biztos, hogy ha a pénteki eset miatt bármiféle szankció ér bennünket, vagy netán gyenge képességű román játékosokkal akarják teletömni a keretet, nyilvánvalóan nincs folytatás.
- Mielőtt megkerestem, arra gondoltam, kényes a téma, és nehéz lesz szóra bírni. Ehhez képest...
- Tudom, különösnek hathat, hogy mi itt mindannyian így gondolkodunk. A helyzet megértéséhez Erdélyben kell élni. Mindenesetre örülök, hogy kiadhattam magamból mindezt, mert büszke vagyok a székelységemre, a magyarságomra. És arra is, hogy sportoló vagyok, csapatjátékos. Aki mindig nyerni akar, álljon bármilyen felirat a dresszén.
(Nol nyomán)