január 5-én csatlakozott a lányomhoz a Fót-Újfalú vasút állomás közelében és jött vele haza. Nagyon barátságos, emberhez szokott jószág. A nyakán széles bőr nyakörv, amin egy karabíner van. Másnap reggel ellenőrizve lett, sajnos nincs chipje, a fogai állapotából 2-3 évesre tippelte az orvos, ivartalanított fiú kutyus. A viselkedése alapján talán nincs még két éves sem. Kerthez szokott és sok játékhoz. Valószínűleg nem egyedüli kutya,mert könnyen kijön a mi kutyusunkkal is (bár a miénket már kicsit fárasztja a gyermeki kajlaság). Hallgat a szóra, értelmes állat. Jó lenne mielőbb megtalálni a gazdiját.

Nálunk csak egészen rövid ideig lehet, nekünk bőven elég a saját kutyusunk (kis testű családtag).

Sok szeretettel és reménnyel: Daróczi Kata
20 539 00 08

és a mai levél:
T kuvasz mentők!

Sajnos elértük tűrőképességünk határait a kutyussal kapcsolatban. Nem tudjuk tovább tartani, a holnapi nap folyamán valami más helyet kellene találni a számára.

Gyakorlatilag azóta, mióta a kutyus hozzánk került van hörghurutom, ami igen legyengít, azaz szó szerint ágynak döntött, így a kutya ellátása még nehezebb, még, ha a gyerekeim segítenek is benne. A verandán kinn lévő polifoamot, egy seprűt, több tálat és még pár apróságot apró darabokra szaggatott. A kertben mindenhol a tombolásának a nyomai vannak. Nem lehet kiállni az autóval, csak, ha valaki teljes súlyával tartja őt. Így is vagy háromszor hoztuk haza. Minden ruhánk fehér szőrös. A saját kutyusunk nem mer kijárni dolgát végezni, mert "játszani" akar vele. Megette a három havi kutya adagját a kutyusunknak röpke egy hét alatt... A gyerekek el akarták vinni sétálni, hátha hazatalál, erre egy harapással elharapta a kutyusunk pórázát (persze, ha gondolkodnak, hogy ez egy kis kutyáé...)

Amennyiben nem tudjuk valamilyen módon a holnapi nap megoldani a kutyus új elhelyezését, kénytelen leszek a kutyust az ösztöneire bízni, hátha hazatalál. Úgy érzem amit meg tudtam tenni az érdekében, azt megtettem, de úgy feldúlta az életünket, a környezetünket, hogy nem tudjuk semmiképp tovább tartani itthon.

Üdvözlettel: Daróczi Katalin