Ez az oldal nagy sajnálatomra követi a filmzenei világ trendjét. Hanyatlik.
Ezt mind köszönhetjük az Oscar meg mindenféle hasonló bizottságnak, szerintem értitek mire gondolok.
Nem provokációképpen írtam. Megértem az aktívitás ritkulását.
Nyitottságot ugyan nem tapasztalva, ám ennek ellenére újra megpróbálva mellékelem általam elkészített 5 demoalbumot kedvenc együttesemtől. Ez méltóképp foglalja össze eddigi szenzációs munkásságukat. Érdemes mindegyiket végighallgatni, mert mindegyik más más zenei világ.
Csak egy lehetőség. Véleményem szerint ez a jövő zenéje. Rövid, direkt és magas zenei színvonal.
Nem összekeverendő a műfaj legtöbb képviselőjével, ahol csak az első két megállapítás igaz.
Azért én azt gondolom tudott adni újdonságot a Katonák voltunk.
Vietnámiakat jó oldalukról közelítették. A film megmutatta, hogy ők is emberek.
A zene pedig maxos, tökéletesen illeszkedik a képi környezetbe.
Szerintem is jó ötlet, de a kérdezettek esetleges reagálásait illetően meglehetősen pesszimista vagyok. Csinálj egy új lendületes oldalt, nyitottsággal és befogadókészséggel. Már ha tényleg érdekel ennyire ez a terület.
Ezek a hozzászólások meg viták abból erednek, hogy szar az idei zenei termés. Évek óta hanyatlik, és ezért zaklatott a fórum is.
Bevallom, nem sok filmzenét hallgatok mostanában. A Two Steps From Hell trailer zenei banda világában merültem el, és ezerszer jobban várom ez évben megjelenő két albumukat, mint bármilyen filmzenét ebben az évben.
Amikről ti beszélgettek zenék, kivétel nélkül mind meghallgatom, de annyira üresek és semmitmondóak, hogy kár rá időt pazarolni.
Nekem ez év legnagyobb tanulsága így emberileg, hogy minden szubjektív. Mára fejlődtem annyira, hogy elfogadjam ezt, ami nekem régebben speciel nagyon nehezen ment.
"Miért nem hallja, miért nem tetszik neki?"-tettem fel magamnak gyakran ezt a kérdést. De aztán belegondoltam, nem mindegy, ki nem szarja le tetszik-e neki. Az a lényeg, hogy rám milyen hatással van, a többi nem számít. Egyszóval, nem várok megerősítést most már egyáltalán.
Nagyon gyors lett a világ, ezt nem emberre szabták már. Mindent egyből, harácsolás. Elvárások, célok, aztán újabb célok. Megpróbálna az értelmesebbje kilépni ebből, de az a gond, hogy a közeg annyira erős, hogy visszahúz.
Megszoksz vagy megszöksz. Szökés hová? Nincs másik bolygó, csak egy "helyre" lehetne menekülni, de az nem normális dolog, így hát marad a megszokás.
Nem az élettel van baj, hanem az emberekkel, illetve inkább a szuper tömeges civilizációkkal. Kisközösségi lét sokkal emberibb, és hát pont nem efelé haladunk.
Nem régen hallottam a TV-ben a következő sztorit:
Patkányokat betettek egy életükhöz ideális zárt környezetbe. Dinamikus ütemben szaporodtak, míg egy ponton a tudósok változásokat észleltek. A hím egyedek egymással kezdtek foglalkozni, sokuk elvesztette nemzőképességét. A nőstények agresszívvá váltak, és a patkányok elkezdték egymást kiírtani. Egy bizonyos mértékű kipusztulás után újra visszaállt a rend és a patkányok újra szaporodni kezdtek.......
Bocsánat, ezek jutottak most hirtelen ennek kapcsán eszembe.
Nagyon szeretném, ha így lenne. De én egy kicsit visszafogom magam, hogy azért annyira nagy elvárásom mégse legyen. Mert akkor a csalódás is nagyobb. Ha a zene jó lesz, nekem az is elég. Ránk fér már egy jó zene, mert ez eddig semmi.
Ott a pont! Sajnos albumon belül is ismétli önmagát. Ezért tűnik neked egynek, illetve jogos a felvetésed. Csak két hasonló számát tettem egymás mellé, megvágva, megfelelő időben (1:41). Így emeltem az összhatást egy kicsit. Szerintem is jó zene, megvan a maga értéke, a kórusan valóban nagyot dob.
Köszi a választ és a reakciót.
Összemixeltem James Dooley Orchestral Series 4. albumának két számát. Nem hiszem, hogy fogtok reagálni, de akinek bejön az RC zene, és tetszik neki ez konkrétan, akkor már megérte.
/ 10 
Elküldve:
2009-09-09 14:15:05
