Elveszett, keressük. Ma hajnalban eltűnt Érden, a Szerelő u.-ból a panzióból Fanni nálunk Fáncsi. Mostanáig kerestük hátha csak bebújt valahova, de sajnos nincs meg. Chip, biléta telefon számmal, van rajta. Nagyon félős kutya, megfogni nem nagyon lehet. Most hoztuk el pár napja a budaörsi menhelyről, ahol 1,5 évig ki se jött a kutyaházból. Ha valaki látja SOS hívjon.BLEKI Alapítvány 30/ 239 0323. Köszönjük a segítséget!
Nagyon rég nem írtam ide, de nem tudtam sok jóról beszámolni örökbe fogadások terén.
Most egy rossz hírt kell megosztanom, Nasikámtól ma elbúcsúztam. Drága Nasikám, akit már nem fiatalon fogadtam örökbe, és majd 5 év adatott meg nekünk, de eseménydús évek. Öntörvényű, szélhámos, kis gengszter Nasi, soha nem bosszankodtam még kutyával ennyit, és soha nem aggódtam senkiért ennyit, mint érte. Nem lehetett tudni, hogy a következő percben épp mi jut az eszébe, mikor úszik a Duna közepén kacsák után, mikor kell kimentenem a Rákos patakból, mikor molyolja be magát a Rómain egy szálloda vagy csónakház parkjába, vagy egy kerítés lyukon, ahol fél órákat vártam rá, míg gondosan átfésüli a terepet, vagy mikor rohan egy motor vagy traktor után. Egy biztos mellette egy percet sem lehetett unatkozni. Drága Nasikám nagyon szerettelek és nagyon,de nagyon hiányzol.
Miután én sose jártam ott, abszolút el tudom viselni, sőt kifejezetten örülök, ha valahol valami jó. Mindössze megosztottam, hogy hol vannak még fenn keceli kutyák, és hogy mit írtak anno az osztrákok.
Nem jártam ott soha, csak olvasmányokból tudom, hogy a Robin Hood Tierschutzverein-t keresték meg, az ottani áldatlan állapotok miatt tavaly télen, hogy fáznak és éheznek a kutyák. Ők jártak ott párszor adományokkal, és vittek el jó néhány kutyát, akik a fenn vannak a honlapjukon több hónapja. Elhelyeztek kutyákat a http://www.stibis-hundeparadies.at/-nál, és találkoztak a jegyzővel is, és elérték állítólag, hogy ne legyen altatás. Azóta, odaírták a honlapjukon, hogy szívesen vesznek bármilyen segítséget más szervezetektől. www.robinhood-tierschutz.at/
Tóbiás, első mentettkém 2008. októberében szabadult az Illatosról. Az Illatoson öregnek jegyzett, rozoga, bőrbeteg kutya hamar összeszedte magát és 4 hónappal később szuper gazdira talált. Gazdik sokat utaztak, így Tobi is beutazta Európa számos országát. Most kaptam friss képeket, Tobi köszöni, továbbra is nagyon jól van.
Tegnap meglátogattam Plumpit, aki az ózdi gyepiről került gondozásomba 2010 végén és kb. 3 hónap múlva költözött gazdikhoz. Egy energiabomba volt, de szerencsére van hol lemozognia magát. Sokat foglalkoznak vele, kissé ugyan dagi maci lett, most van fogyókúrán. Nagyon örült nekem, nyüszögött, osztogatta a puszikat. Sok boldog gazdis évet Plumpi, akit most már Korminak hívnak.
Érd-Parkvárosban ma délelőtt a panziós találta a képen látható, fiatal, kan kutyát. Chip-et még nem sikerült nézetni. Jelenleg a panzióban elhelyezve. 06 20 6619608
Mióta ilyen meleg van, Zola és Koppány maratoni úszásokat folytatnak:
Jakab az egyetlen, aki fél a víztől, most próbálkozik, egyébként ő a nagy vadász, macska, csirke, nyúl, fácán nincs biztonságban, illetve az utóbbi kettő azért igen, mert Jakab minden erfeszítése ellenére nem éri utól őket.
Tofi és Pita is fürdenek, belecsobbannak, de utána rohannak tovább. Pita:
További híreink: Johnny elköltözött, de egy újabb fekete beköltözött a panzióba, gondozásomba került Koppány. 2 éves talán nj. keverék fiú, összevissza álló fülekkel, félhosszú farokkal, az ivartalanításon már túlesett. Meglehetősen hiperaktív kutyus, ugri-bugri, de okos, nagyon figyel, jól kommunikál, mindent meg akar tanulni. Beilleszkedés zökkenőmentes volt, az autómat rendeltetésszerűen tudta azonnal használni , egyetlen gond, hogy miután Tofi is visszaköltözött a panzióba ideiglenesétől tél végével, viszont Johnny nem volt kirándulós csapattag, most +1 kutyát kell bevarázsolnom az autóba, hogy eljussunk pl. a Dunapartra, vagy patakpartra sétálni.
Johnny innen indult, Illatos út, 2010 augusztus, akkor hoztam ki a rozoga, fogatlan, öreg kutyát. Panzióba került, ahol 1év 7 hónapot töltött. Nagyon összeszedte magát, korához képest aktív kutyus lett. Most viszont ideiglenes/végleges befogadóhoz költözött, Dorka/Huszas kutyám és Daisy mellé. Johnny nagyon, nagyon boldog gazdis kutyus, nagy kertben bóklászhat, állandóan követi a gazdit és minden nap sétálni is járnak. Én is nagyon örülök, hogy sikerült és ezer köszönet Olgának, aki ezt lehetővé tette Johnnynak.
Egy kis off: Kirándulni voltam az itthon levő feketékkel. Lovak, birkák, tehenek, a lovak, amikor megláttak minket elindultak felénk. Gyönyörűek.
Nasi persze fel alá rohangált a kerítés mentén, és megállás nélkül ugatott:
és egy ottani kép Bodokámról
Tegnap a sok kirándulás után, változatosság képpen a belvárosban jártunk. Zola és Buga Jakab szépen sétált pórázon, nem volt velük semmi gond, Pita nehezebb esetnek bizonyult, rettenetesen kiváncsi, meg volt őrülve a szagoktól.
Buga Jakab, aki végül Jakab lett:
Velünk volt panziós Józsi, aki nélkül nehezen boldogultam volna a 3 kutyával.
Rosszul látod, csak izmos....... egyébként főzök természetesen, meg egy kis Josera bárányos rizses, egy kis jutifalat, keksz. Amúgy Nasi új játékot talált ki. Úgy 2 hete kezdődött, hogy játszott Bodo-val, és szorosan a lábamhoz jött. Gondoltam, biztos sok neki Bodo, mégis csak fiatalabb, azért jön, hogy védjem meg. Aztán egy harapást éreztem, ugrottam egyet és mondtam : na de gyerekek ez az én lábam volt! Többször megismétlődött, aztán rájöttem, hogy ez az én Nasikám kizárólag, aztán arra is rájöttem, hogy ebből sportot űz, megharap, aztán vigyorog. Szóval tele van a lábam lila foltokkal, csatolnék fényképet, de visszatartom magam, viszont már majd 4 éve, hogy ülök és gondolkozom, hogy a sok jóravaló gazdikereső közül, hogy sikerült kiválasztanom Nasit???