/ 10

Lista:

Kép: BEKI

Smile: BEKI

dátum - növekvő dátum - csökkenő

BetonheverőGazdaságHadseregHázi kedvencekIsmerkedésOktatásPolitikaTudományVallás, filozófiaXXXHobbiJárművekJátékokKultúraMoziSportUtazásZeneDivx:-)DTPDvdElektrotechnikaFlashHardverInternetLinuxMobiltelefonokMp3OSProgramozásSatSoundWebWindowsnincs

Találatok száma: 226 üzenet

kékbordószürkelilabarnatürkizzöld

Skin #1Skin #2Skin #3Skin #4Skin #5Skin #6Skin #7Skin #8Skin #9

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

103. Elküldve: 2008-10-31 05:08:46 [126.] A mennybemenetel 19Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, 20ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta. M: 19 – 20. Mert: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #104] [előzmény: (102) nemthomi, 2008-10-30 05:16:32]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

102. Elküldve: 2008-10-30 05:16:32 [127.] Az apostolok küldetése 15Aztán így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. 17Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 18kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak." M: 15 – 18. “Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Ne felejtsétek el, az apostolok, maguk a tanítványok, azaz mi magunk! Tehát az Úr minket, mindnyájunkat küldött el az Evangéliumot hirdetni, amikor Ezeket a Szavakat Mondta. Amikor pedig ezt Mondja: 16Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akkor nem a víz általi keresztségre gondol, hanem a Krisztus általi Keresztségre, azaz arra az állapotunkra, amikor érdemesek leszünk, a Szentlélek Kiáradására. Mert attól, hogy csecsemőkorunkban egy pap, megkeresztel bennünket az ő szentelt vízével, még nem árad ki ránk, a Szentlélek! Azt pedig már tudjuk, hogy ehhez mit kell tennünk. Akkor, most vizsgáljuk meg, hogy honnan is kell tudnunk azt, hogy valójában kik is az Igaz Isten Fiak, és, hogy mi mikor leszünk Azok? Azt Mondja az Úr: “Nevemben ördögöt űznek.” Tehát, képesek arra, amire előttük csak nagyon kevesen. Mert csak Jézus Tanítványai képesek kiűzni az ördögöt valakiből, azon a módon, amelyet már: / Az ördögűzés / című részben tárgyaltunk. De azért, frissítsük csak fel magunkban a tanultakat, nehogy megint tévútra terelődjenek a gondolataink! Mert, hogyan is kell ördögöt űzni? Milyeneknek is kell lennünk ahhoz, hogy valakiből kiűzzük a rossz tulajdonságait? Higgyétek el, hogy csakis az Isteni Törvényekre való hivatkozással sikerülhet ez teljes egészében. Ráadásul, hogy valóban értő fülekre találjanak a gondolatai annak, aki ezzel megpróbálkozik, neki magának is makulátlan jelleműnek kell lennie. Különben azt mondják majd róla, hogy Bort Iszik, de vizet prédikál. Tehát ahhoz, hogy igazán tudjunk hatni az emberek lelkiismeretére, és le tudjuk szoktatni őket a rossztulajdonságaikról, nekünk magunknak kell először tisztának mutatkoznunk. Ha nem így teszünk, lehet, hogy többet ártunk, mint használunk! Egyszerű képlete ez, az ördögűzésnek, mégis “néhányan” felcserélik a sorrendet. Előbb akarják testvérük szeméből kiszedni a szálkát, minthogy észrevennék a sajátjukban a gerendát, vagy azt a kis porszemet, ami a szempillájukra ragadt észrevétlenül. Szerintetek, ki hisz annak az Igehirdetőnek, aki maga is sok hibát ejt Isten ellenében?! Vagy ki hisz annak, aki csak egyet is vét?! Magyarul, ki hisz annak az embernek, aki Isten Igéjét nélkülözve akar Igazságot tenni?! Rá kell végre jönnünk, hogy senki! Ahhoz, hogy megbecsült szolgája lehess Istennek, nem elég a gerendát eltávolítani a szemedből, de nem maradhat ott semmi nem odaillő! Még, egy porszem sem! Nos, azok, akik ezeket a rossztulajdonságaikat már levetkőzték, képesek lesznek arra, hogy másokból ördögöt űzzenek, azaz el tudják majd magyarázni embertársaiknak, hogy mit miért cselekszenek, és mit miért mondanak. El tudják majd mondani, hogy az Istenkáromlás nem a csúnya beszéd, hanem a Törvények semmibevétele! El tudják majd mondani, hogy mi a Lényege a Mennyországba való Törekvésnek, hogyan lehetséges ez bárki számára, és, hogy mik a buktatói! El tudják majd mondani, hogy a rosszindulat, a gőg, a büszkeség, a hazugág… és minden gonosz cselekedetünk nem mások, mint az ördögeink maguk, és ezeket csak az Isten által Jóváhagyott Törvények szerinti cselekedetek Gyógyíthatják, vagy Űzhetik ki belőlünk! Egyszóval, képesek lesznek megértetni embertársainkkal, hogy minden olyan cselekedet, amely szöges ellentétben van Istennel, azaz ördög műve, és csak a pokolra vezető út szegélyköve. Nagy feladat ez, és sokszor talán reménytelen is. De aki kitart, az ne feledjük el, Üdvözül! De most nézzük tovább, hogy még milyen jelek kísérik majd az Igazakat: Új nyelveken beszélnek. Ugye, nem gondolja egyikőtök sem, hogy ezen a világon bármit kap, amiért nem dolgozott meg, vagy amit nem tanult meg előtte?! Vagy másképpen megkérdezve, miért is Tenne Isten csodákat, amikor Ad helyette Képességeket? Tehát születésünktől fogva, Felruház minket olyan képességekkel, amelyekkel egyesek könnyen tanulnak nyelveket, mások megértik a matematika csínját – bínját, vagy mesterei lesznek szakmájuknak… De semmi képen nem Ad olyan csodát, amelytől egy szempillantás alatt, más nyelveken beszélhetne az, aki Őt hirdeti! Nekünk pedig mégsem tűnik fel, hogy egyes képességeink, csodaszámban mennek. Na de, Hogy ne kanyarodjak el nagyon a témától, nézzük meg, hogy mit is Jelent Jézus Szerint: az Új nyelveken való beszélés? Emlékezzetek csak vissza, hogy hányan, hányféle képen próbálták már elmagyarázni az Igét?! Még napjainkban is sok - sok kísérlet folyik erre, és mi emberek, hajlamosak vagyunk, olyan magyarázatoknak hinni, aminek semmi köze nincs Istenhez, de az agyunknak könnyen értelmezhető. Vegyünk példát a prófétákról. Ők, talán nem Zsidók voltak? Ők talán nem azon a nyelven beszéltek, mint a többi zsidó? Hát, akkor miért is nem értették meg a szavaikat, mondanivalóikat, ha nem azért, mert azt mondták, amit az Úr Sugallt feléjük, amit később Jézus próbált Összefoglalni és megértetni velünk, ami ellenkezett az ördögök akaratával, az ördögök anyanyelvével?! Értitek már, hogy mire akarok kilyukadni? Igen, itt is Elmondja nekünk a Biblia ismét, hogy miért is Hívják a Titkok Szent Könyvének. Bizony ahhoz, hogy a saját anyanyelvünkre lefordított Bibliát megérthessük, Isten Anyanyelvén kell beszélnünk, mert erre a Nyelvre Tanítja meg az Úr azokat, aki valójában az Ő Igéjét akarják Hallgatni, és Tanítani. Ahhoz, hogy megértsd azt, aki a te Országodban, a te anyanyelveden, Igazan Beszél Istenről, ahhoz neked magadnak is meg kell értened ezt a Csodálatos Nyelvet, hogy le tudd fordítani magadban azt a sok Csodát, amelyet az Úr Diktált Bele Fia, Prófétái, és Apostolai által. Mert, aki ennek a nyelvnek az elsajátítására nem lesz képes, annak ezek a Szavak, kínaiul fognak hangzani, és azt hiszi majd, hogy az, aki most Istenről beszél, megtébolyodott. Hát igyekezzünk megtanulni ezt az Új Nyelvet! Mert amikor ezt végre megértjük, azt is megértjük, amiért Jézus Krisztus leszállt közénk! Egyszóval, csak akkor értjük meg az Igét, ha ezen a “furcsa” Nyelven Íródott Könyvet, végre lefordítjuk magunkban, és magunkévá tesszük Annak Mondanivalóját! “Kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik.” Tegyük nyugodtan hozzá itt is, azt az egyszerű szót, hogy Lélekben! / Ugye tudjátok, hogy mi a kígyó? / Mert vajon ki fog kígyót a kezébe, ha nem az, Aki bemegy az adószedők házába? Ki van kitéve nagyobb kísértésnek, mint az, Aki bűnösöket akar megtéríteni, Aki bűnösök lelkében vendégeskedik?! Másképpen megfogalmazva, ki is lehetett volna közülünk immúnisabb a mérgekre testben, mint Maga Jézus Krisztus?! De vajon Ő az volt? Hiszen ez nem csak azt kell, hogy jelentse számunkra, hogy teste ellenállt a kígyómérgeknek, vagy bármilyen más méregnek, hanem azt is, hogy semmilyen halál nem vehetett volna erőt Rajta. De, mint tudjuk Jézus meghalt a kereszten, tehát testben nem volt még Ő sem halhatatlan, csak a Lelke volt az. Akkor, miért várjuk el egyes Igehirdetőktől, hogy ne ártson nekik a kígyóméreg? Pontosabban, miért hiszünk olyan Igehirdetőknek, akik trükköket bemutatva “kígyókkal”, és “vadállatokkal” versengenek, és világi dolgok felett győzedelmeskednek? Inkább azt kellene elvárnunk tőlük, - mert hiszen onnan ismeszik meg az Igaz Hívő, a Jó Apostol -, hogy bármi is történjék velük ebben az életben, bárki is akarja meggyőzni őket Hitük “hamisságáról”, ne bírják az ördögök elvenni tőlük Azt, amit az Úr Adott az ő Lelkükbe! Mert, csak azaz Igaz Hitű ember, aki Isten Szavain kívül, nem kíváncsi másra. Csak az hirdetheti az Igaz Igét, mert csak ő értheti azt meg teljes egészében. Aki kényszer hatására sem mond ellent Isten Törvényének, és akitől bármikor, bármit kérdeznek, mindig Helyesen tud válaszolni, mert az Úr Akaratát Mondja! És, amikor az Ilyen Apostolok betegekkel, Lelkiekben beteg emberekkel találkoznak, könnyedén meggyógyítják azokat az Úr Segedelmével, mert az Ő Lelki Kezeik, már régóta az Úr Igéjébe Kapaszkodnak! Az Ő kezeik, már megérintették Jézus Ruhájának Szegéjét, mert az Ő kezeik, nem tesznek már semmi rosszat, mivel azok a szegek ütötték át Őket, amelyek Jézus Krisztusét is!!! Nos, én azt mondom, hogy legyünk inkább Ilyenek, mert csak e Jódtulajdonságaink által juthatunk be, az Örök Életre! Ezt Cselekedjük az Úr Emlékezetére, ne pedig haszontalan földi dolgokat, amiknek az égvilágon semmi értelme nem lesz majd Odaát!!! Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #103] [előzmény: (101) nemthomi, 2008-10-29 06:53:18]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

101. Elküldve: 2008-10-29 06:53:18 [128.] Jézus megjelenései 9Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. 10Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. 11Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. 12Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. 13Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. 14Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. M: 9 – 14. Na, vajon ki is lehet az a Mária Magdolna? Vajon ki, ha nem mi? Ki láthatja meg az Urat, ha nem egy olyan ember, aki tisztában van bűnösségével, tisztában van azzal, hogy Isten Megbocsátott neki, és képes a továbbiakban is bűn nélkül élni? Vagy, ha nem is képes, legalább megpróbálja. Igyekszik kedveskedni az Úrnak ezzel, és azzal a viselkedéssel, ami a Törvény Betartására teszi fel a hangsúlyt. Mert ott is meg akarja Látni az Urat, ahol másnak eszébe sem jutna keresni. Emlékezzetek csak a Példabeszédekre. Vajon ki a boldogabb szolga? Az, akinek csak kevés tartozását engedi el a Gazda, vagy az, ~ akinek sok - sok bűne bocsáttatik meg? Nos, a válasz egyszerű, és gondolom, nem is nagyon kell magyaráznom. Hát nézzünk szét magunkban, hogy Isten Szemében, vajon kik vagyunk? Magdolnák, vagy kevésbé bűnös tanítványok? És, amikor kimondjuk majd magunkban, azt is vegyük figyelembe, hogy egyikünknek sincs kevesebb bűne, mint ennek az asszonynak. Az, aki azt hiszi, hogy az ő bűnei, talán egy fokkal halványabbak, az nem is láthatja meg Istent olyan hamar. Mert, aki magánál mást bűnösebbnek ítél meg, az már is megítélt valakit, akit nem ismer, akinek nem látja a lelkét, és akit egyedül az Úrnak van Hatalma Megítélni. De sajnos, a többség ilyen. Ezért is van az emberiség hite, ilyen gyerekcipőben. Nem látjuk, a fától az erdőt. És, amikor Jézus Krisztus még is hozzánk szól, azt mi nem haljuk meg, mert azzal vagyunk elfoglalva, hogy melyikünk lehet kedvesebb az Úrnak. Vajon miért is Szeretne bárkit jobban, mint engem, mondjuk ezt felelőtlenül, de abban a pillanatban, hogy ilyenekre egyáltalán gondolunk, fényévekre kerülünk az Igazi Ige megértésétől. Ne hagyjuk ezt. Ne legyünk, olyan tanítványok, akik csak a világi érzékszerveiken keresztül látott, hallott, tapintott Istent fogadják el, mert akkor, talán soha nem fogunk találkozni Vele. Hiszen a Biblia, végérvényesen megmutatta nekünk, hogy az ilyen oktondi viselkedés, csak kárunkra lehet. Hát figyelmezzünk a lelkünkre, és Lássuk meg Őt ott és akkor, amikor Ő hív, vagy Szól hozzánk! Tanuljunk meg különbséget tenni, Igaz, és hamis tanok között! Hagyatkozzunk a Lelkünkre, hogy amikor majd találkozunk Istennel, ne szemrehányást kelljen hallanunk Tőle, hanem Dicséretet! Mert, nincs szükségünk más elismerésére, csak is Istenére! Én ebben hiszek. És te? Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #102] [előzmény: (100) nemthomi, 2008-10-28 05:40:50]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

100. Elküldve: 2008-10-28 05:40:50 [129.] Tizenkilencedik fejezet: Jézus feltámadása 1Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásá- roltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. 2A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. 3Egymás közt így beszélgettek: "Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?" 4De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. 5Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. 6De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! 7De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek." 8Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről. M: 1 – 8. Ismételten elérkeztünk a mi Szombatunkhoz / Karácsonyunkhoz /. Mert, amikor érezzük, hogy Az eljött, akkor úgy kell viselkednünk, mint ezeknek az asszonyoknak. Persze nem drogériákba kell mennünk, hogy jó illata legyen a testünknek, hanem Jó dolgokat kell cselekednünk, amitől majd a Lelkünk fog illatozni Isten Szent Színe előtt! És, ha visszagondoltok, a Szentírás, csak is erre próbál bennünket ráirányítani. Szinte, minden egyes része erről szól, mert hiszen mi lehetne egy keresztény számára fontosabb, mint visszajutni oda, ahonnan Vétetett. Ezért hát, megtérésünk után, balzsamozzuk be a mi lelkünket is, hogy a romlás, minél később, vagy inkább soha ne tudja kikezdeni, hogy az ördög ne tudja megkörnyékezni sem. Mert amikor elfogadjuk magunkban, hogy Isten Gyermekei akarunk lenni, akkor ki kell zárnunk még a gondolatát is annak, hogy valaha visszaesünk abba az állapotba, amelyből végre sikerült megszabadulnunk. Akkor fogjuk észrevenni, hogy az a kő, amelyet el akartunk hengeríteni, hogy meglássuk az Urat, már réges - régen el van hengerítve. Megértjük akkor végre, hogy nem kell ahhoz emberi erő, sőt, az emberi erő kevés lenne ahhoz, hogy elgördítse Azt. Mert ehhez a kőhöz, Isten Ereje kell! Az Istené, és a Lelkünké. Hit, és Szabad akarat. Amikor pedig a mi sírunkból / börtönünkből / Templom lesz ezáltal, akkor ébredünk csak rá arra, hogy hol is van az Úr, hogy merre is kell Keresnünk, és, hogy mennyi minden felesleges, és értelmetlen dolgot tettünk azért, hogy megtaláljuk Őt. Tehát, amikor mi végre beléphetünk ebbe a “sírba”, és meglátjuk azt a “Fehér Ruhás embert”, ne ijedjünk meg Tőle! Nem akar Ő minket bántani! Nem akar Ő nekünk semmi rosszat, csak az Utat akarja megmutatni, amely majd az Új Jeruzsálembe fog egyszer elvezetni minket. Mert akkor fog feltámadni, még itt a földön a lelkünk, tehát akkor fogja megérteni az Úr Akaratát, amikor megértjük végre, hogy nem a keresztre feszített embert kell keresnünk ebben a világban, hanem a Megfeszítendő Lelket, azaz a Saját Lelkünket. “Nézzétek, itt a hely, ahová tették!” Azaz, itt van az a börtön, itt van az a sír. De szerintem, inkább mondjuk azt, hogy itt van az a templom, itt van az a test, ahol az Urat megtalálhatjátok. Ez az a hely, ahol a Templom Kárpitja egyszer Kettéhasadhat a tetejétől, az aljáig. Itt van az a hely, ahol a kő elgördítésével, megláthatjuk a Szentélyt. Mert, ez az a hely, ahol a lelki Üdvösségünket végre megszerezhetjük. Hát fussunk ki a sírból, és rohanjunk be ugyan oda, amikor azt már Templomnak hívhatjuk! Ne ijedjetek meg, Isten a Lelkünkbe rakta azt a képességet, hogy felismerjük azt a pillanatot, amikor félelem nélkül mondhatjuk, hogy rátaláltunk a mi Lelki Egyházunkra. Hiszen Jézus, előttünk megy Galileába, azaz a Mennyországba, ahol majd látni fogjuk végre, hogy nem az a hazugság, amit Ő mondott idelent, hanem az, amit az ördögök próbáltak meg elhitetni velünk. Sőt, tovább megyek. Az ördögök is meg fogják látni, hogy mire volt jó, az a sok lustaság, paráznaság, gyilkosság, hazugság, gőg, undor, és még sorolhatnám neveiket, /de szerintem felesleges / amelyeket Isten Irányába cselekedtek. Ha szerintük, ezt kell érezni Isten, és Teremtményei iránt, a Felszólítások ellenére, akkor tegyék azt. Amikor majd szembesülnek a haláluk óráján az Igazsággal, amit Megígértek nekünk, akkor majd térdre ereszkednek, és az Úr Lábai alatt lesznek zsámolyul, az Örök Idők Végezetéig. Mert, mint jól tudjuk: Isten Soha Nem Ejt Hibát! Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #101] [előzmény: (99) nemthomi, 2008-10-27 05:24:31]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

99. Elküldve: 2008-10-27 05:24:31 [130.] Jézus temetése 42Amikor esteledett - előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt -, 43jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. 44Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. 45Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. 46Az pedig gyolcsot vá- sárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. 47Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette. M: 42 –47. Nos szerintetek eltudjuk e temetni a mi Jézusunkat, vagy sem? Vajon mi lesz a mi életünk végén a Fiunkkal? Mi vár Rá, temetés, vagy Örökélet? Ha figyelmesen olvassátok, Pilátus csodálkozott, hogy milyen korán meghalt azaz ember, akiről egy kicsit már ő is elhitte, hogy a Messiás volt. De mivel egy Pilátus féle embernek a “kárpitja” nem valószínű, hogy kettéhasad, / ez persze nem kizárt / ezért az ilyen beállítottságú emberek, nem látják meg a lelkük feltámadását, csak a testük halálát. Nem hiszem, hogy egy kicsit is gondolkodó embernek, fontosabb lehet ez a világ a maga rövidségével és gonoszságával, amikor választhatunk Örökéletet, Békességben és Szeretetben. Szerintem, aki meg akar menekülni, az ezen a Vonalon haladjon. A világ úgy is meg tesz mindent, hogy Isten Lelkét, sziklasírba próbálja zárni, és még egy nagy kővel is lehengeríti, hogy ne lássuk Jézust, ne lássuk meg Istent, hogy minél nehezebben érthessük meg azt, amiért megszülettünk. Félre ne értsetek, ezeket a gondolatokat, nem Arimatei Józsefre mondom, hanem a gonoszokra. Mert, ha másik oldalról közelítjük meg a dolgot, vajon azok a papok, hittérítők, szektások vagy vallások, akik nem a lélek szabadságát hirdetik, nem Isten Lelkére helyezik a hangsúlyt, hanem a világot is belecsempészik a mondanivalójukba, nos az ilyen hívők, vajon miben hisznek? Vagy talán ők azok, akik el akarják rejteni előlünk az Igét? Ők azok, akik követ görgetnek a mi függönyünk elé, hogy az minél nehezebben legyen látható? Ők azok, akik a hitünket el akarják zárni előlünk? Mondjon nektek bárki bármit, ha nem tetszik a lelketeknek, ne fogadjátok el! Sőt, ha úgy érzitek, hogy butaságokat beszélek, ne olvassátok tovább ezt az írást sem! Mert nem hasad ketté a függönyötök, és nem gördül el a kő a sírotok elől, ha nem Isten Szavait halljátok ki abból, amit mondani akarok, vagy bárki is mondani akar nektek! Én, csak azokat akarom meggyőzni, akik Keresik az Urat. És, ha jól emlékszem, Jézus is mindig megkérdezte a meggyógyítandót, hogy akar e gyógyulni, vagy hiszi e az Urat? Nos, ha Jézus csak azt Gyógyította meg, aki kérte Őt erre, bizonyára sem én, sem más nem lesz képes olyan emberek lelkéhez beszélni, akik nem a lelkük üdvét tűzték ki célul, akik nem gyógyulni akarnak, és nem képesek elvonatkoztatni attól a világtól, amitől egyszer úgy is meg kell válniuk. Mert, akik látják még életükben, hogy hova temették bennük Istent, azok még kiszabadíthatják. Gördítsük hát el a követ a mi sírunkról, engedjük, hogy Jézus, azaz Isten Lelke Feltámadhasson bennünk! Térjünk meg, keresztelkedjünk meg tűzzel, még ebben a világban! Hogy csak a testünket tudják majd keresztre feszíteni, ne pedig a lelkünket! Bizony, aki ezeket képes lesz megtenni, azt baj nem érheti. Aki pedig nem hisz ebben, vagy legalább is nem ébresztenek benne ezek a gondolatok fel semmit, azoknak már hiába is kérnénk Isten Irgalmát, mert aki nem kéri magára Azt, azt az Úr, nem fogja felismerni. Mert minden gyermeke tékozló, de csak az a bűn megbocsátható az ilyen léleknek, amelyet visszatérve az Atyához Bán Meg, még ebben az életében. Hát segítsünk egymáson és magunkon, és ne egymás hibáit hánytorgassuk fel, hanem mondjuk el a gyógyírt az ilyen betegségekre, hogy az Úr, Kedvét Lelje majd bennünk! Szerintem ezért íródtak az Evangéliumok. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #100] [előzmény: (98) nemthomi, 2008-10-26 06:20:45]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

98. Elküldve: 2008-10-26 06:20:45 [131.] Bocs, ez lemaradt: Hát legyen az a mi döntésünk, hogy széttépjük e, vagy Megértjük? Széttépjük, vagy tovább adjuk? Legyen a mi döntésünk, hogy a Kettéhasadt Függöny mögé akarunk e látni, vagy elég lesz nekünk odakinn ácsorognunk, és azok szavaira hivatkozni és hagyatkozni, akik már esetleg bemehetnek oda? Legyen ez a mi döntésünk, mert a végítélet napján, már nem mi fogunk dönteni a saját sorsunkról! Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #99] [előzmény: (97) nemthomi, 2008-10-26 06:15:47]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

97. Elküldve: 2008-10-26 06:15:47 [132.] Jézus kigúnyolása 16A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyőrséget. 17Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére, 18és így köszöntötték: "Üdvözlégy, zsidók királya!" 19A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte. 20Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá. M: 16 – 20. Ezt teszi a világ azóta is a keresztényekkel. Már, persze csak azokkal, akik valójában azok. Mert akik teljes szívükkel, teljes elméjükkel Hiszik az Urat, azok nem hajlandók semmiféle kompromisszumra, az ördöggel. És teszik ezt anélkül, hogy bárki azt tudná róluk állítani, hogy maradiak. Mert nem kell ahhoz furcsán viselkednünk, hogy ez a világ meglássa bennünk az Ige Lámpását. Elég annyi, hogy ráhagyatkozunk az Isteni Törvényre, és éljük az életünket tovább, ahogyan azt az Úr Kéri tőlünk! Ha pedig mégis úgy bánnak velünk azért, amiért az Urat követjük, mint Jézussal, akkor tűrjük azt is olyan békével, ahogyan azt Ő tette! Mert hiába is öltözteti át magában ez a világ a lelkünket, egy másik ruhába, a lelkünk már kapott egy Hófehéret az Úrtól, amelyet senki sem szennyezhet be soha többé, amelynek földi piszok, már nem árthat. És, ha el is veszik tőlünk a mi ruhánkat itt a földön, / szerintük / nem bánthatnak bennünket mind addig, amíg az Úrhoz ragaszkodunk. Így kénytelen lesz ez a világ visszaadni azt a ruhát, amelyet eddig kiérdemeltünk, mégha nem is tudja, hogy ez Isten Akaratából történik. Mert ehhez a ruhához, ember nem férhet hozzá, csakis a Lélek! Hát vigyázzunk rá úgy, mint a szemünk fényére, hogy amikor szükségünk lesz rá, elrejtse a szívünket a világi gonoszságok szeme elől! Ámen. A keresztre feszítés Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. 21Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya hegyet jelenti. 23Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. 24Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. 25Három óra volt, amikor keresztre feszítették. 26Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. 27Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. 28Így beteljesedett az Írás: "A gonoszok közé sorolták." 29Az arra menők káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, 30mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" 31A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. 32A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk!" Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek. 33Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. 34Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?" Ez annyit jelent: "Istenem, Istenem, miért hagytál el?" 35Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: "Lám, Illést hívja." 36Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. "Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" 37Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 38A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. 39Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt." 40Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalómé. 41Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. M: 21 – 41. Szerintetek, ki az igazi keresztény? Akit kényszeríteni kell, hogy vigye a Krisztusi Keresztet, vagy az, aki ezt önszántából teszi, teljes odaadással és szeretettel, szabad akaratából? És, vajon mi milyenek vagyunk, melyik csoporthoz tartozunk? Hova vezet a mi utunk, a Mennyországba, vagy a pokolba? Van e esélyünk a javulásra, vagy sem? Ezek a kérdések foglalkoztatnak engem nap, mint nap, és annak örülnék, hogyha minden ember így gondolkodna. Ezek azok a gondolatok, amelyektől tisztul az emberi lélek. És, ha esetleg még is hibába esünk, azon már könnyebben változtathatunk, javíthatunk, mert már tudjuk, hogy melyik irányba induljunk. Mi emberek, hajlamosak vagyunk az Urat hibáztatni, ha valami nem megy teljesen flottul. De miért is? Talán azért, mert még mindig azt hisszük, hogy a Messiás csodákat fog tenni a következő eljövetelekor, és ebből kifolyólag, azt a csodát, amelyet a lelkünkben tesz, nem vagyunk képesek felismerni. Még, ha osztozunk is a sorsában, még ha ugyanolyan kínokat is kell átélnünk, mint Neki, akkor is Őt hibáztatjuk a saját nyomorúságunk miatt. Pedig Ő értünk szenvedett, mi pedig csak saját magunkért! Igen, jól értitek, amit most mondtam. Éppen ezért, nem szabad soha perlekednünk Vele, nem szabad hibáztatnunk semmiért! Nem szabad, hogy csodákat kérjünk tőle a hitünkért cserébe, hanem az kell, hogy próbáljuk Őt megérteni. Más kiutunk nem lesz ebből a világból, mert csak ez az egy Ösvény, /amelyet Jézus megmutatott / visz el bennünket az Örökéletre. "Istenem, Istenem, miért hagytál el?" Ezt a mondatát Jézusnak, már egyszer taglaltuk, de azért nézzük meg még egyszer. Nos, ha valaki azt hiszi, hogy Jézusnak itt megingott a hite, az nagyon téved. Mert egy Igaz kereszténynek, soha semmilyen körülmények között, nem inoghat meg a Hite! Pláne, ha a Szentírás, Jézusról beszél. Talán még emlékeztek, amikor arról az elkeseredésről írtam, amelyet Ő érzett akkor, amikor attól félt, hogy nem tudta nekünk átadni azt a tudást, amelyre szükségünk lenne? Nos gondoljatok bele ismételten, hogy mit is érezhet, azaz ember, akit a saját vérei feszítenek keresztre? Ráadásul nem is érezve azt a sajnálatot, bűnbocsánatot, megbánást, amelyet Ő egész “életében” hirdetett nekünk. Vajon kiben csalódik, azaz ember, aki úgy véli, hogy nem sikerült beteljesítenie a rábízott feladatot? Bizony, bizony. Jézus nem az Atyában csalódott, hanem attól félt, még a kereszten is, hogy az Atya fog benne csalódni. Attól félt, hogy vajon az Ő Édesapja, meg lesz e elégedve azzal a teljesítménnyel, amelyet Ő nyújtott idelent. Ez az a mérhetetlen Szeretet, amelyet nekünk is éreznünk kellene ahhoz, hogy jó keresztények lehessünk. Tehát, amikor a testünket ez a világ keresztre feszíti, mi akkor sem magunkra kellene, hogy gondoljunk, hanem azokra az emberekre / lelkekre /, akiken segítettünk, vagy segíthettünk volna. Gondoljunk a földi életünk utolsó pillanatában is arra, hogy megfeleljünk az Atya elvárásainak! Mert ezt tette Jézus is. Hát, ha Neki nem számított ez a világ, és Ő a mi Útmutatónk, akkor vegyünk róla példát! Viselkedjünk úgy, ahogyan Ő viselkedett értünk, és akkor a mi Mennyországba menetelünk is biztos lesz. Arról nem is beszélve, hogyha Lélek szerint nézzük, akkor miért is kellene a mi “Jézusunknak” a testünk szenvedésére koncentrálni, azt sajnálni, azzal együtt érezni, amikor a Lélek akkor kerül Igazán közel Istenhez, amikor a testünk haldoklik, és akkor Találkozhat Vele, amikor elválnak Útjaik! Mi lehet fontosabb egy Lélek számára, mint a Mennyországba jutás?! 37Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 38A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. BEVÉGEZTETETT, mondta, amikor megértette az Atya akaratát, és azt, hogy az Úr, soha nem ejt hibát. Mert ezzel a keresztre feszítéssel lett nyilvánvaló, hogy nem a test, hanem a Lélek az, ami halhatatlan! Nem a test Üdvözül, hanem a Lélek! Mert a mi Lelkünk van Isten anyagából gyúrva, és azt nevezi az Atya, Fiamnak. Amikor pedig ezt végre teljes szívünkkel megértjük, akkor fog csak a mi függönyünk is kettéhasadni, akkor látjuk csak meg azt a Szentélyt igazán, amelyet az Úr helyezett belénk, és amit eddig a függöny, amit mi dogmáknak hívunk, eltakart. Ugyanis, ennek a Szentélynek, mindenki számára nyilvánvalónak kell lennie ahhoz, hogy békességben élhessen önmagával, és a világgal. Hogy elfogadja a sorsát, és reménykedve, mosolyogva várhassa az elkövetkezőt. Mert, akik Jézus Ruháján osztozkodnak, azok nem értenek semmit. Akik az Egy Istent Imádják, és különféle vallásokba tömörülnek, majd egymással veszekszenek, hogy vajon melyiküknek van igaza, azok messze járnak az Igazságtól. Akik azt hiszik, hogy a megfeszített Jézus köntösét kizárólagosan, és egyedül birtokolják, azok hazugok, mert nincs meg bennük az Isten Teljes Szeretete, hiszen ez az a Köntös, amelyet az Úr minden egyes ember Lelkére Ráad. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #98] [előzmény: (96) nemthomi, 2008-10-25 07:02:26]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

96. Elküldve: 2008-10-25 07:02:26 [133.] Tizennyolcadik fejezet: Jézus Pilátus előtt 1Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. 2Pilátus megkérdezte: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - válaszolta. 3A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. 4Pilátus újra megkérdezte: "Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!" 5Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. 6Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle. 7Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 8Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. 9Pilátus megkérdezte: "Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?" 10Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. 11Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 12Pilátus ismét megkérdezte: "Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?" 13Azok újra ezt kiáltozták: "Keresztre vele!" 14Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" 15Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre. M: 1 – 15. "Te vagy-e a zsidók királya?" Ezt akár mi is megkérdezhetjük magunktól, egy kicsit másképpen. Tegyük fel úgy ezt a kérdést, hogy vajon keresztények vagyunk e? Tegyük fel úgy ezt a kérdést, hogy vajon a mi lelkünk, megérdemli e, az Igaz keresztény jelzőt? Vajon tudja e a világi testünk, hogy Isten Fia lakik benne, és amikor az Atyára gondol, vajon gondol e a saját lelkére? Mert, amikor a hústestünknek nehezére esik elfogadnia, hogy Isten Lelke Irányítja, akkor ugyan úgy viselkedik, mint az Írásban a főpapok. Mindent kitalál csak azért, hogy hátráltassa lelkünk Üdvösségét! Ezért a lelkünknek, nagyon jól kell ismernie ezt a világot ahhoz, hogy ne érdekelje, hogy ne is hederítsen rá. És ez mind azért kell, hogy teljes bizonysággal tudjunk dönteni, Isten, és ördög között. Ha elhisszük, hogy a lelkünk Örökké élhet, ugyan mitől is kellene félnünk? Ugyan miért is kellene védőbeszédet tartanunk a világ előtt, amikor az, csak a romlottságát képes újra, meg újra bebizonyítani? Higgyétek el, aki ennek a világnak akar bizonyítani Isten helyett, az nem is érdemes az Ő Kegyeire. Így, nem is fogja megkapni Azokat! Hát döntsük el ismételten, hogy a világot / Barabást / válasszuk, vagy a Mennyországot / Jézust /? A harcot válasszuk, vagy a Békességet? A világi törvényeket, vagy az Isten Törvényét? Mert ebben a részben Pilátus neve, akár a földi törvényeket is jelentheti. Akkor kérdezzük meg magunktól azt is, hogy mi az Igazság? Az, amit a többség hangosan ordibálva követel, vagy az, amelyet Isten Fegyverzetével kérnek az emberek csendesen? Melyik a jobb: A széles, vagy a keskeny Út? Megmoshatjuk e a kezeinket, amikor vétkezünk, vagy inkább ne vétkezzünk a földi törvényekkel Isten ellen, hogy majd később Ő mossa meg a mi kezeinket? Melyik érvényesül ebben a világban jobban, és melyiknek lesz nagyobb haszna majd Odaát? Melyik törvény fontosabb számunkra? Ugye értitek már, hogy melyik úton érdemes elindulnunk ahhoz, hogy biztosan célba is érjünk? Ezt az Utat mutatta meg nekünk Jézus Krisztus, és ez, azaz Út, amelynek az alapja az a Szegletkő, amelyet az építők elvetettek annak idején. Nekünk embereknek, nincs is más dolgunk, mint, hogy felismerjük, tovább építsük és tisztogassuk mindaddig, amíg az Úr ezt Jónak Látja! Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #97] [előzmény: (92) nemthomi, 2008-10-24 05:19:38]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226	95. Elküldve: 2008-10-24 20:42:45 [134.] Kedves Howard Moon! Bocsáss meg, ha megsértettelek, nem állt szándékomban. Békesség neked: nemthomi Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [előzmény: (94) Howard Moon, 2008-10-24 20:34:37]
Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

93. Elküldve: 2008-10-24 18:33:19 [135.] Szia Howard Moon! Én egy egyszerű ember vagyok, tőlem csak ennyire telik. De ha már említetted az emészthetőséget, kérlek mond el te Michael Jacksonra vonatkoztatva az eredendő bűneinket. És ne feledd el azt sem, hogy mielőtt leírtad volna, már megítélted őt, vagy éppenséggel magadat is. Sajnos én már most látom, hogy ennek a párbeszédnek nem sok gyümölcse lesz, de ha gondolod, állok elébe. Üdv: nemthomi Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #94] [előzmény: (91) Howard Moon, 2008-10-23 22:04:37]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

92. Elküldve: 2008-10-24 05:19:38 [136.] Péter megtagadja Jézust 66Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. 67Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál." 68De ő tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. 69A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való." 70Ő megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy." 71Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!" 72A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt. M: 66 – 72. Vajon miért is tagadhatta meg Péter Jézust? Talán félt a haláltól, vagy csak egyszerűségénél fogva, nem értette, hogy Isten Fia, hogy engedheti meg, hogy a világ, az emberek ilyen csúfságot tegyenek vele? Nem értette, mint ahogyan mi sem értjük az Igazi Tanítás lényegét. Ha értenénk, nem háborúznánk, nem perlekednénk, de még csak nem is veszekednénk soha egymással. Pláne, nem az Ő Nevében! Hiszen minden ember, úgy szeretné embertársát, mint önmagát. Olyanról pedig szerintem még te sem hallottál, hogy egy egészséges ember, magának rosszat akart volna tenni, vagy fájdalmat akart volna okozni. Ha pedig Péter helyébe képzeljük magunkat, és belegondolunk a mai napunkba, mi is találunk majd olyan hibát a cselekedeteinkben, ami legalább háromszori Istenkáromlásnak, háromszori árulásnak felel meg. Ezzel azt akarom mondani, hogy lehet, hogy amikor a Bibliát olvassuk, Péter viselkedése egy kicsit unszimpatikus lehet, de ami biztos, hogy egyikünk sem jobb nála, pláne, ha ezek a gondolatok az eszébe jutottak. Hiszen Péter már az “udvaron” volt. Vajon mit jelenthet ez? Ha egy ilyen lélek, mint Péter, érdemes arra, hogy az udvaron legyen, amit már csak egy ajtó választ el Jézus Krisztustól, akkor annak nagyon kell vigyáznia már a cselekedeteire. Hiszen ha akkor nem tagadja meg az Urat, akkor ez a világ őt is elítéli Jézussal egyetemben, és akkor ő is a Mennyországba juthatott volna már akkor, amikor az Urat megfeszítették, és nem kellett volna még ebben a világban szenvednie hosszú – hosszú ideig. Mert akinek a lelke, az “udvaron” ülve elárulja a Törvényt, az nem, hogy közeledik Isten Házához, hanem az “utca” felé kénytelen menekülni, és már csak az előcsarnokban foglalhat helyet. Az pedig már csak egy lépés, a teljes megsemmisülésünk felé. Remélem, értitek, hogy mire gondolok, és remélem, nem téveszt meg benneteket az a tudat, hogy Jézus a Főpap házában volt akkor, nem pedig a sajátjában? Nem szabad, hogy ilyen dolgok miatt ne hidd el azt, amit most én próbálok elmagyarázni, hiszen ahogyan a főpapok elárulták az Urat, úgy mi is megtesszük ezt nap, mint nap. Ha tetszik, ha nem, ebben a világban mi vagyunk a főpapok. Legalább is azt hisszük magunkról, amíg Jézus be nem bizonyítja ennek ellenkezőjét. Mert ha van füled, akkor hallod az Igazi mondanivalót, és nem veszik el a figyelmed úgy, ahogyan Péteré! Higgyünk a Szentírásnak, mert nem mond semmi olyat, amit ne lehetne felfognunk lélek szerint. Ne engedjük meg az ördögnek, hogy megkörnyékezzen, mert ha egyszer megengedjük, ő támadni fog. És minél több esélyt adunk az ördögnek a támadásra, annál többször és többször fog próbálkozni. Higgyünk teljes szívünkből az Úrnak, hogy ne kelljen majd lehajtott fejjel sírdogálnunk ott, ahol már rajta kívül senki sem figyel ránk. Tartsuk meg neki azt a belsőszobát mindig tisztának és vidámnak, hogy bármikor Jön hozzánk vendégségbe, ne a Bocsánatát kelljen kérnünk, hanem az Elismerő Pillantása legyen a jutalmunk. Mert ez lesz Neki igazán kedves, és ez lesz nekünk igazán Jó. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #96] [előzmény: (90) nemthomi, 2008-10-23 05:45:08]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

90. Elküldve: 2008-10-23 05:45:08 [137.] Jézus Kaifás előtt 53Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók. 54Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. 55A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 56Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. 57Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene: 58"Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása." 59De vallomásuk így sem vágott egybe. 60Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?" 61De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?" 62Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin." 63A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra? 64Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték a halálra. 65Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az őrség tagjai is arcul verték. M: 53 – 65. Vajon kik azok, akik Jézust arcon verték? Vajon kik azok, akik leköpdösték? Vajon kik azok, akik most bántják, és vajon kik azok, akik most köpik le? Vajon változott e a világ az óta, vagy sem? Mi a különbség akkor, és most között? Az, aki egy kicsit is foglalkozott már a Szentírással, nagyon jól tudja, hogy semmi. Az emberek ma is ugyan olyan elvakultak, mint akkoriban. Sokan állítják, hogy hisznek, de ha valaki elmondja nekik az Igaz Hit Mibenlétét, egyből támadólag lépnek fel ellene. De vajon miért? Miért olyan nehéz azt megérteni, hogy mit is jelent Isten Fiának lenni? Miért könnyebb elfogadni olyan tanítóknak az oktatását, amelyek többet engednek nekünk megtenni, mint amit a Biblia engedélyez? Miért egyszerűbb nekünk, az ördögből megtartani egy falatot, amikor nagyon jól tudjuk, hogy amíg csak egy szikrája is van bennünk, nem mehetünk fel a Mennyországba? Tényleg olyan nehéz lenne Isten szerint élni, vagy csak lusták vagyunk elkezdeni, mint egy fogyókúrát? Vagy olyan az ördög, mint a dohányzásról való leszokás? Amikor elhatározod, hogy elhagyod, ezer példát tudsz felhozni, hogy miért is teszed. De amikor végre sikerül letenned, a második órában már kezdesz azon agyalni, hogy tulajdonképpen, annyira nem is rossz az a cigaretta, miért is hagynád el? Pedig, egy pár hónap múlva, érzed már a könnyebbséget, érzed már, hogy mennyivel tisztább is vagy azáltal, hogy megszabadultál tőle! Na valami ilyesmi az ördög is, még ha nem is szó szerint, ráadásul egy szóval sem mondom ezzel azt, hogy a dohányzás bűn lenne. Hiszen nem azaz igazi bűn, amit a testeddel teszel, hanem az, amit a lelkeddel. Hát merjük kimondani, hogy Isten Fiai vagyunk! Akik ezért lenéznek, azoknak magyarázzuk el, hogy ők is azok, illetve ők is lehetnének azok, ha úgy viselkednének, ahogyan azt az Úr, elvárja tőlük. És ha ezért mégis bántással felelnek, bocsássuk meg nekik, hiszen mi sem voltunk jobbak a Deákné vásznánál. Had tegyék azt, amit akarnak, nekünk legyen elég annyi vigasztalás, hogy ez a rövid élet egyszer úgy is elmúlik, és ennyi szenvedést megér az, ha a Mennyországba juthatunk ez által. Az, amit azok tesznek, akik minket, vagy a lelküket háttérbe helyezik a világgal szemben, úgy is ezerszeres büntetést kapnak majd odaát, ha meg nem térnek. Hát viseltessük a megaláztatásokat csendben, és akármilyen slamasztikába is kerülünk, az Úr Nevét, soha ne ejtsük ki hiába a szánkon, nehogy azoknak a sorsára jussunk, akik minket köveznek meg a városok utcáin. Hiszen megadatott az Örömhír, miszerint testünk halála után feltámadhat a Lelkünk! És, ahogyan Jézus Krisztus felment az Atyához, úgy a mi Lelkünknek is oda kell majd visszaérkeznie. Mert ha ez a világ, a testünket el is tudja temetni, a Lelkünkkel nem rendelkezik, hiszen azt az Úr Teremtette, az Úr Építette, a Saját Képmására, és aki Igazán Hisz, nem enged többé, még a közelébe sem ördögöt! Így menekül majd meg egyszer, minden Fiú a pokoltól. Ámen. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #91 #92] [előzmény: (89) nemthomi, 2008-10-22 06:33:19]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

89. Elküldve: 2008-10-22 06:33:19 [138.] Jézus elfogatása 43Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. 44Az áruló így adott jelt: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!" 45Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta. 46Erre rátették kezüket és elfogták. 47Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. 48Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. 49Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie." 50Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. 51Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, 52otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott. M: 43 – 52. Tehát, amíg a lelkünk egyfolytában győzködi a testünket az Úr Akaratáról, addig a testünk mindent megtesz, hogy megszabaduljon, eláruljon, és, hogy a világhoz ragaszkodjon. Emlékezzünk csak mit mondott Jézus: 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge. Viccesen, még talán azt is mondhatnám, hogy a testünk irigy a lelkünkre, hogy az, a Mennyországba mehet, míg húsunk, csak egy múlandó anyagnak Teremtetett. Így, mindent elkövet, hogy ne érvényesülhessenek azok a gondolatok, amelyek a lelkünkben élnek, és hasznosak lehetnek az Üdvösségünk elérésének érdekében. Nos, ha így értelmezzük ezt a részt, akkor máris érthetjük, hogy miért is mondja az Úr, hogy: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. 49Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie." Emlékeztek még az oltári szentségre? Emlékeztek, hogy a testünk lehet börtön helyett a templomunk, és, hogy a lelkünk oltára gonoszság helyett, szeretettel is lehet telve? Emlékeztek a világ fegyvereire, és emlékeztek még az Istenére? Nos ha igen, akkor ismét találtunk egy megoldást arra, hogy mit is üzenhet még nekünk ez a rész. Naponta velünk van az Úr, hiszen a mi karácsonyunkkor, megszületik a mi lelkünk. Amikor pedig a lelkünk már felismerhető állapotjában lakozik a testünkben, már azokat a dolgokat is meghaljuk, amelyeket eddig nem, mert az ördögeink nem engedték. Amikor elkezdjük kiirtani magunkból a gonoszt, akkor tanulunk csak igazán Jézustól. Nap, mint nap. Óráról – órára okosabbak leszünk, és fejlesszük a lelkünket. De, hiába is térünk meg, az Úr meghagyja nekünk a szabad akaratunkat, így bár az Ő hatalma segítségével, sokkal könnyebben győzhetünk a gonoszok felett, de még sem teszi meg nekünk azt a “szívességet”, hogy megoldja helyettünk a problémáinkat. Ez a mi feladatunk. Tehát ezért kell nekünk folyamatosan virrasztanunk, és imádkoznunk, természetesen lélekben. Ha ezt megtesszük, ha ezt Isteni Parancsként kezeljük, akkor, amikor a keresztünkhöz érünk, és megfeszül a testünk, / meghalunk / már nem kell attól félnünk, hogy valami kis ördög maradt bennünk, és felbukkanik akkor, és ott, ahol és amikor neki már semmi keresnivalója nem lenne bennünk. Mert amíg az utunkat járjuk, meg kell értenünk, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy ne a pokolra, hanem a Mennyországba jussunk. Mert a világ fegyverei: a dorong, és a kard… A gonoszság és rosszindulat… De Istené: a Szeretet. A Béke, a Megbocsátás, a Bűnbánat… Ezeket tanítja nekünk a lelkünk, azaz Jézus, ISTEN által. És ha nem vagyunk ügyesek, és kitartóak, akkor a sok Isteni fegyverünk közé becsúszhat egy világi is, ami által ugyan úgy megyünk majd a pokolra, mintha nem is próbálkoztunk volna meg semmivel, egész életünkben. Ne feledjük el soha, hogy az Úrnak, csak a színtiszta szeretetünk kell. Nem fogad el semmiféle kifogást, vagy kompromisszumot. Aki ezt átlátja, az megmenekül. Aki nem… 51Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, 52otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott. Ha tudjátok, hogy mi is az a gyolcslepel, milyen ruhadarab az, akkor azt is tudjátok, hogy még az a tanítvány is, aki legtovább ott maradt, még ő is ugyanúgy elárulta az urat, mint Júdás. Hiszen aki jobban félti evilági életét, mint azt a Leplet, amelyet Jézus Borított rá, aki nem sajnálja magárol levetni az Isteni Tanokat csak azért, hogy a testi haláltól megmeneküljön, az nem különbözik az árulóktól, nem különbözik talán tőlünk sem. Mert aki nem tesz meg mindent; Az csókkal árulja el magában az Urát, hiszen a külvilág csak annyit lát, hogy egy jó keresztényről van szó. Talán még ő maga is elhiszi magáról, hogy bűnmentesen Él. Mindezt azért, mert nem képes Virrasztani, mert nem képes Imádkozni. De Isten, az eltitkolt dolgainkkal is tisztába van! Ezért nem érdemes magunkban, írmagját sem hagyni a gonosznak. Mert amit idelent el tudunk palástolni, azt odafenn, az Új Jeruzsálem utcáin fogják a fejünkre kiabálni, és ezáltal majd csak a külső sötétségre lesz belépőnk, ami bizony nem kecsegtet semmi jóval. Ezért nem szabad elfutnunk a nehézségek láttán. Ezért nem szabad cserbenhagynunk az Atyát. Ezért kell virrasztanunk nap, mint nap, hogy a lelkünk ne szaladjon el, még az utolsó, a legnagyobb megmérettetésünk idején sem, hanem tartson ki mindig amellett, ami kedves Neki. Ami melegséggel tölti el, és ami a Mennyországba vezeti. Legyen elég magyarázatként annyi, hogy a teste halálát, senki sem kerülheti el, azaz a lelkünk egyszer elhagyja a hústestünket, és ha nem jól dolgoztak össze, mindketten magányosak lesznek. De, ha a lelkünk felülkerekedett a világon, akkor Örök Boldogság lesz a jutalma. A többit, ami pedig nem lett, mert nem lehet világos számunkra, bízzuk az Atyára. Mert azt csak Ő Tudja, hogy kinek milyen Jutalom Jár! Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #90] [előzmény: (88) nemthomi, 2008-10-21 05:11:01]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

88. Elküldve: 2008-10-21 05:11:01 [139.] Jézus halálküzdelme 32Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom." 33Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. 34Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!" 35Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. 36"Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" 37Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge." 39Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott. 40Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. 41Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek? 42Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!" M: 32 – 42. Vajon miért Remegett, Gyötrődött, és vajon miért fogta el Halálos Szomorúság Jézust? Talán félt a haláltól? Vagy talán megingott a Hite abban, amiről egész eddigiekben tanított? Meri ezt állítani valaki közületek?! Én azt mondom, hogy akik ezeket a magyarázatokat fűzik hozzá az Evangéliumokhoz, azok nincsenek teljesen tisztába azzal, amiért ezek az Írások Megíródtak. Ugyanis, azok az Írásmagyarázók, akik hibákat keresnek a Bibliában, vagy hibásan próbálják meg magyarázni, soha nem is fogják megérteni annak a valódi Mondanivalóját. Hiszen a Szentírás, nem azért mutat olyan sok furcsaságot, mert elírták, vagy rosszul fogalmazták, hanem azért, hogy mi emberek, elgondolkodjunk azon, hogy valójában miért is fogalmaztak így az írók? Mert ugyebár, ha úgy gondolkodunk, hogy mind a három apostol elaludt, akkor, hogyan is tudták volna később tovább adni nekünk azt, amit akkor Jézus kért az Imáiban? Hiszen az alvó ember nem lát, nem hall, nem érez! Jogos kérdés lenne ez részünkről, ha nem tudnánk, hogy mit is jelent legtöbbször a Bibliában az “alvás”. De ugye ezt mi már tudjuk, így amikor ezt olvassuk, már nem arra a Kétezer Évvel ezelőtt történt eseményre gondolunk, hanem azokra a dolgokra, amelyek a mi életünkben történtek meg velünk, és a mi Lelkünkkel. Mert hiszen amíg Jézus Imádkozott, addig az apostoloknak is azt kellett volna tenniük. De az apostolok, ahelyett, hogy gyakorolták volna a hitüket, elaludtak, azaz imádság helyett, valami mással foglalatoskodtak, mint, ahogyan mi emberek is nap, mint nap megtesszük ezt! Pedig az Úr, figyelmeztet ennek a “Hitbeli” alvásnak a veszélyeire, mi még sem félünk a világgal foglalkozni Isten helyett. Mi mégis fontosabbnak tartjuk az életet ebben a világban, mint az Örökéletre való törekvést, és nem halljuk meg, amikor Jézus Talita Kum – ot kiált!!! De, vajon mi lett volna az apostolokkal, ha az Atya, éppen akkor Rendeli el az ő világuk végét, amikor szunnyadt a hitük? Vagy, ha már ezt a kérdést feltettük magunkba, akkor kérdezzük meg azt is magunktól, hogy amikor mi viselkedünk hasonló képen, mint itt az apostolok, akkor vajon velünk mi lesz, ha éppen, akkor jön el a mi végítéletünk napja? Mit mondunk majd az Úrnak? “Bocs papa, de azt hiszem tévedtem?!!!” Vagy azt hisszük, hogy odafönn is megúszhatjuk a büntetést hazugságokkal, mint idelent? Akik ebben reménykednek, és nem ébresztik fel a hitüket időben, azok nagyot fognak csalódni majd, az Ajándékukat illetőleg. Mert a jutalom, mint azt tudja mindenki, aki csak egy kicsit is ismeri az Urat, nem marad el. És, ha már itt tartunk, nézzük meg, hogy miért is viselkedett Jézus olyan furcsán. Miért remegett, és gyötrődött, és, hogy mitől lett szomorú?! Azokat a variációkat, magyarázatokat, remélem kihagyhatjuk, amelyek azt hivatottak mondani, hogy Jézus félt a haláltól? Az ilyen botorságokra, még gondolnunk sem szabad, hiszen ezzel az egész Krisztusi működést kérdőjeleznénk meg. Hát akkor, mitől viselkedhetett a Megváltó ilyen furcsán? Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismételten bele kell magunkat képzelnünk Jézus “Bőrébe”. Végig kell néznünk újra, meg újra, hogy miért is jött le közénk Isten Lelke? Mi Motiválta, mit akart Elérni, mit akart Megmutatni nekünk, mennyi Szeretettel tette ezt, és vajon az emberek, mennyire értették meg Őt? Mennyire szerették, és vajon mennyire lehetett biztos abban, hogy a munkássága, nem volt hiábavaló? Hiszen mit is Látott, akkor, amikor Saját elfogatására készült? Még az apostolok is, akik pedig hozzá a legközelebb álltak, akikről egyszer azt Mondta, hogy ők az Én anyám, és ők az Én testvéreim, még ők is képesek voltak elaludni, amikor virrasztaniuk kellett volna. Pedig nekik még a példabeszédeket is elmagyarázta, nem úgy, mint a kívülállóknak, mégis cserbe hagyták ismételten. Remélem értitek, hogy mire is gondolok?! Nos, képzeljük el, hogy az a Hit, amely Jézust Vezérli, ami tele van az irántunk érzett Szeretettel, Féltéssel, Gondoskodással, ez a Hit egyszer csak azzal szembesül, hogy még azok sem figyelnek rá teljes szívükből, akik ezt váltig állították, és esküdték. Vajon mit érezhet az a Szolgája, vagy Fia Istennek, aki Látja, hogy az, amiről Ő beszélt nekünk, majdhogynem lefordíthatatlannak tűnik számunkra?! Mert az, amit Ő eddig tett értünk, szinte összeomlani látszott, hiszen egyik apostola elárulta, és persze ezt tette az összes többi is, amikor nem voltak képesek Vele Imádkozni. Nos, mit érezhet egy Lélekmentő, vagy egy Lélek, ha kétely ébred a Szívében a rátermettségünk, vagy világi teste rátermettsége láttán? Hiszen tudja jól, hogy Neki el kell mennie ebből a világból, de vajon sikerült e befejeznie azt, amiért Jött? Remélem, érzitek már azt a Kétségbeesést, amely úrrá lett Jézuson, és amin nekünk is el kellene gondolkodnunk, át kellene éreznünk, és Úrrá kellene lennünk? Remélem, értitek már, hogy miért remegett és, hogy miért lett szomorú miattunk? Remélem értitek, mert ha nem, akkor azt sem fogjátok megérteni, hogy ez a rész is ugyan úgy behelyettesíthető a mi metaforáinkkal, mint az összes többi! Ha pedig tovább boncolgatjuk ezt a kérdést, akkor a megfelelő érettségi fokában a lelkünknek, / ami nem lehet más, mint maga a Jézusi állapot, / nekünk is ugyanilyen félelmeket kell éreznünk, mint a Megváltónknak! Mert, amikor majd eljön a mi Óránk, akkor magunkba kell néznünk, hogy vajon tényleg olyan e a lelkünk, mint Jézusé, vagy csak olyan, mint az apostoloké? Vajon hányszor hagytuk szunnyadni a hitünket, és vajon nem szunnyad e most is? Vajon a “szeretteink, testvéreink, anyáink és gyermekeink” ébren vannak e? Vajon ébren vannak e, és vajon ébren tudnak e maradni, amíg az Úr Eljön értük? Micsoda Lelki Tisztaság kell ahhoz, hogy valaki miattunk, a mi lelki üdvünkért Rettegjen és Gyötrődjön? Micsoda Szeretet Ez?!!! Érzitek már az Erejét? Vajon lesz nekünk részünk ilyenben? Vajon lesz elég erőnk ahhoz, hogy mi is végigjárjuk azt az utat, amit Jézus megmutatott nekünk? Vajon képesek leszünk mi erre valaha is? Vajon lesz elég erőnk ahhoz, hogy a döntést, és minden ítélkezés jogát Istenre ruházzuk? Vajon lesz elég erőnk kimondani: “De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te!” Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #89] [előzmény: (87) nemthomi, 2008-10-20 06:54:44]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

87. Elküldve: 2008-10-20 06:54:44 [140.] Péter tagadásának megjövendölése 26Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére. 27Ott Jézus megmondta: "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok. 28De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába." 29Péter erősködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem." 30Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz." 31Erre még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyanígy fogadkoztak a többiek is. M: 26 – 31. "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyan, ki meri magáról azt állítani, hogy ő bizony, soha többé nem vétkezik? Mert, ahogyan Péter, és az apostolok hibáztak, úgy mi magunk is hibázunk. És amikor azt hisszük, hogy most már tökéletesek vagyunk, akkor ér csak igazán meglepetés bennünket, amikor a következő napunk hajnala előtt, többszörösen is eláruljuk magunkban az Urat. Hogyan is lehetséges ez? Sajnos egyszerűen, hiszen csak annyit kell tennünk, hogy hagyjuk a világot elhatalmasodni magunkon. Bizony, aki Istennel foglalkozik, annak a Lelke folyamatosan Érik. Egy érett Léleknek pedig sokkal kifinomultabbak az érzékei, amelyekkel a bűnöket elkerülheti, vagy a másik oldalról megközelítve, az ilyen Lelkeknek, már az is Bűn lehet, amiről más halandó el sem tudja képzelni, hogy esetleg az a dolog, amit tett, nem tetszik az Úrnak. Így, mivel sokkal érzékenyebb a problémamegoldó képessége, egyszerűbben tudja kiirtani magából a gonoszt, mint azok, akik nem törődnek annyit Isten Megértésével. Egyszerűbben kifejezve, ami az egyik embernek bűn, az a másiknak természetes dolog. Éppen azért, mert meg van írva: “Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.” És amint látjátok, ezt nem az ördög mondta, hanem maga az Úr. Mert Elsőszülöttét adta oda, hogy Utat Mutasson a többi Gyermekének. Így, amikor megszületünk, végig kell járnunk a világi lépcsőfokokat, és nagyon sokat kell szenvednünk, míg végre megtaláljuk Istent, míg végre rájövünk, hogy azok a “verések”, tulajdonképpen Tanítások. De addig, nagyon sokan, sőt nehéz kimondani, de mindenki elárulja, megszegi a Törvényeit, lepaktál az ördöggel, és világi törvényeket követ, amelyeknek mindig két igazsága van. Ismerjük hát fel végre, hogy az Atya, Meggyújtotta a lámpását a Fia által a mi lelkünkben is! Ez a Fény segíthet csak visszajutni az Ő Bölcsességéhez. Mert ez a fény, maga az Isteni Ige. Ha pedig valakinek a lelki érzékszervei megérzik az Úr közelségét, akkor ugyanilyen gondolatoknak kell, hogy cikázzanak a fejében, mindaddig, amíg írmagja sem marad benne a gonosznak. Ezt mondja az Úr nekünk ebben a részben, és ettől lesz majd egyszer Szent a mi Oltárunk is. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #88] [előzmény: (86) nemthomi, 2008-10-19 08:02:00]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

86. Elküldve: 2008-10-19 08:02:00 [141.] Az oltáriszentség alapítása 22Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." 23Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. 24Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik. 25Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában." M: 22 – 25. Ebben a részben, megtudhatjuk, hogy hogyan is kell, egészen pontosan, hogyan is kellene Imádkoznunk, élnünk? Ugyanis, amikor imádkozunk, mindig a Lelkünket kellene előtérbe helyeznünk, nem pedig a világi testünket. Úgy, ahogyan azt Jézus Krisztus mutatta meg nekünk. Miért is kellene buta kívánságokat kérnünk az Úrtól a hústestünk számára, amikor ha a Lelkünknek kérünk segítséget, az Úr minden bizonnyal meg is Segít bennünket! Mert a mi lelkünk, maga Isten egy kis Darabkája. A mi lelkünk Isten Fia. Isten gyermekei pedig Visszatérhetnek az Attyukhoz, ugyan úgy, mint, ahogy a tékozló fiú is visszatérhetett az ő apjához. Hát Áldjuk meg mi is, a mi Kenyerünket! Törjük meg Azt, hogy minél több lélek ehessen belőle, hogy minél több lélek csillapíthassa vele az éhségét! Mert amikor a Biblia Jézus testéről ír, akkor az a mi lelkünkről ír. Mert Jézus teste bennünk van egy láthatatlan formában, hogy csak azok vegyék észre, akik Őt valójában Szeretik. Az a Kehely pedig, amiben Isten Igéje van, / Újbor, Újszövetség / maga a Törvényhordozó, akár a Biblia is lehet, amelyet ahhoz, hogy végérvényesen megértsük az Úr Akaratát, nagyon sokszor ki kell még Innunk! Hogy amikor úgy érezzük, hogy eljött a mi utolsó vacsoránk ideje, ne féljünk a haláltól, hanem örüljünk a nemsokára elközelgő Örökéletünknek! Mert Ott majd minden megvilágosodik előttünk, és az Úr Asztalánál megihatjuk az Igazi Tudást, azaz a Mennyországban termő legfinomabb Bort, aminek egy cseppje, több Bölcsességet hordoz, mint ennek a világnak az összes óceánja, az összes tudása. Ezt jelentse nekünk, az oltáriszentség: Testünk börtönéből építsünk magunknak templomot, amiben az oltár a mi lelkünk lesz! És amikor ezzel készen vagyunk, kérjük az Urat, hogy Áldja meg nekünk, és Segítsen bennünket az Örökélet Birodalmába! Azaz Segítsen megérteni az Ő Akaratát, hogyha netán rossz úton is járunk, visszataláljunk hozzá. Hiszen Ő Él és Uralkodik Mindörökkön Örökké, és Mindenek Felett. Ámen. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #87] [előzmény: (84) nemthomi, 2008-10-18 05:50:57]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226	85. Elküldve: 2008-10-18 05:56:00 [142.] Szia Howard Moon! Természetesen mindent lehet. Üdv: nemthomi Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [előzmény: (83) Howard Moon, 2008-10-17 20:21:58]
Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

84. Elküldve: 2008-10-18 05:50:57 [143.] Jézus bejelenti Júdás árulását 17Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. 18Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem." 19Elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én?" 20Így válaszolt: "Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. 21Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik." M: 17 – 21. 21Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik." Most már remélem értitek, hogy miért is nevezi magát Jézus, az Emberfiának? Ha szívetek mélyén, még mindig kételkedtek abban, hogy ez valami mást jelent, most ismét magyarázatot kaphatunk arra, hogy a Biblia fonala, e történetek alapján próbál nekünk instrukciókat adni arról, hogy hogyan is kellene viselkednünk, élnünk Isten Szerint. Hiszen mint már sokszor utaltam rá, az Emberfia nem más, mint az emberek legféltettebb kincse, azaz a saját Lelkünk. És nem kell, hogy feltétlenül Jézus Lelkére gondoljunk, hiszen Ő csak az Utat mutatta meg, azt az Utat, amelyet nekünk is ugyanúgy végig kell járnunk, mint Neki. De, hogyan is járhatnánk végig az Ő kálváriáját másként, mint lélekben? Mert minden ember lelkének szenvednie kell, mielőtt megérti, hogy mit is akar tőle az Úr. Így tud majd aztán tiszta szívvel különbséget tenni Jó, és rossz között. És amikor meghallja végre a Hívó szót, megindul a Hang irányába, hogy a legrövidebb, és legsimább úton érhessen el, a Mennyországba. Levetkőzi ezt a világot, levetkőzi anyagiságát. Mert ha ezt nem teszi, akkor nem tud majd választani Isten, és ördög között. Ezekről a dolgokról, már sokszor beszéltünk. Beszéltünk arról is, hogyha nem lenne testünk, mennyivel könnyebb életünk is lenne. De van testünk. Éppen azért, hogy az Elhivatottságunk Isten irányába, választások, és lemondások tömkelegén át vezessen, lelkünk tökéletesedése felé. / Tehát háborúk, árvizek és szélviharok útján. / Amikor pedig Jézus azt Mondja, hogy: „Jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát”, akkor ezzel azt az üzenetet küldi felénk, hogy jaj annak az embernek, aki a testét, azaz ezt a világot többre becsüli, mint a lelkét. Jaj bizony, hiszen az, aki ezt a világot jobban szereti, mint az Isteni Parancsokat, az elárulja a Szentlelket! Az, az igazi áruló! Ő az igazi Júdás! Az ilyen emberek bűne lemoshatatlan! Mert meg van Írva, hogy minden test halandó. Minden test halála után, az Emberfia elhagyja azt. Elhagyja ezt a világot, és attól függően, hogy hogyan tudtak együttműködni a fizikai életükben, vagy a Mennyországba, vagy a pokolba jut. Megadatott az esélyünk arra, hogy a Jót tegyük, hát ne akarjunk árulóként a pokolra kerülni! Fogadjuk el végre, hogy a lelkünk, a legféltettebb kincsünk ezen a világon, és, hogy tudatunk is csak azért van, mer Isten Fia él bennünk. Amikor pedig testünk, a fizikai halálunk után elporlad, a tudatunk, a lelkünkben továbbélve Felmegy az Úrhoz, hogy Megörökölje az Ő Örök Országát, vagy, hogy a külső sötétségre vettessen, ahol nincs többé halál, csak szenvedés, szenvedés, szenvedés… Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #86] [előzmény: (82) nemthomi, 2008-10-17 05:20:44]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

82. Elküldve: 2008-10-17 05:20:44 [144.] Az utolsó vacsora előkészítése 12A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?" 13Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába, 14aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? 15Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." 16A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát. M: 12 – 16. Szerintetek milyen vizet vitt, azaz ember a korsójában? Ha folytatjuk tovább a metaforák behelyettesítését, akkor világossá kell válnia számunkra, hogy abban a korsóban, / porhüvelyben / csakis az Igaz Isten Igéje, azaz Élővíz lehetett. Tehát, amikor az apostolok megkérdezték Jézust, hogy hol is fogják elkölteni a vacsorát, / Misét / akkor nem a fizikai értelembe vett vacsorára gondoltak, hanem a lelkük táplálására szolgáló vacsorára. Bizony, feltették azt a kérdést, hogy vajon hogyan, és vajon milyen cselekedetek által Igazulhat meg az ő lelkük is? Ezért mondta nekik Jézus, hogy kövessék azt az embert, aki vizet visz, azaz kövessék azokat a lélekparancsokat, amelyek az Isten Igéjét, Törvényét hordozzák. Mert csak így juthatunk el abba a vánkosokkal felszerelt, tágas emeleti helyiségbe, azaz csak így juthatunk el a Mennyországba, az utolsó vacsoránk által. Mert, ha az utolsó vacsoránkon nem Élővizet iszunk, ha nem árad ránk a Szentlélek, ha nem töretik meg a Kenyerünk, ha nem az Új Bort isszuk, azaz nem a Jézusi Tanítás szerint magyarázzuk a Parancsokat, akkor elveszünk. Ez az Örömhír: Mindenkinek megadatik, hogy nyomába szegődjön, egy korsót vivő embernek, hiszen Jézus Krisztus is egy ilyen ember volt! Sőt én azt mondom, hogy ha nem röstellünk tanulni az Úrtól, akkor mi magunk is lehetünk majd egyszer korsóvivők. Akkor mi magunk is megtalálhatjuk a Mennyországba vezető utat, és ha mi megtaláltuk, segíthetünk másoknak is eligazodni a városok útvesztőiben. De elsősorban magunkat akarjuk megitatni ezzel a csodálatos Vízzel, hogy végre tudatunkra ébredhessünk, hogy végre meglássuk azt az Igazságot, amit az Úr Akar nekünk Elmagyarázni! Mert csak ezután a Felismerés után tudjuk majd az Igét úgy Hirdetni, hogy az valóban sok Lelket megmentsen a pokoltól. Ezt kéri tőlünk az Úr, és ha mi betartjuk a parancsokat, akkor a Jutalomosztásnál majd mi is elcsodálkozhatunk, és meglepődhetünk, hogy minden úgy lesz majd, ahogyan azt Jézus Krisztus Megjövendölte. Hát készítsük el úgy a vacsoránkat, hogy az bizonyosan Tetsszen az Úrnak, nehogy keserű ízt Érezzen a Szájában, amikor végre visszatérünk hozzá a fizetségünkért! Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #83 #84] [előzmény: (81) nemthomi, 2008-10-16 05:26:51]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

81. Elküldve: 2008-10-16 05:26:51 [145.] Júdás árulása 10Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül elment a főpaphoz, hogy elárulja. 11Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa. M: 10 – 11. Meg is érkeztünk a Szentírás egyik legvitatottabb jellemű apostolához. Bizony az emberek nagyon sokat vádaskodnak, amikor az ő neve szóba kerül. A tizenkét apostol kiválasztása című részben, meg is tárgyaltuk már egyszer. Bizony van, aki szerint Júdás jó is lehet, és van, aki szerint, csakis gonosz. Nos nézzük meg ezt a részt, a mi teóriánk szerint, egy kicsit másképpen. Hiszen ha a lelkünk szerint vizsgáljuk a Szentírást, sokkal könnyebben érthetjük meg, vagy utasíthatjuk el ezt az apostolt. Talán emlékeztek még, amikor azt mondtam, hogy a lelkünk lehet János, lehet Jézus, vagy bármelyik apostol is. Emlékeznetek kell arra is, amikor az apostolok neveinek jelentését tárgyaltuk, és azon belül Júdásét is. Akkor azt mondtam, hogy Jézus, ugyan úgy meghívta Júdást is, mint a többi apostolt. Tehát, ha a lelkünkben élnek az apostolok, akkor Júdásnak is bennünk kell élnie, és higgyétek el, hogy bennünk is van. Hiszen mit is tett Júdás? Elárulta Jézust. De akkor kérdem én: Mi mit is teszünk, amikor a világi mammont hajtva, többet foglalkozunk a földi megélhetésünkkel, mint a lelkünkével? Látjátok a hasonlóságot? Vagy talán az nem Isten Fiának, azaz a Lelkünknek az elárulása, amikor templom helyett kocsmába megyünk? Vagy ha imádkozás helyett moziba megyünk, vagy esetleg Bibliaolvasás helyett, valami más elfoglaltságot keresünk, ami semmivel sem visz minket közelebb Istenhez? De maradjunk csak az első példánál. Vajon, mennyi pénz kell egy embernek ahhoz, hogy ebben a világban jól érezze magát? És, ha az a pénz már megvan, akkor biztos, hogy nem akar többet? Szerintem, nagyon kevés olyan ember él a földön, aki megelégedne azzal, amilye van. Ebből kifolyólag, már is beleesik abba a hibába, amelyért Júdást, oly könnyen megkövezzük, vagy ők maguk megkövezik. Pedig, ha egy kicsit is belegondolnánk az ő jellemébe, kísértetiesen hasonló jellemet, karaktert vélnénk felfedezni benne, mint a saját életünkben, és mint a saját Lelkünkben. Tehát, ahelyett, hogy Júdást árulónak kiáltjuk ki, nézzünk magunkba, és higgyük el, hogy az, aki egy másik ember felett Isteni Ítéletet tud mondani, az maga is az alá az Ítélet alá fog esni. Sőt, amikor ő ítélkezik, saját magát ítéli el anélkül, hogy tudna róla. Lehet büszkén és fennköltve acsarkodni azt gondolva, hogy Istennek bizonyára tetszik az a viselkedés, amelyet épp most mutatunk az áruló Júdás irányába, de lehet úgy is gondolkodnunk, hogy vajon tetszik e az Úrnak az a viselkedés, amely megszegi az Ő Parancsait? Higgyétek el, hogy ez utóbbi, jóval kifizetődőbb, hiszen az Úr nem azt mondta, hogy Ítéld el a felebarátodat, vagy az ellenségedet, hanem épen ellenkezőleg, Szeresd az ellenségedet, és Szeresd felebarátodat, mint te magadat. Hát, milyen felebarát az, aki ítél? Miért is ragadnánk le a szegényes tudásnál, amikor a Biblia, ennél sokkal többet is képes a tudomásunkra hozni? De, ha minden képen ítélkezni akarunk, akkor vizsgáljuk meg az egész Szentírást Ádámtól – Jézusig, és feleljünk tiszta szívvel, hogy vajon van e köztük olyan, aki valamilyen szinten ne lett volna bűnös, vagy ne hibázott volna soha semmiben? Pontosabban, van e, vagy élt e már olyan ember, akire mi emberek, ne tudnánk ráolvasni valamiféle rossztulajdonságot, vagy vétket? Hiszen még Jézust is sokszor úgy magyarázzák, hogy a kereszten megingott a Hite! Ugye, hogy sokszor förtelem az, ami az emberek száján kijön? Hát akkor miért is akarunk mi ítélkezni, amikor jól tudjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak embertársainknál? Amikor az Úr világosan Megmondta nekünk, hogy nem az fertőz, ami bemegy a szánkon, hanem az, ami kijön onnan. Amikor jól tudjuk, hogy az Örömhír épen azt jelenti, hogy a bűnösökből megtértek, a gonoszokból jók, a húsból pedig Lélek lesz, ha jól értelmezzük magunkban a Szentírást. Hát értelmezzük jól, és ahelyett, hogy a kétezer évvel ezelőtt élő Júdást szapuljuk, inkább ürítsük ki magunkból azokat a rossztulajdonságainkat, amelyek hasonlítanak rá! Nézzük meg a mi kis „apostolainkat”, azaz a lelkünknek azt az állapotát, amikor az Úr meghívott bennünket! Talán a megtérésünk pillanatától fogva bűntelenül élünk, vagy maradt azért még javítani való, odabent? Mert szerintem bőven akad még min változtatnunk. És, ha nem tetszik, amikor a lelkünk Júdásként viselkedik, akkor gyógyítsuk meg, vagy ha nem sikerül, taszítsuk ki magunkból azt a részt, ugyanúgy, mint az összes többi hibánkat is! Ne felejtsük el, hogy a Tizenkettő, csak az első apostolok száma. Az Úr viszont, mindannyiunk Mestere akart lenni. Márpedig ahány apostol akad a lelkünkben, annyi hibát is kell kiküszöbölnünk magunkból, hogy amikor Eljön értünk az Úr, Tiszta, és Rendesen Kitakarított Belső Szobában láthassuk vendégül, a mi Utolsó Vacsoránkon. Ámen. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #82 #82] [előzmény: (80) nemthomi, 2008-10-15 04:50:33]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

80. Elküldve: 2008-10-15 04:50:33 [146.] A betániai vacsora 3Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. 4Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni? 5Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak. 6Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! 7Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. 8Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. 9Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek." M: 3 – 9. 9Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek. Hát tegyük ezt. Emlékezzünk meg egy olyan asszonyról, aki nem röstellte a lelkét a teste elé helyezni. Tehát, emlékezzünk meg azokról az emberekről, akik a „fiukat”, azaz a saját lelküket fontosabbnak tartották, mint a világot. Emlékezzünk, és közben gondoljunk magunkra. Vajon mi hol vagyunk ebben a részben? Vajon kinek a táborába tartozunk? A zúgolódókéba, vagy azokéba, akik helyeslik, és megértik ezt a cselekedetet? Vajon kell e nekünk az Áldás? Vajon érdemesek vagyunk e rá? Vajon elég lesz e a tudásunk, és ha nem, akkor mi lesz velünk? Ezeket, és ehhez hasonló kérdéseket kell nekünk nap, mint nap feltennünk magunkba ahhoz, hogy a lelkünk, folyamatosan változni, érlelődni tudjon. És nem szabad feladnunk a keresést, még ha sokszor ez nehéznek is tűnik. Imádkozzunk, és tegyünk meg mindent az Áldásért, és ne törődjünk azzal, hogy mi mást csinálhatnánk azalatt az idő alatt, amíg Istenre figyelünk. Mert, amíg a gazdagság, és a hatalomvágy lesz az úr, addig nagyon sok szegénység és nyomorúság lesz e földön. Hát miért is foglalkozzunk ezzel, amikor megváltoztatni nem tudjuk, ráadásul a lelkünknek, ugyanakkora szüksége lenne a segítségre? Nem azt mondja az Úr, hogy ne foglalkozz a világ szegényeivel, hanem azt, hogy fordíts nagyobb figyelmet a lelked, és más lelkek megmentésére! Hiszen ott van az Igazi szegénység, és ott van az Igazi gazdagság. De vajon melyiknek vagyunk bővében? A rossztulajdonságainknak, azaz a lelkünk világi gazdagságának, vagy a jótulajdonságainknak, azaz a Lelkünk Mennyei gazdagságának? Vajon a világi jótulajdonságoknak, azaz Lelki szegénységnek, vagy a Mennyei jótulajdonságoknak, azaz a Lelki gazdagságnak? Bizony, bármennyire is furcsa, ez a rész is ezt akarja felénk sugallni. És nekünk meg kell ezt értenünk ahhoz, hogy Jó Tanítványai lehessünk az Úrnak. Aki érzi ezt a belső erőt, az ne adja fel! Aki még nem, az higgye el, hogy már közel jár hozzá. Hát keressük az Urat folyamatosan, a legjobb tudásunk szerint! Keressük úgy, ahogyan az tőlünk csak kitelik, hogy Örömét lelje bennünk az Atya, és Örökélettel Jutalmazhasson meg bennünket, amikor eljön az Ideje. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #81] [előzmény: (79) nemthomi, 2008-10-14 05:20:27]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

79. Elküldve: 2008-10-14 05:20:27 [147.] Tizenhetedik fejezet: V. JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA Elhatározzák Jézus halálát 1Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. 2Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!" M: 1 – 2. Elhatározzák Jézus halálát? Érdekes kérdést kell, hogy felfedjen ez számunkra. Hiszen, mi már tudjuk, hogy amikor a Biblia Jézusról beszél, akkor tulajdonképpen, a mi lelkünkről beszél. Hogy egy kicsit érthetőbb legyen ennek a résznek a magyarázata, vizsgáljunk meg, három nagyon fontos dátumot. Kezdjük, a Karácsonnyal. Vajon mit is mond az emberek többségének, ez az ünnep? Bizony, nagyon „eltávolodott” már, a valódi jelentőségétől. Hiszen karácsony előtt, mindenki ajándékot vesz szeretteinek, akár felesleges költségekbe is veri magát, tele van gondokkal, és alig várja, hogy végre eljöjjön a Szent Este, amikor végre megpihenhet. Persze, az ajándék osztásánál, már mindenki boldog, és elfelejti azokat a gyötrelmeket, amelyet az elmúlt hetek jelentettek neki. És, ez így is van jól. Aztán, sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon, miért nem lehet, minden nap karácsony? Igen, azok az emberek átérzik akkor, hogy mennyivel könnyebb lenne így élni. Mert, az emberek, valahol mélyen belül érzik, hogy Szeretetben, Békességben, egymás iránti Tisztelettel, mennyivel könnyebb lenne elviselni ezt a világot. Nos, akkor nézzük meg, hogy mi is az igazi üzenete a karácsonynak, és, hogy mennyi hasonlóságot is mutat a való világ, és a lélek világa. Mi is történt Karácsonykor? Igen, Megszületett a kis Jézus. Ha pedig a lelkünket akarjuk olyanná alakítani, mint Ő, akkor a lelkünknek kell ezen a napon megszületnie. Tehát a mi Jézusunk megszületése, Lelkünk azon állapota, amelyik végre a Tiszta, a Keskenyebb, az Isteni Utat válassza. Legyen az december, vagy július, vagy bármely hónapja, és napja az évnek. Isten Mércéjével nem fontos, hiszen az Örökkévalóságban az időnek, nincs értelme, nincs jelentőssége. Ebből kifolyólag, a mi Karácsonyunk, nem lehet más, mint a Felismerésünk, azaz a Megtérésünk Isten Irányába. Hiszen, amikor Megtérünk, csak ugyanazokat a dolgokat vetkőzzük le magunkról, mint a karácsonyt megelőző készülődések. Tehát, amikor Megtérünk, nem mást teszünk, minthogy levetkőzzük magunkról a világot, és boldogan állunk a jelképes karácsonyfánk mellett, és Békességgel, és Szeretettel van tele a szívünk. Mert, Megtérése után az ember, szinte el sem tudja képzelni, hogy, hogyan is volt képes eddig, így élni? Minden esetre higgyétek el, hogy ahhoz, hogy megélhessük a mi kis „karácsonyunkat”, ennek a világnak a buktatóin át kell esnünk, és nem kell megijednünk, mert a „ háborúknak „ és a „ földrengéseknek „ be kell következniük ahhoz, hogy mi végre, rátaláljunk a helyes „Útra”. Hogyan is tudnánk „Karácsonykor” odaajándékozni a lelkünket az Úrnak, ha előtte nem „vásárolunk”, nem „gyűjtünk” mindenféle ajándékot, amit a mi lelkünkbe eldugva, majd aztán megtisztítva, később odaadhatunk Neki? Higgyétek el, hogy ez a világ erről szól, és amíg nem viszolyogsz tőle, nem is fogod meglátni Istent! De, mennyünk tovább. Karácsony után, jön a Vízkereszt ünnepe. Vajon minden, magát kereszténynek valló ember tudja, hogy mi is ez az ünnep, vagy csak azért emlékezetes számára, mert akkor kell kidobni a karácsonyfát? De ez a világi szokás is, valamilyen szinten kapcsolódik az Úr Akaratához. Hiszen a megtérésünk, csak az Első Állomás azon az Úton, amelyik később majd a Mennyországba vezet minket. Vízkeresztkor, Megkeresztelkedett Jézus a Jordán vízében. Ha pedig ügyesek, és éberek leszünk, ha mindent elkövetünk azért, hogy Istennek Megfeleljünk, akkor ugyan úgy, ahogy Jézusra Rászállt a Szentlélek, / miután lemosta Magáról a „világot” / miránk is, a mi lelkünkre is Rászállhat. Hiszen ez a Biblia Üzenete számunkra, ezek a Titkok, amik ebbe a Szent Könyvbe bele lettek írva, és ezek azok a Jóslatok, amelyekről Jézust megelőzve, nagyon sok Próféta is beszélt. Tehát, a mi Vízkeresztünk nem más, mint amikor a lelkünk eléri azt a fejlettségi szintet, amikor az Úr Kiáraszthatja rá a Lelkét. És Ő, Ígéretéhez Híven, meg is Teszi azoknak, akik Őt Szeretik, és betartják a Törvényeit. De ez a boldogság, még mindig nem teljesen egyenlő a Mennyországba jutással, hiszen ezek után, még nagyon sok időt kell eltöltenünk ezen a földön, míg a testünk halálával, a lelkünk végre Felszabadulhat, amikor az Úr ezt Jónak Látja. Az viszont bizonyos, hogy amikor Megkapjuk végre az Ajándékunkat az Úrtól, azt Érezni fogjuk, mert azaz Erő, elég hatalmas lesz ahhoz, hogy tovább tudjuk vinni a „ keresztünket „ azon az úton, amelyet Jézus Krisztus mutatott meg nekünk. És, ha ez negyven napig is eltart, / természetesen ezek sem földi napok / a végén, bár a világ azt hiszi, hogy végre keresztre feszített bennünket, Visszatérhetünk oda, ahonnan annak idején eljöttünk. Visszatérhetünk Atyánkhoz, hogy a Jól Megérdemelt Jutalmát végre Átvehessük az Ő Országában, az Új Jeruzsálemben. De, hogy ne szaladjak ennyire előre, nézzük csak meg, hogy mi, és, hogy mennyi is az a negyven nap. Ezek után, annak világosnak kell lennie mindannyiunk számára, hogy a földi húsvétunknak sem arról kell szólnia, amely dolgokat most gondolunk róla. Hiszen húsvétkor feszítették meg Jézust, de előtte még negyven napig a pusztában kellett vándorolnia azért, hogy hirdesse az Isten Igéjét, a rászorulóknak. Ahogyan ezt nekünk is kell, amikor a Szentlélek Kiáradása ezt Kívánja majd meg tőlünk! Tehát a mi „Húsvétunk„ és az előtte betartott böjtünk, / negyven nap / nem mást kell, hogy jelentsen számunkra, mint azt, az időszakát életünknek, amikor már a Szentlélek birtokában, az Isten Igéjét Hirdetve Éljük Tovább az Életünket. Egészen addig, amíg minket is keresztre nem feszít ez a világ, azaz amíg be nem teljesedik az Úr Által Megjövendölt, Megalkotott Törvény, hogy bár a testünk halandó, de a lelkünk akár Örökké is Élhet. Nos, ezekkel az ismeretekkel, most már érthető, hogy miért is két nappal húsvét előtt akarták elfogni Jézus Lelkét. Persze ez a két nap sem földi mércével mérhető, hanem az Istenével. Hiszen ez a két nap, akár több év is, vagy akár pár perc is lehet, attól függően, hogy az Úr, hogy Rendelkezik felettünk, az életünk időtartamát illetőleg. Mert „ két nappal „ a mi Húsvétunk eljövetele előtt, a világ ördögei elhatározzák, hogy elfogják a lelkünket. Válaszút elé állítanak, hogy a világot, vagy a Mennyországot válasszuk, és a döntés, amelyet nekünk kell meghozni, az lesz az utolsó megmérettetésünk, hogy vajon a Jó, vagy a rossz oldalt válasszuk? Az, akit az ő saját „húsvétjakor” a világ keresztre feszít, tehát azaz ember, aki az ő élete végére / legyen az bármikor / megbirkózik az ördögeivel, Megmenekül. De az a lélek, amelyik beleroppan az ördög szorításának súlyába, azaz inkább a világot választja, inkább a testhez és annak vágyaihoz ragaszkodik, mint sem a Szentlélekhez, az elveszik. Hát ne féljünk betartani azokat a Törvényeket, amelyeket az Úr, a mi érdekünkbe Alkotott! Legyünk hasonlatosak az Ő Elsőszülöttjéhez, és próbáljuk megtenni azt, amit Ő is Megtett. Ennyivel tartozunk Istennek, és az Ő Fiának. Mert az Ő közreműködésük nélkül, senki sem menekülhetne meg ezen a teremtett világon. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #80] [előzmény: (78) nemthomi, 2008-10-13 05:08:00]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

78. Elküldve: 2008-10-13 05:08:00 [148.] Figyelmeztetés az éberségre 32Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. 33Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. 34Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. 35Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. 36Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! 37Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!" M: 32 – 37. Ugyan, ki is tudhatná, hogy mikor jön el a halálunk órája. Talán az a jós nő, aki X- forintért megmondja neked, hogy mi fog történni veled életed hátralevő részében? Vagy, okos emberek, kitalálják ezt a csillagok állásából? De hiszen, aki ilyet állít, vagy hisz, az már is paráználkodik Isten Törvényeivel! Sőt, több Parancsát szegi meg ezekben a pillanatokban, mint sem azt gondolná! Hiszen vét az Első Paranccsal szemben, mivel Jézus maga mondja, hogy ezt, csak az Atya Tudhatja. Márpedig, aki ezeket a Szavakat nem féli Megmásítani, annak nem az Úr, az Első, és a Mindenható. Az nem szereti az Urat, teljes szívéből, teljes lelkéből, és teljes elméjéből, és nem csak Neki szolgál. Vagy nézzük csak tovább. Amit a második legfontosabb Parancsnak kell elfogadnunk: Vajon, szereti e a felebarátját azaz ember, aki nem átall hazugságokat mondani embertársának, némi kis pénz ellenében? Hiszen, nem „csak” ott követi el a hibát, hogy a legfontosabb Parancs ellenében cselekszik, hanem félrevezeti, tévútra vezeti azt az embertársát, aki hiszékenységéből, és tudatlanságából adódóan, tőle kér segítséget. Az ilyen paráznák, vajon nem a lehetőséget „lopják” el, Isten Megértésére? Vajon, nem „ölhetik” meg embertársuk Istenbe vetett hitét, amikor azt sugallják felé, hogy ők azt tudják, amit még az Emberfia sem? Vajon, „tisztelik” e azt a szülőt, aki azt a gyermeket szülte, akit ők most félrevezettek? Vajon nem tesznek hamis „tanúbizonyságot” a tudásukkal kapcsolatban, és vajon, megérdemli e bármely lélek azt, hogy ezt tegyék vele? Vagy egyáltalán, melyik Isteni Törvénynek felelnek meg?! Ha pedig egyiknek sem, akkor miért hagyjuk magunkat tévútra terelni? Mi olyan kecsegtető számunkra abban, hogy akár csak egy pillanatra is, de hagyjuk elaludni a hitünket? És, ha a halálunk órája éppen abban a pillanatban következik be, mit mondunk majd Odaát, ahol az emberi szónak, már nincs hatalma? Vagy, ha ma imádkozunk, de holnap egy vadidegen emberrel perbe szálunk, talán az Úr Törvényét követjük? És mi van akkor, ha éppen ott esik egy tégla a fejünkre? Megmondom én: Meghalunk. Testben is, és Lélekben is. Hiszen, jósnő helyett, olvashattunk volna Szentírást, ami jóval Bölcsebb, mint bármelyikünk. A csillagok állása helyett, a lelkünkre is figyelmezhettünk volna. Hiszen csak az mutathatja meg nekünk a helyes Irányt Isten Felé. A véletlen hazugságaink helyett, meggondolt Igazságokat is mondhattunk volna, vagy fordítva, a meggondolt hazugságaink helyett, mondhattunk volna spontán, Igazságokat. És minden bűnünk helyett, amit elkövettünk, Istennek Tetsző dolgot is cselekedhettünk volna. De a volna, csak ebben a világban vigasz. Odaát, már ez lesz a mi Bűnlajstromunk, amelyeket a fejünkre is Fognak Olvasni, és meg kapjuk érte a megfelelő Jutalmat, és még csak nem is tiltakozhatunk ellene, hiszen idelent Elmondták nekünk, hogy Ez Fog Bekövetkezni. Mert meg van Írva, és ezt nem csak az akkori apostolok hallhatták, hanem minden embernek megadatik, hogy megértse végre a Törvényt. Ezért kell a mi Istenbe vetett Hitünket, állandóan Ápolnunk, Gyarapítanunk, Kiveséznünk, nehogy álmában találja a lelkünket az Úr! „ 37Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek! ” Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #79] [előzmény: (76) nemthomi, 2008-10-12 05:12:19]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

77. Elküldve: 2008-10-12 16:06:38 [149.] Sziasztok! Most találtam egy érdekes könyvet, ami nagyon közel áll az általam mondottakhoz. Ha valakit érdekel, ezen a címen elolvashatja az első két fejezetet, szerintem megéri. Nagyon tanulságos és érthető, jól kiragadja a lényegét a Biblia olvasásának. http://www.csipetnyi.hu/gondolatok/vigh/vigh.htm Üdv: nemthomi Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [előzmény: (76) nemthomi, 2008-10-12 05:12:19]

Haladó

nemthomi Tagság: 2008-07-29 17:26:56 Tagszám: #61973 Hozzászólások: 226

76. Elküldve: 2008-10-12 05:12:19 [150.] A fügefáról szóló hasonlat 28Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban. 30Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 31Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el. M: 28 – 31. Vegyünk példát, a fügefáról, avagy, vegyünk példát a világról?! Hiszen azért ez a világ a megmérettetésünk tárgya, mert valamilyen szinten, ha nem is teljes egészében, de hasonlít a Túlvilághoz. Mert a jóért itt is jutalmat kapunk, a rosszért pedig büntetést. Persze, ez a világ, soha nem lesz olyan igazságos, és tökéletes, mint Amaz. De ahhoz, hogy Oda eljuthassunk, ebből kell forrást merítenünk magunknak. Mert, amikor a fügefa zsendül, és levelet hajt, akkor már várhatjuk a finom gyümölcsét. Tehát amikor egy picit is megértjük Isten Akaratát, és nem adjuk fel a Keresést, ugyan úgy, ahogy a fügefa sem hagyja abba a növekedést, megérezhetjük Isten Hatalmát, és várhatjuk, Dicsőségben Eljövő Országát. Más példákkal illusztrálva: Ha jól tápláljuk a háziállatainkat, azok szépek, és egészségesek lesznek, vagyis ha a helyes utat járjuk Isten felé, és állandóan „etetjük” a lelkünk az Isteni Igével, / Ima / akkor a lelkünk is egészségesen mehet át a Túlvilágra. Vagy, ha a munkahelyünkön jól teljesítünk, akkor a főnökeink, előbb, vagy utóbb, meg fognak becsülni minket, azaz ha Jó Gyermekei leszünk idelent az Úrnak, Olyan Mércével is Méri majd ki nekünk a Jutalmat, ahogy mi azt a munkánkkal kiérdemeltük. Sorolhatnék még ezer példát, de a lényeget talán ennyiből is ki lehet szűrni. Minden esetre, higgyétek el, hogy minden, ami ebben a világban történik velünk, legyen az Jó, vagy Rossz, csakis a mi lelki Üdvünket szolgálja. És, ha Jó Tanítványok leszünk, és végre megértjük azt, hogy mit is Akar Közölni velünk az Úr, akkor végre beteljesedhet, azaz Isteni Ígéret, amelyet már az előbbiekben is idéztem: „30Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 31Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.” Ámen. Téma: Az Evangéliumok üzenete. Fórum: Vallás, filozófia [válaszok erre: #77 #78] [előzmény: (75) nemthomi, 2008-10-11 05:13:14]

Haladó

Találatok száma: 226

kékbordószürkelilabarnatürkizzöld

Skin #1Skin #2Skin #3Skin #4Skin #5Skin #6Skin #7Skin #8Skin #9

/ 10

Lista:

Kép: BEKI

Smile: BEKI

dátum - növekvő dátum - csökkenő

BetonheverőGazdaságHadseregHázi kedvencekIsmerkedésOktatásPolitikaTudományVallás, filozófiaXXXHobbiJárművekJátékokKultúraMoziSportUtazásZeneDivx:-)DTPDvdElektrotechnikaFlashHardverInternetLinuxMobiltelefonokMp3OSProgramozásSatSoundWebWindowsnincs