| Találatok száma: 226 üzenet |
|
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
152.  Elküldve:
2009-04-25 19:49:11 |
[101.] |
Ennek én szívből örülök, vesszőt használok, és nem is állt szándékomban ennek ellenkezőjét bizonyítani. Bár szerintem a rengeteg kevés, ha lehet ilyet mondani, mert addig nem lehet békesség a földön, amíg ezt nem így gondolja mindenki. Sokszor említetted már, hogy azonosak az érzéseink, hitünk alapja... de még sem beszélsz róla. Miért nem? Hol van az a rengeteg ember, akikről beszélsz? Miért olyan nehéz, akár egyet is találni közülük? Miért olyan nehéz, ezt szavakba önteni? 
És igen, a Koránt is fellapoztam már.
|
| |
|
[válaszok erre: #153]
|
[előzmény: (151) Howard Moon, 2009-04-25 18:33:30]
|
|
Haladó  |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 149. Elküldve:
2009-04-25 12:17:20 |
[102.] |
Mk 15,34
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Nos, ha már belevágtam ebbe a fába a fejszémet, megkísérlem elmagyarázni, hogy mire is gondoltam. Nem lesz rövid, ezt már most tudom, de remélem sikerül majd jól kifejeznem magam.
Szóval, ahogy a 144. hsz.- ben említetted, ez bizony ebben a fordításban butaság, hiszen éppen az útja vége felé, ilyet nem mondana az, aki a megváltás tervét vitte végbe. Természetesen a Bibliának minden szava igaz, de csak abban az értelemben, ha valóban attól az embertől származó gondolatok alapján értelmezzük, akit Isten megszólított. A fordítási hibák pedig az okból keletkezhetnek, hogy a Szent Írásokat, nem Szent emberek, hanem tudósok, professzorok, nyelvészek fordítják, akik nem Istentől ihletettek, nem az Ő nevében cselekednek, hanem világi tudásuk kapcsán, képesek erre a nagy feladatra. Ők nem feltétlenül érzik át a szellemiséget egy-egy műben, mivel annak lefordítása szinte teljesen felemészti szellemi kapacitásukat. A szellemi síkon történő gondolkodás, elmélkedés pedig egy teljesen más értelmezést kíván meg. Ehhez nem kell sem tudósnak, sem professzornak lennünk, hiszen bármely ember elsajátíthatja, aki a szeretet, békesség, megbocsátás… útján halad, legyen az akár csak egy ács, vagy asztalos. Tehát egy egyszerű ember, azt hiszem, hogy ezt a Biblia nekünk kellőképpen, be is bizonyította Jézus Krisztus személyében.
Ezt a pár gondolatot bevezetőnek szántam, nem pedig ítéletnek, hiszen ezek nélkül az emberek nélkül, talán soha nem olvashatnánk magyar nyelven Szentírásokat. Mélyen tisztelem azt a tudást, és energiát, amit ezeknek az embereknek a munkája hordoz, mindenesetre azt azért furcsállom, hogy ezeket a hibákat azok sem veszik észre, vagy nem tulajdonítanak nekik nagy jelentőséget, akik viszont saját bevallásuk szerint Isten földi helytartói. / Na tessék, addig-addig rakosgattam a szavakat, amíg egy ítélkezést még is sikerült leírnom. De azért sem törlöm ki, mert így majd szembesülhetek azzal a ténnyel minden egyes visszaolvasáskor, hogy milyen gyarló is az ember. Mármint én. „ Ne ítélj, hogy ne ítéltess. „ /
Inkább rátérek az eredeti kérdésemre, de ezt is a mélységből kell kezdenem ahhoz, hogy egyáltalán meg tudjam fogalmazni.
A vallások kialakulása sajnos nagyon sok hasznos és nélkülözhetetlen információtól rekeszt el bennünket. A vallások elhitetik velünk, hogy csak azok a dolgok helyesek, amelyek az ő alapkövükben lefektetett szabályok elfogadására épülnek. Ez szerintem nagyon nem helyes, már csak azért sem, mert hiszen mindannyian „testvérek” vagyunk ezen a világon, így ahelyett, hogy a sok-sok vallás közelebb hozná egymáshoz az embereket, éppen, hogy egy szakadékot épít körénk, amik aztán ellenségeskedésre adhatnak okot egymással szemben. Lássuk be, hogy ez nem kimondottan összeegyeztethető a szeretet tanokkal. Azok a gondolatok, amelyek mélyen belénk ívódnak bizonyos tanítások által, nagymértékben meggátolhatnak bennünket abban, hogy egyenes léptekkel haladhassunk tovább azon az úton, amelyet kijelöltek számunkra. Tehát amíg én sokadmagammal „A” valláshoz tartozom, addig mindent megteszek annak érdekében, hogy meggyőzzem „B és C…” valláshoz tartozó testvéreimet az igazamról, az én illetve a mi hitünk igazáról, ahogyan ezt ők is megteszik tökéletes meggyőződéssel annak kapcsán, hogy az igaz tan kulcsa náluk van. Közben pedig vallástól függetlenül állítjuk nap, mint nap, hogy csak egy igazság van, és az Istené. Tehát szinte életünk minden egyes pillanatában bebizonyítjuk magunknak, hogy tévedünk, de ahhoz már vakok a lelki szemeink, hogy ez tudatosodjon is bennünk. Én ezt a széthúzást nagyon-nagy hibának tartottam és tartom a mai napig is az emberek részéről, ezért neki is álltam kutatni más vallások és világkorok nézetei iránt, és arra a megállapításra jutottam, hogy nincs különbség a lefektetett alapigazságaikban, annál több viszont a későbbi értelmezésükben. Így alakulhattak ki aztán azok a téves igemagyarázatok, amelyek szerint pl: a Gnosztikus tanok Isten ellenesek, a Buddhisták Nirvánája nem egyezik a mi Mennyországunkkal, hogy a reinkarnáció nem létezhet, hogy testben fogunk feltámadni, hogy egy pap feloldozhat halálom után a hatalmánál fogva, még ha én erre nem is szolgáltam rá… Vagy, hogy minden rosszérzés nélkül ki merjük jelenteni, hogy Jézus Krisztusnak megingott a hite a kereszten. Pedig mélyen belül éreznünk kell, hogy az „Út, az Igazság, és az Élet” egy tökéletes és hibátlan életpályára utal, amiben nincs helye a megingásnak. Ezért én arra gondoltam, hogy ahelyett, hogy bármely valláshoz csatlakoznék, inkább az összeset a magaménak tudom be. Fogom az én kis lelki fazekamat, beleöntök minden Istentől ihletett tanítást, és egyé főzöm, hogy a legfinomabb lelki táplálékhoz juthassak. És én állítom, hogy ez a legfinomabb lelki eledel a világon. Így nem esik nehezemre elfogadni egy számomra elfogadható és hasznos tanítást csak azért, mert az ellenkezik egy betanított dogmával. Sőt rengeteg olyan kérdésre kapok választ, ami esetleg másképpen nem volna lehetséges.
Jn 10,34
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Ezen az igén mi keresztények nagyon könnyen elsiklunk. Pedig egy nagyon fontos tanítása az Evangéliumoknak. Ha ugyanis mi istenek vagyunk, akkor miért is tanítják nekünk, hogy csak egy Isten van? Mi ez a titokba burkolózás, és vajon mi haszna van? Ezekben a kérdésekben nagyon sokat segítenek az apikriff iratok, amelyek szintén az Egy Istenhívő tanítómesterek tollából származnak, akik maguk is keresztény értékeket követtek. Hát miért is kellene elvetnünk őket, ha ezek az írások képesek arra, hogy számunkra érthetetlen szövegösszefüggéseket magyarázzanak el a Bibliából? Csak fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy-hogyan is lehetünk mi istenek? Akkor elmondom, hogy én ezt, hogy gondolom és érzem:
Minden látható, létforma a világon a maga alakjában szaporodik. Tehát egy nagy hegy ha leomlik, kisebb kövekké vagy szikladarabokká válik. Csak a mérete változik, de a felépítése nem. Mondhatni a hegy gyermeke a szikla, annak gyermeke a kő…. és így tovább. A búzamagból búza lesz, a kukoricából kukorica, a ló lovat nemz, a kecske kecskét, a kutya kutyát… Az ember embert, így ebben a tükörben azt kell meglátnunk, hogy Isten gyermekét, az Ő alakjában kell keresnünk, méghozzá bennünk és kívülünk egyaránt. Most maradnék a bentnél, hiszen számunkra ez a legfontosabb. Isten Lélek, mint tudjuk, így az Ő gyermekei is ebben az állapotjukban keresendők, azaz a mi lelkünk lészen Isten fia. Tehát a lelkünket nevezi Jn 10,34 isteneknek. Azért írom kisbetűvel, mert ez az isten nem összekeverendő a Mennyei Atyával. Hiszen minden embernek van lelke, így erről az isteni megnyilvánulásról többes számban kell beszélnünk. Ezért is nevezik egyes apokriff iratok az Egy Istent Eloah-nak, az isteneket, azaz a lelkünket pedig Elohimnak. Hogy ezek fordítási hibák-e, vagy szándékos csúsztatások a Bibliában, azt nem tudom, és nem is áll szándékomban ezt vizsgálni. Nem is ezért írom le most ezeket, hanem azért, hogy lássuk, hogy ezen ismeretek fényében, a jól ismert mondat, mennyivel másabb értelmet is kap.
Elói, Elói! Lamma Sabaktáni?
Ami tehát az én értelmezésemben annyit tesz, hogy istenek, istenek, miért hagytatok el engem? Ha pedig elképzeljük Jézust a kereszten, amint lefele, ismétlem lefele és nem az ég felé nézve mondja ezeket a szavakat, akkor nyilvánvalóvá válhat számunkra, hogy ez a mondat nem a Mennyei Atyához intézett kétségbeesett kiáltás. Nem, hanem azon lelkek irányába közvetített gondolat és sóhaj, és csalódottsági érzés, akik érdekében Ő a világra jött, és akik pár pillanattan ezelőtt azzal voltak elfoglalva, hogy azt a szöget hova is üssék Jézus kezébe. Ezt a mozzanatot manapság is sokan gyakorolják, amikor jelképesen megkötik dogmáik által azt a kezet, amely a Mennyei kenyeret oszthatná szét köztünk. Ezáltal megfosztva rengeteg lelket attól, hogy ehessenek az Igazi szeretet, békesség, és megbocsátás tanításaiból.
Nos, röviden ennyit mondanék el erről a felkiáltásról. Remélem sikerült érthetően megfogalmaznom, és senki nem tekinti ezt Istentelen gondolatoknak.
Békesség mindenkinek!
|
| |
|
[válaszok erre: #150]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 148. Elküldve:
2009-04-25 08:14:23 |
[103.] |
Könnyen gyógyulok, egy golyó, nem golyó:)
|
| |
|
|
[előzmény: (147) Howard Moon, 2009-04-24 21:18:56]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 146. Elküldve:
2009-04-24 20:16:23 |
[104.] |
Először is, köszönöm, hogy ilyen hamar reagáltál. Veled kapcsolatban nagyon meg vagyok lőve, mert nem tudom eldönteni, hogy mikor, mire gondolsz? Ne érts félre, csak annyit akarok ezzel mondani, hogy szeretném, ha egy kicsit jobban kitárulkoznál. Látod, én megteszem ezt, akár nap-mint nap. Te viszont hagysz magad mögött egy kis ködöt. Ezt nagyon nehéz átlátni.
Szóval valami ilyesmi válaszra vártam. De egyben örülök is annak, hogy így reagáltál. Most azért sem mondom el a megfejtést, inkább megvárom a te reakciódat.
Az első dolog ami engem ebben a páldabeszédben megragadott, az az, hogy Isten Fia, ilyet nem mondhat. Nem mondhat már csak azért sem, hiszen ezzel keresztül húzná az addigi tevékenységének értelmét. Már pedig ha ebben a világban valaminek van értelme, az Krisztis eljövetele. Tehát én úgy érzem, hogy ahelyett, hogy azt mondjuk, hogy Jézus csacskaságokat beszélt, nézzük meg annak valódiságát, mielőtt döntenénk. Ezzel nem a Biblia tévedhetetlenségét vonom kétségbe, hanem arra akarok utalni, hogy bizony szükség van a mi szabad akaratunkra ahhoz, hogy tisztán lássunk.
Egy kis segítség:
2. Zsolt 82,6
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
3. Ézs 41,23
Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!
4. Jn 10,34
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
A végére bemásolok majd egy linket, ami ezt az egészet megmagyarázhatja. Nem konkrétan erre a példabeszédre utal, de sokat segít annak megértésében. Minden esetre kíváncsi leszek a reakciódra, mert szerintem ez nagyon sok kérdésre, megadhatja a választ.
http://www.churchofgod.hu/cont/joshua1.php
Most én mondom, hogy türelem:)
Békesség mindenkinek:
nt.
|
| |
|
[válaszok erre: #147]
|
[előzmény: (145) Howard Moon, 2009-04-24 17:54:27]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 143. Elküldve:
2009-04-24 17:20:07 |
[105.] |
Eszembe jutott valami az Elohim-ről. Te eltudod képzelni Jézusról, hogy ezeket a szavakat mondja a kereszten? És ha igen, akkor mi okból?
Mk 15,34
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
|
| |
|
[válaszok erre: #144 #145]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 142. Elküldve:
2009-04-23 23:35:54 |
[106.] |
Köszönöm.
|
| |
|
|
[előzmény: (141) Howard Moon, 2009-04-23 21:33:24]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 140. Elküldve:
2009-04-23 21:04:42 |
[107.] |
Ami/aki asszonytól született, biztosan meghal. De aki Istentől, az örökké él. Én valami ilyesmire gondoltam.
|
| |
|
[válaszok erre: #141]
|
[előzmény: (139) Howard Moon, 2009-04-23 19:06:44]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 138. Elküldve:
2009-04-22 21:51:18 |
[108.] |
Ha meghalnék, megüzenném neked a választ erre a kérdésre.
De mivel "Sose halunk meg" valószínű, hogy örökké kell tanulnunk.
|
| |
|
[válaszok erre: #139]
|
[előzmény: (137) Howard Moon, 2009-04-22 19:42:06]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 136. Elküldve:
2009-04-21 20:10:03 |
[109.] |
Jó lecke, de az én türelmem majdnem végtelen. Szóval...?
|
| |
|
[válaszok erre: #137]
|
[előzmény: (135) Howard Moon, 2009-04-20 21:53:06]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 134. Elküldve:
2009-04-17 19:36:51 |
[110.] |
ok.
|
| |
|
[válaszok erre: #135]
|
[előzmény: (133) Howard Moon, 2009-04-17 19:14:49]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 132. Elküldve:
2009-04-17 18:19:10 |
[111.] |
Értem. Nem erre gondoltam, de azért köszönöm szépen.
|
| |
|
[válaszok erre: #133]
|
[előzmény: (131) Howard Moon, 2009-04-17 18:12:29]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 130. Elküldve:
2009-04-17 13:01:28 |
[112.] |
Ja, és ha már versel mentem el,
azzal is jövök vissza, ha valakit érdekel?!
Újjászületés!
Egy mag vagyok, valaki földbe dugott,
Csak tudnám, hogy miért tette azaz „átkozott”?!
Eddig egy zsákban éltem, és millió testvéremmel együtt henyéltem.
Anno a zsák legalján voltam, harcoltam küzdöttem, míg végre feljutottam!
Nem volt fölöttem már semmi és senki más, csak a lezárt zsáknyílás!
Alig vártam már a pillanatot, mikor nyílik, én szabadulok!
Ehelyett egy kéz megragadott, és hideg nyirkos földbe dugott!
Egyre csak puffadok, érzem, szétrobbanok.
Körülöttem nyirkos sötétség, mardos az éhség!
Nem látok semmi fényt, elvesztem, végem!
A halál vár már csak rám, jól tudom, érzem!
Egy halk pattanással a húsom is felszakadt,
Megszűnt a feszültség?! Ó Uram, el ne hagyj!
Valami mozog ott lent, most már tisztán érzem!
Én Uram Istenem, ez biztos egy féreg!
Ne hagyd, hogy megegyen, ne hagyd, hogy bántson,
Ne hagyd, hogy engem a mélységbe rántson!
Ne hagyd, hisz jól tudod, mit tettem Érted,
Ne hagyd, hogy fiad, egy féregtől féljen!
Aztán szépen lassan, felnyílik a szemem;
Tán meghalt a mag, mert csíra született?
Én vagyok az, ki most feltámadott?
Én vagyok az, ki alakot válthatott?
Én vagyok, kinek lénye megváltozott?
Igen! Én vagyok az, aki csírává válhatott!
S én még azt hittem, Isten megátkozott,
Mikor a Keze a zsákból, a földbe rakott!
De ez a Kéz nem bánt, mert nem tesz Ő rosszat.
Ezt most már tudom, s csak azaz egy bosszant,
Hogy-hogy lehettem ilyen vak magként,
Hiszen ez gátolt abban, hogy lássam a Napfényt.
S bár levetkőztem őt, mégis köszönöm neki,
Hogy utamat ily szépen egyengette ki.
Viszlát magocska, viszlát régi énem,
Új harc vár most rám, azt kell most megélnem.
Azt hittem más lesz, hogy könnyebb így élni,
De már egy hete nem történik semmi.
Érzem, hogy mozgok, hogy török felfelé,
Bár mázsás föld nyomja a vállamat lefelé.
Hol van már a Fény, mit annyira várok,
Merre van a kiút, vajon merre járok?
Mit kell még tennem, hogy kijussak végre,
Hogy szomjamat oltva, felnézhessek az égre?
Mi az én bűnöm, hogy nem segítesz Uram?
Mi rosszat tettem, hogy ily nehéz az utam?
Válasz nem érkezik, csak a kínom érzem,
S nagy erővel feszülök, valami keménynek.
Próbálok feljutni, egyre csak növök,
Félek kettétörök, ha tovább erőlködök.
Tán egy ajtó ez, mi zárva van fölöttem,
Ami a nagy titkot elzárja előlem?
Segíts Uram Segíts, mert menten elájulok!
Segíts Uram Segíts, mert mindjárt elpusztulok!
Félholt vagyok, már nem nyomok, nem mozdulok,
Bár érzem, hogy növekszem, harcolni, már nem tudok.
Kiszáradok lassan, levegőt sem kapok,
Utolsó erőmmel, egy halk imát mormolok.
Ha van Isten Odaát, tán meghallja kérésem,
És nem kell már sokáig kínok közt élnem.
Elbuktam végleg göröngyös utamon,
S e gondolat közepén, mély álomba zuhanok.
Nem is álom ez, látomásom van!
A nagy csendben egyszer csak, valami koppan.
Majd koppan ismét, és újra meg újra,
Egyre sűrűbben koppan, majd csobban.
Eső ez mondom! Megjött az Áldás!
Tán felázik most a kiszikkadt szántás.
Tán megnyitja ezt a zord „ajtót” felettem,
Érzem és tudom, hogy fel kell hát ébrednem.
Fel is riadok, magamhoz térek,
Nagy robajt hallok, egy kicsit most félek.
Özönvíz van tán a másik oldalon,
Mi lesz ha átjutok, tán meg is fulladok?!
Víz csurog a hátamon, s belém új erő költözik,
A kemény föld mellettem sárrá változik.
Megszűnt a szorítás, mi eddig megkötött,
Mi rabságban tartott, mi kínzott és csak gyötört.
Ha most felállok, érzem átjutok,
Már az sem zavar, ha fenn megfulladok.
Mert elég jutalom lesz az majd nekem,
Ha csak egy pillanatra is, de láthatom az Eget.
Felállok hát bátran, csupa sár a testem,
Szememet kinyitnám, de a sár meggátol ebben.
Levegőt már kapok, nem is fuldokolok,
Az eső tisztára mos, s meglátom a Napot.
Látásom kitisztul, és ha körülnézek,
Millió testvérem, szikrázik a fényben.
Olyanok, mint én, üde zöld a színük,
A csodától, mit látunk, majd megszakad a szívünk.
Elvonul az eső is, kitisztul az égbolt,
Napsugár simogat, bármi is volt, szép volt.
Emlék maradt csupán, ami eddig történt,
Most büszkén nyújtózkodom, ez tehát a Törvény.
Be kell hát tartani minden egyes szavát,
Így látjuk meg egyszer, a Mennyei Atyát.
Megint egy új élet, csodálatos élet!
Másabb nehézségek, de örülök, hogy élek.
Nem zavar, ha fúj a szél, vagy ha éget a Napsugár,
Ha szakad rám az eső, vagy rám száll egy kis bogár.
Szükség van mindenre, minden nehézségre,
Hogy előrébb juthassak, feljebb, fel az Égbe.
Hisz ez az Erő táplál, ez hajtja a Földet,
Forgatja a Napot, s fakaszt újabb zöldet.
Ettől lesznek egyszer majd fiaim énnekem,
Kik szabad akaratból, keresik e Helyet.
Ettől mormol egyszer, minden ember imát,
Mert ettől javul csak meg, ez a züllött világ.
Hogy mi lesz a vége, nem tudom, de küzdök,
Ha árnyék vetül rám, majd később Fényben fürdök.
Ha megbotolna lábam, nem kell egyebet tennem,
Mint könnyed mozdulattal, megemelnem a fejem.
Ha meglátom az Eget, újra feléledek,
Hisz az Úr azt mondja:
ÉRINTSD MEG A KEZEM!
|
| |
|
|
[előzmény: (129) nemthomi, 2009-04-17 12:40:39]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 129. Elküldve:
2009-04-17 12:40:39 |
[113.] |
Uff!
Látom egy pillanatra elhagyott a lélek,
pedig a lélek, csak békességben tér meg:)
Az ördög bibliájának reklámja,
a topic "ura" szemét is bántja.
Amint látod visszatértem,
hát beszéljünk a türelemről kérlek.
Ha van hozzá kedved,
egy gondolattal kezd meg.
Békesség mindenkinek!
nt.
|
| |
|
[válaszok erre: #130 #131]
|
[előzmény: (127) Howard Moon, 2009-04-09 21:54:12]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 121. Elküldve:
2009-03-09 17:43:49 |
[114.] |
Kedves mindenki!
Egy darabig én most nem fogom látogatni az oldalt, egyfajta fórumos remeteségbe vonulok:) Valami motoszkál a fejemben, amit nem tudok elmondani, de remélem egy kis csend segíteni fog ennek megértésében.
Persze olyan sokat, és sokakkal nem beszélgettem:( minden esetre a "lehetséges-esetleges" hozzászólásokra, egy darabig most biztosan nem tudok reagálni.
Egy tegnap írt mini-versemmel búcsúznék tőletek, és kívánok mindenkinek sok-sok Békességet a lelkében.
Üdv:
nemthomi
A Hegy!
A hegy lábánál, rongyruhában,
Körülöttem emberek.
Jobb kezükbe követ fognak,
Én akkor is felmegyek!
Nincs is ott Hegy!
Kiáltozzák, Milyen Hegy, miről beszélsz?!
Erről! Mondom, s megfordulva,
Felnézek a havas Csúcsra.
Bal kezemet lentről lassan felhúzom az Nap felé.
Nem látjátok? Kérdem őket, hisz felnyúlik az Ég fölé?
Gúnyos kacaj, horkantás és ordítozás, válaszuk.
Követ rája! Üvölt egy hang, nincs őbenne vigaszunk!
Még, hogy hegy! Hát miből van az, hogy nem látja senki más?!
Gonosz lelked szülte csupán, hamis szavak nem vitás!
Dobd csak bátran. Mondom halkan.
A kő nem bánthat engemet. Hisz az, e Nagy Hegy Teremtménye,
Egy Darabja, tán Gyermeke.
De mégis, azért még egy esélyt adhatnátok emberek.
Ha nem nekem, hát magatoknak, én így is, úgy is felmegyek.
Mi az?! Tán a pokoltól félsz, hogy hangod így megremeg?
Majd hirtelen egy Morajlástól, elcsendesül a tömeg.
Hidd el Testvér, félelemtől az én hangom nem gyengül.
De mit tegyek, ha érzem, mikor ez a Nagy Hegy Megrendül?
Szívem attól kalapál, hogy közelében lehetek,
Ahhoz, hogy ezt érezzétek, ki kell nyitni szívetek!
Vegyétek fel Keresztetek, abban nincsen gyűlölet,
S abban a Szent pillanatban, meglátjátok a Hegyet.
Érzik már a Hegy Rengését, bénán csüng a jobb kezük,
Kő kihullik tenyerükből, s térdre rogynak mindenütt.
Egy közülük, neve; harag, bal kezével visszanyúl,
De elporlad, mint izzó gally, hisz baloldalt a Szív az Úr.
Az vagyon a Belső szoba, ott lakik a Szeretet.
Gonosz abba be nem léphet, Ajtaja a Kegyelem.
E Szobának ez a neve: Békesség és Irgalom,
Kérdezd bátran Testvérem, Ő mindig Megfelel, tudom!
Szólok ismét, bár a lábam nehezebb lett érzem,
Arcom pírja fel-fellángol, egyenesen éget.
Csak egy lépést engedj Uram, csak egy picit kérlek,
Hogy meg ne gyúljon szívem, mikor Közeledbe érek!
Hogy ne láthassam többé azt, amitől most félek,
Hogy szívből kereshesselek, én csak erre kérlek!
Hogy lássák ők is milyen, mikor fiad Hegyre kúszik,
S fejét fel sem emelvén, már boldogságban úszik.
Hogy jöjjenek utánam, mert nem segíthet itt más,
Ha egyikünk megcsúszna, mind tarthassuk egymást!
Ez volt a Kérésed? Mert én csak erre vágyom,
Ha tévedne a szívem, csak Szólj Uram, én várom.
Tán e szavaktól talán, de nem tudhatom okát,
A Morajlás elmúlik, és megnyugodik Szobám.
A szemem, lassan nyitva; felnézek az égre,
Nagy Fényesség áraszt el, ez az Élet Végre (?!)
Nem is érzek semmit, csak a Hegyet látom,
Remeg kezem- lábam, és várom a halálom.
Látom, ahogy lelkem elhagyja a Sziklát,
Zuhanok a mélybe. Testvéreim, Viszlát!!!
A zuhanás megszakad, egy nagy rántást érzek,
Felnézek a falra, a többiek néznek.
Ezüst kötél tart meg, ezer sebből vérzek,
Szememben gerenda, ledobom a mélybe.
Nézem a kötelet, és minden méterénél,
Egy ismerős kéz tartja, erősen és féltvén.
Immár tisztán látom, hogy mi zavarta álmom!
Azt hittem, hogy elég, csukott szemmel járnom.
De nem elég, már tudom, hiszen tisztán látom,
Hogy vízió volt csupán, hogy láttam a halálom.
Még mindig kapaszkodom a Csodálatos Sziklán,
Ujjaim fehérek, nincs vér bennük immár.
Lenézvén a mélybe, a hold sugara elér,
Ezüst fénye csillan, Testvéreim szemén.
Sérült volt jobb kezük, bal kezükkel fogták,
Kiáltok vagy súgom?! Fogjátok a Sziklát…’
Nem tudom, hogy meddig, tarthat még ki karom,
Hát nézzetek az Égre, már közel van az Orom!
Ha egyszer majd felérünk, minden Fényben játszik,
Higgyétek a Törvény, csak Szeretetben látszik!
Látom szemeiket, mosolyogva néznek,
Ők is behódoltak, a csodálatos Fénynek?!
Hisz nincs bennük félelem, már erős Hit a Váruk,
Álom, vagy valóság, hogy mi a vége várjuk.
Azt sem tudom most már, hogy ki tart kit, és miért,
De abban biztos vagyok, hogy ez a csapat felér.
Bal kezem emelem, vele tart jobb karom,
Lendül a bal lábam, a jobb követi, hagyom.
Könnyedén haladok, és ha visszanézek,
Testvéreim arca, tündöklik a Fényben.
Felérünk a Csúcsra, összeölelkezünk,
Nem gondoltuk volna, hogy ily erős a Hitünk.
Nem is gondolhattuk, mert homályos volt szemünk,
S nem láthattuk azt, hogy Ki is tart mivelünk.
De innen Fentről végre, minden tisztán látszik,
Minden, ami bántott, csak mély homályban játszik.
Nincsen bennünk immár, mi meggátolna abba,
Hogy egy lépéssel végre, Belépjünk a Napba!
2009-03-08
|
| |
|
[válaszok erre: #123]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 41. Elküldve:
2009-03-07 14:04:51 |
[115.] |
http://www.vagyvideo.hu/blog/?p=95
|
| |
|
[válaszok erre: #53]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 120. Elküldve:
2009-03-06 05:54:50 |
[116.] |
Nehéz!
Nehéz volt kimondanom, hogy szeretek élni,
Nehéz volt kimondanom, hogy nem tudok félni.
Nehéz volt kimondani, mert még nem ismertelek Uram,
Nehéz volt kimondanom, hogy látom már az Utam.
Nehéz volt kimondani, mert becsaptalak Téged!
Nehéz volt kimondani, hogy Szeretlek Téged.
De kimondtam egyszer és nem kellett ötször,
S az ördögöt falra már nem festem többször.
Nem kell már nekem, a világ óhaja,
Nem kell, mert lelkemnek nincs több sóhaja.
Csendesen kérdem, hogy mit akarsz még?
Csendesen kérdem, még mit tehetnék?
Fura ez a játék, amit velem tettél,
Fura azt éreznem, mit belém Vetettél.
Nem gondoltam volna, hogy ily nagy ez a mag,
Nem gondolhattam, hisz nem láthattalak.
Nem láthattalak, mert túl hangos voltam,
Nem láthattalak, mert túl gőgös voltam.
Nem érezhettelek, mert jobb volt a világ,
És nem érthettelek, mert sok volt a hibám.
Sok volt a hibám, de nem számít mára,
Mert megbocsátottad, és nincs is más hátra,
Mint betartom mindazt, mit nekem Üzentél,
Számomra nincs is szebb Otthon a Mennynél.
Eljutok oda, mert látom a célt már,
És azért tehetem, mert oly sokszor Hívtál.
Elhívtál oda, hol nincs halál többé,
Hogy élhessek Veled, örökkön – örökké.
|
| |
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 119. Elküldve:
2009-02-12 18:58:48 |
[117.] |
Ez már Örömhír a javából. Örülök, hogy megtaláltad.
Békesség neked!
nemthomi
|
| |
|
|
[előzmény: (118) Howard Moon, 2009-02-12 18:09:59]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 117. Elküldve:
2009-02-10 21:46:26 |
[118.] |
Békesség neked is!
Most megleptél. Már azt hittem, hogy nem is válaszolsz, de amit írtál, az nagyon jól esett. Ha ezzel a zeneszámmal arra utaltál, hogy Zsidó vagy, akkor Áldjon meg az Isten Testvérem. Ha csak én kombinálom túl, akkor is, és Áldjon meg mindannyiunkat ezerszer. Mert nagy szüksége van az Ő Áldására ennek a világnak. Legyen az Zsidó, Muszlim, Keresztény... vagy bármely a sok vallás közül. Mindannyian Testvérek vagyunk lélek szerint, és én szeretném meglátni azt a világot, amelyik ezt felismeri.
nemthomi
|
| |
|
[válaszok erre: #118]
|
[előzmény: (116) Howard Moon, 2009-02-10 20:41:17]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 114. Elküldve:
2009-02-07 09:59:16 |
[119.] |
Szia!
Amikor ezt írtam, akkor valami olyasmire gondoltam, mint az óbor, és az újbor viszonya. Ízükben van valami különbség, de a hatásukban nincs. Amikor én nekiálltam olvasni a Bibliát, akkor éppen életem egyik teljesen kiüresedett szakaszában voltam. Egyszerűen nem értettem, hogy mi a lényege a világban való élésünknek. Nem tudtam, hogy miért kellett megszületnem, miért kellett tanulnom, egyáltalán miért dolgozok, amikor semmi nem változik, csak megyek az orrom után kínlódva. Nagyon rossz érzés volt, egyszer csak eszembe jutott a Biblia, és azt mondtam, hogy na majd az biztosan elmondja a választ ezekre a kérdésekre. Egyszer gyerekként már nekiálltam, de azt hiszem, a második oldalnál már el is aludtam rajt. Ezek az emlékek vissza is jöttek, amikor értettebb fejjel ismét nekiveselkedtem. De az a csodálatos felvilágosodás, csak nem akart bekövetkezni, sőt, nem értettem azt a sok gyilkosságot és háborút, meg vérontást, ami az általam legbölcsebbnek vélt könyv lapjain folyt. Nem is tudtam ismételten végigolvasni, mert megcsömörlödtem tőle, mielőtt még a prófétákig elértem volna. Tudom ez csúnya szó volt a Biblia tekintetében, de hát akkor így éreztem. Azt mondtam magamban, hogy ez valami borzalom, és hittanórákon, meg miséken én ilyet még nem is hallottam. Legalább is nem emlékeztem rá. Nem értettem, hogy a jóságos Jézus, mit keres ezekkel egy könyvben. Így, neki is ugrottam az Újszövetségnek, mert biztos voltam abban, hogy ott lesz az, amit én keresek. És valóban egy lágyabb hangvételű írásmód és történet bontakozott ki előttem. Bár visszaidézni nem tudom, de még abban is találtam olyan részt, amiről elképzelni sem tudtam, hogy azt Jézus mondta. A Jelenések könyve, meg úgy megijesztett, hogy csak lámpafény mellett mertem olvasni:) De talán épp az a sok zavarodottság ami kialakult bennem, ami még jobban össze kuszált bennem mindent, mint amit előtte éreztem sarkallt arra, hogy elolvassam ismét. A másodiknál, már nem találtam olyan furának azt a részt, mert egy kicsivel már többet mondott. A harmadiknál már tetszett, és így tovább, mindig tanított valami újat. Úgy vettem észre, hogy semmi sem az, aminek látszik, mindennek van valami lélekformáló jelentése is. Aztán az Ószövetség prófétáihoz is visszatértem, valami oknál fogva, és láss csodát, mintha ugyanazt írta volna, csak egy kicsit másképp. Emlékszem, Salamont nagyon szerettem olvasni, valóban sok olyan dolgot mondott, ami velem megtörtént, akár csak érzelmi síkon is. És amikor már egyre több hasonlóságot véltem felfedezni a kétfajta írásban, akkor kezdtem rádöbbenni, hogy tulajdonképpen mindkettő ugyanazt mondja, csak én nem bírtam annak előtte ráhangolódni, az ilyetén fajta értelmezésre. Megértettem, hogy mind az ó, és mind az újbor egy szőlőről származik, így nem írhatta az Ószövetséget egy harcos Isten, az Újat pedig egy megbocsátó. Hiszen Egy Istenünk, van, aki a szeretetet hirdeti, függetlenül attól, hogy a Biblia mely szövetségében szerepel. Ha pedig Jézus a lélek tanítását hirdeti, akkor az Ószövetségnek is azt kell hirdetnie. Hát igen, jól eldugták, de valóban ott van. Ami talán a legtöbbet segített, természetesen az Atya szeretete után, az Jézus ezen szavai: "Akinek van szeme lássa, akinek van füle hallja." És bár nem tartom kizártnak, hogy az Ószövetségből is megkaphattam volna ezeket az érzéseket, azt sem merem kijelenteni, hogy bizonyosra vehetem. Erre gondoltam én a nyelvezet sajátosságával kapcsolatban, remélem sikerült megfogalmaznom, amit akartam.
|
| |
|
[válaszok erre: #116]
|
[előzmény: (113) Howard Moon, 2009-02-06 22:29:36]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 112. Elküldve:
2009-02-04 13:33:52 |
[120.] |
Születés!
Nincs életed Isten nélkül!
Megszülettél- e Ember, világra jöttedkor?
Megszülettél-e, mikor felsírtál,
de értelmed nem volt még sehol?
Megszülettél- e, mikor nem volt még Istened?
Megszülettél- e, mikor még nem ismerted végzeted?
Láttad- e akkor, hogy mi lesz a sorsod,
láttad-e akkor, hogy mivé válsz majd olykor… és még nagyon, nagyon sokszor?
Láttál- e akkor vihart és földrengést?
Láttál- e háborút, láttál- e szenvedést?
Tudtad- e akkor, hogy mi vár még rád?
Tudtad-e azt, hogy mit-miért, s hogy ezért, majd mi jár?
Volt- e akkor érzelem, vagy csak bántalom?
S amiért sírtál akkor, vajon él- e most,
vagy csak elfelejtett, érzékelhetetlen fájdalom?
Vajon fáj- e az most, vagy csak elgondolkoztató emlék a múltadon,
mi megoldásra vár, göröngyös, buktatókkal teli utadon?
Hát gondolkodj Ember, Böjtölj és Imádkozz!
Keresd az Urad, keresd az utad!
Nézz magadba bátran, mert amit lelkedben eddig koholtál,
semmivel sem jobb a forrongó pokolnál.
Hisz sírtál, mert fájt, szenvedtél, mert bántottak,
de vajon volt- e benned szánalom, mikor mások embert gyilkoltak?
Sajnáltál- e mást, ha megbántottad,
felismerted- e benne, önmagadat?
Éreztél- e bánatot, mikor láttad a világ szennyét,
éreztél- e fájdalmat, a Krisztusi Keresztnél?
Éreztél- e Hitet, mely Örökéletet Ígér?
Éreztél- e Szeretetet, mely különb a többinél?
Láttad- e Jézust értünk meghalni,
látod- e Őt magadban végre Feltámadni?
Látod- e a Szentlelket, mely a lelkedbe vésetett,
látod- e az utat, mely az Isteni Szeretet?
Sejted- e már, a Tanítás lényegét,
tükör által homályban, hogy megízleld az Erejét?
Ami ma bánat lészen, holnap már jutalom.
Ami ma szenvedés, holnapra vigalom.
Ma még bánt a verés, mert úgy érzed, fáj,
de holnapra Örömhír, mely gazdára vár.
Mely nem hagy a lelkedben helyet a gonosznak,
ébredj hát rá, csak a gyengék haboznak!
Távoztasd el azt a sok bűnt magadtól,
menekülj el minden, minden haragtól!
S amikor látod majd lelked megszületni,
ha valaki bánt, te már azt is tudod szeretni.
Megtapasztalod majd Isten Szeretetét,
rádöbbensz végre, hogy a világból Elég!
Rádöbbensz arra, hogy kellett sok háború,
kellett sok földrengés, s árvíz, oly iszonyú.
Kellettek ahhoz, hogy segítségre szorulj,
kellettek ahhoz, hogy ezekből okulj.
Kellett, hogy okulj és tanulj a hibákból,
kellett, hogy meglásd, van kiút a vakságból.
S ha lelki szemed végre megtisztul a homálytól,
eljön a Szent Kenet, eljön az Atyától.
Galamb formájában, hisz a békét hirdeti,
mely ha rád száll, lelked békével illeti.
Megtalálod akkor a te Mennyországod,
mely belül van és kívül, s te a szívedbe zárod.
Ott élhetsz akkor, hova Ő is költözött,
a Krisztus, a Messiás, ki Fehérbe öltözött.
Ki testvéred neked Lélek szerint,
ki ha tévedsz, jóságával megint.
Ha Őt lelki szemeiddel egyszer meglátod,
gyertyát gyújt benned, s Lőn világosságod.
Ez a fény kísérjen mindig utadon,
ez legyen neked a jutalmad, s vigaszod.
Hagyjad a tékozló életet hátra,
s igyekezz haza Atyád Házába!
Hol nincs gonosz, nincs halál, csak Örökös Boldogság,
hol minden Jó elnyeri, méltón a Jutalmát.
Békesség mindenkinek!
|
| |
|
[válaszok erre: #113]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 111. Elküldve:
2008-12-25 08:21:44 |
[121.] |
http://www.agape.epk.hu/node/527
|
| |
|
|
[előzmény: (110) Topi-50, 2008-11-24 11:18:32]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 168. Elküldve:
2008-12-08 09:14:18 |
[122.] |
Ha nem tudod
Ha nem tudod, hogy hol jársz,
S túl távol van az otthonod,
Ha beteg vagy és lázas,
De nem találod orvosod.
Ha a tested börtön,
Melynek te rabja vagy,
Ha szíved bár üzemel,
De levegőd nem marad.
Ha nem nézed szívesen
A világ hóbortjait,
Ha nem tudod az ember,
Miért bántja társait.
Akkor hallgass a szívedre!
Mert ő ott lakik tebenned,
S ha megkéred, hogy segítsen,
Ő bizton segít teneked.
Vigasztaljon az a tudat:
Asszony nem szül bűntelen,
Egyszer történt ilyen csoda,
A helység neve: betlehem.
A fiúra később aztán,
Rászállt isten lelke,
S ő megmutatta nékünk azt, hogy
Mi vajon a terve.
Ha ezt az utat járod,
Nincsen többé távolság!
Ha ezt az utat követed,
Nincs töményebb orvosság.
Ha tested lesz a templomod,
Nem leszel rab többé,
S ha a tested egyszer meghal,
Élni fogsz örökké.
Elfogadod akkor
A világ összes baját,
S tudni fogod azt, hogy
Ki is a te atyád.
Meddig élsz - vagy örök élet?
Melyik tetszik jobban?
Kérdezd hát a lelkedet,
Ő jártas e titokban.
|
| |
|
|
[előzmény: (167) Árvai Emil, 2008-12-08 06:31:57]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 108. Elküldve:
2008-11-18 09:59:11 |
[123.] |
Szia Howard Moon!
Köszönöm a válaszodat, nagyon örültem neki.
Azért egy bestsellertől még messze áll, de a mondanivalóját tekintve talán még fontosabb is annál. Legalább is számomra, és nagyon remélem, hogy ahogyan te is írtad, ha egy gyümölcsöt segít megérlelni, akkor már megérte.
Azon gondolataim egyikével köszönnék el vers formájában, amelyek segítettek ezekre a dolgokra ráébrednem:
Nem félek!
Tudom, hogy szeretsz engem,
Tudom, mert nevetsz rám,
Tudom, hogy vezetsz engem,
Tudom, mert értem már;
Hogy mért jó itt a rossznak;
Mert nem látja még Lelkedet,
S hogy mért rossz most a jónak;
Hogy megízlelje Szellemed.
Amikor azt hittem bántasz,
Kihúztál a mocsokból.
Mikor azt hiszem, hogy vádolsz,
Megmentesz a pokoltól.
Mert ha nem botoztál volna,
Bizony még nem ismernélek.
S ha nem ismertelek volna meg,
Mitől lenne szép az élet?
Taníts mindig tovább Uram,
Nem számít az, hogy teszed.
Izzó vas vagy tüzes pokol,
Nem bántja már lelkemet.
Gyarló testem gyenge néha,
Bocsáss ezért meg nekem,
S én továbbviszem keresztemet,
Amíg Te ezt engeded.
Békesség neked:
nemthomi
|
| |
|
|
[előzmény: (106) Howard Moon, 2008-11-17 22:00:22]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 105. Elküldve:
2008-11-02 08:12:38 |
[124.] |
Üdvözlök mindenkit!
Most, hogy a végére értünk az irományomnak, szívesen venném, ha akik olvastátok, pár szót mondanátok róla. Milyen volt, tetszett e, érdemes volt e elolvasni, illetve segített e valamiben?
A kritikát is megköszönöm, tehát ha gondoljátok, ne fogjátok vissza magatokat.
Minden jót kívánok nektek.
Üdv:
nemthomi
|
| |
|
[válaszok erre: #106 #107]
|
[előzmény: (104) nemthomi, 2008-11-01 05:12:39]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 104. Elküldve:
2008-11-01 05:12:39 |
[125.] |
Befejezés:
Kedves olvasó. Megpróbáltam úgy leírni a gondolataimat, hogy azok mindenki számára érthetőek legyenek. Visszaolvasva magam is látom, hogy talán nem mindig sikerült teljesen átadnom azt, amire valójában gondoltam. Kérlek benneteket, nézzétek ezt el nekem, hiszen azért majd minden dologra találtunk magyarázatot, ami talán közelebb is vitt benneteket a megértéshez. Hiába is próbálkoznék érthetőbben fogalmazni, egyszerűen lehetetlen számomra a Lélek Nyelvét, érthetőbb emberi nyelvre lefordítani. De ezt nem bánom, hiszen az Úr Akaratát mindig, és minden körülmények között el kell fogadnunk. Ezzel csak arra akarok utalni, hogyha az Atya azt Akarta volna, hogy jobban meg legyen fogalmazva, akkor bizonyára nem velem Íratja meg ezt az írást. Másrészt, ha mindent elmondtam volna, amit hallani szeretnétek, akkor mi dolga lenne a ti Szabad Akaratotoknak?! Minden esetre én azért megpróbáltam a legjobb tudásom szerint közölni a gondolataimat, próbáltam az írásom elején még kevésbé, aztán fokozatosan rátérni azokra a dolgokra, amelyek megértetik velünk a Biblia Mondanivalóját. Ne higgyétek, hogy ez a teljes megfejtés, hiszen már az előbbiekben is utaltam arra, hogy azt, talán soha nem tudjuk megérteni. A lényeg szerintem mégis az, hogy legalább megpróbáljuk. Azt tanácsolom nektek ezek után, hogyha tetszett amit írtam, ne röstelljétek elővenni Bibliáitokat, és ha eddig nem tettétek, akkor mostantól próbáljátok meg így Olvasni, és Értelmezni. Higgyétek el, hogy hasznotokra fog válni, mert szerintem, valahogy így kellene olvasnia, értelmeznie minden embernek, ezt a Szent Könyvet. Talán, sokatokat közelebb vitt a megoldáshoz, legalább is remélem. Vagy ha mégsem, akkor talán kezdetnek, “nyitásnak”, egy “pohár víznek” elég lesz. Ha tetszett, ne adjátok fel a keresést. Rá fogtok jönni, hogy amikor úgy érzitek, hogy befejeztétek, akkor tudatosul csak bennetek igazán, hogy mennyi mindent nem tudtok még. Rá fogtok jönni, hogy amikor megértitek végre, hogy a Példabeszédek valójában miről is szólnak, az csak a kezdete lehet annak a felismerésnek, amit meg kell értenie minden embernek. Rá fogtok jönni, hogy amit én eddig magyaráztam, az csak a kezdetek – kezdete, és amikor ezeket megértitek, akkor fogjátok csak igazán elhinni, hogy az Úr, nem csak a Szellemi Világot Teremtette, hanem az Anyagit is. Mert az én írásomnak, nem az volt a lényege, NEM AZ VOLT A CÉLJA, hogy bebizonyítsam nektek, hogy az Úr csak a Szellemünket Teremtette, hanem az, hogy megértsétek az ALFÁT, ami a test, és az OMEGÁT, ami a Lelkünk Beteljesülése! Hiszen testben, csak azért születtünk meg, hogy meg tudjunk majd Születni Lélekben is!
Higgyétek el, hogy minden ember élete bele van írva ebbe a Szent Könyvbe. Nincs kivétel! Olyan ember, olyan Lélek még nem született ezen a Teremtett világon, akin ezek a Szavak, ne segítettek volna, vagy ne segítenének, ha ő ezt valóban kéri az Úrtól. Forduljunk hát egy kicsit befelé, nézzünk körül odabenn is. A világot, már úgy is láttuk ezerszer. Rá kell jönnünk végre, hogy nincs haszna annak, ami nem a Lelkünk Üdvét szolgálja. Rá kell jönnünk, hogy aki testben akar gyógyulni, az Lélekben meghal! Viszont, aki Lélekben akar gyógyulni, az bár test szerint meghalhat, de Lélek szerint SOHA! Ez, az Isten Igéje. Mert, csak Isten Fiai juthatnak vissza oda, ahonnét egyszer eljöttek!
Ezért kell a Lelkünket úgy kezelnünk, mint Jézus Krisztust. Mert, ahogyan Jézus megváltotta a bűneinket, úgy váltja meg a mi Lelkünk is a testünk bűneit Isten előtt. Úgy feszíti magát keresztre a mi Lelkünk is, mint Jézus, amikor levetkőzi magáról ezt a világot, amikor elutasítja a testünk gyarlóságát, amikor megtisztulva végre kiérdemli a Helyet az Atya Jobbján.
Hát fogadjuk el a mi Lelkünket Messiásnak, hiszen ha a testünk nem kapott volna egy ilyen Csodálatos Testrészt, akkor soha nem juthatott volna el egyetlen Lélek sem a Mennyországba! Ezért írja a Biblia rejtett nyelven a Törvényeit, mert azokat, csak a mi Lelki füleink hallhatják, és csak a mi Lelki szemeink láthatják, mert a mi Lelkünkhöz Szólnak. Így van ez jól, mert az Úr, ezt így Rendelte el. Aki ezt megérti, megmenekül, aki nem, mert nem érdekli, az elpusztul. Ha valaki azt mondja majd nektek, hogy ez, csak egy teória, figyelmezzetek a Lelketekre, majd Ő megmondja nektek az Igazságot. Mert mindannyiunk Lelke, közös Atyától származik, hát nem is lehet köztünk olyan sok a különbség, hanem csak az ördögeink számában térhetünk el egymástól. Azon pedig, “könnyen” változtathatunk. Akik pedig továbbra is kételkednek, de kereszténynek tartják magukat, azok hurcolják csak a vállukon a világi faragott fakeresztjeiket, kínlódjanak csak nyugodtan tovább nem létező problémáikkal. Mert aki azt a kevés áldozatot nem képes meghozni Önmagáért, hogy elolvassa és meg akarja érteni a Bibliát és általa Istent, arra az Úr sem lesz kíváncsi Odaát! Hiszen az, aki a Lelkét elhanyagolja, Isten Fiának fordít hátat. Aki nem fogadja el Jézust, az nem hisz a saját Lelkének Létezésében. Aki pedig ebben nem hisz, az hogy megy fel a Mennyországba? Mi lesz az ilyen emberrel a halála után? Hova fog kerülni? Ugyan ez a büntetés vár azokra is, aki félremagyarázzák, meghamisítják a Törvényt! Vigyázzatok, mert ez nem csak a farizeusok, és az írástudók bűne! Nem csak az övék, hanem közülünk is akadnak jócskán, akik meghamisítják azokat. Hiszen egy keresztény fegyverrel a kezében áruló! Vagy talán nem?!
Az, a magát kereszténynek valló ember, aki acsarkodik embertársaival, aki minden alkalmat megragad a veszekedésre, pletykára, aki ítélkezik, rombol, politizál, és álnok módjára embereket csap be Isten nevében, az ugyan olyan farizeus, mint az Írásban szereplők. Vigyázzunk hát a Lelkünkre! Ne engedjük meg ördögeinknek, hogy afelett uralkodjanak, amihez semmi közük nincsen. Ne engedjük meg, és rá fogunk jönni, hogy nincs hatalma felettünk, egyikőjüknek sem. Hiszen, ha értjük már, amit a Szent Könyv sugall felénk, akkor megérkezett hozzánk, amit Jézus Krisztus Ígért meg nekünk: a VÍGASZTALÓ.
Mert, aki egyszer ezekbe a mélységekbe, pontosabban magasságokba eljut, annak a Lelke végre érezhetően megnyugszik. Mitől is nyugszik meg valaki, ha nem attól, hogy megvigasztalják? Akkor miért várjuk a Vígasztaló eljövetelét, sokan mégis testben? Miért ragaszkodunk olyan görcsösen ehhez a világhoz, amikor a Lelkünk Megismerése, Üdvösséget hozhatna a számunkra? Hol marad a Hitünk?!
Rágjuk meg magunkban sokszor azokat a kérdéseket, amelyeket a Biblia tesz fel nekünk! Válaszoljunk rá, teljes szívünkből, és nézzük meg, hogy mire jutottunk. Higgyétek el, a megtérés csodálatos dolog. Ami azután jön, még csodálatosabb. Nekünk embereknek pedig, fel kell ismernünk végre, hogy a Lelkünk a mi Megváltónk! Csak a Lelkünk válthatja meg a mi Szabadságunkat!
Hiszen a Messiás, Betlehemben születik. Betlehem pedig azt jelenti, hogy: A Kenyér Háza. Nos, amikor Jézus Megtörte a Kenyeret, akkor a Lelkét árasztotta ránk. Tehát, nevezzük el a mi Templomunkat, Betlehemnek, hogy a mi Lelkünk, azaz a mi Kenyerünk is Megszülethessen, Megtörethessen, Kiáradhasson, és Megvigasztalódhasson!
Aztán, amikor a mi Jézusunk / Lelkünk / Ígéretéhez híven, felmegy a Mennyországba, hogy helyet foglaljon az Atya Jobbján, akkor leszünk csak igazán boldogok, a teljes Tudás birtokában. Onnan Fentről, minden szebb lesz, és már csak nevetni fogunk azokon a dolgokon, amelyeket idelent kénytelenek voltunk elviselni:
AZÉRT CSEND, SZÍVEM! ENGEDD MÚLNI A FÖLDI MÚLÓ ÉLETET!
MAJD A FÉNYBEN LÁTNI, ÁMULNI KEZDESZ: MINDIG JÓL VEZETETT!
HA A LEGDRÁGÁBBAT KÍVÁNJA, A LEGSÖTÉTEBB ÉJEN ÁT
MENEKÜLJ A BIZONYSÁGBA, HOGY ISTEN SOSEM EJT HIBÁT.
ÁMEN.
Utóirat:
Ha úgy érzed, hogy tetszett amit olvastál, add tovább bárkinek, akiről úgy hiszed, hogy érdekelheti. Ha megkérdezi tőled, hogy kitől kaptad, csak feleld rá azt nyugodtan, hogy: valakitől, aki azt akarja, hogy Boldog Légy. Valakitől, aki olyan, mint te magad. Valakitől, aki olyan, mint bármelyikünk, de olyan akar lenni, mint Jézus Krisztus.
És ha az, akinek ajánlod ezt az írást, megbotránkozik ezen, mond csak el neki nyugodtan, hogy:
Jézust, azaz a Messiást sem azok Feszítették Keresztre, akik Hittek Benne, hanem azok, akiket MEGBOTRÁNKOZTATOTT.
Akik pedig megbotránkoznak azon, amin Javítani is lehetne, azok nem a Krisztusi Utat Járják.
Ezt én ki merem mondani, mert ezzel nem ítélek, de talán közelebb vihetek valakit Istenhez.
Mert nem akkor feszítjük meg a Lelkünket, ha bemegyünk a vámszedők barlangjába, hanem akkor, ha úgy akarunk élni, ahogyan ezt ők teszik!!!
Vége.
|
| |
|
[válaszok erre: #105]
|
[előzmény: (103) nemthomi, 2008-10-31 05:08:46]
|
|
| Haladó |
|
|
