| Találatok száma: 226 üzenet |
|
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
199.  Elküldve:
2009-05-16 10:52:00 |
[76.] |
Ezért is nevezem ezt a hajszálat Jézus Krisztusnak. És mindegy, hogy a te fejeden találom, vagy abban a kávéban amivel megkínálsz engem, a lényeg az, hogy Ő ott van minden fűszálban, minden fában, kőben, vízben, levegőben... Mert bármely alak felöltésére képes. Mondhatni az utcán hever, csak le kell érte hajolni.
|
| |
|
[válaszok erre: #200]
|
[előzmény: (198) Howard Moon, 2009-05-16 10:39:38]
|
|
Haladó  |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 197. Elküldve:
2009-05-16 10:15:59 |
[77.] |
Ez így van. De akkor nem hiúság vigyázni az egy orrunkra, egy középsőnkre, egy szívünkre... is? Válthat ki hiúságot egy szál haj az emberből? Mi van, ha úgy gondolunk inkább rá, mint az utolsó szalmaszálra, amibe kapaszkodhatunk, miután a többit már sikeresen elkótyavetéltük?
|
| |
|
[válaszok erre: #198]
|
[előzmény: (195) Howard Moon, 2009-05-16 10:04:47]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 194. Elküldve:
2009-05-16 10:03:30 |
[78.] |
Vagy ehhez:
"A napfényben lebegő porszem ábrázatából is igaz bölcsességre találhatsz, mert ugyanaz az erő tartja fenn, mint az égen a napot, a holdat és a csillagokat"
/Lorber Jakab/
Egy kis tükör által:
A kávéban úszkáló hajszál áb.....
|
| |
|
[válaszok erre: #196]
|
[előzmény: (193) nemthomi, 2009-05-16 09:24:27]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 193. Elküldve:
2009-05-16 09:24:27 |
[79.] |
Értem . És ahhoz a megközelítéshez mit szólsz, hogy amíg a kávéból kiszedik, hogy megihassák, addig a fejen lévő elárvult hajszálra nagyon vigyáznak? Ki tudja? Hátha valami csoda folytán megszaporodik.
Egyébként Howar(d) You?
|
| |
|
[válaszok erre: #194 #195]
|
[előzmény: (192) Howard Moon, 2009-05-16 09:13:08]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 191. Elküldve:
2009-05-15 21:13:26 |
[80.] |
És, mi a tanulság ebben a történetben?
|
| |
|
[válaszok erre: #192]
|
[előzmény: (190) Howard Moon, 2009-05-15 19:07:54]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 187. Elküldve:
2009-05-14 19:53:54 |
[82.] |
Ezt vehetem biccentésnek tőled? Mert akkor már nem íródott hiába.
|
| |
|
[válaszok erre: #188]
|
[előzmény: (186) Howard Moon, 2009-05-14 19:37:54]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 185. Elküldve:
2009-05-14 17:13:22 |
[83.] |
A gondolat ereje.
Az utóbbi időben, nagyon sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Megpróbálom megosztani veletek, hogy mire is jutottam:
A szomszédba nemrég bemásoltam egy verset, amit most ide is berakok kis változtatással, ugyanis e köré a téma köré szeretném felépíteni a mondandómat:
A gondolat ereje.
A szó a gondolat öltözéke,
Ha felhangzik, érti az emberek nemzedéke.
A fül az a kiskapu, melyen ha bebocsátják,
A szívükben megpihen, s leveszi ruháját.
Amikor ismét meztelen, munkába áll nesztelen,
S ha elég tiszta a gondolat, elűzi a gondokat.
Hát legyen minden gondolatnak fehér a palástja,
Hogy aki beengedi, biztosan meglássa.
Meglássa azt, amit eddig csak sejtett,
Hogy szívében lakik az Isteni Gyermek.
Nos, a nagy mesterek tanítását követve, eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy el kellett döntenem magamban, hogy én vagyok a fontosabb, vagy az "egész". Nagy dilemma volt, mert az egóm mindent elkövetett ennek megakadályozására. Ráadásul tette ezt, számomra szinte észrevétlenül. Valahogy mindig úrrá lett rajtam az önirányultság. De hála Istennek sok olyan írás akadt a kezembe, amelyek egybehangzóan, és kristálytisztán rávilágítottak ennek a kérdésnek a mibenlétére. Hát igen, az egész sokkal fontosabb, mert az minden testvérem életéről szól, és nem csak az enyémről. Mivel pedig én egy vagyok velük, azaz veletek, így ebbe én is beletartozom, de már egyenrangúként. Ezt a leckét nagyon meg kellett tanulnom, mert bár mindig azt hittem, hogy jó ember vagyok, azért sokszor tettem tanúbizonyságot ennek ellenkezőjéről, miközben teljes bizonyossággal voltam az igazam felől. Az önzés nagyon rejtett csapda, és könnyen belesétálhat az ember, ha nem nézi meg jól, hogy hova lép. Ez nem feltétlenül abban nyilvánul meg, hogy adakozom-e vagy sem, segítek-e vagy sem, hanem abban, és talán főleg abban, hogy ezt milyen formában teszem. Ami a legbosszantóbb ebben a dologban, hogy most, amikor már tudatosan akarom leküzdeni ezt a terhet, még mindig nem sikerül reflexé formálnom magamban. Ezalatt azt értem, hogy bizonyos élethelyzetekben még mindig becsapom magam, mert előbb ébred az egóm, mint a tudatom, amely az Urat keresi. Mondhatnám, az egyik gyermekem még nem alszik teljesen, a másik meg még nem ébredt fel. Amelyik előbb riad, az eszik az életemből. Na, most érkeztem el tulajdonképpen a gondolatok szerepéhez.
Az általam olvasott írások mindegyike nagy szerepet tulajdonít ennek az életformának. Hogy miért mondom életformának? Azért mert születik, változik, érik, és elpusztul, akárcsak mi emberek. De, ahogyan mi sem törlődünk ki véglegesen a létezők sorából, úgy a gondolataink is tovább élhetnek másokban. Sőt, nemhogy csak továbbélhetnek, hanem újjá is születhetnek és gyarapodhatnak is általuk. Amikor ez a fajta gondolkozás megérett bennem, akkor az addig kialakult világképem is megváltozott. Az asztrális, vagy a spirituális világról most nem beszélnék, mert elég csekély tudásanyaggal rendelkezem a témát illetően, és valószínű, hogy sok butaságot hordanék össze, amit aztán később megbánnék. Ráadásul most, hogy szavak formájában szélnek eresztem a gondolataimat, olyanok is meghallhatnák, akik esetleg félreértelmezve egy nagyon rossz irányba indulnának el emiatt. Ez ugyebár egy téves húzás lenne a részemről, mert ezt a fajta viselkedést, az ego generálja. Hogy miért? Azért mert még nem tudtam magamban szavakká gyúrni, méghozzá olyan szavakká, amelyek fehér palástban, azaz teljesen megtisztulva hagyhatják el az elmémet, levizsgáztatva és megfürdetve minden általam ismert Törvény kereszttűzében. Ha pedig ezt megtenném, akkor nem a gondolatébresztés lenne az indíttatásom, hanem a magam tudása iránt érzett büszkeségem fitogtatása. Tanítani akarás, vagy esetleg gondolati kényszer alkalmazása. Na, ez már nincs bennem, illetve ő lenne az, akit már lefektettem. Meghagyom ezt a dolgot a televíziónak meg a rádiónak, a reklámoknak és a politikának…
Szóval a gondolat születik, érik, utazik, dolgozik, kicsapong, alszik, haragos, jókedvű… Mintha ő maga lenne az ember nem? De vajon nem lehet-e ez valóság? Hiszen a gondolataink által cselekszünk, élünk, beszélünk. Ezen nagyon sokat meditáltam, őrlődtem, gondolkodtam, kinek melyik fogalom tetszik jobban, mire a kérdést egyáltalán feltehettem magamnak. És ez az, amit valójában fontosnak tartok. Mert ha nem hagytam volna ezt a gyümölcsöt megérni magamban, hanem egyből szavakba öntöttem volna, akkor most valószínű nem törhetném a fejem azon, hogy vajon hogyan is fogalmazzam meg ezt a sok mondatot, mert nem lett volna ennyi tapasztalatom ebből kifolyólag. Mondhatni adtam volna gyümölcsöt, de csak zölden és éretlenül, ami talán senki érdeklődését nem vonja maga után. Úgy is fogalmazhatnék, hogy olyan a jó gondolat, függetlenül attól, hogy kitől érkezik, mint a kondenzátor üzemelése. Elnézést a villanyszerelőktől, ha most esetleg butaságot mondok. Ahogy a kondenzátorban felgyűlik a feszültség és kisül, megvilágítja az izzót. De ha nem hagyjuk ennek a kondinak, hogy megfelelő mennyiségű áramot szedjen össze magában, akkor csak egy picike szikrára lesz képes. Ha viszont elég időt hagyunk neki a feltöltődésre, akkor képes újra és újra kisülni, és ha mondjuk ez egy index lámpát üzemeltet, akkor folyamatosan jelezni a forgalomban résztvevők számára az üzemeltetőjének szándékát. Az én kondim most ért el az első kisüléshez ebben a témában, és remélem, hogy ezt majd ti is így látjátok. De ez csak az első, és ismét fel kell majd töltődnöm, hogy kisülések sokaságával célba érkezhessem egyszer, vagy legalább is túljussak egy kanyaron. Mert a cél még nagyon messze van sajnos, és én ezt tudom. Na, akkor most megpróbálok tovább villogni:)
Ismétlem, ezek az én gondolataim, és nem feltétlenül igazságok. Aki-ahogy látja az értelmüket, úgy próbálja meg elfogadni azokat. Ki tudja, talán egyszer még hasznukat lehet venni. Na, nem a villanyszerelésre gondolok, azt légyszi ne ez alapján kíséreljétek meg tanulmányozni:)
Szóval tételezzük fel, hogy a gondolataink, vagy inkább azt mondom, hogy a tudatunk az, ami a lelkünkkel harmonikusan működve képes megkülönböztetni bennünket-embereket egyéb élőlényektől. Szerintem ez nagyon is elfogadható gondolat. Amit mi emberek tudunk, az az, hogy a testünk egyszer meghal, amit pedig sejtünk, az az, hogy valamilyen formában azért tovább élünk. Nevezhetjük ezt feltámadásnak, vagy reinkarnációnak, vagy bármi másnak, az én értelmezésemben ez egy, és ugyanaz. Ha megengeditek a továbbiakban is eszerint folytatnám. Most maradnék az újjászületésnél, ezt is a gondolati síkkal érzékeltetve, hiszen a gondolataim érése folyamán keletkeznek az érzéseim, cselekedeteim, és egyáltalán, az vagyok, mondjuk sokszor, amit gondolok. Ha pedig testem nélkül élek tovább, akkor valami ilyesminek kell belőlem megmaradnia, már ha szabad ezt így mondanom. Tehát újjászületés:
Ha az vagyok, amilyenek a gondolataim, akkor én a születésemtől számítva, nagyon sokszor születtem már újjá. Hurrá! Bármely rossz tulajdonságom, amit levetkőztem, hátrahagyott valamit, amit most nevezzünk óembernek. Újjászülettem, amikor elhatároztam, hogy többé nem káromkodok, és ezt meg is valósítottam természetesen. Újjászülettem, amikor sikerült magamat lecsillapítanom, és a haragot mint olyat, kiirtanom magamból. Amikor leszoktam a húsevésről, vagy letettem a pénzhajhászás áldástalan szorongatásáról, vagy amikor a Bibliai példabeszédek bármelyikét megértettem, és alkalmazni tudtam az életemben... Rengetegszer születtem tehát újjá, már ebben az életemben, és ha számításba veszem, hogy egy másik úton járva ezeket a lépéseket mind kihagyhattam volna, és élhetném most is a céltalan, bár akkor még nagyon is értelmesnek vélt életemet, akkor bizony nagyon el tudok szörnyülködni magamban. Mert példának okáért vegyük csak górcső alá a Buddhista értelmezést. Természetesen csak annyira, amennyire én ebbe belelátok, vagy egyáltalán beleláthatok. Ha mindannyiszor újra és újra meg kellene születnem testben, hogy egy-egy rossztulajdonságomat levetkőzzem, hogy egy lépcsőfokkal feljebb léphessek, akkor talán soha az életbe nem érhetnék el oda, ahová annyira vágyom. Legalább is, belátható időn belül. És, ha még azt is számításba veszem, hogy egyes rosszul sikerült életeimben a karmám úgy meggyengülhet, hogy mondjuk, csak egy alacsonyabb létformában születhetnék újjá, mondjuk csak, mint egy ásványi anyag, akkor még elkeserítőbb a helyzet. Én ezt nem akarom, és miközben ezt kimondtam, arra gondoltam, hogy természetesen csak nem szeretném, mert ehhez a hatalomhoz képest az én akaratom, csak egy rozzant gyertya pislákolása. Szóval én inkább elkövetek mindent, hogy még ebben az életemben sikerülhessen ha lehetséges az ellobbanásom, a Nirvánám, vagy a Mennyországba jutásom. Ez a három fogalom nekem szintén azonos és ugyanazt jelenti. És nem is tartom egészségesnek, amikor külön lapon emlegetik őket, mert az viszályságot szül csak ember és ember, vallás és vallás, vagy ország és ország között. Nem tudom elképzelni, hogy ezt bármelyik Nagy Testvérünk helyeselné. Az én hitértelmezésembe ez nem fér bele, és kérem bocsássa meg nekem ezt az, aki esetleg másképpen látja. Mint mondtam, ezek az én gondolataim és érzéseim, amiért a felelősséget is nekem kell majd vállalnom, ha ezek tévesek.
Na, látom sikerült egy kicsit elkanyarodnom, de akkor most visszatérek az újjászületéshez, és a gondolatok tisztaságához. A fehér palást a versben, az a gondolati öltözék, ami a tőlünk telhető legtisztább érzések szimbolikája. Ez maga Buddha, Jézus, Krisna, vagy Mohamed... tanítása irányába tett lépések színe. Ez a tisztaság maga. Ami annyit tesz, hogyha én a tőlem telhető legjobb tudásom és legtisztább érzéseim szerint élek, cselekszem és beszélek, akkor a gondolataimmal és szavaimmal nem bánthatok senkit, mert hiszen azokat Istentől érkezőnek tartom, és a békesség és a minden élő iránti szeretetem fűti. Aki ezt megérti, az e szavakat levetkőztetve, saját gondolatai segítségével tovább építgetheti azt a fonalat, és ha ezt nála is a tisztasága vezérli, nem pedig az egója, akkor bizonyosra vehető az javulás. Innentől kezdve már csak egy lépés, hogy ő maga is tovább adja, és a világban egyszer csak ezek az ártatlan, és békességre törekvő gondolatok lesznek az elterjedtek. Ezt a fajta tanulási módszert alkalmazom én már jó ideje, azért is merek erről ilyen nyíltan beszélni, mert nekem rengeteget segítettek. És miután kialakult bennem az a fajtaszelektáló képesség, ami képes megkülönböztetni a jót a rossztól, arra is rájöttem, hogy a rossz, mint olyan, tulajdonképpen nem is létezik. Vagy ha valamilyen formában igen, az könnyedén legyőzhető, méghozzá úgy, hogy a gyökerét magamban keresem meg. Elmondom, hogy mire gondolok:
Van, hogy valami nem tetszik az embertársam beszédjében, cselekedeteiben, hitében. Az első reakció az normál esetben, hogy ezt szóvá teszem. Aztán megpróbálom ráébreszteni a hibájára, vagy éppen meggyőzni, hogy az, amit tesz, vagy tett, miért is nem helyes. Szóval turkálok a szemében, hogy azt a pici szálkát, amit én látok ő meg nem, kipöcköljem onnan. Naná, hogy nem tetszik neki. Ugyan ki szereti, amikor a szemében turkálnak? Van is erre egy szép példabeszéd a Bibliában. Azt hiszem, nem kell beidéznem, úgy kezdődik, hogy: Képmutató...! És itt jön képbe a gondolat, ami nem érett, és nem megfontolt. Ugyanis egyik tanítómester sem azt mondja, hogy menj, és gyógyíts, hanem azt, hogy gyógyulj meg teljesen, hogy aztán képes legyél a gyógyításra. Na de ki a gyógyult? Én biztos nem, hiszen nap, mint nap szembesülök a hibáimmal, amik gyógyításra várnak. Akkor mit is akarok én? Na, most jól letolom magam, de nem baj, mert ezek szerint megérdemlem. Először is csak azért látom meg másban a hibát, mert lusta, vagy gyáva vagyok ahhoz, hogy azt magamban meglássam. Pedig biztos, hogy ugyanaz a hiba meg van bennem is, még ha nem is abban a formában, vagy méretben, de ott van. Lehet, hogy csak félelem formájában, hogy ezt én is elkövethetem, vagy esetleg elkövettem valamikor, minden esetre éppen elég ereje van ahhoz, hogy az egóval karöltve elterelje a figyelmemet arról, hogy mi is lenne a helyes magatartás ebben a bizonyos esetben. Ha pedig ez nem jut el a tudatomig, akkor tovább birizgálom a másik szálkáját, amíg ő is el nem kezdi keresgélni az enyémet a saját védelme érdekében. És garantált a sikere, mármint, hogy megtalálja, hiszen ugyan olyan, mint én és neki is a másik szálkája a szembetűnőbb. Már kész is a perpatvar, és a vitatkozás előtérbe ereszti az egót mind a két részről. Innentől kezdve már sejthető a végkimenet, de hogy Istennek akkor már vajmi kevés szerep jut a mi önfeláldozó segítségnyújtásunkban egymás iránt, az szinte bizonyos. Hiszen magunkat védve, hirtelen két igazságot is találunk az Egy helyett. Mindezt az éretlen, a bölcstelen, és a meggyógyítatlan gondolataink miatt, amik mi magunk vagyunk ugyebár.
Na de akkor mi lenne a helyes magatartás? Ha már mindenképpen késztetést érzek arra, hogy segítsek, akkor először a magam portáján kell söprögetnem. Egészen addig, amíg az nem lesz teljesen tiszta. Azaz tiszta gondolatokat kell szülni, amelyek aztán megfontolt szavakhoz, és főleg makulátlan cselekedetekhez vezetnek. Egyszóval, elég először csak jó példát mutatnom, mert ha erre képes leszek, akkor a figyelmet is fel tudom kelteni a gondolataimra, amelyek aztán valóban segíthetnek másokon, hiszen az Egy Igazságot hirdetik. Ha van is olyan ember a világon, aki mindenkit legyőz és nincs nála se szebb, se jobb, se szerencsésebb, ha végig is szalad a világon és minden nehézséget leigáz és leküzd, akkor is ott van még számára saját maga. Ez pedig a legnehezebb ellenfél, mert legalább olyan erős, mint ő. Sőt!
A legérdekesebb része ennek a harcnak pedig az lesz, hogy amikor végre sikerül saját magát legyőznie, akkor fog rájönni, hogy ezzel kellett volna kezdenie, és akkor az a sok értelmetlen harc és vívódás szükségtelen lett volna. És ehhez szerintem csak az szükségeltetik, hogy a gondolatainkat állandóan megvizsgálva, csak akkor engedjük szabadjára, amikor azok már valóban életképesek az Úr szemében.
A mostani ismereteim szerint, ez minden vallás és tanítás alappillére. Mégis mi emberek ezt a létrát hagyjuk ki, hogy aztán azon mérgelődjünk, hogy nem bírunk felkapaszkodni az első lépcsőfokra, ami a legfontosabb, és talán egyben a legnehezebb is. Legalább is addig biztos, amíg a második nem okoz fejtörést.
Összefoglalva a gondolataimat. A Biblia azt mondja, hogy sokasodjunk, és szaporodjunk a Törvény betartása által. Nyilván nem valami orgiára gondol e szavak mögött, hanem a gondolataink és érzéseink rendbetételére. Ami szerintem annyit tesz, hogy a gondolataink, a tudatunk, azaz a szellemünk és a lelkünk házassága révén születő gyermekeink által jobbak, szebbek és tisztábbak lehessünk Isten szemében. Mert azzá válunk, amivé a gondolataink teremtenek minket, és minden újjászületett és megérett gondolat ismét frigyre léphet a bennünk élő Isten darabkával, ami mind jobb és jobb formát eredményez majd számunkra. Ezáltal, minden újjászületéssel csak magunknak teszünk jót, mert közelebb juthatunk Hozzá általuk, egészen addig, amíg majd egyszer csak egyesülhetünk Vele. Mindezeket tudati síkról elindítva, hiszen a magból lesz a gyümölcs.
Még sok mindent tudnék írni, de szerintem most ennyi is elég lesz. Ez most kikívánkozott, és nagyon jó érzés volt megosztani veletek. Egy kicsit most megkönnyebbültem, és maradva a kondinál, jobb kisütni néha, mint hagyni, hogy felrobbanjon:)
Békesség mindenkinek:
nt.
|
| |
|
[válaszok erre: #186]
|
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 184. Elküldve:
2009-05-12 21:41:51 |
[84.] |
Na ez aztán bor volt a javából. Én még ilyet nem is ittam. Köszönöm a tippet Mr. Howard.
|
| |
|
|
[előzmény: (183) nemthomi, 2009-05-12 18:51:18]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 183. Elküldve:
2009-05-12 18:51:18 |
[85.] |
Ha nem működne, akkor: 1. Rámajána VI. - A háború könyve Próbáljátok ezzel a címmel, és megtaláljátok Gadzsát.
|
| |
|
[válaszok erre: #184]
|
[előzmény: (182) nemthomi, 2009-05-12 18:41:09]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 182. Elküldve:
2009-05-12 18:41:09 |
[86.] |
Szót fogadtam, most kortyolgatom a gadzsát. Egész jó, bár még nem értem a végére. Olyan az ereje mint az elefánté. Javaslom, akinek van kedve, kóstolja meg itt: http://www.ahimsa.hu/index.php?option=com_content&;task=view&id=25&Itemid=36
|
| |
|
[válaszok erre: #183]
|
[előzmény: (180) Howard Moon, 2009-05-12 17:39:10]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 181. Elküldve:
2009-05-12 17:50:09 |
[87.] |
Csak egy sima teszem a dolgom, és mégis szaporodikról van szó. Nem vagyok lusta, csak derekasan fájok jó ideje, és ez nagyban megkönnyíti a felhalmozódást. De aggodalomra semmi ok, mert nem érzem ezt mázsás tehernek, és ha végképp elfáradok, hát olvasok valami szépet. A munka úgy is megvár.
Egyébként a Tescóshoz már öregecske a gyomrom, jobban szeretem azt a bort, ami szőlőből készül, és nem okoz zavarokat a biológiai testemben.
|
| |
|
|
[előzmény: (180) Howard Moon, 2009-05-12 17:39:10]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 177. Elküldve:
2009-05-12 17:13:28 |
[88.] |
Na ja. Munka az van, mellbimbóim is, és a Bibliából tanultak alapján a vöröset szeretem. Mármint a borból. Van mértékem is, szerintem szolíd, de azt tegnap éppen nem találtam meg, a magam iránt érzett túlzott sajnálatom következtében. Meg is lett az eredménye.  Még akkor is kettős látásom volt, amikor az egyik szememet becsuktam, így nem tudtam eldönteni, hogy melyik billentyűzet az igazi. De Hál' Istennek könnyen regenerálódom, mert vékony a bőröm, és könnyen elpárolog a felesleg.
Röviden ennyit magamról. Remélem nem döntöttem romba a rólam kialakult képet senkiben. Ha igen, és az egy szép kép volt, akkor majd igyekszem helyrehozni. 
|
| |
|
[válaszok erre: #178 #180]
|
[előzmény: (176) Howard Moon, 2009-05-12 16:48:42]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 175. Elküldve:
2009-05-12 07:45:19 |
[89.] |
Szia Howard!
Bocs, hogy tegnap már nem válaszoltam, de estére úgy elfáradtam, meg egy kicsit túl is ittam magam az otthoni munkavégzés közben, hogy már nem volt erőm semmihez. Hogy őszinte legyek, a billentyűzetet sem nagyon láttam:)
Na mindegy, ezek a dolgok is az élethez tartoznak. Egyébként nem zaklatott fel amit mondtál, csak kíváncsi voltam a folytatásra. Én magam sem járok templomba hasonló okok miatt. Sőt, nemrég még ugyan ilyen vehemenciával tiltakoztam az egyházak ellen, mint te. Egy kicsit még most is zavar, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy bármi is történjen, bárhogy is van, mindennek megvan a maga szerepe ebben az életben. Ahogy a technikánk, úgy a hitünk is változik, (érik) és mivel Isten soha nem ejt hibát, ezért egyszer csak arra gondoltam, hogy miért is kellene nekem ellenszenvet éreznem bárki és bármi iránt? Hiszen minden ami körülöttünk történik, kapcsolatban van velünk, hat ránk, és mi is visszahatunk rá. Tehát arra gondolok, hogy szerintem nem történik semmi sem hiába, és minden dolgot, történést, a magunk hasznára tudunk fordítani. Így a ne ítélj, hogy ne ítéltess is értelmet nyert számomra.
Ezért is mondtam múltkor, hogy nem egy valláshoz tartozónak érzem magam, hanem az összeshez. És én abban reménykedem, hogy ezt egyszer majd a föld minden lakója így gondolja. Ha szerencsénk van, akkor a világ ebbe az irányba halad, és a lelkek elérik majd azt a fejlettségi szintet, hogy nem egyházaik lesznek, hanem Egy Házuk lesz, amiben mindannyian elférhetünk.
|
| |
|
[válaszok erre: #176]
|
[előzmény: (174) Howard Moon, 2009-05-11 21:26:01]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 173. Elküldve:
2009-05-11 20:39:44 |
[90.] |
Miért?
|
| |
|
[válaszok erre: #174]
|
[előzmény: (172) Howard Moon, 2009-05-11 19:14:07]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 169. Elküldve:
2009-05-10 20:41:46 |
[92.] |
Értem, pontosabban nem egészen, de nem számít. Szóval:
Nem.
Nem.
És mert nem volt műtétem.
|
| |
|
[válaszok erre: #170]
|
[előzmény: (168) Howard Moon, 2009-05-10 20:28:20]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 166. Elküldve:
2009-05-10 20:26:01 |
[93.] |
Három a magyar igazság:)
Miért kezded kisbetűvel a mondatot?
Miért használsz csúnya szavakat a fórumba?
És mi az a "c t a g"?
Ha válaszolsz, akkor én is válaszolok három kérdésedre:)
|
| |
|
[válaszok erre: #167]
|
[előzmény: (165) Howard Moon, 2009-05-10 20:08:59]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 163. Elküldve:
2009-05-10 18:14:25 |
[94.] |
Látod az ilyen kérdésekre én sem tudom a választ. Talán nem is lehet rá válaszolni, hiszen ha büszke lennék a magyarságomra, az azt jelentené, hogy többre tartok egy nemzetet a többinél. Ebből következően, egyik embert a másiknál, ami aztán továbbfokozva azt eredményezné, hogy magamat felebarátaimnál, testvéreimnél....-és így tovább. A végén még politikusnak állnék, vagy király akarnék lenni:....) Úgy érzem, ez engem nem vinne előrébb, ezért inkább egy másik országhoz tartoznék:
Hol a hazám?
Az én hazám nem földi ország,
nincsenek határai.
Nincs benne gonoszság, mert
megvédik Angyalai.
Bástyái Szeretet, Béke és Igazság,
nincs benne semmi világi mohóság.
Akik ott élnek nem bántják egymást,
lelkükből Szeretnek, vértjük az Igazság.
Páncéljuk mindentől megóvja őket,
mert Isten a Kovácsuk, Ki megedzi mindet.
Nem kell az utcáin köveket dobálni,
az Igazság valódi, nem holmi akármi.
Politikáról ott senki nem beszél,
mert köztük a kicsi, ki legtöbbet ér.
Az én hazám nem földi, nem ilyen börtön,
ki oda költözik, az élhet Örökkön.
Polgára leszek én, e Csoda Országnak,
mert Ő adott erőt, hogy szívemből szolgáljam.
2008 November 5.
És nagyon szívesen élnék ott, magyar, német, olasz, amerikai, román, szerb, orosz, kínai, indiai, zsidó, arab, ausztrál, cigány, néger, mesztic... lelkekkel. Mert akik odajutnak, azok az én testvéreim. És én nagyon remélem, hogy akik már ott vannak, azok pedig engem tartanak annak, ha lehet ily szerényen fogalmaznom. 
|
| |
|
[válaszok erre: #164 #165]
|
[előzmény: (162) Howard Moon, 2009-05-10 16:46:24]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 161. Elküldve:
2009-05-09 20:54:03 |
[95.] |
Szia Topi-50!
"Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit."
Ezzel egészen pontosan mire akarsz célozni? Mert szerintem ezek a gondolatok Jézus tanításai ismeretében, nem állják meg a helyüket. Sőt, talán éppen ez azaz út, ami a kárhozatra viheti az embert. Vagy?  ?
|
| |
|
|
[előzmény: (160) Topi-50, 2009-05-09 09:42:46]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 159. Elküldve:
2009-05-08 21:56:16 |
[96.] |
Szia!
Vagyok én, csak nem igazán tudok mit mondani 
|
| |
|
|
[előzmény: (158) Howard Moon, 2009-05-08 20:03:52]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 175. Elküldve:
2009-05-04 14:38:26 |
[97.] |
A gondolat ereje.
A szó a gondolat öltözéke,
Ha felhangzik, érti az emberek nemzedéke.
A fül az a kiskapu, melyen ha bebocsátják,
A szívükben megpihen, s leveszi ruháját.
Ha a szó ismét meztelen, munkába áll nesztelen,
S ha elég tiszta a gondolat, elűzi a gondokat.
Hát legyen minden gondolatnak fehér a palástja,
Hogy aki beengedi, biztosan meglássa.
Meglássa azt, amit eddig csak sejtett,
Hogy szívében lakik az Isteni Gyermek.
2009 05.04.
|
| |
|
|
[előzmény: (174) Árvai Emil, 2009-05-03 15:24:08]
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
|
| Haladó |
|
nemthomi
Tagság: 2008-07-29 17:26:56
Tagszám: #61973
Hozzászólások: 226
|
| 154. Elküldve:
2009-04-25 20:20:28 |
[100.] |
Rendben. És magadról mikor beszélsz?
|
| |
|
[válaszok erre: #155]
|
[előzmény: (153) Howard Moon, 2009-04-25 19:59:08]
|
|
| Haladó |
|
|
