Northern Witch
Tagság: 2006-08-08 00:12:29
Tagszám: #33496
Hozzászólások: 1
|
39.  Elküldve:
2006-08-08 00:34:24 |
[1.] |
Sötét falak között, védtelenül, árván,
hullajtom könnyeim hívásodra várván.
Szívemből vérpatak csordogál lassan,
mint madárka száll, az égen, magassan.
Keserű bánat emészti el lelkem,
a magánnyal ismét hős csatára keltem,
de elveszett végleg, minden ütközet,
kioltván belőlem vak, szerelmes tüzet.
Hogyan égett szívem, hűvös szerda estve
tele reményekkel, tehozzád sietve,
Félve és rettegve reszketett a testem,
de boldogságom nálad, rossz helyen kerestem.
Ott vártál már reám, csókkal köszöntve
szívemet reménnyel csordultig öntve,
mégis hazugság volt minden amit tettél,
ígéretet, szép szót, hamar elfeledtél.
Három vagy négy nap, mi azóta eltelt,
S reggel a nap mindig, ugyanúgy felkelt,
de nekem már nem sütött, úgy, olyan fényesen,
mint azon a bizonyos szerdai reggelen.
Csütörtök hajnala már fájdalommal keltett,
szívemen újabb, vérző sebet ejtett,
s ha kaptam is még akkor csókokat tőled,
tudtam, soha többé nem hallok felőled.
Hazafelé tartva sírtam sokat érted,
hiszem, talán egyszer, te is megérted,
Hogy ne játsz velem, nem hiába kértem,
s látod kedves ez volt, pont amitől féltem…
|
| |
|
