| Találatok száma: 19 üzenet |
|
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
10205.  Elküldve:
2012-05-05 23:01:50 |
[1.] |
Anno Athost is majdnem elcsalták. Egy tüzelő szuka elég állítólag ilyenkor tavasszal.
Adolf, nagyon barátságos volt. Megszokta nálunk a nyüzsgést, a nagy családot, a mesteremberek "hadát" mikor csináltuk a házat, annak idején... Mindenkivel kedves volt, nagyon nyalakodós..:)
Varga Gyurit kutyáit meg fogom nézni. Érdekel, remélem veletek együtt fogok találni egy szép kutyát.:)
A lemozgatással nincs gond; több mint 1000 négyzetméteres telek, meg a sok magánterületi "földdarabocskák"...:)
Rengeteget sétáltunk a határban, voltak kedvenc részeink. A tavainkat nagyon szerettük, ott mindig nagyokat úszkált Adolf is...
Voltak programjaink, rengeteget foglalkoztunk vele. Nagyon szerettük.
|
| |
|
[válaszok erre: #10206]
|
[előzmény: (10204) Vagus, 2012-05-05 18:26:32]
|
|
Zöldfülű  |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 10198. Elküldve:
2012-05-05 14:18:36 |
[2.] |
Igen ő itt Athos!:)
Olyan büszke vagyok erre a kanra, mintha csak a mienk lenne!:)
Pedig Adolf csak a tesója volt..:)
Mindig figyeltem, mi lesz a sorsa.
Ha nagyon nem fogok találni, mást, akkor ezt a linket elmentem, és Athos kantól veszek majd kölyköt. Ismerem ezt a kutyát, ismerem a tenyésztőjét is, akinél született. Tudom, hogy milyen természet. Rajongok Athosért, bár van bennem némi elfogultság.
|
| |
|
[válaszok erre: #10199 #10202 #10204]
|
[előzmény: (10195) sziszi75, 2012-05-05 13:51:59]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 10197. Elküldve:
2012-05-05 14:05:35 |
[3.] |
Páromnak annó Max-tól volt egy kölyök leszármazottja. Gyakran emlegeti azt a vérvonalat...
Gondolom ez a kan már nincs meg, mivel 90-es évek eleje közepe nem most volt...
Akkor én is még csak pöttöm lány voltam, mikor a párom már kiállításokra vitte Bea nevű kutyáját.
Párom szívesen mesél ezekről a dolgokról, és bosszankodott is akkor rajta, hogy az ő nagy nősténye sosem érhetett el kiváló pontozást, szemben a kisebb kutyákkal.
Nincs valami ötletetek, támpontotok, merre keressek ilyen nagy rotikat tenyésztőnél? Állítólag a német tenyészetekben is sok a valamivel kisebb roti.
Néha teljesen olyan, mintha egy vágyképet kergetnék, de valahol csak kell lennie egy ilyen családból származó kölyöknek...Ugye?
|
| |
|
[válaszok erre: #10200 #10203]
|
[előzmény: (10196) Krausz Győzőné, 2012-05-05 13:57:20]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 10194. Elküldve:
2012-05-05 13:43:29 |
[4.] |
Nézegettem már német, szlovák tenyészeteket, csak nem tudom, hogy melyik lenne a megfelelő...
Az az igazság, hogy én laikus szemlélődő vagyok, de van egy elképzelt "ideálom", amit egy nagy testű, hatalmas roti testesít meg. Láttam egyszer egy ilyen kutyáról képet.
Ismerte véletlenül valaki Bereczki Házi Max-ot? Férjemnek az első rotija neki a leszármazottja volt. Képek alapján is egy kiváló szuka volt. Sokat mesélt róla a párom, rengetegszer előkerülnek az akkori, 90-es évek beli kiállítási képek...:S
Nem tudja valaki merre mehetett el ez a génvonal?
Le lehet fikázni, az "igényességemet", nyugodtan. Nem is értem mért baj az, ha az ember nem adja fel az álmait, és ennek megfelelően keresgél. Ugyanakkor ha már tényleg kiadok egy kölyökér akár 150-200ezrer Ft-t is, akkor az olyan legyen amilyent szeretnénk.
Sajnos a mienket ellopták, mert voltam olyan naív és egy kis hízelgős, bújós "ölebet" neveltünk belőle, akinek mindene a gyerekeink voltak. Felvágták a kerítést, és elcsalták valahogy a kutyát.
Adolf testvére Athos vom Steinlach volt. Lehet páran ismeritek is ezt a kutyát.
Adolfot is én vettem a páromnak eljegyzésünkre, sajnos az övé pár hónappal azelőtt elpusztult...
Most ketten keresgélünk, minden szálat, minden lehetőséget megragadva arra, hogy egy megfelelő kutyát találjuk. Májusban lesz kiállítás, oda is el fogunk menni nézelődni, hátha megtetszik valamelyik tenyésztő kutyája.
Bocsánat, de én kérek elnézést, tőletek, ti hatalmas kutyatartók. Nem vagyok más, csak egy laikus szerető feleség és csak egy anyuka, aki igyekszik a családja kedvére tenni.
|
| |
|
[válaszok erre: #10195 #10196]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 10191. Elküldve:
2012-05-05 00:20:20 |
[5.] |
Gratulálok minden kutyatartónak a remek választásért, a legszebb kutyák szerintem a rotik!:) Imádom, oda vagyok ezért a fajtáért, mert nagyon odaadóak, szeretetre méltó intelligens állatok. :) Ettől fenségesebb kutyát nehezen tudok elképzelni, számomra az első helyen van.
Nekem is volt egy rottweiler kanom, de sajnos januárban eltűnt.
Szeretnénk a párommal ismét rotit vásárolni, de...:)
Van pár "extra" igényem, és nem tudom melyik tenyésztő az, akinél ennek megfelelően tart és kínál eladásra minőségi kutyákat.
Mindenképpen NAGY, szülőpártól származó jó izomzattal, és idegrendszerrel rendelkező kutyát szeretnék, akinek széles mellkasa, erős NAGY kerek feje van, arányos nyakkal és lábakkal.
Bocsánat, ha valakit megbántok, és nem okoz osztatlan örömöt amit leírok, de ez már kikívánkozik belőlem. Kissé elkeserítő amit újabban látok a rotik körében...
Sajnos úgy vettem észre, hogy egyre inkább felhígulnak a fajta sztenderdek. A mostani rotik, akkorák szinte, mint egy stafford, vagy egy beagle kutya...:S
A feje, egyre kisebb, nincs az az igazi nagy kerek fej...(javítsatok ki, cáfoljatok meg, ha szerintetek nem így van.) Nem fikázni jöttem ide a fajtát, mert tényleg borzasztóan szeretem őket, és oda vagyok értük; főleg mióta személyes tapasztalatból is megismerhettem a család iránt érzett elkötelezettségüket, és szerető odaadásukat. Segítséget szeretnék kérni, remélem kaphatok tőletek.
Rengeteg tenyésztőnek a kutyáit megnéztem, keresve köztük az "igazit", de sajnos egyik sem győzött meg igazán.
Nem az ár a lényeg; nem érdekel, de ha már egy kutyáért mélyen a zsebembe nyúlok, az legyen olyan, amilyen a nagykönyvben meg van írva...
A mi rotink, aki eltűnt sem volt az az igazi nagy roti. De legalább a színezete, és arányosság rendben volt. Igaz, lehetett volna még nagyobb feje, mellkasa, és még lehetett volna magasabb is. De amiket most látok, sajna még ezt a "színvonalat" sem érik el. Tényleg elnézést; de ezt nem lehet már csak azzal magyarázni, hogy a kép nem volt megfelelő...:S
A 90-es éve közepén férjemnek volt egy szuka(!) rotija, aki ekkor még csak növendék volt, de a kanok magasságával, méreteivel vetekedett. Láttam róla képeket, tényleg kemény kutya volt, gyönyörű nyers genetikailag örökölt izomzattal. Párom elmondása szerint, kimondottan lusta eb volt, aki sétálni is lusta volt...
Olyan kutyát keresek, aki tényleg méreteiben is hasonlít egy nagy rotira, mint a "nagykönyvben", ugyanakkor nagyon kiegyensúlyozott, jó idegrendszerrel van megáldva.
Mint említettem, nem az ár a lényeg, de tényleg minőségi nagy roti legyen.
Tudnátok nekem ebben segíteni?
Legutóbb láttam egy német tenyészkant, aki fejben szép volt, mert hatalmas feje volt, mellkasa is rendben volt. Méreteit tekintve, is szép magas kutya volt, de...
A lábai szerintem nagyon vékonyak voltak, akár egy agárnak, és semmi "nyaka" nem volt, aránytalanul nézett ki szegénykém...
Sajna linket nem tudok adni, mert nem szeretnék senkit sem kellemetlen helyzetbe hozni.
De nagyon bízom bennetek, hogy hátha ti jobban mozogtok ilyen körökben.Biztos ismertek olyan tenyésztőt ahonnan tudnék venni jó kutyát.
Nekem csak kedvencnek kell, de azért vannak elképzeléseim, nem akarok 10-20ezerért venni egy szűretlen, ideggyenge, agresszív kutyát, mivel két kicsi gyerek mellé szeretnénk egy nagy házőrzőt, aki "tűzbe menne a családjáért".
Remélem tudtok nekem segíteni. Sajna a tenyésztő akitől az első kutyánkat vettük, már nem foglalkozik tenyésztéssel családi okok miatt..
Kérlek, segítsetek nekem, hogy rátalálhassak az Igazira!:)
|
| |
|
[válaszok erre: #10192 #10192 #10193]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 68873. Elküldve:
2012-04-13 14:53:38 |
[6.] |
Jah, jó...köszi..:) Vidéki lévén fogalmam sincs a pontos névről. :) De hátha valaki odavalósi, vagy látta őket.
|
| |
|
|
[előzmény: (68872) jerco, 2012-04-13 14:41:29]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 68871. Elküldve:
2012-04-13 14:23:18 |
[7.] |
Felhívtam azt az autópiacot ott Budapesten. Ezt az infót osztották meg velem:
Egy Rotweiller "szerűségnek" mondta az uriember, és egy vizsla a másik. Nem fogták be őket, a "Méth vagy Mét út" felé bandukoltak, a vonatsín mentén. Állítólag ott nagy bozótos zsindzsás terület van...Ennyit tudok róluk jelenleg.
De én nem vagyok odavalósi, nem tudom, hogy ez a terület pontosan hol, és merre van. Hátha van valaki ott a közelben.
|
| |
|
[válaszok erre: #68872]
|
[előzmény: (68864) KócosBarby, 2012-04-13 12:56:42]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 68864. Elküldve:
2012-04-13 12:56:42 |
[8.] |
Éppenséggel lehetnének, mert mára már bárhol lehetnek. De tőlem 120 km-ra vannak. Az másfél óra kocsival, az idő alatt, ha valaki nem fogja meg őket, elmennek...:(
És még akkor is csak 50-50%, hogy ők azok...
Mára már biztos nagyon ki vannak éhezve. Egy kis kajáért, vízért, nagyon hálásak lennének.
Remélem előkerülnek, akár egy állatvédőnél, akár egy menhelyen.
|
| |
|
[válaszok erre: #68871]
|
[előzmény: (68841) bolilo, 2012-04-13 03:59:02]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 68587. Elküldve:
2012-04-10 08:09:10 |
[10.] |
Köszönöm nektek! Nem tudom leírni, azt amit érzek.
Ha meglesznek, tartozom nektek egyel, és nem leszek hálátlan!
Végre van egy kis remény!
|
| |
|
|
[előzmény: (68586) m a x, 2012-04-10 08:02:04]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 68585. Elküldve:
2012-04-10 07:48:28 |
[11.] |
Tényleg??? Ez jó hír! Végre valami kis reménység!
A neten taláható nagyobb, ismertebb menhelyeket, és itt a környékünk menhelyeit már átnéztem, de sehol sem találom.
Nem tudom még melyiknél keressem. Amit a google kidob menhelyeket, ott már szinte valamennyit átnéztem...
|
| |
|
[válaszok erre: #68586]
|
[előzmény: (68583) m a x, 2012-04-10 02:07:31]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 80822. Elküldve:
2012-04-10 00:55:29 |
[12.] |
Tudom, nem ide kellett volna kiírnom, de hátha látta őt/őket valaki.
Segítségetek köszönöm!
|
| |
|
|
[előzmény: (80821) KócosBarby, 2012-04-10 00:53:49]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 80821. Elküldve:
2012-04-10 00:53:49 |
[13.] |
[color=darkblue]Tényleg csak ennyi volt? Hol lehettek?
Mikor hozzánk kerültél alig voltál 10 hetes kicsi mackó. A lakásban tartottunk Rocky - a yorki nagy bánatában. Mi borzasztóan örültünk neked! Hatalmas feladattal érkeztél hozzánk, nem kevés elvárással. Egy óriási űrt kellett betöltened, amit Dafy a másik rotink elveszítése okozott nekünk. Remek kis kölyök voltál! Szófogadó, engedelmes, könnyen tanítható. Adolfnak keresztelt el a tenyésztő, akitől hoztunk, így mi sem akartuk megváltoztatni a neved. Sosem felejtem el azt a jelenetet neked, mikor igyekezted magad összepréselni, hogy Roky kosárkájába beleférj. Sajnos sehogy sem jött össze. Valamid mindig kilógott belőle. Roky nehezen fogadott be a „kegyelembe”, de szerencsére mérhetetlen türelmed, kitartásod és szófogadásod idővel eredményt hozott.
Gazdáid telken építkeztek, ahova már tervezték a birodalmadat. Közben egy nem várt esemény történt. Örökbe fogadtak a telekre egy szuka kutyát. Öt Dönci névre keresztelték, megmentve őt attól, hogy állatmenhelyre kerüljön. Dönci pár hónappal volt idősebb tőled. Mikor kivittünk a telekre, és kiszálltál a kocsiból, szinte „lábujjhegyen” sétáltál, hogy ha csak fél centivel is, de magasabbnak tűnjél a staffordtól. Persze, akkor még mindketten növésben voltatok. Idővel szép nagy fiúvá nőttél! Nagyon sok csínytevést követtetek el ti ketten! A mesteremberek szerszámai el-eltünedeztek…A frissen festett falat újra kellett festeni a garázsban. A gerendák tartóoszlopait megrágtátok…És még sorolhatnám a csínytevéseitek sorozatát. A macskák, sünök bizonyára sokat tudnának erről mesélni..
De végre megtörtént a csoda! Gazdiék egybekeltek és odaköltöztek a házhoz!
Sosem felejtem el nektek a boldog perceket, amiket adtatok! A kutyasétáltatás, a labdajáték, rongyozás örökké a szívemben fog élni.
Dönci! Igen te voltál az aki sokkal érzékenyebb voltál rám, és ami bennem zajlott. Elsőként értetted meg, hogy valami változás; valami furcsa esemény előtt áll a mi kis családunk.:) Mikor a lépcsőn ülve meredtem előre és néztem Adolf játékát a labdával, te odaültél mellém, és a fejed az ölembe tetted. Orroddal óvatosan megbökted a pocakomat és rám néztél azokkal az okos barna szemeiddel. Tudtad, hogy többről van itt szó. Igen, anya leszek!:) Onnantól kezdve, nagyon figyeltél rám. Megértetted, hogy már nem ugrálhatsz, nem „nyúzhatjuk” már úgy egymást, mint annak előtte…Értetted, tudom; hiszem.
Mikor megérkezett az új családtag, te nagyon figyelmes voltál, és óvatos. Fiam babakocsija mellett mindig óvón feküdtél. Mikor a kis lurkó négykézláb közlekedett a teraszon, te óvatosan közeledtél hozzá. Tisztában voltál talán azzal, hogy meg is ijesztheted a picit. Szinte kúsztál, kérlelve őt, hogy figyeljen rád. Azt hiszem a szerelem itt indult..:) Fiam melletted nőt fel. Minden kívánságát lested. Az udvaron a csetlő- botló csecsemő támasza voltál. Vadászni, kerítést mászni tanítottad őt. Hozzád bújt mindig, mikor kint játszhatott az udvarban. Együtt jártunk sétálni is. Te, aki míg én sétáltattalak sosem fogadtál szót a pórázon, mert össze vissza kacsáztál, a gyerek mellett póráz nélkül is lábánál, hozzá simulva sétáltál. Terelgetted, nehogy letérjen a járt útról…Azt is megérezted, mikor ismét terhes lettem. Őt is nagyon vártad, rá is nagyon figyeltél mindig. A kicsi fiam, nagyon félt tőled, mert számára nagyon „hatalmas” nagy kutya voltál…De pár kúszás, bohóckodás és a bájod levette ezt a kisfiút is a lábáról. Mikor ő tanult menni, neki is segítettél, féltve őt is, nehogy elessen. Mellettük voltatok Adolffal, mikor a két kis törpe ember felfedező útra indult az udvarban. Óvtátok őket a szúrós bokroktól; csalánoktól…Bár neked sosem voltak igazi kölykeid, de úgy érzem minden szeretetedet a fiamnak szántad. Mintha ők lettek volna a te fogadott „gyermekeid”…
Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok rájuk!
Ezeket a boldog éveket nem lehet szavakba önteni! Nehéz megfogalmazni mindazt, amit ti adtatok nekünk ez alatt a csekély 6 év alatt…
Azt az űrt, ami az eltűnésetek után itt hagytatok, leírhatatlan. Nem telik el nap, hogy ne gondolnánk rátok. A fiúk is sokat emlegetnek titeket!
„Anya! Hova tűnt Dönci és Adolf?” „Nem tudom kisfiam.” „Mért mentek el anya? Ugye hazajönnek?”
„Kicsim, remélem!”
A másfél éves törpe még nem tud beszélni. Gyakran odatotyog a házatokhoz…benéz….és közli: „Vaú-vaú EEEEEEE….”
Igen, eltűntetek, de tudnotok kell, hogy nagyon szeretünk, s hazavárunk mindannyian!
Még a kis hisztis, és féltékenykedő Roky is hazavár titeket! Gyakran odamegy a házatokhoz, benéz, megszaglássza a tányérotokat…és szomorúan lefekszik az ólatok elé…
Tudom, hiszem, hogy ott vagytok valahol. Valahol gondotokat viselik, de tudnotok kell,hogy keresünk titeket; hazavárunk benneteket! Üres az életünk nélkületek!
Kérlek titeket, segítsetek, hogy ők hazakerülhessenek!
http://cece.olx.hu/elveszett-rottweiler-iid-333293814
http://cece.olx.hu/elveszett-amerikai-staffordshire-terrrier-iid-333274430http/color]
|
| |
|
[válaszok erre: #80822]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 38252. Elküldve:
2012-04-10 00:50:49 |
[14.] |
[color=blue]Tényleg csak ennyi volt? Hol lehettek?
Mikor hozzánk kerültél alig voltál 10 hetes kicsi mackó. A lakásban tartottunk Rocky - a yorki nagy bánatában. Mi borzasztóan örültünk neked! Hatalmas feladattal érkeztél hozzánk, nem kevés elvárással. Egy óriási űrt kellett betöltened, amit Dafy a másik rotink elveszítése okozott nekünk. Remek kis kölyök voltál! Szófogadó, engedelmes, könnyen tanítható. Adolfnak keresztelt el a tenyésztő, akitől hoztunk, így mi sem akartuk megváltoztatni a neved. Sosem felejtem el azt a jelenetet neked, mikor igyekezted magad összepréselni, hogy Roky kosárkájába beleférj. Sajnos sehogy sem jött össze. Valamid mindig kilógott belőle. Roky nehezen fogadott be a „kegyelembe”, de szerencsére mérhetetlen türelmed, kitartásod és szófogadásod idővel eredményt hozott.
Gazdáid telken építkeztek, ahova már tervezték a birodalmadat. Közben egy nem várt esemény történt. Örökbe fogadtak a telekre egy szuka kutyát. Öt Dönci névre keresztelték, megmentve őt attól, hogy állatmenhelyre kerüljön. Dönci pár hónappal volt idősebb tőled. Mikor kivittünk a telekre, és kiszálltál a kocsiból, szinte „lábujjhegyen” sétáltál, hogy ha csak fél centivel is, de magasabbnak tűnjél a staffordtól. Persze, akkor még mindketten növésben voltatok. Idővel szép nagy fiúvá nőttél! Nagyon sok csínytevést követtetek el ti ketten! A mesteremberek szerszámai el-eltünedeztek…A frissen festett falat újra kellett festeni a garázsban. A gerendák tartóoszlopait megrágtátok…És még sorolhatnám a csínytevéseitek sorozatát. A macskák, sünök bizonyára sokat tudnának erről mesélni..
De végre megtörtént a csoda! Gazdiék egybekeltek és odaköltöztek a házhoz!
Sosem felejtem el nektek a boldog perceket, amiket adtatok! A kutyasétáltatás, a labdajáték, rongyozás örökké a szívemben fog élni.
Dönci! Igen te voltál az aki sokkal érzékenyebb voltál rám, és ami bennem zajlott. Elsőként értetted meg, hogy valami változás; valami furcsa esemény előtt áll a mi kis családunk.:) Mikor a lépcsőn ülve meredtem előre és néztem Adolf játékát a labdával, te odaültél mellém, és a fejed az ölembe tetted. Orroddal óvatosan megbökted a pocakomat és rám néztél azokkal az okos barna szemeiddel. Tudtad, hogy többről van itt szó. Igen, anya leszek!:) Onnantól kezdve, nagyon figyeltél rám. Megértetted, hogy már nem ugrálhatsz, nem „nyúzhatjuk” már úgy egymást, mint annak előtte…Értetted, tudom; hiszem.
Mikor megérkezett az új családtag, te nagyon figyelmes voltál, és óvatos. Fiam babakocsija mellett mindig óvón feküdtél. Mikor a kis lurkó négykézláb közlekedett a teraszon, te óvatosan közeledtél hozzá. Tisztában voltál talán azzal, hogy meg is ijesztheted a picit. Szinte kúsztál, kérlelve őt, hogy figyeljen rád. Azt hiszem a szerelem itt indult..:) Fiam melletted nőt fel. Minden kívánságát lested. Az udvaron a csetlő- botló csecsemő támasza voltál. Vadászni, kerítést mászni tanítottad őt. Hozzád bújt mindig, mikor kint játszhatott az udvarban. Együtt jártunk sétálni is. Te, aki míg én sétáltattalak sosem fogadtál szót a pórázon, mert össze vissza kacsáztál, a gyerek mellett póráz nélkül is lábánál, hozzá simulva sétáltál. Terelgetted, nehogy letérjen a járt útról…Azt is megérezted, mikor ismét terhes lettem. Őt is nagyon vártad, rá is nagyon figyeltél mindig. A kicsi fiam, nagyon félt tőled, mert számára nagyon „hatalmas” nagy kutya voltál…De pár kúszás, bohóckodás és a bájod levette ezt a kisfiút is a lábáról. Mikor ő tanult menni, neki is segítettél, féltve őt is, nehogy elessen. Mellettük voltatok Adolffal, mikor a két kis törpe ember felfedező útra indult az udvarban. Óvtátok őket a szúrós bokroktól; csalánoktól…Bár neked sosem voltak igazi kölykeid, de úgy érzem minden szeretetedet a fiamnak szántad. Mintha ők lettek volna a te fogadott „gyermekeid”…
Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok rájuk!
Ezeket a boldog éveket nem lehet szavakba önteni! Nehéz megfogalmazni mindazt, amit ti adtatok nekünk ez alatt a csekély 6 év alatt…
Azt az űrt, ami az eltűnésetek után itt hagytatok, leírhatatlan. Nem telik el nap, hogy ne gondolnánk rátok. A fiúk is sokat emlegetnek titeket!
„Anya! Hova tűnt Dönci és Adolf?” „Nem tudom kisfiam.” „Mért mentek el anya? Ugye hazajönnek?”
„Kicsim, remélem!”
A másfél éves törpe még nem tud beszélni. Gyakran odatotyog a házatokhoz…benéz….és közli: „Vaú-vaú EEEEEEE….”
Igen, eltűntetek, de tudnotok kell, hogy nagyon szeretünk, s hazavárunk mindannyian!
Még a kis hisztis, és féltékenykedő Roky is hazavár titeket! Gyakran odamegy a házatokhoz, benéz, megszaglássza a tányérotokat…és szomorúan lefekszik az ólatok elé…
Tudom, hiszem, hogy ott vagytok valahol. Valahol gondotokat viselik, de tudnotok kell,hogy keresünk titeket; hazavárunk benneteket! Üres az életünk nélkületek!
Kérlek titeket, segítsetek, hogy ők hazakerülhessenek!
http://cece.olx.hu/elveszett-rottweiler-iid-333293814
http://cece.olx.hu/elveszett-amerikai-staffordshire-terrrier-iid-333274430http/color]
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 10164. Elküldve:
2012-04-10 00:48:08 |
[15.] |
Tényleg csak ennyi volt? Hol lehettek?
Mikor hozzánk kerültél alig voltál 10 hetes kicsi mackó. A lakásban tartottunk Rocky - a yorki nagy bánatában. Mi borzasztóan örültünk neked! Hatalmas feladattal érkeztél hozzánk, nem kevés elvárással. Egy óriási űrt kellett betöltened, amit Dafy a másik rotink elveszítése okozott nekünk. Remek kis kölyök voltál! Szófogadó, engedelmes, könnyen tanítható. Adolfnak keresztelt el a tenyésztő, akitől hoztunk, így mi sem akartuk megváltoztatni a neved. Sosem felejtem el azt a jelenetet neked, mikor igyekezted magad összepréselni, hogy Roky kosárkájába beleférj. Sajnos sehogy sem jött össze. Valamid mindig kilógott belőle. Roky nehezen fogadott be a „kegyelembe”, de szerencsére mérhetetlen türelmed, kitartásod és szófogadásod idővel eredményt hozott.
Gazdáid telken építkeztek, ahova már tervezték a birodalmadat. Közben egy nem várt esemény történt. Örökbe fogadtak a telekre egy szuka kutyát. Öt Dönci névre keresztelték, megmentve őt attól, hogy állatmenhelyre kerüljön. Dönci pár hónappal volt idősebb tőled. Mikor kivittünk a telekre, és kiszálltál a kocsiból, szinte „lábujjhegyen” sétáltál, hogy ha csak fél centivel is, de magasabbnak tűnjél a staffordtól. Persze, akkor még mindketten növésben voltatok. Idővel szép nagy fiúvá nőttél! Nagyon sok csínytevést követtetek el ti ketten! A mesteremberek szerszámai el-eltünedeztek…A frissen festett falat újra kellett festeni a garázsban. A gerendák tartóoszlopait megrágtátok…És még sorolhatnám a csínytevéseitek sorozatát. A macskák, sünök bizonyára sokat tudnának erről mesélni..
De végre megtörtént a csoda! Gazdiék egybekeltek és odaköltöztek a házhoz!
Sosem felejtem el nektek a boldog perceket, amiket adtatok! A kutyasétáltatás, a labdajáték, rongyozás örökké a szívemben fog élni.
Dönci! Igen te voltál az aki sokkal érzékenyebb voltál rám, és ami bennem zajlott. Elsőként értetted meg, hogy valami változás; valami furcsa esemény előtt áll a mi kis családunk.:) Mikor a lépcsőn ülve meredtem előre és néztem Adolf játékát a labdával, te odaültél mellém, és a fejed az ölembe tetted. Orroddal óvatosan megbökted a pocakomat és rám néztél azokkal az okos barna szemeiddel. Tudtad, hogy többről van itt szó. Igen, anya leszek!:) Onnantól kezdve, nagyon figyeltél rám. Megértetted, hogy már nem ugrálhatsz, nem „nyúzhatjuk” már úgy egymást, mint annak előtte…Értetted, tudom; hiszem.
Mikor megérkezett az új családtag, te nagyon figyelmes voltál, és óvatos. Fiam babakocsija mellett mindig óvón feküdtél. Mikor a kis lurkó négykézláb közlekedett a teraszon, te óvatosan közeledtél hozzá. Tisztában voltál talán azzal, hogy meg is ijesztheted a picit. Szinte kúsztál, kérlelve őt, hogy figyeljen rád. Azt hiszem a szerelem itt indult..:) Fiam melletted nőt fel. Minden kívánságát lested. Az udvaron a csetlő- botló csecsemő támasza voltál. Vadászni, kerítést mászni tanítottad őt. Hozzád bújt mindig, mikor kint játszhatott az udvarban. Együtt jártunk sétálni is. Te, aki míg én sétáltattalak sosem fogadtál szót a pórázon, mert össze vissza kacsáztál, a gyerek mellett póráz nélkül is lábánál, hozzá simulva sétáltál. Terelgetted, nehogy letérjen a járt útról…Azt is megérezted, mikor ismét terhes lettem. Őt is nagyon vártad, rá is nagyon figyeltél mindig. A kicsi fiam, nagyon félt tőled, mert számára nagyon „hatalmas” nagy kutya voltál…De pár kúszás, bohóckodás és a bájod levette ezt a kisfiút is a lábáról. Mikor ő tanult menni, neki is segítettél, féltve őt is, nehogy elessen. Mellettük voltatok Adolffal, mikor a két kis törpe ember felfedező útra indult az udvarban. Óvtátok őket a szúrós bokroktól; csalánoktól…Bár neked sosem voltak igazi kölykeid, de úgy érzem minden szeretetedet a fiamnak szántad. Mintha ők lettek volna a te fogadott „gyermekeid”…
Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok rájuk!
Ezeket a boldog éveket nem lehet szavakba önteni! Nehéz megfogalmazni mindazt, amit ti adtatok nekünk ez alatt a csekély 6 év alatt…
Azt az űrt, ami az eltűnésetek után itt hagytatok, leírhatatlan. Nem telik el nap, hogy ne gondolnánk rátok. A fiúk is sokat emlegetnek titeket!
„Anya! Hova tűnt Dönci és Adolf?” „Nem tudom kisfiam.” „Mért mentek el anya? Ugye hazajönnek?”
„Kicsim, remélem!”
A másfél éves törpe még nem tud beszélni. Gyakran odatotyog a házatokhoz…benéz….és közli: „Vaú-vaú EEEEEEE….”
Igen, eltűntetek, de tudnotok kell, hogy nagyon szeretünk, s hazavárunk mindannyian!
Még a kis hisztis, és féltékenykedő Roky is hazavár titeket! Gyakran odamegy a házatokhoz, benéz, megszaglássza a tányérotokat…és szomorúan lefekszik az ólatok elé…
Tudom, hiszem, hogy ott vagytok valahol. Valahol gondotokat viselik, de tudnotok kell,hogy keresünk titeket; hazavárunk benneteket! Üres az életünk nélkületek!
Kérlek titeket, segítsetek, hogy ők hazakerülhessenek!
http://cece.olx.hu/elveszett-rottweiler-iid-333293814
http://cece.olx.hu/elveszett-amerikai-staffordshire-terrrier-iid-333274430
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 68581. Elküldve:
2012-04-10 00:32:58 |
[16.] |
Köszönöm a segítséged!:)
Sajna nem tudom, hogyan kell ide képet feltölteni...
Hálával tartozom!
|
| |
|
|
[előzmény: (68580) chachi79, 2012-04-10 00:22:08]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 68579. Elküldve:
2012-04-09 23:46:37 |
[17.] |
Tényleg csak ennyi volt? Hol lehettek?
Mikor hozzánk kerültél alig voltál 10 hetes kicsi mackó. A lakásban tartottunk Rocky - a yorki nagy bánatában. Mi borzasztóan örültünk neked! Hatalmas feladattal érkeztél hozzánk, nem kevés elvárással. Egy óriási űrt kellett betöltened, amit Dafy a másik rotink elveszítése okozott nekünk. Remek kis kölyök voltál! Szófogadó, engedelmes, könnyen tanítható. Adolfnak keresztelt el a tenyésztő, akitől hoztunk, így mi sem akartuk megváltoztatni a neved. Sosem felejtem el azt a jelenetet neked, mikor igyekezted magad összepréselni, hogy Roky kosárkájába beleférj. Sajnos sehogy sem jött össze. Valamid mindig kilógott belőle. Roky nehezen fogadott be a „kegyelembe”, de szerencsére mérhetetlen türelmed, kitartásod és szófogadásod idővel eredményt hozott.
Gazdáid telken építkeztek, ahova már tervezték a birodalmadat. Közben egy nem várt esemény történt. Örökbe fogadtak a telekre egy szuka kutyát. Öt Dönci névre keresztelték, megmentve őt attól, hogy állatmenhelyre kerüljön. Dönci pár hónappal volt idősebb tőled. Mikor kivittünk a telekre, és kiszálltál a kocsiból, szinte „lábujjhegyen” sétáltál, hogy ha csak fél centivel is, de magasabbnak tűnjél a staffordtól. Persze, akkor még mindketten növésben voltatok. Idővel szép nagy fiúvá nőttél! Nagyon sok csínytevést követtetek el ti ketten! A mesteremberek szerszámai el-eltünedeztek…A frissen festett falat újra kellett festeni a garázsban. A gerendák tartóoszlopait megrágtátok…És még sorolhatnám a csínytevéseitek sorozatát. A macskák, sünök bizonyára sokat tudnának erről mesélni..
De végre megtörtént a csoda! Gazdiék egybekeltek és odaköltöztek a házhoz!
Sosem felejtem el nektek a boldog perceket, amiket adtatok! A kutyasétáltatás, a labdajáték, rongyozás örökké a szívemben fog élni.
Dönci! Igen te voltál az aki sokkal érzékenyebb voltál rám, és ami bennem zajlott. Elsőként értetted meg, hogy valami változás; valami furcsa esemény előtt áll a mi kis családunk.:) Mikor a lépcsőn ülve meredtem előre és néztem Adolf játékát a labdával, te odaültél mellém, és a fejed az ölembe tetted. Orroddal óvatosan megbökted a pocakomat és rám néztél azokkal az okos barna szemeiddel. Tudtad, hogy többről van itt szó. Igen, anya leszek!:) Onnantól kezdve, nagyon figyeltél rám. Megértetted, hogy már nem ugrálhatsz, nem „nyúzhatjuk” már úgy egymást, mint annak előtte…Értetted, tudom; hiszem.
Mikor megérkezett az új családtag, te nagyon figyelmes voltál, és óvatos. Fiam babakocsija mellett mindig óvón feküdtél. Mikor a kis lurkó négykézláb közlekedett a teraszon, te óvatosan közeledtél hozzá. Tisztában voltál talán azzal, hogy meg is ijesztheted a picit. Szinte kúsztál, kérlelve őt, hogy figyeljen rád. Azt hiszem a szerelem itt indult..:) Fiam melletted nőt fel. Minden kívánságát lested. Az udvaron a csetlő- botló csecsemő támasza voltál. Vadászni, kerítést mászni tanítottad őt. Hozzád bújt mindig, mikor kint játszhatott az udvarban. Együtt jártunk sétálni is. Te, aki míg én sétáltattalak sosem fogadtál szót a pórázon, mert össze vissza kacsáztál, a gyerek mellett póráz nélkül is lábánál, hozzá simulva sétáltál. Terelgetted, nehogy letérjen a járt útról…Azt is megérezted, mikor ismét terhes lettem. Őt is nagyon vártad, rá is nagyon figyeltél mindig. A kicsi fiam, nagyon félt tőled, mert számára nagyon „hatalmas” nagy kutya voltál…De pár kúszás, bohóckodás és a bájod levette ezt a kisfiút is a lábáról. Mikor ő tanult menni, neki is segítettél, féltve őt is, nehogy elessen. Mellettük voltatok Adolffal, mikor a két kis törpe ember felfedező útra indult az udvarban. Óvtátok őket a szúrós bokroktól; csalánoktól…Bár neked sosem voltak igazi kölykeid, de úgy érzem minden szeretetedet a fiamnak szántad. Mintha ők lettek volna a te fogadott „gyermekeid”…
Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok rájuk!
Ezeket a boldog éveket nem lehet szavakba önteni! Nehéz megfogalmazni mindazt, amit ti adtatok nekünk ez alatt a csekély 6 év alatt…
Azt az űrt, ami az eltűnésetek után itt hagytatok, leírhatatlan. Nem telik el nap, hogy ne gondolnánk rátok. A fiúk is sokat emlegetnek titeket!
„Anya! Hova tűnt Dönci és Adolf?” „Nem tudom kisfiam.” „Mért mentek el anya? Ugye hazajönnek?”
„Kicsim, remélem!”
A másfél éves törpe még nem tud beszélni. Gyakran odatotyog a házatokhoz…benéz….és közli: „Vaú-vaú EEEEEEE….”
Igen, eltűntetek, de tudnotok kell, hogy nagyon szeretünk, s hazavárunk mindannyian!
Még a kis hisztis, és féltékenykedő Roky is hazavár titeket! Gyakran odamegy a házatokhoz, benéz, megszaglássza a tányérotokat…és szomorúan lefekszik az ólatok elé…
Tudom, hiszem, hogy ott vagytok valahol. Valahol gondotokat viselik, de tudnotok kell,hogy keresünk titeket; hazavárunk benneteket! Üres az életünk nélkületek!
Kérlek titeket, segítsetek, hogy ők hazakerülhessenek!
http://cece.olx.hu/elveszett-rottweiler-iid-333293814
http://cece.olx.hu/elveszett-amerikai-staffordshire-terrrier-iid-333274430
|
| |
|
[válaszok erre: #68580 #68808]
|
[előzmény: (68557) KócosBarby, 2012-04-09 19:16:47]
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
|
| Zöldfülű |
|
KócosBarby
Tagság: 2012-04-06 11:42:58
Tagszám: #102942
Hozzászólások: 19
|
| 68372. Elküldve:
2012-04-06 14:08:28 |
[19.] |
2012. január közepéről eltűntek Fejér megye, Cece településéről!
Eltűnt egy rotweiller kan, 6 éves, vágatlan farkú. Jól szocializált, emberekkel nagyon barátságos, nyalakodós, bújós; gyerekcentrikus kutya. Nagyon sötét, stopikkal, ami majdhogynem fekete, de legalábbis sötétbarna. (Chipp van)
Eltűnt egy amerikai staffordshiere terrier szuka kutya, aki 6 éves. Nincs ivartalanítva. Zsemle színű, mellkasán fehér rajzással. Ismertetőjele: A farka még kölök korában el volt törve, ami rosszul forrt össze; emiatt csak lefelé tudja tartani. Emberekkel barátságos, nagyon gyerek centrikus.
Aki bármilyen információval tud szolgálni a hollétükről, kérem híva a : 30/640-7440-es számot. Két apró kisfiú várja őket haza, akik még nem értik,hogy hova tűnhettek játszótársaik a vaú-vaú-k...
|
| |
|
[válaszok erre: #68373]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
|
