Gondolatok Salvador Dalí kiállításán (üzenet: 6, Tudomány) |
|
|
|
krotchy
Tagság: 2006-03-04 14:54:03
Tagszám: #27978
Hozzászólások: 11
|
6.  Elküldve: 2006-03-05 14:01:59, Gondolatok Salvador Dalí kiállításán
|
[1.] |
Dali kiállításon nem a képeket nézed hanem a falak, mások étkezési szokásai érdekelnek, miközben egy szerelmes pár mellett hallgatózol ? Ez beteg.
|
| | | [válaszok erre: #7] |
[előzmény: (1) Ritter Teodor, 2005-08-21 19:08:05] |
|
Zöldfülű 
|
|
krotchy
Tagság: 2006-03-04 14:54:03
Tagszám: #27978
Hozzászólások: 11
|
5. Elküldve: 2006-03-05 13:50:30, Gondolatok Salvador Dalí kiállításán
|
[2.] |
cellák az akkumulátorban vannak, a börtönben levő helyiségeket zárkáknak nevezzük. 
|
| | |
[előzmény: (1) Ritter Teodor, 2005-08-21 19:08:05] |
|
| Zöldfülű
|
|
krotchy
Tagság: 2006-03-04 14:54:03
Tagszám: #27978
Hozzászólások: 11
|
4. Elküldve: 2006-03-05 13:45:00, Gondolatok Salvador Dalí kiállításán
|
[3.] |
Teo a börtökhöz hülye vagy, ha érdekel a börtönpszichológia vegyél egy arról íródott könyvet és (nem vagy) menj el börtönőrnek. 
|
| | |
[előzmény: (1) Ritter Teodor, 2005-08-21 19:08:05] |
|
| Zöldfülű
|
|
hkghwirhn
|
3. Elküldve: 2006-01-13 22:02:51, Gondolatok Salvador Dalí kiállításán
|
[4.] |
Hello.
Azt szeretném kérdezni hogy valaki nem e tudja hogy mikor lesz Pesten ujbol Salvador Dali kiállítás?
És hogy hol?
előre is köszi
|
| |
|
|
|
|
petike23
Tagság: 2005-09-04 11:05:43
Tagszám: #21641
Hozzászólások: 58
|
2. Elküldve: 2005-10-24 19:21:09, Gondolatok Salvador Dalí kiállításán
|
[5.] |
Lovagom és Führerem,
Lassan kezdesz Mórickához hasonlítani akinek mindenről ugyanaz (az ő esetében a pina) jut eszébe.
A te visszatérő motívumod a börtön.
Ez jut eszedbe
-a dali kiállításon
-a szerelmes levelek ürügyén és
-'56-tal kapcsolatban.
nem tartod ezt egy kicsit kórosnak ?
Csak nehogy ott végezd.
|
| |
|
Kezdő 
|
|
Ritter Teodor
|
1. Elküldve: 2005-08-21 19:08:05, Gondolatok Salvador Dalí kiállításán
|
[6.] |
Gondolatok Salvador Dalí kiállításán
Két nap alatt készültem el az "Az idő fogalma" című munkámmal. Ez egy elemzés arról, hogy az emberi elme mi alapján hozza létre és mire használja az időről alkotott elképzeléseit. Büszke voltam rá, hiszen soha azelött ezzel a problémával nem foglalkoztam, s ha a szöveg nem is hosszú, az összefüggések absztraktsága és komplexitása fejlett logikát igényelt a terület feltárásában. Miután végeztem vele, mégis arra kényszerítettem magam, hogy elutazzak. Nem volt kellemes kitépnem magam abból az áramlatból, aminek során a figyelmem mindinkább a kutatásaimra összpontosult. Mintha belezuhantam volna ezekbe a kutatásokba, olyannyira, hogy még az étkezések iránt is érdektelenné váltam. De kitéptem magam belőlük, mert sejtettem, hogy a koncentrációm fokozott igénybevétele regenerálódás nélkül összeomláshoz vezet.
Úgy döntöttem, hogy Veszprémbe utazok, és felkeresem a Gizella királyné Múzeumot és a Laczkó Dezső Múzeumot. A várba érve már láttam, hogy az eredeti tervemben szereplőket felülmúló tapasztalatokat szerezhetek. Régóta felfigyeltem arra, hogy a veszprémi vár oldalában börtön található. Ebben a börtönben csak néhány éve újították fel azokat a föld alatti cellákat, melyekbe az előzetes letartóztatottakat akár évekre is bezárhatták. Még száz méterre sem a vár utcájától, ahol félmeztelen fiatal lányok sétálnak. A vár utcáján találkoztam most egy transzparenssel, ami szerint Salvador Dalí kiállítást rendeztek a Megyei Bíróság dísztermében.
A kiállítás nem érdekelt túlságosan, annál inkább az, hogy bejussak az épületbe, annyi tragédia és az emberi sorsokat megnyomorító gonosz színterére. A belépőjegy nekem drága volt. A környezet mégis annyi mindent elárult számomra, hogy megérte az árát.
1. A törvények követése nem annyira az ésszerű belátáson, mint inkább a büntetéstől való félelmen és a jutalom önző sóvárgásán alapul. Még akkor is így van, ha a büntetés nem több mint megszégyenítés, a jutalom pedig csak tekintély. Innentől viszont a törvények kényszerképzetekként működnek, amelyek nincsenek tekintettel a valóságra. "Erőszakos bűncselekmény", "gazdasági bűncselekmény" - mit jelentenek ezek a fogalmak? Erőszakos bűncselekmény az, ha egy 14 éves lány végső kétségbeesésében agyonlövi a szadista nevelőapját? Vagy gazdasági bűncselekmény az, ha egy egyetemista nem kíván a pizzasütő konyháján mosogatni, hanem úgy szerez pénzt a tanulmányaihoz, hogy elveszi azoktól, akik az alpári szórakozásaikra költenék? A lánynak és az egyetemistának egy fülledt cellában a helye, a dagadt cigányasszonyok vagy az alattomos vagányok között? A jogi szervezetek sokszoros belső ellenőrzései soha nem fogják az ilyen tragédiákat megakadályozni, hiszen ezek az ellenőrzések maguk is egy mechanisztikus és irreális gondolati rendszer szerint mennek végbe.
2. Szombathelyen a börtönt egyik oldalról egy római romkert, a másik oldalról az autóbusz pályaudvar határolja, s az épület maga szerkezetileg egybe van építve egy egyetemi kollégiummal. Balassagyarmaton a börtön szintén az autóbusz pályaudvar közelében van, és szintén egybe van építve egy középiskolával. Esztergomban a börtön talán ha száz méterre van a strandtól, az ablakai pedig egy lakóház ablakaival néznek szembe. Most újra felvetődött bennem a kérdés, ami már annyiszor: Miért települnek a börtönök sokszor a legtekintélyesebb, a legszebbnek ítélt vagy a legforgalmasabb helyekre?
Ebben először is benne van az ilyen helyekre szintén kiálló prostituáltak arcátlansága. A börtönök a megvetettségük tudatában azt sugallják, hogy az ilyen helyekre települve semmibeveszik a megvetettségüket, illetve, hogy ha ilyen helyekre mernek települni, akkor nem is megvetettek. Másodszor benne van ebben az elfogadottságba vetett valódi hit is. A börtönök többségét még a XIX. század második és a XX. század első felében építették, amikor az emberek életlehetőségei beszűkültek voltak. Ebben az időben valóban hihettek abban, hogy akit a bíróság elítél az "megérdemli" büntetését, és megelégedéssel szemlélhették a börtönök és a bíróságok jelenlétét. Sőt ma is vannak még ilyen emberek, ha talán kevesebben is. Harmadszor benne van ebben az is, hogy ha a börtönök szépnek ítélt és forgalmas helyekre települnek, akkor az emberek a börtönöket öntudatlanul is a helynek tulajdonított szépséggel és a mindennapi érintkezések sokaságával azonosítják, s nehezebb elképzelniük a bennük lezajló tragédiákat. Negyedszer pedig az is benne van ebben, hogy a börtönök a tekintélyt és a szépséget próbálják sugallni az elítéltekkel szemben, akik között valóban sok primitív és brutális ember akad. A tekintély ezekkel az emberekkel szemben erőt mutat, a szépség pedig azt mutatja, hogy a kultúra diadalmaskodik a barbarizmusuk felett.
3. A kapuban a biztonsági őrökön ugyanazt a gyermeki nyugalmat láttam, amit korábban katonatiszteken és kommandósokon is megfigyeltem. A munkájuk ismeretében megdöbbentő az a naív ártatlanság, ami az arckifejezésükben megjelent. Hiszen annyi tragédiához asszisztáltak eddig! Talán az a titka különös kettősségüknek, hogy 10 éves korában mindenki hajlamos a világképét normákból felépíteni, s ők ebbe a kétely nélküli személyiségállapotba tértek vissza. Nem frusztrálja őket a normákkal való szembeszegülés, még olyan értelemben sem, hogy a nagyobb vagyonra törekedve igazságtalannak éreznék helyzetüket. "A legfontosabb a csoport és a feljebbvalók elismerésének megszerzése! A szabályokat be kell tartani, a parancsot végre kell hajtani és be kell érni azzal amink van!" Az ilyen emberekben nincs meg az a harag és önzés, ami az átlagemberben az engedelmesség és a nem elég pénz miatt megjelenik. Mindemellett nyugodttá teheti őket az erejük tudata is, ami úgy a saját erejük tudata, mint a normákat adó csoporttól kölcsönzött erő tudata. Sok vádlottat és elítéltet vezettek el elöttük, köztük olyanokat is, akik korábban legyőzhetetlennek hitték magukat. Ennek a hatalomnak a látványa megvédi őket a félelemtől, melyet akkor éreznének, ha valaki a normák által nem igazolva próbálna átgázolni rajtuk. (A normák által igazolt erőszakot igazságosnak tekintik.) Végül némi szerepjátszás is lehet nyugalmukban, az hogy igyekeznek elleplezni kegyetlenségüket, s némi fájdalom is, amit az áldozataik iránti együttérzésük eredményezhet.
4. A kiállítás egy tárgyalóteremben volt elhelyezve. A bírói pulpituson egy idősebb férfi jegyzetelt és mellette egy huszonéves lány foglalt helyet. A terem bejáratánál ugyancsak egy huszonéves lány ült. Nem tudtam szabadulni attól a benyomástól, hogy a férfi egy bíró volt és a lányok joghallgatók vagy már végzett jogászok voltak. A férfin ugyanazt a torz komolyságot láttam, amit a bírókon nemritkán meg lehet figyelni, a lányok pedig leginkább Ken Kesey Főnéni-jére emlékeztettek. Valahogy az jutott eszembe róluk, hogy a fagyott zsír kicsapódik a bőrükre. Ezzel az érzelmeik hidegségére utalhattam és arra, hogy a civilizált felszin mögött nagyon is alpári érzelmekkel rendelkeznek. Olyasféle fiziológiai arousal kísérheti érzelmeiket, mint amilyen fiziológiai változásainkról a zsíros ételek elfogyasztása közben kapunk élményeket.
5. A képek közül csak kevés keltette fel az érdeklődésemet. Valami 30-40 grafika volt kiállítva, olyanok, amelyeket feltehetőleg a művészettörténészek sem tekintenek jelentősnek. A festő munkásságában ezek aféle hulladékot képezhettek, amit a fontosabb művek között termelt. Többnyire obszcén vagy semmitmondó tartalommal és minden esetben gusztustalan stílusban készültek. Ki lehetett sejteni bennük a férfiasságnak azt a paródiáig fokozott túlzását, ami a spanyolokra jellemző. Mivel azonban egy híres festő rajzolta ezeket, a hiperkonform jogászoknak megtetszhetett a gondolat, hogy éppen a Megyei Bíróság épületében rendezzenek belőlük kiállítást. Így akarták magukat a kultúra képviselőinek mutatni, miközben a képek ocsmánysága maga is vonzhatta őket.
6. A képek között egy szerelmes pár sétált. Egy harminc év körüli fiatal nő és egy vele egyidős férfi. Mosolyogtak és gyengéden beszélgettek egymással. Ha fel is fogtak valamit abból hová jöttek, nem adták jelét. Pedig a törvények szelleme individualitásokat legázoló, gonosz szellem, mely válogatás nélkül bedarál mindenkit, aki ellentétbe kerül vele. Ez a szellem éppen ellentétes a szerelem szellemével, ami az ilyenkor szokásos projekciókon túljutva a másik ember megismerését és segítését jelenti. Mennyire másként viselkedne a pár, ha a férfit autóbaleset okozásáért elítélnék, a nőnek pedig végig kellene néznie, ahogyan a barátját megfosztanák egyéniségétől és egy számot csinálnának belőle valamelyik cellában. Hány ilyen jelenet játszódhatott le ebben a teremben! És hány élőhalott sorvadhatott így az adott pillanatban is a kiállítástól száz méterre! Csak arctalan bábok azok, akiknek gondolkodása a törvények szerint jár, de arctalan bábok azok is, akik mint a szerelmes pár kényelmesen kizárják tudatukból a tragédiákat és a veszélyt, ami őket is fenyegeti.
7. A vár alatt két 12 év körüli biciklista beszélgetését hallgattam. "- Bent van a János? - Bent. - Mi is bekerülünk..." Talán a börtönről beszélgettek? Az egyikük cigány volt és ahogy a "- Mi is bekerülünk..."-et mondta, azt egy fatalista hangsúly kísérte. Ennyire természetesnek veszik ezt az életpályát? Végül is mi más várna rájuk? Az iskolához nem születtek elég intelligensnek, de még ha elég intelligensnek születtek volna, akkor se lenne sok esélyük a továbbtanulásra. A nehéz fizikai vagy a monoton munkát érzelmileg nem bírnák és megalázónak is tekintenék. Különben sem hisznek azokban a törvényekben, amelyek egy kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszert védenek. Néhány év múlva valóban ott fuldokolhatnak a börtönben, egy egész más világban, mint amiben a középosztálybeli családokba születettek élnek majd. Lehet, hogy egy idő után már bent fogják kellemesebbnek érezni az életet mint kint, mégha a bent sohasem tehet olyan boldoggá senkit, mint a kint azokat, akiknek elég lehetőség áll ott rendelkezésére, és a lehetőségeiket nem szabadosságként, hanem szabadságként használják fel.
8. Mintha lenne az ezekhez a fiatalokhoz hasonló emberekben valamiféle életbölcsesség. Megvan bennük a hajlandóság, hogy ne keressenek illúziókat a világ vagy a maguk mentegetésére, hanem csak megfigyeljék az eseményeket és tudják, hogy mi történik maguk körül. Látják a fiatal orvost, aki közlekedési baleset miatt kerül össze az alattomos zsebtolvajokkal. Látják a kamasz cigányt, akit azért tartanak fogva fél éve, mert éhes volt és ellopott néhány befőttet az egyik pincéből. A börtönben és esetleg már a gyermekkorukban hallott történetek alapján végigsiklik tekintetük a társadalom keresztmetszetén, s ez olyan hatást gyakorol rájuk, mint amilyet a társadalomra gyakoroltak a modern kommunikációs eszközök. Ahogyan Pinker írta:
"Hogyan javulhattak az életkörülmények, ha az agy nem változott a századok folyamán? Azt hiszem, a válasz részben az, hogy az írásbeliség, a tudás és a gondolatok cseréje lehetetlenné tett bizonyos fajta kizsákmányolásokat. Nem arról van szó, hogy az emberekben benne van a jóság kútja, amelyet az erkölcsi intés megfakaszthat, hanem arról, hogy az információ olyan módon tálalható, amelyből a kizsákmányolók képmutatónak vagy ostobának látszanak."
A különbség az, hogy ők nem tudnak változtatni semmin, ezért inkább beletörődötten szemlélik az események folyását. Vagy talán nem is bölcs nyugalom ez, hanem fásult közöny? A kettő között annyi a különbség, hogy a bölcs nyugalom mögött tudás áll, amely kész tenni, ha alkalom kínálkozik, a fásult közöny pedig a nem - tudással jár együtt és a megkeseredettséggel, amely minden körülmények között fél a cselekvéstől.
Ritter Teodor, 2005.08.17.
|
| | | [válaszok erre: #4 #5 #6] |
(TÉMANYITÓ) |
|
|
|
|
Gondolatok Salvador Dalí kiállításán (üzenet: 6, Tudomány) |
|
|
|
|
