maglor Tagság: 2005-01-22 00:07:08 Tagszám: #15341 Hozzászólások: 573

492. Elküldve: 2009-11-27 13:31:33 [.] Úgy látom, az elmúlt napok hozzászólásainak zöme (a társalgó topicban is) a szocializáció jelentősége körül forog. Vajon mennyire befolyásolja a kutya eredményét a környezet, a tartás? Már leírtam egy párszor, de talán nem mindenki olvasta a korábbi hozzászólásaimat, úgyhogy nézzük ezt meg egy kicsit részletesebben. Mielőtt azonban rátérünk, tisztázni kell néhány alap információt: Sokan úgy gondolják, hogy a kutyák "keménysége" egy egydimenziós fogalom. A skála egyik végén vannak az ellágyult, simulékony barátságos egyedek, a másik végén pedig a "vaddisznók". Márpedig ez nem így van, de legalábbis nem feltétlenül. Ha a kutyák (köznyelvben használatos) keménységét vizsgáljuk, nagyon fontos megkülönböztetni a megfelelő, stabil idegrendszerből fakadó bátorságot, és az idegenekkel szembeni bizalmatlanságot (valamint ezzel összefüggésben az agresszióra való hajlamot), illetve, hogy ezek közül melyik mennyire függ az öröklött tulajdonságoktól, és mennyire a környezeti hatásoktól. - A jó idegrendszer, illetve az abból fakadó bátorság alapvető (kellene, hogy legyen). Ez nem csak a pásztorkutyáknál elvárás, de még a vakvezetőknél is pedig ott aztán végképp nem beszélhetünk vad kutyákról. Ez született adottság. Dr. Kováts Zsoltot idézve: "A kutya nem tanul bátorságot, csak megőrzi azt a megfelelő környezetben.". Magyarul a veleszületett bátorság hiánya nem pótolható szocializációval vagy képzéssel. A megfelelő szocializáció hozzásegítheti, hogy a hétköznapi élethelyzetekben elfogadhatóan viselkedjen, a kiképzés építgetés bátornak mutathatja sablonosan beállított helyzetekben (hozzászokik bizonyos típusú ingerekhez, és megtanulja, hogy nem kell félni azoktól) de ettől a kutya nem lesz valóban bátor egy újszerű elemekkel rátörő valódi krízishelyzetben ugyanúgy be fog csődölni mint azelőtt. Az, hogy nem pótolható, sajnos nem jelenti azt, hogy nem rontható le. Minden kutyát tönkre lehet tenni. Két szempontból is nagyon fontos elem. Az egyik az, hogy bármilyen célra vesz valaki kutyát, ez elvárás. Ha valaki csak házi kedvencet akar, akkor is nagyságrendekkel jobb egy jó idegzetű kiegyensúlyozott kutya amelyiknek "fát lehet vágni a hátán", a gyerekek húzhatják-nyúzhatják, hiszen az ilyen kutya türelmesebb, megbízhatóbb, mint egy idegileg labilis egyed amelyik félelemből oda kap a szomszédnak, a rokonnak, a bírónak, amelyik mindentől fél... Ha valaki igazi őrző kutyát akar akkor nem is kérdés, hogy mennyit ér az a kutya amelyik csak addig "kemény" amíg be nem lépnek hozzá... A másik, hogy ezt nem lehet neveléssel teljesen pótolni, csak némiképp kompenzálni, tehát csak tudatos szelekcióval lehet egy fajtán belül biztosítani (és úgy sem teljesen). - A bizalmatlanság, illetve az őrző ösztönből fakadó bizalmatlanságra való hajlam megint csak elvárás egy pásztorkutyával szemben. Azon túlmenően, hogy a Komondor standard így fogalmaz: "Bizalmatlan alaptermészetű" azt hiszem a XXI. században is elvárhatjuk, hogy egy Komondornak ne kelljen megtanítani, hogy kit nem kell beengedni. Ennek is van egy örökletes alapja, de ezt az ösztönt, illetve annak megnyilvánulását befolyásolják a környezeti hatások. Van olyan kutya amelyikben olyan erős ez az ösztön, hogy mindenféle rávezetés nélkül, családi kedvencként is bizalmatlan az idegenekkel és őriz vagy legalább ugat. Viszont van amelyiknél ahhoz, hogy ez felszínre kerüljön rá kell segíteni (ez lehet egy tanyasi életformában a többi kutya példája, vagy akár egy kiképző általi bizalmatlanságot eredményező gyakorlat is). A bizalmatlanság hiánya - éppen azért mert egyrészt ma már nem mindenki számára elvárás, másrészt megfelelő eszközökkel kiépíthető (erre régen is volt példa) - közel sem akkora hiba mint a bátorságé. Nyilvánvaló, hogy egy tanyasi láncos kutya egészen másképp fog viszonyulni egy idegenhez mint egy kiállítási sztárkutya, vagy egy boldog-boldogtalan által babusgatott házi kedvenc. Az azonban, hogy egy kutya ellenségesen fogadja a közelítő idegent (pl. olyan vadul ugat a kerítés mögött, hogy ettől a járókelők átmennek az utca túloldalára) egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kutya valóban kiváló munkakutya, hiszen közel sem biztos, hogy a bátorsága is megvan ahhoz, hogy ha valóban belép hozzá valaki akkor azzal szembe is mer állni, a legtöbb ilyen kutya inkább menekül. Ezzel szemben előfordulhat olyan, hogy a kutya annyira bizalmas, barátkozó, hogy eszébe se jut, hogy a közeledő idegennek nem kellene ott lennie, bárkit beenged, ugyanakkor mégis jó idegzetű és ha éppen fenyegetően közelítenek felé akkor sem menekül el. Az ilyen kutyából még lehet megbízható őrzőt nevelni, az előzőből nem. Mindegyikre láttunk példát Vasadon. Ezért nem elég csupán az ösztönökről beszélni. Visszatérve az elmúlt napok témájára. Az, hogy egy kutyát tanyasi körülmények között tartanak nem jelenti automatikusan azt, hogy a kutya jobban fog szerepelni a teszten, mert lehet, hogy bizalmatlanabb, de közel se biztos, hogy bátrabb. Nézzünk egy példát (nagyon leegyszerűsítve, elméleti szinten az érthetőség kedvéért) ahol elvonatkoztatunk attól, hogy a kutya természetéből fakadóan hajlamos a bizalmatlanságra vagy a környezeti hatások, elvárások miatt ilyen. Vegyünk négy kutyát: egy bátor bizalmatlan, egy bátor bizalmas, egy gyáva bizalmatlan, és egy gyáva bizalmas egyedet. Mondjuk, van egy alomban négy kutya. Ezek közül kettő születetten bátor, kettő gyenge idegrendszerű. A két jó idegrendszerű közül az egyik egy tanyára kerül, a másikból "mama kedvence" lesz, míg a két gyengébb közül az egyik szintén őrzőkutyának van szánva, a másik családi, vagy kiállítási kutyának. Eljönnek a tesztre. A Ti (Cackab, Jóska, Krisztián, Gábor...stb) elméletetek szerint a tanyasi kutyák nagy előnyt élveznek, és lényegesen jobbnak mutatkoznak majd. Pedig nem. - A születetten bátor tanyasi kutya nyilván mindent visz, hiszen bizalmatlan és bátor is, tehát lekenyerezni sem lehet, és elkergetni sem. Ha normális ember mellett nő fel - nem rontják el bunkó módon - akkor a közömbösséggel sem lesz problémája, elég magabiztos ahhoz, hogy a semlegesen álló emberekkel közömbösen esetleg érdeklődően viselkedjen. - A születetten bátor családi kedvenc szintén jól fog szerepelni, hiszen bár simán lekenyerezhető (ez mindössze 5 pont a 100-ból) mindkét bátorságpróbán megállja a helyét, hiszen akkor sem hisztizik, akkor sem menekül ha fenyegetik, sőt ha a segéd elég rámenős még talán aktív védekezési reakciót (harapást) is ki tud belőle hozni. Az ilyen kutya bár ránézésre a légynek se ártana egy komoly élethelyzetben, amikor kétségtelenül rászorul minden bizonnyal (akár a gazdáit is meglepve) képes lenne helyt állni. - A gyenge idegrendszerű tanyasi egyed a kemény kutyát kereső felületes szemlélő számára talán jónak tűnik, de valójában nem ér el magas pontszámot. Neki már a semlegesség rész is problémás hiszen nincs hozzászokva az idegenekhez, mindenki felé bizalmatlan, és mivel nem elég magabiztos fenyegetve érzi magát, így már a semlegesen álló emberek között is idegesen, behúzott farokkal halad át, rosszabb esetben ki-kitámad a vélt fenyegetés irányába. A konkrét fenyegetésre természetesen szintén nem fog határozottan reagálni hiszen a bátorsága nincs meg hozzá. Ha a támadó segéd felé lép akkor hátrál, de ha az távolodik (menekül) akkor esetleg kitámad és hátulról odaharap. Erre nyilván nem kap sok pontot, de aki csak annyit ért az egészből, hogy harap/nem-harap annak talán jónak tűnik. Ilyenre is volt példa. Az ilyen kutyát az életben jobb elkerülni. A kerítés mögött rettenetesen keménynek, félelmetesnek tűnik, azonban ha valaki kellő határozottsággal lép be hozzá akkor 20-30 méterről ugatva figyeli a betörők tevékenységét. Ugyanakkor ha valaki fél tőle, netán elfordul akkor abban komoly sérüléseket tud okozni (életből vett példák). Ja és még egy fontos dolog: Egy olyan teszten ahol a kutyához nem lének be ténylegesen csak a póráz hatósugaráig mennek el - belógatva valamit amire a kutya ráharaphat - az ilyen jellegű (de nem extrém gyenge) kutya jól szerepelhet. Miután egy párszor eljátszotta ezt a gazda mellett, már egyedül kikötve is megcsinálja, hiszen azt megelőzően rájött, hogy a segéd csak közel jön de nem bánt ténylegesen. Veszélyes dolog, mert sokan azt hiszik, hogy a kutya tényleg jó, közben meg félresiklik a szelekció. Nem beszélve a látványos videóknak bedőlő vevőkről... - A labilis családi/kiállítási kutya természetesen szintén nem fog brillírozni. A közömbösség résznél nem lesz gondja, hiszen megszokta az idegen emberek közelségét, megtanulta, hogy nem kell félnie tőlük. A területét természetesen nem védi, a barátságos segéd simán "lekenyerezi", a fenyegető elől pedig félrehúzódik (rosszabb esetben ordítva menekülni próbál). Ebből is látszik, hogy ez a teszt igazodva a XXI. századi elvárásokhoz lényegesen nagyobb hangsúlyt fektet az idegrendszer felmérésére mint az őrző ösztönére. Éppen ez teszi lehetővé azt, hogy a kutyát az otthonától távol teszteljük. Amint látható ez idegen helyen is kiválóan felmérhető. Amúgy a fentieknek megfelelően még a háznál történő tesztelés során sem volt szignifikáns különbség a családi, kiállítási és a tanya-, telepőrző kutyák teljesítménye között. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a hozzászólásban ezek szélsőséges példák voltak, az érthetőség kedvéért. A valóságban ezek lényegesen sokrétűbbek (külön lehetne venni az agressziót is stb.), közel sem ilyen szélsőségesek, és a képzeletbeli skálán számtalanféle variációban nyilvánulnak meg. Éppen ezért pl. a Kuvaszos teszten is vannak kutyák amelyek leszerepelnek - ezek valóban nagyon gyengék -, ugyanakkor van olyan amelyik ott jónak tűnik, de valójában nem igazán kívánatos, vagy mondjuk határeset. Arra kérek mindenkit, hogy figyelmesen olvassa el! Nincs időm félreértésekre reagálni (ehhez is egy hét kellett mire apránként meg tudtam írni). Komondor Fórum "Mindenki jó valamire! Ha másra nem... hát elrettentő példának!" [előzmény: (490) cackab, 2009-11-25 11:02:10]

Törzstag