maglor
Tagság: 2005-01-22 00:07:08
Tagszám: #15341
Hozzászólások: 573
|
113.  Elküldve:
2009-05-08 15:13:22 |
[.] |
Idézet:
| Mindkét tesztet vagy vizsgálatot ismerem valamennyire és valószínűleg nem azon van a hangsúly az őrző pásztorkutyafajták belső értékmérő tulajdonságainak vizsgálata szempontjából, hogy melyik a jobb vagy teljesebb.
| |
Hát persze, ezért írtam, hogy ésszerűen össze kell gyúrni, együtt kell(ene) dolgozni.
Idézet:
| A lényeg, hogy legyen valamilyen kézzelfogható információhalmaz és közel azonos feltételrendszer között legyenek vizsgálva a kutyák. A selejt, vagy kritikán alul teljesítő kutyák feltérképezése az egyik fontos cél. (Ezek pedig mindegyikben kibuknak, sőt már a mindennapi együttélés során is gyanúsak lehetnek, már a kisebb-nagyobb tapasztalattal rendelkező gazdák számára is ... )
| |
Na, itt most kivételesen nem értünk egyet. Az első fontos pont, hogy ha csak a selejt kiszűrésére törekszünk az csak egy olyan jellegű szelekcióra ad lehetőséget (amit már több klub is megvalósított) ami a kirívóan gyenge egyedeket kiszűri ugyan, de nem teszi lehetővé a bent maradt tenyészállomány osztályozását.
Részlet a programtervemből:
"Nem véletlen, hogy egyre több fajtagazda szervezet (pl. Hungária Kuvasz Klub, Karakán Klub... stb.) nyúl a tenyészszemlék megreformálásához, és az egészségügyi szűrések bevezetéséhez, hiszen ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy csak így lehet ellensúlyozni a küllemtenyésztés negatív hatásait. A "bevett szokás", egy a fajtára jellemző alaptermészet vizsgálat és ezzel párhuzamosan az egészségügyi szűrések kötelezővé tétele, amelyeken elvárt minimum szintek meghatározásával igyekeznek kiszelektálni a leggyengébb egyedeket.
Ez mindenképpen előrelépés hiszen a súlyosan beteg, és a kirívóan gyenge idegrendszerű kutyák nem rontják tovább az állomány minőségét. Azonban ezeknek a programoknak is vannak olyan hiányosságai amin bőven lehet javítani.
A minimum elvárásokat gyakorlatilag nem lehet az ideálisnak tekinthető szintre helyezni, hiszen ha minden tekintetben szigorú (elvben ideális) elvárásokat támasztanának gyakorlatilag az állomány nagy része kihullana a rostán, és főleg a kis egyedszámú fajták esetén ez szintén végzetesnek bizonyulna. Nehéz eldönteni és egyértelműen meghatározni, hogy mely paramétereket illetően milyen mértékben kell csökkenteni a minimum szinteket. Ha a minimum szintek túl alacsonyra kerülnek a kevésbé kívánatos tulajdonságokat hordozók tovább terhelhetik az állományt. Ha túl magasra, olyanok is kiesnek akik egy-egy tulajdonságot tekintve, ugyan gyengék, de egyéb értékeiket tekintetve (tudatos párosítással) a fajta javára válhatnának. Emellett ezeknek a rendszereknek a legnagyobb problémája, hogy azon egyedek között akik megfelelnek (a fentiekből következően kényszerűségből engedékenyebb) minimumoknak továbbra is a küllemi jegyek fognak dönteni. Egy egészségileg, idegrendszerileg kiemelkedő kutya továbbra sem élvez semmi előnyt azzal a fajtatársával szemben aki ezekből a szempontokból épphogy csak tenyészthetőnek minősült. Tenyészértékük és ennek következtében a fajtára gyakorolt hatásuk tekintetében továbbra is az fog dönteni, hogy melyikük felel meg jobban az adott kor küllemi elvárásainak, "trendjeinek", illetve (a mai kiállítási gyakorlatot ismerve), hogy milyen körülmények között tartják őket, miként vannak szocializálva, hogyan készítik fel őket a show eseményekre, hogyan vezetik fel őket. Ez mint tudjuk, ma nem áll "tökéletes" összhangban az ősi rusztikus pásztorkutya képével."
Ha valóban ki akarjuk küszöbölni a fent említett problémákat, és azt akarjuk, hogy a tenyészthető állományon belül is osztályozni lehessen, olyan teszt kell ami nem csak a selejt kiszűrésére korlátozódik, hanem a jobbak között is különbséget tesz, ami nem ad maximum pontot olyan kutyáknak melyek - azért valljuk meg - nem 100%-osak (ld. a #106-os hsz. mellékleteit).
Idézet:
| Abban nem hiszek a jelen körülmények között, hogy ezen egyedek kizárása, korlátozása a tenyésztésben való részvételben bármilyen formában szabályozható, betartatható. Sajnos!!! A tudatformálás, megismertetés, figyelemráirányítás a problémákra hosszabb távon valószínűleg hatékonyabb "szabályozó" lehet. (5-10 év!)
| |
Márpedig, véleményem szerint addig nem lehet jelentős előrelépést elérni, amíg nem lesz valamilyen szabályozás. A mindennapi együttélés tapasztalataira (ebből a szempontból) nem lehet állomány szinten építeni. Ez bebizonyosodott az eddigi tenyésztési metódusban. Ha lehetne, akkor most nem kellene minderről társalognunk, hiszen a fajtáinkkal minden rendben lenne. A "tudatformálás, megismertetés, figyelemráirányítás" nem elégséges. Egyrészt azért, mert a hétköznapi szituációkból nem derül ki teljességében, hogy mi van a kutyában, másrészt azért, mert ahogy eddig is tenyésztésbe kerültek olyan kutyák, amikről teszt nélkül is nyilvánvaló volt, hogy nem lenne szabad őket bevonni, úgy egy "fejtágítás" után is ugyanúgy be fognak kerülni (amennyiben nincs szabályozás).
Idézet:
| Ha igazában, a maguk valóságában szeretnénk vizsgálni az őrző pásztorkutyákat, akkor azt leginkább eredeti feladatkörükben lehetne megtenni, ahol változó feltétel és körülményrendszerben kell dolgozniuk. (Persze ez állományszinten megvalósíthatatlan, egyáltalán nem járható út)
| |
Igen. Meg kell figyelni az eredeti feladatkörükben dolgozó pásztorkutyákat, majd a tapasztalatokat és a leszűrhető tanulságokat át kell ültetni az itthoni állományra. Ezért mondom, pl. hogy ha az eredeti feladatkörben dolgozó pásztorkutyák esetében a kifejezett zsákmányszerző ösztön nem kívánatos, (az ilyen kutyákat "félreteszik"), akkor nekünk sem (lenne) szabad olyan tesztet/vizsgát bevezetni, ami kifejezetten preferálja azt, mint pl. a Kuvaszos teszt és a Magyar Pásztorkutyák Munkaversenye. Ha olyan tulajdonságokat preferálunk, amire eredetileg kontraszelektáltak, ha olyan kutyákat favorizálunk amilyeneket a nyáj mellől eltávolítanak, akkor pont az ellenkező irányba haladunk, mint kellene!
Idézet:
| Az is könnyen előfordulhat, hogy az őrző pásztorkutyák nem a területvédelemhez kapcsolt viselkedésformákban mutatják meg igazán magukat, lényegüket. A haszonállatok védelme nem azonos a területvédelemmel, de vannak lényegi kapcsolódási pontok.
| |
Ebben a tekintetben megint más a helyzet. A mi szempontunkból - egyelőre -majdnem mindegy, hogy az őrző ösztön adott megnyilvánulása milyen motiváción alapul (állat-, tárgy-, vagy egy terület védelme), sőt nem is igazán magán az ösztönön van a hangsúly (rendszerint nem itt van a fő probléma), sokkal inkább az idegrendszeri tulajdonságokon alapuló bátorságon.
Idézet:
| A kontraszt kedvéért majd felteszitek azt a kuvaszt a téma honlapjára, ami még tavaly októberben megfogta Lacit a tesztetekben?
| |
Biztos, Laci már dolgozik az új honlapon.
Komondor Fórum
"Mindenki jó valamire! Ha másra nem... hát elrettentő példának!" |
| |
|
|
[előzmény: (111) akbash, 2009-04-30 20:44:01]
|
|
