Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
102.  Elküldve: 2006-08-07 17:06:46, HIT ÉS IRODALOM
|
[201.] |
Jóel próféta nyomán
Miféle fegyver szerencsés, midőn
bús sáskahad, felhőzve napot,
éji gyászt borít ránk délidőn,
s varázsol kertből sivatagot?
Élő víz mikor s hogy árad
életre kelteni kiszáradt
mezőkön elalélt nyájat?
Minden kéz hiába fárad,
erőt merítni nincs mivel.
Halálos álom borulhat ránk,
ha bajba kerülve hallgat a szánk.
Ó, ha nincs ébredés, sírni kell!
szívet szaggatón, mígnem eljő
könnyeink kamatja: áldás-eső.
|
| |
|
Haladó 
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
101. Elküldve: 2006-07-24 06:09:36, HIT ÉS IRODALOM
|
[202.] |
Hóseás könyvéből
Elhagyott a saját népem,
akit szerettem, nem szeret!
Nem vagyok fontos, nem kellek
nekik; kidobva Kincsük az útfélen.
Kit illet barátság, tisztelet?
Bizodalmát odadta másnak.
Elfeledkeztek rólam, már csak
én hordom szívemben népemet:
mint férj búsul hűtlen társa után,
gyászolom őt, aki csalfán s bután
nélkülem próbálna boldogulni...
Egyszer, ha szíve fog megfordulni,
s meglátja, mennyire szeretem őt:
térdre hull hűséges Ura előtt...
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
100. Elküldve: 2006-07-18 18:03:01, HIT ÉS IRODALOM
|
[203.] |
Noé
Csak esett az eső
már napok óta...,
már hetek óta!...
Bárkába menekült be
nyolc ember,
rengeteg állat...
Tengernyi szenvedés,
tenyérnyi remény...
Most még a ború;
holnap szivárvány,
galamb hoz csőrében
friss olajágat
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
99. Elküldve: 2006-07-17 16:22:35, HIT ÉS IRODALOM
|
[204.] |
ÁMÓS PRÓFÉTA
Csend van és béke a nyáj körül...
Valami nógat itt belül,
Valaki szóra ösztökél;
hallgat a nyáj, a csönd beszél...:
...Fáj paloták nagy nyugalma,
naponként való lakodalma;
árnyékában szép falaknak
koldus örülne két falatnak...
...Szomszéd nép közt nincs egy barát,
amelyik ne uszulna rád,
amikor épp bajba kerülsz...
Mint ingoványba, úgy merülsz
el lassan, jön ítéleted;
bűnt szaporít csak itt életed.
(Á.E.2006.VII.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
98. Elküldve: 2006-06-20 17:03:29, HIT ÉS IRODALOM
|
[205.] |
Füle Lajos: KRISZTUSBAN
Ha egyszer bűneim
elvonulhatnának előttem
vég nélküli, sötét sorokban,
s kikiabálnának komiszmód:
"Én is tehozzád tartozom!
Meg én is, én is, én is, én is!!"
Ó, hogy pirulnék a haragtól,
hogy nem tudom - beléjük fojtva
a szót - elhallgattatni őket,
s a szégyentől tán - hogy igaz mind -
lángra lobbanna a ruhám is.
De bűneim
nem vonulhatnak el előttem,
nem szólhatnak már, mert halottak,
s én - megváltott -
KRISZTUSBAN élek...
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
97. Elküldve: 2006-06-02 15:55:29, HIT ÉS IRODALOM
|
[206.] |
Füle Lajos: PÜNKÖSD FÉNYÉBEN
Pünkösd... Fényedben élek,
teremtő égi LÉLEK,
erőd gerjeszti lelkem.
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.
Az Ige, mint zsarátnok,
hűlt szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a KRISZTUS vére.
Dicsőítsd ŐT ma bennem,
KI nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
KI - érte mit se várván -
megváltott vére árán
ISTENNEK, az ATYÁNAK.
|
| |
|
| Haladó
|
|
kérdező-figyelő
Tagság: 2005-11-20 16:49:40
Tagszám: #23931
Hozzászólások: 20
|
96. Elküldve: 2006-05-29 10:41:16, HIT ÉS IRODALOM
|
[207.] |
Sík Sándor
Ne félj!
Ember, ne félj a rossztól!
Arkangyal áll a poszton,
Van, aki hallja hangod:
Szabadíts a gonosztól.
Ne félj a fájdalomtól:
Nem kontár kése koncol,
Próbált sebész az Isten;
Megifjodol, ha boncol.
A bűnt se féld: a pázsit
Gyomot is hajt, ha ázik.
Ravasz művész az Isten:
A rossz is jót csírázik.
Még magadat se féljed:
Isten kezén a mérleg.
Ha még oly semmi volnál:
Majd megnagyít a Lélek.
Ha napba, holdba lőnek,
Örülj a szép erőnek:
Minden javára munkál
Az Istent szeretőnek.
A kék magasba nézz föl,
Ne kérdd, hogy meddig érsz föl.
Egyet pillant az Isten,
És egész lesz a részből.
A halál is csak ennyi:
- Ne félj elébe menni -
Édesapád az Isten,
Röpül eléd, ölelni.
|
| |
|
Zöldfülű 
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
95. Elküldve: 2006-05-09 06:36:22, HIT ÉS IRODALOM
|
[208.] |
Vörösmarty Mihály:
A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE
(részlet)
Egy szegény nő, Isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban...
Hajh azóta csak bút látott,
Hogy a gazda sírba szállott:
Gyermekei szétfutottak
Napkeletnek, napnyugotnak,
S a szegény nő elhagyatva
Úgy maradt, mint a szedett fa...
Most ott ül az asztal mellett,
Imakönyvében keresget...
Régi, jó, de kopott jószág,
Melyet még csak a barátság
S egypár ernyedt szál tart össze,
Oly igen meg van viselve.
S ím kopognak, és köhentve
Az öreg jó Sára lép be:
"Isten áldja meg, nagyasszony!
Most ugyan csak legjobb itthon.
Jó, hogy ilyenkor ki nem jár,
Majd elvesztem, oly nagy a sár."
'Hát mi jót hoz, Sára néni?'
"Istenem! bár tudnék hozni.
Egy kéréssel jöttem volna,
Ha miatta meg nem szólna.
Oly nehéz most a szegénynek,
Tán jobb volna, ha nem élnek.
Imádságos könyvet kérnék,
Higgye meg, most oly jólesnék.
Mert hiszen ha már az ember
Szépszerint jóllakni sem mer,
Már ha szűken él kenyérrel,
Éljen Isten Igéjével,
Így legalább árva lelkünk
Az imádság tartja bennünk.
Itt, tudom, van heverőben:
Adjon az Isten nevében."
'Jó asszony, felelt az özvegy,
Könyvem nincs több, csak ez az egy,
De ha már úgy megkivánta,
És ettől függ boldogsága,
Vegye egy felét jó névvel,
Én beérem más felével.'
S fele ide, fele oda,
Könyvét kétfelé osztotta.
Most a két jó öregasszony,
Hogy semmi jót ne mulasszon,
Fél könyvből, de nem fél szívvel,
Imádkoznak este, reggel,
S ha van Isten mennyországban,
Nem imádkoznak hiában.
(1847.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
94. Elküldve: 2006-04-16 15:54:56, HIT ÉS IRODALOM
|
[209.] |
Füle Lajos:
Az eltemethetetlen
Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába.
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... H i á b a.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET!
|
| |
|
| Haladó
|
|
torzo52
Tagság: 2006-02-17 06:16:33
Tagszám: #27198
Hozzászólások: 88
|
93. Elküldve: 2006-04-08 01:42:52, HIT ÉS IRODALOM
|
[210.] |
Isten
Hiszem, tudom, hogy létezik!
Hiszen nap, mint nap érkezik.
Találkozom minden nap vele,
Ő a Világ Egyetem feje!
Ő az, ki fodrot rak a patak vizére.
Hósapkát a hegyek tetejére.
Virágba borítja tavasszal a rétet,
S eteti a dongót, darazsat, méhet.
Bárányfelhőt fest a kéklő égre.
Esőt permetez a szomjazó földre.
Ő ad a csigának házat, s mázat,
Mivel kifesti a csiga a házat.
Ő bontja szirmait a virágnak.
Szárnyakat ad lepkének, s bogárnak.
Csillogó színes ruhát a madaraknak,
Millió lábat a dübörgő hangya hadnak.
Fákra biggyeszt milliárdnyi zöld levelet.
Ősszel színesre festi mindegyiket.
Nyáron szivárványt, feszit az égre,
Arra a csodálatos végtelen kékre.
Ő szórja szét a fák magvait.
Szél által fújja el hamvait.
A rókának ad vastag téli ruhát.
A juhásznak jó meleg subát.
Mert mindent mit látsz egy körforgás,
S ennek a körnek soha sincs vége.
Alkonyra hajnal jön, hajnalra alkony,
S lent a parton hol apad, hol dagad a víz.
Isten a szeretet az igazság az élet!
Nála nincs fáradság tőle mindenki, kérhet.
Mindenki, mindenkor kicsi és nagy is.
Ő éltet mindent, az ismeretlent, s a végtelent is.
2006. február. (?)
|
| |
|
Kezdő 
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
92. Elküldve: 2006-03-17 15:44:26, HIT ÉS IRODALOM
|
[211.] |
TEMPLOM
Csend van, és angyalok;
pislog a gyertya lángja;
kísértés alszik a küszöbön,
szája
a Jelenlét-től kulcsra zárva.
|
| |
|
| Haladó
|
|
torzo52
Tagság: 2006-02-17 06:16:33
Tagszám: #27198
Hozzászólások: 88
|
91. Elküldve: 2006-02-18 06:32:57, HIT ÉS IRODALOM
|
[212.] |
Karácsony
Mikor gyermek voltam
Már alig vártam a fenyőfát,
Hogy beköltőzzön a szobába,
S felöltőzzön az alkalomra,
Csillogó - villogó ruhába.
Feldíszítve az ünnepre.
Csoda szép volt. Az ablakon át
Esténként rá ült a félhold.
Alatta piros alma és dió.
Meg minden-minden ami jó.
Ágain gyertya égett.
Arcomon a pír.
Mert ebben az évben
Sok rosszat tettem,
Igy év végén biztos, hogy
Számot kell vetnem.
Eszembe jutott, hogy tavaly,
Mi minden jutott. De, ezek után!
Lesz-e a fa alatt ólom katona?
Vagy nagyapám kézzel faragott falóva?
Kitudja?Ki tudja?Ki tudja?
Ezen a szent napon a sok rokon
Egymásnak adták a kilincset.
Én meg, vártam a kattanó bilincset,
Mert tudtam, hogy a bűnre jő bűntetés.
Vajon mennyi lesz?- Sok, vagy kevés.
A búbos kemencében ropogott a venyige.
A szobát átjárta, betőltötte annak melege.
Én mégis fáztam,dideregtem.
Az nap nem is ittam, nem is ettem.
Eszembe jutott mind az, amit tettem.
Ezért félrehúzodva egy sarokba,
Magamba roskadva, vártam az itéletet.
Ehelyett, valaki megfogta kezemet,
Majd felemelt. - Én csak száltam, száltam
Senkit sem láttam, csak a fenyőfát,
A hold sugarát, a gyertya táncoló fényét.
Éreztem a kemence melegét,
Valaki tenyerét, de legfőképpen,
Isten, a lélek örökké való szeretetét.
2005.dec.22.
|
| |
|
| Kezdő
|
|
torzo52
Tagság: 2006-02-17 06:16:33
Tagszám: #27198
Hozzászólások: 88
|
90. Elküldve: 2006-02-17 07:33:42, HIT ÉS IRODALOM
|
[213.] |
Isten temploma
Megyek az úton ténferegve.
Magamat előre - előre lökve
A sötétségben keresem a fényt.
Keresem Isten templomát.
A lábnyomát - a porban,
Ha tél van - a hóban.
Nem lelem.
Megyek most már futva,
Majdhogynem orra bukva,
Sietek - keresek.
Addig, míg a halál
Meg nem talál,
Addig kell keresnem,
S közben nem szabad elesnem!
A dombon egy ponton - épület.
Egy templom, s benne egy orgona.
Belül megszólal egy hang
Az nem Isten temploma!
Ember! - Ne fuss, ne ténferegj,
Csak hallgass a hangra,
Amit, akit keresel, magadban megleled.
2005. december (?)
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2006-10-14 06:39:02]
|
| |
|
| Kezdő
|
|
FRESH
Tagság: 2004-04-09 15:41:36
Tagszám: #9912
Hozzászólások: 212
|
89. Elküldve: 2006-02-03 11:57:35, HIT ÉS IRODALOM
|
[214.] |
Egyszerűen szép versek .
|
| | | [válaszok erre: #90] |
[előzmény: (88) Árvai Emil, 2006-02-02 17:05:23] |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
88. Elküldve: 2006-02-02 17:05:23, HIT ÉS IRODALOM
|
[215.] |
Rónay György:
A tékozló fiú hazatérése
A messzeség sugárzó pitvarában
angyalok jönnek-mennek, kék csuporban
tejet hoz egy, a másik nagy kosár
gyümölcsöt, fehér lenvászonnal asztalt
terít egy harmadik, nagy szárnyukat
becsukva szorgoskodnak -
egy pedig
a korlátnál, szemét ernyőzve néz
a távolba, ahol a domb alatt
kanyargó úton csapzottan, soványan,
kimerültségtől meg-megtántorodva,
de azért mégis egyre szaporább
léptekkel, ahogy egyre közelebb ér,
már jön a Vendég...
|
| | | [válaszok erre: #89] |
|
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
87. Elküldve: 2005-12-28 12:36:11, HIT ÉS IRODALOM
|
[216.] |
G. BYRON: SÉNAKHERIB PUSZTULÁSA
(ford. Radnóti Miklós)
Mint farkas a nyájra, lezúdul a vad
asszír had arany, bibor ékek alatt:
s csillagzik a dárda, akár ha a mély
Galiléa egén kivirágzik az éj.
Mint erdei lomb kora nyár derekán,
a had úgy zizegett a nap alkonyatán,
s mint erdei lomb, ha leverte az ősz,
hajnalra leverve hevert az erős.
Mert jött a Halál komor angyala, várt,
s arcukba lehelt feketén s tovaszállt;
nem mozdul a férfi, az éjbe mered,
páncélja se rezzen a szíve felett.
És fekszik a mén, leütötte a vész,
veres orrlikain elakadt lihegés,
tajtéka fehéren a fűre fagyott,
tenger se taszítja ki így a habot.
És fekszik a harcos alatta, haját
harmat lepi s rozsda a vértje vasát,
kókadt lobogója is elfeketült,
nem villog a lándzsa se, hallgat a kürt.
Bús asszonyi nép zokog özvegyi jajt,
Baál szobra sem állta a néma vihart;
kard sem suhogott s a pogány hatalom
szétolvad akárcsak a hó a napon.
_____________________________
vö.: Királyok II.könyve 19.rész,
Ézsaiás próféta könyve 37.rész
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
86. Elküldve: 2005-12-19 16:31:41, HIT ÉS IRODALOM
|
[217.] |
Karácsonyi gyermekvers
Egyszer egy királyfi öltözött szegénynek,
vizsgálni szándékát emberi szíveknek:
aki befogadta, azt ő is meghívta;
elvinni magával - királyként jött vissza.
Egyszer Isten Fia embernek öltözött,
csodás Mennyországból e földre költözött;
királyi ruháját miattunk levette,
isteni életét érettünk letette...
_______
(Á.E.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
85. Elküldve: 2005-12-16 12:44:01, HIT ÉS IRODALOM
|
[218.] |
KARÁCSONYI BOLDOGSÁG
Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló.
Itt és most ki lesz az, aki befogadja,
szívét és életét Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.
Találsz-e valakit, járd be a világot,
akinek szívügye a te boldogságod?
Isten alig várja azt, hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!
_______
(Á.E.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
84. Elküldve: 2005-12-12 18:06:37, HIT ÉS IRODALOM
|
[219.] |
Túrmezei Erzsébet: ELJÖN
Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!
Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani...
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten izent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
83. Elküldve: 2005-11-17 18:03:47, HIT ÉS IRODALOM
|
[220.] |
Berzsenyi Dániel: FOHÁSZKODÁS
Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
A legmagasb menny s aether Uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek, a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.
Te hoztad e nagy minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldököd
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.
Téged dicsőít a zenith és nadir.
A szélvészek bus harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.
Buzgón leomlom színed előtt, Dicső,
Majdan ha lelkem záraiból kikél,
S hozzád közelb járulhat, akkor
Ami után eped, ott eléri.
Addig letörlöm könnyeimet, s megyek
Rendeltetésem pályafutásain,
A jobb s nemesb lelkeknek útján,
Merre erőm s inaim vihetnek.
Bizton tekintem mély sírom éjjelét!
Zordon, de óh, nem, nem lehet az gonosz,
Mert a te munkád: ott is elszórt
Csontjaimat kezeid takarják.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
82. Elküldve: 2005-11-07 18:13:43, HIT ÉS IRODALOM
|
[221.] |
Túrmezei Erzsébet:
Tovább imádkozunk
Távol gyülekezet imádkozik.
Csillagos afrikai égbolt
borul egyszerű templomukra.
Énekük, imádságuk áthatol
a sötétségen, az éjszaka csendjén.
Át pásztoruk kis hajlékáig,
ahol a halállal vívódik
órák óta a drága segítőtárs,
a kedves feleség.
Messze a kórház és messze az orvos.
De a gyülekezet imádkozik.
- Milyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk! -
Néha benéz egy fehérhajú, tisztes
presbiter a betegszobába.
Látja, hogy a válság egyre tart,
és csak annyit mond csendesen:
"Akkor - tovább imádkozunk!"
Ez ismétlődik óráról órára.
Küzd a halállal a beteg.
Küzd az imádkozó gyülekezet.
S az első hajnali sugárral
megérkezik a felelet:
a láz alábbszáll hirtelen.
Megérkezik az igen és az ámen,
az élet és a győzelem.
Ilyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk!
S bár a felelet néha késni látszik,
és mi lankadunk és roskadozunk,
mondjuk ki mégis csüggedetlen hittel,
mondjuk mi is távol testvéreinkkel:
"Akkor - tovább imádkozunk!"
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
81. Elküldve: 2005-11-02 16:48:14, HIT ÉS IRODALOM
|
[222.] |
Túrmezei Erzsébet:
Gyermek a rendelőben
A kisleány ott áll a rendelőben.
A furcsa gépek mintha mind őt lesnék.
S a doktorbácsi már be is ültetné
abba a félelmes, nagy székbe: "Tessék!"
Nem, még nem ül le. Kijelenti bátran,
hogy előbb kettőt kérdezni szeretne.
"Halljuk!" - mosolyog rá a doktorbácsi,
hiszen ő mindig kész a feleletre.
"Értesz-e a fogakhoz?" - tudakolja
kis Piroska ötéves bölcsességgel.
"Ó, hányat találsz, akit én kezeltem,
kis barátaid közt, ha széjjelnézel!"
"Ott a Sárika, Jancsi. Kit mondjak még?
A patikus bácsiék Klárikája.
Kérdezd meg őket! Vígan szaladgálnak!
Mi lenne, ha foguk most is fájna?"
Ez a válasz megnyugtatóan hangzik,
valóigaz. De hátra még a másik.
"Szeretsz-e engem?" - kérdezi Piroska
a kedvesen mosolygó doktorbácsit.
"Szeretlek-e? Hát hogyne szeretnélek!"
Mivel semmi hiba a feleletben,
a kis paciens beül a nagy székbe
most már nyugodtan, kék szeme se rebben.
Ha a doktorbácsi ért a fogakhoz,
s szereti őt, akkor mi gondja lenne?
Jöhet most már a fúróval, fogóval.
Piroska békén tűri. Bízik benne.
*
Ó, így szeretnék békén bízni én is!
Félelmetes nagy rendelő az élet,
de jól ismerem, aki kezel benne,
s az Ő feleletétől én se félek.
Ha megkérdezem, ért-e a dolgához,
s ha megkérdezem, hogy szeret-e engem,
rámutat értem átszegzett kezére,
és szabad bízó kisgyermekké lennem.
Lehet fogó, fúró, akármi szerszám,
ha ott látom abban a drága kézben,
amelyik mindig tudja, mit cselekszik,
s fenn a kereszten vért hullatott értem.
.....................................................................
(Túrmezei E.: Emberré lettél, hogy ember legyek c. kötetből)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
80. Elküldve: 2005-09-15 17:34:39, HIT ÉS IRODALOM
|
[223.] |
Francesco Petrarca (1304-1374):
Siratom elmult éveim...
Siratom elmult éveim, mikor csak
halandó dolgok gyönyörét akartam,
s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban,
hogy nem silány példát adnék a kornak.
Ki látod, vétkeim hogy megtiportak,
Ég Ura, láthatatlan, halhatatlan,
eltévedt lelkemet segítsd a bajban,
s bennem kegyelmesen pótold a korcsat.
Ha már viharban s háborúban éltem,
haljak meg békén, és ha ittlakásom
nem volt dicső, legyen elköltözésem.
Ami időm még hátra van s halálom
kezedbe tészem, nyújtsd kegyesen értem,
tudod, te vagy reményem e világon.
(fordította: Sárközi György)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
79. Elküldve: 2005-09-08 17:41:09, HIT ÉS IRODALOM
|
[224.] |
Michelangelo Buonarroti (1475-1564):
AZ ÉLET ALKONYÁN
Életem immár lassanként elér,
törékeny bárkán, tenger viharán át,
a közös révbe, ahol számadását
adja jó s rossz tettéről, ki betér.
Most látom, a szenvedélyes szeszély,
mely bálványommá a művészet álmát
tette, valójában milyen sivárság,
s milyen kín a vágy annak, aki él.
Szerelmi álmok, hiúk, üresek!
mi lesz most, hogy két halál is közelget?
Egy biztos, egy fenyegetőn mered rám.
Már nem nyugtat meg véső és ecset;
egyet kívánok: az égi szerelmet,
mely karját tárja felénk a keresztfán.
(fordította: Rónay György)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
78. Elküldve: 2005-09-06 06:49:28, HIT ÉS IRODALOM
|
[225.] |
Dietrich Bonhoeffer (1906-1945): MEDITÁCIÓ A BÖRTÖNBEN
Egyedül vagyok...
De Te nem hagysz el engem.
Kislelkű vagyok,
de Nálad a segítség!
Nyugtalan vagyok,
de Te vagy a béke.
Bennem él a keserűség,
de Te vagy a türelem.
Nem értem utaidat,
de Te jól ismered a nekem szánt utat.
Bízom Benned!
|
| |
|
| Haladó
|
|
|
