Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
270.  Elküldve: 2013-12-19 17:03:57, HIT ÉS IRODALOM
|
[51.] |
Bácsi Sándor: ADVENTI FÉNYEK
Meggyújtom a gyertyákat.
Apró fények lobognak
adventi koszorúmon:
Várlak Uram!
És körülöttem mindenütt
- akár a csillagok az éjsötétben -
égnek, égnek a Krisztus-váró mécsek.
Testvérszívek szeretet-lángjai
fényt, meleget sugárzón.
Krisztus-kereső lámpák
harmóniát kutatva.
Tétova bolyongóknak
pásztor nélküli nyája.
Bús megkötözöttek
szabadulást keresve.
Kiúttalan hínárnak
zavaros káoszából
kiáltanak sóvárgón:
Jöjj, ó jöjj már Messiásunk!
Tétova, pisla fények
mögött, túl szemhatáron
tündöklő fény sugárzik.
***************************************
(forrás: a szerző Add tovább! c. kötete)
|
| |
|
Haladó 
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
269. Elküldve: 2013-12-19 16:33:59, HIT ÉS IRODALOM
|
[52.] |
GYERMEK SZÜLETIK
Pár lépés Betlehem,
most ez is sok:
már egyre sűrűbbek
a fájások.
Lassan sötétedik...
Józsefen gond:
nem tudja, hol lakik
régi rokon.
Nem baj, egy fogadó
kell hogy legyen,
kérdi is épp attól,
ki ott megyen.
... Ám zárva kapuja,
hervad remény:
hiába kopognak,
nincs hang, se fény.
Leszáll az éjjel, fent
csillag ragyog;
valahol zengenek
szent angyalok.
Sírnak szülők is, - de
sír a Gyermek!
Legnagyobb szülöttje
Betlehemnek.
(Á. E.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
268. Elküldve: 2013-04-01 07:27:17, HIT ÉS IRODALOM
|
[53.] |
Herjeczki Géza: NAGYSZOMBAT
egész nap nem volt egy szavad se hozzánk
emberekhez
... oktató szádból elszökött az értelem
a lüktető élet nyelvét elfeledted
nagyszombati ember vagyok én is
ma egész nap
- s hogy mióta? s meddig? -
álmosság
letargia
értelmetlen semmit-tevés a gyárban
itthon céltalan mindenbe-kapás
összeszaggatott szonett
kedvetlen lassú pulzus
nem merek szürke szemeimbe nézni
mert ott a Te szótlan szádra
egész nap lebegő élettelenségedre látnék
Uram
Te holnap kilépsz a hallgatásból
hadd lángoljanak hát föl holnap
az én nagyszombati szemeim is
(1968)[i]
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
267. Elküldve: 2013-01-18 15:27:50, HIT ÉS IRODALOM
|
[54.] |
LÓT ANGYALAI
Kísérthet e világ száz alakban,
angyal hív, Sodomát hátrahagyjam.
Húzza kezemet: "Pakolni nem kell,
hátra ne fordulj, fussunk, felejtsd el!"...
Megvirrad. Nagy csönd. Koldus vagyok?
Itt hagytak barátaim, az angyalok.
Emlékük átjár, mint csoda-álom;
Országuk útját tán megtalálom.
(Á.E.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
266. Elküldve: 2012-10-31 15:07:56, HIT ÉS IRODALOM
|
[55.] |
Conrad Ferdinand Meyer:
HUSZ BÖRTÖNE
Utam végére jár.
Ügyem és ítéletem
Isten trónjánál van már,
nem emberi kezekben.
S már fénylő fellegen
az Emberfia jő elém
népétől övezetten.
Eljött az ünnep napja.
Nagy nyugalom vár engem.
Látom az örök tavaszba
sietőket boldog seregben.
Biztos cél felé mennek.
Utat, ösvényt ismernek.
Mitől félnél hát, lelkem?
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
265. Elküldve: 2012-10-14 19:17:17, HIT ÉS IRODALOM
|
[56.] |
Tóth Árpád:
CSILLAG, ÓH MESSZI SZERELEM!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a bús lemondás szürke
Kámzsáját s homlokom megadva tűrte
A gondok ráncrepesztő ostorát.
Istenem! lesz-e sorsom mostohább?
Szívem mélyén, mint odvából az ürge,
Könnyem vizétől milyen új és fürge
Bánat riad fel? hogy lesz most tovább?
Bús az élet, de balga, aki gyászol:
Bozótok közt, csendes és árva pásztor,
Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.
Olyan jó hinni, hinni: túl sötét tereken
Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
Mutasd az utat, csillag! óh messzi Szerelem!
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
ahhaosd2323
Tagság: 2011-06-06 15:52:50
Tagszám: #93837
Hozzászólások: 1
|
264. Elküldve: 2011-06-06 18:18:48, HIT ÉS IRODALOM
|
[57.] |
Ateista ünnepelhet karácsonyt?
http://kerdesek.hu/ateista-unnepelhet-karacsonyt
http://kerdesek.hu
|
| |
|
Zöldfülű 
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
263. Elküldve: 2011-04-23 21:39:47, HIT ÉS IRODALOM
|
[58.] |
NAGYPÉNTEK UTÁN
Senki nyugodtan nem aludt.
Őrök a sírnál.
Gyilkos jár kint, szabadon...
Bár még halott a megvetett Király;
retteg a holnapi naptól,
reszket az ajtaja már:
vesztésre áll a pokol,
s a halál !
(Á. E.)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
260. Elküldve: 2010-09-21 16:21:04, HIT ÉS IRODALOM
|
[59.] |
LÁZÁR, JÖJJ KI !
(olv.: János evang. 11. r.)
... S jön ki a sírból Lázár.
Hagyja, hogy reszkető kézzel
balzsamos leplét vegyék el,
s bámulják, ahogy járkál.
Van, aki sír örömében.
EGY nyugodt szempárt lát ott:
Ő szólította, az áldott;
boldog, hisz nem látta régen.
Kérdik most: hogy van? mit kér?
Kőre leültetik, nézze,
mennyire ámulnak: ím' él!
Fáradtság lepi meg. Nénje
már fut kenyérér', vízér',
folyvást az Eget dicsérve...
(Á .E.)
|
| | | [válaszok erre: #261] |
|
|
| Haladó
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
257. Elküldve: 2010-08-15 21:53:47, HIT ÉS IRODALOM
|
[60.] |
Húsevés!
Az élet e Földön, oly nagyon sokszínű.
Néha bonyolult, máskor nagyon egyszerű.
De bárhonnan is nézem, csak oda jutok:
Nem segít, ha a problémáktól elfutok.
Van egy nagy dilemma, mely elgondolkodtat,
mely bennem él, nem bánt, de örökös vonzat.
Vajh nem teszek-e bűnt, amikor húst eszek,
hisz ezzel rengeteg életet elveszek?!
Láttam állatot életéért küzdeni!
Azt a percet nem lehet elfelejteni.
Mert olyan mélységben nézte a szememet,
hogy megbabonázta éhező lelkemet.
Pedig a lélek tudom nem húsra éhes,
nincs köze annak a testhez, sem a vérhez.
Még is pont az, ami bennem az Állandó
sugallja azt, hogy az állat nem vágandó.
Nem leszek én soha vegetáriánus,
nem beszél rá erre, semmiféle mágus.
Mert nem mondhatja azt, egy anti – húsevő,
hogy mindaz ki megteszi, mocskos dögevő!
Eme érzelemből hiányzik a Tudás,
ne mondja rám senki, hogy áruló, Júdás!
Hisz emberként nem tudsz életet elvenni!
Ehhez minimum Istennek kell Születni.
Nézd meg a követ, és mond, hogy az bíz halott!
Tán ő az Istentől kevesebbet kapott?!
Nézd csak meg Testvér, e Földön minden mozog!
Mégis hogy mozoghatna, egy halott dolog?!
Van abban élet, csak egy valamit érts meg:
Ahogy te őt nem, úgy ő sem ért meg téged.
Istentől az ember, kevés időt kapott,
de egy Sziklának sokkal több év adatott.
Ő is csak élő, mint te vagy én vagy bármi.
Hát mért büszkélkedik életével bárki?!
Az Isten Örök! Számára nincs idő.
Mond mért szidod, mi a Szelleméből Kinő?!
Hogy Teremthetne az Élő halott dolgot?!
Mért venne a Vállára ily csacska gondot?
Tudom! Jaj, az ember feledte szerepét:
Mégis hogy forgassa élete kerekét?!
A sziklának a szíve, lassabban dobog,
de benne is a Teremtőd Szíve Lobog.
És minden másban, mi téged körülvevén,
leckét ad neked az Életednek telén.
Nos, ha e gondolatot jól végigszántod,
s minden érzelmedet szépen végigjárod,
rájössz, hogy képtelen vagy te az ölésre.
Nem kaptál jogot, az Isteni Törésre!
Vagy tán megértem én, ki e verset írja,
s akinek a teste már nem soká bírja,
hogy csak a része vagyok e körforgásnak,
s létem nem hódol be soha a halálnak.
Eszembe jut most egy gyermekkori emlék,
mintha a megterített asztalnál lennék.
Nem lehetett addig az ételhez fognom,
míg ez Imát nem sikerült elgagyognom:
Ó Drága Égi Lélek, légy a vendégem,
hogy megszentelődhessék, amitől élek.
Hogy váljon Emberré az, amit megeszek,
s ne váljon bűnömmé mindaz, mit megteszek.
Tán nem volt értelme ennek az imának?!
Hisz így vált élővé, mi bennem feltámadt!
Mind! Az a sok – sok húsba öltözött lélek,
Ki a számon keresztül, Istenhez tért meg.
Mind! Testem építvén, hogy ne halljak éhen,
s én segítvén rajtuk, mint úr a cseléden,
az ő életükért nagy árat fizetve…
De dalolva menvén fel eme Keresztre.
Lám tetszik e súly, ami vállamat nyomja.
Nem állíthat engem az ördög sarokba!
Mert tudom, csak kisdolog az, ami bánthat:
Ha nem Áldozok Imával a halálnak’!
Ha nem vallok hitet, Mennyei Atyámnak,
ha a megölt állat bennem fel nem támad,
ha nem épülhet be a szervezetembe,
s ha nem vehet részt a csodás életembe!
De ha ezt megteszem, mi nem is fáradtság,
s nem vesz erőt rajtam a földi gyarlóság,
akkor nem ölöm’ meg azt, amit megeszek,
hanem éltet adok neki, s Ember leszek.
Nos, ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot,
étkezésed előtt, fordulj Jó Atyádhoz!
Mert ezzel megváltod mindazt, mit elkövetsz,
s Vele egyszer e Csodás Világba jöhetsz.
Úgy vélem nincs e Földön, mit megölhetnénk,
mit a szándékunk szerint eltörölhetnénk.
Csak Egy dolog van, ami sohasem fáraszt!
S ez: Mit Szellemed, a Lelkedben eláraszt!
2010-08-05
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
256. Elküldve: 2010-08-12 02:19:45, HIT ÉS IRODALOM
|
[61.] |
Euro Arc!
Mondják: Krisztus arca, nem lehetett ilyen!
Kérdezzük meg hát: Még is, szerinted milyen?!
Válaszolják: Ez az arc, csak ma divatos,
bíz abban a korban, nem lehetett honos.
Egyenes haj, kék szem. Milyen Zsidó arc ez?!
Azon kort sötét haj, barna szem jellemez.
Igaz amit mondasz, csak van egy kicsi gond,
hogy nem igazán érted, mit e Kép elmond.
Hogy mért festik meg Őt ilyen ábrázattal?!
Hogy Szellemed s Lelked, bírjon alázattal!
Bármi, amit olvasol Szent Bibliádban,
Örömhírét hordja, szerte a világban.
Nem azért lett e Könyv ily szépen megírva,
hogy hibáit keressed, bömbölve, sírva!
Okos emberek írták, rejtve a Tudást,
hogy ne szüljön e Föld, sok millió - Júdást!
Hagyjuk a mivoltát: Zsidó volt, vagy mégsem?!
Van ennél fontosabb! Tudom. Mert emlékszem…
S bár lehet, hogy tévedek, nézd ezt el nekem,
hisz nem másztam meg én sem még a Szent - Hegyem.
Nem azért van e szó szívembe leírva,
hogy Lelkedet én vigyem el majd a sírba!
Azért vannak benne ilyen ébredések,
hogy tudjam mi az, mit a szívedbe vések,
s tudom hosszú lesz, de megéri olvasni…
Mert fagyos szíved, bíz felfog majd olvadni.
Nem jóslat ez, csak a bizalom irántad,
mert tudom e választ vágytad és kívántad.
Van a Bibliában pár csodálatos sor:
„Szemed s füled érezze, mit üzen a kor!”
Nem a testeden van e két érzékszerved,
odabent lakozik, s éppen ezért szenved!
Magadba zárod, mint anya a gyermekét,
nem törődsz vele, hogy mit lát, vagy mit remél.
De egyszer majd úgyis megnyílik a Kapu,
nem zavarja Őt, ha vastag betonfalú!
Mennél tovább tartod a Tudást magadba,
annál üvöltőbben tör majd a szabadba.
Emlékezz a percre, mikor Teremtettél!
Te sem voltál csendesebb Születésednél.
És ha a világunk csak homályos tükör,
bízz abban bátran, mi a Lelkedből kitör!
Nem bomlasztja meg, homályos földi elméd,
csak ráébreszt arra, hogy még mi is kell még.
Adjad hát át magad a belső Tudásnak,
hogy megértsed mi az, mit Felülről Várnak!
Térjünk vissza hát a Jézusi ábrához,
s ne félj attól, hogy a Lelked majd elkárhoz!
Emlékszel-e még Sámsonod alakjára?
Mért Hozta Őt Isten erre a világra?
Hol lakozott Neki bőszen az ereje?!
Bíz hajában hordta, mint Napnak Deleje!
Mondjam a nevét, hogy mit is jelentene?!
Nap Fiának hívták; ez volt a jelleme.
Mond meg hát most bátran, mi a baj a Nappal?!
Égeti a bőröd, vagy nem bír a faggyal?!
Te is tudod Testvér, válasznak ez nem jó!
Ez - Erőre nem hat, semmiféle béklyó.
Ha Ő a Delejét nem szabályozná le,
ha a Föld nem imbolyogna mindenfele,
vajh lenne esélye az életnek rajta,
vagy amint a vulkán, csendben elapadna?!
Hát gondolj a Napra, mint fő gondolatra!
Az vagy Te is, csak épp a Földhöz tapadva.
S pont ez a kép, amit Sámson haja elmond
magyarázza azt, mit a szíved csak elront.
Bizony kell az Erő és a Szellemiség,
hogy Lelked megértse végre, mi a szükség!
Mert, ha a Nap a Sugarát megtartaná,
ha a gondolataid egy fal tartaná,
ha nem engednéd szabadon ami szárnyal,
ha nem néznél szemközt ezzel a világgal,
ha az érzelmeid irányítanának,
ha nem örülnél a jövendő halálnak…
Ugyan mi sugároznék ki a Fejedből?
Milyen jó származhatna a Te Szívedből?
Mit adna a Tudás a Jézusi Képen,
mi lenne a Sugár az Isteni Léten?
„Én mondám Istenek vagytok Ti mindnyájan!”
„És a Felségesnek fiai…” – Szólt bátran!
Hát mond meg mi a hiba akkor mibennünk?
Ugyan mit kellene nekünk elfelednünk?
Megmondom: Az ítélkezést! Felejtsd el mind,
ami szívedben Téged bűnösként megint.
Mert nem vezet az el semmiféle jóra,
csak Lelkedet rakja ki a gyilkos hóra.
S ha úgy beszélsz, ahogy az Érzés kívánja,
még a pokolra jutsz, jobb időket várva.
Mert, ha a haj a Szellemi kisugárzás,
akkor a szakáll, a szóbeli imádás.
Az Ige, amely a kép útján terjed el,
s melyet ezért majd Te, bíz el nem feledel.
Örök üzenet ez a tobzódó szívnek.
Nyitját keresik kölykök, felnőttek, vének…
Pedig, ha Kék szemébe jól belenéznek,
a nyomát sem láthatják a sötét éjnek.
Mert Kék szeméből hiányzik a barnaság,
akár csak az emberekből a balgaság.
Azt csak megtanították bizonyos erők,
de nem kell félnünk, mert ez a fal majd ledől.
És ott marad minden, ami Tiszta és Szép…
Nos, ezt mondja nekem ez az Isteni - Kép.
2010-08-12
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
255. Elküldve: 2010-08-08 19:51:24, HIT ÉS IRODALOM
|
[62.] |
Az élet ajándéka!
Gáspár, Menyhért és Boldizsár!
Három napkeleti király.
Isten három ajándéka,
arany, tömjén, na meg mirha.
Gáspár neve: Kincset óvó!
Az arany sem értékrontó.
Érdekes eme hasonlás,
lesz emögött valami más.
Menyhért neve: Királyi fény!
Ajándéka több mint remény.
Hisz a tömjén égetése:
Jó illatok terjedése.
Kell hozzá egy kevéske tűz,
mely sötétre világot fűz,
s ezt hordozva körbe – körbe,
rontást hoz az ördögökre.
Boldizsárunk neve - képe:
Baál Isten óvja léted!
Aznap este mirhát hozott,
felkenést ajándékozott.
Mi is óvná meg a létünk,
mint olajos felkenésünk,
mely a Szentlelket elhozza,
s lelkünket bearanyozza.
Három király, s ajándékuk,
Istentől jövő szándékuk.
Nevüket, ha összeteszed,
rájössz arra, Ki született.
Nagy ajándék a világnak,
mert fricska Ő a halálnak.
Nincs már felettünk ereje,
elmúlt rémítő deleje.
Örök élet, ez a végszó!
Nem köthet meg semmi béklyó.
Mert a földi létünk vége:
Új kezdetnek születése.
2010-08-08
(Gáspár – Menyhért - Boldizsár: Kincset megőrző királyi fény, kinek életét Baál Isten óvja.)
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
254. Elküldve: 2010-08-06 20:11:07, HIT ÉS IRODALOM
|
[63.] |
Leleszi Balázs Károly: ÉLŐ VIZEK FORRÁSA
Valahol lenni kell egy forrásnak,
melyben felüdülhetnek azok is,
akiket most a lefelé tartó zuhanás
köpölyöz és a nyirkos, fénytelen
zsákutcák vonzásában élnek:
kitaszított, kimerült sebesültek,
kiknek cserepes ajkait a szomj ékesíti
s akiket már az irgalmatlan
világunkban előholtnak tartanak,
de még nem hantolták
közös temetőszéli árokba őket.
"Ó, jöjjetek mind énhozzám - mondja Jézus.
Mire vártok még szomjazó lelkek.
Én vagyok az élő vizek zubogó forrása,
én vagyok az örök élet!"
(internetről - GothArt)
|
| |
|
| Haladó
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
252. Elküldve: 2010-07-16 15:43:02, HIT ÉS IRODALOM
|
[64.] |
Szőlő és bor
Bárcsak olyan lehetnék, mint a szőlő,
zamatosságát mindenkor megőrző,
napfénnyel és vízzel táplálkozó lény,
sok örömet adó Isteni növény!
Gyökeremet a földbe mélyeszteném,
a leveleimet zöldre festeném,
vörös lenne fürtjeim sokasága,
s bennem élne a világ igazsága.
Amikor elérkezne az ideje,
s megérne bennem a Napnak ereje,
az embereknek adnám a termésem,
nem hagynám meg magamnak egy szemét sem.
Tápláléka lennék sok fáradt testnek,
szomját oltanám mindenik nemesnek,
aki a véremből bort készítene,
s engem kortyolva bút elfelejtene.
Ez lenne az én áldozatom értük,
bíz megkönnyíteném nehézkes éltük,
s míg vérem a vérükkel keveredne,
jókedvük mindig felelevenedne.
Majd elpárolognék szervezetükből,
kilépnék az ő csodás életükből,
visszaadnám magam a Földanyának,
s csak emlékét hagynám a vigasságnak.
Bárcsak olyan lehetnék, mint a szőlő!
Zamatosságát mindenkor megőrző.
Napfénnyel és vízzel táplálkozó lény.
Sok örömet adó Isteni növény.
2010-07-16
|
| | | [válaszok erre: #253] |
|
|
| Zöldfülű
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
249. Elküldve: 2010-07-15 18:55:10, HIT ÉS IRODALOM
|
[65.] |
Heinrich Heine: BELZACÁR
(Vas István fordítása)
Az éjfél száll sasszárnyakon,
pihen és hallgat Babilon.
De hangos a királyi vár,
lakomát ad most a király.
Száz fáklya, zaj, zenebona,
mulat a király udvara.
Ül körben a ragyogó szolgahad,
csillognak a bortól a poharak.
Ujjongnak a szolgák, cseng a pohár,
mert szereti hallani ezt a király.
A király arca kipirul,
a bortól hetyke lángra gyúl.
S a láng vakon lobog bele,
az eget gyalázza bűnös dühe.
Hetvenkedik és dühe magasra csap,
vele üvölt a szolgahad.
A király büszkén rivall - siet
a szolga, hozza a kincseket.
S szikrázik arannyal a lakoma:
kifosztva Jehova temploma.
A király szentségtörő keze
szent kelyhet emel színig tele.
Fenékig üríti a poharát,
s habot vet a szája, míg így kiált:
Csak nevetek rajtad, Jehova -
én Belzacár, Babilon ura!
Az iszonyú szó alig hangzik el,
rá titkos döbbenet felel.
Csak elhal a hahota hirtelen,
halotti csöndes a terem.
De nézd csak, nézd, ó borzalom!
Emberi kéz a fehér falon.
És ír a fehér falon, ír a kéz,
ír lángbetűt, aztán semmibe vész.
A király belebámul a semmibe,
megroggyan a térde, fehér a színe.
Nem elég ide mágikus hatalom,
megfejteni lángírást a falon.
De Belzacárt udvari cselédhada
megölte még az éjszaka.
|
| |
|
| Haladó
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
247. Elküldve: 2010-07-12 07:37:33, HIT ÉS IRODALOM
|
[66.] |
A barátság
A barátság egy szent dolog,
nem jó, ha csak úgy andalog.
Tűzként kell neki lobogni,
s szükséges annak ragyogni.
Ha magára marad bajban,
ha nem hallják meg a zajban,
ha nem ápolják a szívét,
megtörik annak az ívét!
Hogy mégis mi a barátság?
Egy szívből jövő imádság.
Szoros híd, mint a testvérség,
csak nem köti össze vérség.
Mégis erős, mint egy angyal,
nem megy el az első faggyal.
Nem csorbítják nehézségek,
nem szennyezik kevélységek.
Stabilan áll a lábain,
túljut az élet vágyain,
nincs hatalom, mely legyőzné,
vagy kötél mely megkötözné.
A barátság sohasem vak,
nem hatnak rá vádló szavak.
Ha ez az érzés megtalál,
nem bánthat többé zord halál.
Mert az igaz barát örök,
akár csak az ős kő – körök.
Csak egy hibája létezik,
hogy nagyon ritkán érkezik.
2010-07-11
|
| | | [válaszok erre: #248] |
|
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
246. Elküldve: 2010-07-04 17:15:52, HIT ÉS IRODALOM
|
[67.] |
Nehézség
Lehet, hogy életed most egy kicsit nehéz,
s, hogy értelmetlennek tűnik ez az egész.
De soha semmi nem történik hiába,
bármi is történjen e duál világba.
Ahhoz, hogy élhess, kell a lélegzetvétel,
mert ez a tétel a legszebb lelki étel.
Szükség az embernek a sok-sok nehézség,
nem kell más hozzá, csak egy csöppnyi merészség.
Ha levegőt veszel, azt ki is kell fújni,
nem lehet rossz gondolatok mögé bújni!
Nem segít neked, ha önmagad sajnálod,
hiszen ez mind a Te karmikus világod.
Magaddal vonszolod, mint test az árnyékát,
ne rontsad hát el a lelkednek szándékát!
Mert minden rossz dolog, mi veled megtörtént,
csak beteljesíti az Isteni Törvényt.
A feldobott kő ismét a földre hullik,
a gumikötél csak egy darabig nyúlik.
A meleget mindig a hideg váltja fel,
s a jutalom hidd el soha nem marad el.
Minden nehézség az örömöd forrása,
a kétségbeesés az ember botlása.
Hát kösd meg a sarut a lelked lábain,
hogy ne essél hasra álmaid vágyain!
Ám, ha mégis cserbenhagyna a reménység,
jusson eszedbe a Jézusi keménység!
Bizony háromszor kell ahhoz térdre rogynod,
hogy rájöjj, mindig sikerül felragyognod.
Az óra ketyeg, az idő továbbhalad,
és minden rossz dolog szépen hátramarad.
Emlék lesz csupán, amin jókat mosolygunk,
mert így teljesedhet ki majd a mi sorosunk.
2010-07-04
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
245. Elküldve: 2010-06-27 10:29:05, HIT ÉS IRODALOM
|
[68.] |
A szív
Gyermekkoromban hallottam e történetet,
bár nem hittem el, hogy tényleg megtörténhetett.
Egy anyáról szólt, ki a fiával együtt élt,
a haláltól nem, de az élettől nagyon félt.
A fiú éppolyan volt, mint közülünk bárki,
nem szükséges az emlékét sárral dobálni!
Kamasz volt, tékozló, azt hitte ez az élet,
s, hogy őt nem éri utol sohasem a végzet.
Csendben éldegéltek egy kis szegényes házban,
egymást segítvén a pénzkeresési lázban.
Az anya dolgozott, mosott és takarított,
de gyermeke könnyebb megélhetésben bízott.
Egy ideig állt is ez az idilli élet,
amelynek szörnyű katasztrófa vetett véget.
A viszony kettejük közt, halálosat roppant,
mert anyja rájött, hogy fia lelkileg rokkant.
Hiányzott belőle az a bizonyos érzés,
hogy ne vegyen erőt rajt, a szerelemféltés.
Így megölte párját, akit nagyon szeretett,
s ez egy súlyosabb élethelyzethez vezetett.
Mari nem tudta, mi a helyes cselekedet,
elhallgatni, vagy jelenteni az esetet?
De mert a lelkében anyai szív dobogott,
fiát megvédelmezvén, egy rossz döntést hozott.
Hallgatott! Önnön fájdalmát magába zárta.
Soha többé nem született mosoly e házba.
A fiú tudta, lassan beérik végzete,
hiszen anyja kezében volt az ő élete.
Lázálmok gyötörték, bűne vad súlya nyomta,
lelke megtébolyodott, képzeteket vonzva.
Az egyetlen ellenségét anyjában látta,
aki őt felnevelte és karjába zárta.
Megtette hát ismét, mit az ember nem tehet!
Épp azt vette el, amit gyermek el nem vehet!
Megölte a nőt, aki a világra hozta,
saját lelkére örök kárhozatot hozva.
De nem volt elég ennyi, uralta a sátán,
kitépte a szívét, mint áldozati bálványt.
Pont, mikor az ajtót három csendőr betörte,
hisz nincs olyan titok, melyre fény ne derülne.
Menekülni kellet, nem volt idő, hogy várjon!
Rohant, ahogy csak bírt, hogy kiutat találjon.
Rohant padlásokon és sötét pincék mélyén,
teljes erejéből a szabadságát féltvén.
Kezében a szívvel, mely még mindig dobogott,
melyben most is a féltő szeretet lobogott.
Megbotlott a lába egy kiálló szegleten,
s ő arcra borult, eme végzetes szenthelyen.
Nem is hallott mást, csak a szív zakatolását,
érezte ahogy sátán, elhagyja képmását.
Jó anyja hangja ekkor csendesen felhangzott,
a világ sem élt még meg, ily csodás szózatot:
Édes kicsi fiam, nem ütötted meg magad?
A fájó aggódástól a lelkem meghasad.
Kérlek ne menekülj többé bűneid elől,
mert rossz ez a látomás és biztosan megöl!
Bármi amit tettél a te sorsodat húzza!
Harcban állsz magaddal, életed összezúzva!
Vessed le válladról a téboly zord subáját,
s öltsd magadra inkább a békesség ruháját!
A fiú csak ült és keservesen zokogott.
Anyjának szíve, egyre halkabban dobogott.
Majd szépen lassan megállt. Nem működött többé.
Így vált békétlen fia őrülete köddé.
Hogy e történet igaz, azt nem állíthatom.
Hogy te most mire gondolsz? Nos, azt sem tudhatom.
De a lelkemben őrződik máig egy kérdés:
Vajh mitől múlhatatlan, az anyai érzés?
2010-06-27
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
241. Elküldve: 2010-06-23 01:17:21, HIT ÉS IRODALOM
|
[72.] |
Nem való!
Nem való már nékem, a víg muzsika hangja.
Nem való mert lelkemnek, nem vigasz a rangja.
Nem való a dáridó, hamis érzelmekkel,
nem való a szép leány, kacér kékszemekkel.
Nem való a vörösbor, bút elfelejteni.
Nem való a pálinka, kedvet keríteni.
Nem való az alkohol, hamis önérzettel,
nem való a másnap sem, gyötrő közérzettel.
Nem való a tanulás, büszke tudásszomjból.
Nem való az ismeret, rossz tapasztalatból.
Nem való a tananyag, hamis oktatással,
nem való a bölcsesség, bemagolt tudással.
Nem való az étkezés, állatölést hozván.
Nem való a húsevés, gyilkosságot vonzván.
Nem való a táplálék, hamis áldozattal,
nem való a jóllakás, fölös kárhozattal.
Nem való a gazdagság, bűnös kevélységgel.
Nem való a sok – sok pénz, álnok szerénységgel.
Nem való a hatalom, hamis ébredéssel,
nem való az élet sem, véráztatta késsel.
Nem való már semmi, mit e világ adhatna.
Nem való az sem, mit tanulságul hozhatna.
Nem való már nekem, mert ez hamis fikció,
nem való a lelkemnek mert: Rossz redukció!
Nem való az Én - nek, hogy visszafele húzzák!
Nem való nekem sem, hogy szívem összezúzzák!
Nem való számomra, az a sok földi penész:
Nem való Én - nékem, mi nem Mennyei Egész!
2010-06-23
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
240. Elküldve: 2010-06-20 16:40:31, HIT ÉS IRODALOM
|
[73.] |
Az Idő
Ha az idő nem lenne,
az élet más mederbe menne.
Átváltozna világunk,
amelyet annyira imádunk.
Eltűnnének korlátok,
nem lennének valótlanságok.
Nem létezne születés,
sem a halál, sem magültetés.
Mert az ember meglátná,
mielőtt a magot elrakná:
Hogy benne van a Minden,
s, hogy azonkívül semmi nincsen.
A szíve lenne e mag,
melyből az egész világ fakad.
S ha abba belenézne,
békesség költözne lelkébe.
Nem kellene megvárni,
amire a mag fává válik.
Mert ebben a kis szemben,
egy egész erdő benne lenne.
Ó, ha idő nem volna,
nem lenne sem tegnap, sem holnap!
Csakis a most létezne,
s az ember örökké élhetne.
De a korlát létezik,
az ember meghal, majd születik.
Így jobb, ha MAGába néz,
hogy megértse: Ideje kevés!
2010-06-20
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
239. Elküldve: 2010-06-18 14:00:33, HIT ÉS IRODALOM
|
[74.] |
Körforgás!
December huszonegyedikén,
a Nap, fordulópontjához ér.
S elfeledve az egész évet,
véget vet a leghosszabb éjnek.
Ez a Föld újjászületése,
ezt teszi sokmilliárd éve.
Határt szab Ő a fényfogyásnak:
Adjunk hálát minden Tamásnak!
Március huszonegyedikén,
nem harcol a sötét és a fény.
Ehhez a nyugvóponthoz érve,
Tavasz köszönt a féltekénkre.
Elhagyva a dermesztő Telet,
szirmait bontja a kikelet.
Nem kell fűteni kemencébe:
Adjunk hálát minden Bencének!
Június huszonegyedike,
a meleg napok legszebbike.
Ekkor feszíttetik meg a fény,
mint egy csodálatos égi lény.
És bár fogy a Napnak ereje,
s alábbhagy rettentő deleje,
mégsem tűnik semmi fagyosnak:
Adjunk hálát mind Alajosnak!
Szeptember huszonkettedike,
az őszi tűzszünet ideje.
Ma nem harcol a Nyár és a Tél,
még is szomorú mind, aki él.
A rideg sötétség feltámad,
de a Hév ez ellen nem lázad.
Még így is jobb, mint egy kódisnak:
Adjunk hálát minden Móricnak!
Meg is van mind a négy végletünk,
ettől függ rövidke életünk.
Mert, ha csak egy is kimaradna,
a világnak vége szakadna.
Persze lehetnek eltérések,
vannak rövidebb, s hosszabb évek.
De ne mérjük a különbséget:
Adjunk hálát e különcségnek!
Valami isme lesz az okban,
hogy csúszás van a névnapokban.
De vizsgáljuk meg szerepüket,
hogyan hoznak e Földre tüzet?
Lásd: Bence neve Győztest jelent,
mely legyőzi a sötét jelent.
Alajos viszont Egész és Bölcs:
Akár a Nap, a Hold és a Föld.
Móricunk már egy kicsit morcabb,
mert sötétsége sokkal hosszabb.
Szívesebben lenne Kerecsen,
mint ébenfekete Szerecsen.
Visszatérve az induláshoz,
eljutunk ismét a Tamáshoz.
E csodálatos Iker – hatás:
A tudásában rejlő varázs.
Nem engedi, hogy szomorkodjunk,
hogy életünknek búcsút mondjunk.
Tükröt tart a Föld közepéhez,
így eljutunk teljességéhez.
Hisz hideg - meleg, sötétség - fény,
váltakozik a két féltekén.
S mivel ez régóta így vagyon:
Mondjunk hálát e négy névnapon!
Egyensúlyban van ez a világ,
ha lent sötét van, fent van világ.
Sőt ugyanez van vicaverza,
tudja Magyar, sejti a Perzsa.
Mert ezen Kereszthatás nélkül,
a világunk elbukna végül.
Így nem látnánk meg azt a napot:
Melyben az Igazság felragyog!
2010-06-18
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
238. Elküldve: 2010-06-11 21:21:17, HIT ÉS IRODALOM
|
[75.] |
A kör
Egy kört osszunk el négyfelé,
és kereszt lesz a belsején.
Vajon mit üzen ez néked,
ha a kör, maga az Élet?
E két átlót, ha meghúzod,
a kör közepét megkapod.
Meg is van már a hármasság:
Te, az Út és az Igazság.
Ne maradjunk középpontban,
induljunk el azon nyomban.
Suhanjunk az alsó részén,
vajon mi lesz az út végén?
Követve a déli irányt,
ne érezzük a ponthiányt!
Az origóban mi vagyunk,
csak gondolatban utazunk.
Most, hogy lefele zuhantunk,
az Igazsághoz jutottunk.
Furcsa! Én eddig azt hittem,
hogy az ördög lakik itt lent.
Menjünk vissza hát a pontba,
s induljunk el gyorsan jobbra.
Milyen az út Kelet felé?
Idézzük a szemünk elé:
Egyenes út, nem oly lejtős,
mint a déli gondfelejtős.
S bár szemünkbe süt itt a Nap,
mégis egyre csak hívogat.
Na és mi van a jobb szélen?
Ugyanaz, ami lent Délen.
Csak annyi az eltérés, hogy
nem oly sebes az érkezés.
Még is pont oda jutottunk,
mint, amikor lezuhantunk.
Tartsunk akkor most már balra,
hátha nem ütközünk falba!
Nyugat felé sincsen gondunk,
bár Keletnek búcsút mondtunk.
Arrafelé másabb a Nap,
narancs színével hívogat.
Végig járva ezt az irányt,
ismét nem érzünk mi hiányt.
Hiszen most, hogy arra megyünk,
megint a körbe ütközünk.
Nos, ne álljunk meg félúton,
még van egy utunk Északon.
Ez már sokkal meredekebb,
ezért, megmászni nehezebb.
De, ha felérünk a csúcsra,
csak az eredmény lesz furcsa:
Már megint oda jutottunk,
ahol már eddig is voltunk.
Ezek szerint a középpont,
mindegy melyik irányba ront.
És az sem hanyagolható,
hogy a kör, elforgatható’.
S azt, hogy a kerék mért forog’,
szerintem már Te is tudod’:
Hiszen ki van a közepén?
Pontosan: Te, meg Ő meg Én.
Mi vagyunk a tengelyében,
a középpont szerepében.
Most jönnek a gondolatok:
Biztos, hogy a kört forgatod?
Mi van, ha a kör nem forgó,
csak mi vagyunk izgők–mozgók?
Mi rohanunk jobbra–balra,
gondolatnak irányt szabva.
A pontocska nem főerő,
csak a körnek köszönhető!
Mert, ha az nem lenne igaz,
hogy Tőle érkezik vigasz:
Mit érne ez a csöppnyi pötty,
harcolva ég és föld között?
Ha nem védené a burok,
melyet köré Isten húzott?
Mitől lenne ilyen büszke,
néha színes, néha szürke?
Mi adná meg a lényegét,
a körben sejlő erejét?
Hiszen, ha a kör nem forog,
akkor csak a tengely mozog!
S ha onnan bentről úgy tűnik,
hogy a kör folyton változik:
Akkor a hiba bennünk van,
és ez talán a Lélektan:
Ne kövesd el azt a hibát,
hogy becsapjon ez a világ!
Maga a pont, nem véd – elem,
csak a körben van védelem.
Így jutsz el az igazsághoz,
a Legfelsőbb vigaszsághoz.
Hát ne az út legyen a gond,
ne törődj vele, hogy mit mond!
Mert az igazi valóság:
A körben rejlő adósság!
2010-06-11
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
|
