Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 200
|
3.  Elküldve: 2024-12-19 22:53:13, Nagy Heródes i. e. 8-ban halt meg
|
[1.] |
Nagy Heródes i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtt bekövetkezett halála időpontjának korrekt megállapítása rendkívül fontos, ugyanis a Názáreti Jézusnak értelemszerűen ezt megelőzően kellett a világra jönnie!
A történelmi Jézus élete egy kozmikus misztériumra lett tudatosan felépítve, aminek feltárásához Mária gyermekkorának és a Schemhamphoras-nak ismerete nélkül képtelenség megfelelő konklúziókra jutni. A tudatos kifejezést azért merem itt alkalmazni, mivelhogy ezt bizonyítani tudom. Azok a kutatók, aki munkáik folyamán elzárkóznak attól, hogy a vallások misztériumainak, vagy Jézus életének feltárása során figyelembe vegyék azt a tényt, hogy ezek elválaszthatatlanok az ősi asztrológiától, azok nem járhatnak sikerrel ezen a téren. Ne tévesszen meg az senkit, hogy az ezzel való foglalatosságot ezen vallások egy része szigorúan tiltotta hívő tömegei számára. Ez joggal tekinthető részükről hitvédelemnek és misztériumok védelmének.
Az Újszövetségnek Mária élete bemutatásával kapcsolatos hiányosságát köszöböli ki a II. században készült Jakab-féle apokrif ősevangélium. Mária szülei Anna, és Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mint Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának egyszer megjelent úgymond JHVH egyik angyala és tudtára adta, hogy leánygyermekük fog születni, akit majdan az egész világ ünnepelni fog:
"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen." (26. old. [1]).
A tradíciók szerint Máriára születésekor "rászállt a Szentlélek", amiből joggal arra lehet következtetni, hogy a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) egyik kozmikus forrásának égisze alatt kellett meglássa a napvilágot.
Ennek ismeretében ki lehet jelenteni, hogy Mária i.e. 23.12.18-án jött a világra.
Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:
"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." - És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást."" (30. old. [1])
Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (32-33. old. [1])
Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael Megváltójának az édesanyja. A születési adottsága tehette eleve alkalmassá a kislányt a jeruzsálemi Templom beavatott papjai szemében a Megváltójuk megfelelő időben történő majdani világra hozatalára. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:
"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve." [2]
Mária kilenc évet töltött a Templomban a papok és Isten szolgálatában. 12 éves korában a papok szerint eljött az ideje annak, hogy eljegyezzék egy kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy ne válhasson időközben érdemtelenné a neki szánt szerepre. A vőlegény kijelölését a főpap Zakariásra bízta, akinek a választása a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefre esett. A főpap arra kérte meg Máriát és másik hat szüzet, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyt, amit több mint valószínű, hogy egy megadott időpontra kellett Máriának eljuttatnia Názáretből Jeruzsálembe. József ács volt, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal és Jeruzsálembe utazott, hogy átadja ott a kész anyagot. Miután a Templomból távozott, azonnal rokonához, Erzsébethez ment látogatóba:
"Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!"" [3]
Ez a két mondat arra utal, hogy ekkortájt ismét a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása kellett kialakuljon ("Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel"), nevezetesen i.e. 9.05.20-án, és Erzsébet tudott Mária teherbe esésésről, ami aznap valósulhatott meg, méghozzá a jeruzsálemi Templomban, hiszen férje, Zakariás pap erre a feladatra készítette fel Máriát 9 éven keresztül. Zakariás azzal is tisztában kellett legyen, hogy a Megváltójuknak mikor kell megszületnie, amit Máté elmondása szerint a "betlehemi csillag" jelzett (2,9).
Feltétlenül célszerű gorcső alá venni a Pécs melletti, kővágószöllősi, középkori rk. templom főoltára mögött elhelyezkedő szakrális festményt, ami Mária találkozását ábrázolja Erzsébettel (Visitatio Beatae Mariae Virginis). Ezt a képzőművészeti alkotást azért tartom rendkívül különlegesnek és sokatmondónak, mert Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen van egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami szerintem az aznap létrejött és általam szemléltetett T-keresztet hivatott szimbolizálni.
Fontos vallásfilozófiai kérdéshez érkeztünk itt el, hogy az emberbe tulajdonképpen mikor költözik bele az "isteni lélek"? Nem szándékozom itt felsorolni az ezzel kapcsolatos teóriákat, hanem a lubavicsi rebbének, Menáchem Mendel Schneersonnak (1902? - 1994) az állásfoglalását veszem alapul:
"– De hát miért ünneplünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? –kérdezte a Rebbe.– A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik – válaszolta meg saját kérdését. – És mivel a lélek közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval, ez elegendő ok az örvendezésre." [4]
A Rebbe szerint tehát a gyermek lelki adottsága bizonyos szempontból a születése pillanatában dől el. Azért tartom ezt esszenciális kérdésnek, mivelhogy Jézus esetében a "Szentlélek" általi fogamzásra igyekezett Máté (1,18) és Lukács (1,35) a hangsúlyt fektetni feltételezhetően azért, hogy ne merülhessen fel a biológiai apa kilétének kérdése.
Jézusnak a megfogamzását követően ∼266 nappal kellett megszületnie a Schemhamphoras egyik olyan kozmikus forrásának égisze alatt, ami alapján "bűntelennek" tarthatták a jeruzsálemi Templom papjai, a későbbi követői és a keresztény egyházak is. Ilyen konstelláció csak egy van a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásai között, konkrétan az ezeket felépítő égitestek együttállása, mivelhogy ennek eredményeképpen a negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták a Nap mögött felsorakozva nem tudják kifejteni a nekik tulajdonított befolyásukat a Földre és a születendő gyermekre. Ilyen együttállás (konjunkció) az elmúlt 4000 év folyamán 15 alkalommal jött létre a zodiákusban:
i.e. 1915.06.01.
i.e. 1369.12.18.
i.e. 1097.02.21.
i.e. 826.05.23.
i.e. 689.01.11.
i.e. 280.12.09.
i.e. 8.02.10.
i.sz. 264.05.13.
i.sz. 400.12.31.
i.sz. 535.08.14.
i.sz. 808.11.21.
i.sz. 943.06.05.
i.sz. 1489.12.22.
i.sz. 1624.08.14.
i.sz. 1897.11.24.
Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy Jézus i.e. 8.02.10-én látta meg a napvilágot. Ez az együttállás ∼266 nappal a megfogamzása után következett be. Az a meggyőződésem, hogy Jézus személyét direkt egy kozmikus misztérium beteljesedése érdekében hívták életre.
Lukács állítása (2,1) értelmében Augustus császár utasítására az egész Római Birodalom területén népszámlálást, lustrum-ot tartottak a római polgárok (cives Romani) részére, de ugyanekkor hajtották végre a nem római állampolgárok (no cives Romani) részére is az összeírást, a census-t, aminek következtében a várandós Máriának és férjenek, Józsefnek a galileai Názáretből a judeai Betlehembe kellett menniük, ahol aztán elérkezett Jézus születésének ideje.
Ankarában, a Római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott lustrum-ot, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben).
Lukács feladta a leckét a későbbi idők kutatói számára, ugyanis azt állította, hogy Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius) hajtatta végre a census-t, aki akkor Szíria helytartója volt:
"Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják." (Lukács 2,1-3)
Csakhogy Quirinius nem i.e. 8-ban volt Szíria helytartója, hanem a. u. c. 759-től 764-ig. I.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) Sentium Saturninum (a. u. c. 744 - 748) töltötte be a helytartói tisztséget Szíriában..
Mire gondolhat ilyen esetben a kutató? Tévedett volna Lukács, vagy talán a misztériumok védelme érdekében szándékosan dezinformált?
Egy harmadik akceptálható variációval rukkolt elő Friedrich Christian Carl Heinrich Münter (1761 - 1830) német luteránus püspök, a koppenhágai egyetem néhai teológus professzora (aki a koppenhágai "Friedrich zur gekrönten Hoffnung" szabadkőműves páholy mestere volt 33 éves korától 13 éven át) a "A bölcsek csillaga - Krisztus születési évének vizsgálata" címet viselő könyvének 99-101. oldalán [6]. Történelmi példákkal is igyekezett igazolni azt, mi szerint nem zárható ki, hogy akkoriban Augustus császár a census lebonyolítása idejére Quiriniust rendkívüli hatalommal ruházta fel annak lefolytatása céljából, de Szíria helytartója nem ő volt akkoriban, hanem Sentium Saturninum.
Ezt hangoztatta a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886) is, a "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmánya 64. oldalán [7], és ugyanezt tette Johann Nepomuk Sepp professzor is a "Jézus Krisztus élete, Első kötet: Jézus életének kronológiája" könyvének 145-146. oldalán [8].
Amennyiben tévednének a professzorok, abban a esetben csak arra tud az ember következteni, hogy Lukács vagy tévedésből, vagy szándékosan dezinformált...
[1] Borberg, Karl Friedrich (*Professor): Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte, Stuttgart, 1840
[2] Kisboldogasszony – Mária születése
[3] Lukács 1,41-42
[4] A születés: a küldetés kezdete
[5] "Ha valaki mégis pontosan ismeri a fogamzás idejét, a szülés várható ideje onnan számított 38 hét vagy 266 nap." (forrás - Dr. Zatik János: A szülés)
[6] Münter, Friedrich Christian Carl Heinrich: Der Stern der Weisen - Untersuchungen über das Geburtsjahr Christi (Kopenhagen, 1827)
[7] Huschke, Georg Philipp Eduard: Ueber den zur Zeit der Geburt Jesu Christi gehaltenen Census (Breslau, 1840)
[8] Sepp, Johann Nepomuk: Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu (Regensburg, 1853)
Folyt. köv.
A titkos tudományok útjára senki ne lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett." (Alphonse Louis Constant)
|
| | |
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2024-12-19 21:54:39] |
|
Haladó 
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 200
|
2. Elküldve: 2024-12-19 22:13:44, Nagy Heródes i. e. 8-ban halt meg
|
[2.] |
A Wikipédiák egyöntetűen hibás éveket propagálnak Nagy Heródes királlyá kinevezésének és halálának időpontjával kapcsolatban:
"Herodes (geboren 73 v. Chr. in Idumäa, wahrscheinlich in Marissa; gestorben im März 4 v. Chr. in Jericho), auch Herodes der Große, war ein jüdischer Klientelkönig Roms." (Wikipedia: Herodes)
"Herod I or Herod the Great (c. 72 BCE – c. 4 BCE) was a Roman Jewish client king of the Herodian Kingdom of Judea. Among these works are the rebuilding of the Second Temple in Jerusalem and the expansion of its base—the Western Wall being part of it. Vital details of his life are recorded in the works of the 1st century CE Roman–Jewish historian Josephus.
Reign 37–4 BCE (Schürer)
36–1 BCE (Filmer)
According to Josephus, Herod ruled for 37 years, 34 of them after capturing Jerusalem.
Herod was granted the title of "King of Judea" by the Roman Senate.[37]" (Wikipedia: Herod the Great)
"Hérode Ier le Grand (en hébreu : הוֹרְדוֹס הַגָּדוֹל Horedos haGadol, grec ancien : Ἡρῴδης ὁ Μέγας Hêrôdês ho Mégas, en latin avec les tria nomina : Caius Iulius Herodes1), fils d'Antipater, fait partie de la dynastie des Hasmonéens. Il est né à Ascalon en 73 av. et mort à Jéricho en 4 av. Il est roi de Judée, État client de Rome, de 37 av. à sa mort en 4 av.
Roi de Judée 37 av. – 4 av." (Wikipedia: Hérode Ier le Grand)
"Herodes (en hebreo הוֹרְדוֹס, Hordos; en griego koiné Ἡρῴδης, Hērōdēs), también conocido como Herodes el Grande (en griego antiguo Μέɣας Ήρῴδης; en griego moderno Ηρώδης ο Μέγας; en latín Herodes Magnus) o Herodes I (probablemente en la región de Idumea; 73/74 a. C.-Jericó, región de Judea; 4 a. C.), fue rey de Judea, Galilea, Samaria e Idumea entre los años 37 a. C. y 4 a. C. en calidad de vasallo de Roma." (Wikipedia: Herodes I el Grande)
"Herodes (em hebraico: הוֹרְדוֹס, transl. Hordos; em grego: Ἡρῴδης, Herodes), também conhecido como Herodes I ou Herodes, o Grande (ca. 74/73 a.C. – Jericó, 4 a.C. ou 1 a.C, foi um rei do território da Judéia, como representante (rei cliente) do Império Romano, entre 37 a.C. e 4 a.C." (Wikipedia: Herodes)
"Erode (Ascalona, 73 a.C. circa – Gerico, 4 a.C. circa) detto il Grande o anche Ascalonita (dalla città natìa), fu re della Giudea sotto il protettorato romano dal 37 a.C. alla morte." (Wikipedia: Erode il Grande)
"Herodes I de Grote (ca. 73 v.Chr. – Jericho, 4 v.Chr.) was van 37 v.Chr. tot 4 v.Chr. een vazalkoning onder de Romeinen over delen van Judea. Hij was heerser ten tijde van de geboorte van Jezus en was de eerste en belangrijkste koning binnen de Herodiaanse dynastie." (Wikipedia: Herodes de Grote)
"Herod Wielki (Herodes Magnus), czasami w literaturze opisywany jako Herod (II) Wielki (ur. w 73 lub 72 roku p.n.e., zm. w 4 roku p.n.e.) – syn Idumejczyka Antypatra i Nabatejki Kypros. Od roku 47 p.n.e. był namiestnikiem Galilei mianowanym przez swojego ojca, a od 46 r. p.n.e. namiestnikiem Celesyrii i Samarii z ręki Oktawiana Augusta. W latach 37–4 p.n.e. król Judei z łaski Rzymu." (Wikipedia: Herod Wielki)
הוֹרְדוֹס (ביוונית: Ἡρῴδης (הֵרוֹדֵ, 72 לפנה"ס – ז' בכסלו, 4 לפנה"ס) היה מלך יהודה משנת 37 לפנה"ס עד מותו, ומייסד שושלת בית הורדוס. מכונה גם "הורדוס הגדול", כדי להבדילו מבניו שנקראו על שמו. (Wikipedia:הורדוס)
"Hirodes (İbranice: הוֹרְדוֹס; Yunanca: ἡρῴdης; d. MÖ 74/MÖ 73 – ö. MÖ 4 Kudüs), aynı zamanda I. Hirodes veya Büyük Hirodes adıyla bilinen ve Roma İmparatorluğu tarafından Yahudiye eyaletine atanan Yahudi Kralı.
Hirodes'un Yahudiye'nin tamamını ele geçirmesi MÖ 37 yılına kadar sürdü. 34 yıl saltanat sürdü.
Josephus, Hirodes'in kral olmasından 37 yıl, Antigonus'un ölümünden ise 34 yıl sonra öldüğünü söyler.
Hirodes'un Yahudiye'nin tamamını ele geçirmesi MÖ 37 yılına kadar sürdü. 34 yıl saltanat sürdü." (Wikipedia: Hirodes)
"希律（希伯來語：הוֹרְדוֹס，古希臘語：Ἡρῴδης，英語：Herod，前74年—前4年），又譯希律王、黑落德王，亦被稱為大希律王（Herod the Great）、希律大帝，希律一世（Herod I），希律王朝的首位國王，是羅馬共和國（公元前27年起成為羅馬帝國）境內作為自治國的希律猶太王國的猶太王。
他的生平資料主要來自於公元1世紀猶大史學家弗拉維奧·約瑟夫斯的著作。
統治 公元前37年–前4年
或
公元前36年–前1年" (Wikipedia: 大希律王)
"И́род I Великий (ивр. הוֹרְדוֹס [hóрдос]; др.-греч. Ἡρῴδης; лат. Herodus [Хе́родус]; в русском языке — И́род от традиционной среднегреческой передачи; ок. 74—73 гг. до н. э. — 4 до н.; по другим данным, 1 до н.) — идумеянин, сын Антипатра, римского наместника Иудеи. Царь Иудеи (40—4 гг. до н. э.), основатель идумейской династии Иродиадов." (Wikipedia: Ирод I Великий)
" ヘロデ（ヘブライ語: הורדוס、英語: Herod、紀元前73年頃 - 紀元前4年）は、共和政ローマ末期からローマ帝国初期にユダヤ王国を統治した王（在位：紀元前37年 - 紀元前4年）である。" (Wikipedia: ヘロデ大王)
A titkos tudományok útjára senki ne lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett." (Alphonse Louis Constant)
|
| | |
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2024-12-19 21:54:39] |
|
| Haladó
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 200
|
1. Elküldve: 2024-12-19 21:54:39, Nagy Heródes i. e. 8-ban halt meg
|
[3.] |
Szinte minden hivatalos álláspont azt sugallja, hogy Nagy Heródes i. e. 4-ben, a Peszách ünnepet megelőzően távozott az élők sorából, ami pedig nem állja meg a helyét!
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
Hol követhették el tévedésüket a kutatók?
A kronológusok ott követik el a legnagyobb tévedésüket, amikor azt állítják, hogy Nagy Heródes i.e. 4-ben távozott az élők sorából!
Heródes, Júdea királya zsidó vallású volt, de származását tekintve nem volt az. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Templom felújítása, ami által nagyobbá és díszesebbé vált az. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel kapcsolatban. Az 1853-ban, Kölnben, K. Martin professzor fordításában megjelent "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") azt írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává:
"Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (256. old. - ford.: K. L. Matefi)
Ennek az eseménynek i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósulnia, mert az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók is említést tesznek erről, de egyesek valamilyen indíttatásból mégis tévesen i.e. 37-re teszik Nagy Heródes királyságának kezdetét:
"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (Johann Jahn professzor: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4; ford.: K. L. Matefi)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
Vannak olyan források is, melyek i.e. 40-re taksálják Heródesnek Júdea királyává történt kinevezését és i.e. 37-re pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve tényleges uralkodásának kezdetét, de tudtommal egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a király i.e. 4-ben távozott az élők sorából...
Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:
"Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: K. L. Matefi)
Ugyanerre hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették állításukat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben!
Josephus Flavius arról is beszámolt, hogy Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a Templom főbejárata fölé a király utasítására felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:
"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: K. L. Matefi)
A ma még használatos történelmi kronológiát hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontoknak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól.
Heródes a lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást i.e. 9.11.28-án égettette meg, egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából.
Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de mivel ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára, ezért visszatért Jeruzsálembe. Az említett teljes holdfogyatkozás és a rákövetkező i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtti halálának beállta közötti időszak folyamán vett részt az említett kúrán, Jézus i.e. 8.02.10-én megszületett (Bővebben itt: Jézus születése és kereszthalála) és Heródes még a halála előtt öt nappal kivégeztette saját fiát, Antipatert.
A titkos tudományok útjára senki ne lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett." (Alphonse Louis Constant)
|
| | | [válaszok erre: #2 #3] |
(TÉMANYITÓ) |
|
| Haladó
|
|
|
