A támadási érzelmek irányítása (üzenet: 1, Tudomány) |
|
|
|
Ritter Teodor
|
1.  Elküldve: 2005-12-12 14:29:23, A támadási érzelmek irányítása
|
[1.] |
Ez a tanulmány az "A megbocsátás, az elnézés, a bosszú és a megértés" című tanulmányom hatodik része. Az önálló tanulmányokba darabolt részek listája:
1. Személyiségpszichológiai tanulmányok
2. A boldogság
3. A cselekvésbeni korlátozottság és a cselekvésbeni kibővítettség
4. Az ember jellemzői
5. A jutalmazás és a büntetés
6. A támadási érzelmek irányítása
7. A megbocsátás, az elnézés és a megértés
A támadási érzelmek irányítása
1. A támadási érzelmekre vonatkozó szabályok
A támadási érzelmek alkalmazásánál figyelembe veszünk bizonyos szabályokat, amelyek azt határozzák meg, hogy az emberi jellemzők különböző változataival szemben milyen különbségeket kell tennünk. Ezek a szabályok mint jellemvonások nem egyenlő mértékben meghatározóak mindenkiben, de mindegyik szabály nagy számú emberben fedezhető fel. Néhányat tartalmaz közülük a következő lista:
a. Tegyük fel, hogy valaki egy károsnak tekintett sajátossággal rendelkezik! Ebben az esetben a sajátossága miatt nem kell támadási érzelemmel viszonyulni hozzá. Vagy tegyük fel, hogy valaki egy károsnak tekintett cselekedetet hajt végre! Ebben az esetben a cselekedete miatt nem kell támadási érzelemmel viszonyulni hozzá, ha a cselekedete mögött egy sajátosság áll.
Ha valaki ellenséges közönnyel szemléli a környezetét, s mi tudjuk, hogy ezért nem hajlandó kimenteni a fuldoklót, akkor a viselkedését egy jellemvonásból származónak tekintjük, s eszerint a szabály szerint akár a nem segítőre irányuló támadási érzelemmel is válaszolhatunk. Ha valaki nem tud úszni, s mi tudjuk, hogy ezért képtelen kimenteni a fuldoklót, akkor a viselkedését egy sajátosságból származónak tekintjük, s eszerint a szabály szerint nem válaszolunk a nem segítőre irányuló támadási érzelemmel.
b. Tegyük fel, hogy valaki egy károsnak tekintett jellemvonással rendelkezik! Ebben az esetben a jellemvonása miatt nem kell támadási érzelemmel viszonyulni hozzá, ha a jellemvonása veleszületett vagy biológiailag szerzett. Vagy tegyük fel, hogy valaki egy károsnak tekintett cselekedetet hajt végre! Ebben az esetben a cselekedete miatt nem kell támadási érzelemmel viszonyulni hozzá, ha a cselekedete mögött álló jellemvonása veleszületett vagy biológiailag szerzett.
Ha valakin az utcai vagányok viselete van, s minden átmenet nélkül megüt bennünket az utcán, akkor eszerint a szabály szerint akár az erőszakot elkövetőre irányuló támadási érzelemmel is válaszolhatunk, hiszen az agresszivitásra hajlamossá tevő jellemvonásai nem nyilvánvalóan veleszületettek vagy biológiailag szerzettek. Ha viszont valakin a közeli elmegyógyintézet viselete van, s minden átmenet nélkül megüt bennünket az utcán, akkor eszerint a szabály szerint már szinte biztosan nem fogunk az erőszakot elkövetőre irányuló támadási érzelemmel válaszolni, hiszen az agresszivitásra hajlamossá tevő jellemvonásait nagyobb eséllyel tekintjük nagyobb eséllyel veleszületettnek vagy biológiailag szerzettnek. Illetve azt is számításba vehetjük, hogy esetleg nem tud megkülönböztetni bennünket a hallucinációitól, ami már nem jellemvonás, hanem sajátosság, s így az a szabályt alkalmazhatjuk rá, ha az a szabályt követjük.
c. Tegyük fel, hogy valaki egy károsnak tekintett jellemvonással rendelkezik! Ebben az esetben a jellemvonása miatt nem kell támadási érzelemmel viszonyulni hozzá, ha a jellemvonása pszichológiailag szerzett. Vagy tegyük fel, hogy valaki egy károsnak tekintett cselekedetet hajt végre! Ebben az esetben a cselekedete miatt nem kell támadási érzelemmel viszonyulni hozzá, ha a cselekedete mögött álló jellemvonása pszichológiailag szerzett. Ha egy károsnak tekintett jellemvonást egy sajátosság idéz elő, akkor azt a jellemvonás pszichológiai eredeteként értelmezzük még akkor is, ha a sajátosság biológiai jellegű.
Ha valaki az esztelenségig fokozott önzésével átgázol rajtunk, s mi semmi olyat nem tudunk róla, ami mint környezeti hatás indokolhatná az önzésének elfajulását, akkor eszerint a szabály szerint akár a bennünket kizsákmányolóra irányuló támadási érzelemmel is válaszolhatunk. Ha ezzel szemben tudjuk róla, hogy gyermekkorában nyomorgott, akkor eszerint a szabály szerint már szinte biztosan nem fogunk a bennünket kizsákmányolóra irányuló támadási érzelemmel válaszolni, hiszen az önzését elfajulttá tevő jellemvonásait nagyobb eséllyel tekintjük nagyobb eséllyel pszichológiailag szerzettnek.
Aki az a szabályt követi, de a b és c szabályt nem, az képes lehet arra, hogy valakihez a károsnak tekintett sajátosságai és az azokból eredő, károsnak tekintett cselekedetei miatt támadási érzelemmel viszonyuljon, ha a károsnak tekintett sajátosságok létrejötte mögött károsnak tekintett jellemvonásokat feltételez. Ha valaki azért nem ment ki egy fuldoklót, mert nem tud úszni, de azért nem tanult meg úszni, mert már gyermekkorában elkényelmesedett, akkor az ilyen világnézetű ember az elkényelmesedésre figyelve támadási érzelemmel fog viszonyulni hozzá.
Az a, b és c szabályok két módon akadályozhatják meg a támadási érzelmek megnyilvánulását. Az egyik, hogy ezeket a szabályokat már a cselekedet vagy a jellemző érzelmi reakció elötti kiértékelésénél számításba vesszük, s a támadási érzelmeket nem is érezzük. A másik, hogy a támadási érzelmeket érezzük ugyan, de a megjelenésük után ezek a szabályok visszafojtó tényezőként működnek. Ha az a b c szabályokat követjük ugyan, de nem olyan meghatározó mértékben, hogy az általuk megakadályozni próbált támadási érzelmeket teljes mértékben megakadályozzák, akkor az így létrejövő gyenge támadási érzelmeket meg kell különböztetni azoktól a gyenge támadási érzelmektől, amelyek azért gyengék, hogy a gyengeségük lehetővé tegye az ésszerű gondolkodást, s ez elősegítse részint a megfelelő irányba való fordításukat, részint az általuk meghatározott feladatok körültekintő megoldását. A kétféle gyenge támadási érzelem között többek között az a különbség, hogy az első típusú gyenge támadási érzelem nem törekszik jelentős károkozásra, a második típusú gyenge támadási érzelem viszont törekedhet, és a körültekintése még veszélyesebbé is teszi.
Az a, b és c szabályok együttes alkalmazása azt mondja ki, hogy egyetlen károsnak tekintett cselekedetet végrehajtó vagy károsnak tekintett jellemzővel rendelkező emberhez sem szabad támadási érzelemmel viszonyulnunk, hanem legfeljebb a cselekedeteihez és a jellemzőihez viszonyulhatunk így. Ugyanakkor elterjedt az "A magyarázat nem mentség!" szabálya is, ami szélsőséges változatában azt mondja ki, hogy a károsnak tekintett cselekedet vagy a károsnak tekintett jellemző eredetével kapcsolatos semmiféle elképzelés nem indokolja a támadási érzelem megszüntetését az ezen cselekedetet végrehajtóval vagy az ezen jellemzővel rendelkezővel szemben. Mérsékeltebb változatában ugyanez a szabály azt mondja ki, hogy a károsnak tekintett cselekedet vagy a károsnak tekintett jellemző eredetének meghatározása az esetek többségében nem indokolja ugyan a támadási érzelem megszüntetését az ezen cselekedetet végrehajtóval vagy az ezen jellemzővel rendelkezővel szemben, de ha a károsnak tekintett cselekedet mögött egy sajátosság áll, vagy ha a károsnak tekintett jellemző egy sajátosság, akkor az igen. Illetve létezhet még ennek a szabálynak egy zavarosabb változata is, ami azt mondja ki, hogy a károsnak tekintett cselekedet vagy a károsnak tekintett jellemvonás eredetének meghatározása ugyan sohasem indokolja az erős támadási érzelem megszüntetését az ezen cselekedetet végrehajtóval vagy az ezen jellemvonással rendelkezővel szemben, de ha a károsnak tekintett jellemző egy sajátosság, akkor emiatt a sajátosság miatt nem kell támadási érzelemmel viszonyulnunk a vele rendelkezőhez. Vegyük észre, hogy eszerint a felfogás szerint pusztán a károsnak tekintett sajátosság (mondjuk a hibás látás) miatt senki nem válik ellenséggé, de ha ugyanez a sajátosság egy károsnak tekintett cselekedethez (mondjuk egy közlekedési balesethez) vezet, akkor annál inkább! A károsnak tekintett jellemvonások (mondjuk az alattomos agresszivitás) eszerint a felfogás szerint önmagukban is elegendőek ahoz, hogy valakit ellenségnek tekintsünk. Az "A magyarázat nem mentség!" szabálya mindhárom értelmezés mellett két további módon értelmezhető. Az egyik értelmezés szerint ez a szabály kiterjed azokra az elképzelésekre is, amelyek a károsnak tekintett cselekedet/jellemző hasznosságát mutatják be. A másik értelmezés szerint ez a szabály nem terjed ki ezekre az elképzelésekre.
2. Az optimális stratégia
A károsnak/hasznosnak tekintett cselekedetekre és a károsnak/hasznosnak tekintett jellemzőkre különféle válaszokat adhatunk. Az optimális stratégiának ebben az esetben a következő összetevői vannak:
a. Az érzelmek sohasem lesznek kikapcsolhatók a gondolkodásunkból, hiszen a gondolkodásunk szervezéséhez mindig is szükségünk lesz rájuk. Azonban minél gyengébbek ezek az érzelmek, annál több lehetőséget adnak az absztrakt és komplex gondolkodásra (ami a valóság megértéséhez sokszor elengedhetetlen), valamint arra, hogy a vizsgált problémára odafigyeljünk. A gyenge érzelmek önmagukban nem biztosítják sem az absztrakt és komplex gondolkodást, sem a vizsgált problémára való odafigyelést, de mindenképen kedveznek a számára. Ezért a felmérési képezeteink létrehozásánál el kell kerülni azt, hogy a kezdeti sejtések azonnal erős érzelmi reakciókra késztessenek. Hasonlóképen el kell kerülni azt, hogy miután a felmérési képezeteinket létrehoztuk, a kiválasztási és kivitelezési képezeteink létrehozásánál erős érzelmek irányítsanak bennünket.
Az alpári emberek párhuzamosan azzal, hogy tönkreteszik a gyerekeiket, a gyerekeiket ért sérelmet vak bosszúvággyal torolják meg akkor is, ha a sérelem látszólagos, akkor is, ha a sérelem szándékolatlan, és akkor is, ha a sérelem indokolt. Ennek oka, hogy az alpári emberek az eszelős önzéssel viszonyulnak a gyerekeikhez, s ebből az erős érzelemből adódóan a gyerekeiket ért sérelem felmérésénél és a büntetés kiválasztásánál illetve kivitelezésénél sem képesek a higgadt mérlegelést lehetővé tevő gyenge érzelmekre.
b. Ugyanakkor az erős érzelmek olyan hajtóerőt adnak, amit a gyenge érzelmek nem, s ezért ha az nem elkerülhető, akkor a kivitelezési képezeteink létrehozásánál már engedhetünk az erős érzelmeknek. Különösen érvényes ez azokra a kivitelezési képezetekre, amelyek a már részleteiben is eltervezett jutalmak/büntetések megvalósításában játszanak szerepet.
Ha az utcán megtámadnak, akkor mégha a támadást egy karatebajnok fegyelmezettségével verjük is vissza, akkor is erősebb érzelmekre van szükségünk a büntetés foganatosításához, mint amiket egy egyetemi előadás során használnánk.
c. Ahol elég idő áll rendelkezésre a mérlegelésre, ott a felmérési, kiválasztási és kivitelezési képezeteket egy hosszadalmasabb gondolkodási folyamat által is létrehozhatjuk. De nem mindig áll rendelkezésre elég idő ehez, s ezért törekednünk kell arra, hogy a gyakran ismétlődő és gyors választ szükségessé tevő élethelyzetekre megfelelő rutinokat fejlesszünk ki magunkban, melyek alkalmazásával lerövidíthetjük a válasz folyamatát.
Ha valaki megpróbál "hülyére venni" bennünket, tehát a valóságot kiforgató észjárásával megpróbál úgy tenni, mintha alapvető dolgokat nem értenénk, akkor feltéve, hogy a helyzet egyedisége ezt nem teszi lehetetlenné, válaszolhatunk valami olyasmivel, ami minden ilyen helyzetben, vagy legalábbis az ilyen helyzetek többségében használható. Például ilyen válasz volt valamikor a "Ne csináljunk már a Krisztusból bohócot.", amit azonban az újabb generációk már nem alkalmaznak. Az ilyen válaszok annyiban tekinthetők büntetésnek, amennyiben megszégyenítik az alattomos játékait játszót és korlátozzák az alattomos játékaik játszására mint cselekvésre való lehetőséget.
d. Azokban az esetekben, ahol nincs elég idő a mérlegelésre, s nem építhettünk ki a felmérési, kiválasztási és kivitelezési képezetek létrehozásához egy megfelelő rutinrendszert (vagy azért, mert az eset egyedisége ezt eleve kizárja, vagy pedig azért, mert mi nem vagyunk elég tapasztaltak), akkor a támadási érzelem megakadályozásának/leállításának általánosan megfigyelhető alkalmazási módja a lehető legoptimálisabb stratégia. Ez az általánosan megfigyelhető alkalmazási mód bizonyos általános (sok különböző esetre alkalmazható) szabályok követését jelenti. Olyanokat, mint például a "Legyél türelmesebb, ha egy vérrokonod hajt végre valamilyen károsnak tekintett cselekedetet.". Természetesen ezek az általános szabályok is lehetnek a valóságnak kevésbé vagy inkább megfelelőek, s az optimális stratégiába a valóságnak leginkább megfelelő szabályok létrehozása tartozik.
e. Az "A jutalmazás és büntetés" című tanulmányom 4. szakaszában láttuk, hogy a jutalmazás/büntetés mikor milyen módon használható a jellemzőkre vagy az azok által előidézett cselekedetekre adott válaszként. Ebből következik, hogy a jutalmazás/büntetés mögötti szövetkezési/támadási érzelmeket is arra lehet használni, amire az "A jutalmazás és büntetés" című tanulmányom 4. szakaszában bemutatott módon a jutalmazást/büntetést. A szövetkezési/támadási érzelmek alkalmazásánál tudatában kell lennünk ennek, különben fennáll a veszélye annak, hogy olyasmit próbálunk elérni velük, amit nem lehet.
f. Az "A magyarázat nem mentség!" szabályából létrehozhatjuk az a "Senkit sem ment fel a jelene alól a múltja, csak a lehetséges jövője!" szabályát. Ennek lényege az, hogy senkit sem ment fel a támadási érzelmek alól az, hogy ha ki tudjuk mutatni a károsnak tekintett jellemzőinek vagy a károsnak tekintett cselekedetei mögött álló jellemzőinek az eredetét. Viszont felmentheti a támadási érzelmek alól, ha ezek a jellemzők sajátosságok, illetve ha a jellemzők javíthatók, és a javításának kisebbek a költségei, mint a haszna. Amikor elvetemült vagányok kerültek Makarenkohoz, akkor ezeket a vagányokat nem mentették azok a társadalmi körülmények, amelyek között vagányok lettek, annál inkább azok a fejlődési lehetőségeik, amelyek révén Makarenko mérnökökké és orvosokká tette őket. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a fejlődési lehetőségek felhasználása néha éppen a támadási érzelmek és az azok által motivált büntetések révén érhetők el. Mindenesetre az ilyen jellegű büntetéseket meg kell különböztetni a ritkán fejlesztő hatású, vak bosszútól. Makarenko növendékeivel szemben például vak bosszú lett volna a börtön vagy a kivégzés.
g. A jutalmak/büntetések alkalmazásánál az ember lehető legtöbb jellemzőjét és a lehető legtöbb vonatkozásában kell figyelembe venni. Neumann János például gyakran összetörte az autóját, mert a gondolatai elkalandoztak a vezetéstől. Valószínűleg csak a véletlenen múlt, hogy az autóvezetésben megnyilvánuló figyelmetlensége miatt nem gázolt el valakit. Mégis, ő éppen az autóvezetésben megnyilvánuló figyelmetlenségével, tehát egy káros jellemvonásával összefüggésben fokozott figyelmet alkalmazott a matematikában, s ez már egy hasznos jellemvonás volt.
h. A károsnak/hasznosnak tekintett cselekedetek felmérési képezeteinek létrehozásánál külön kell választani egymástól a cselekedetek jellemzőkből származó és környezetből származó elemeit. Ha valaki elgázol egy másik embert, akkor az ő pillanatnyi figyelmetlensége egy olyan sajátosság, ami minden ember természetes sajátossága is lehet. Akkor nem az, ha a felelőtlenség jellemvonásából vagy egyéb okból adódóan a figyelmetlensége az átlagosnál nagyobb mértékű, s emiatt nagyobb esélye volt a pillanatnyi figyelmetlenségére. Akármiért legyen is azonban figyelmetlen, a figyelmetlensége csak egyik összetevője a gázolásnak, amit a gázoláshoz ki kell egészítenie egy másik összetevőnek is, annak, hogy az adott időben és az adott helyen ott van az az ember, akit elgázol. A figyelmetlensége a környezeti feltételekkel kölcsönhatásban vezethetne akár egy egyszerű letéréshez vagy egy jelzőtábla kidöntéséhez is.
Ritter Teodor, 2005.11.09.
|
| | | [válaszok erre: #2] |
(TÉMANYITÓ) |
|
|
|
|
A támadási érzelmek irányítása (üzenet: 1, Tudomány) |
|
|
|
|
