Személyiségpszichológiai tanulmányok (üzenet: 1, Tudomány) |
|
|
|
Ritter Teodor
|
1.  Elküldve: 2005-12-12 14:22:46, Személyiségpszichológiai tanulmányok
|
[1.] |
Ez a tanulmány az "A megbocsátás, az elnézés, a bosszú és a megértés" című tanulmányom első része. Az önálló tanulmányokba darabolt részek listája:
1. Személyiségpszichológiai tanulmányok
2. A boldogság
3. A cselekvésbeni korlátozottság és a cselekvésbeni kibővítettség
4. Az ember jellemzői
5. A jutalmazás és a büntetés
6. A támadási érzelmek irányítása
7. A megbocsátás, az elnézés és a megértés
Személyiségpszichológiai tanulmányok
1. Az alapvető személyiségpszichológiai objektumok
Ha egy reprezentációra abban az értelemben figyelünk, hogy ezt a reprezentációt tudatosítjuk, akkor a figyelmet látási figyelemnek nevezem. Ha egy reprezentációra abban az értelemben figyelünk, hogy eszerint a reprezentáció szerint cselekszünk, akkor a figyelmet követési figyelemnek nevezem. A cselekvés alatt azt is érteni kell, amikor a reprezentáció elfogadása a gondolkodásunkat vezérli. A látási figyelemben lévő reprezentáció nincs feltétlenül a követési figyelemben (erre példát ad az, amikor felidézünk, de nem fogadunk el egy tervet), s a követési figyelemben lévő reprezentáció sincs feltétlenül a látási figyelemben (erre példát ad az, amikor az autóvezetés során a megszerzett tudásunkat alkalmazzuk).
Azokat a reprezentációkat, amelyekre a "Mi van?" kérdéssel kérdezhetünk rá ismereteknek nevezem. Azokat a reprezentációkat, amelyekre a "Mi legyen?" kérdéssel kérdezhetünk rá kívánatoknak nevezem. Az érzelem pszichés tartalmának az érzelmet felépítő fiziológiai arousalt, az azt vezérlő mozgásrutinjainkat (reprezentációinkat) és az arról kapott érzetünket (reprezentációnkat) nevezem. Az érzelmek mentális tartalmának az érzelmet felépítő más reprezentációkat nevezem. A gondolat pszichés tartalmának a gondolatot felépítő fiziológiai arousalt, az azt vezérlő mozgásrutinjainkat (reprezentációinkat) és az arról kapott érzetünket (reprezentációnkat) nevezem. A gondolat mentális tartalmának a gondolatot felépítő más reprezentációkat nevezem. Az érzelem mentális tartalma és a gondolat pszichés tartalma általában nincs a látási figyelmünkben, s alighanem ezért lehetséges az, hogy a közfelfogás szerint az érzelem mentális tartalma és különösen a gondolat pszichés tartalma nem létezik. Holott mindkettő létezésére van bizonyíték. Az érzelem mentális tartalmának a létezésére az, hogy az érzelem mindig valamire késztet, s ehez a késztetéshez (legyen szó akár egy az érzelembe már bele nem számítható késztetésről) szükség van arra, hogy az érzelem valamit előírjon nekünk (amiből mint késztetésből azután az érzelembe már bele nem számítható késztetések származnak). A gondolat pszichés tartalmának a létezésére pedig az, ha megfigyeljük a fiziológiai állapotunkról szerzett érzeteinket mondjuk egy differenciálszámítás és Goethe "Faust"-jának értő olvasása közben. Ekkor érezni fogjuk magunkban azt, hogy a kétféle gondolkodás ha nem is feltünő, de különböző fiziológiai állapottal jár együtt. Az érzelem mentális tartalma feltételezésem szerint csak kívánatokat tartalmaz. A gondolat mentális tartalma egyaránt tartalmazhat ismereteket és kívánatokat. Az érzelmeket és a gondolatokat összefoglaló néven képezeteknek nevezem.
2. A képezetek és a valóság
A képezetekről a reprezentációik (a mentális tartalmuk, sőt a fiziológiai arousalt irányító és visszajelző reprezentációk révén a pszichés tartalmuk) szerint mondhatjuk el, hogy megfelelnek a valóságnak vagy nem felelnek meg annak. Az, hogy az ismeretek esetében van értelme a valóságnak megfelelésről vagy nem megfelelésről beszélni nyilvánvaló mindenki számára, aki a valóságot egyáltalán megismerhetőnek tekinti. A kívánatokról azonban hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy azok sohasem felelnek meg a valóságnak, de mivel nem ez a feladatuk, ezért nincs is sok haszna a valóságnak megfelelés vagy nem megfelelés fogalmait rájuk vonatkoztatni.
Ehelyett a valóságnak megfelelés és nem megfelelés fogalmait két szempont szerint is használhatjuk a kívánatokra. Az egyik, hogy a kívánat mennyire felel meg annak a kívánatnak (mint valóságban létezőnek), aminek kivitelezésére létrejött, vagyis hogy a létrehozása során a kivitelezendő kívánatot mennyire tartottuk a követési figyelmünkben. Ahoz, hogy a kívánatot ebből a szempontból szemléljük persze szükség van egy olyan kívánatra, aminek a kivitelezéséért létrejött, s mert ilyet nem mindig találunk, ezért ez a szempont sem mindig érvényes. A másik, hogy a kívánat mennyire felel meg annak a környezetnek (mint valóságban létezőnek), amiben kivitelezni próbáljuk, vagyis hogy mennyire alkalmas a környezet neki megfelelő befolyásolására.
Hasonlóképen két szempont szerint használhatjuk a valóságnak megfelelés és nem megfelelés fogalmait az ismeretekre is. Az egyik az a mindenki által használt szempont, hogy az ismeret mennyire alkalmas a vele képviselni kívánt dolognak (mint valóságban létezőnek) a képviselésére. A másik, hogy ha az ismeret valamilyen terv, akkor ez a terv mennyire felel meg annak a környezetnek (mint valóságban létezőnek), amiben kivitelezni próbáljuk, vagyis hogy mennyire alkalmas a környezet neki megfelelő befolyásolására. Ahoz, hogy egy ismeret terv legyen, szükség van egy olyan kívánatra, ami az ismeret megvalósítására irányul. Még amikor egy olyan tervet vizsgálunk is, amit mi nem kívánunk megvalósítani, a vizsgált ismeret akkor is attól válik tervvé, hogy feltételezzük róla, hogy valaki meg kívánta/kívánja valósítani.
Tegyük fel, hogy egy diktátor néplázító utasításokat ad hatalmának stabilizálására! Ebben az esetben az utasításai mint kívánatok a hatalom stabilizálására irányuló kívánat követési figyelemben tartásából származnak, s megfelelnek a hatalom stabilizálására irányuló kívánatának. Ugyanakkor az utasításai mint kívánatok nem felelnek meg a kivitelezési környezetüknek, hiszen alkalmatlanok a nekik megfelelő befolyásálására. A diktátor hatalom stabilizálására irányuló kívánata akkor felel meg a kivitelezési környezetének, ha a hatalom stabilizálása valamilyen módon (nem a néplázító utasításokkal) megvalósítható.
Amikor az eddigiek során a reprezentációk valóságnak megfeleléséről vagy nem megfeleléséről beszéltem, akkor azalatt azt értettem, hogy a reprezentációk önmagukban véve megfelelnek-e a valóságnak vagy sem. Azonban a valóságnak megfelelést vagy nem megfelelést az adott reprezentáción értelmezhetjük úgy is, mint az adott reprezentáció létrejöttéhez vezető más reprezentációk önmagukban vett megfelelését vagy nem megfelelését. Az ilyen módon értelmezett megfelelést vagy nem megfelelést az adott reprezentáció származásában vett megfelelésének vagy nem megfelelésének nevezem. Ha azt vizsgáljuk, hogy egy adott reprezentáció származásában megfelel-e a valóságnak vagy sem, akkor nemcsak azokat a reprezentációkat vizsgálhatjuk meg, amelyek az adott reprezentáció létrejöttében közvetlenül szerepet játszottak, hanem azokat is, amelyek közvetetten, más reprezentációk létrehozása által játszottak szerepet az adott reprezentáció létrejöttében.
Mivel ugyanannak a reprezentációnak a létrehozásához egyidejűleg több reprezentáció is szükséges, ezért származásában véve a reprezentáció egyidejűleg lehet a valóságnak megfelelő és nem megfelelő is. Részint úgy, hogy az egymáshoz sorosan kapcsolódó (egymásból létrejövő) reprezentációk térnek el a valóságnak megfelelésükben és nem megfelelésükben. Részint pedig úgy, hogy az egymáshoz párhuzamosan kapcsolódó (egy további reprezentációt együttesen létrehozó) reprezentációk térnek el a valóságnak megfelelésükben és meg nem felelésükben. A reprezentációk önmagukban véve is lehetnek egyidejűleg a valóságnak megfelelőek és nem megfelelőek, ha bizonyos részeik megfelelnek a valóságnak, bizonyos részeik viszont nem. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha az adott reprezentáció létrehozásában közvetlenül vagy közvetve (más reprezentációk létrehozásán keresztül) szerepet kapó reprezentációk önmagukban véve egyidejűleg megfelelnek a valóságnak és nem felelnek meg annak, akkor az adott reprezentáció származásában véve ilyen módon is lehet egyidejűleg a valóságnak megfelelő és nem megfelelő.
Ha valaki azt mondja, hogy nincs szükség egy háborúra, amely háború történetesen valóban nem egy gonosz kormányzati rendszer agressziójára válaszol, akkor az állítása önmagában véve megfelel a valóságnak. De ha megnézzük, hogy miért mondta ezt, lehet, hogy azt találjuk, hogy azért, mert valamilyen veszteség érte egy háború során, s most vakon elutasít mindenféle háborút. Ebben az esetben az állítása származásában véve nem felel meg a valóságnak. Legalábbis annyiban nem, amennyiben az őt elvakulttá tevő komplexusa áll mögötte.
Ha az egyik reprezentáció létrehozása mögött nem áll ott egy másik reprezentáció követési figyelemben tartása, de az egyik reprezentáció kivitelezése mégis a másik reprezentáció kivitelezésével lenne azonos, akkor az, hogy az egyik reprezentáció mennyire kivitelezhető, azt mutatja meg, hogy az egyik reprezentáció véletlenül mennyire felel meg a másik reprezentáció kivitelezési környezetének.
3. Az ellenséges érzelmek
Az ellenséges érzelmek lehetnek a menekülés érzelmei vagy a támadás érzelmei. A menekülés érzelmei a "növeld a közted és közte lévő távolságot" kívánatot hordozzák a mentális tartalmukban. Amikor például valaki elfut a rablók elől, akkor ez a kívánat jelenik meg benne, de még akkor is, ha nem elfut, hanem elrejtőzik a rablók elől. Az utóbbi esetben az észrevétlen helyzetét öntudatlanul is a rablótól messze lévőnek látja, aszerint a feltételezés szerint, miszerint a messze lévő dolgok nem annyira észrevehetőek, mintha közel lennének. A támadás érzelmei a "növeld a közted és közte lévő távolságot, de ennek végrehajtásához elöbb csökkentsd a közted és közte lévő távolságot" kívánatot hordozzák a mentális tartalmukban. Amikor például a bokszoló azért ugrik az ellenfeléhez, hogy azután egy ütéssel végleg kiiktassa a környezetéből, akkor ez a kívánat jelenik meg benne.
A menekülés érzelmei közé a félelem, a fájdalom és az azokból felépülő összetett érzelmek tartoznak. A félelmet és a fájdalmat az különbözteti meg, hogy amíg a félelem görcsösebb fiziológiai arousallel rendelkezik, addig a fájdalom lazább fiziológiai arousallel. A támadás érzelmei közé a harag, az undor és az azokból felépülő összetett érzelmek tartoznak. A haragot és az undort az különbözteti meg, hogy amíg a harag görcsösebb fiziológiai arousallel rendelkezik, addig az undor lazább fiziológiai arousallel.
Az undor azért fejlődött ki az evolúció során, mert ez volt az az érzelem, ami a fertőző dolgokkal folytatott érintkezéseinket megakadályozta. Ma már nem kell csak a fertőzőnek tekintett dolgokra irányulnia, hanem irányulhat bármire. Azonban amire irányul, azt öntudatlanul még ma is fertőzőnek tekintjük. Ezért minden undor öntudatlan törekvés a megtisztulásra, s a mentális tartalmában ott hordozza a "tisztulj meg tőle" kívánatot. A harag azért fejlődött ki az evolúció során, mert mint bosszú ez volt az az érzelem, ami a megtorlással elrettentette azokat, akik szándékosan vagy óvatlanul kárt csináltak nekünk. (Illetve elvette tőlük a cselekvéshez szükséges környezeti feltételeket.) Ma már nem feltétlenül kell bosszúként megnyilvánulnia, hanem megnyilvánulhat a megtorlás igényének rejtett jelenléte mellett is. Azonban amire irányul, azt öntudatlanul még ma is megpróbáljuk megtorolni. Ezért minden harag öntudatlan bosszú, s a mentális tartalmában ott hordozza a "torold meg rajta" kívánatot.
Amikor a haragnak arról a változatáról beszélek, amiben a megtorlásra való törekvés eléggé figyelmen kívül van ahoz, hogy ne lehessen bosszúnak nevezni, akkor a harag ezen változatát iterdilnek fogom nevezni. Az iterdil és a bosszú a harag két változata.
4. A barátságos érzelmek
A barátságos érzelmek (a szövetkezés érzelmei) a "csökkentsd a közted és közte lévő távolságot" kívánatot hordozzák a mentális tartalmukban. Amikor például valaki átöleli a szerelmesét, akkor ez a kívánat jelenik meg benne, mint ahogy akkor is, amikor szájába veszi az ételt.
A szövetkezés érzelmei közé a szeretet, egy általam avardilnak nevezett érzelem és az azokból felépülő összetett érzelmek tartoznak. Az avardilt és a szeretetet az különbözteti meg, hogy amíg az avardil görcsösebb fiziológiai arousallel rendelkezik, addig a szeretet lazább fiziológiai arousallel. Az önzés például az avardil egyik változata, hiszen az önzés pszichés tartalma görcsös fiziológiai arousallel rednelkezik, a mentális tartalma pedig a "csökkentsd a közted és közte lévő távolságot" kívánattal.
5. A gyenge érzelem és az erős érzelem
Ha az érzelemben található fiziológiai arousal mértéke alacsony, akkor az érzelmet gyenge érzelemnek nevezem. Ha az érzelemben található fiziológiai arousalről szerzett érzet mértéke alacsony, akkor az érzelmet gyenge érzelemnek nevezem. Ha az érzelemben található kívánatok alacsony mértékben vannak a figyelemben, akkor az érzelmet gyenge érzelemnek nevezem. Ha az érzelemben található fiziológiai arousal mértéke magas, akkor az érzelmet erős érzelemnek nevezem. Ha az érzelemben található fiziológiai arousalről szerzett érzet mértéke magas, akkor az érzelmet erős érzelemnek nevezem. Ha az érzelemben található kívánatok magas mértékben vannak a figyelemben, akkor az érzelmet erős érzelemnek nevezem.
6. A lehangoltság és a felhangoltság
Az érzelem pszichés tartalma akkor tekinthető lehangoltnak, ha a görcsös fiziológiai arousalt tartalmazza. Az érzelem pszichés tartalma akkor tekinthető felhangoltnak, ha a laza fiziológiai arousalt tartalmazza. Az érzelem mentális tartalma akkor tekinthető lehangoltnak, ha a "növeld a közted és közte lévő távolságot" kívánatot tartalmazza. Az érzelem mentális tartalma akkor tekinthető felhangoltnak, ha a "csökkentsd a közted és közte lévő távolságot" kívánatot tartalmazza.
Ugyanaz az érzelem egyidejűleg lehet lehangolt és felhangolt is, ha a pszichés tartalma és a mentális tartalma más lehangoltsági/felhangoltsági állapotban van. Az avardilt a pszichés tartalma szerint a görcsös fiziológiai arousal, a mentális tartalma szerint pedig a "csökkentsd a közted és közte lévő távolságot" kívánat építi fel. Az avardil tehát a pszichés tartalmát és a mentális tartalmát tekintve egyidejűleg lehangolt érzelem és felhangolt érzelem.
Ugyanaz az érzelem egyidejűleg lehet lehangolt és felhangolt azért is, mert a pszichés tartalmának és a mentális tartalmának különböző összetevői más lehangoltsági/felhangoltsági állapotban vannak. A magyar nyelv által görcsös fájdalomnak nevezett érzelem pszichés tartalma jellemzően laza fiziológiai arousalt tartalmaz, s ezen túlmenően megtalálható benne egy feltünő és görcsös fiziológiai arousal is. A magyar nyelv által görcsös fájdalomnak nevezett érzelem tehát pusztán a pszichés tartalmát tekintve egyidejűleg lehangolt és felhangolt érzelem. A harag érzelme a mentális tartalmában hordozza a "csökkentsd a közted és közte lévő távolságot" kívánatot és a "növeld a közted és közte lévő távolságot" kívánatot is. A harag érzelme tehát pusztán a mentális tartalmát tekintve egyidejűleg lehangolt és felhangolt érzelem.
Az eddig vizsgált lehangoltságokat/felhangoltságokat, amelyek az érzelmek jellemzőiként jelentek meg pszichológiai lehangoltságoknak/felhangoltságoknak nevezem. Azokat a lehangoltságokat/felhangoltságokat, amelyek a nem a fiziológiai arousalről szerzett érzékszervi ingerek jellemzőiként jelennek meg biológiai lehangoltságoknak/felhangoltságoknak nevezem. Az ilyen ingerek között azok számítanak lehangoltnak, amelyekhez az elsődleges feldolgozásukat végző agyi területek a hátrányosság címkéjét kapcsolják, és azok számítanak felhangoltnak, amelyekhez az elsődleges feldolgozásukat végző agyi területek az előnyösség címkéjét kapcsolják. A fagyos szélről érkező inger egy lehangolt inger, míg a rózsa illatáról érkező inger egy felhangolt inger.
Ritter Teodor, 2005.11.09.
|
| | |
(TÉMANYITÓ) |
|
|
|
|
Személyiségpszichológiai tanulmányok (üzenet: 1, Tudomány) |
|
|
|
|
