teszt

Rémségek biznisze. Halloween vagy mindenszentek?

Egyre több vitát vált ki a néhány esztendeje tájainkon is divatba jött „ünnep”, a halloween. Az Amerikából begyűrűzött „rémséges buli” elterjedését sokan ellenzik, de sokan rajonganak is érte. Ezt a jelenséget próbáljuk röviden körbejárni az alábbiakban.

A halloween, legalábbis ahogy megpróbálják ezt manapság régi babonákra, hiedelmekre hivatkozva magyarázni, egy ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31-ének éjszakáján, de ez a furcsa divat mára már az egész világon elterjedt. Az „ünnep” őse feltehetően a kelta hitvilág boszorkányainak és kísérteteinek ünnepe, az úgynevezett asamhain, amely a kelta halálisten, Crom Cruach kultuszához vezethető vissza, akinek emberáldozatot illett bemutatni. A legenda szerint október 31-én Samhain (feltételezhetően ez Sátán megfelelője) összehívja ünnepelni a halottakat, akik különböző rémisztő for- mákban jelennek meg, rossz lelkek, kísértetek, gonosz állatok figuráit veszik fel. A rituálé tiszteletére a papok a szent tölgy alatt áldozatot (lehetőleg ártatlan lelkű gyermekáldozatot) mutatnak be, majd körül kell táncolják a tüzet, hogy áldozatukat a holtak és rossz lelkek fejedelme elfogadja.

A kereszténység elterjedésével évszázadokig tilos volt ez az ünnep, később halloween néven vált ismertté a téli sötétség kezdetét jelölve. A jelenkori, úgynevezett újpogány vallásokban (melyek a kereszténység előtti, illetve keresztényellenes rituálékat akarják többek között feleleveníteni) is megtaláljuk a halloween ünnepét. A modern sátánizmus, a Sátán Egyháza alapítójának, Anton Szandor LaVey-nek a tanai szerint halloween a mai sátánisták legnagyobb ünnepe. Az amerikai társadalomban ez az ünnep futótűzként terjedt el, szokássá vált az is, hogy jelmezbe öltözött gyerekek járják a házakat és tréfás mondókákkal csokoládét kérnek azért, hogy az általuk megjelenített rémfigura aztán ne kísértsen a felkeresett házban.

Nejlonkoponya és egyéb bóvlik

A furcsa ünnepből aztán amerikai hatásra végül is gyorsan vált a fogyasztói társadalomban igen jól jövedelmező biznisz itt Európában is. Az áruházakban ma már megdöbbentően nagy a választék olyan termékekből, amelyekkel látványosan lehet ünnepelni a rémségeket, a sötétséget, és míg a társadalom egy része egyre erőteljesebben próbálja elutasítani ennek az irányzatnak a terjedését, akadnak olyanok is szépszámmal, akik jópofa, szórakoztató bulinak tartják ezt a szokást, ahol véres hullák, csontvázak, kísértetek álarcában lehet ünnepelni, lazítani. A váradi nagyáruházakban is meghökkentően nagy választékot találtunk az amerikai őrületet majmoló termékekből, nejlonkoponya, rémséges maszkok, kísértet és zombi alakú ételek jó pénzért várják a vevőket.

Lámpás Jack legendája

Ami a töklámpás és a tökfaragás eredetét illeti, a legtöbb forrás egy ír legendára vezet vissza, mely szerint egy Jack O`Lantern, a részeges és bűnös életű kovács afférba keveredik az ördöggel, és miután meghal, se a mennybe, se a pokolba nem nyer bebocsátást. Könyörög hát az ördögnek, hogy legalább valami fényt adjon neki, ha már kóbor lélekként kell bolyongania itt a Földön, míg végül az ördög egy kivájt marharépába egy apró parazsat helyez a pokolban égő tűzből, hogy ez legyen Jack lámpása, aki ezután bosszúból ijesztgeti az embereket. Jack lámpása tehát először nem töklámpa, hanem marharépa-lámpa volt, amit később felváltott a tök, és az idők során a töklámpás faragása is divattá lett.

A rendkívül jövedelmező biznisz mellett azonban furcsa dolgok is kapcsolódnak a halloweenhez. Az Egyesült Államokban például évtizedek óta nagyon sok gyerekekhez, állatkínzásokhoz kapcsolódó bűncselekmény történik ebben a periódusban, és a rendőrségi jelentések szerint a divattal együtt ez is átgyűrűzött már Európába.

A halottak napjának megcsúfolása?

A római katolikus egyház nemcsak elítéli, hanem határozottan károsnak is tartja a halloween alkalmából tartott iskolai ünnepségeket, egyéb bulikat – tudtuk meg Fodor József általános püspöki helynöktől: „Ennek az ünnepnek semmilyen keresztény alapja nincsen, sem hitre, sem az emberi értékek tiszteletére nem neveli a fiatalokat, sőt figyelve ennek a több mint furcsa ünnepnek a burjánzását, ma már határozottan úgy tekinthető ez, mint a keresztény mindenszenteknek és halottak napjának egyfajta kigúnyolása, megcsúfolása. A keresztények gyertyáit – amelyeket elhunyt szeretteink sírján gyújtunk – akarják ugyanabban az időpontban kigúnyolni a szörnyeket ábrázoló töklámpásokkal.”

Veres-Kovács Attila váradolaszi református lelkész, aki évekig tevékenykedett iskolalelkészként is, a töklámpás ünnepéről ezt nyilatkozta: „A halloween nem tartozik a magyar hagyományvilághoz. Teljesen idegen tőlünk, mint tudjuk, az amerikai ír bevándorlók honosították meg. A globalizáció egyik népbutító alkalma, amely teljesen elhomályosítja keresztyén kultúránk halálról és az örök életről szóló tanítását. Azon felül azért is káros a hatása, mert éppen október végén »ünneplik«, amikor református anyaszentegyházunk lelki és szervezeti megújulását, a reformációt ünnepeljük. Az idegen hatásokat csak akkor szabad átvennünk tanintézeteinkben és egyéb magyar közösségeinkben, ha azok építők.”

Úgy tűnik azonban, a divatos vagy annak vélt „ünnepek” mindezek ellenére terjednek. Szúrópróbaképpen megkerestünk pár váradi iskolát, hogy megtudjuk, hogyan állnak a halloween ünnepéhez, tartanak-e efféle bulikat. Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Gimnázium igazgatónője elmondta, náluk az angol nyelvoktatáshoz és az angolszász szokásokhoz kapcsolódva lesznek ilyen bulik az V.–VIII. osztályos gyerekeknek, ahol lesz töklámpás-faragás is, azonban ezek mellett a mindenszentek ünnepének ismertetésére is nagy hangsúlyt fektetnek az iskola pedagógusai. Tóth Mártától, az Ady Endre Líceum igazgatónőjétől pedig azt tudtuk meg, az ő tanintézetükben is lesznek halloween-bulik az V.–VIII. osztályokban, afféle mulatságos jelmezbál jellegű szórakoztató összejöveteleket tartanak és töklámpás-faragásra is tanítják a diákokat.

Az ifjúság körében is egyre terjed a „rémes buli” szokása, ugyanis nagyon sok divatos szórakozóhelyen tartanak úgynevezett Halloween-partykat, ahol mintha a horrorfilmek szereplői támadnának fel a jelmezekbe bújt bulizókban.

A vélemények és ellenvélemények tekintetében pedig csak bízni lehet abban, hogy a furcsa, vitákat kiváltó divat valóban ártatlan mulatság marad, és nem okoz sem lelki devianciát, sem az emberi és keresztény értékek tiszteletének eltorzulását.

Szőke Mária
Reggeli Újság