Beszámolók

Amire büszkék lehetünk!


Kettő héttel ezelőtt indult kicsi csapatunk Franciaországban, a 13. Belga Juhászkutya Világbajnokságra. Három kutyánk közül kettő még újonc, a harmadik már szerepelt világbajnokságon. A több mint húsz órás út sikeresen lezajlott, csak az időjárás nem fogadott minket tárt karokkal, mert majdnem egész héten a 15 fokos hőmérséklet volt az irányadó, hatalmas széllel és esőzéssel. A csapat szállása ideális volt, jól ki tudtuk pihenni az út fáradalmait, és nagy izgalommal vártunk az első napot a pályán,
Másnap felkerekedtünk és beutaztunk a tőlünk 15 km-re lévő helyszínre. Megnéztünk a pályákat, de még nem volt felépítve semmit, sajnos még megkérdezni sem tudtunk senkit, így a szlovénekkel egy pályán tudtunk tréningezni, és szerencsénkre megérkezett a Bende cég, tőlük kértünk fürkészőket a gyakorláshoz. Sajnos a "gyenge kezdet" után sem jött a felemelkedés, mert egész héten nem sikerült a franciáknak egy gyakorló pályát felállítani, sem gyakorló nyomterületet biztosítani, ugyan mondtak irányokat merre menjünk, de sajnos több ország versenyzőit állították le a rendőrök, akiknek nem lehetett semmit megmagyarázni, hiszen csak franciául beszéltek és értettek. Ez sajnos a verseny egész szervező gárdájára is igaz volt, csak az ő nyelvükön voltak hajlandók beszélni és érteni is. Ez azért még nem vette el a kedvünket, hiszen rendőrök sem fogtak meg minket, és francia tolmács is jött velünk. : -)
Az viszont nem volt kellemes, hogy a start idők sem feleltek meg, a katalógusban lévőkkel, igaz ezt próbálták javítani, hiszen minden csapatvezető a sorsolás után kapott egy új időpontot, de sajnos ahhoz sem tudtunk magunkat tartani, hiszen a pályamunkáknál egy másfél órás késés mindig összejött valahogy, így csak sejthettük mikor következünk. Egyik versenyzőkkel-Timi- meg is történt, hogy csaknem fél órát kellett várakoznia kutyájával a kezdésre, mire előkerítették a párját, aki még a parkolóban készülődött.
A megnyitó és a záróünnepség is hasonló körülmények között zajlott le, a fél négyes kezdés úgy négy órát késett, és este nyolc után tudtunk elindulni haza. A sorsolás vitte a pálmát, hiszen egy lóistállóban lett megtartva, összeeszkábált faasztalok mellet ültünk (mert időben odamentünk) a társaság másik fele pedig kint állt a szabadban (még jó, hogy nem volt fal), de szerencséjük volt, mert akkor éppen nem esett. Valószínű, a rendezők is akkor járhattak először itt, mert nem sikerült egyből működő képes csatlakozót találniuk a műszaki eszközöknek, de a szponzor molinóját azért fölerőltették az omladozó vakolatú falra!
Azt hittük már túl vagyunk a verseny nem igazán korrektül megszervezett részén, és jön a verseny, de sajnos a hibák csak tovább jöttek. A segédek sajnos nem voltak a helyzet magaslatán. A segédválogatáson az egyik segéd a bátorságpróbánál még a kutyával való találkozás előtt el kezdett hátrálni, és úgy fogatta meg a kutyát. A versenyre kiválasztott két "jobb" segéd is rengeteget hibázott. Az első segéd úgy megtaposta a tavalyi világbajnokot, hogy félbe kellett szakítani a munkát, mert a kutya csak három lábon tudott menni. A második nap, sérülésre hivatkozva kicserélték ezt a segédet, de az őt követő is megcsinálta ugyanezt egy cseh versenyző kutyájával. A második segéd pedig néha úgy találkozott a kutyával, hogy vagy levette róla a kutya a kar, és visszavitte a vezetőjéhez, vagy frontálisan ütköztek, ekkor sajnos orvoshoz kellett vinni a kutyát, mert nem tudott járni (gerincsérülés, bordatörés). Rendkívül nehéz dolga volt így az őrző-védő bírónak, hiszen ilyen segédanyag mellett igen nehezen tudott objektíven bírálni. Hasonlóan a nyomkövetés bírája is, hiszen a nyomterületek ötféle talajadottsággal rendelkeztek. A mi versenyzőinknek jutott szántás, vetés, ill. fél lábszárig érő búzavetés is. Ilyenkor próbálhat a bíró "hasonlóan" értékelni? Sajnos a bírói ellátás ill. kiszolgálás is hagyott kívánnivalókat maga után.
Sajnálom, hogy egy élménybeszámolót ilyen dolgokkal kellett fűszereznem, de ott hiába mondtuk, ill. mondta több csapat is, nem sikerült a dolgokon változtatni. Ezek ellenéren talán mondhatom, hogy a mi hazai versenyeink már nem rendelkeznek ezekkel a hiányosságokkal, amik ezen a világrendezvényen előfordultak. Így a mi csapatunk: Krista Tímea, Sárközi Bernadett és Tóth Imre sikeresen helytállt, és még egyszer megérdemlik a gratulációt, nagyon sikeresen szerepeltek, csak így tovább!


Sin Zoltán

Kedden érkeztünk repülővel Beauvais-ba onnan autóval vittek a verseny helyszínére Le Touqueut-ba.A verseny egész ideje alatt 12-16 fok volt ami a kutyák szempontjából ideális de viszont ehhez még jött sokszor 80-100 km/h-s szél és eső is néha.
A rendezés nem volt sajnos magas színvonalú sok kisebb nagyobb probléma,hanyagság okozott gondott szinte mindenkinek.
Maguk a nyomfektetők korrektül álltak a dolgukhoz jó nyomokat csináltak, a nyomterületek viszont az ideálisnak mondhatótól a közepes és nehézig váltakozott így a bírónak nehéz dolga volt kiegyensúlyozni a munkák minősítését.
Nagyon sok szép munkát lehetett látni a nyomon.Azt hittem hogy sok rohanos,kissé felültes munkát fogok látni de kellemes csalódás ért az egész verseny alatt.Nagyon fegyelmezett ,megfontolt ,koncentrált munkákat láttam a körülmények ellenére is.
Ami azért megfigyelhető volt hogy a koncentráló képesség a nagy többség számára nem volt annyira kitartó mint egy német juhászkutya számára.Ez csak egy saját észrevétel volt.
A fegyelmező és ŐV-ágazatokról nem tudok mit mondani mert csak 1-2 kutyát láthattam.
Ami még szembetünő volt hogy a finnek egyéniben és csapatban is nagyon jók most ők a legjobbak.