Duci
Tagság: 2003-05-30 07:38:46
Tagszám: #4770
Hozzászólások: 31855
|
648.  Elküldve: 2009-03-27 10:12:32, Nem csak német juhászkutyákról
|
[371.] |
Szerinted mi okozza a legnagyobb problémát a tenyésztésben?
Ez egy nagyon jó és érdekes kérdés, mert számomra a probléma mindig olyan nehézséget jelent, amit le kell küzdeni, amit teljesíteni kell és megoldásra vár. Manapság több olyan probléma merült fel, amivel a tenyésztőknek meg kell birkózniuk és meg kell oldaniuk. Ezeknek a nehézségeknek egy része a szigorúbb követelményekre vezethető vissza, hogy a tenyésztés feltételei szigorodtak. Mondom ezt azért, mert azok, akik nem törődtek a Puli egészségével, a genetikai terheltségek kiszűrésével, azok most mai viszonyok között csak nagyon nehezen, csak drágább, költségesebb kerülő utakon tudnak, vagy egyáltalán nem tudnak tenyészteni diszplázia szűrés nélkül. A problémát talán nem is a kötelező diszplázia szűrés, mint tenyésztési feltétel bevezetése jelenti, hanem az a még bizonytalanabb helyzet, miszerint bizonyos vérvonalak diszplázia helyzetéről eddig nem is volt információnk, mert nem szűrték a Pulikat.
Nemcsak az egészség megőrzésének távlati tervei miatt jelent ez problémát, hanem azért is, mert a populációba rég feledett, vagy nem annyira népszerű vérvonalak bevonása, vissza emelése is szükséges a genetikai variancia megőrzése érdekében. A következő probléma pont ebből adódik, miszerint a tenyész értékben ez sehol nem jelenik meg, mint ösztönző tényező, holott az egyed komplex tenyész értékének egészében a legelső szempontnak a származásnak kellene lennie és ez után következnének az egyed saját tulajdonságai, értékei. A következő probléma az egyed saját értékein túl az örökítő képességének felmérése, az utódellenőrzés. Pedig a tenyésztés nem a született kölyök 8-10 hetes koráig tart, hanem én magam arra is kíváncsi vagyok, hogy az utód mit hoz felnőtt korára, milyen lesz. Csak így tudom lemérni azt, hogy a tenyésztői munka mit eredményezett. Az utódellenőrzés szervezett keretek között történő megoldása még várat magára. Nemcsak a Puli fajta esetében, de az egész magyar kinológiában. Mi magunk sokat adunk erre és nagyon fontosnak tartjuk utána menni a tőlünk elkerült saját tenyésztésű utódoknak.
Aki vérmérséklet, használati érték szerint akar tenyészteni ma Pulit, annak van a legnehezebb dolga. Egészen egyszerűen azért, mert a Puli teljesítmény vizsgálata szinte kizárólag a kiállításokról szól. Magunknak kell tehát megnézni, megvizsgálni, hogy az eddig megteremtett használati érték, munkaképesség tekintetében a kiszemelt tenyészpár másik fele mit hozna, mit jelentene. Távol a kiképző pályától, sokszor távol a kiképző gyakorlott szakemberek jelenlététől ez anak eldöntését is jelenti, hogy az adott egyed viselkedésében mi lehet öröklött, genetikailag hozott és mi az, ami környezeti befolyásoló tényező a tartással, neveléssel. Tehát alapvető nehézség a saját teljesítmény kiterjesztése a vérmérsékletre, jellemre, viselkedésre.
A tenyésztés küllemi szempontjait figyelembe véve a színek tenyésztésénél többféle gonddal kell a tenyésztőnek megküzdenie. A maszkos fakó szín esetében a munkát olyan vérvonalak egyedeinek felkutatása jelenti, akik feltételezhetően színhordozók lehetnek. A dolgot nehezíti a színek domináns-recesszív viszonya, miszerint sok esetben váratlanul ott bukkan fel a maszkos fakó szín, ahol nem is várnánk, máskor pedig ha tervezzük, akkor az utódokban nem jelenik meg. A fehér Puli esetében részletesen nem tudok nyilatkozni, mert ezt a területet egyelőre még mint kívülálló látom. Fehér szín esetében egyértelmű nehézség és akadály a teljes elkülönülés. A beszűkülés elkerülése fehér hordozó egyedek bevonását, fekete-fehér párosítások engedélyezését szükségelteti. Az engedélyezett fekete-fehér párosítások feltételei viszont olyan szigorúak, hogy a tenyésztők jó része nem is vállalkozik rá. A két fekete szülőtől született fehér utódok esetében további nehézség a sárga elszíneződés, amit továbbtenyésztéssel szükséges és kell szelekciós szemponttá tenni. Ez nehézség azoknak, akiknek a fehér Puli tenyésztése nemcsak annyit jelent, hogy párba állítunk két fehér Pulit. Nagy probléma az is és sokan a fekete-fehér párosításokat ezért kritizálják, hogy ha nem hoz első nemzedékben fehér színű utódot, akkor a tenyésztést, elképzelést nem folytatják. Pedig ha nem hoz mindjárt, rögtön fehér utódot egy ilyen párosítás, akkor fehér színhordozó fekete Pulik szélesítik a fehér Pulik genetikai állományának palettáját. Igaz ebben az esetben a tenyésztői munkát folytatni szükséges.
A fekete színű Pulik esetében nehézséget jelent a vonaltenyésztés elképzelésének megvalósítása. Jelen pillanatban a fajta tenyésztési szabályzata és egyes adatbázisok is a klasszikus idegen tenyésztés népszerűsítését sugallják, ezt támogatják, mint kívánatos tenyésztési eljárást, vagy erre utalnak. Azoknak viszont, akik a vonaltenyésztés hívei, tehát a Puli tenyésztése többet jelent, mint két egymástól idegen Puli párosítása és létre szeretnének hozni valami maradandót, valami kiszámíthatót, ami szelekció mellett biztonsággal öröklődik tovább az utódokban, azoknak meg kell küzdeni azzal a nehézséggel, hogy a Pulijukhoz származásában az oldalági rokonok közt megfelelő párt keressenek a vérvonalon belül. Vonaltenyésztés alatt természetesen nem a rokontenyésztést értem, hiszen ezek eltérő fogalmak.
Az utódellenőrzéssel kapcsolatban már utaltam arra a nehézségre, hogy nyilvánvalóan, feltételezhetően az a tenyésztő, akitől tenyészetünk alapító Pulija származik valamilyen elképzeléssel, tenyésztési szándékkal rendelkezett. Az is nyilvánvaló, hogy annak, aki ezt az elképzelést, a származás örökségét folytatni akarja, tovább akarja vinni, annak számolnia kell két nehézséggel. Egyik a származás örökségének megértése, értelmezése és kutatómunka az ősök, illetve rokonaik között. A másik a saját elképzelés, a folytatás véghez vitele, több generáción át segítségnyújtás, jótanács és érdeklődés a leszármazott saját tenyésztésű utódok esetében.
Mi szerinted a magyar pulipopuláció helyzete ma?
Egy populáció helyzetét nem értékelhetjük csak egy országon belül, nem tekinthetjük zártnak, elszigeteltnek világviszonylatban. Ezért, amikor a magyar populációról beszélek, akkor ez alatt azt is értem, hogy követendő példa, viszonyítási alap, hiszen Magyarország a fajta adó ország, ahol őshonos a Puli, innen származik és ezért véleményem szerint a legmesszebb menőkig meghatározó az összpopulációra. Legalábbis így kellene lennie.
Ha a statisztikai adatokat figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy az évente született törzskönyvezett Pulik száma csökken. Ráadásul a mértéke, a volumene sem akkora, mint más népszerűbb fajták esetében. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a divat káros hatásai elkerülik, mert nem tenyészthető gazdasági érdekből, a tenyésztéséhez tartós elhivatottság szükséges. Nem kelendő divatfajta. Másrészt azt is jelenti, hogy fajtanépszerűsítő intézkedések szükségesek a nagyobb volumenű elterjedéséhez. Fajtanépszerűsítés alatt messze nem a Best in Show eredményeket értem. Azért nem, mert ma a magyar populáció létszámának zöme, tetemes része nem a szó szakmai értelmében vett tenyésztők kezében van. Az évente született törzskönyvezett Pulik jelentős része sem tenyésztési szándékkal kerül tulajdonoshoz, hanem főleg, jelentős mértékben családtagnak, társnak, kedvencnek, esteleg házőrzőnek. A családi Pulik, társ Pulik tenyésztésbe vonására - természetesen ha lehetőség van rá, azaz szakmai szempontból - nagy hatással bír (bírna) a Pulik tenyésztője az utódellenőrzés kapcsán. A fajtanépszerűsítés legjelentősebb hányada tehát kiállításoktól független. Mivel a Puli nem divatkutya, ezért nem annyira keresett, mint a népszerű családi kutyák. Keresettebb, népszerűbb akkor lehetne, ha a családok jobban ismernék a fajtát. Ők pedig nem a kiállítási eredményekre kíváncsiak.
A magyar populáció helyzete, stabilitása alapján alkalmas lenne erre. Hiszen kellően megalapozott, megfelelően széles genetikai állománnyal rendelkeznek a tenyésztők és létszám tekintetében nem jelent gondot a tenyésztés. A tenyésztés szakmai szempontjai szervezeti szinten a tenyésztés szervezésben megteremtettek, megalapozottak. A Puli tenyésztésének szakmai fóruma csak a Puli fajtára orientálódik, azaz a fajtának külön tenyésztő szervezete van. A szakmai szempontok között említeném a részletes, leíró bírálattal alátámasztott tenyészszemle rendszerének megteremtését, illetve a tenyésztés feltételeként bevezetett diszplázia szűrést. Ma Magyarországon Puli szabályosan tenyésztésbe csak a tenyésztő szervezet által tenyészthető minősítéssel kerülhet. Ez óriási jelentőségű eredmény.
A tenyésztési szabályok, elvárások és feltételek szigorodásnak egyik jelentős elősegítője, indukálója volt a külföld befolyásoló szerepe, illetve a nemzetközi megfelelőség követelménye. Mára már kijelenthetjük, hogy a magyar populáció nemzetközi szinten is megfelel az elvárásoknak, feltételeknek és nemcsak a fajta származása miatt mérvadó, meghatározó az itteni populáció. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy ma már aki Magyarországról szeretne Pulit, az nemzetközi elvárásoknak megfelelő tenyésztő tevékenységgel találkozhat.
A populáció egyedszáma és az évente született törzskönyves utódok száma viszont nem teszi lehetővé a teljes önállósodást és ezért a Puli tenyésztése szervezeti szinten nagymértékben függ a magyar kinológia egészétől. Tulajdonképpen a tenyésztés szervezés ma még egyensúlyozást, kompromisszumot jelent, kinológiai értelemben, hogy a szakmai érdekek a lehető legmesszebb menőkig érvényesüljenek. Mivel nemzeti kutyafajtánkról van szó, a Puli nemzeti kincsünk, ezért egyrészt a magyar ebtenyésztésen belül a megítélésének, helyzetének jelentősebbnek kellene lennie, illetve a hazai ebtenyésztésben meghatározóbban kellene szerepelnie. Másrészt a kinológiai támogatásának és segítségének, előnyeinek nagyobb prioritással kellene szerepelnie a magyar kutyafajták tenyésztésében. Vannak már ilyen irányú törekvések, hiszen kiállításra nevezéskor, illetve a született almok törzskönyvezésében a magyar kutyafajták tulajdonosait, tenésztőit kedvezmények illetik meg, ami egy jó kiindulási alap lehetne a kinológiában további ösztönzők bevezetéséhez, kiterjesztéséhez. Ezt nemcsak a nemzeti kinccsé nyilvánítás szükségelteti, hanem a magyar ebtenyésztésen belül a génmegőrző tevékenysége is indokolja. Ezért nem lehet csupán a kinológián belül a költség-bevétel-nyereség orientált kategóriába beilleszteni, hanem a Puli és a többi magyar kutyafajta tenyésztése, és annak megítélése globálisan a magyar ebtenyésztéshez viszonyítva speciális.
Hová tart a tenyésztés?
Ha a tenyésztési problémák, nehézségek kérdésénél azt mondtam, hogy számomra megoldandó és leküzdésre váró feladatokat jelent, akkor ennél a kérdésnél ezt vonatkoztathatjuk a Puli fajta egészére. Ugyanakkor számomra ez természetesen azt jelenti, hogy saját magam előtt szükséges tisztáznom a rövid és hosszú távú terveimet. Mivel globális tenyésztés szervezéssel nem foglalkozom, ezért csak arról tudok nyilatkozni, amiért vállalni is tudom a felelősséget, azaz a saját tenyésztői munkám terveiről, jövőbeni irányultságáról. Egy eléggé érzékeny kérdés ez, hiszen egy-egy tenyésztési eredmény, szervezeti intézkedés után elégedetten nem dőlhetünk hátra, hogy mindent megtettünk a Puli tenyésztésének oltárán. Ugyanakkor nem szabad elégedetlennek sem lennünk, hiszen a fejlődés menete nem siettethető. Pont a létszám szab ennek gátat, hiszen a gyors előrelépést, a túlzott szelekciót az populáció sínylené meg. Ezért fontos ez előremutatás, a jövő céljainak mérsékletes, ám mindenképpen a fejlődét szolgáló, következetes célkitűzése. Ma elterjedt és a legnépszerűbb a szépségkiállítás célkitűzéseinek alárendelt tenyésztés, mint elsődleges meghatározó tényező. E nélkül a terület nélkül nem képzelhető el ma a jövő tervezése. Pedig mint utaltam rá a populáció zömének tulajdonosai sokkal inkább fogékonyak lennének a szakkönyvekben leírt, mára már néha csak legendává vált belső értékekre, amitől a Puli a modern kor társadalmának legideálisabb családi kutyája lehetne. Ennek felismerése és tenyésztésben történő elterjedése még várat magára. Mindaddig így lesz, amíg az elmúlt évtizedek kiállítás orientált berögződéseit át nem lépi a fajta tenyésztése. Ez azt is jelenti, hogy tenyésztés szervezésben meg kell teremteni ennek a feltételeit. Mindenképpen szükségesnek látom és a jövő legfontosabb céljai között kell, hogy szerepeljen a Puli jellemrajzának deklarálása. Ez maga után vonja a vérmérsékleti, jellembéli sajátosságok megfogalmazását. A megfogalmazás pedig elsősorban felmérést, paraméterek felállítását jelenti. Véleményem szerint a fajtát legjobban népszerűsítő Puli fogalma is átértékelődik majd, és nemcsak a kiállítási eredmények alapján történik ennek értékelése. Magam szervezeti szinten nem látom jelenleg annak a díjazását, értékelését és kiemelését sem, akik a Puli munkájával és használatával foglalkoznak. Ha a tenyésztési cél a jövőben a Puli fajtánál nem egy társasági kutyát, ölebet fogalmaz meg, akkor a használati kutya definicióját a díjazásban, elismerésben is ki kell terjeszteni.
Legelőször szerintem nem közösségi értelemben, hanem elsősorban minden tenyésztő saját műhelyében is szükség van célkitűzésekre, kellően megalapozott reális tervekre. Először tehát a fejekben kell mindezt, amiről beszéltünk az egész riport alatt rendbe tenni, és csak utána elképzelhető közösségi elvárások megfogalmazása, pláne iránymutatás. Én a magam részéről elsősorban a saját célok, tervek megvalósításával foglalkozom, úgy, olyan módon, amit kitűztem magam elé, mert úgy vagyok vele, hogy a tenyészetem berkein belül menjenek rendben, tisztán, következetesen, a szakma szabályai szerint, a szabályok betartásával a dolgok, hiszen csak így tudok felelősséget vállalni azért, amit létrehoztam és megteremtettem. Ezért nem foglalkozom közügyekkel csak helyi, területi szinten, mint a Szegedi Helyi Szervezet vezetőségi tagja. 2009.-ben is Szegeden és környékén fajtabemutatók, kiképzési bemutatók szervezésével és lebonyolításával várjuk az érdeklődőket. Évek óta hagyomány a Magyar Kutyafajták Majálisa, minden év május 1.-én Szeged környékén, ahol fajtanépszerűsítéssel foglalkozunk. Ebben az évben ősszel, szepetmebr 27.-én a MEOE Szegedi Szervezete nemzeti CAC Kiállítást is rendez. Ezen kívül több környékbeli település, több helyi társadalmi szervezet rendezvényeinek állandó vendégei vagyunk a Magyar Kutyafajták bemutatásával. Feladat és munka van bőven, és én a magam részéről helyi szinten képzelem el azt, hogy mindenki valósítsa meg, tegye hozzá azt, ami tőle csak tehető, elvárható. Azért, amit az egész riport alatt beszéltünk, hogy mindenki a saját területén, a saját köztvetlen környezetében legyen tisztában a realitásokkal. Helyi szinten, magunkban kell képességeinkkel és lehetőségeinkkel számot vetni, tervezni és vállalni, nem utolsó sorban megvalósítani.
Melyik magyar tenyésztöt szeretnéd hívni a következö intejúnkba ?
Interjúra és érdekes riportra több tenyésztőt is tudnék ajánlani. Elsősorban azt a tenyészetet ajánlom, akik a legjelentősebb volt a számomra is és világviszonylatban is annak tartok. Nemcsak azért, mert Kennel alapító szukám tőlük származik, hanem azért is, mert a tőlük származó Pulik több szinten is szerepelnek azokban a vérvonalakban, amiket a tenyésztés során kialakítottam. Azért is ajánlom őket, mert a tenyésztői munkájuk máig is meghatározó számomra. Ők a Napfényvárosi-Csahos Aranykoszorús Mestertenyészet.
Rajtuk kívül ajánlom még a Kolduskerti Tenyészetet, a Szatyorfalvi Tenyészetet, akik már kiemelkedő eredményekkel is rendelkeznek. Létezik még több ígéretes fiatal tenyészet is, akik igaz mostanában kezdték, de hozzáállásuk, célkitűzéseik, elképzeléseik biztatóak és a fajta jövöje tekintetében reménykeltőek, megalapozottak. Ők a Gyöngyszigeti, a Pacsirtatelepi és a Csillagszemű Tenyészet.
Rasztari
|
| | | [válaszok erre: #649 #650] |
[előzmény: (647) kovacs_gabor, 2009-03-26 21:11:45] |
|
