Szerencsére kertes házban lakunk és megtehetem, hogy ha nem akar sétálni jön a "vadászat" című játék, ez garantáltan lefárassza Dorkát. Ez úgy néz ki, hogy egy kb. 1 m-es madzag végére kötöttem még régen egy plüs oroszlánt és úgy teszek vele, mintha élne és a prédája lenne. Mivel a terrier alapvetően vadász kutya ezért ezt az ösztönt használom ki ezzel a játékkal, a kutya imádja és kb 10 perc ugri-bugri kergetőzés után kifekszik. Ettől egy darabig nyugi van. Másnap megint próbálom a sétát, a lényeg, hogy semmi erőltetés csak csupa pozitív élmény. A tapasztalat az, hogy egy-egy séta nélküli nap után megjön a kedve a kisasszonynak, de ez kutyánként változhat. Kitartást és sok-sok türelmet kívánok. Időnként mesélj a fórumon, hogy változik-e a helyzet, mert nagyon kíváncsi vagyok rá
Nem én vetettem fel a témát a fórumon, én csak rákontráztam azzal, hogy ez nálunk is probléma volt Lilivel aki most 3 éves és ugyan ezt az utat járjuk Dorkával is ő a kis 7 hónapos "tömeggyilkos". Azt hittem, hogy ezzel a "nem akarom a sétát" problémával egyedül vagyok ezért nem is írtam meg ezt nektek, mert tényleg olyan nonszensz, hogy nem akarják a jót és tényleg Dorka már a második és nála ugyan azt játszuk, mint Lilivel. Ezért megértem a kedves fórumozót akinek ez szintén gondot okoz
Szia!
Nem tudom, hogy mennyi idősek az ebkéid, de egy fiatal (kölyök) kutyánál nagy baj az, ha nem tudod lemozgatni egy kiadós sétával ugyanis szétszedi a lakást, a kertet és a vele egy háztartásban tartózkodó kutyát folyton piszkálja unalmában(mi most ezt az időszakot éljük) és mivel a lenyugodott 3 éves ivartalanított kutya ezt nem veszi jó néven verekedés, jó esetben morgolódás a vége az akciónak. Kertes házunk van, ingergazdag környezetben élünk, tehát el tudná magát foglalni Dorka, de neki társaság kell, ha unja magát. Szóval a három éves Lili kutyánk már simán el lenne egész nap heverve az ágyon, de a 7 hónapos Dorkának kifejezetten jót tenne a napi kétszeri kiadós séta, hogy az energiáit lekössem, de hát ez nem mindig jön össze és azokon a napokon tényleg nehéz vele. Ezért megértem a téma felvetését. A séta csodákra képes. Az akinek a kutyái nem igénylik és így is kiegyensúlyozottak az nem is gondolná mennyire
Szia! Nálunk is probléma volt amikor Lili kölyök volt és Cesar Milan tanácsára hallgatva kerestünk egy barátot neki akivel együtt sétálhat és csodák csodájára megszerette a sétát. A Csodálatos kutyadokiban volt egy bull, aki teljesen érdektelen volt a séta során és Cesar javasolta a társas sétákat és bevált. Nálunk is ez motiválta a sétákra és ez által megszerette Lili a sétát és ma már akkor is sétizünk, ha a cimbije nem ér rá. Sok türelem kellett hozzá, amíg beindult a dolog, de hát a bulloknál mindenhez sok türelem kell
Az emberi felelőtlenségnek és hülyeségnek nincs határa Az ilyen és a hozzá hasonló "felelősségteljes gazdik" miatt soha nem ürülnek ki a gyepik és az utcák a segítségre váró kutyákból. Ennek a munkának tényleg sehol sincs a vége
Szia Andi!
Megkaptam ma a nyakörvet és a pólót is. Már fel is avattuk, Lili farkcsóválását küldi, hogy nem azt az agyonhordott hámot kell viselnie, ráadásul egy másodperc ráadni A póló szupi, a párom biztos nagyon örül majd neki karácsonykor. Szóval köszönöm szépen
Nem tudom Ede előtt volt-e bullod, de látom a szemeden, hogy véged van. Én is így kezdtem. Amikor megsimogathattam életem első bullyját már tudtam, hogy végem van. Ez a szerelem ma már átcsapott rajongásba. Ha ránézek Lilire (3 éves)aki az első bully nálunk, még ma sem hiszem el, hogy egy ekkora kincs van a kezeim között. Sajnálom, hogy ennyi dolga van a fajtamentésnek, mert mások alulértékelik a "kincseiket".
Szegény Edének már az előző "gazdinál" is kívántunk minden szépet és jót, de bízom benne, hogy ezúttal végérvényesen révbe ért. Nagyon sok boldog Edés évet kívánok nektek
Elküldve:
2012-01-24 21:19:32
Az ilyen és a hozzá hasonló "felelősségteljes gazdik" miatt soha nem ürülnek ki a gyepik és az utcák a segítségre váró kutyákból. Ennek a munkának tényleg sehol sincs a vége 
