Ő a rangidős argentin, ugye?
Emlékszem rá, és Perura is, aki tavaly nyáron még pici lurkó volt Most meg egy könyvben szerepelnek, így kell ezt csinálni!
Én olyat láttam, hogy az erőteljesen kisminkelt hölgy szemceruzával firkálgatott egy fehér pöttyöcskét az amúgy teljesen fekete staffi buksiján... A bírói kör előtt
Integetni még nem tudunk. Milka szívesen tanul, de ha sokáig kell egy dologra figyelni elunja. A póráz feladásának tanulásakor is pár perc után megcsinálta, de szemrehányóan dünnyögött hozzá. Pár nap múlva meg elhagytam a hóban, mondtam neki "Póráz", megkereste, és ugrándozva cipelte.
Hű, ez nekem kicsit kegyetlen.
A morcos nézés és enyhe leszúró hang kíséretében kiejtett Fúj! a kutya elméjére hat, tartósabban rögzül (nekem ez a tapasztalatom).
Marci első utcai zabálásakor a buksijára koppintottam fújjogva, megjegyezte. Pórázon ritkábban eszik, szabadon meg nem engedem el.
Ez jó! Nálunk ez a Kukucs! trükk.
Milka bebújik, leül, és nyakát tekergetve néz rám, hogy "Kapok hamit, ugye mami?"
Érdekes, mert jobb kéz jelre rögződött be.
Egyszer véletlenül bal kézzel mutattam, ő elölről bújt be, és hátrafelé nézett. Azóta ez a visszafelé változat
Otthon úgy tanítottam, hogy leültettem, leültem vele szemben. Elé tettem egy darab kaját, aztán határozott arckifejezéssel, mélyebb hanglejtéssel mondtam, hogy Fúj! Mikor ott hagyta, kapott kézből jutalomfalatot.
Amikor ez jól ment, azt gyakoroltuk, hogy leültettem, leejtettem elé a kaját. Hamar felfogta a dolgot, csak nézte, de ott hagyta. Akkor naaagyon megdicsértem.
Ezt sokszor kellett gyakorolni, hogy bevésődjön a Fúj!, és menjen az utcán is.
A suliban úgy csináltuk, hogy kipakoltunk egy kis kupac finomságot a földre, pórázon elvezettük mellette a kutyát, mikor indult volna feléje, rá kellett kiáltani (de nem úgy, hogy összetojja magát, hanem hogy kizökkentsük). Aztán naaagyon meg kellett dicsérni, hogy kikerülte.
Milka kb. 1 éves koráig bepróbálkozott néha, hogy suttyomban bekapott egy kenyérhéjat a parkban, de a Fújra azonnal kiköpte, és arrébb ment.
A lényeg az volt, hogy miután megtanulta a Fúj!-t, mindig figyeltem séta közben, merre szaglászik, és már előre rászóltam, hogy tudja, figyelem, mit csinál.
Mesének most ott van a Bella miatti lázadozása is. Ez tipikusan olyan dolog, hogy előbb kell észrevenned, min töri a fejét, hogy rá tudj szólni, és megelőzd, hogy cselekedjen.
Bizony, nem kis teljesítmény teljesíteni a terápiás vizsgát. Nem minden kutya örül az idegeneknek, pláne, ha ijesztően viselkednek. Nekünk az első feladat volt necces, mert Milka játszani akart volna a kutyussal, nehezen ült le. Itt inkább azt nézik, mutat-e agressziót, félelmet, negatív reakciót az eb.
Marci világosbarna volt, mikor elhoztuk, mostanra besötétedtek a hátán a foltjai, csak a feje maradt barna. Naphiány?
(Milkának nyáron vörösre váltanak a fülei a napozástól).
Általában megkötöm, csak húz... Van miben fejlődni. Klikkerrel tanítottam/tanítom, de Milka azért csak megy előre. Ha kutyadokisan nyak elejére teszem a pórázt, akkor visszavesz az ütemből.
Amúgy számos olyan kutyással találkozunk nap, mint nap, akik mellőzik a pórázt, mert jól viselkedik az eb. Én inkább a futtatón engedem el. Városban akkor szoktam, ha valaki nagyon meg akarja simogatni, mert én nem szeretnék az illető lába között átbújni Milka után. Az az egyik heppje, hogy a lábak körül tekereg, az embereket is körbetáncolja néha, pórázzal meg nehéz lenne
Eddig még nem találkoztunk senki olyannal, aki beszólt volna. A járókelők ált. megmosolyogják. Mivel Milka jól viselkedik, szót fogad, nem volt senkinek gondja abból, hogy időnként nem kötöm meg. A háttérben látható kávézó teraszán voltunk, addig pórázon sétáltunk, mikor kijöttünk, elengedtem kicsit, aztán Era vett kakaóscsigát a közeli pékségben, így Milka példásan jött lábnál póráz nélkül is
hát, kénytelen lesz velem aludni pár napig, mert éjjelre nem fűtünk, és mindig kitakarja magát a meleg takaró alól a kosárban. alattunk meg a garázs van. szerintem nem fogja bánni a jómódot.
Értem. Itthon féltékenységből balhé nincs, mert nem engedtem az elejétől. Persze megy a kis csipkelődés, lábharapdálás, de lightosan. Marci szuperül viselkedik itthon. A kávézóban is tökre örült, múltkor is ott voltunk, akkor még félt picit, de ma tetszett neki. Szétörülte magát a pincérnőnek, aztán az utcán is a pékség előtt ugrabugrált embereknek.
Csakhogy engem is lássatok, meg minket hárman Kávézóban voltunk, jól viselkedtek, csak betévedt a teraszra egy bátor kóbor foxi, Marcinál kiborult a bili, úgy kellett elkergetnem... Milka persze játszott volna...
Elküldve:
2010-12-24 14:57:39
Most meg egy könyvben szerepelnek, így kell ezt csinálni! 
