Nálunk végülis csak az van, hogy nekem is 3,5 dioptriám van, a férjemnek meg 7 körül. Tehát nyilván Zorkának is kell majd szemüveg előbb, utóbb. Egyelőre 1 dioptria körül van neki és valami értékek minden évben javulnak. Amúgy nagyon szimpatikus a doktornő
Van egy olyan, hogy www.babaszemesz.hu. Én oda hordom Zorkát minden évben (vagyis ki szokott jönni, mert megszervezzük bölcsiben, oviban, stb.). Én is figyelek a szemére, mert nekem sem jó a szemem, a férjemnek meg pláne.
De miért kéne bárkinek is számodra elfogadható indokokkal előállnia? Nyilván azért nincs neki (vagy bárkinek), mert nem érzi szükségét. Miért kéne magyarázkodni? Ez nem valami kötelező alapfelszerelési cikk. Valóban kellemetlen, amikor tévesen riaszt, ha fel kéne sorolnom, milyen hátrányai voltak és miért nem használtam, nekem is szerepelne köztük. És ezt felesleges szembeállítani azzal, hogy mit számít, ha minden éjjel felébreszt azzal szemben, ha egyszer nincs, amikor kéne, mert nem mindenkinek alapfeltevése, hogy egy kisbaba folyamatosan életveszélyben van.
Egyszer, kétszer mi is bedugtuk a szájába, de nem fogadta el. Lehet, hogy valahogy rá lehetett volna szoktatni, de valahol örültünk is neki, hogy így alakult.
Zorka egyáltalán nem maradt meg hason sajnos, sem ébren, sem alva. Üvöltött, ha hasra tettük (de neki izomtónus zavarai voltak, aminek ez jellegzetes tünete, csak ekkor még nem tudtuk).
Én azért nem használtam, mert nyugodt voltam nélküle. Fel sem merült bennem, hogy baja lehet a gyereknek (persze nem lehet kizárni, mint ahogy az élet bármelyik későbbi évében sem). Természetesen nem hallanám meg, ha álmában meghalna. Egyszerűen nem tartom életszerűnek, hogy az járjon folyton az eszemben, hogy mikor hal meg a gyerekem. De én eleve nem vagyok aggódós. Azon sem aggódtam soha, hogy éhen hal vagy szomjan vagy bármi hasonló. Amúgy kaptunk kölcsön légzésfigyelőt (én már előtte is feleslegesnek tartottam), de engem kifejezetten idegesített, pár héten belül kiüzemeltük. De én nem használtam sterilizálót sem, babamérleget sem, cumit és cumisüveget sem és még ki tudja hány dolgot, ami más szemében nélkülözhetetlen. De semmi negatív érzelmem nincs azok felé, akik ezeket mind használják. Egészségükre.
Érthető vagy, de nem muszáj mindenkinek egyetértenie. Szerintem előfordul, hogy valaki azt hiszi a másikról, hogy "nem veszi figyelembe a gyerek jelzéseit, stb.", pedig egyszerűen a másik gyereknek más jelzései vannak. De ez meddő vita, itt is sokszor előjön. Csak próbáljuk meg elfogadni, hogy az sem csinálja rosszabbul, aki másképp csinálja, mint mi. Szerintem ez a legfontosabb, onnantól már elfér egymás mellett minden verzió.
Figyelj, persze, hogy magadból indulsz ki, de én például egész éjjel fent vagyok, ha egy szobában alszunk. Amikor kisbaba volt, akkor aztán végképp így volt, sem én, sem a baba nem tudtunk aludni. Szörnyű, kimerítő éjszakáink voltak, ha valami miatt nem aludhattunk a megszokott módon. Szóval minden gyerek és felnőtt más, ésszerű, ha mindenki úgy csinálja, ahogy nekik jó, ez nem divat kérdése.
Akkor szüntettem be az éjszakai szoptatást, amikor feltűnővé vált, hogy nem éhség miatt kel fel, hanem csak úgy, mert lehet a cicin lógni. Az előtte már az éjszakákat egész jól átalvó gyerek elkezdett 1-2 óránként felkelni éjjel (az, hogy visszaaludjon, az is egy órán át tartott, nem pár perc alatt aludt vissza). Akkor vezettük be, hogy csak a férjem ment át hozzá, harmadik nap fel sem ébredt és újra átaludta az éjszakákat. Úgyhogy nekünk így sokkal jobb volt, kajára meg már nem volt szüksége éjjel, alvásra annál inkább.
Mi már túl vagyunk ezeken, már csak emlék a sok szívás. Mi szerintem az átlagnál sokkal következetesebbek voltunk az alvással, sosem aludt a mi szobánkban vagy ágyunkban, pár hónaposan beszüntettük az éjszakai szopizást, stb., tehát ami valamennyire is az emberen múlik, azokkal a dolgokkal jók voltunk. De Zorkával soha nem fordult elő, hogy elaludt volna csak úgy, magától. Jóval egyéves kora után sikerült elérni, hogy elaludjon egyedül. Még, ha szopizás közben aludt el, akkor is 99 %-ban kipattant a szeme, ahogy közelítettünk vele az ágy felé. Azt mondtuk, hogy vízszint érzékelő van beleépítve
Nálunk úgy volt, hogy először csak úgy tudtuk elaltatni, hogy a pihenőszékben volt és azzal együtt hurcoltuk körbe a lakásban. Ez rendkívül fárasztó volt. Következő lépésben ezt gépesítettem, a hordozóban altattuk, amit a kis babakocsira pattintottunk és azt tologattuk a lakásban. Következő stádiumban már csak a nagy babakocsiban volt hajlandó elaludni, tehát kint (egy egész tél így zajlott). Bő éves kora után sikerült beszoktatni az ágyába nappali alvásra...
Mi úgy csináltuk, amikor Zorka pici bébi volt, hogy csak este 11 körül volt az esti fektetés, amikor már mi is mentünk aludni, mindennel elkészültünk, mindenki alvásra kész volt és akkor volt az utolsó alvás előtti szopi, hogy mi is minél többet aludhassunk
Zorka fáradt volt, szerintem azért is sírt annyit. És a fáradtságtól sem tudott elaludni. Már alvásból is álmosan ébredt, ritkán volt nyugodt, mosolygós.
Elküldve:
2011-12-28 22:46:36
