| Találatok száma: 1192 üzenet |
|
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
25798.  Elküldve:
2019-07-26 00:31:55 |
[151.] |
Most hallgattam meg, de több mint alapjaiban ez tényleg csak egy másolat. Az utolsó öt tételért (igaz, hogy abból három betétdal) megéri meghallgatni, és a Be Prepared is jól sikerült (bár ennek is majdnem minden érdeme az eredetiből való).
|
| |
|
|
[előzmény: (25769) TomPowell, 2019-07-20 17:52:45]
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25790. Elküldve:
2019-07-23 23:03:10 |
[152.] |
3. Nem bántom én a Gyűrűk Urát, ha engem sem bántanak vele ;P
Viccnek fogd fel! :) Egyáltalán nem zavar, hogy másoknak tetszik (ráadásul sokaknak), csak épp nem értem. A történethez köthető filmekből (már szinte semmire nem emlékszem belőle, de) nekem egyedül a Hobbit első része tetszett.
2. Én sem sokszor hallgattam egészben, de részleteiben vannak olyan tételei, amik igen gyakori hallgatni valók nálam. Én nem tartom "nehéz anyagnak" (vagyis attól függ, hogy mit értesz ez alatt). Engem (erről a kiadványról) a második rész lepett meg a legjobban. A filmek (a trilógia) közül azt szeretem a legkevésbé, így a zenéjét is kevesebbszer tettem a lejátszóba. Így, amikor kézbe vettem ezt a dobozt, és sorra vettem a zenéket, akkor épp ez a rész fogott meg a legjobban :)
1. A Sherlock nagyon jó muzsika, zeneileg kifejezetten ajánlott :)
u.i. (teljesen más): A vicces komponista nevek gyűjteménybe: Kevin Hufnagel
https://www.imdb.com/name/nm3807144/
De a fenébe is, hogy miért nem Steve :D
|
| |
|
[válaszok erre: #25794]
|
[előzmény: (25789) purple rain, 2019-07-23 10:39:32]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25788. Elküldve:
2019-07-23 10:09:03 |
[153.] |
Ez így elég érdekes az én szemszögemből is :D
Mert nem különösebben kedvelem a Star Wars (mindig Indiana Jones-ért voltam oda :D - és inkább a kalandfilmekért, mint a fantasy-ba oltott történetekért, nekem a Star Wars is ez a kategória - egyszerűen túl sok minden történik benne), viszont ettől függetlenül többször is láttam (főleg az eredeti trilógiát, és én abszolút elismerem a státuszát).
A Gyűrűk Uráról ezt már nem tudom elmondani. Egyáltalán nem értem, hogy mit esznek rajta :)
|
| |
|
|
[előzmény: (25785) Kulics László, 2019-07-23 09:21:16]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25784. Elküldve:
2019-07-23 08:50:35 |
[154.] |
Nekem a 2 lemezes van meg belőle:
http://store.intrada.com/s.nl/it.A/id.8569/.f?sc=13&category=22848
Én is elég későn (pár éve) ismertem meg ezt a filmzenét, és nem bántam meg, mert a gyűjteményem egyik legszebb felfedezettje lett a régi zenék kategóriájában.
Nekem viszont az lenne a kérdésem (hátha van olyan fanatikus, akinek megvan már mindkettő), hogy vajon van-e értelme a 2 lemezes után erre is beruházni?
|
| |
|
[válaszok erre: #25786]
|
[előzmény: (25781) purple rain, 2019-07-22 16:16:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25783. Elküldve:
2019-07-23 08:47:04 |
[155.] |
A Star Wars-t nem úgy értettem, hogy abból kellene újabb akármi is (pedig szerintem, amikor meglesz az új trilógia utolsó része, akkor megint össze lesz csomagolva az összes). Ezt csak azért említettem, hogy hasonlítsam hozzá a filmet filmtörténeti jelentőségében :) annak magyarázatául, hogy mi is lehetne egy 500. kiadvány. Csak ugye a Star Wars-nál a zenével kezdve is emészthetőbb az egész.
|
| |
|
[válaszok erre: #25785]
|
[előzmény: (25776) Kulics László, 2019-07-22 06:11:14]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25782. Elküldve:
2019-07-23 08:21:49 |
[156.] |
A Rocky nem rossz ötlet, Indy-ből viszont van egy szerintem minden igényt kielégítő kiadvány:
|
| |
|
[válaszok erre: #25787]
|
[előzmény: (25774) purple rain, 2019-07-21 22:48:40]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25772. Elküldve:
2019-07-21 17:00:32 |
[157.] |
500. kiadvány. Szerintem pont megfelelő. Kellőképpen nagy jelentőségű műről van szó. Viszont nem egészen filmzenei körökben. Éppen ezért erről az oldalról nézve szerintem pont, hogy nem e téren van neki keletje, hanem maga a film miatt. Tehát ez közel sem egy Star Wars, amelynél a filmet akár meg lehet nézni a zene miatt is. A majmok bolygójánál kell a "helyes" sorrend!
Nem gondoltam volna, hogy 500-nál tartanak. Én mondjuk nem tudnék ide sorolni mást ehelyett, ami ennyire átfogó jelentőségű lenne (mérten egy 500-adikhoz)
|
| |
|
[válaszok erre: #25774 #25776]
|
[előzmény: (25763) purple rain, 2019-07-19 14:46:54]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25754. Elküldve:
2019-07-01 20:22:22 |
[158.] |
Ha a Majmok bolygója minden részét vesszük, akkor a legelső nálam is a kedvencek között van zenéstül :) Bár a zene a filmmel lett megismerve, és amiatt kedveltem meg. Nem tudom, ha külön ismertem volna meg, akkor tetszene-e, mert Goldsmith zenéi közül kevés az olyan, amit képektől külön hallottam először és úgy tetszett volna meg (a Capricorn One-nak is ezért örülök, hogy előbb láttam a filmet). De pl. a Ragadozók zenéjére épp a te kritikád alapján figyeltem fel, úgyhogy az egy remek ellenpélda. A filmet utána szedtem elő, és elcsodálkoztam ezen is, hogy nem ismertem addig. Még a Masada ilyen ellenpélda (bár arra a gyöngyszemre magamtól leltem rá, a sorozatot pedig azóta sem láttam). Ebben a "kategóriában" esetleg még az Omen zenék jöhetnek nálam szóba, mivel a horrorfilmektől távol tartom magam :)
|
| |
|
[válaszok erre: #25758]
|
[előzmény: (25753) Kulics László, 2019-06-30 22:30:37]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25751. Elküldve:
2019-06-28 16:14:47 |
[159.] |
Az új majmok bolygója trilógia mind a filmeket tekintve, mind a zenéket hallgatva remekre sikerült, a nézőt egy percig sem nézte hülyének egyik rész sem, így kicsit sem azért készültek, hogy még egy újabb és újabb bőrt húzzanak le a témáról.
A zenéit tekintve az első annyira jól sikerült, hogy alapjában véve én bántam, hogy ezt a hármat nem tudja Patrick Doyle a magáénak. A zeneszerzőváltás tehát felesleges is volt meg nem is, hiszen Giacchino elképzeléseit is élvezet hallgatni.
www.youtube.com/watch?v=7AbsWA7_gho
Talán szegényebbek is lennénk, ha nem szerezhetett volna ehhez a trilógiához, de az is lehet, hogy egy-két score-ral meg gazdagabbak lennénk, ha maradhatott volna Doyle.
|
| |
|
[válaszok erre: #25753]
|
[előzmény: (25748) Kulics László, 2019-06-25 07:40:57]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25745. Elküldve:
2019-06-23 21:45:46 |
[160.] |
Mostanában annyit beszéltünk (vagy csak én) :) Bear McCreary-ről, hogy a változatosság kedvéért már megint :D
Jó lett a Godzilla kritika, bár nekem az annyira nem jött be, talán kellene még vele próbálkoznom, nem tudom, viszont a Child's Play elképesztően meglepett. Kifejezetten kerülöm a horror filmeket, és gyerekként nézve hiába segítettük egymást azzal, hogy végigröhögtük a Chucky baba jeleneteit, bennem még az is rossz emlékeket hagyott :D Szinte biztos, hogy nem nézem meg az új filmet, így a zenéje garantáltan élvezetes fog maradni. Egyébként semmi ijesztő nincs a zenében, az ilyenkor szokásos nyomasztó, vagy épp ijesztgető nyikorgások helyett elég intelligens módon felépített témákkal találkozhatunk. Ilyen megközelítéssel eddig szinte csak Christopher Young tudott élni. A Kaslan Theme meg simán beleillene egy Bud Spencer Terence Hill filmbe is :D Tényleg nem akarom ezt elrontani a filmmel :)
|
| |
|
[válaszok erre: #25746 #25747 #25750]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25744. Elküldve:
2019-06-09 09:14:26 |
[161.] |
Na, ott a film nálam szinte "tönkre is vágta" a zenét. Ez is egy erős idézőjel :) mert a film nem rossz volt, nekem legalábbis nagyon bejött, hogy ennyire mély mondanivalója van, és azt sem éreztem, hogy a zene ne illene hozzá, de annyira más jelentést kapott, hogy azóta nem tudok nem gondolni a filmre, miközben hallgatom a zenéjét.
Aronofsky munkáit ezzel ismertem meg. Bár már korábban is ajánlották filmjét (mondván, hogy az összetetten lelki témái érdekelni fognak), de érdekes módon végül épp a zene (és pont a Fountain) miatt vettem rá magam, hogy sorra megnézzem őket. Leginkább a Fountain volt az, amit nem bántam meg, mert tényleg nekem való gondolatokkal van tele - kétszer láttam (elsőre az összhatás taglózott le, másodjára pedig a történetet tudtam követni rendesen), bár egynek is sok(koló), annyira pesszimista, depresszív, de nem bántam meg az újrázást (a Noé-t érzem még ilyennek, hogy majd egyszer megismétlem, míg az anyám! totál kiütött). A zenét tehát ez is helyretette, csak épp rossz helyre.
|
| |
|
|
[előzmény: (25743) TomPowell, 2019-06-09 06:51:16]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25742. Elküldve:
2019-06-08 22:33:48 |
[162.] |
Nálam viszont pont azért van "helyre" (erős idézőjel) kerülve, mert nem láttam a filmet :) Tudom, több, mint érdekes ellentmondás :D Ugyanúgy vagyok vele, mint az új Robin Hood zenéjével (ott sem láttam a filmet, és nem is biztos, hogy szeretném Robin Hood történeteit ilyen stílusú aláfestéssel követni).
Újításnak, különös reformációnak (még ha sablonosnak is érezzük) simán betudható.
|
| |
|
[válaszok erre: #25743]
|
[előzmény: (25741) TomPowell, 2019-06-08 21:33:39]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25737. Elküldve:
2019-06-07 22:54:15 |
[163.] |
A Terminálból Benny Golson neve nagyon megmaradt :) így nekem ő is (pontosabban csak a neve) ismerős, viszont a jazz-el ugyanúgy vagyok, mint Navorsky (Hanks): Megértem, ha valakinek bejön (Navorsky sem saját maga miatt akart találkozni a zenésszel), viszont egy két kivételtől eltekintve simán el tudnék aludni rá :D (így inkább nem is igen hallgatom)
|
| |
|
|
[előzmény: (25734) banana, 2019-06-07 17:30:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25733. Elküldve:
2019-06-07 14:56:47 |
[164.] |
Pedig szerintem egész jó, ellenben nem igazán filmzene, vagy hogy is mondjam :)
Olyan, mintha Zimmer már mindig inkább konkrétan egy koncertre készülne. Ebből a szempontból viszont nekem épp azért jön be, mert itt így nem annyira zajosak (mint ott lennének) és sokkal kivehetőbbek az elképzelései.
Az, hogy nem annyira filmzene, az azon érhető tetten, hogy ez a zenéje már tényleg bármilyen akció sci-fi film alatt megállná a helyét (nem véletlenül lehetett 10, ráadásul hosszú tételre osztani az aláfestést)
|
| |
|
[válaszok erre: #25735 #25739]
|
[előzmény: (25732) Kulics László, 2019-06-07 14:02:06]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25727. Elküldve:
2019-06-01 01:42:18 |
[165.] |
Pont születésnapra meg is érkezett a Madman CD-je. Az első 1-2száz lemez dedikált borítóval lelt gazdára. Ebbe én is beleestem :)
Ma meg már nem is találom a La-La Land oldalán, hogy tőlük bármikor is rendelhető lett volna egyáltalán. Fura.
|
| |
|
|
[előzmény: (25705) banana, 2019-05-16 16:46:42]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25725. Elküldve:
2019-05-30 21:26:20 |
[166.] |
Ugyanaz a "szerzője" ennek is, mint annak, amit linkeltem?
Vagy tényleg sok programozó agyal ilyeneken egymástól függetlenül?
|
| |
|
|
[előzmény: (25724) TomPowell, 2019-05-30 19:47:15]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25719. Elküldve:
2019-05-27 09:56:01 |
[167.] |
McCreary-nek én még nem látom, hallom ki , hogy mi is lenne a saját jellegzetessége és stílusa. Mert a zenéi mennyiségét tekintve nem igazán ismerem őt. Nekem a Colossal volt az első tőle a tekintetben, hogy azt mondhatom, sajátos, jellegzetes zenével van dolgom, bár ez meg ugye csak egyetlen lemez, tehát nem is tudtam mihez viszonyítani. Utána pedig még az Unrest volt ilyen
www.youtube.com/watch?v=gioo-9Cnv94
Ezeken kívül más annyira nem tetszett, mígnem a Madman-hez értem. Úgy tűnik, nálam a szerző lassan, kifinomultan építkező (de bizonyos értelemben semmibe vezető) szerzeményei jobban teljesítenek. A Rim Of The World viszont kiváló ellenpélda, szóval ennek örülök :)
Az oroszlánkirály nekem is várós, viszont Zimmernek szerintem elég kevés dolga lehet vele, és nem csak azért, mert a szakmai elismerést is megérdemlő eredeti annyira jól sikerült, hogy bárki is feleslegesnek gondolná a bevált receptet másra cserélni. Hanem azért, amit az eddigi élőszereplős filmváltozatokon is lehet látni, hogy mennyire mentesek a kockázatvállalástól.
Az aláfestések viszont a dalok szimfonikusok átiratainál jól teljesítenek (legalább emiatt tehát megéri), és ebből a szempontból Zimmertől is sokat várok. Nagyon számítok Zordon dalának egészének vagy részleteinek a score-béli felhasználására.
www.youtube.com/watch?v=zPUe7O3ODHQ
Egyébként ilyen (korábban díjazott zene szerzőváltás nélküli remake lehetőségére) példának pont ott van Alan Menken most az Aladdinnal :) vagy két éve A szépség és a szörnyeteggel, ráadásul ő szóba fog kerülni az Ariel-nél is e téren. Szóval Zimmer mellett (de inkább helyett) e kategória Menken (és így a egyben a Disney) sajátossága lesz.
|
| |
|
|
[előzmény: (25718) keky, 2019-05-27 08:22:45]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25717. Elküldve:
2019-05-27 01:01:14 |
[168.] |
Így maradt :) Meglepően izgalmas, és változatosan akciódús az egész, a főtéma pedig nincs elcsépelve (amúgy a Madman-nél engem kicsit sem fárasztott le - lehet, hogy hangulatfüggő, mert hozzám az most éppen jobban passzol, akár végtelenítve is)
Alan Menken pedig az Aladdin-nál az eddigi élőszereplős meseátdolgozásokhoz hasonlóan ugyancsak szolidan, de szépen oldotta meg a betétdalok szimfonikus átiratait. Sok értelmét ezeknek a filmeknek nem látom, de legalább kaptunk egy kiváló, bár valódi újdonságoktól (ami pl a Mary Poppins II.-ben megvolt) mentes aláfestést.
|
| |
|
[válaszok erre: #25718]
|
[előzmény: (25716) ASlyB, 2019-05-26 22:10:05]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25716. Elküldve:
2019-05-26 22:10:05 |
[169.] |
Még mindig tudunk a szerzőnél maradni :)
Ha a Godzilla tetszett, akkor mit fogsz szólni a Rim Of The World-höz? :)
Bár még én sem alkottam róla teljes képet, csak a harmadánál tartok, de ha így marad, akkor ezzel nem lesz gondom :)
|
| |
|
[válaszok erre: #25717]
|
[előzmény: (25715) keky, 2019-05-26 12:36:12]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25714. Elküldve:
2019-05-25 21:48:37 |
[170.] |
Az újdonság ereje további hallgatásokkal tesztelve :) Bőven kiállta a próbát. Biztos, hogy idén eddig a legszebb.
De, hogy ne csak jó dolgokat írjak McCreary-ről: A második Godzilla zenéje egy átlagosan tömény semmi. Mondjuk legalább a klasszikus főtémát a Ready Player One-ban való felbukkanását követően sem lehet megunni, csak éppen a kötelezőségen túl itt még annyi szerepet sem érzek benne, mint amennyit ott.
Nolan film Zimmer nélkül? Még persze odébb van, úgyhogy akár változhat ez is. Az mondjuk jó kérdés, hogy ha nem is Zimmer, akkor attól még miért pont Göransson. Őt ajánlotta volna maga helyett Zimmer?
|
| |
|
[válaszok erre: #25715]
|
[előzmény: (25699) ASlyB, 2019-05-14 15:49:01]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25709. Elküldve:
2019-05-19 16:20:45 |
[171.] |
Ezt a zenét (vagy csak a dallamot) meg eleve egy gép komponálta :D
www.youtube.com/watch?v=4MKAf6YX_7M
Szóval, ne idegenkedjünk a technikai megoldásoktól (filmzenei téren sem), inkább találjuk meg (persze nem konkrétan mi :D, hanem az emberek általában, és az őket képviselő zeneszerzők) minden instrumentumnak a maga helyét, és akkor jó kis összhang alakulhat ki.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25708. Elküldve:
2019-05-19 16:12:29 |
[172.] |
Hát ez az, hogy legfeljebb is csak összefoglalni lehet, visszaadni nem.
Arra vagyok kíváncsi, hogy miként nálam sokkal jobban vissza, sőt inkább kiadta a Hans Zimmer koncert lényegét (hangzását, élményét, értelmét) az arról készült felvétel, Giorgio Moroder esetében ez mit fog eredményezni. Tuti vétel lesz (remélem, ilyen formájú megjelenésre tőle is lehet számítani), viszont dobok egy hátast, ha überelni fogja azt az élményt, ami ott akkor élőben volt átélhető :)
|
| |
|
|
[előzmény: (25707) Bíró Zsolt, 2019-05-18 11:40:51]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25706. Elküldve:
2019-05-17 01:25:50 |
[173.] |
The Celebration of the 80s Tour (Giorgio Moroder)
Fogalmam sincs, hol kezdjem el, és majd hol is fejezzem be, ráadásul bár találok rá szavakat, eggyel sem lehet visszaadni azt a koncertélményt, amit Giorgio Moroder-től kaptam, kaptunk 2019. május 15-én este a Sportarénában. A jövőre nyolcvanadik születésnapját ünneplő zeneszerző ma is frissnek ható (s nem pedig frissnek ható módon előadott) zenéivel ünnepeltük a nyolcvanas évek hangulatát. Voltak, akik újraélték (vagy épp be sem fejezték még) a fiatalságukat, de szép számmal jöttek olyan ifjak is, akik ebben a formában talán most először érezhették át igazán azt, amit szüleik, esetleg nagyszüleik az eurodisco hőskorában.
Jó pár előadáson megtapasztaltam már, milyen az, amikor a zenekar elérkezik az est fénypontjához, azonban itt nem volt ilyen, egész egyszerűen a teljes produkció egy fénypont volt az első percétől az utolsóig. A közönséget folyamatos extázisban tartó repertoár minden igényt kielégített, így az előadásról egyedül csak a hiányérzet hiányzott. Az iméntiek hatása alatt állva, de garantált elfogulatlansággal állítom, hogy hibátlan teljesítményt láttunk és hallottunk a szerző, a szerzők, az énekesek, a zenészek, a technikusok, a szervezők és minden közreműködő jóvoltából.
Köztes megjegyzés:
Talán nem szorul magyarázatra (egyesek persze elsőként fognak földbe döngölni amiatt, hogy mégis megteszem), miért is kell a komolyzenéhez alapvetően sokkal közelebb álló filmzene műfaj rajongóinak a folyton csak ismétlődő alapokon nyugvó szintetizátoros alkotásokkal foglalkoznia, pláne miért is kellene elismernie úgy, ahogy a szakma azt megtette például 1979-ben az Oscar-díj odaítélésével a Superman (John Williams) ellenfele, az Éjféli expressz javára. Elsősorban azért kell befogadóbbnak lennünk, mert alkalmazott műfajról beszélünk, és ezt soha nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Nem véletlenül nevezik az aláfestést filmzenének, olyan zenének, ami a filmé, azaz a jeleneteket támogatja, festi alá, míg a különállósága mellékes (bár szerencsére létezik erre számtalan remek ellenpélda is). Másodsorban pedig azért, mert minél több stílussal vesszük körbe magunkat, annál színesebbnek, gazdagabbnak, sokrétűbbnek, ha úgy tetszik, végtelenebbnek érezhetjük a világot. Csupán az arányokra kell ügyelnünk, és akkor szinte semmitől sem fogunk besokallni, vagy épp eleve elhatárolódni. Ennek tükrében készültem filmzenerajongóként toleránsabban a koncertre, míg a térhódítását hamarosan negyven éve megkezdő legendás évtized egyedien futurisztikus slágereinek fanatikusaként az elvárásaim már kompromisszumnélküliek voltak. Nem estem tehát egyik oldalról nézve sem abba a hibába, ami korábban például Hans Zimmer rockshowjára rányomta a bélyegét, azonban meglepetések még így is értek, ám mindre rá lehet aggatni a maximálisan kellemes jelzőt.
Visszatérve a konkrét élményekre:
Testvérem és én (egyaránt a Moroder zenéivel reprezentált korszak szülöttje) egy minket megelőző generációt képviselő házaspár mellett kaptunk helyet. A küzdőtéren gyülekező tömeg látványa mögött elénk táruló, egyszerű, de zseniális dizájnnal (a komponista fehérfényű aláírásával) kivilágított színpad, és a háttérben felcsendülő muzsikák (az egyik személyes kedvencemmel, Moroder 2015-ös önvallomásának betudható „74 Is the New 24”-ral - www.youtube.com/watch?v=7u5c-Qndqio) nemcsak a későbbiekhez hozták meg a kedvet, hanem az előadók megérkezéséig elhúzódó tartalmas és hasznos eszmecseréhez is az említett kétfős társasággal. Ők meg szerették volna nézni az általam 3000-ért (kifejezetten megérte) vásárolt képeslap-szettet, én pedig a felől érdeklődve folytattam a beszélgetést, hogy vajon honnan ismerik a szerzőt. Szégyellve, de most így utólagosan be kell vallanom, sajnos előítéletesen nem hittem, hogy bárki is olyan nagyon tudatos ismeretekkel jön majd erre a koncertre (ha egyáltalán jönnek – mely kétségességre eleve utalt az is, hogy az én szektoromban csak néhány jegy kelt még el, amikor az utolsó hetekre hagyva rendeltem a sajátjainkat, de meglehet, hogy háromszektornyi ember végül is emiatt lett átültetve). Röviden tehát: a kérdésem miatt kis híján ki lettem nevetve (persze ez egyáltalán nem igaz, nem nevettek ki, de saját magamba szállva itt most mégis így fogalmaztam meg), hogy ők tinédzserként ezen nőttek fel. A saját szüleimmel évre pontosan egykorúak elektronikus zene iránti abszolút fogékonyságát a saját felmenőimen sosem tapasztaltam, mint inkább a hatvanas évek végén és a hetvenes években születetteken. Ettől függetlenül persze kettős meglepetésként ért, hogy mennyire fogékonyak erre a zenei irányzatra más generációból mások is, illetve a legfontosabb, hogy mennyire nem csak egy felszínes szórakozás végett időkitöltésre gyűltek itt össze az emberek (Moroder nevét, lemezeit, munkásságát számcímek alapján is sorolva, ismerve, behelyezve a korban Jean-Michel Jarre, Tangerine Dream, Space és társai közé – ha csak az instrumentális szerzőkre gondolok). Összességében pedig, ami mindenen túlmutat (bár ez minden zenei előadásra igaz tud és néha szokott is lenni), hogy a közönség itt egy emberként volt jelen minden kínját, gondját, baját odakint hagyva és elfelejtve erre a közel két órára, mely egy számomra észrevehetetlen kis csúszással végre kezdetét vette.
Az, amiért jöttünk, amire vártunk, azzal kapcsolatban tényszerűen is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni (persze teljesen hiábavalóan, mert ahhoz, hogy maradéktalanul érthető, érezhető legyen, a koncertnek kellene szólnia itt helyettem). Az egy dolog, hogy ismerek a magát 2013-ban DJ-vé reformáló olasz komponista filmzenei kínálatából néhány score-t (Végtelen történet, Éjféli expressz, Az alvilág királynője), illetve egyes filmekben elhangzó betétdalait (Flashdance, Top Gun, Komputer-szerelem), valamint néhány diszkóslágert javarészt a Donna Summer-rel közös munkáiból (Love To Love You), de negyven-ötven százalékban engem is meglepett, hogy mi minden fűződik még az ő nevéhez. Testvérem még ennyit sem tudott róla, annak ellenére, hogy mostanában épp a Top Gun soundtrack-jét szokta hallgatni. Mondanom sem kell, hogy a „Danger Zone” eljátszásakor nála lelkesebbet nem láttam a közönség soraiban (holott mindenki nagyon örült e számnak). Az énekes részeket illetően viszont eme időutazás az én szememben más helyen tetőzött (mert hát mégiscsak illendő lenne nekem is megnevezni legalább egyet). A „What A Feeling”-nél éreztem azt, hogy most ki kellene nyitni az Aréna kapuit, és be kellene engedni odakintről az embereket, el kellene özönleniük a csarnokot, egyszerűen hallaniuk kellene azt, amit én. De most tényleg, akik voltak e koncerten, azoktól kérdezem saját magam megerősítéséül: Ugye, hallottátok azt, amit én?!
Hab a tortán az a kettős ráadás, amivel a lezáró fázis egészséges módon eltelített. A Donna Summer „Hot Stuff”-ja időközben ki is ment a fejemből, de, amikor felkonferálták, már tudtam, hogy a legjobb számmal lesz zárva az est. Moroder ezt követően, persze várhatóan, újfent vissza lett tapsolva (sőt a szektorokban lábbal dobogva – ilyet még nézőtéren nem éltem), de azt nem vártam, nem hittem, hogy nem csak egyszerű repeta lesz az eddigiekből ez a második visszahívás, hanem egyenesen a kérésünkre rímelő „Call Me” Blondie-tól (például ezt a felvételt sosem jutott eszembe Moroder-hez kötni, de ismertem, mint szerintem mindenki).
Körülöttem a nézőtéren szinte mindig volt valaki, aki cím szerint felismerte az adott szerzeményt (és most az instrumentálisakra is gondolok), a mellettem ülő is egyből megsúgta, amikor az egyik kedvence, az 1977-es „From Here To Eternity” szólt. Ez azért nagy szó (meglehet, hogy csak a javarészt filmzenei koncerteket látott szememmel nézve), mert ennek majdhogynem az ellenkezője az általános a tételek keverését illetően (amikor például megy a Superman, akkor is sztárvárszoznak valamelyik sorból – de a dalokhoz visszakanyarodva, a két Guido és Mauricio De Angelis koncerten is alig tudták, hogy a Kincs, ami nincs Movin’ Cruisin’-ja hová is tűnhetett). Itt most fordított volt a helyzet. Felkészült voltam ugyan, de a számok és tételek címét nem minden esetben lett volna érdemes most tőlem kérdeznie bárkinek is. Segítettek persze az igényes és nem túltolt fénytechnikai showelemek közé illesztett dizájnos feliratok, de ezt leszámítva így utólag azért vagyok ennyire tisztában a játszott számok listájával, mert a műsor előtt vett és a borítékjába visszapakolt képeslapok (melynek egyike egyben a programfüzet) idehaza már átestek a tüzetesebb átvizsgáláson, és persze a gyönyörködés újabb tárgya lett.
Tanulságos végszó:
Elmondhatom, hogy egy örök élménnyel vagyok gazdagabb, és bizton állíthatom, hogy szegényebb lettem volna, ha kihagyom, sőt még azt is képes vagyok bánni, hogy a jegyvásárlást egyáltalán halogatni merészeltem. Azt meg már meg sem merem említeni ennyi pozitívum között, hogy a hangosítás kifogástalan minősége mennyire példanélküli lett, és nemcsak az ebben a sportcsarnokban lévő korábbi más rendezvényekhez viszonyítva. A fentebb említett filmzenei Oscar-díj mellé még a Top Gun és a Flashdance egy-egy betétdaláért járt az aranyember Moroder-nek. A retró hullámot meglovagló lemezlovas most annak adta jelét, hogy nagyon jól tudja, mit vár a közönség, és nemcsak az ő közönsége, hanem úgy általánosságban véve a publikum. Ez utóbbit testvérem fergetegesen fogalmazta meg (érdekes módon már az első negyedórában), és ennek kifejtését nagyon ajánlom a mai fiatalságnak megszívlelni: „Olyan, mintha A galaxis őrzőit nézném élőben!”
Király Válogatáskazi 3.:
A Marvel-filmeken felnövő generáció (akiktől elnézést kérek, ha tévedek, továbbá könyörgő bocsánatkéréssel esedezem azok előtt is, akik a kivételt képezik) aligha nézheti teljes értékű átérzéssel a régre kikacsintós jeleneteket, mint amikor például az égből leereszkedő Yondu – mivel őt a menő, esernyős dadához hasonlította Űrlord – elkiabálja magát, hogy „Mary Poppins vagyok, banyek!”. És ezt a fajta lemaradást, vagy épp hiányt nem pótolja az sem, hogy az 1964-es klasszikus musical tavaly kapott folytatást. Ugyanez a helyzet a zenékkel is. Ma is milliószámra készülnek az énekesek dalainak zenei alapjai a régi korból merítve, vagy egyenesen – akár felismerhetetlenre – remixelve (függetlenül attól, hogy jogszerű-e, hiszen ez úgysem befolyásol azon a tényen, hogy az eredeti megismerésére már jóval kevesebb az igény). Például ki az, akinek eszébe jutna a tizenévesek körében, mondjuk, a Tacabro „Takata” (www.youtube.com/watch?v=1LjBH4IcqtU) számának dallamait az ősei kazettáin keresni, sőt felfedezni vélni akár David Lyme „Playboy” számának alapjaiban (www.youtube.com/watch?v=46TVXe2urUw). Ennek persze nincs kézzel fogható, tényleges jelentősége, az egymástól korok szintjén is meglévő „lopkodás” mindenkori jelenség, és sosem tényleges lopás, nem véletlen tehát az idézőjel. Éppen ezért a hangsúly nem is ezen van, hanem az ismerésen, na meg az elismerésen. Giorgio Moroder pedig nem kevesebbet vitt véghez, mint a nyolcvanas évek mai elismerését, jelenre vonatkozó létjogosultságát. Tehát tisztelt tinédzserek, huszonévesek, gyermeklelkű felnőttek, a harmadik Király Válogatáskazi lemezbemutató koncertje a példa rá, hogy mindennek múltja, tartalma és lelke van.
Bármennyire is elég lesz már, még az utolsó szó jogán eggyel tovább is tudom ragozni a fentieket kifejezetten a filmzenekedvelő társaknak címezve. Nyilván mindenkiben kialakult a saját nem filmzenei érdeklődési kör, ezért aztán a nyolcvanas éveket nem is erőltetném senkire. Illetve, valószínűleg mindenkinek megvannak a saját kedveltjei a nem hagyományos hangszereléssel készült score-t kínáló zeneszerzők munkásságaiból, ezért aztán nem is erőltetném senkire a szintetizátoros megoldásokon nyugvó Moroder-tételeket. Ellenben senki ne érezze azt, hogy ne férne meg egymás mellett a komolyzene és az elektronikus hangzás, pláne nincs a kettő között éles ellentét. Egymást kiegészíteni képes rokon területről van szó, melynek Moroder-től származó bizonyítékával („The Duel” a Komputer-szerelemből) le is zárnám már végre, nagy szerencsétekre ezt az esszét:
www.youtube.com/watch?v=fc8yjOrGUhQ
Innentől kezdve pedig (az írásom elején zárójelben lévő megjegyzésem szerint) bárki jöhet engem a földbe döngölni, hogy de hát ezeket minek írtam le, hiszen eddig is így állt hozzá a filmzenékhez, a filmekhez, a zenékhez és még Giorgo Moroder-hez is.
Aki tud olaszul, németül, angolul és előbb találkozik Moroder-rel, mint én, adja át neki üdvözletemet és gratulációmat!
Minden tiszteletem az övé!
www.youtube.com/watch?v=QcADCoV8Bt8
|
| |
|
[válaszok erre: #25707 #25710]
|
[előzmény: (25705) banana, 2019-05-16 16:46:42]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25704. Elküldve:
2019-05-16 16:13:50 |
[174.] |
Pontosan ez az utolsó mondatod az, ami az én átértékelődésemet illeti (azaz: minden előzetes elgondolást feledtetve "filmzenei programot kínáló"), annyi hozzáfűznivalóval, hogy én mondjuk korább óta ismerem, de közel sem részletesen, illetve ugyanúgy a közös nevező híján elég sok mindent csak nem tudatosan.
Addigis, amíg megfogalmazom az igencsak összetett élményeimet, itt egy korábbi ajánlásom, ha esetleg átsiklottál volna felette :)
https://www.youtube.com/watch?v=YU0Abs2zDcw&list=PLohYzz4btpaTUhJHiYVTySHHvMZ58b3zl
Bár ez kevésbé disco-s, és inkább filmzeneibb
|
| |
|
[válaszok erre: #25705]
|
[előzmény: (25703) banana, 2019-05-16 15:53:39]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25702. Elküldve:
2019-05-16 15:25:08 |
[175.] |
Nem, nem...
Nagyon nem...
És nagyon nagyon nagyon jó, hogy nem!!!
Most írok róla élménybeszámolót, de egyszerűen nem tudok a végére érni, annyira nagyon magával ragadó volt, és rengeteg dolgot meglátást, hozzáállást átértékelt bennem.
Egyszóval, na, több mint szuper volt!
|
| |
|
[válaszok erre: #25703]
|
[előzmény: (25701) banana, 2019-05-16 11:37:36]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
