| Találatok száma: 1192 üzenet |
|
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
23044.  Elküldve:
2016-01-22 10:03:36 |
[651.] |
Tedd idézőjelbe Christopher Young és James Newton Howard nevét, különben tényleg oldalba leszel rúgva :D ;)
Bocs, na :D
|
| |
|
[válaszok erre: #23045]
|
[előzmény: (23043) Thomas Powell, 2016-01-22 09:53:50]
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 23030. Elküldve:
2016-01-20 12:37:59 |
[652.] |
Nemrég volt itt téma, hogy egy filmzenében mennyire számít a visszaidézhető, vagy akár egyszerűen csak fütyülhető motívum. A kérdéskör összetett, hiszen egy kevésbé tematikus, de hangszerelésben, hangszerkezelésben részletgazdag filmzene sem értéktelenebb a "main title-sedett" :) muzsikáknál. Én persze díjazom a szereplők, vagy cselekmények, jelenetek karakteres zenei ábrázolását, de ez csak a magam véleménye :)
Viszont (ami miatt most újra felhoztam ezt):
Az imént egész véletlenül bukkantam erre a youtube-on:
www.youtube.com/watch?v=7OYkWSW7u4k
1. Ahogy én hallom/látom: Olyan, mintha mindig csak azt a zenét hallanám, ami megjegyezhető, mintha a fülem csak ezt akarná befogadni :)
2. Hiányosságokra vetíthet rá: Persze a komolyzenei jártasságom elég hiányos, így nyilván egy ilyen összeállítást filmzenéből kellene készíteni ahhoz, hogy érezzem, milyen az a zene, ami megfog a szimfonikus műfajon belül.
3. Profi szerkesztésre utal: A fentieken túl azt is el tudom képzelni, sőt tény is :) hogy a betétek úgy vannak válogatva, hogy ne üssék ki egymást, tehát egy szerzőtől, ha tematikus zene szól, akkor az lesz egy időre a vezér fonal, míg a lágyabb dallamok "csak" aláfestenek.
Szóval egy a lényeg: ez az összeállítás (sőt, az, ahogy össze van állítva, mixelve) igencsak elgondolkodtatott azon, hogy voltaképpen mire is fülelünk egy zene hallgatásakor :) Engem mondjuk simán csak megerősített abban, hogy az 1. pontban megjelölt tematikusságot keresem elsőként... (annak ellenére, hogy itt közrejátszhat a 2-es és 3-as pont is)
Nem ez a poén a videóban, de itt mégis így fogalmazom: Nem lövöm le a poént, de filmzenei vonatkozása is van a mixnek :)
|
| |
|
[válaszok erre: #23031]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 23020. Elküldve:
2016-01-15 23:06:11 |
[653.] |
Két lemezt szedtem elő.
Egy 1998-asat és amit írtál 1999-est. Még csak az elsőt hallgattam meg, most van soron a második, de szerintem nagyban nem fog eltérni, ám sebaj, én bírom ezt a vadnyugati hangulatot :)
Előttem van a préri pora, a sárgás-barnás-narancsos-rozsdás táj, a kosz, a mocsok :) bár a Winnetou filmek azért ennél letisztultabbak, és zeneileg is. Így előttem inkább tájképek vannak a hanganyag alapján, nem lovaglás (egy-két kivétellel), viszont teljes mértékben vissza idézi a mozit, s azon túl engem is belehelyez a világába (ezt szeretem bennük)
Az első lemezen ez egy nagyon klassz tétel:
www.youtube.com/watch?v=IeIDwTUqL5w
és lehet, hogy most hülyének leszek nézve, de egy iszonyú nagyot ugorva térben és időben, nekem a Tron-Legacy zenéje jutott eszembe róla elsőként :)
www.youtube.com/watch?v=tFXYuw96d0c#t=0m46s
Meghallgatnék sok mai filmzenét western stílusban (jó lenne, ha értenék hozzá, hogyan kell ilyet csinálni, mert akkor neki is látnék a komponálásnak) :D
Ja, és ezt a hangzást (www.youtube.com/watch?v=LogspsepTGY) ősidők óta szerethetik a németek :D
Orion űrhajó is hasonló volt anno, csak épp jóval harsányabb (www.youtube.com/watch?v=F-p5A_GislM)
|
| |
|
[válaszok erre: #23022 #23035]
|
[előzmény: (22998) Bíró Zsolt, 2016-01-14 05:20:34]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 23019. Elküldve:
2016-01-15 22:33:13 |
[654.] |
Így valahogy:
És, ha már Morricone western-zenéi, hol vannak az ilyenek?
www.youtube.com/watch?v=99qOLIG_uao
Vagy ha Williams Star Wars zenéi, akkor hol vannak az ilyenek?
www.youtube.com/watch?v=b8dgYWszs70
Annyiból persze igazságtalan vagyok, hogy Williams attól még most is odatette magát, tehát megérdemli a dicséretet, a listáról akár a szobrot is.
De: bár nem eget rengető Thomas Newman zenéje, tudott újat mutatni, így én most neki szurkolok :)
|
| |
|
[válaszok erre: #23021]
|
[előzmény: (23014) Kulics László, 2016-01-15 15:00:57]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 23018. Elküldve:
2016-01-15 21:58:18 |
[655.] |
Azt hiszem úgy látod, ahogy magam is :)
Abszolút megértettem az idézett kommentelőt (s te most jobban ki is egészítetted ezt a szempontot), viszont ettől még nem győzött meg arról, hogy a film tessen, mert e tekintetben meg pont úgy vagyok, mint Halmai kolléga: 40 perc után monoton (ezért is írtam, hogy a film olyan volt mint egy két órás trailer).
|
| |
|
|
[előzmény: (23016) Thomas Powell, 2016-01-15 18:24:33]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 23013. Elküldve:
2016-01-15 10:30:20 |
[656.] |
Nem az egymás győzködése a lényeg, nem ez volt a célom.
Úgy értettem, hogy amit idéztél, az alapján teljesen korrekt dolgokat említ a néző, viszont, ha már győzködés, engem nem győzött meg így sem arról, hogy a film jó :)
Az opera jelleget meg szerintem nem a zenére érti, hanem egyszerűen a jelenetek, cselekmények, karakterek olyanok, mint valami opera-kivetülés. Tehát ez a része nem zeneileg értendő, mert úgy akkor igaz az SW hasonlat.
A Drive és az Only God Forgives pedig nálam pótolandó filmek.
|
| |
|
|
[előzmény: (23012) purple rain, 2016-01-15 10:08:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 23011. Elküldve:
2016-01-15 09:56:40 |
[657.] |
Különös, mert így leírva egészen következetes és érthető.
Amikor láttam a Mad Max előzetesét, akkor tetszett ez az őrület-stílus, amire épített. Mondom, előveszem a korábbiakat, hogy képben legyek, mert azokat sem ismertem. Nem nyűgözött le, mert felszínes volt nekem, az őrület pedig kb. csak a második részt jellemezte úgy igazán, illetve abban volt egyértelműen megmagyarázva, hogy ez valami posztapokaliptikus történet.
Voltaképpen nem is értem (bár régen, akkoriban kellett volna látnom), hogy miért tetszik ennyire sokaknak (eredeti), ám legyen, és ha ezt elfogadom, akkor szerintem az új filmnek van annyi érdeme, hogy ebben van úgy bemutatva ez a téma és világkép, ahogy azt eredetileg is képzelte a kiötlője. Viszont ez a negyedik felvonás egyáltalán nem érdemli meg a címét, pont hogy nem is a címszereplőről szól, így akkor ez most mi is? :)
Mindet láttam egyszer, nekem elég volt. Annak idején Spielberg filmekre is rámondták, hogy a szem rágógumija, csak le kell ülni és nézni. Na, de azok nagyonis beszédesek, a párbeszédek is tudnak izgalmasak lenni, míg ezt tényleg csak nézni kell, amibe bele lehet fáradni (előzetesekből is elég 2-3 perc, ez meg egy két órás trailer volt).
Az opera jegyei meg végülis tényleg meglátszanak rajta ilyesformán, de én filmet akartam nézni :) Talán az a probléma, hogy ez nem egy akciófilm opera elemekkel csúcsra járatva, hanem fordítva: csúcsra járatott opera akció elemekkel :)
|
| |
|
[válaszok erre: #23012]
|
[előzmény: (23009) purple rain, 2016-01-15 08:57:42]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22990. Elküldve:
2016-01-12 19:45:45 |
[658.] |
Na, tényleg befejezem a műfaj "ajnározását" (bár mondjuk ez ritkán téma, illetve azért nem láttam olyan sokat ezekből, meg aztán egy adottat nem is sokszor a Bud-Terence filmeken kívül :D)
Viszont még egy dolog eszembe jutott. A filmek olyan zenei lehetőséghez adhatnak teret, ahol a zeneszerzők megalkothatják a kocsma hangulatát is. Hogy aztán mi is hallgathassuk azt, amit ott a gringók :)
www.youtube.com/watch?v=MoRnsN9ISws
És kanyarodjunk vissza régebbre, s ennél messzebbre, egy másik galaxisba :)
John Williams ugyanezt művelte le a SW esetében, már ami a Cantina Band-et illeti
www.youtube.com/watch?v=axZemDfcfX8
|
| |
|
|
[előzmény: (22989) ASlyB, 2016-01-12 19:02:27]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22989. Elküldve:
2016-01-12 19:02:27 |
[659.] |
Már hogy a fenébe ne jöhetne :)
Viszont:
Ezekkel igazából úgy jártam, hogy annyira agyon játszották a filmeket (valamint valahogy mindig is afféle western-kakukktojásként gondoltam rájuk), hogy külön nem akaródzott meghallgatódni, de mondom, nem azért, mert nem érdemelte volna meg. Viszont így a linked alapján, legalább egyszer meg kellett volna próbálnom önmagában is. Így akkor eljött az idő...
A western zene azért tetszett mindig is, mert ha a filmet nem is láttam hozzá (pl: www.youtube.com/watch?v=peGmy_oRz38), akkor is annyira sajátos, mással össze nem téveszthető zenei megoldásokkal operált, hogy így maga a hangulat vonzott be, s majdhogynem önmagában ez a tény igazzá teszi azt a mondást, hogy aki látott legalább egy (jó) western filmet, az látta az összeset. De meg merem kockáztatni, hogy aki soha életében nem nézett meg egy vadnyugati mozit sem, az is képben van, hogy milyen képi megoldások, jelenetek, cselekmények működtetik a műfajt.
Kb. olyan ez, mint a Vissza a jövőbe III. esete. Visszakerül Marty és Doki Hill Valley 1800-as éveibe, ami valójában nyomokban sem tartalmazza a képzelt város valószerű múltját, sokkal inkább az élteti a trilógia záró epizódját, hogy ízig vérig western alkotást élvezhessünk a legnépszerűbb stíluselemekkel.
Semmi más filmes műfajról nem tudom elmondani, hogy ennyire sajátos lenne, sem vígjáték, sem dráma, s bár megközelíti, de még így sem olyan a sci-fi vagy akár kalandfilmek zenéje (ez utóbbi mondjuk vita tárgya lehet). Talán az az oka, hogy a western-ek minden közül a legkevésbé összetettek (de ez egyáltalán nem degradáló jelleggel értendő, hanem valahogy úgy, mint lényegre törő - csak épp a lényegre törőség azért nem annyira helytálló, mert van, hogy tíz percen keresztül csak egy legyet néznek, aminek semmi köze az egészhez :D)
|
| |
|
[válaszok erre: #22990 #22998]
|
[előzmény: (22987) Bíró Zsolt, 2016-01-12 17:03:33]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22986. Elküldve:
2016-01-12 11:12:52 |
[660.] |
Még egy vadnyugati kiegészítés :)
Dimitri Tiomkin volt még az, akitől korábbról is több főtémát ismertem, de a Rawhide-ot egyáltalán nem. Ezt csak az emlegetett 4 CD egyikén hallottam először. Erősen bejövős, viszont valahogy mégis ismerősnek tűnt a műfaji sajátosságokon túl is, de csak rákeresés után jöttem rá, hogy a Happy Feet II. miatt (amit kettőnél többször biztos, hogy nem tettem lejátszóba, hiába hogy John Powell-é)
www.youtube.com/watch?v=BbW2X9gXbtE
Az eredeti viszont sokkal jobb :)
www.youtube.com/watch?v=Y-mr_eGji3g
Egyszóval a témából, a vadnyugat hőskorából...
www.youtube.com/watch?v=uwPI80EALPU
...Morriconén túl jöhetnek meghallgatandó tippek Bernstein-től, Tiomkin-től, vagy akárkitől is, vevő vagyok rá :)
|
| |
|
[válaszok erre: #22987]
|
[előzmény: (22985) ASlyB, 2016-01-12 10:48:26]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22985. Elküldve:
2016-01-12 10:48:26 |
[661.] |
A westernnel kapcsolatban érdekes Elmer Bernstein említése, mivel az ő munkáit nem igazán ismerem (persze A hét mesterlövész kivétel ebből a műfajból). Javarészt Ennio Morricone ide sorolható műveit hallgattam, vagy épp egy-egy tételt egyéb szerzőktől a hangulat miatt (mivel elsősorban a műfaj és filmek végett hallgattam ilyen válogatásokat, Bernstein-t is az egyéb szerzők közé soroltam).
Viszont mégis pont Bernstein vett rá, hogy szert tegyek az ide is linkelt 4 korongos western-válogatásra :) valamint ismerkedésül ugyancsak tőle egy "best of" szintű két lemezes kiadványra: http://www1.screenarchives.com/title_detail.cfm?ID=4247
És ez a The Hallelujah Trail-nek volt köszönhető (ennek a tételnek a második fele meg az énekkel egyenesen frenetikus) :)
www.youtube.com/watch?v=TLGmosM1vkE
|
| |
|
[válaszok erre: #22986]
|
[előzmény: (22978) ChrisJ, 2016-01-11 17:24:43]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22972. Elküldve:
2016-01-11 02:15:19 |
[662.] |
Attól még, hogy az aktivitásnak nem volt jele nekem egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a fórum leült volna, sokkal inkább, hogy a felhasználók ültek le meditálni a saját listájukon :)
És van, hogy erre van szükség, mert ebből is tudható, ebből is látszik, hogy ismét teljes és részletgazdag listák születésére van kilátás :)
|
| |
|
[válaszok erre: #22973]
|
[előzmény: (22964) Kulics László, 2016-01-09 19:19:15]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22971. Elküldve:
2016-01-11 02:10:20 |
[663.] |
Üdv! :)
Ha megengedek reagálnék pár dologra:
1. A zeneszerzői összeállításodhoz:
Nagyban hasonlít ahhoz, amit magam készítenék, azzal a különbséggel és egyúttal a figyelmed felhívásával :) hogy így elsőre Mark Mancina és Rachel Portman nagyon kimaradt. Valamint a David Arnold-hoz megjelölt kedvenceidhez, ha lesz időd, és kedved, szuszakold be a James Bond zenéket, szerintem a 007-es muzsikák közül az övéi a legjobbak. Zimmert meg esetleg a Szilaj, Muppet Kincses Sziget, Oroszlánkirály dallamaival átértékelheted ;) Illetve Ennio Morricone számomra is olyan, mint azt oly találóan ecsetelte Zsolti, hogy album szinten nem jó hallgatni, viszont nálam ő is az első kategóriában lenne, és főleg a western zenékkel, amikkel meg úgy vagyok, hogy akármennyit tudnék belőlük fogyasztani, a hangulatuk nagyon bejön. Van is külön western zene gyűjteményem :)
http://www1.screenarchives.com/title_detail.cfm/ID/5007/THE-MAGNIFICENT-WESTERNS-4CD/
2. Dúdoláshoz:
"...sokaknak azok a filmzenék jönnek be, amiket el lehet dúdolni bármikor. Én nem így vagyok vele, szeretem, ha minél összetettebb egy zene, minél gazdagabb a hangszerhasználat..."
Én azért ragaszkodom a témaszerűséghez, mert filmzenéről beszélünk, nem csak simán szimfonikus muzsikáról. A filmben is karakterekkel találkozunk, eseményekkel, cselekménnyel, ezért nekem szükségem van a tematikusságra. De nem azért, mert nem hallgatok hangszergazdag szerzeményeket, sőt, épp ellenkezőleg, különben John Powell sem lenne kedvenc, hát még John Williams, viszont pont az a mesteri, amit ők művelnek, hiszen közben ikonikus szerzeményekkel rukkolnak elő, olyannal, ami megjegyezhető, azonosítható. Számomra legalábbis ezért kell a fütyülhetőség, a szimbólum jelleg miatt. Pl. egy Terminátor zenén nincs semmi fütyülnivaló :) mégis kapásból összetéveszthetetlen.
3. Star Wars - Ébredő erőhöz:
"Azt viszont nem gondoltam volna, hogy elszoktatok az ilyen zenéktől, mint írtátok korábban. Mit hallgattatok eddig, de most komolyan :) Nekem nincs ebben semmi nehezen emészthető."
Meg kell, hogy védjem a többieket, de magamat is :D Senki nem mondta, hogy elszoktunk az ilyen zenéktől. Azaz igen, én mondtam, de csak magamból kiindulva, továbbá egy nagy félreértés lett belőle :) mivel egyáltalán nem arra utaltam, hogy emészthetetlen. Nem hogy emészthető, de nagyon is jó lett. Én csupán a modern kori jelenséget próbáltam szemléltetni. Azaz régen megnéztem a SW filmeket, különösen nem jöttek be, de csak mert nem az én világom, viszont a zenéinek körülbelül a megszállottja lettem. A mostani zenét muszáj volt tehát meghallgatni attól függetlenül, hogy a moziba még nem jutottam el (azóta már pótolva ez is), így viszont ne csodálkozzunk (írtam), hogy a zene lassabban haladónak hat. Nem tudom másképp magyarázni na :) Az elszokás viszont annyiban fennáll, hogy a mai zenék között Zimmertől inkább tudok szemezgetni, mivel azokat kevésbé kell elemezni, simán csak be kell fogadni, és akkor a lelkünk mélyén működik is. Elég ezoterikusan fogalmaztam meg, de valami ilyesmi :D
4. A 2015-ös listádhoz:
Nincsen semmi csalódás tavalyról? És a Birdman??? XD
Egyébként igen, 2015-ről én sem tudtam a trailer music kategóriából érdemlegeset említeni.
(5). Star Wars - Indiana Jones:
Gondolkodtam azon, hogy miért tetszik jobban az Indy, mint az SW. És arra jutottam, hogy az SW zenei anyaga jobban követi a karaktereket, mint az eseményeket, míg az IJ esetében pont fordítva: inkább a történések vannak aláfestve, és az egyes karakterek zenei kivetülése a kevesebb. Így tehát a korongokat elővéve az SW-nél a szereplők lebegnek előttem, míg az IJ esetében a kalandokat élhetem át. Ez utóbbi tehát számomra tetszetősebb, átélhetőbb, színesebb.
|
| |
|
[válaszok erre: #22975 #22978]
|
[előzmény: (22966) ChrisJ, 2016-01-10 15:22:08]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22962. Elküldve:
2016-01-09 10:55:47 |
[664.] |
Mi történt itt?
Így elbújt mindenki évértékelni? :)
Számomra a tavalyi évet az események, történések és azok súlya emeli ki a korábbi esztendők közül. Mindez persze annak is köszönhető, hogy egyrészt egyre kevesebb a régi időkből előbukkanó muzsika, s így sokkal inkább tudok az aktuális évre koncentrálni. Másrészt pedig 2015-ben egyébként is olyan dolgok történtek, amik rendkívüli módon meghatározóak, s leginkább épp a megismételhetetlenség érzetéből adódóan.
Az évértékelők során mindenki saját magáról, saját élményeiről ad számot. Nem az önzőség jele ez, hanem egész egyszerűen azért, mert így hiteles.
S hogy miért is éreztem ezt fontosnak elmondani?
Azért, mert nekem a Back To The Future éve volt 2015. Olyan év, amire már idestova 30 éve várok :) S most az évforduló kapcsán megjelent lemezek begyűjtésén túl a svájci Live In Concert-en is jelen lehettem, amit "direkt" a születésnapomon rendeztek meg :D S ahol kezet foghattam Silvestrivel, majd elköszönve tőle, hazahozhattam egy vele dedikáltatott CD-t. Így a BTTF számomra az év első számú eseménye.
Az eseményeket nem sorszámozási céllal kívánom említeni, hiszen az még a morbidságon is túlmutatna, csupán arra akartam rávilágítani, hogy a pozitív hangulatba jobban szeretek kapaszkodni, mint a negatívakba, mivel a másik el nem felejthető igen szomorú esemény James Horner-hez köthető. Május elején Glögi írt a James Horner-rel való találkozásának élményéről, melyet nem sokkal később a komponista halálhíre követett. A BTTF adta élményeket, mint közönség, magam élem át, viszont Horner maga a szerző, akinek köszönhetjük, hogy bármit is átélhetünk egyáltalán. Év közben sok régi munkája fel lett idézve, s most ismét rá emlékezve linkelem be az utolsó igazi horneri megmozdulást (Wolf Totem): www.youtube.com/watch?v=CXcucHUUzC4
Az év végi hajrá nagy eseménye pedig a jövőt vetítette elém. Szinte hadjáratként megélve tudtam jegyet szerezni a Hans Zimmer koncertre. S így már maga a jegy meglétének öröme is fontos momentum lett, pedig hol van még a koncert...
Az év legjobb zenéi (sorrend nélkül - de leginkább visszafelé :D):
Egy olyan kategória, amiben nálam mindig szerepel John Powell :) Elfogult vagyok, istenem! :) De itt kaptak helyet a színes, változatos, kreatív muzsikák mellett a magukért beszélő, kevésbé hivalkodó albumok is, amelyek a filmet a lehető legnagyobb alázattal szolgálják.
Trevor Rabin - Max
Bárki bármit mond :) a szerzőnek a G-Force alatt hallott egy-két motívumát is szerettem, olykor megfog az ő légiesen gépies zenei elképzelése, és hozzá mérten ez itt most végig jól sikerült. Ellenben ez az a zene, amit leginkább cserélni lehetne a következő kategória bármelyikére, valamiért mégis ezt vettem elő többször.
Patrick Doyle - Cinderella
Lassan felépülő, de a csodálat érzetével kítűnően bánó szerzemény.
John Powell - Pan
Szükségszerű, hogy itt legyen, viszont nem érdemtelenül, és tényleg nem csupán a rajongói hozzáállásom miatt, amiről jó pár teljes zenekart virtuóz módon megmozgató tétel tanúskodik (8-9-10-12-17-18)
Danny Elfman - Goosebump
Színes, harsány (s bár ez néha túlsúlyos), a szerző védjegyeinek tárháza.
Thomas Newman - Bridge Of Spies
A filmet nézve érezni, hogy súlya van, tele a spielbergi hatásokkal, de a zene valahogy fel sem tűnt. Viszont külön hallgatva mégis újra éreztem azt a hangulatot és feszültséget, ráadásul úgy, hogy az átíveli, s meg is koronázza az egész albumot.
Az év legeslegjobb zenéje:
Szerintem eddig még nem volt rá példa, hogy az első helyezettet ennyivel többször rakjam lejátszóba, mint a többi kiváló lemezt, viszont Michael Giacchino most igencsak jól teljesített. Sokaknak bejött a Jupiter Ascending, nekem viszont kicsit sok volt, pláne a film után. Továbbá a Jurassic World kapcsán első ízben csalódtam, a filmhez nem fűztem semmi reményt, s utólag rájöttem (mint nemrég a Star Wars kapcsán), hogy nagyon nem helyén való a film-filmzene megismerésének rossz sorrendje, pláne az előítélet, hiszen a film nekem is bejött, a zenéjében pedig így már nemhogy kellemesen csalódtam, de közel pálfordulást vett bennem a megítélése. A Tomorrowland pedig valahogy nem tud kiteljesedni. Nos akkor miről is beszélek? :) Hát az Inside Out muzsikájáról. Korábban sem értettem, hogy mi fog meg benne annyira, talán mintha a zene is az agyamban történne :) Valamiért mégis ezt az albumot hallgattam meg nemhogy a legtöbbször, de jóval többször, mint az év többi remekét.
Amik még tetszettek:
Johann Johannsson - The Theory Of Everything
Tom Holkenborg - Mad Max
Christophe Beck - Ant-Man
Henry Jackman - Kingsman
Andrew Lockington - San Andreas
Hans Zimmer, Lorne Balfe - Sons Of Liberty
Gulya Róbert - Tom Sawyer And Huckleberry Finn
Az év legjobb track-jei:
Thomas Newman - Bridge Of Spies - End Title
www.youtube.com/watch?v=licIZw3GG8c
Danny Elfman - Goosebumps - Goosebumps
www.youtube.com/watch?v=u4--jiitDvs
Michael Giacchino - Jupiter Ascending - I Hate My Life
www.youtube.com/watch?v=8Y4wkMCnATk
Philter - The Legend Of Iya - A Quest Unfolds
www.youtube.com/watch?v=R_MvjC71mJE
Patrick Doyle - Cinderella - Pumpkin Pursuit
www.youtube.com/watch?v=5pHaVdc71C0
John Powell - Pan - Inverted Galleon
www.youtube.com/watch?v=mvHOc1oM6GA
John Powell - Pan - Smells Like Teen Spirit
www.youtube.com/watch?v=BImwyyCm6j8
Az év legjobb borítója:
Mr. Turner - Egy olyan zene, aminek elég (de kell is) a borítóját ismerni, az valahogy mesteri, viszont a hozzá született muzsika nem így fest, elő ne szedjétek! :)
Az év legrosszabb nem is tudom mijei:
A Birdman egyetlen mesteri húzása az, hogy nem lehet track-ekkel alátámasztani az ebbe a kategóriába való besorolását. De most tényleg, melyik tételt válasszam ki, meg mi alapján??? :D Ja, hogy ez nem is zene? :)
Ezen kívül még a Chappie nem tetszett. Nemcsak én nem értettem a filmet, hogy mi akar lenni, hanem szerintem Zimmer sem. Úgy értem a film akart lenni valami, csak az a baj, hogy egyszerre több minden is, s így nem lett semmi, bár még így is fényévekkel jobb, mint az ezen kategóriába sorolt Birdman.
Amiket nem említettem, azokat vagy nem ismerem, vagy nem hallgattam még, vagy pedig a Star Wars :) Ez utóbbi ugyanis annyira az év határára került, hogy átcsúszott jövőre. A filmet megnéztem elsején, s beigazolódott az, ami korábban más SW filmek esetében: azaz nekem annyira nem jön be a film, viszont teljes mértékben el lehet ismerni, s ezek miatt is számomra a zene átütőbb erejűvé válik...
A régebbi művek aktuális évben történő megismerése:
Filmként a Heroés (Hősök) és a Bridge To Terabithia (Híd Terabithia földjére) nyűgözött le, valamint a Ladyhawke (Sólyomasszony).
Viszont ez utóbbi elsősorban a zenéje miatt érdekelt, amire csak úgy egész véletlenül bukkantam, s nagy szerencsémre egy új kedvencet kaptam, ráadásul egy teljesen ismeretlen szerzőtől (Alan Powell). A Hősök-ben a 80-as évek betétdalai értékelődtek fel, egészen jó színezetet kaptak, a Terabithia filmzenéje pedig a kalandokat tették egészen valóságossá.
A filmzene (vagyis igazából a komolyzene) létjogosultságának a legnagyobb 2015-ös bizonyítéka számomra a "No roxa áj" volt :) Van egy zene, aminek az Irigy Hónaljmirigy változatát meghallom, nem ismerem, de rákeresek, csak úgy, hogy mi is az eredeti, errefel találok egy instrumentális átiratot. Mi ez, ha nem bizonyíték (mármint a zene)? Mégpedig azért, mert valakinek még egy ilyen izé kapcsán is a szimfonikusok járnak az agyában: www.youtube.com/watch?v=q52ls2i5_DQ
2016 elején pedig magam is csatlakozom a BÚÉK-olókhoz :) Jó filmzenékben gazdag esztendőt!
|
| |
|
[válaszok erre: #22963 #22965 #22969]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22951. Elküldve:
2015-12-21 11:58:14 |
[666.] |
Nyilván, hogy sokkal-sokkal összetettebb a dolgok háttere, de azért mégis: múlik ez a kreativitáson is. Amire John Powell zseniális példa. Az új trendekhez igazodik, de közben olyan életteli színt visz bele, amire nem is tudok más példát írni, vagy ha igen, akkor az csak egyszer kétszer fordul elő az adott szerzővel.
Szóval az újaknak is adott a lehetőség. Bár, mivel közel sem úgy, mint régen, nyilván kevesebben tudnak nagy nevekké válni.
Arról nem is beszélve, hogy ma már jobban tűnik ez az egész filmestül, zenéstül üzletnek, mint művészeti ágnak. Zeneszerzőkből is halomra sorakoznak a nevek egymást elnyomva. S emiatt talán a legvégén majd csak Zimmer kerül ki győztesen. Ki van találva ugyanis egy klassz módszer, egy zenei irány, stílus, hangzás. És az egészből (nevezzük panelesnek) majd annyi fog megmaradni, hogy milyen a dallam, de a nevek a semmibe vesznek (túlzok azért), melyre sokan hoztátok már fel példaként Brian Tyler-t is, hogy úgy lett zimmeres, hogy nem tanítványa neki.
Egyébként az 50-60-70-es évek táján is voltak emberek, akik gyűjtötték a filmzenéket, és azokat hallgatták? :) Vagy csak mi most szedjük elő a korábbi zenéket, mert mondjuk láttunk a tévében egy Ben Hur-t? stb. ? :)
|
| |
|
|
[előzmény: (22950) Kulics László, 2015-12-21 09:02:03]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22949. Elküldve:
2015-12-21 01:01:29 |
[667.] |
Nekem volt! Bár ez így nem egészen igaz.
Clint Mansell Fountain albumát többször is meghallgattam még film előtt. A "Death Is The Road To Awe" tétel annyira zseniálisan gyönyörű volt. Leírhatatlan. De tényleg, rettenetesen lenyűgözött, egy csoda volt. Ma már viszont, a filmet látva, nem tudom előhozni magamból azt a pozitív érzést, amit belém ültetettnek éreztem általa, azt hittem bennem marad, errefel a film gyökerestül kihúzta.
Mintha egészen más zenét hallgatnék. Nem rossz zenét (sőt), nem erről van szó. A film nem különösen jó, mert eléggé érthetetlenné tud válni a cselekménye, de az érzésvilág, amit közvetít az egyszerűen annyira erős, hogy képes az ember legmélyebb pontjára hatolni, és ott kavarogni benne (és ebben rejlik a film igazi érdeme). És ezt a nyomasztó, életünk érdekében cérnaszálba kapaszkodó felkavaró érzést legszívesebben kitépné mindenki, de nem tudja... Hogy írjam le? Nem tudom. Leírhatatlan ez az érzés is, mint a korábbi, de egészen más, majdhogynem az ellentettjei egymásnak.
|
| |
|
|
[előzmény: (22943) Halmai_Gabor, 2015-12-20 14:31:20]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22948. Elküldve:
2015-12-21 00:47:01 |
[668.] |
Értem én, hogy akinek nem inge nem veszi magára, de mivel többünknek válaszoltál, mégis reagálok :)
Én nem fanyalgok, sőt, pont ellenkezőleg. Csupán annyi, hogy más megközelítésből elemeztem a témát (pontosabban olyan, mintha nem is a zenét elemeztem volna, hanem magamat, magunkat - de miért is?) Azért, mert ugyanis ez egy Star Wars, ezt látni, hallani KELL, akár szokásból, akár fanatizmusból, teljesen mindegy. Viszont ebből következően itt különösen ki tud bukni a hozzáállásunk (jó a többes szám, vagy csak én vagyok ilyen? :D), legalábbis az én hozzáállásom.
Elsősorban a filmek miatt, de még így is jobbára Williams-nek köszönhetően szerettem meg a filmzenéket. Viszont ez mára átcsapott abba, hogy nem tartom be a régi, klasszikus, jól bevált sorrendet. Azaz pl. kérdezem magamtól, hogy ma már minek hallgatok meg olyan zenét, aminek a filmjét nem láttam? Vagy minek hallgatok meg bármit is film után, ha mondjuk film alatt nem tűnt fel? Olyan helyzetbe hozva ezzel magamat, hogy azt érezzem, na ez sem valami erős év, vagy megint egy elcsordogáló zene stb...
És akkor most gondolkodjunk gyerekfejjel! Megnézem a Supermant, és amikor megyek ki játszani a többiekkel supermaneset :), akkor persze, hogy a fanfárt énekeljük hozzá :D De a film első inspirációként akkoris kellett hozzá! És ettől vált az egész élménnyé. Majd az élményből filmzene hallgatássá, gyűjtéssé.
Egyébként egész jó dolog sült ki az egészből a Williams művek jellemzése terén. Tényleg nem olyanok (talán a nyitányok és a lezárások kivételével), amiket háttérnek hallgat az ember. Visszaemlékezve, régen mindig a szőnyegen feküdtem hanyatt, és úgy szóltak a muzsikái, és ilyenre már nagyon rég volt példa, én magam ezért is kezdtem elszokni tőle. Míg a "panelesek" esetében ez az "odafigyelő" (vagyis inkább egy dologra figyelő) magatartás nem volt szükséges.
A Star Wars-sághoz még egy további megjegyzés, hogy nem különösebben kedvelem a filmeket, ezért nekem úgy tűntek a zenék korábban is, hogy bizonyos értelemben túlnőtték a látottakat. Ezért a mostani mozit is látnom kell, hogy beleérezhessek ebbe (csak ennyi) :) Attól még hallom én, hogy ez ismételten nagyon profi munka Williams-től (meg is van a helye a polcon, és nem divatból), csak még nem az összkép alapján mondhatom ezt.
|
| |
|
|
[előzmény: (22944) gonit5, 2015-12-20 15:22:34]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22937. Elküldve:
2015-12-20 12:14:37 |
[669.] |
Őszintén? :D Na, akkor előszedem a nemcsak gépen lévő trailer music choir-okat, s mixelek még... XD
Dehogyis... :)
|
| |
|
[válaszok erre: #22940]
|
[előzmény: (22930) Bíró Zsolt, 2015-12-20 05:22:10]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22936. Elküldve:
2015-12-20 12:13:25 |
[670.] |
Arra azért kíváncsi lennék, ha régen is előbb hallgattuk volna meg a zenéket, mi lett volna az értékelés.
Az viszont biztos, hogy ma már egy Star Wars-szal nem teszi meg az ember, ha csak a filmzene, ráadásul Williams-é akad a kezébe (s történetesen filmzene kedvelő), hogy azt ne azonnal hallgassa meg. Így aztán ne csodálkozzunk, hogy így járunk a jó zenékkel, mivel ez erőlködés nélkül is jó zene, magam csupán annyit tudtam hozzáfűzni kontár módon látatlanban ugyan, hogy a filmet jobban is magyarázhatná. Dehát na, NEM láttam, még, s így jártam :) eddig...
|
| |
|
[válaszok erre: #22943]
|
[előzmény: (22934) ASlyB, 2015-12-20 11:50:37]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22934. Elküldve:
2015-12-20 11:50:37 |
[671.] |
Nem egészen értem a kérdést, mert a tagmondatai egymást válaszolják meg. Én ugyanis úgy értettem, hogy ez a zene olyan, amilyenektől már kezdtünk elszokni.
Azt hiszem pont előtted írta le Zsolti legjobban. Olyan zene, ami összetett, összetettségében keresendő az érték, és nem lehet úgy hallgatni, mint mondjuk az emlegetett 160 BPM track-et egymagában, "March Of The Resistance" ide vagy oda. Sőt, majdhogynem az elődöket is elő kell szedni (nem muszájból értem azt, hogy KELL, hanem belső késztetésből, tehát egyúttal pozitív értelemben).
Mindazonáltal a festői hasonlattal nem egészen értek egyet. Érteni értem, hogy mire akar Zsolti kilyukadni, de attól még Williams művét egyáltalán nem nevezném picassóinak. Hovatovább, majdhogynem fordítva. A 160BPM a picassói, azaz rengeteg embernek bejön, de nem is tudja igazán megmagyarázni, hogy miért. Kicsit olyan, mintha egyes művészeti alkotások csak a befogadásig jutnak el, mások "csak" a lelkünkig, míg van olyan is, ami lelkünkön át egészen az ösztönökig.
Egyébként szerintem hamarosan bele fogunk veszni a hasonlatainkba :D Úgyhogy lazításként magához a kiadványhoz is fűznék pár szót. A tok, és annak dizájnjai remekek, a mellékelt füzet tartalma viszont hagy némi kívánni valót maga után. Pl. a trackek címei is csak a füzetet elővéve olvashatók, ráadásul az időtartamuk megjelölése nélkül (továbbá ennél több információt nem is nagyon kapunk).
És akkor a hasonlatokhoz visszatérve: rákérdeztél arra, hogy milyen zenéktől szoktunk el, a fentiekben talán meg tudtam válaszolni az én észrevételemet. Valamint elkezdtem gondolkodni azon, ha a 2. témakörre is jönne kérdés, hogy miért baj az, hogy LEszoktunk a helyes megismerési sorrendről. Megpróbáltam feleleveníteni, hogy mi az az album, amire leginkább igaz az esetemben, hogy sosem vettem volna elő, ha nem ismerem a filmet. Nos, ezt találtam a legmegfelelőbb példának: Shaolin Soccer. Annak idején majdhogynem divat volt ismerni, megnézni ezt a... izét :D Jó volt azért, na, de nem úgy, mint azok a filmek, amik maguktól értetődően jók, na értitek :) Lényeg, hogy a zenéje viszont nagyon bejött úgy albumustul. (de mondom, ez nem az első témakörre válasz, tehát ezt ne a williamsi összetettséggel megáldott témacsavargatós albumokkal vessétek össze, ez a 2. témakörre válasz, örülök, hogy megismerve a filmet, zenevadászatra sarkallt) :)
Shaolin Soccer
https://www.youtube.com/watch?v=OWiQSloOjVk&list=PL013B871B833A78A5
|
| |
|
[válaszok erre: #22936 #22942]
|
[előzmény: (22933) purple rain, 2015-12-20 07:49:27]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22928. Elküldve:
2015-12-20 00:58:38 |
[673.] |
Én ugyanezt mondtam, csak más megközelítésből :)
Úgy értem, hogy amit írtam, az sok más album meghallgatása esetén is fennáll, viszont itt egy nagy betűs STAR WARS-nál különösen kibukik a zenékhez való rossz hozzáállásunk (magamból kiindulva, teszem hozzá újfent).
És miért is ennél bukik/bukott ki ennyire? Azért, mert ez olyan közönségfilmes filmművészeti alkotás, ami cselekményestül, forgatókönyvestül, filmzenéstül, összhatásostúl, mindenestül nagy jelentőségű. Tehát, aki még nem teheti meg, hogy a filmet megnézze, de a zenéhez hozzájut, az persze, hogy ezt mindenképpen beteszi a lejátszójába. Ám ezáltal nem azt a hatást fogja kapni, amit régen, hogy látta a filmet, majd elkezdte fütyülni az aláfestését, s végül lemezek után kutatni.
De mondom! Ez igaz más filmzenékre is, hogy az albumot a zeneszerző, vagy a film miatt szedjük elő. Viszont itt ezt a hibát végképp nem lett volna szabad elkövetni, mégis megtettem magam is :) Olyan ez, mintha valaki posztert gyűjtene, de még a filmet nem nézi meg, s a plakátra mondana olyat, hogy nem ilyenre (mármint képre) számított, hanem olyanra, ami mondjuk profilból mutatja a főszereplőt, ahogyan a korábbi részek esetében stb. :)
Nos, a lényeg ott van a te irományodban is: ez egy olyan zene, amilyennek lennie kell, s bármennyire is kezdtünk már elszokni az ilyen művektől, már hiányzott (ezt is írtam korábban), továbbá leszoktunk a filmzenék szerepéből adódó helyes megismerési sorrend betartásáról, így aztán ne is csodálkozzunk, ha valamit nem értünk. S ez utóbbi nem értéshez jegyeztem meg, hogy én magam közel sem vagyok SW-fan, ezért volt az, hogy már régen is (a megismerési folyamat helyes sorrendjét betartva) azt éreztem, hogy a zene túlnő a film jelenetein (míg az Ébredő erő kapcsán látatlanban is ez nem tűnik annyira markánsnak). Vagy másképp fogalmazva, azt éreztem (a régieknél), hogy nem a jelenet magyarázza a zenét, hanem a zene a jelenetet. Ez utóbbit pl. az Indy filmek esetében nem éreztem, ott nekem végig megvolt az a hatás, hogy a jelenet hívja életre a muzsikát.
|
| |
|
|
[előzmény: (22926) gonit5, 2015-12-19 21:23:18]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22917. Elküldve:
2015-12-18 22:02:50 |
[674.] |
A filmet szerintem még az átlagnál is később fogom látni, viszont a zenéjén magam is túl vagyok.
Elsőre három dolog jutott eszembe magamból kiindulva:
1. Már elszoktunk az ilyen zenéktől.
2. Már leszoktunk arról, hogy a filmet látva kutassunk az abban hallottak után.
3. (avagy "ellenben"-pont a fentiekkel szemben) A korábbi zenék között azért volt jó pár, ami túlnőtt a filmen. Itt, ahogy írod (s hiszek neked), ez nem igazán van meg.
Magyarázatok:
1. Ma már a végletekig érzésekbe mászó jelleg hat igazán, amiben jelenleg kétség kívül Hans Zimmer az igazi mester. Míg korábban az ikonikussá tévő zene volt a menő. Mint ahogy telefon csengőhangnak abszolút elképzelhető a Williams féle Superman, míg Zimmerét akkor hallgatjuk, ha lelkünk mélyén diadalt kívánunk érezni (igaz, én egynél többször eddig még nem tudtam ez utóbbit végighallgatni)
2. Ennek a pontnak köszönhető többek között az is, hogy egy-egy évet (voltaképpen mindig a sorra következőt) beskatulyázzunk akként, mint valami gyenge felhozatal. A fogyasztói hozzáállásunk hígítja fel saját magunknak köszönhetően az élményeinket. Azonban hozzá kell tenni, hogy egy ilyen filmnél, mint a STAR WARS ez nem tehető meg. Ez egyértelműen minden tekintetben azonnal KELL :D Tudni akarjuk ugyanis, hogy hányadán állunk az ERŐ-nek, s merre tartunk. Már szinte film-vallás ez az űreposz. Viszont ettől függetlenül is hozzájárul ahhoz, hogy csak film alatt/után tűnjön fel a zene minden érdeme.
3. Sosem voltam nagy Star Wars rajongó. Régen megnéztem vagy háromszor, vagy ha adták tévében, bele-bele tekintettem. Mostanában előszedtem, hogy majd képben legyek. És mindennek köszönhetően korábban egyértelmű volt, hogy a zene kapcsán azt éreztem, hogy túlnő a filmen. Vagy nem is igazán az, hogy túlnő, hanem a jelenetekkel együtt fontos univerzumbeli jelentőségűvé tesz egyes cselekményeket, párbeszédeket stb. És újra hozzátéve, nem láttam még a filmet, a mostani album nem annyira markáns, de azért nagyon is belepasszol az eredeti trilógia zenei világába.
A 3. pontra egy példa: Az "I Can Fly Anything" kapásból meggyőzött, míg pl. cím alapján a "Han And Leia" track-ről azt hittem, hogy valami hiper-szuper érzékenységgel megáldott étert körbelengő dallamokat fogok magamba szívni, ehelyett simán csak a múlt apró megidézése, s ilyesformán ez talán tényleg a jelenettel együtt fog igazán működni.
Egyszóval a fentiek befolyásoltak engem abban, hogy ezt az albumot is be tudjam sorolni leginkább az első trilógia világába, viszont nem különösebben átütő erejű, annak ellenére, hogy hiányozni, hiányoznak az ilyen lemezek), főleg, mivel már kezdek magam is elszokni tőlük.
|
| |
|
[válaszok erre: #22918]
|
[előzmény: (22907) Thomas Powell, 2015-12-17 15:47:37]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 22888. Elküldve:
2015-12-06 15:28:17 |
[675.] |
Mekkora jó mondatot írtál! :)
Összefoglaltad, amit így elnyújtottam :D
"Akit érdekel, elolvassa, akit nem, ő baja."
Ezért írtam, hogy látszik az, ha valaki rajongásból készít akármit is, illetve foglalkozik egy adott témával, viszont hozzátettem, hogy ez hasznos és értékes, főleg, ha megtalálható benne az az érzet, hogy maga a készítője is fontosnak tartja. És itt jön képbe az is, hogy a filmzene.net is elmondásotok alapján a rajongásból építkezett fel, bár a szememben mára már annyira kibontakoztatta magát, hogy oly módon lett kritikusi szempontból mérvadó, hogy átlépett a profizmus körébe (nem azért benyaljak), és nem látszik rajta kicsit sem, hogy csak filmzene hallgató körről van szó.
Drakeamarth-nak pedig azért írtam, hogy hajrá, így tovább, mert előttük áll ennek a határnak az átlépése.
Egyébként hozzáteszem, hogy nem tudom, mi az a podcast :D ezért én úgy hallgattam a műsort, mint rádiós adás :) tehát van, amit eszerint elemeztem.
És tényleg utolsóként visszatérve az életút felolvasáshoz. Nem úgy értettem, hogy nem jött be, hanem úgy, hogy nem kifejezetten Zimmer-ről kapunk képet. Viszont a koncepció attól még így is koncepció marad, úgyhogy, na, várom, ki s hogyan jön ezután.
Bocs, hogy kettőtöknek válaszoltam egy hozzászólásban, majd kiválogatjátok a mondatokat :)
|
| |
|
[válaszok erre: #22889]
|
[előzmény: (22887) Bíró Zsolt, 2015-12-06 13:47:08]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
