| Találatok száma: 1192 üzenet |
|
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
25117.  Elküldve:
2018-02-21 23:52:06 |
[326.] |
Ja, igen, a Doctor Strange-ről röviden, hogy a hangzása egészen egyedülálló, ezért került ide.
|
| |
|
|
[előzmény: (25116) ASlyB, 2018-02-21 23:16:52]
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25116. Elküldve:
2018-02-21 23:16:52 |
[327.] |
Én mondjuk az egyediségük okán helyeztem az említetteket a mezőny élére. Ha nem így tettem volna, akkor az Avengers nálam is előkelőbb helyen szerepelhetne.
A Homecoming meg pont az az album lett, ami így a 4. helyre szorult. Szóval nagyjából még így is fedi egymást kettőnk ízlése :)
A Thor III. meg aztán tényleg hektikus, azaz nálam sem a csekély mértékben jellemző egységességének köszönheti ezt (az egyébként nemcsak saját szériájából való) kimagasló eredményt. De én jót szórakoztam rajta. Jót azon, ami filmzene jellegű, jót azon, ami buli jellegű, de leginkább azon (sokadszor ismételve magamat :D), hogy a bulihangulat megjelenésén elsőként értetlenkedtem, majd, mivel jó az, amit hallgatok, vágtam rá, hogy oké, legyen akkor ez is filmzene... És ez a jó hatású ambivalens érzet kifejezetten maradandó élményként ért.
|
| |
|
[válaszok erre: #25117]
|
[előzmény: (25115) TomPowell, 2018-02-21 15:20:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25114. Elküldve:
2018-02-21 12:15:06 |
[328.] |
Nekem annyira nem tűnik fel, hogy a korábbi Marvel filmzenék elgondolásaira legyintene.
A szuperhősöket gyerekkoromban nem kedveltem különösebben, így nem is igazán ismertem Batman, Superman, Pókember és Villám-on kívül senkit, meg aztán őket sem tudtam így ennyire besorolni sehova, mint amennyire most mindenkit igyekeznek a filmesek helyre rázni, hogy ki hova is tartozik, ki kivel emlegethető egy világon belül stb.
A Fekete Párduc most került terítékre, akiről aztán végképp nem tudtam semmit, és első hallásra még a mai felhozatalban sem értettem, hogy ővele miért kell foglalkozni. Az előzetesek viszont erre rácáfoltak, és így most egy újabb problémakörrel lehet foglalkozni a szuperhősök oldaláról megközelítve. A zenének meg erre rá kellett segítenie, akárki is szerzi, tehát a téma és hangulat is adott volt. Ettől függetlenül hatalmas teljesítményt nyújtott a számomra eddig szintén teljesen ismeretlen zeneszerző.
Szépen kidolgozott, részletgazdag albumról beszélhetünk, azonban nekem nem tűnt kifejezetten változatosnak. Ez alatt igazság szerint azt értem, hogy a lemez első felének hallgatása közben azt éreztem, hogy a Vasember óta tartó eddigi teljes Bosszúálló-széria legegyedibb muzsikái között lesz a helye, letaszítva az első helyen lévő Thor: Ragnarok korongját követő Doctor Strange aláfestést a harmadik helyre. A nagy versengés végeredménye viszont az lett, hogy 1. Thor III.; 2. DS; 3. BP :)
Ami ennek az egésznek a lényege (filmileg már a 2012-es Bosszúállókon érezhető), hogy a sorozat készítői egyre nagyobb buliként tekintik ezt a világot, amely buliban nagyon is jól érzik magukat. Zeneileg persze nem kell mindig olyan bulira gondolni, mint amit Mark Mothersbaugh hozott össze, de összhangulatként (vagy hogy mondjam) a mostani macsekzene :) hallgatása is egy nagy buli.
Egyébként ki milyen dobogós sorrendet tud felállítani a Bosszúállók filmekhez készült talpalávalók tekintetében?
|
| |
|
[válaszok erre: #25115 #25118]
|
[előzmény: (25106) LastAirbender, 2018-02-18 18:50:46]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25113. Elküldve:
2018-02-21 11:33:14 |
[329.] |
Ja, szóval régóta tart :)
|
| |
|
|
[előzmény: (25112) banana, 2018-02-20 10:36:47]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25094. Elküldve:
2018-02-16 23:22:32 |
[330.] |
Azt gondoltam, hogy ez az ajánlásom az éppen aktuális szomorú halálhír kapcsán simán feledésbe merül, örülök, ha nem így lesz.
Illetve a Johannsson-szakértőséghez (mint új titulusod megnevezéséhez) csatlakozva: Aki ennyire összeszedett megemlékezést ír, annak mindenképpen kijár ez a megnevezés. Én még feleennyire sem ismertem a munkásságát, bár a Blade Runner zenei utómunkálataiból a végeredményt tekintve, hogy nem vehette ki a részét, én is sajnáltam, mert szerintem illett volna hozzá. Egyedi stílusának köszönhetően pedig képes lett volna új színt vinni ebbe a világba, és nemcsak a régi zene nem éppen egyedi utánzatát produkálni.
|
| |
|
[válaszok erre: #25097]
|
[előzmény: (25076) Bíró Zsolt, 2018-02-12 21:44:03]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25093. Elküldve:
2018-02-16 23:11:34 |
[331.] |
Valóban :)
A napokban még ezekről a párbeszédeitekről is lemaradtam, a koncert jegyvásárlás lehetőségéről nem is beszélve. Bár repjegy+szállás+jegy kombinációval számolva szerintem nem álltam volna sorba még neten sem :(
Érdekességképpen a kérdés: A 8 fős speciális jegy 8 főre lenne 2000 font körüli, vagy alapból fejenként? Illetve van egyáltalán itt bármelyik ékszernélkülinek is bátorsága 90.000 Ft-ért (ha asztalra szól az ár) erre áldozni? Meg aztán 8-an kellenénk.
A random helyek közül végül foglaltál le magadnak? Ott leszel?
|
| |
|
[válaszok erre: #25095]
|
[előzmény: (25091) Glögi, 2018-02-16 19:00:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25073. Elküldve:
2018-02-11 20:55:21 |
[332.] |
Lehet tudni, hogy mi történet vele?
James Horner korában elhunyni is túlzás. De filmzenei téren, ahogy Zsolti is mondja 48 éves korban még bőven beszélhetünk jövőről.
Épp néhány napja akartam meghallgatni tőle a The Mercy albumot, ami így viszont ilyen szomorú esemény tükrében szinte biztos, hogy teljesen más hangulatot fog felvenni.
|
| |
|
[válaszok erre: #25074]
|
[előzmény: (25069) TomPowell, 2018-02-10 19:03:07]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25067. Elküldve:
2018-02-08 17:54:25 |
[334.] |
Mi mindenről maradna le az ember, ha épp nem sodródna olyan területre, ahová sodródás nélkül garantáltan nem is evezne, holott külön unszolás sem kellene, hogy szükséges legyen (legalábbis, ahogy lentebb kifejtem, zenei értelemben).
Tegnap megnézette velem apám a Tűzzel-vassal, lengyel történelmi filmet, amiből a világon semmit nem értettem :) A történelmi filmek továbbra sem nekem valók, pláne, ha ennyire túl részletezve szól mindenről, ráadásul az európai filmezési módszerek köntösébe bújtatva. Nem mondom, hogy az amerikai filmeken szocializálódva és így ahhoz is viszonyítva minden legyen annyira leegyszerűsítve, mint mondjuk egy Star Wars esetén a jó és a rossz oldalra :) de azért egy kicsit mégis le lehetne tisztítani a képet, amiről azt szeretné a szerző, hogy azt lássam ki belőle, amit ő lefestett. Az alakokat is ki akarom venni, nemcsak a színeket.
Ellenben a zenéje az olyan volt, amit szerintem senki ne hagyjon ki. Aki még nem evezett ennek a filmnek a zenei területére, annak csak bátran azt tudom mondani, hogy hajrá, elő az evezőket, ha a filmet ki is hagyja, a muzsikában nem fog csalódni!
www.youtube.com/watch?v=XujuHteMFPU
www.youtube.com/watch?v=9FS-gNL1qls
www.youtube.com/watch?v=mU9awaRxqCI
www.youtube.com/watch?v=0drHclGf0oE
|
| |
|
[válaszok erre: #25068 #25076]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25065. Elküldve:
2018-02-06 14:22:55 |
[335.] |
Clint Mansell emlegetett szerzeménye a film előtt sokáig aktívan élt bennem pozitív hangulatként, amit ma már nemhogy visszahozni nem tudok, de még érteni sem. A zene így is megkerülhetetlenül fontos és említésre méltó maradt, de már az ízig vérig nyomasztó kategóriából. A filmet kétszer láttam. Elsőként a hangulata fogott meg, ami miatt többször nem akartam, hogy szerencsém legyen hozzá, mígnem tavaly újranéztem. Már nem volt annyira markáns, ellenben a cselekményét már egészen érthetőnek találtam.
Andrew Lockington nagyszerű példa. De éppen az ilyenek miatt nem szoktam hagyni, hogy esetleg (mint fentebb) a zene megítélésekor a hangulatán kívül mást is megváltoztasson a filmek megtekintése. De most tényleg, mit kezdenék John Williams 1941 albumával, csak mert a film gyalázatos, vagy dobjam ki Theodore Shapiro Ghostbusters korongját? :)
Lemezeket legfeljebb akkor lennék képes átkozni, ha épp pont az nem kerül rá, ami (ha a filmet követően ismerem meg) a jelenetek alatt kedvencemmé válik.
Desplat nálam a Hostage aláfestésével lett megismerve, de valóban sokan az Iránytű miatt és óta követik.
|
| |
|
|
[előzmény: (25064) TomPowell, 2018-02-06 00:38:04]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25063. Elküldve:
2018-02-05 22:04:27 |
[336.] |
Jön az Intrada fosztogatni :)
Megjelentették a Roger nyúl a pácban zenéjét 3 lemezes változatban. Az oldalukon, szokás szerint van belehallgatási lehetőség.
Meghallgattam a kedvcsinálót és az utolsó tétel rendesen meglepett. Megnéztem újra az Intrada leírását. Látom, hogy a "Tummy Trouble" James Horner szerzeménye. Egyébként is nagy kedvencem tőle a Honey, I Shrunk The Kids, de arra nem emlékeztem, hogy még ebben is felidézik. Rákerestem hát, és azt találtam, hogy ez a filmhez készült egyik kiegészítő rajzfim aláfestése.
Ettől függetlenül (vagy épp a fentiek miatt) marad a kérdés, hogy James Hornernek miféle szerzeménye az, amit így átdolgozgat? Egyáltalán a sajátja? Csak mert pl már a Kölykök összementek film stáblistájában is emlegetik Nino Rota Amarcord muzsikáját, amit ha előszedünk, hallható, hogy vérbeli alapját képezi a Szalinski találmány zenei megjelenítésének.
www.youtube.com/watch?v=PdBRgVGE4XM
De pl van egy ilyen is: Raymond Scott - Powerhouse
www.youtube.com/watch?v=qaC0vNLdLvY
Ja, és egyébként a Roger Rabbit dallamai felvonultatja Alan Silvestri tagadhatatlan stílusjegyeit a Vissza a jövőbe és a Predator korszakából, szóval aki ezt nem ismeri, de azokat szereti, azoknak erősen ajánlott :)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25062. Elküldve:
2018-02-05 21:36:13 |
[337.] |
Igen volt már téma, és nálam még továbbra is ugyanaz a helyzet, hogy ami valamikor megtetszett, az tetszésben is marad :) Legfeljebb egyre több és több részletét fedezem fel. Olyanra szerintem még nem is volt rá példa, hogy kiszerettem volna egy muzsikából. Talán elkezdtem rájönni, hogy zeneileg némelyik több mint kérdéses, de attól még nem tudom elfelejteni azt, amit első benyomásként tett.
Arra azonban számos példa van, hogy egy-egy zene a hozzá tartozó film megismerését követően szinte 180 fokos fordulatot véve átértékelődött bennem, de még hangulatilag is. Ez alatt azt értem, hogy a zene mondjuk továbbra is bejön, de már másként, más jelentéstartalommal, mint amivel magam számára megismertem, és amit eleinte gondoltam, éreztem a hallgatásakor. Kedvenc példám Clint Mansell The Fountain-ja :) már megint... :D
Az említett zeneszerzőkről jut eszembe:
Desplat: Amint a Twilight széria közelébe került, magam is követtem őt oda :) hogy vajon mit tud ehhez az egész sületlenséghez hozzáadni. Az első filmet ismertem (szerintem sokunk járt vele úgy, hogy megnézették) :D, de ennyi elég is volt az említett szerző megjelenéséig. Na jó, mondom, valami csak kiváltotta ezt a mondhatni mesterművet a komponistából, és előszedtem (akkoriban) a filmet is, mely máig az utolsó a sorozattal való kudarcos próbálkozásaimból. Egyszóval akadnak olyan aláfestések is, amikhez egyszerűen nem kell a film. Milyen szerencse, hogy olykor nem is képes maga után rántani a zenét :)
Hans Zimmer: Interstellar csodája viszont a lassabban, de betonbiztosan beérő albumok sorát gyarapítja nálam.
Thomas Newman: Talán csak az előző kategóriába tartoznának, mindesetre a James Bond muzsikáit nem érleltem magamban, nem hagytam nekik időt, míg David Arnold elképzelései kapásból magával ragadtak. Olykor elfelejthetném az elvárásaimat :) bár szerintem nem Newman-nek való feladat a 007es.
|
| |
|
[válaszok erre: #25064]
|
[előzmény: (25061) TomPowell, 2018-02-05 00:53:23]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25055. Elküldve:
2018-01-26 13:50:54 |
[338.] |
A legsötétebb óra remek és bizonyos értelemben kötelező kiegészítője lett a tavalyi Dunkirk filmnek. Ennyi stílusos képbeállítást és operatőri munkát Spielberg filmekben szokás látni. A főszereplő fokozatos beléptetésének képi megoldásai zseniálisan magukért beszélően lettek kivitelezve. Tetszett az előzetes is, de arra nem számítottam (a feldolgozott téma okán), hogy maga a film is ennyire be fog jönni.
Dario Marianelli megtámogatása pedig hab a tortán (viszont annyira azért most nem érdekelt film közben, mert annak története rendesen lekötött), remélem tehát, hogy különállóként is megállja a helyét. Hamarosan kiderül.
|
| |
|
[válaszok erre: #25056]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25053. Elküldve:
2018-01-24 01:47:21 |
[339.] |
1. Hans Zimmer: Neki most nem kellene szerepelnie.
2. Jonny Greenwood: Neki sosem kellene szerepelnie.
3. Alexandre Desplat: Neki nem ezzel kellene szerepelnie (bár most a többiért sem kapna tőlem díjat).
4. John Williams: A The Post albuma nagy esélyes lenne erre a díjra. Miért nem az lett jelölve?
5. Carter Burwell: Neki most át kellene adnia a helyét
vagy: Michael Giacchinonak, hogy a Cocohoz szerzett zenéjével bizonyíthassa, hogy végre igazán megérdemelten kap Oscart animációs alkotás aláfestése (mert az Up évében azért nem volt annyira egyértelmű)
vagy: Thomas Newmannek, akinek a Victoria And Abdul muzsikájáért járhatna egy jelölés (bár nem nyerne)
esetleg: Patrick Doylenak, aki szintén nem nyerne az Orient Express-szel, de az éves felhozatalok tekintetében jelölésre érdemes.
Nem tudom, hogy jelölhető lenne-e a King Arthur, viszont szép nagy dilemma, vagy akár csata lenne Pemberton, Williams és Giacchino között :)
Az idei kínálat alapján talán még így is Williamsre voksolok...
Jaj, :) de miért nem a The Post, vagy a Coco versenyez?...
|
| |
|
|
[előzmény: (25048) banana, 2018-01-23 14:34:46]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25047. Elküldve:
2018-01-23 00:05:30 |
[340.] |
A Robin Hood kapcsán (hogy vajon mik vannak még mostanában) szemezgettem az Intrada oldalán.
Nem tudom, eddig hogy kerülte el a figyelmemet, de lesz a rendelésben tőlük még egy másik két lemezes kiadás is:
James Horner - Rocketeer
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25046. Elküldve:
2018-01-22 23:40:30 |
[341.] |
Ó, hát én köszönöm, hogy többen is elolvastátok :) holott ez így itt ugye csak egy hozzászólás. Tehát a vélemények között is csak egy alvélemény :D
Egyébként (bár nyilván nem mondok ezzel újat, de) ti szoktattatok rá, hogy összegezzem legalább saját magamban az elmúlt esztendőt. Ezzel így mindig fel tudom mérni saját magamat is, nemcsak magukat a zenéket.
Kíváncsi vagyok rá, hogy bennetek miként csapódott le a tavalyi kínálat, illetve mint mindig, leginkább arra a kategóriára, amibe azok kerülnek, amikről itt év közben nem tesztek említést, viszont a listáitokon számomra bónusz meglepetésként mégis szerepel.
|
| |
|
|
[előzmény: (25044) Bíró Zsolt, 2018-01-22 19:56:33]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25043. Elküldve:
2018-01-20 12:33:31 |
[342.] |
Eddig halogattam ezt a zenét, de most az írásod után inkább hallgattam :) Pontosabban még három track hátravan, viszont már ezek alapján is teljesen egyet értünk :) nálam azonban megadja azt a pluszt, hogy akciózeneként minimum a hangulatára év végéig emlékezhessek.
Mondjuk majd kiderül, hogy mi lesz még az idei felhozatalban, annyi biztos, hogy már megint jól indul az év, ráadásul most hamarabb :)
|
| |
|
|
[előzmény: (25040) TomPowell, 2018-01-20 01:51:26]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25038. Elküldve:
2018-01-19 00:34:22 |
[343.] |
2017 végén olyan áradatban jöttek a jobbnál jobb zenék, hogy aztán emiatt kapkodva a fejem, hosszú idők óta a legjobb évnek tituláltam a tavalyit. Most az éves lista összeállítása közben, kicsit jobban belegondolva, egy különösen fontos dologra jöttem rá amellett, hogy voltaképpen már 2016-ot is jellemezhettem volna így (pláne, hogy akkor született egy hosszú időre hivatkozási alapul szolgáló Fantastic Beasts nevezetű album is).
Nem fogom visszavonni, amit 2017-ről mondtam (mint ahogy később ki is derül, joggal), de érdemes volt néhány dolgon elgondolkodnom. Filmzenehallgatási szokások és lehetőségek terén volt, aki (pl.: Zsolti) nemrég felhívta rá a figyelmet, hogy egy adott évben több száz, talán közel ezer aktuális album lát napvilágot, s így ma már szinte minden megjelenik, ilyen vagy olyan formában elérhetővé válik. Aki teheti, meghallgatja, ám ennyi mennyiséget hallgatni csak akkor lehet, ha a nap folyamán kb. csupán az alvásidőben van kikapcsolva a lejátszó :) Én a zenéket sajnos nem tudom magammal vinni a munkába, így szerintem évente a "legszükségesebbeket" ismerem meg, melynek mennyiségi jelzője alapján nem is igazán értem, hogy miként tekinthetek magamra filmzene-rajongóként. Tulajdonképpen ezen számadatok alapján minden évben több az olyan zene, amit nem ismerek meg, mint az, amihez hozzájutok. Ráadásul így aztán miként is lehetne az éves listám mérvadó (attól függetlenül, hogy az összeállítások ígyis-úgyis szubjektívek)?
Mindezeken persze túlteszem magam, és nem foglalkozok azzal, amit nem ismerek, viszont örülök annak, amiket igen :) Így tehát a 2017-es esztendőben a megismert aláfestések igen nagy százaléka rendesen meggyőzött arról, hogy van még jövője a műfajnak. Vannak régi, jól bevált hangszereléssel megoldott új zenék, újszerű hangzások, kreatív megoldások, élvezetesen kivitelezett alternatív elképzelések stb. Ám mindemellett az az igazán szép 2017-ben, hogy most szinte mindenféle filmműfajhoz, különféle hangulatokhoz születtek (ha nem is épp minden esetben emlékezetes, vagy mondjuk hosszútávon maradandó, de) kétség kívül hatásos tételek.
Egy kis előzetes:
Two Steps From Hell - Unleashed
Akármennyire is kezdek leszokni a trailer music hallgatásáról, és tulajdonképpen az elmúlt esztendőben egy kivétellel újat nem is hallgattam, de még csak nem is kerestem, a TSFH kínálata még így is megmarad. Ráadásul nem egy utolsó hallgatnivaló, főleg, hogy az a vonal, amit képvisel, már egy ideje a lehető legjobb értelemben túlmutat azokon a zenei célokon és kivitelezési formákon, amik az előzetesek gyártásánál szokás szerint véget érnek.
Röviden megszakítva a pozitív élményeket, kezdem azzal a kevéssel, amit nem értettem meg:
5. Valerian (Alexandre Desplat)
Egyszer meghallgattam. Nem mondom, hogy rossz volt, és azt sem, hogy jó, sőt, tulajdonképpen fura, és ezért került ide, de már nem emlékszem rá. (Viszont még meg lesz említve később)
4. Kong (Henry Jackman)
A zene, amire rányomta a film a bélyegét. Jaj, de nagyon nem nekem készítették (mármint a filmet)... Lehet, hogy csak film nélkül kellett volna meghallgatnom, ám egészen elment a kedvem tőle. Hasonló jelenség, mint a legújabb Godzilla volt.
3. The Book Of Henry (Michael Giacchino)
Elsőként a zenéjéhez jutottam hozzá, ami kicsit sem fogott meg, de nagy szerencsére a filmtől nem vette el a kedvemet, ami viszont még így is az egyik legjobb filmélmény lett tavaly.
2. Roman J. Israel, Esq. (James Newton Howard)
Akkoriban jelent meg a zene, amikor a komponista budapesti koncertjére készülődtem. Nem ezzel kellett volna bemelegíteni. Lehet, hogy csupán az volt vele a probléma, hogy ráhangolódási célra használtam volna, mindenesetre nem kapott második esélyt.
1. Jackie (Mica Levi)
A politika közeli filmek nem nekem valók, de most tuti, hogy nem ezzel volt a gond, amikor néztem. A zene (vagy mi), de komolyan, nálam tönkre vágta a jeleneteket. Van, hogy jó a film, de rossz a zene és pont, vagy rossz a film, de jó a zene és pont, nagyon ritkán, olyan is akad, hogy a zene annyira jó, hogy maga után húzza a filmet (nekem pl. az Evolúció ilyen), de olyannal szerintem még nem találkoztam, amikor a zene annyira rossz, hogy simán csak ez a komponens maga után rántja a mozit (bár mondom, az alapfelállás szerinti téma sem nekem van címezve). Lényeg, hogy az aláfestéshez ezt követően külön meghallgatási kedvem pláne nem lett. De most tényleg, mi ez?
https://www.youtube.com/watch?v=PjS5h1iRruQ
Mi volt hát olyan jó 2017-ben?:
10. Hans Zimmer - Dunkirk; Geoff Zanelli - Dead Men Tell No Tales
Vannak szerzők, akik mellett nem lehet elmenni megemlítés nélkül. Nem éppen Hans Zimmernek kellene ebbe a kategóriába tartoznia (hisz neki, ettől szokás jobban teljesíteni), de kétség nem fér hozzá, hogy amit kiad kezei közül, még így is kiválóan megállja helyét a film alatt. Tehát itt most, ha nem is szerettem meg, az érdemeit nem tudom kizárni és figyelmen kívül hagyni. Ráadásul ne csak a Dunkirk (és igencsak részben a Blade Runner) jusson eszünkbe, hanem az is, hogy Geoff Zanelli azért elég korrekt módon nyúlt Zimmer zenei örökségéhez, ami a kalózokat illeti.
9. Theodore Shapiro - Captain Underpants; Patrick Doyle - Emoji Movie; Hans Zimmer - Boss Baby:
Jópofa animációs mesék, jópofa aláfestései. Ettől nem sokkal több egyik sem. Nincs mély mondanivalójuk, sem filmileg, sem zeneileg, de legalább nem voltak félvállról véve.
8. Thomas Newman - Victoria And Abdul; Alexandre Desplat - The Shape Of Water; Patrick Doyle - Orient Express
Stílusos előadók albumai, amik nem lettek annyival letudva, hogy csak simán csordogáljon valami a jelenetek alatt. Desplat kissé kilóg a sorból (és talán a Suburbicon inkább lenne idevaló), viszont a kétéltű ember remake(?) aláfestésével más köntösbe öltöztette azt, amit a filmről sejteni véltem az előzetese alapján. Így viszont már két szemszögből lettem felkészítve és kíváncsivá téve a mozira.
7. Brian Tyler - The Mummy; Power Rangers
A tavalyi év legfeleslegesebb, sőt, talán legrosszabb filmjéhez (The Mummy) ugyan elég tömény score készült, azonban még így is kiváló teljesítmény, hiszen a film felől érkező direkt módú ihlet hiányában is (én legalábbis nem értem, hogy olykor a jellegtelen képsorok és cselekmények hogyan hozhatnak elő akár bármit is a zeneszerzőkből), a stábtagok közül legalább Tyler tudta, hogy mi a dolga. A Power Rangers-t nem láttam, lehet, nem is fogom, de szerintem itt is ugyanez lehet a helyzet.
6. Lorne Balfe - Lego Batman; Geostorm
A zúzás nagymesterévé lehetne előléptetni Balfe-t, aki képes végigszántani a hallójárataimban érdekfeszítő tempóban és módon egyaránt. A Geostorm helyenként olyan megoldásokkal él, mint amik a Dunkirk-ben is felbukkannak, viszont itt emberközelibb. Összességében mondjuk a Batman sokkal jobb volt, ráadásul évindításként fergetegesen funkcionált.
5. Michael Giacchino - Spiderman Homecoming; War For The Planet Of The Apes
Bennem ugyan mások régmúlt időkre kiterjedő zenei ismeretségére alapozva tisztult és esett le év közben a Homecoming főtémájának eredete, viszont ehhez profi módon nyúlt a zeneszerző. És ami igazán szép benne, hogy ezt leszámítva is különösen színessé tudta varázsolni a score-t. Emellett pedig szép teljesítmény, hogy a majmok világát pedig nem színesítenie kellett, hanem éppen ellenkezőleg, árnyalni, melynek mélységet is adva érte el, hogy a harcok hevét a belső küzdelmek terén fejtse ki, mint ahogy a film is teszi.
4. John Williams - The Post; Star Wars VIII. The Last Jedi
Korunk egyik, ha nem a legnagyobb olyan zeneszerzője, aki ha nyugdíjba vonulna is, elmondható, hogy amit letett az asztalra, sosem lesz romlandó. Kimeríthetetlen zenei tárháza azonban idén rendesen rácáfolt a korára, melyet meghazudtoló energikus score-t szállított a szinte számára kitalált űreposzhoz. Meglehet, hogy sok újat nem hallunk, illetve én pl. nem osztom azt a véleményt (olvastam valahol), hogy a Baljós árnyak zenéje óta ez az első, ami újra valódi mélységet és plusz érzelmi töltetet ad a szériának, ellenben mégis nagyon jó úton halad afelé, hogy az új trilógiát méltó egységben tarthassa. Szerintem legalábbis nagyon ügyesen passzol az Ébredő erő folytatásaként az ott megismert tételekhez (meg persze az egészen régiekhez, de az most egy kicsit mindegy, mivel amúgyis kötelező - bár a Canto Bight nyilván nem az, viszont mégis mennyire jól passzol a régi kocsmazenékhez, és még újszerű is). Ezek után pedig nagyon nagyon nagyon őszintén kívánom neki, hogy ugyanilyen elánnal áshassa bele magát a záró epizódba. Szerintem sikerülni fog (ami már nyilván részéről történő lezárás lehet, hogy aztán szép kerek egészként tekinthessen vissza rájuk az emlegetett nyugdíj kapcsán), viszont annál egy kifejezett csodazenét várok el, mint amilyenek egyes mozzanataiban már a Sith-ekben is jelen volt :)
És akkor jöjjön a The Post, ami nekem (főleg a bizonyító ereje okán, hogy még mindig van új a szerző elképzeléseiben) a SW muzsikánál is jobban bejött. Ha a 8. helyezetteknél meg lett említve, hogy a szerzők nemcsak motívumnélküli módon csordogáltatták a zenekar tagjai között a hangjegyeket, akkor John Williams képes volt ezen még egyet csavarni. Egészen meglepett, mert arra számítottam, hogy mivel a Lincoln, Könyvtolvaj érába tartozik, hogy simán "csak" egy végletekig korrekt aláfestéssel fog szolgálni. Ezzel szemben nemhogy a legutóbbi Spielberg filmnél történő hiányzását igazolta vele, hanem önmagát is megkérdőjelezte, hogy akkor most miért is kellett távol maradnom a Bridge Of Spies munkálataitól, hiszen ugyanilyen megvalósítás kifejezetten illett volna ahhoz. Igaz, hogy azt is szeretem, de így most Williams simán kíváncsivá tett, hogy vajon mit szállított volna ahhoz, vagy mondjuk a hamarosan elkészülő Ready Player One-hoz.
3. Bear McCreary - Colossal; Unrest; Rebel In The Rye
Igaz, hogy dobogós helyre került, mégis röviden fogom megfogalmazni, hogy miért nem volt kérdéses, hogy John Williams-szel helyet cseréljenek, amikor pedig kedvencem év végi meglepetései ilyen, fentebb látható ömlengést váltottak ki belőlem. Bear McCreary-n korábban is éreztem már, hogy nagyobb mozifilmek aláfestéseinek elkövetésére is hivatott lenne, és most úgy erősített rá minderre, hogy olyan műfajkategóriában szállított érdekfeszítő muzsikát (Colossal), hogy azt ráadásul saját magára nézve is követendő példának vett :) Többen a Rebel In The Rye-t nevezik kistestvérnek, bár nálam inkább az Unrest töltötte be ezt a szerepet. Mindenesetre olyan hangulatot tudott megragadni, hogy nem kötelező az embernek benne lennie ahhoz, hogy a zen maga után rántsa. A legtöbb esetben én legalábbis akkor tudok hasonlókat hallgatni, ha eleve olyan a hangulatom, a Colossal-nál viszont valahogy fordítva működik :)
2. Michael Giacchino - Coco; John Powell - Ferdinand
Két szerző egy-egy szerzeménye, ami saját lábakon, ráadásul stabilakon állnak, és emellett egyáltalán nem ezzel a céllal, szándékkal és követelménnyel, de kiegészítik egymást a nagyjából egy világhoz készült különféle megközelítésű hangulatukkal. Sokszor van, hogy egy albumon azt igénylem, hogy a betétdalok egy helyre kerüljenek, ám a Coco esetében, ahol ezt meg is valósították, nagyon nem jött be. Ez persze nem a zene hibája, hanem az összeállításé, mert minden egyes "Remember Me" hiányozna a korongról, ha nem lenne, azonban ebben a formában bizonyos értelemben fullasztó. Giacchino érdeme, hogy az egyébként ilyen sok változatban is az iméntiek ellenére érdekes maradó vezérdal markáns érzelmi töltetei mellett továbbiakat tudott az egészbe csempészni. Mit csempészni? Abból áll az egész :) A mesének az előzetesét ismertem, nem is érdekelt ez alapján, azonban a kis unokatesók mégis ezt választották, így mentünk rá a moziba. Ott pedig annyira tetszett, mint amennyire animációs mese már régen (pontosabban minden ilyet szeretek, de ez most kifejezetten tartalmas, élvezetes és tanulságos lett).
John Powell pedig eztán bekeményített. Még nem láttam a bika történetét, de nem volt kétséges, hogy a zenéjét anélkül is minél előbb meg kell hallgatni :) Nem mondom, hogy érzelemmentes lenne, de a HTTYD-t e tekintetben nem közelíti meg, nyilván a mese tanulsága sem lehet annyira lényeges. Kreatívnak viszont kreatív, összetettnek pedig összetett marad, ráadásul nincs meg benne az az agyonszínezettségi hiba, ami a Pan-t jellemezte. A kaland vonal tehát a zene erőssége, sőt visszapörgetésre késztetően tetszetős :) de úgy igazán... Én legalábbis a vége felé közeledve meghallva az "Escape From The Spa" tételt, mondom, megvan az új kedvenc track-em (igaz csak egyes mozzanatai miatt), majd jött a Highway Chase, aminél már méginkább ezt éreztem. És akkor mondanom sem kell, hogy a "From Train Station To Arena" mit eredményezett :)
1. Daniel Pemberton - King Arthur: Legend Of The Sword
Hogyan és miért előzött be mindenkit Daniel Pemberton, aki még azért nem olyan régóta szerez nagy mozifilmekhez? Amit alkot, közel rendszerint egyedi, sajátos, újszerű és nemhogy nem unalmas, hanem egyenesen megunhatatlan.Viszont a King Arthur kapcsán még azt is elérte, hogy sok más előző helyezettek eseteiben hallható hangulati elemek majdnem mindegyikéből tartalmazzon momentumokat. Ha zúzni kell, akkor zúz, ha a kalandok nehézségeit kell megtestesíteni, akkor ahhoz is kőkeményen odateszi magát a szerző, ha a drámai képsorok támogatásáról van szó, akkor szintúgy helytáll, de talán még a feladat fölé is nőnek a dallamai. Sőt, még az egyik régen sokat hallgatott trailer music (Immediate Music - Red Wire, Blue Wire) is felidéződött bennem pl.: az Assassins Breathe track vége kapcsán, így tehát ez a kategória is érintve lett, meg aztán az emberi hangok technikai használata mellett kapunk itt rendes énekes részeket is. És mindezen témák az egységesség szem előtt tartásával szépen egymásba vannak ágyazva, variálva. Remélhetőleg (egyelőre ez kezd is látszani) egyre több filmes kéri fel az új kedvencemmé váló Pembertont zeneszerzésre. A tavalyelőtti nagy favorit (Fantastic Beasts, mely persze egészen más mint ez) kiegészítő zenéi érdekes módon már nem adtak különös többletet, míg a King Arthur bónusz számainak tételkeverései nem is éppen hiánypótlóak, de így, hogy hallgattam őket, hiányoznának, ha nem lennének :)
Egyéni megjegyzésként az Assassins Breathe tételre visszatérve: számomra még az is megidéződött, amikor gyerekkoromban mamám bátyjának a körmével fogát kocogtató dalos előadásait hallgattuk :) Igaz, hogy a zihálás használata mellett simán kinézem belőle, de lehet, hogy itt nem ezt alkalmazza Pemberton, mindenesetre teljes mértékben hasonlít rá.
+1. Mark Mothersbaugh - Thor Ragnarok
A legjelentősebb album, amit még a dobogó tetejénél is külön kell, hogy kezeljek. Év közben már említettem ezt is elég hosszasan ajnározva, úgyhogy megpróbálom összefoglalni, azt, hogy bár nem ez a legjobb muzsika, ám ez a legjelentősebb, mivel olyan érzetet ad, amit eddig csak legenda szintjén ismertem. Nekem legalábbis azt mesélték régről, hogy az emberek eleinte ódzkodtak a film közben attól, hogy zene szóljon, mondván, hogy a történetre jöttek, arra kíváncsiak, nem pedig zenei előadásra. A 60-as évektől ez persze már kezdett megváltozni, mint ahogy a 70-es, de pláne a 80-as években elképzelhetetlen lett minden ilyen gondolat. Én is ebbe nőttem bele, zene nélkül nem film a film. Igaz, hogy már pl.: a Tron kapcsán említhettem volna ilyet, de valahogy ebben a Thor zenében lett alkalmazva olyan formában a diszkós, DJ-s jelleg, hogy azon kezdtem el értetlenkedni, miközben hallgattam a lemezt, hogy akkor most mit is hallgatok? Filmzenét, vagy diszkómixet? Mígnem arra döbbentem rá, hogy nemcsak hogy e kettőt az egyben, hanem még tetszik is, és valahogy olyat éltem át, amit talán régen a filmzene szükségességének szkeptikusai. Ehhez persze kellett az is, hogy az album egészére azért ez ne legyen annyira egységesen igaz, mint pl a Tron-nál, így tehát megvolt az a jelleg eleinte, hogy simán egy jó aláfestéssel hozott össze a sors, majd olykor olykor, főként az album második felében beléptünk a bulinegyed tánctermébe :) ahova ugyan nem járok, de összehasonlításnak azért szerintem megállja a helyét :D
Egyetlen dolog viszont még eszembe jutott időközben. Hogy mindez, amit írok talán szép és jó, pedig tulajdonképpen hasonló jelenségű alternatívákkal anno Vangelis, meg még inkább a Tangerine Dream is előhozakodott már.
Túl sokat magyarázok, így aztán a végét rövidre fogva csak felsorolásokat teszek :)
Legjobb betétdalok:
4. Blade Runner: Elvis Presley - Suspicious Minds
3. Thor Ragnarok: Grandmaster Jam Session
2. Valerian: Alexiane - A Million On My Soul
1. The Greatest Showman: The Greatest Show
Legjobb lemez megjelenések:
3. Twister
2. E.T. 35TH
1. John Williams Close Encounters Of The Third Kind
Koncertélmény:
James Newton Howard
Régről megismert legjobb filmzene:
Jerry Goldsmith - The Ghost And The Darkness
A legjobb hír (évzáró meglepetésként):
John Powell lesz a Han Solo film zeneszerzője.
Csak maradjon is így! :)
Lesz feladata vele bőven, s remélem, jól megoldja.
Nézzenek oda, egyetlen zenét linkeltem fentebb, azt is a legrosszabbat, ellenpontozom hát, íme a tavalyi év legjobb trackjei közül néhány, amikhez találtam linket:
www.youtube.com/watch?v=SXe0UwfItqA
www.youtube.com/watch?v=wILho030bY8
www.youtube.com/watch?v=2YSn7IIYiow
www.youtube.com/watch?v=0GeNt718fa8
www.youtube.com/watch?v=QjWDBEz_6p4
www.youtube.com/watch?v=7NzekDKNdNI
|
| |
|
[válaszok erre: #25039 #25041 #25044]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25037. Elküldve:
2018-01-18 11:51:08 |
[344.] |
Én éppen ellenkezőleg voltam vele. Viszont ehhez kell az a magyarázat, amit ősz elején már itt is írtam első észrevételként, ami viszont főként a filmet érinti (nem pedig a zenét).
Ha megnézzük a Dunkirk-et, mint történelmi film, akkor véleményem szerint közelít egy nagy nullához. Semmit nem magyaráz, nem indokol, nem következtet, de olyannyira nem, hogy nem is foglalkozik vele. Ennyi erővel egy kitalált háborús szituációt is játszathattak volna.
A történelemmesélés helyett viszont van történetvezetés, egy olyan narratíva, ami tökéletes, és passzol Nolan Memento című munkájához. Nem olyan értelemben, hogy ez is hasonló (bár ez is igaz), hanem olyan értelemben, hogy ez is egy kifejezetten ötletes, újszerű ok-okozati idővonallal operál (ami azért itt-ott más filmjére is jellemző). Ebben pedig egészen egyedi, aminek a hatásaira, fokozásaira nagyon ügyesen ráerősít az aláfestés.
Korábban nem akartam lelőve a poént elspoilerezni, de ez a moló (1 hét), tenger (1 nap), levegő (1 óra) struktúra lenyűgözött, pláne az, ahogyan ezeket összefonta a rendező. Azt azonban sajnáltam is, és kérdéses maradt előttem, hogy miért pont egy ilyen, igaz történetre építette fel, használta el ezt az elgondolást.
Tehát, aki háborús történelmi filmként nézi meg, nem pedig a már ehhez a filmhez kötelezően meglévő ismeretek kiegészítéseként a Dunkirk-et, annak a zene is értelmezhetetlen marad, hogy egyáltalán minek kell ezt ennyire erőteljesen nyomatni alatta.
Ha pedig csak a filmtechnikai megoldások felől nézve közelítjük meg az egészet, akkor (bár teljesen feleslegessé válik a konkrét történelmi háttér), de közel tökéletesnek lehet tartani a mozit így mindenestül. Annyi furcsasága van ennek, hogy moziba ülve előre én is keveselltem a Nolan-re nem jellemző rövid időtartamot, míg a film után a fenti szempontok alapján meg már azt mondtam, hogy így ehhez viszonyítva meg hosszú volt.
|
| |
|
|
[előzmény: (25036) keky, 2018-01-18 08:45:52]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25035. Elküldve:
2018-01-18 06:48:51 |
[345.] |
Mindemellett tényező az is, hogy ma már olyanok az elvárások (sőt, az, hogy egyáltalán vannak elvárások olyan területeken pl. filmzene, ahol régen különállóként nem volt jellemző, csupán az alkalmazása során figyeltek fel rá), hogy tulajdonképpen már szerintem a fogyasztó sem tudja eldönteni, hogy valójában mit is akar.
De tovább is lehet menni azzal, hogy tudja a fogyasztó, hogy mit akar, de még így is fölé licitálva már előre nem tetszik neki semmi.
Részben magamból indultam ki, legalábbis nálam már fordult elő párszor a fentiekre példa. De azért jó lenne, ha sokan mások is észre vennék ezt a jelenséget saját magukon. Ha csak az elmúlt pár évet veszem alapul, és maradunk Zimmernél: Ott az Interstellar, amit a film előtt hallgattam meg, egészen elütött a korábban megszokott zenéitől, viszont film nélkül nem értettem, valamint Nolan film alá komponáltsága révén nem is értettem, hogy mi akar ez lenni. Mostanra meg már elég gyakori visszatérő hallgatnivaló lett, holott nálam a lassan érő és be is érő művészeti jelleg nem szokott így ilyen formában működni, csupán legfeljebb akként, mint mondjuk megint Zimmernél maradva: a Dunkirk, amit el lehet ismerni, hogy a film alatt kifejezetten hatásos (igaz erre is jöhet ellenpélda, mint ahogy nemrég apám megnézve a filmet, azt mondta, hogy a moziban ettől a zenétől biztos nem lehetett élvezni a filmet :D)
|
| |
|
[válaszok erre: #25036]
|
[előzmény: (25034) TomPowell, 2018-01-17 23:59:44]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25032. Elküldve:
2018-01-16 16:14:39 |
[346.] |
Festetted az ördögöt a falra, te! :)
Úgy tűnik, mostmár nekem is megvan a második csomageltűnésem :(
Mi lett egyébként a levelezések eredménye, és mi lett az eltűnt csomagokkal?
|
| |
|
[válaszok erre: #25033]
|
[előzmény: (24952) purple rain, 2017-11-29 14:57:14]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25031. Elküldve:
2018-01-16 16:07:46 |
[347.] |
Köszöntem! :) Mint ahogy a többi kritikákat is. Láttam már korábban is, hogy felkerült, de még csak most nyitottam meg, ezért tudtam csak most szólni. Nem vagyok otthon a Poirot témában (csupán a létezéséről tudok), így nekem a többi, korábbi mű nem mond semmit, de még így is értem azt, hogy miért lettek szóba hozva. Sok remake-kel van ez így. A zenéről viszont egészen hasonló véleménnyel vagyunk :)
Hír:
Intrada: Két lemezes Robin Hood (Michael Kamen) 30*-ért
|
| |
|
|
[előzmény: (25026) Kulics László, 2018-01-14 19:39:47]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25024. Elküldve:
2018-01-13 13:51:34 |
[348.] |
Igen, a kép is Orient, az elemzés végi lista is az Orient tracklistája, de a kettő között, ami van, maga az elemzés, az a Rebel In The Rye-hoz tartozik.
|
| |
|
[válaszok erre: #25025 #25026]
|
[előzmény: (25023) Bíró Zsolt, 2018-01-13 13:03:00]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25022. Elküldve:
2018-01-13 12:54:33 |
[349.] |
Kétszer hallgatható kellemesen idegesítő zene :D
A Rebel In The Rye kritikáját, bár az nem idegesítő :) is kétszer lehet olvasni. Most akartam volna átnyálazni az Orient Express-ről készült írásotokat, ám az alá is Bear McCreary említett szerzeményének elemzése került.
|
| |
|
[válaszok erre: #25023]
|
[előzmény: (25021) Bíró Zsolt, 2018-01-13 10:33:33]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
ASlyB
Tagság: 2010-08-16 16:22:33
Tagszám: #87719
Hozzászólások: 1192
|
| 25019. Elküldve:
2018-01-10 02:30:49 |
[350.] |
Tévedtem a filmekkel kapcsolatban, mert a Steve Jobs és az UNCLE filmeket is láttam, de azokat valahogy hamar elfelejtettem. Viszont pl ez a kettő is beillene az összehasonlításba, mert itt is a Jobs egységesebb munka, a NAGYBÁCSI pedig egy stílusához jobban illő megbízás volt. Éppen ez utóbbi miatt leszek majd kíváncsi rá, hogy az Ocean film alatt majd milyen elképzelései fognak csordogálni. Ettől függetlenül a nagyobb filmekhez szerzett muzsikái közül engem ez a kettő nem fogott meg különösebben.
Sebaj, mert olyankor ott vannak az olyan korábbi művei, amit pl. ma is elővettem, nálam a Desperate Romantics forgott :)
Eddig ezek a legkedveltebbek, legtöbbet hallgatott albumok tőle: Desperate Romantics; Dirk Genty; Kinect Adventures; King Arthur; Molly's Game; Gold; és még egy-két muzsika innen-onnan (pl: The Counselor főtéma)
|
| |
|
|
[előzmény: (25015) ASlyB, 2018-01-08 21:06:11]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
