Jameson hírek! (alias Babuci)
Bár rég jelentkeztem, most ismét billentyűzetet ragadok, hogy megosszak pár gondolatot Jameson/Babuci-ról.
Mivel is kezdjem... A tündér kislány jól van, jól érzi magát.
Sajna a szocializációs kultúra még nem igazán itta be magát abba a buci-beton fejébe! Először azt hittük, hogy a boxerek nem fogadják el, de aztán kiderült, hogy őnagysága áll mindenek felett (legalábbis a saját értékrendje szerint!). Mindenhova elsőnek furakszik, mással nem foglalkozhatunk ha Ő is ott van, stb.
Még Mo-nak is odakapott, pedig Ő aztán igazán a jóindulat és visszafogottság mintaszobra!
DE! Elkezdtük a beilleszkedési programot és mondhatom fénysebességgel halad! Már nem olyan izgága (bár a kaja még mindig képes belőle kihozni az ördögöt!), és Diáékkal is kezd barátságosabb lenni.
Szóval, még messze van a tündértől, de én látom benne a jót és remélem, hogy sikerül visszacsábítani Őt az erő sötét oldaláról! Az evés egy külön történet. Az első nap csak néztünk, hogy mit művel. Kb. egy idegbajos ütvefúró, amikor bele veri a fejét a tálba, utána átvált rotációs üzemmódba és körbe forgatva a fejét fele kaja be a pofiba, másik fele ki a nagyvilágba...
Na most már eljutottunk oda, hogy kaja előtt leül (bár még szétrázza a seggét) és a boxerek elől sem akarja a kaját megenni folyton!
Mindezt azzal próbálja kompenzálni, hogy amikor nyugodt, akkor mindenkinek eldobja magát, hogy a hasát vakargassa...
Azért ne csak a rosszat írjam, tényleg kezd formálódni, van már közös játék és alvás is a boxerekkel, még Dia is folyton megnyalja a kicsi fejét mikor elmegy mellette!
Elnézést, hogy rég jelentkeztünk, de ezúton is szeretnénk nagyon boldog, békés karácsonyt kívánni Nektek már az új otthonunkból.
Hamarosan képekben is jelentkezik Dia és Mo...
Sziasztok!
Bár ezeken a napokon mindenki a volt szeretteikkel és az emlékekkel foglalkozik, picit had mellékeljek pár fotót a jelenből, ugyanis nagy fiunk - Mo(lnár) alias Nagy Fehér - újjászületésének első évfordulóját ünnepeljük.
Most leírhatnám mindazt, amit három hónapja Diánál is tettem, de szerintem jóval beszédesebbek a fotók!
A szülinapi torta:
A szülinapos nem bírja a mindennapos stresszt, így kénytelen az új fekhelyén heverészni:
Miközben Dia a régi kanapén lustálkodik:
És végül a stresszt okozó tevékenységek:
Játék:
Autókázás:
Tévézés:
Ez a gyerek micsoda boxer lett!!! Nagyon szépen kikupálódott, és láthatóan tipikus boxer-tulajdonságokat is felvett! Sajna mi sem voltunk hétvégén, mert amíg Gazdianyu lába nem jön rendbe, addig nem vagyunk túl mozgóképesek...
Visszaérkeztünk a nyaralásból, és ezt mindenképpen meg kell osztani Veletek!
Első esti sétánk Portocolom (Mallorca) kikötőjében, és egy ismerős fajtájú kutyával találkoztunk: (ilyen nincs és mégis van...)
De ahogy elnéztük, a Noénak kellene egy kirendeltséget a szigetre helyezni!
Na erre én is válaszolok, Gazdiapu szemszögéből... Igen, minden így van, annyi kiegészítéssel, hogy azért Gazdianyu rendszeresen vesz új játékokat, és már nem egy volt, hogy egy napig bírta. (a legutolsót épp tegnap vette, bár ezt még nem kapták meg...) Fonott kötelük is van, ami elég strapabíró kell hogy legyen (ez az utolsó már végre az!).
Jól lehet velük kötelet húzni! Nálunk a játékra úgy tekintenek, mint jutalomra, és pontosan elég ezzel motiválni Őket (nem szoktunk jutifalatot használni).
Teljesen jól összefoglaltad, sosem a kutya(fajta) a hibás. Persze hogy vannak fajtajellemzők, de ez kontrollálható, csak valahogy mindig lehetett érezni a feszültséget az ambullok között. Azért tényleg voltak köztük ritka szépek és szófogadóak is! (meg ahogy Te is írod, inkább elkerülitek a "balhét" - ez tök jó)
Még az is megfordult a fejemben, hogy mivel ambull megmérettetés is volt, lehet ezért volt sok ilyen típusú kutya. Látszott, hogy Ők nem igazán szocializáltak, hiszen másra tartják Őket! (bár ez nem kifogás...)
Személy szerint nekem egy kicsit elszorul a szívem, amikor egy ilyen nyílt rendezvényen így látok kutyákat:
http://www.kutyaink.hu/galeria-menu/image?format=raw&type=img&id=139
/ 14 
Elküldve:
2013-06-04 21:51:25
