| Találatok száma: 50 üzenet |
|
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
255.  Elküldve:
2010-08-08 19:51:24 |
[26.] |
Az élet ajándéka!
Gáspár, Menyhért és Boldizsár!
Három napkeleti király.
Isten három ajándéka,
arany, tömjén, na meg mirha.
Gáspár neve: Kincset óvó!
Az arany sem értékrontó.
Érdekes eme hasonlás,
lesz emögött valami más.
Menyhért neve: Királyi fény!
Ajándéka több mint remény.
Hisz a tömjén égetése:
Jó illatok terjedése.
Kell hozzá egy kevéske tűz,
mely sötétre világot fűz,
s ezt hordozva körbe – körbe,
rontást hoz az ördögökre.
Boldizsárunk neve - képe:
Baál Isten óvja léted!
Aznap este mirhát hozott,
felkenést ajándékozott.
Mi is óvná meg a létünk,
mint olajos felkenésünk,
mely a Szentlelket elhozza,
s lelkünket bearanyozza.
Három király, s ajándékuk,
Istentől jövő szándékuk.
Nevüket, ha összeteszed,
rájössz arra, Ki született.
Nagy ajándék a világnak,
mert fricska Ő a halálnak.
Nincs már felettünk ereje,
elmúlt rémítő deleje.
Örök élet, ez a végszó!
Nem köthet meg semmi béklyó.
Mert a földi létünk vége:
Új kezdetnek születése.
2010-08-08
(Gáspár – Menyhért - Boldizsár: Kincset megőrző királyi fény, kinek életét Baál Isten óvja.)
|
| |
|
Zöldfülű  |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 252. Elküldve:
2010-07-16 15:43:02 |
[27.] |
Szőlő és bor
Bárcsak olyan lehetnék, mint a szőlő,
zamatosságát mindenkor megőrző,
napfénnyel és vízzel táplálkozó lény,
sok örömet adó Isteni növény!
Gyökeremet a földbe mélyeszteném,
a leveleimet zöldre festeném,
vörös lenne fürtjeim sokasága,
s bennem élne a világ igazsága.
Amikor elérkezne az ideje,
s megérne bennem a Napnak ereje,
az embereknek adnám a termésem,
nem hagynám meg magamnak egy szemét sem.
Tápláléka lennék sok fáradt testnek,
szomját oltanám mindenik nemesnek,
aki a véremből bort készítene,
s engem kortyolva bút elfelejtene.
Ez lenne az én áldozatom értük,
bíz megkönnyíteném nehézkes éltük,
s míg vérem a vérükkel keveredne,
jókedvük mindig felelevenedne.
Majd elpárolognék szervezetükből,
kilépnék az ő csodás életükből,
visszaadnám magam a Földanyának,
s csak emlékét hagynám a vigasságnak.
Bárcsak olyan lehetnék, mint a szőlő!
Zamatosságát mindenkor megőrző.
Napfénnyel és vízzel táplálkozó lény.
Sok örömet adó Isteni növény.
2010-07-16
|
| |
|
[válaszok erre: #253]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 247. Elküldve:
2010-07-12 07:37:33 |
[28.] |
A barátság
A barátság egy szent dolog,
nem jó, ha csak úgy andalog.
Tűzként kell neki lobogni,
s szükséges annak ragyogni.
Ha magára marad bajban,
ha nem hallják meg a zajban,
ha nem ápolják a szívét,
megtörik annak az ívét!
Hogy mégis mi a barátság?
Egy szívből jövő imádság.
Szoros híd, mint a testvérség,
csak nem köti össze vérség.
Mégis erős, mint egy angyal,
nem megy el az első faggyal.
Nem csorbítják nehézségek,
nem szennyezik kevélységek.
Stabilan áll a lábain,
túljut az élet vágyain,
nincs hatalom, mely legyőzné,
vagy kötél mely megkötözné.
A barátság sohasem vak,
nem hatnak rá vádló szavak.
Ha ez az érzés megtalál,
nem bánthat többé zord halál.
Mert az igaz barát örök,
akár csak az ős kő – körök.
Csak egy hibája létezik,
hogy nagyon ritkán érkezik.
2010-07-11
|
| |
|
[válaszok erre: #248]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 246. Elküldve:
2010-07-04 17:15:52 |
[29.] |
Nehézség
Lehet, hogy életed most egy kicsit nehéz,
s, hogy értelmetlennek tűnik ez az egész.
De soha semmi nem történik hiába,
bármi is történjen e duál világba.
Ahhoz, hogy élhess, kell a lélegzetvétel,
mert ez a tétel a legszebb lelki étel.
Szükség az embernek a sok-sok nehézség,
nem kell más hozzá, csak egy csöppnyi merészség.
Ha levegőt veszel, azt ki is kell fújni,
nem lehet rossz gondolatok mögé bújni!
Nem segít neked, ha önmagad sajnálod,
hiszen ez mind a Te karmikus világod.
Magaddal vonszolod, mint test az árnyékát,
ne rontsad hát el a lelkednek szándékát!
Mert minden rossz dolog, mi veled megtörtént,
csak beteljesíti az Isteni Törvényt.
A feldobott kő ismét a földre hullik,
a gumikötél csak egy darabig nyúlik.
A meleget mindig a hideg váltja fel,
s a jutalom hidd el soha nem marad el.
Minden nehézség az örömöd forrása,
a kétségbeesés az ember botlása.
Hát kösd meg a sarut a lelked lábain,
hogy ne essél hasra álmaid vágyain!
Ám, ha mégis cserbenhagyna a reménység,
jusson eszedbe a Jézusi keménység!
Bizony háromszor kell ahhoz térdre rogynod,
hogy rájöjj, mindig sikerül felragyognod.
Az óra ketyeg, az idő továbbhalad,
és minden rossz dolog szépen hátramarad.
Emlék lesz csupán, amin jókat mosolygunk,
mert így teljesedhet ki majd a mi sorosunk.
2010-07-04
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 245. Elküldve:
2010-06-27 10:29:05 |
[30.] |
A szív
Gyermekkoromban hallottam e történetet,
bár nem hittem el, hogy tényleg megtörténhetett.
Egy anyáról szólt, ki a fiával együtt élt,
a haláltól nem, de az élettől nagyon félt.
A fiú éppolyan volt, mint közülünk bárki,
nem szükséges az emlékét sárral dobálni!
Kamasz volt, tékozló, azt hitte ez az élet,
s, hogy őt nem éri utol sohasem a végzet.
Csendben éldegéltek egy kis szegényes házban,
egymást segítvén a pénzkeresési lázban.
Az anya dolgozott, mosott és takarított,
de gyermeke könnyebb megélhetésben bízott.
Egy ideig állt is ez az idilli élet,
amelynek szörnyű katasztrófa vetett véget.
A viszony kettejük közt, halálosat roppant,
mert anyja rájött, hogy fia lelkileg rokkant.
Hiányzott belőle az a bizonyos érzés,
hogy ne vegyen erőt rajt, a szerelemféltés.
Így megölte párját, akit nagyon szeretett,
s ez egy súlyosabb élethelyzethez vezetett.
Mari nem tudta, mi a helyes cselekedet,
elhallgatni, vagy jelenteni az esetet?
De mert a lelkében anyai szív dobogott,
fiát megvédelmezvén, egy rossz döntést hozott.
Hallgatott! Önnön fájdalmát magába zárta.
Soha többé nem született mosoly e házba.
A fiú tudta, lassan beérik végzete,
hiszen anyja kezében volt az ő élete.
Lázálmok gyötörték, bűne vad súlya nyomta,
lelke megtébolyodott, képzeteket vonzva.
Az egyetlen ellenségét anyjában látta,
aki őt felnevelte és karjába zárta.
Megtette hát ismét, mit az ember nem tehet!
Épp azt vette el, amit gyermek el nem vehet!
Megölte a nőt, aki a világra hozta,
saját lelkére örök kárhozatot hozva.
De nem volt elég ennyi, uralta a sátán,
kitépte a szívét, mint áldozati bálványt.
Pont, mikor az ajtót három csendőr betörte,
hisz nincs olyan titok, melyre fény ne derülne.
Menekülni kellet, nem volt idő, hogy várjon!
Rohant, ahogy csak bírt, hogy kiutat találjon.
Rohant padlásokon és sötét pincék mélyén,
teljes erejéből a szabadságát féltvén.
Kezében a szívvel, mely még mindig dobogott,
melyben most is a féltő szeretet lobogott.
Megbotlott a lába egy kiálló szegleten,
s ő arcra borult, eme végzetes szenthelyen.
Nem is hallott mást, csak a szív zakatolását,
érezte ahogy sátán, elhagyja képmását.
Jó anyja hangja ekkor csendesen felhangzott,
a világ sem élt még meg, ily csodás szózatot:
Édes kicsi fiam, nem ütötted meg magad?
A fájó aggódástól a lelkem meghasad.
Kérlek ne menekülj többé bűneid elől,
mert rossz ez a látomás és biztosan megöl!
Bármi amit tettél a te sorsodat húzza!
Harcban állsz magaddal, életed összezúzva!
Vessed le válladról a téboly zord subáját,
s öltsd magadra inkább a békesség ruháját!
A fiú csak ült és keservesen zokogott.
Anyjának szíve, egyre halkabban dobogott.
Majd szépen lassan megállt. Nem működött többé.
Így vált békétlen fia őrülete köddé.
Hogy e történet igaz, azt nem állíthatom.
Hogy te most mire gondolsz? Nos, azt sem tudhatom.
De a lelkemben őrződik máig egy kérdés:
Vajh mitől múlhatatlan, az anyai érzés?
2010-06-27
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 241. Elküldve:
2010-06-23 01:17:21 |
[34.] |
Nem való!
Nem való már nékem, a víg muzsika hangja.
Nem való mert lelkemnek, nem vigasz a rangja.
Nem való a dáridó, hamis érzelmekkel,
nem való a szép leány, kacér kékszemekkel.
Nem való a vörösbor, bút elfelejteni.
Nem való a pálinka, kedvet keríteni.
Nem való az alkohol, hamis önérzettel,
nem való a másnap sem, gyötrő közérzettel.
Nem való a tanulás, büszke tudásszomjból.
Nem való az ismeret, rossz tapasztalatból.
Nem való a tananyag, hamis oktatással,
nem való a bölcsesség, bemagolt tudással.
Nem való az étkezés, állatölést hozván.
Nem való a húsevés, gyilkosságot vonzván.
Nem való a táplálék, hamis áldozattal,
nem való a jóllakás, fölös kárhozattal.
Nem való a gazdagság, bűnös kevélységgel.
Nem való a sok – sok pénz, álnok szerénységgel.
Nem való a hatalom, hamis ébredéssel,
nem való az élet sem, véráztatta késsel.
Nem való már semmi, mit e világ adhatna.
Nem való az sem, mit tanulságul hozhatna.
Nem való már nekem, mert ez hamis fikció,
nem való a lelkemnek mert: Rossz redukció!
Nem való az Én - nek, hogy visszafele húzzák!
Nem való nekem sem, hogy szívem összezúzzák!
Nem való számomra, az a sok földi penész:
Nem való Én - nékem, mi nem Mennyei Egész!
2010-06-23
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 240. Elküldve:
2010-06-20 16:40:31 |
[35.] |
Az Idő
Ha az idő nem lenne,
az élet más mederbe menne.
Átváltozna világunk,
amelyet annyira imádunk.
Eltűnnének korlátok,
nem lennének valótlanságok.
Nem létezne születés,
sem a halál, sem magültetés.
Mert az ember meglátná,
mielőtt a magot elrakná:
Hogy benne van a Minden,
s, hogy azonkívül semmi nincsen.
A szíve lenne e mag,
melyből az egész világ fakad.
S ha abba belenézne,
békesség költözne lelkébe.
Nem kellene megvárni,
amire a mag fává válik.
Mert ebben a kis szemben,
egy egész erdő benne lenne.
Ó, ha idő nem volna,
nem lenne sem tegnap, sem holnap!
Csakis a most létezne,
s az ember örökké élhetne.
De a korlát létezik,
az ember meghal, majd születik.
Így jobb, ha MAGába néz,
hogy megértse: Ideje kevés!
2010-06-20
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 239. Elküldve:
2010-06-18 14:00:33 |
[36.] |
Körforgás!
December huszonegyedikén,
a Nap, fordulópontjához ér.
S elfeledve az egész évet,
véget vet a leghosszabb éjnek.
Ez a Föld újjászületése,
ezt teszi sokmilliárd éve.
Határt szab Ő a fényfogyásnak:
Adjunk hálát minden Tamásnak!
Március huszonegyedikén,
nem harcol a sötét és a fény.
Ehhez a nyugvóponthoz érve,
Tavasz köszönt a féltekénkre.
Elhagyva a dermesztő Telet,
szirmait bontja a kikelet.
Nem kell fűteni kemencébe:
Adjunk hálát minden Bencének!
Június huszonegyedike,
a meleg napok legszebbike.
Ekkor feszíttetik meg a fény,
mint egy csodálatos égi lény.
És bár fogy a Napnak ereje,
s alábbhagy rettentő deleje,
mégsem tűnik semmi fagyosnak:
Adjunk hálát mind Alajosnak!
Szeptember huszonkettedike,
az őszi tűzszünet ideje.
Ma nem harcol a Nyár és a Tél,
még is szomorú mind, aki él.
A rideg sötétség feltámad,
de a Hév ez ellen nem lázad.
Még így is jobb, mint egy kódisnak:
Adjunk hálát minden Móricnak!
Meg is van mind a négy végletünk,
ettől függ rövidke életünk.
Mert, ha csak egy is kimaradna,
a világnak vége szakadna.
Persze lehetnek eltérések,
vannak rövidebb, s hosszabb évek.
De ne mérjük a különbséget:
Adjunk hálát e különcségnek!
Valami isme lesz az okban,
hogy csúszás van a névnapokban.
De vizsgáljuk meg szerepüket,
hogyan hoznak e Földre tüzet?
Lásd: Bence neve Győztest jelent,
mely legyőzi a sötét jelent.
Alajos viszont Egész és Bölcs:
Akár a Nap, a Hold és a Föld.
Móricunk már egy kicsit morcabb,
mert sötétsége sokkal hosszabb.
Szívesebben lenne Kerecsen,
mint ébenfekete Szerecsen.
Visszatérve az induláshoz,
eljutunk ismét a Tamáshoz.
E csodálatos Iker – hatás:
A tudásában rejlő varázs.
Nem engedi, hogy szomorkodjunk,
hogy életünknek búcsút mondjunk.
Tükröt tart a Föld közepéhez,
így eljutunk teljességéhez.
Hisz hideg - meleg, sötétség - fény,
váltakozik a két féltekén.
S mivel ez régóta így vagyon:
Mondjunk hálát e négy névnapon!
Egyensúlyban van ez a világ,
ha lent sötét van, fent van világ.
Sőt ugyanez van vicaverza,
tudja Magyar, sejti a Perzsa.
Mert ezen Kereszthatás nélkül,
a világunk elbukna végül.
Így nem látnánk meg azt a napot:
Melyben az Igazság felragyog!
2010-06-18
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 238. Elküldve:
2010-06-11 21:21:17 |
[37.] |
A kör
Egy kört osszunk el négyfelé,
és kereszt lesz a belsején.
Vajon mit üzen ez néked,
ha a kör, maga az Élet?
E két átlót, ha meghúzod,
a kör közepét megkapod.
Meg is van már a hármasság:
Te, az Út és az Igazság.
Ne maradjunk középpontban,
induljunk el azon nyomban.
Suhanjunk az alsó részén,
vajon mi lesz az út végén?
Követve a déli irányt,
ne érezzük a ponthiányt!
Az origóban mi vagyunk,
csak gondolatban utazunk.
Most, hogy lefele zuhantunk,
az Igazsághoz jutottunk.
Furcsa! Én eddig azt hittem,
hogy az ördög lakik itt lent.
Menjünk vissza hát a pontba,
s induljunk el gyorsan jobbra.
Milyen az út Kelet felé?
Idézzük a szemünk elé:
Egyenes út, nem oly lejtős,
mint a déli gondfelejtős.
S bár szemünkbe süt itt a Nap,
mégis egyre csak hívogat.
Na és mi van a jobb szélen?
Ugyanaz, ami lent Délen.
Csak annyi az eltérés, hogy
nem oly sebes az érkezés.
Még is pont oda jutottunk,
mint, amikor lezuhantunk.
Tartsunk akkor most már balra,
hátha nem ütközünk falba!
Nyugat felé sincsen gondunk,
bár Keletnek búcsút mondtunk.
Arrafelé másabb a Nap,
narancs színével hívogat.
Végig járva ezt az irányt,
ismét nem érzünk mi hiányt.
Hiszen most, hogy arra megyünk,
megint a körbe ütközünk.
Nos, ne álljunk meg félúton,
még van egy utunk Északon.
Ez már sokkal meredekebb,
ezért, megmászni nehezebb.
De, ha felérünk a csúcsra,
csak az eredmény lesz furcsa:
Már megint oda jutottunk,
ahol már eddig is voltunk.
Ezek szerint a középpont,
mindegy melyik irányba ront.
És az sem hanyagolható,
hogy a kör, elforgatható’.
S azt, hogy a kerék mért forog’,
szerintem már Te is tudod’:
Hiszen ki van a közepén?
Pontosan: Te, meg Ő meg Én.
Mi vagyunk a tengelyében,
a középpont szerepében.
Most jönnek a gondolatok:
Biztos, hogy a kört forgatod?
Mi van, ha a kör nem forgó,
csak mi vagyunk izgők–mozgók?
Mi rohanunk jobbra–balra,
gondolatnak irányt szabva.
A pontocska nem főerő,
csak a körnek köszönhető!
Mert, ha az nem lenne igaz,
hogy Tőle érkezik vigasz:
Mit érne ez a csöppnyi pötty,
harcolva ég és föld között?
Ha nem védené a burok,
melyet köré Isten húzott?
Mitől lenne ilyen büszke,
néha színes, néha szürke?
Mi adná meg a lényegét,
a körben sejlő erejét?
Hiszen, ha a kör nem forog,
akkor csak a tengely mozog!
S ha onnan bentről úgy tűnik,
hogy a kör folyton változik:
Akkor a hiba bennünk van,
és ez talán a Lélektan:
Ne kövesd el azt a hibát,
hogy becsapjon ez a világ!
Maga a pont, nem véd – elem,
csak a körben van védelem.
Így jutsz el az igazsághoz,
a Legfelsőbb vigaszsághoz.
Hát ne az út legyen a gond,
ne törődj vele, hogy mit mond!
Mert az igazi valóság:
A körben rejlő adósság!
2010-06-11
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 237. Elküldve:
2010-06-10 10:29:52 |
[38.] |
Remélhetőleg beleillik az Istenes versek kategóriájába. Ha másnak nem, hát a gyermekeknek tanulság lehet:)
A kisegér
Volt egy kicsi egér,
színe tiszta fehér.
Gyáva volt a szentem,
bárkitől megrettent.
Varázsló meglátta,
nagyon megsajnálta.
Magához emelte,
hogy megsegíthesse.
Mit tehetnék érted,
szegény árva lélek?
Teljesítem álmod,
három kívánságod.
Had legyek én macska!
Kicsit nagyobbacska.
Hogy ne legyek még ma,
cica tápláléka.
Mosolyog a mágus:
Hókusz – pókusz - bá – bus!
Eltűnt a kis egér,
cirmos lett a helyén.
Nem volt elég ennyi,
kutya akart lenni.
Legyek harapósabb,
sokkal hathatósabb!
Nosza – nesze - bá – ba,
jött az új varázslat.
Így lett a cicából,
kutya a javából.
Ez sem tetszett jobban,
szólt is azon nyomban:
Legyek inkább párduc!
Kérlelte a mágust.
Hogyha erre vágysz hát,
változz vadmacskává:
Hippá – hoppá - rip - rop,
varázspálca ringott.
Nézi ám a mágus,
furán les a párduc.
Ez meg akar enni!!!
Elejét kell venni:
Hókusz – pókusz - rép – ce,
válts vissza egérre!
Emberevés helyett,
güzü lesz a neved.
Hálátlan kis egér,
nem lehetsz te vezér.
Maradj te csak kicsi,
ilyen ici – pici.
Ne legyél morózus,
lehetsz te még mókus.
Nem is kell mást tenni,
csak hálásnak lenni.
Nehéz ez az élet,
sóhajt az egérke.
Itt a mese vége,
befejezem végre.
2010-06-09
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 236. Elküldve:
2010-06-08 14:22:46 |
[39.] |
Örömhír
Hallottam egy történetet,
mely nagyon mélyen felkavart.
Olyan erővel hatott rám,
mint heves, tomboló vihar.
Valamikor réges-régen,
tán az idők kezdetekor,
fent a Mennyek magasában
Isten Szólt az angyalokhoz:
Üljetek hát körül Engem!
Kérésem lenne hozzátok!
Odalenn a földön élnek
az emberek, mint tudjátok.
Ők is az Én gyermekeim,
akárcsak ti angyalok, de
szeretetük törékeny, míg
nem élik át a bánatot.
Ezért hát úgy Rendelkezem,
egy angyalt Küldök hozzájuk,
ki Ellenemre uszítva,
majd rontást hoz őreájuk.
Ha ezt a próbát kiállják,
bíz igaz lesz imádatuk,
így Megnyithatom előttük,
a Mennybe vezető kaput.
Van-e tehát köztetek, ki
e feladatot vállalja?
Ki alászáll a pokolba,
hogy Szent Nevemet átkozza?
Csend honol az angyalok közt,
térdre rogyik mindenik. Hisz
nem nézhetnek Istenükre,
nem bírják Pillantásait.
Uruk Szava dörgedelmes:
Hát nem szerettek Engemet?!
Nem teszitek meg Érettem,
mit csak a szeretet tehet?!
Ezékiel! Gábriel! Ti
vagytok Erősségem! Miért
vagytok hát csendben most, miért
rettegitek a Kérésem?!
Ó Uram, Te Mindenható,
ne Kérj minket ily dologra!
Hogy szegüljön szembe Veled,
ki az Erődet hordozza?
Egy közülük előáll, bár
szíve hevesen dobog. Én
megteszem Kérésed Atyám,
ahogyan Te Parancsolod.
Lucifer hát az a gyermek,
ki félve Isten elé lép,
és könnyeivel küszködve,
vállalja Ura Kérését.
Méltó lettél a nevedre
te, ki áldozatot hozón,
kitaszíttatsz a Mennyekből,
hogy légy a földnek fényt hozó.
Szegd meg minden Törvényemet!
Gyötörjed az emberszívet!
Ám ha igaz hitre bukkansz,
hozzad Haza azon nyomban!
Mire Kértél megteszem én,
csak egy óhajom had legyen:
Ha valakit Haza hozok,
szálljon fejemre Kegyelem.
Had üljek egy kis ideig,
a Mennykapuján kívül, hogy
hallhassam az éneket, mi
testvéreim ajkán csendül.
Hogy elbírjam hordozni, mit
súlyos Szavad rám Rakott, és
elviseljem mindazt, mitől
a lelkem kővé változott.
Amit teszek Uram, mindazt
Teéretted teszem. Hogy az
egész világmindenségben,
áldattassék a Te Neved.
Ígérem, hogy minden fiad
ajándékként elhozom, hogy
beteljesedhessen mindaz,
mit Szavad Meghatározott.
Azóta is munkálkodik,
Lucifer a bukott’ fénylény,
mit megígért teljesíti,
lent a sötétségnek mélyén.
Áldozata hatalmas, de
kevés ember tudhatja. Mert
csak az képes megérteni,
ki a testét már elhagyta!
2010-06-08
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 381. Elküldve:
2010-06-02 11:04:44 |
[40.] |
Kedves Howard, azt hiszem ez most nem fog menni. De nagyon megtisztelő, hogy próbálsz belevonni a beszélgetésbe. Sajnos mostanság ez nem igazán megy nekem. Talán majd egyszer...
|
| |
|
|
[előzmény: (380) Howard Moon, 2010-06-01 21:32:33]
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 378. Elküldve:
2010-05-31 20:12:17 |
[41.] |
Ezt nem teljesen értem, mi az a 9. pont? Egyébként a nem írogatást csak a fórumozgatásra értettem, ugyanis az irományomat nekiálltam átírni. Elég lassan megy, de ami késik az nem múlik.
Remélem.
|
| |
|
[válaszok erre: #379]
|
[előzmény: (377) Howard Moon, 2010-05-31 19:50:40]
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 376. Elküldve:
2010-05-30 07:26:11 |
[42.] |
Mindannyian ugyanazon az úton járunk kedves Howard. Így nem igazán lehet azt mondani, hogy bármi amit teszünk, nem az úton haladásunkat segíti. Minden esetre nagyon köszönöm, hogy ezt Te így gondolod.
|
| |
|
[válaszok erre: #377]
|
[előzmény: (375) Howard Moon, 2010-05-29 22:33:38]
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 232. Elküldve:
2010-05-29 11:09:27 |
[43.] |
Tékozló fiú
Mindene megvolt, mégis megcsalta magát.
Nem ismert se Istent, se embert, se hazát.
Hátát fordította a szülői háznak,
s nekivágott az ismeretlen határnak.
Faluját elhagyva nem érzett bánatot,
jó anyja fohásza lelkére nem hatott.
Nem érdekelte, inkább felszegte fejét,
s lerázta magáról megszülője kezét.
A határdombról még egyszer visszanézett,
a térdelő alaknak némán leintett.
Nem sarkallta vágya, hogy visszaforduljon,
így elindult csendben a kanyargós úton.
Majd tíz éve annak, hogy mindez megtörtént,
s, hogy szolgálónak állt, idegenek földjén.
Gonosz gazdáitól, kevés ételt kapott,
hogy éhen ne halljon; csalt, lopott, hazudott.
Elfogták, megverték, mély tömlöcbe zárták,
őrzői elvették kék szeme világát.
Sorsán - siránkozva, megátkozott mindent,
elkeseredésében kérlelte Istent:
Ó Uram nézz le rám, az élet vakká tett!
Büszke ifjúszívem, tolvajjá, rabbá lett!
Lelkem fogságban él, testem a börtöne,
s őrzője a világ legönzőbb ördöge!
Egy hófehér galamb szállt görnyedt vállára,
szárnyát rátapasztva, esdeklő ajkára.
Emberi hangon szólt: Mond el, mi a vágyad?
S ő válaszolt: Vigyél egy hírt el Atyámnak!
Üzenem neki, hogy lejárt szolgaságom,
s a mai nap véget ér, bűnös rabságom.
Bocsássa meg nékem mindazt, amit tettem,
bocsássa meg azt, hogy otthonom feledtem!
Fogadjon vissza szolgának, vagy cselédnek,
mindent meg teszek, csak áldjon meg cserébe.
De nem térhetek addig a percig haza,
míg nem ad rá engedélyt, apai szava.
Kössön egy kis csengőt a pusztai kútra,
hogy eljusson hangja, a kanyargós útra.
S ha meghallom a csengő - csilingelését,
az jelzi majd nekem, apám igenlését.
A galamb elrepült, s vele szállt az álma,
rozsdás kulcs fordult cellájának zárjában.
Ismét szabad lett, hát nem is tétovázott,
gyötrelmes útjának újra nekivágott.
Nem tudta mi vár rá, mit hoz majd az élet?
A rögös talajon, egykedvűen lépdelt.
Egyre közelebb ért a faluhatárhoz,
a pusztai kúthoz; lelke bírájához.
Feltámad a szél, s a kis kolomp megszólal.
Amit most hall, az a Legszentebb szívszólam.
De nem csak egy kolomp zeng, kong sok kis harang,
hogy meghallja bizton, ki arra elhalad.
Nyakát gyengéden, egy asszonykéz átfonja,
tudja, hogy őt várta jó anyja titokban.
Ereje elhagyja, lehorgasztja fejét,
és szívére szorítja szülője kezét.
Egymás ölelésében indulnak haza,
útjukat kíséri, szélhárfáknak hada.
Szinte minden ágon himbálódzik csengő,
Mintha a fák gyümölcse zenélne - zengőt.
Végül megérkeznek a szülői házhoz,
s ő leborul esdeklőn anyja lábához.
Jelentse Atyámnak, végre hazatértem,
hogy megbocsátását hason csúszva kérjem!
Állj fel kis fiam, apád régóta halott.
Épp tíz éve annak, hogy magára hagyott.
Utolsó szavaival nekem ezt súgta:
Akassz egy kolompot a pusztai kútra!
2010-05-29
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 374. Elküldve:
2010-05-28 22:10:34 |
[44.] |
Ennél egy kicsivel egyszerűbb a válasz, meguntam és önkényesen elkereszteltem magam. Már úgy sem írogatok, maximum verseket. Ahhoz meg nem kell már Thomidzsán:)
|
| |
|
[válaszok erre: #375]
|
[előzmény: (373) Howard Moon, 2010-05-28 21:40:05]
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 371. Elküldve:
2010-05-28 20:07:35 |
[45.] |
Köszönöm kérdésed kedves Howard, én megvagyok. Remélem nálad sincs ez másképp:)
|
| |
|
[válaszok erre: #372]
|
[előzmény: (370) Howard Moon, 2010-05-28 19:56:02]
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 231. Elküldve:
2010-05-27 08:39:14 |
[46.] |
A Földanya dala
Ősidők óta, soha nem pihenve,
teszi a dolgát a Napot követve.
Hűséges Holdját magával vonszolva,
Tejútján halad a hatalmas kozmoszban.
Lebegve-forogva örök vonzásban,
egymást segítvén a nagy utazásban.
Elbújik olykor Luna háta mögé,
arany glóriát vonva alakja köré.
Felszínét a legszebb csillaggal fűti,
sarkjain magát jéghegyekkel hűti.
Lélegzetvétele hatalmas orkán,
s gyönyörű dalt dúdol vulkánjai torkán.
Ha szíve megdobban, földrengés rázza,
tüdeje erdők és mezők tárháza.
Karja az átlátszó gravitáció,
amellyel átöleli mindazt, ami jó.
Szeme a kékség odafenn az égen,
felhőkkel takarja borús kedvében.
S ha szomorú lelkét bánat emészti,
esővel áztatja bőséges termésit.
Zokogva ontja a könnyeit értünk,
mi emberek ebből nem sokat értünk.
Mindent megteszünk, hogy gátoljuk tervét,
s Ő egyre kevésbé bírja már a terhét.
Bármit feláldoz, hogy életet adjon,
hogy mindaz, mi él, segítséget kapjon.
De nem hallgat senki hívó szavára!
Iszonyú terheket rakunk a vállára!
Fel kell hát hangozzék Földanya dala,
így omlik le majd az álnokság fala.
Emberek ezrei essetek térdre,
hogy ne jusson Földünk világa - végére!
Gameboo
(2010. május 25.)
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 230. Elküldve:
2010-05-23 12:08:24 |
[47.] |
Barátomnak
Aki mögöttem jár, visszahúz engem.
Aki előrébb halad, rángatja testem.
Aki mellettem áll, ő a Testvérem,
még is minden mi él, nekem ős - fivérem.
Aki követ engem, segítséget vár.
Ki után én megyek, az igaz úton jár.
Ha velem tartasz, nekünk egy az utunk,
hisz közös érdekkel, mi már egyek vagyunk.
Nem lehet hiba Isten Törvényében!
Így, mi ellenem küzd, csak segítség nékem.
Rángathat – húzhat, előre vagy hátra,
ugyan bánthat-e engem, utamat járva?
Nem mondhatom azt; más miatt búsulok.
Így azt sem hihetem, általa lassulok.
Nem érhet hozzám homályos valóság,
az élet nem ilyen halálos adósság.
Az Erő mi hat rám, mentőöv nekem.
Bármerre is tartson, egy úton jár velem.
Ha visszahúz engem, oka van annak,
ha magával vonszol, csak segít a bajban.
Ezt megérteni, nagyon fontos lecke.
S tudom azt is, hogy sok gyötrelem van benne.
Mégis, ha kérdezed, csak azt mondhatom,
ha újra kell születnem, ismét vállalom.
Mert nekem ez utat, végig kell járnom.
Sőt, végig kell neked is járnod Barátom.
Annyiszor kell még ide leszületnünk,
ahányszor célunkat sikerül felednünk.
E forrongó világ, nem lehet otthon.
Kell lennie másnak, hogy enyhülést hozzon.
Hol a tér és az idő, nem lételem,
hol az éltető erő: Örök - Kegyelem.
Ez az út melyen járunk, pont oda visz.
Hiszem ezen jár mind, aki Istenben hisz.
Lehet, hogy néha a felszíne rögös,
de ettől lesz egyszer, mindünk útja közös.
2010-05-20
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 229. Elküldve:
2010-05-12 20:12:34 |
[49.] |
Megtérés
Donát napján születtem én, hetvenhárom hideg telén,
majd éltem sorsom gondtalan, bíz éltem vígan - boldogan.
Aztán jött sok - sok kacagás, volt még több csendes lázadás,
megtalált minden szerelem, emlékszem; szinte – szüntelen.
Volt úgy, hogy nagyon jól esett, s volt úgy, hogy keser’ vége lett,
de engem nem bántott e tény, mert hittem boldog vagyok én.
Ám jött egy gyilkos pillanat, mely bennem máig megmaradt,
lelkemben mindent összetört, úgy véltem meggyűlölt e föld.
A szép világom romba dőlt, az élet csúnyán meggyötört,
így csaknem harminc évesen, teljesen felbomlott e trend.
Rám eztán nem szállt kegyelem, többé már nem jött szerelem,
nekem már nem járt igazság és nem ért semmi vigaszság.
Ezért hát meghalt ez az én, hogy csendben megszülessek Én,
egy furcsa láthatatlan lény, ki mindannyinkban benne él.
Egy sokkal felsőbb lét - elem, melyre már nem hat fél – elem,
mely már nem gyötrő szer - elem, hanem gyógyító kegy – elem.
Hát így születtem ide én, hetvenhárom hideg telén,
hogy éltem vihartenger – Én, végre megláthassam a fÉNy - t.
2010-05-07
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
Gameboo
Tagság: 2010-05-10 08:03:58
Tagszám: #84829
Hozzászólások: 50
|
| 228. Elküldve:
2010-05-10 08:05:50 |
[50.] |
Lélekszárnyán - álmom vártán…
Csendes kis szobában az
ágyon fekve várom, hogy
lelkem tovaszálljon, míg
megtalál az álom.
Elmém elcsendesül,
megnyugszik a tüdő,
testem zsibbatag lesz,
elhagyja az erő.
Csodálatos érzés, ha
a lélek repül, még
Gaia sem hat rá,
egy más világba kerül.
Elszakad a testtől, mely
rég magába zárta,
elindul az útra, hol
sok-száz csoda várja.
Lenti életéhez egy
ezüstfonal fogja, vajh
ha elszakadna,
mi lenne a sorsa?
Merre indulhatna, hova
el nem jutna - tán
mesés országokba, vagy
felsőbb világokba…?
De nem szokta a lélek a
test nélküli létet, s
ha túl messzire kerül,
a fonala megfeszül.
Visszahúzza őt, hogy
teste fogságában,
tovább járja útját,
keresztje árnyékában.
S én fekszem a szobában,
csendesen az ágyon, már
közel van az álom - mond
mit tehetnék? Várom…
2010-05-02
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
|
