Igen,láttam már ezt a sok gyönyörű boxer-keveréket,akik mind-mind gazdira várnak...és a szívem szakad meg Értük(is) ...tettem is fel Brutuszkáról egy rövidke versike-félét a fajtamentés honlapjára..
Pedig, úgy szeretném már megélni,hogy az legyen.....Isten látja lelkemet,igazán nem vagyok egy rosszindulatú ember,de az a helyzet,h Magyarországon büntetlenül lehet bármit tenni az állatokkal ....
...hát,ebből már nem jössz ki,a "nyakakdon" marad ...de,mindenkinek ilyen "koloncot"kívánok...na,meg egy saját, szép nagy kertes házat,ahol az ilyen "koloncok"boldogan élhetnek imádott kéltábújukkal....ha nyernék a lottón,esküszön,én vennék Nektek egyet ...
Drága Fanta kutyus...és az Ő szegény Gazdija,akinek ilyenkor a legnehezebb ....azért hidd el,hogy Ő lélekben tegnap is Veled volt,mint az év minden napjában és percében...minden gondolatodban csendesen megbújik,minden mosolyodban ott ragyog....
Nagy-nagy kedvencem a sok-sok kutyus között egy öreg csont:Brutusz. Mindig odamegyek hozzá,beszélgetek Vele,olyan hálás érte,úgy vágyik minden jó szóra és mindennél jobban egy szerető gazdira...és úúúúgy fáj a szívem,hogy ez az álomgazdi még mindig nem vette észre Őt,még mindig nem jött el Érte...
Nem olyan régen írtam Róla egy pár soros versikét,de,nem mertem megosztani Veletek,mert elsősorban nem egy remekmű,másodsorban,talán nem is a legjobb gazdikereső vers,harmadsorban,jogom sincs hozzá,hogy mindig feltartsalak Benneteket az irományaimmal...most,hogy megláttam itt, a netboardon, a gazdikereső boxer-keverékek között,úgy gondoltam,talán nem fogtok haragudni ezért a néhány soros irományért......
Van nekünk egy kutyusunk,Brutusz a neve,
Egy éve lakója már a Minimenhelynek.
Idős kutyus Ő már,ki lassan már nem lát,
Mégis reménykedve várja szerető gazdáját.
A szerető gazdit,ki a kopott bunda rejtekében,
Meglátja végre,mi rejlik Brutusz lelkében:
Egy szeretetre vágyó,szomorú lélek,
Kit öreg korára egy menhelyre sodort az élet.
Ki nem kellett annak,kit egy életen át szolgált,
Pedig éberen őrizte,vigyázta álmát.
Kinek minden vágya a gazdi simogató keze,
Mely átöleti Őt gyengéden,szeretve.
Ne a korát nézd,az olyan mellékes,
A szívét lásd meg,kérlek,megfáradt testében!
A szívét,mely napról napra élteti,
S megkopott látását ragyogóvá teszi!
Ő nem tud szólni,én kérlek helyette:
Állj meg néhány percre,ne menj el mellette!
Guggolj le elé,beszélj hozzá csendesen,
S Ő látni fog Téged,akár a lelkével.
Simogasd meg bátran,érintésed gyógyszer,
S Ő meghálálja Neked százszor s ezerszer!
Adj Neki esélyt,hogy boldog legyen végre,
S múló öregkorát csendesen megélje.
S ha majd fáradt szemét örökre lehunyja,
Te légy mellette s indítsd el az útra.
Öleld át csendesen,nem kell beszélned,
Ő ekkor is tudja majd,mennyire szereted.
Hogy teljessé tetted élete alkonyát,
S valóra váltottad reménytelen álmát.
S ha majd egyszer újra találkoztok,
A messzi,kéklő égen szivárvány ragyog!
S utat mutat Nektek egy olyan világ felé,
Ahol mindig együtt lesztek,örökkön-örökké!!!
Nem szabad feladni!!! Tudom,h ilyen szörnyen nehéz helyzetekben az ember úgy érzi,tényleg már csak a csoda segíthet,de,hátha éppen az fog segíteni,hátha csoda történik!!! Szívemből szorítok!!!!
Édes kis Kenya kutyus,milyen fájdalmai lehettek,nem csodálom,hogy szegénykém mindenkit meg akart kóstolni ....Sajnos,tényleg az a helyzet,hogy nagyon sok ember nem veszi a fáradtságot,hogy kiderítse,mi lehet annak az oka,ha egy kutyus ilyen harapós...inkább leadja valamelyik menhelyen,kidobja stb....de,szerencsére,vannak olyan emberek is,mint például a Minin dolgozók,akik nem hagyják annyiban a dolgokat,utána járnak,mert mindennek oka van és lám,meg is kapták érte a jutalmukat:EGY IGAZI KINCSET!!! !!! KÖSZÖNET ÉRTE MINDENKINEK!!!!