Marco Polo úti feljegyzései is tartalmaznak utalásokat a nomádok ősi kísérőjének létezéséről: "Nagy, mint egy szamár, erős, mint egy medve, és a legjobban alkalmas a jakvadászatra", valami ilyesmit lehet kivenni a messzire utazott kereskedő irataiból. Ugyanakkor az már kérdéses, hogy az utazó kedvű olasz tényleg a tibeti masztiffra utal-e, vagy egy további tibeti kutyafajtáról ír, amely azóta esetleg feledésbe merült. Egy megvesztegethetetlen nyájőrző kutya ugyanis sohasem rendelkezhet fejlett vadászösztönnel, hiszen kizárólag a nyáj védelmére kell koncentrálnia, és nem juthat eszébe üldözőbe venni egy potenciális zsákmányállatot. Ebben a vonatkozásban a jakok sem képezhetnek kivételt.

Ez az elnevezés bizonyítja, hogy az erős felépítésű, mély, átható hangú kutyák nem kizárólag a nyáj őrzésére szolgáltak: az emberek is védelmet igényeltek. A Himalájában vándorló nomádok féltek a rablóbandák és a Nepál déli részén élő leopárdok támadásaitól. Védelmükre tibeti masztiffokat kötöttek láncra a sátor bejáratának közelében. A tibeti kolostorokban és palotákban a do-khyi hasonló funkciót töltött be. A kasztrált kanokat egyébként különösen kedvelték, mert még impozánsabb nagyságot értek el, mint kasztrálatlan fajtársaik. Mivel különösen agresszív kutyákat szerettek volna, már a kölyköket is láncra kötötték. Ez az állatellenes hagyomány a szabadságuktól megfosztott kölyköket acsargó, agresszív kutyákká tette, amelyeket éjszakánként szabadon engedtek, hogy felkutassák az esetleges betolakodókat.

Lóghat a farok nyugalmi helyzetben, rossz közérzet pl. ( betegség, nagy meleg esetén , vagy idegrendszeri problémák miatt, mint pl. félelem )