Jól megfér, jól kiegészítheti egymást a kettő.

milyen kutyák, emberek is kellettek annak idején ezek mellé a jószágok mellé.
Ez nem múltba révedés, hanem alapja, bázisa annak, hogy milyen szelekciós nyomásnak köszönhetik ezek a kutyák azt, hogy ma itt vannak velünk és dolgoznak nekünk.

A rottweiler őseit római korig eredeztetik, amikor a hódító seregek étkeztetéséül szolgáló szarvasmarhák saját lábon követték a csapatokat. Zord, kegyetlen utak voltak ezek, amelyek embert és kutyát egyaránt próbára tettek. A nagy távolságok megtétele szívós, kitartó, egészséges ebeket követelt, akiknek nemcsak az akkoriban még alacsony szinten domesztikált, félig vad szarvasmarhákat kellett hatékonyan kordában tartaniuk, hanem a nyomukban járó banditák, rablók és a csordát tizedelő farkasok ellen is fel kellett venniük a harcot, majd mintegy levezetésképpen – ha már amúgy is ott voltak – gazdáik oldalán részt vettek a csatákban is. Viszontagságokkal övezett vándorlásuk során az Alpokon átkelve, eljutottak a rómaiak által alapított és Arae Flaviae névre keresztelt városkába, amely a mai Németország nyugati területén fekvő Rottweil kisvárosának ókori megfelelője volt, ahol kisebb falkáikat, mintegy segítőként hátrahagyták. Jobb helyre nem is kerülhettek volna, hiszen ezen a vidéken már a rómaiak városalapítása előtt is földművelés és marhatenyésztés folyt, a későbbiekben pedig a 19. századi marhakereskedelem központjának számított