A tudományos kutatások alapján kijelenthető, s ezt támasztják alá az első archeológiai leletek és ábrázolások is, hogy már a canis familiaris faj születésének hajnalán több jól elkülöníthető alaptípussal rendelkezett emberősünk.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
 A fajtatenyésztés története II.




Vitathatatlan tény, hogy a háziasított kutya a fajok történetében egészen egyedülálló karriert tudhat magáénak. Az a gerincesek körében példa nélküli fajtaválaszték, melyet hajlamosak vagyunk kizárólag az ember tenyésztőmunkájának tulajdonítani, nem jöhetett volna létre a faj genetikai készletében eleve adott nagyfokú variabilitási hajlam nélkül.
Ahhoz, hogy a fajtatenyésztés kialakulását, annak lehetőségét és miértjét megérthessük, röviden át kell tekinteni a faj születésének néhány kérdését.
Felmerül tehát: vajon lehetséges lett volna a Canis familiaris kialakulása egy olyan szuk genetikai bázisról, melyet némely tudósok sugallnak, amikor két-három farkasszukától vezetik azt le? Magam azokkal értek egyet, akik a faj születését egy széles - a kutyafélék családjának genetikailag szóba jöhető tagjai által biztosított - génspektrumon valószínűsítik. Ez a hipotézis nem csupán a variabilitási készségre ad magyarázatot, hanem az első domesztikált példányok velük egykorú, helyi farkaspopulációénál kisebb testméretére is. Vannak persze más tulajdonságok, melyek szintén elgondolkodtatóak. Miként is vélekednek a kérdésről a kutatók?
Hankó Béla szerint kutyánk őse a farkas és a sakál. Véleményében osztozik Dr. Kákosy László egyiptológusunk. Dr. Kubinszky Ernő és Dr. Szél György ennél is tovább megy. Szerintük a kutyafélék családjának korai kialakulása idején megjelenő ősalakok, így a Temnocyon a mai afrikai és indiai vadászkutyák, a Cynodesmus az eurázsiai, amerikai kutya-, farkas- és rókacsalád őse. A korábban elfogadott sakáltól való származtatás elméletével szemben, mára, mint fentebb utaltam rá, felülkerekedett a farkastól eredeztetés híveinek tábora. Véleményük szerint biológiailag kizárható a sakáltól származás. Érveik között szerepel az állítólag eltérő kromoszómaszám. Ehhez képest érdekes cáfolat volt a maga idejében, amint azt B. Brentjes, német kutató közléséből is tudhatjuk, hogy W. Herre kieli zoológus professzornak, aki korábban tagadta a sakáltól származás lehetőségét, sikerült sakált és spiccet kereszteznie. Ezzel, ha mást nem is, de a biológiailag lehetséges kereszteződést bizonyította. Dr. Zöldág László nem csak a dingó, farkas, házikutya, prérifarkas, sakál és vörös farkas 78-as kromoszómaszám-azonosságát, hanem kromoszómaállományuk kariotípusának azonosságát is leírja. Közvetlen farkasősként az ázsiai és indiai farkast nevesíti (nem kizárva a Canidae család jelzett más fajait az ősök sorából), áthidalva ezzel a testméretből adódó problémát is, mivel ez az alfaj viszonylag kis testű. A sakál közreműködését különösen az afrikai páriakutyáknál és a basenjinél tartja valószínűnek. Mások az abesszin farkast valószínűsítik Canis familiaris ősként. E két utóbbi álláspont gyenge láncszeme, hogy figyelmen kívül hagyja az ember születésének feltételezett helyét (ez a tudomány mai állása szerint: Kelet-Afrika), márpedig ember és kutya együtt "születtek". Dr. Vörös István a család más tagjait is bevonni tartja indokoltnak. Nevezetesen, egykor létezett vadkutya-fajokat. Ehhez jó, ha tudjuk, hogy az emberiség hajnalán lényegesen több változata élt a kutyafélék családjának.
folytasd itt: http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4251

A kennel története 1970-ig nyúlik vissza, az első magyarországi rottwilerekhez. Süli Attila barátommal Csehországból importáltuk az első két szukát, amely kutyák a Magyar Eb törzskönyvbe Met.Rott./1 Bona Z Babskeho Vrchu CS, HPJ, HDGY KI, KII MV. Met. Rott/2 Beni Z Babskeho Vrchu CS. CAC,KI, KII. számon bevezetésre kerültek . 1972-ben, az akkori NDK-ból újabb import kutya érkezett Lord von der Heide DDR 4294, Met.Rott/ 3számon került a magyar eb törzskönyvbe. Bona és Lord fedeztetéséből született Magyarországon az első rottweiler alom. HCH NECKERMANNI AIDASZ Met. Rott. 4.CACIB, R. CACIB HFGY aki a Siroccó kennel alapítója lett, Ela von Harczquell,4294 DDR, Met. Rott. 50. 2 X CAC szukával. 1980. Ekkor született az első alom. Sok- sok év telt el azóta, és a kennelben született kutyák sok örömet okoztak nekünk és tulajdonosaiknak is. Krausz Győző

Hogy Magyarországon mikor állították ki az első ebtörzskönyvet, ma már senki sem tudhatja pontosan. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején már megvolt az igény az általában Angliából importált vadászkutyák származásának igazolására, bár igaz, ezek az ebek csak egy maroknyi kutyatartóhoz jutottak el.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 2.
Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 3. rész
Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 4. rész
Az ebtörzskönyvezés hajnala Magyarországon 5. rész

Igazán csak az 1910-es évek közepén, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete vezetőségének és szervezetének átalakulása után kezdődött meg a mai igényeknek is megfelelő kutyatörzskönyvezés.

1915-ben a MEOE, akárcsak az Országos Magyar Kotorék Ebtenyésztők Egyesülete, egyhangúlag hivatalos lapjának választotta A Természet című újságot, mely a mai Fővárosi Állat- és Növénykert hivatalos lapja volt. (A Természet című újság legrégebbi folyamatosan működő természettudományos lapunk, mely ma Vadon címmel jelenik meg.) Azáltal, hogy sokak által olvasott lapban jelenhettek meg a kutyatenyésztéssel kapcsolatos hírek, széles rétegekhez elértek, ami az akkoriban mintegy száz taggal bíró egyesület számára létkérdés volt. Az állatkerti támogatás megnyerésében elsősorban Dr. Raitsits Emilnek volt főszerepe, aki ebben az időben nemcsak az intézményben dolgozott, hanem A Természet című lapot is szerkesztette. Így már 1916. május 6-án, Dr. Lendl Adolf, az akkori igazgató bevezető beszéde után megkezdődött a Magyar eb című előadássorozat, mely az Állatkert mozgószínházában, azaz a hajdani Barlangmoziban kapott helyet. E hó 12-én pedig a választmányi ülésen felkérték Fülepp Kálmán választmányi tagot, hogy a legközelebbi ülésre az ebtörzskönyvezési szabályzat végleges szövegezését készítse el.

Import helyett tenyésztés

Az események gyorsan pörögtek, hiszen a lelkes csapat célul tűzte ki, hogy "szilárdítsa azt az alapot, amelynek egyedüli célja kiépíteni az igazi magyar ebtenyésztést. Munkálkodjon, de ne ígérjen fellegvárakat, csak alapozzon sziklaszilárd alapot, amelyre felépíthető a múlt mulasztásain múló, késői szülött, a világraszóló díszes épület, a magyar ebtenyésztés". Az újvezetőség, akiknek legtöbbje szakirányú végzettséggel és elég vagyonnal rendelkezett ahhoz, hogy számára a kutyázás valóban hobbi maradjon, a múltat a következőképpen összegezte: "Ami eddig volt, az csak import volt. És aki a kiállításokon eredményre jutott, az csak azt bizonyította be, tisztelet az igen kevés kivételnek, hogy jó orrú vásárló, mondjuk importáló, de semmi esetre sem tenyésztő". Ezért is tartották az új éra megkezdésének legsürgősebb feladatának a Magyar Ebtörzskönyv új és szakszerű szabályzatának megalkotását. A nagy lendületben már május 22-én elfogadták a szabályzat végleges formáját, s a választmány a törzskönyvezési szabályzat értelmében kijelölte az egyes fajtákat elbíráló szakértőket. A választmány alelnöke Dr. Lendl Adolf volt, akinek révén munkájuk a lehető legnagyobb sajtóvisszhangot kapta. Sajnos az ekkor már két éve tartó háború megnehezítette céljaik elérését, aminek jelei mutatkoztak a május 22-ei elnökségi ülésen. A választmányt például fölkérték, segítsenek abban, hogy "a vakokat vezető ebek mely fajtákból szemeltessenek ki, hogy az idomítás minő módon történjék, hogy e célra minő berendezés létesíttessék" a frontról hazatérő vak katonák életének megkönnyítése céljából. Ez sürgősen megoldandó probléma volt, mivel az összecsapásokban alkalmazott mérges gázok miatt emberek tízezrei vesztették el látásukat a harctéren. A választmány tagjait megosztotta az, hogy 1916-tól, azaz az új törzskönyvezési szabályzat megalkotásától, vagy pedig 1910-től, az első MEOE általi regisztrációktól induljon a Magyar Ebtörzskönyv (MET). Végül úgy döntöttek, hogy az 1910- től lajstromba vett állatok is bekerülhetnek. Így az 1-es számú kutya egy Hirschmann névre hallgató hannoveri véreb kan lett, mely 1910. október 16-án született Berze Lajos gödöllői tenyészetében. Az első ötven törzskönyvezett kutya fajtája a következő megoszlást mutatta:
3 hannoveri véreb,
2 pointer,
7 angol szetter,
5 ír szetter,
16 rövidszőrű német vizsla,
3 szálkásszőrű német vizsla,
3 springer spániel,
2 angol agár,
5 orosz agár,
4 simaszőrű foxterrier.

Így az 1910 óta vezetett törzskönyv végérvényesen rendeződött, és sajtó alá került. Az addig törzskönyvezett 786 eb adatait öt kötetben adták ki: az 1911. évibe, vagyis az első kötetbe 204, az 1912-esbe, azaz a második kötetbe 188 eb került. Az 1910-es év adatai viszont a harmadik kötetben jelentek meg, 172 eb adataival. A négyes kötetben az 1913-ban iktatott 110 ebet sorolták fel, az ötödikben az 1914-ben iktatott 113-at. A fajták szerinti kimutatás külön nyomat formájában is megjelent, és az egyesület minden érdekelt tenyésztőnek megküldte. A tervek szerint a törzskönyvben szereplő ebek fényképei is megjelenhettek, ezért kérték az érdekelt tenyésztőket és tulajdonosokat, hogy a törzskönyvezett állatokról esetleg meglévő fényképeket, kliséket bocsássák rendelkezésre, hogy a törzskönyv minél impozánsabb legyen.

Cirmos kutya, haj!

Hogyan is szólt a törzskönyvezési szabályzat? Annak ellenére, hogy szakemberek írták, igen közérthető, könnyen értelmezhető volt, hogy félreértések ne adódhassanak. A MET célja a tisztán tenyésztett, azaz fajtatiszta ebek nyilvántartása volt, melyben a megfelelő rovatok szerint a következő adatok szerepeltek: az eb fajtája, neve, neme, kora (születési év, hó és nap), színe és egyéb ismertetőjele, származási táblázata (pedigréje), tenyésztőjének és tulajdonosának neve, címe, valamint az eb kiállításokon nyert díjai. Az ebtörzskönyvbe azok az állatok kerülhetek be, melyek az egyesület választmánya által elismert törzskönyvvel már rendelkeztek, vagy az egyesület szakértője által végzett elbírálás alapján fajtatisztának minősültek, illetve az egyesület által rendezett kiállításokon vagy nyilvános bírálatokon megfeleltek. Ezen kívül alombejelentések alapján kerülhettek be állatok a törzskönyvbe. A beiktatás feltételei fajtánként különböztek. Külön csoportba osztották ilyen szempontból a vadászebeket és a nem vadászebeket. Így például rövidszőrű, szálkásszőrű és hosszúszőrű német vizslák, griffonok, pointerek, gordon, ír és angol szetterek esetén, valamint minden más vizsla esetében is az egyéves kor és a tisztavérű leszármazás igazolása kötelező volt. A spánieleknél és a foxterriereknél már hathónapos kortól törzskönyveztek, de a származás igazolása itt is kötelező volt. A nem vadászebek közé rendkívül sokféle ebet soroltak, így meglehetősen nagy különbségek adódtak a különböző fajták esetében: a komondornál, a kuvasznál és a pulinál az egyéves kort kellett igazolni, a származást viszont nem, a bernáthegyieknél viszont mindkettőt. A dogoknál a nyolchónapos kor és a származás igazolása esetén is csak "a cirmos (sávos) tarka, sárga, egérszínű (hamvas, kékesszürke) és fekete" színűek voltak iktathatók. Az úgynevezett luxus ebeknél az egyéves kor igazolása volt kötelező, a származásé viszont nem volt szükséges. A herélt ebeket törzskönyvbe nem lehetett felvenni. A szakértői bírálatokat az egyesület részéről erre felkért "bizalmi férfiak" végezték. Volt, aki csak egy, míg más több fajtára is kapott megbízást. A szakértői vizsgálatok egy előre meghirdetett helyen és időben történtek. Ilyenkor a gazda kitöltötte és aláírta a bejelentőlapot, s a törzskönyvezéshez szükséges iratokat a szakértőnek átadta; az átolvasta, majd az eb fajtajellegének alapos vizsgálata után döntést hozott arról, hogy az megfelel-e vagy sem, és észrevételeit a bejelentőlapra feljegyezte. A szakértői bírálat díjtalan volt, de lehetett kérni azt is, hogy a gazda lakhelyére jöjjenek ki a szakemberek. Ebben az esetben viszont az utazás költségét már ki kellett fizetni. Kiállítások alkalmával díjat nyert kutyák beiktathatók voltak abban az esetben, ha legalább "figyelemre méltó" osztályzatot nyertek. Az almok beiktatásának feltételei között szerepelt a bejegyzett kennel név. Az alom anyjának iktatva kellett már lennie a Magyar Ebtörzskönyvben; ha nem volt, az alombejelentéssel együtt kellett a beiktatást kezdeményezni. A fedező kan viszont idegen törzskönyvbeli is lehetett. Az almot az elléstől számított tíz héten belül kellett bejelenteni. A bejelentésben a szülők nevén és a törzskönyvi adatokon kívül a kölykök nevének, nemének, színének és egyéb ismertetőjelének, s amennyiben már el voltak adva, új tulajdonosuk nevének és címének is szerepelnie kellett. A tenyésztőnek kötelező volt a kölykök új tulajdonosát figyelmeztetni, hogy nem változtathatja meg a nevüket.