"A thanatosis olyan ösztönös viselkedésforma, mely mind alacsonyabbrendű, mind magasabbrendű állatfajoknál megfigyelhető, és elsősorban önvédelmi reakcióként funkcionál. A jelenség nem más, mint amikor egy egyed halottnak tetti magát (lásd: mellékelt videóanyag), hogy ezzel összezavarja predátora viselkedését, kizökkentve azt a zsákmányszerző ösztön helyes szenzo-motoros sorrendiségéből. In silico modellezéssel is bizonyították, hogy az ösztön megléte erősen növeli az egyed fitnesszét (N. Mizukage et al.). Mivel a thanatosis ösztöne az állatvilágban konzervált, ezért nem meglepő, hogy kedvenceinknél is előfordul. Kiábrándító hír lehet ez azoknak a kisállat-tulajdonosoknak, akik mindezidáig abban a hitben éltek, hogy a legmodernebb "positive reinforcement training" elmélet gyakorlati alkalmazása segítéségével maguk tanították meg a viselkedésformát állataiknak. Valójából régóta bizonyított, hogy az állatok, különösképpen a házi kutya, ösztönlények, tanulási képességük csekély - csupán alapvető reflexívek kondicionálásra terjed ki (H. L. Balin et al.)(data not shown). A "tanított" viselkedés hátterében valójából az áll, hogy a gazda felfokozott lelkiállapota és az ehhez kapcsolódó folyamatos hanghatás kulcsingerré válik a thanatosis kiváltására: ha a felgyülemlő ösztönenergia elér egy határértéket, akkor az ösztönös viselkedés ektopikusan (vagyis predátor jelenléte nélkül) kiváltódik. Gyakorlás hatására az ösztönkiváltódáshoz szükséges küszöbérték csökken (szenzitizáció), egészen addig, amíg már a kulcsingerré vált vezényszó vagy kézjel önmagában elég lesz a thanatosis kiváltásához."
Az idézet az ENTEK Bölcsészeti és Animológiai Tanszéke által szervezett Mindentudást Nevegyedbe előadássorozatból származik.

Mellékelt videóanyag:
http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=r77sNKZV26g&feature=endscreen