Várjuk a Zsombi képeket!! Ha nem lesznek képek, kénytelen leszek ellenőrizni a tartási körülményeket. (- na ez csak vicc akart lenni, de tényleg kíváncsi vagyok, ha már lecsúsztam róla. És arra is, hogy a kis darázs derekára vajon kezd-e valamicske husi rakódni, persze csak mértékkel, ügyelve a terhelhetőségét.)
Itt eddig nem voltak nagy viharok, most van valamelyes dörgés is. Ő meg kint álldogál és hívogat, de nem túl megyőzően, úgyhogy most még hagyom őkelmét, hátha rájön magától ismét. Egy éve bezzeg! Billy Jeant ölben vittem fel a lépcsőn , ne féljen a közeledő dörgéstől. És Pumpust is becipeltem a vihar elől. Hiába na, nincs igazság a földön.
Bosco mégsem vízálló. Az éjjeli állandó szemerkélés elől csak-csak bekuporodott a házba, pedig szereti a vizet, a tegnapi séta után is úgy ivott a madárfürdetőből, hogy ő is benne állt közben.
Hááááát.... mit ne mondjak, szédülünk mindketten. Azthittem, sosem érünk el a kert végéig meg vissza. Mást sem csináltam, mint mentem a másik irányba. De a végére őkelme is elfáradt kicsit, most horpaszt a frissen nyírt fűben, szájában 2! fenyőtoboz. Ezeket előszeretettel gyűjti, Gubacs kénytelen legyen odamenni érte, és akkor jön a "leteperlek-megeszlek". Nagyon szépen játszanak, de elég bizarr, amikor a pici vicsorogva megugrasztja a nagyot, az meg a fenekével elpenderíti a csattogó mosolyt.
Üdv az új gazdiknak! Nagyon várjuk-várom a Zsombor képeket! Csak párszor találkoztam őméltóságával, meg együtt utaztunk, de a rövid idő alatt is, a szinte semmivel nagyon belopta magát a szívembe. Sajnálom, hogy nem itt volt ideiglenesbe, de jobb is, mert tán nem is adtam volna tovább. A hangját nem hallottam, csak egy rövid morgását, de azzal két megtermett és neveletlenke németjuhászt is pillanat alatt kiutasított a váróból.
O.K. és köszi. Most megyek kigyomlálom a birodalmából a barna dolgokat, kis szerencsével csak a fenyőtobozt kapom fel kézzel, aztán elkezdjük a tudatos cibálást Nem akarom elkiabálni, de tegnap 1x sem nyalt képen, ma is csak egyszer próbálkozott, és nem azért mert olyan jól ugrok el előle. De azért nagyon szeretne ölbekutya lenni, főleg ha leguggolok hozzá.
Köszi! A módszert már ismerem Töled, de a kérdésem az, mennyi ideig szekírozzam a dögöt , (hány percig rángassuk egymást, hogy ne utáljon meg teljesen) vagy már az első alkalommal a végére kell érni az okításnak?
Tanácsot kérek: ma próbáltuk a kultúrált sétálást pórázzal. Rángatjuk egymást rendesen. Mennyi ideig tartson egy ilyen alkalom, hogy okuljon belőle és ne csak kínzásnak érezze? DonBosco fogékony, érdeklődő, de... és Gubacs is segíteni akar, ilyenkor minden elért eredmény elmúlik, mert kergetőzni jobb lenne.
Már van. Péntek reggel elmúlt ... ma sikerült visszavarázsolni Remélem +marad.
Bosco köszöni, élvezi a tavaszt. Hétvégén sokat egyedül volt, de semmi gazemberséget nem tett, viszont tegnap este rettenetesen és megállíthatatlanul örült nekem. Ma elkezdtük tanulni a nem felugrálást és a nem esztelen laffantgatást. A felugrálás még megvan, viszont ma már nem törült képen egyszer sem. Tanulékony fiatal kutya ő, túláradó szeretettel. Dünnyögve magyarázta, mennyire egyedül érezte magát, aztán meg azt, hogy legjobb is az ölbekutyák sora. Ezt (is) nagyon szereti, csak figyelni kell, mert a kis súlyával hamar feldöntene. De amikor a hónom alá kaptam, az sem volt ellenére, csak VELE FOGLALKOZZANAK! Lehet benne némi terrieres beütés, bár szelídebb változat, mint Szilveszterke volt, de a méreteivel kipótolja a zsiványságot.
Don Bosco mégsem néma! Tegnap vendégek is voltak nálunk, akik gubaccsal fociztak. A Don már nagyon unta a sokadalmat, meg gubacs türelmetlen ordítozását, így ő is megszólalt! 3x vakkantott, ezzel részéről elintézettnek tudta a dolgot. Igaz, örömömben hamar odamentem hozzá, és innentől kézenfogva néztük a többieket. Nagyon boldog, ha felágaskodva egymásba kapaszkodva álldogálunk. Ezt ő sosem únja meg.
Elküldve:
2010-05-07 08:55:46
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!
, ne féljen a közeledő dörgéstől. És Pumpust is becipeltem a vihar elől. 
Az éjjeli állandó szemerkélés elől csak-csak bekuporodott a házba, pedig szereti a vizet, a tegnapi séta után is úgy ivott a madárfürdetőből, hogy ő is benne állt közben. 
Mást sem csináltam, mint mentem a másik irányba. De a végére őkelme is elfáradt kicsit, most horpaszt a frissen nyírt fűben, szájában 2! fenyőtoboz. 
és akkor jön a "leteperlek-megeszlek". Nagyon szépen játszanak, de elég bizarr, amikor a pici vicsorogva megugrasztja a nagyot, az meg a fenekével elpenderíti a csattogó mosolyt. 
Csak párszor találkoztam őméltóságával, meg együtt utaztunk, de a rövid idő alatt is, a szinte semmivel nagyon belopta magát a szívembe. 
Sajnálom, hogy nem itt volt ideiglenesbe, de jobb is, mert tán nem is adtam volna tovább. 
A hangját nem hallottam, csak egy rövid morgását, de azzal két megtermett és neveletlenke németjuhászt is pillanat alatt kiutasított a váróból. 
aztán elkezdjük a tudatos cibálást 
DonBosco fogékony, érdeklődő, de... és Gubacs is segíteni akar, ilyenkor minden elért eredmény elmúlik, mert kergetőzni jobb lenne.
... ma sikerült visszavarázsolni 
Igaz, örömömben hamar odamentem hozzá, és innentől kézenfogva néztük a többieket. Nagyon boldog, ha felágaskodva egymásba kapaszkodva álldogálunk. Ezt ő sosem únja meg.