Nagy macera lenne beírni, hogy éppen melyik kutyát láthatjuk? Olyan egyformák... Azt látom, hogy te egész nap kínoztad a kutyákat, hogy szépen álljanak... Csilluka egy tündér ott a kutyakennel tetején. Gondolom a fél kiállítás frászt kapott amikor meglátta.
Igazából amikor ösztönből dolgozik az állat akkor nem sok hasznát veszi az ember. De amikor számára idegen dolgokat vársz el a kutyától: akár az engedelmes munka, apport, vagy, hogy tolasson el tőled aztán neked háttal tolasson be a lábad közép ,pörögjön visszafelé körülötted és egyéb dolgok, akkor gondba kerül az ember. ugyanez klikkerrel "gyerekjáték". Kutyánál nehéz elképzelni annak aki nem próbálta még, de nekem a törpenyulam is működik. Parancsokat hajt végre, és jóban is vagyunk. Semmi viselkedési problémát nem mutat, pedig ketrecben él természetidegen környezetben. De van elfoglaltsága.
A klikker egy végtelenül leegyszerűsített kommunikációs rendszer. Igen - nem alapon működik. Az állat - minden magasabb rendű gerincesre vonatkozik - azt hiszi, hogy Ő irányít, ezért is annyira motivált. Azért lényeges az eszköz, a "klikk" hang kiadására szolgáló dobozka, mert az jelzi a kutyának - mármint a hangja - hogy akkor abban a pillanatban jót csinál. És ekkor már nem számít, hogy maga a konkrét jutalom - kaja, labda stb. pár másodperccel késöbb érkezik amikor a kutya már rég nem azt csinálja amire dicsértem. Gyakorlásnál pl. ha kiküldöm a kutyát 20 méterre a birkához balra, és tényleg balra megy akkor klikkelek, erre a kutya tudja, hogy jót tett. Ha jobbra megy nem kap megerősítést ami sokkal erősebb jel számára mintha üvöltöznék vele. Ezzel együtt nehézkes a terelésben a használata mert egyrészt a birka túl nagy motiváció, másrészt mert az állatok mozognak, és így a részfeladatok megtanítása alatt is elkolbászolnak. De nekem arra jó volt, hogy amikor Kumisz még nagyon elszállt a birkától akkor klikkeltem neki párat a birka mellett és elkezdett rám jobban figyelni. Meg persze szárazon az iránybaküldést is nagyon jól lehet vele tanítani.
A kutya csak a tanulási szakaszban kap kaját, tehát amíg megérti mit akarok tőle, mert mechanikusan nem befolyásolom, hanem rávezetem a feladatra vagy kivárom amíg magától csinálja és arra erősítek rá. Ha már tudja a feladatot és parancshoz is köti akkor természetesen az élményért és a két szép szememért dolgozik, nem kell már klikk és kaja.
Kapcsolat építésre is jó, főleg nehezebb eseteknél. A kutyát nagyon feldobja, hogy a gazdi végre valamiben következetes és kiszámítható. Tanulságos... De persze valódi kutya-gazda kapcsolat kiépítését kizárólag klikkerre alapozni nem lehet.
Azért ez nem egészen így működik. Nyilván nem kiállításon szocializálod a kutyád a többihez, hanem valahol ahol ismerkedhet, rohangálhat, sárba hempereghet a többiekkel. Ha pedig ez megvan akkor semmi gond a ketrecezéssel kiállításon vagy versenyen. Agility versenyzők is használják nehezen motiválható kutyáknál, hogy berakják ketibe és indulás elött veszik ki. A kutya friss, pihent, és fel van pörögve, rákészült a versenyre. Én is boxba rakom a kutyám a kocsiba, vagy ha kempingezünk éjszakára, vagy kutyástáborba amikor már ki van és azt akarom, hogy pihenjen. Mert bármilyen jólnevelt is a kutyám, azért ha mellettem van akkor figyel engem, a többi embert, kutyákat, nem pihen igazán.
Azt pedig szintén nem bánom, hogy azok a gazdik bedobozolják a kutyájukat akik nem bírnak vele. Inkább minthogy megegye az enyémet. Csak a kutyát sajnálom...
Gratulálunk mi is, és örülünk, hogy ott voltatok!!! Remélhetőleg jövőre több vállalkozó szellem lesz. meg pumi persze
Kristálynak meg utólag is Boldog Szülinapot!!!
Szegény Kumisz mivel gazdája igen elfoglalt a kutyasuliban ezért kénytelen birkák helyett agilityvel és klikker bemutatókkal tölteni az időt - ezek helyben vannak. De ha minden jól megy akkor jövő héttől péntekenként ráérünk és akkor tudunk menni terelni! Úgyhogy ha valaki pénteken megy akkor szóljon!
Na jó, kezdem én, Szóval úgy volt, hogy hétvégén Somogyfajszon volt egy kis Kondacsipkedős erezd el a hajamat! Sok-sok pumi, ráadásul mind dolgozott a birkával, öröm volt nézni! És akkor pár kép:
Megérkeztünk, Mézi az anyósülésen.
A Szürkékkel dolgozók:
Főzőcske, Pormacska aktívan figyel:
Baljós köd borítja be a tájat:
Türelem, már fő a vacsora:
(Frutka és apája)
Frutti a vérpumi
Második napi rohangászás:
Tájidegen kutya letámadása:
Úszás:
Első próbálkozások:
Bojti
Rigszi
Porzsák ezerrel
Frutka felnyársalja a gazdit
Kumiszkám!
Türelmetlenül várom a többiek képeit mert az én fotósom az első napot átaludta...
Én amikor hozzám került Kumisz azzal kezdtem, hogy letiltottam az ugatásról. Persze könnyebb volt mert kölyök volt és nem volt ez a rossz szokása, csak ösztönből ugatott. Hamar abba hagyta a "mindigmindenértmindenkire" ugatást. Utána amikor nagyobb lett megtanítottam parancsra ugatni. Ez se volt nehéz mert azért szereti hallani a hangját. De parancsra is csak egyet-egyet ugatott. Aztán most nyáron a birkák mellett megtanult ugatni mert szinte állandóan kellett. Annyira belejött, hogy most ha nem ért valamit, vagy játszani akar akkor ugat. Persze igaza van, elötte hetekig nyúztam, hogy ugasson már! Azért le fogom állítani erről mert engem nagyon zavar ha ugat ahelyett, hogy figyelne.
Kinek mi a jó... nekünk tökéletesen megfelel az a pumi amelyik egy héten egyszer pár órát elterelgeti azt a pár birkát - sőt! De a pásztornak az a kutya kell amelyik télen nyáron hidegben melegben megy egész nap és csinálja a dolgát. Nekem az tetszett nagyon, hogy Buksi - ilyen csúnya kutyát se láttam még - folyamatosan ment, kereste az elfeküdt bárányt, tudta hol a vége a nyájnak akkor is ha én csak 30at láttam belőle, önálló döntéseket hozott. Persze neki könnyű, beleszületett. De mondjuk ugyanezzel az önállósággal valszeg nem tudnék mit kezdeni a hétköznapokban. Én meg arra neveltem a kutyám, hogy én vagyok a főnök, én hozom a döntéseket, én kezdeményezek akciót, úgyhogy Kumisz ennek megfelelően csinálta a semmit ha nem szóltam. De azért a vége fele már volt, hogy kisérgette a nyájat, nem hajtotta, csak mutatta nekik, hogy ott van és jó lenne ha mennének. És Kumisz nem rohangált el nyúlra vadászni mint Buksi. Amit még láttam, hogy Kumisznak gőze sem volt róla, hogy ez a sok állat nekünk fontos. Neki ez csak móka, jó játék.
Na jó hamár ekkora a csend akkor mesélek... eccer vót, hol nem vót
Persze kérdés, hogy kinek a verziójára vagytok kiváncsiak Kumiszéra, vagy az enyémre? Mert szerintem másképp láttuk a dolgokat.
Kumisznak kicsit szokatlan volt az idegen hely és a sok állat, éjszakára megkötöttük, hogy ne zargassa a szamarat mert vele lassan barátkozott. Őrizte a helyünket - ami a lakókocsit jelenti - együtt ugatott a kutyákkal. Este kecsketejet kapott és persze mindent felevett amit talált, csoda, hogy nem lett hasmenése. érdekes módon a birkasz@revés elmaradt, talán a bőségzavar, vagy Gabika birkáinak ürüléke ízletesebb? Megtanulta, hogy nem kifizetődő energetikailag ha mindig mellettem van, mert én lökött, sokat sétálok a napon, így ő inkább a bokrok alá feküdt ha nem volt dolga. Ha a bokor 200 méterre volt akkor oda. Azt is megszokta, hogy a birkák jönnek mennek és neki csak akkor kell velük foglalkozni amikor azt mondom. Amúgy közömbösen viselkedett. Megtanult sokat ugatni parancsra, mert leginkább ezt kellett csinálnia. A birkák pontosan tudták, hogy merre szabad és kell menniük, ha tilosba jártak vagy nem mentek csak ugattatni kellett a kutyákat és meglódultak. Konkrét terelést akkor kellett végezni ha meg akartuk fordítani őket. Ekkor kellett volna 700 állat elé kerülnie és ott ugatnia... szerencsére Buksi az ottani kutya penge volt ebben, de azért Kumisszal is próbálkoztunk. Hamar kiderült, hogy a "pályaterelés" és a "valósmunka" nem sokban hasonlít. Főleg mert itt elsősorban hagyni kellett az állatokat legelni, nem pedig körbe-körbe kergetni.
Annak örülök, hogy tanult egy kis önállóságot a gyerek, és az se zavarja már ha távolabb vagyok tőle. Figyelmen kívül tudja hagyni az állatokat ha arról van szó, de ha küldöm akkor megy. Aztán majd ha lejutok fehérvárra akkor kiderült mennyiben volt hasznos ez a 3 hét.
Elküldve:
2006-11-02 16:30:19
Csilluka egy tündér ott a kutyakennel tetején. Gondolom a fél kiállítás frászt kapott amikor meglátta. 
Két kis angyal! 
Mi nagyon jól éreztük magunkat. András egész hazafeleúton azt mondta "hú de jó volt, de jó volt". 
