Hát ez az, nem is biztos, hogy a vallásokkal, ideológiákkal, nézetrendszerekkel van önmagukban a baj, hanem a tudatlan emberekkel. Akiket rabigába lehet hajtani velük, s akiknek fegyvert lehet a kezükbe adni általuk.
Azért egy nem antropomorfizált Nap, tényleg teremtő erővel bír.
Egyszer láttam egy beszélgetést Csihar Attilával(Tormentor, Plasma Pool, stb.)
Talán valami szer hatására, megingathatatlanul állította, hogy a Nap az isten. Jót röhögtünk akkor "konokságán".
S milyen igaza van, a Nap nélkül, a Föld alkalmatlan lenne az életre. Neki köszönhetjük, hogy olyan hőmérsékleti viszonyok vannak, amik alkalmassá teszik a Földet az élet kialakulására. A zöld növények a Nap energiáját hasznosító fotoszintézisük során termelnek az élethez nélkülözhetetlen oxigént, napfény hatására lesz a dehidro-koleszterolból D vitamin, stb.
Szóval a Nap az isten.
Nem véletlen a keresztények is Jézus születését(bár kissé elcsúszva) a téli napfordulóra datálták.
Sol Invictus.
Csak lázadásból hordtam a rózsafüzért, akkor azt nem nézték jó szemmel, meg az anyámat aki karácsonyra angyalkákat csinált a gyerekeknek. Nem volt senkit szándékomban sem vallási meggyőződésében, sem politikai hitvallásában megsérteni, egyszerűen a lényeg az, hogy a köpönyegforgatók, elvtelenek, opportunisták, prostituáltak, árulók nyertek már megint.
Visszatérve a vallásokhoz, néha úgy gondolom ha békében tudna élni e sok, amúgy pozitív célt zászlajára tűző vallás egymás mellett mit bánom én. Olyan ez mint a biodiverzitás, attól szép, hogy olyan sok színű. Aztán látom a képsorokat a délszláv háborúról, amikor azért lőnek fejbe 17 éves fiúkat egy teherautóról lefele jövet, mert éppen muszlimok. Aztán látom a bosszút amikor le vágják az amúgy ortodox hívő parancsnok fejét, aki az előbbi képkockákon még a pisztolyt fogta. Na amikor ezt látom, hogy ez csak megoszt, s uszításra szolgál alapot. Na akkor azt gondolom talán jobb lenne, ha egy vallás se lenne a Földön. Nép ópiuma.
E régi kaukázusi és ázsiai leírások, a pásztorkutyák heterogenitására utalnak, s az ottani állomány egyedeinek méret, felépítésbeli különbségeikből adódó különböző munkákra való részleges differenciálódásra. Ez is azt támasztja számomra alá, hogy az európai kutyák megjelenése előtt már viszonylag széles határok között mozogtak e kutyák a méreteiket illetően.
Visszatérve, a nyájőrző kutyák munkája is differenciálódik valamilyen szinten képességeiknek, adottságaiknak megfelelően. Én így utólag (hangsúlyozom utólag, így persze könnyű okosnak lenni), nem is tartom szerencsésnek a pásztorkutyák pusztán egyedi teljesítményének mérését, hisz azok eredendően falkában dolgoztak/dolgoznak.
S a falka teljesítménye jelentősen más képet mutathat, mintha azt lebontjuk egyedi teljesítményekre. A másik gondom ezekkel a tesztekkel az, hogy mivel szerintem senki nem végzett nyájak mellett működő kutyák esetében egyedi teljesítmény mérést (legalább is olyan magas számban nem, hogy az ott mutatott reakciókból, egyértelmű következtetést lehessen levonni), így igazándiból nincs is egy olyan "etalon" a kezünkben, amihez tudnánk mérni, mi a kívánatos.
Volt valami bűneset is nem régen, állítólag az elkövető valami filmből merített ötletet, áldozatát a kiéheztetett disznóival zabáltatta föl. Semmi értékelhető nyom nem maradt utána.
Mikor Dogan Kartayék itt jártak, az akbasht sokkal emberesebb kutyának írták le, mint a kangalt. Pont az emberre való élessége miatt, állítólag legeltetés során nem is használják annyira szívesen, mint a kangalt.
Talán túl veszélyesnek ítélik meg, nyájak melletti szabad alkalmazását, szerintem inkább innen eredhet, hogy jobb területőrző hírében áll. A másik ami érdekes, hogy amíg a kangalt falkában alkalmazzák, addig az akbasht inkább párban. Ez azért is lehet érdekes, mert bár lehet csak nagyobb népszerűsége miatt közismertebb a kangalok bunyókon való megmérettetése, de amíg ezt működő pásztorkutyaként teszik nem megy a falkában való együttműködés rovására.
Iránban, van egy kisebb, szinte border collie jellegű és méretű kutya. Bár ha jól tudom, ott is csak egy törzs tartja őket.
Viszont ha valaki olvasgat régi leírásokat a Kaukázusból, Közép-Ázsiából,Mongóliából, Tibetből, sőt a Tuvan pásztorkutya esetében is említik, hogy a nyájőrző kutyák méretei viszonylag széles határok között mozognak. Más szerep hárul a nyáj mellett, a kisebb, könnyebb felépítésű mozgékonyakra, mint a nehéz bombázókra. Bár nyilván ez nincs úgy differenciálódva, mint az európai terelő, jelző és mellettük szolgáló nyájőrző ebek esetében.
Nem titok, ez a kutya pusztán döglött csibén tartva nőne, mind a bolondgomba. Persze van abban fehérje bőven, de mivel nyersen, tollasan eszi, mégsem színhús. S azért szerintem így a 36%os fehérjetartalmú tápokkal sem vetekszik. (Egyáltalán van a természetben a tojáson kívül ehhez hasonlóan magas fehérjetartalmú táplálék? Ha jól emlékszem a szín borjúhús is csak 28 % körül mozog)
Ugyanilyen koszton volt, egy hozzá képest "törpe" kaukázusim.
Persze már az is felmerült bennem, hogy a csirkék sem a régiek. Antibiotikumok, növekedést serkentők miegymás. A múltkor az volt gyanús, hogy este a kutyáknak szánt disznó csont fluoreszkált.
Én imádom a patkányokat, abban az időben, nekem is volt több csuklyás patkányom. Vittem magammal őket mindenhova, hihetetlen riadalmat tudtak a buszon kiváltani, és én ezt nagyon élveztem. Tudod érdekes dolog ez, a patkány nagyon intelligens állat. Mikor a győri zooban dolgoztam, volt egy "bemutató termünk" a belvárosban. Az alagsorban nílusi patkányok játszották a vándor patkány szerepét egy kialakított bicikli tárolóban.(Volt egy velünk élő állatok kiállítás, ami az urbanizált környezetben élő állatokat volt hivatott bemutatni.) Mivel len hűvös volt, mindig elpusztultak a kis patkányok. Megesett rajtuk a szívem, és felvittem aládajkásítottam laborpatkányoknak őket, akik alatt szépen felcseperedtek. Egyszer bejött egy idős hölgy, és elmeséltem neki a szitut, az akkor tarajos, piercinges suttyó. A néni elérzékenyült látva, milyen gondos anyák, hogy nevelik idegen kölykeiket a patik. Megköszönte, hogy más megvilágításban is megismerhette az amúgy gyűlölt csatorna lakókat, akiktől mint mondta, sok ember példát vehetne anyai gondoskodásból.
Aztán ott a másik szitu, mikor a patkány pont kelés előtt lopja ki a szintén példás anya kotlósom alól a tojást, már kész kiscsibével. Nyilván nem örülök neki. Bár lehet csak az éhes kölykeinek viszi? Nem egyszerű ez.
Agarakkal fut a felvételek tanulsága szerint. Nem rossz módszer, az én egykori malamutom is sokat fejlődött egy magyar agár mellett.
Az óriások nem vívnak szép meccseket, de azért van az a méretkülönbség, ami ha nem feltétlenül zsírban mérhető, hiába vele szemben az ügyesség, gyorsaság nem feltétlenül áthidalható.
Tavaly betört valami féreg hozzám, és megölte két helyen is a török harci kakasaimat és tyúkjaimat.(Mivel nyírnák egymást a kakasok, külön tartó helyeken voltak lerakva triókba, ahol sajnos a kutyák nem fértek hozzájuk, így védeni se tudták őket.) Sajnáltam a dögöket elásni, a mi kutyáink meg csak idegen dögöt esznek meg, a háznál felnőtt baromfihoz nem nyúlnak. Na mondom elviszem egy barátomhoz, akinek (börtönőr) kaukázusijai vannak, jó lesz azoknak egy kis változatosságnak. A srác nem merte nekik adni, mert félt hogy rászoknak a kutyái a saját baromfiira is. A disznóinak adta, majd megvesztek érte.
Én is kompromittáltam magam az előző rendszerben. Úttörő csapat zászlós voltam. Remegett a kezem, a kibaszott nehéz zászló alatt amikor a szovjet himnusz közben tisztelegnem kellett vele. (A sok hülye mindenféle szalagokkal aggatta tele).
De aztán fellázadtam rózsafüzérrel a nyakamban, a titokban történt megkeresztelésemet igazoló levéllel a kezemben rohangásztam. Anyámék meg megpróbáltak csitítani. Aztán lett egy rendszer(?)váltás. Aztán mikor azt láttam, hogy az a nő térdepel a legjobban templomban, aki ezt megelőzve lebaszta az anyámat, hogy klerikális nevelést folytat, mert óvónőként angyalkákat mert csinálni az ovisoknak. Na akkor lett hányingerem az egésztől.
Igen a házi disznó, megeszi a csibét ha lehetősége van elkapni, mondjuk ha az bemegy hozzá az ólba. Én is tudok róla, láttam hogy harapta le a fejét a vályújából lopkodó tyúknak. Sőt régen, nem csak makkoltatni hajtották őket ki, de az áradások után vissza maradt döghalat is feletették velük.
Én láttam egy dok. filmet az Ibériai-félsziget állatvilágáról, amiben a szórón a vaddisznó simán elkapta a nyulat.
Arról nincsenek infói valakinek, hogy a vaddisznó esetlegesen valós veszélyt jelenthet-e, a frissen született bárányra?
A törököknél állítólag van ilyen, s én dolgoztam állatkertben, ott az egy kifutón lévő disznók bizony megették a muflon bárányokat.
A kérdés azért merült föl bennem, mert a "cégemnél" ahol dolgozom, erdei tisztásokat akarnak "tisztán" tartani rackákkal. Bekerítve, más egyéb védelem(kutya) nélkül, igencsak disznójárta helyeken.
Nem ismerem a kép eredetét, de talán magáért beszél, hogy az azon látható kutya közel sem tér el szélsőségesen felépítésében farkas komájától. Sőt. Úgy gondolom egy hasonló élettérben, hasonló viszonyok között élő természetes fajta semmiképpen nem üthet el szélsőséges módon, az ott élő őstől.
Ahallal csak egyet érteni tudok. Én korábban egy amerikai állatorvos írását alapul véve"Give your dog a bone", szinte kizárólag dögön (plusz kenyérféle, csont) neveltem fel kutyákat. Ő a farkast hozza példának, amit némely természetes fajta esetében, alapul vehetünk a takarmányozás szempontjából. A lényeg a nyers dögöt szőröstől, bőröstől fogyasztva az állat hozzájut nemcsak a húshoz, de gyakorlatilag a csontozat fogyasztásán keresztül saját csontozatának felépítéséhez nélkülözhetetlen ásványi anyagokhoz, az emésztőrendszer elfogyasztásával pedig növényi rostokhoz, vitaminokhoz is, stb.
Több kutya nőt így fel a kezem alatt, de most van egy olyan nagy növekedési eréllyel bíró kutyám, amelynek még ez is sok. De ha jobban belegondolok farkas esetében is logikus, hiszen azok meg nem jutottak mindennap zsákmányhoz, s annak elfogyasztása mivel a hierarchia sorrendjében történik, így az annak végén kullogó gyors növekedési fázisban lévő süldők, nem biztos, hogy a legértékesebb falatokat kaparintották meg. Ehhez képest pedig a pásztorebek szinte "vegetáriánus" koszton kellett, hogy felnőjenek, az eredeti viszonyok között. Úgyhogy csak módjával.
Gyönyörű, az az IZS.
De kissé visszatérve egy előző gondolatmenethez. Az amúgy oly népszerű Dzsafar is méretei, fizikuma folytán, alkalmasnak tűnik pásztorkutyának. Mégis úgy tudom, mikor kíváncsiság képen, berakták egy birkanyájba, tépte, szaggatta a juhokat. Persze lehet ez pusztán szocializációs probléma, hisz mégsem egy nyájban nőtt fel, de lehet hogy nem. A másik, hogy féltestvérei 90 centis, 90 kilós óriások, amik lehet a ringben produkálnak, de a második nap már nem kísérnék ki a nyájat az esztenán.
Igen. Vitkonak hála láthatsz képeket róluk is a "Képek" topicban. Meg a felmenők közül is, ha még érdekel. Nem akartam ezzel megölni ezt a topicot, valljuk be őszintén így is eléggé elkalandoztunk az aborigin kutyáktól. Ezeknek a kutyáknak az ősei is több generációra vannak már, az eredeti pásztorkutyáktól. (Ráadásul a gyökerek részben a Kaukázusba nyúlnak vissza.)
Argo 62 kiló volt, s nem volt 80 centi, talán 76.(Berendej volt 68kiló, sokkal nehezebb csontjai voltak, még ha a szőre miatt szikárabbnak is tűnt. Valamivel magasabb is volt Argonál.) Gyakorlatilag Rizsíj az "alomalja" volt. Na ez így nem pontosan igaz, mert nem volt "csüntve nőtt", de voltak az alomban nála nagyobb kanok is, teljesen más, "dog" típusúak. Hiába a rokon tenyésztés, annyira nem volt homogén az alom. Rizsíj a kutyát sem érdekelte, talán mert pont nincsenek olyan impozáns méretei, persze ettől még lehet Türkmenisztánban, ő is szőnyegként végezte volna.
Egyébként érdekes, amit feszegetsz, Berendej apja(Akgush Avetis-Koval) kifejezetten kicsi kutya volt, mégis mekkora kölköket nemzett. S tőle sokkal homogénebb alom jött le.
Elküldve:
2012-02-23 10:10:43
Nincs jogosultsága a hozzászólás megtekintésére!