Úgy ül a teraszon a város felett, mint Szent Péter a jó kis fölhőjén. Oszt akit nem tart érdemesnek belépni a mi kis mennyországunkba, azt jól megugatja.
Alkalmatlan! Nem ment át az alkalmassági vizsgán? De így legalább mindketten jól jártunk. Neked megmaradtak a Rontópálok, illetve Paulinák, nekem meg a kis "fogyatékos" "együttélésre alkalmatlan" eminensem. És remélem, ő is így érzi.
Érdekes dolgok ezek.
Bottyánnál egyértelműen a vadász vér az, ami elviszi őt. Tudod, a gyakorló felmenők, meg minden. Mellesleg a hegyen is ezerszer önállóbb, amióta nem kell naponta megküzdenünk a Körtérrel, ennek ellenére a hegyen szinte eminensen teljesít. Mostanában csak kis opportunistának hívom őt, mert akkor is láb alatt van jutalomfalatért esdeklő tekintettel, amikor semmit nem tett érte. Lehet, hogy a Tieidnek is inkább a környék, ahol laktok a zavaró, azt tudják nehezebben megszokni...
Becky pedig épp Bottyán ellentéte.
Ő az igazi renitens, magányos SÜKET farkas a hegyen, megvannak a kis rituális útvonalai, bokrai, helyei, ellenben erdőben olyan, mint a kisangyal. 30-40 méternél messzebb nem megy, folyamatosan figyeli, megvagyok-e, és a szombati börzsönyi kiránduláson a kilenc airedale-ből, akiből nyolc egy kutyaként rohant a felriasztott vad után ő volt az egyetlen, aki nem rohant eszét vesztve, és amikor elindult volna, hogy gyerekek, buli van, én is jövök, azonnal visszahívható volt, és ott is tudtam tartani póráz nélkül a közelemben....
Jaaaaaaaj, nagyon nagy bajban volt. De hát Bottyánt képtelenség erdőben elengedni. Pillanatok alatt felvenné a nyúlcipőt. Annyira jó lenne vele terepen gyakorolni a behívást, de ahhoz nagyon sokat kellene kint lennünk erdőn-mezőn, és ez így gyalogláb nekem nemigen megy. Hiába eminens a hegyen, élesben elveszti az eszét, én meg nem merek kísérletezni, hogy vajon hány óra múlva látom viszont...
Apropó nyúlcipő.
Ja igen. És ha Bükkig nem is, de azért a Börzsönyig eljutottunk páran.
Készült is néhány fotó, de elég vacak párás, ködös idő volt, így nem mondhatnám hogy túl jól sikerültek, majd azért válogatok.
Előzeteseben két" jógyerek", a reggeli készülődésnél:
egy csalódott tacskó, aki ezúttal NEM kergethetett vaddisznót:
Az, a kis arcátlan! valószínűleg én vagyok a ludas. A múltkor nekiálltam trimmelni, amiből aztán nem lett semmi időhiány miatt, de lehetséges, hogy akkor sikerült belekapnom az arcába a trimmelő késsel. Úgy egy nap után vettem észre, lehet, hogy mással sértette fel a hegyen, lehet, hogy én voltam, de hiába kezeltem bármivel is, ahogy varrasodik, rögtön lekaparja. Még az sem biztos, hogy a sebet kaparja, de miután elég vacak helyen, a füle és a szeme közti részen van a seb, -kb. ott, ahol az avatarodon Falka fülinek a hegye van- szerintem simán lekapja a varrt akkor is, ha épp csak a fülét vakargássza.
Ááááá, nálam cserépkályha van. Ott lógott rajta a két zokni vasárnap reggel, benne egy-egy kutyával. A viccet félretéve, van egy seb az arcán, amit mindig elvakar, és miután a gallért nem viseli el, kénytelen voltam a vakaró szerszámot hatástalanítani. Csórikám, úgy közlekedik benne, mintha a negyedik lába nem is hozzá tartozna. Iszonyú muris. De legalább működik a dolog, és nem piszkája a sebet. (Eddig.)
Elküldve:
2009-12-08 19:32:33
