de most miéééééér'?
megnéztem, jómódú amerikai öregúr, jó, hát nem túl jóképű,de ezt kompenzálja a bankszámlája, mamcsi tök jól járna vele, pont, mint gábor zsazsa
kitartás és türelem mandulához, a szálkások önérzetes kis dögök és akkora lelkük van, mint ide lacáza (ez azt hiszem kimaradt a fajtaismertetőből ), pár nap és megmelegszik nálad, felenged és nimfa/rozi helyett majd valamelyik macsekot választja új feleségnek ööö...persze csak lelki síkon addig dúdolgass neki csajkovszkijt, mert tényleg nem egy kemény pasi
szerintem meg már megint elhallgatnak valamit a tisztelt kétlábúak - volt már rá példa, saját bőrön tapasztaltam meg, hogy a harmadik kétségbeesett telefonom után bontakozott csak ki a teljes igazság. szerintem - a békés picigyerekes képet nézve - nőtt a gyerek, vele együtt a kutyanyúzás és a konfliktusok. persze ettől még gyurma simán bepisilhet, ha közben "összekócolódtak "az idegei nyomom őt mindenfelé, hátha lesz gyorsan ideiglenese
gelen, jó lett apcsikára a nyakörv?
és ugye nagyon csinos benne?
(hozzápróbáltuk tegnap mpara pulcsijához, hogy a két szín hogy mutat együtt, mert szerencsére merlének álcázta magát. csak színpróba volt, mert kb. tíz mpara nyak tesz ki egy apcsinyakat, úgyhogy ezzel nem gyötörtük )
jobbulást a gyógyulófélben lévőknek, a műtétre várónak, a ropiknak fejenként 15-20 kg-ot, szegény-szegény gyurmának nem tudom mit kívánjak , a kanapésoknak meg kellemes popsimeretszgetést a jó meleg lakásban
hát úgy nagyjából megosztotta az életünket minden kedves érdeklődővel, meg ilyeneket mondott, hogy nem, nem itt dolgozom - basszus, biztos azt hitték, hogy egy ázsiai fressiben járnak -, csak az anyukám nagyon szereti a kutyákat és én meg segítek nekik megszabadulni (!) néhánytól
a gazdik meg merészek: egy tíz hetes végigoltatlan kutyát nem biztos, hogy hagynék kolbászolni a fressiben, utána meg felöltöztetném cuki kis ruhába és sétálnék vele végig a belvárosi flaszteron...
megvan, de megnéztem már morzsánál is. hát az az icipici szálkás cuki volt nagyon, nem tudom miért féltettétek zoétól, a fotón is látszik milyen szeretettel szagolgatta a kis popsiját, babakutyát szerintem különben sem bántana soha. volt már szerencséje több fészekaljhoz, talán még emlékszik is rá
végre egy(két) titok, amit tudok és nem fúrja az oldalamat
és mi köszönjük, hogy ismét ott lehettünk, nagyon jól éreztük magunkat - a többesszám kisbé, a gyerek miatt -, mondjuk lehetett volna kevésbé cserfes is a naptárazás közben, mert mikor elmesélte, hogy vadidegenekkel mikről beszélgetett, konkrétan szálanként állt égnek a hajam.
viszont tök büszke volt magára a kis hülye mind a hat évével és alig várja, hogy segíthessen megint. sikerült megfertőznöm
megint egy kis waltzi, főleg, mert racsnimamiék/papiék a múltkor írták, hogy majd eljön a papucskeresős idő is, hát igazagok lett, eljött :
"Waltzi jól van. Tegnapelőtt kisebb összetűzésbe keveredett Mohával a garázsba kakilás okán..., de már lezajlottak a béketárgyalások.
Továbbra is mindent lop, legfőképpen cipőket és papucsokat. Az nagyon vidám, amikor az ember kilép a házból és veszettül keresi a kerti papucsát, az egyiket, féllábon ugrálva. W. ugyanis következetes, egyet lop az enyémből, egyet valaki máséból, hogy a jóistennek se lehessen összepárosítani.
A kajára még mindig úgy veti rá magát, mint valami kisdisznó, mindent felszipkáz, ott helyben, biztos, ami biztos.
A házat megszokta, mióta felhoztuk a teraszra, egészen belakta. Van benne neki sok puha meleg cucc, úgyhogy kényelmesen éjszakázik. Nap közben néha kihúzza az egyik szivacsot a teraszra, és ott gömbölyödik össze...., aztán persze estefelé nagy kegyesen megengedi, hogy valamelyikünk visszatömködje neki.
Vidám, kedves, ragaszkodó..., nincs vele semmi gond. A kezdeti heves tombolása csillapodott, jön játszani, jön a dögönyözésért, rohangál is eleget..., de már nem úgy robban ki az udvarra, mint a veszett fene.
Hát nagyjából ennyi...
Igazából sok mindenről nem tudok beszámolni, mert "eseménytelen" békességben és nyugalomban élünk. És ebben W., úgy tűnik, teljesen megtalálta a helyét."
waltzi drágám, megfogtad te az isten lábát, de ezt szerintem már mondtam. szorítsd jó erősen, el ne engedd soha
ezer éves lábujjtörés, amit nyáron, pont mielőtt futrinkázni kezdtem rendbe hozattam. aztán meg a gyógyulási időszakban felváltva harminc kutya ugrált rajta, amitől keletkezett egy kis vérömleny, szóval nem jött rendbe - vajon miért, muhhaha most, hogy bejött a cipős időszak már zavart, mert feszített, újra meg kellett csinálni, ugrott a körmöm és kitisztították a sebet. a sebész kérdésére meg csak vonogattam a vállam, hogy hát honnan tudjam, hogy miért nem gyógyult úgy, ahogy kellett volna (most azért odafigyeltem, legalább ennyire az elején, hogy a másik lábamat tapossák a kis drágák )
szíííp egy legény és - látszik a fotón is - csóvál. estére egyébként tök jól belakták a kenneljeiket, degeszre zabálták magukat, barátságosak és, és mittudomén, de tök jó érzés, hogy itt vannak, isten hozott benneteket a futrinkában
Elküldve:
2009-11-10 15:07:13
), pár nap és megmelegszik nálad, felenged és nimfa/rozi helyett majd valamelyik macsekot választja új feleségnek ööö...persze csak lelki síkon 
