Kivéve a hányást! Szegény Anyukám velünk együtt vagy utánunk hányt, de ott volt és fogta a fejünket. Hát igen, az anyai szeretetnek nem nagyon vannak határai.
Nagyon megértelek! Nálunk Mazsola degu volt egy undok kis béka, aki folyamatosan engem harapott, ha mérges vagy flusztrált volt. Bár ilyen esetekben garantáltan 2 hétig dagadt volt az ujjam, mégis imádtam!
Viszont az ANTSZ-t nem értem! Amikor Anyut úgy megharapta Nagymama nálunk "nyaraló" kutyája, hogy a Baleseti Sebészeten kötött ki, az volt az első kérdés, hogy saját kutya-e. Miután Anyu mondta, hogy igen, kapott tetanuszt és nem kérdeztek többet. Bár ez még a 80-as években volt!
Mi is köszönjük a tegnapi napot, nagyon jól éreztük magunkat.
Joda meg külön köszöni az ajándékát, a soha el nem fogyó csontot. Tegnap este 3 órán keresztül folyamatosan rágta, aztán ma este is megkapta és rágta, csak rágta, de túl sok kárt nem tett még benne.
Krampikát én is imádom. Ott ideiglenesezett eredetileg, ahol Joda is, úgyhogy többször találkoztunk vele, néha még azt is hagyta, hogy megsimogassam.
Azért nem őt választottuk (bár gondolkoztunk rajta), mert nem bíztam benne, hogy problémamentesen kijönne a deguimmal. Ráadásul volt itthon egy olyan degum, aki egy az egyben Krampi volt (vakartatta magát, de ha már elege volt, harapott, ha hisztis volt, ideges vagy fájt valami, akkor is harapott). Úgy gondoltuk, egy harapós éppen elég itthonra. Ezt csak azért írtam le, hogy tudd, van aki imádja Krampit!
Túl gyorsan jelentél meg, a fetás dobozt nem tudta még biztonságba helyezni.
Nagyon bírom a történeteidet, mindig jó kedvem lesz tőlük. Nem akarod megírni őket? Lenne olyan szórakoztató, mint a kedvenc könyvem: Egy vadászgörény naplója.
Megértelek, én is így érzek.
Erre szombaton megkérdezték tőlem, hogy nem akarnék-e segíteni a rágcsálómentőknek azzal, hogy ha nagyon nincs hely, akkor 1-2 fiú degut befogadok néhány hétre ideiglenesbe? (Degut nehéz elhelyezni, mert nekik élettér kell, nem úgy mint a fehér egereknek, meg ők nem jönnek ki akárkivel.) Őket is kell szocializálni, ami náluk a kézhez szoktatást és a harapásról leszoktatást jelenti.
Gáborra bíztam a döntést, nálunk ő a józan ész az állatokkal kapcsolatban. De olyan szomorú szemekkel nézhettem rá, hogy azt mondta, nagyon S.O.S esetben jöhetnek, ha a mieink végre összebarátkoznak és összecuccolnak.
Drukkoljatok kérlek! Nagymamám elég vacakul van (3 éve volt szívbillentyű műtéte és most ismét fullad és kb. 1 hónapja hol nagyon rosszul van, hol meg csak kicsit, de persze orvosnak nem szólt volna ). A cukra és a veséje sem könnyíti a helyzetet. :(
Anyukám bement vele a sürgősségire, ami nagyon nem olyan, mint a Vészhelyzetben. :(
1/2 6 óta vizsgálják, 1/4 7-kor vitték el mellkasröntgenre, aztán talán neurológia és kardiológia...
Nagyon remélem, hogy rájönnek, mitől van rosszul és talpra tudják állítani.
Joda tényleg nagyon rendes, ha 11-ig nem kelnénk fel, addig aludna ő is. Bár újabban éjszakánként 1x felkelt minket, hogy akkor most visszajött a nappaliból és jönne fel az ágyra, tegyük fel. Sosem jöhetett fel, így nem is értjük ezt a próbálkozást.
Most éjszaka viszont Némó (degu) ébresztett minket többször is. Tegnap bővült a család 2 aprósággal, akiket Némó egész este némán és döbbenten figyelt. Hajnalra aztán kitört belőle a méltatlankodás, úgyhogy 3-kor és 1/2 6-kor is ébresztett minket. Pedig mondtam neki, hogy lehetne több esze és toleranciája így 4 és fél évesen! Szegény apróságok, most hagyták ott a mamájukat és minden hiszti-rohamra elbújnak a házikóba. De nagyon tündériek, folyamatosan dumálnak, be nem áll a szájuk.
Sok tekintetben tényleg hasonlítanak egymáshoz. Az utcán ugyanis Joda sem fél a légytől és a zümmögő rovaroktól, csak a lakásban!
A zacskó viszont nálunk sosem volt mumus, hiszen a zörgős zacsiból kaja jön!
A huzattól a szüleim kutyája félt, de erre csak hosszú évek alatt jöttünk rá. Persze, hiszen éjszaka csak én hagytam nyitva a szobám ajtaját, hogy Jenny be tudjon jönni, ha valami gond van. Nyaranta nem egyszer ébredtem arra, hogy a huszonsok kilós, vastagbundás kutya rajtam landolt és iszonyatosan pánikolósan lihegett a fülembe. Én meg keltem fel, vettem a ruhámat és mentem le vele, mert azt hittem, pisilnie kell. Aztán egyszercsak megvilágosodtunk! Így már csak az ablakot kellett becsuknom egy-egy éjszakai landolás után.
A képeken látható két kutyusnak szeretnék mielőbb gazdát találni.
Ők az utcánkban teleltek ki egy használaton kívüli gépjármű alatt. Mivel már túl sok lakónak szemet szúr jelenlétük nem szeretném, ha az Illatos útra kerülnének.
A fekete félénk, de barátkozó fiú. A német juhász keverék (egy hajszál masztif beütéssel) nagyon barátságos. Fiatal szuka, most fog először tüzelni, ami már akár februárban várható. Mivel együtt mozognak nagyon sürgősen gazdához kellene juttatni őket mielőtt még számítani lehet kiskutyákra.
Kérem közreműködéseteket, hogy segíteni tudjak rajtuk.
Várom állatmenhelyek jelentkezését is.
Köszönettel: Császár Ilona
Budapest
06-30/30-70-790
Jodánál két dologra tippeltünk:
1. Nyúlketreces, szaporítós kutya volt, így nem tudott védekezni a legyek ellen, amik csipkedhették.
2. Mivel a gyufa sercenése és a légy zümmögése elég hasonló, talán égő gyufával ijesztgették.
Ha a kisebbik kutyád befogadott, ezek nála is előfordulhatnak. Ha Nálad volt baba is, akkor nincs tippem.
A darazsakkal és méhekkel hogy áll? Joda azoktól cseppet sem fél, sőt néha meg akarja őket enni. Tiszta gyagya!
Szucsi, a japán hölgyedről eszembe jutott egy megható történet, ami a környékünkön terjed egy idősebb japán házaspárról.
A párnak van egy ősöreg mopsza, aki már járni sem nagyon tud, vak is és talán még süketecske is. A pár minden nap, amikor jó idő van fogja a kutyust és egy babakocsiban megsétáltatja (elég meredeken lejtős utcák vannak itt, úgyhogy már ez is szép teljesítmény). A kocsi egy fekvő babakocsi és a kutyát direkt úgy rakják be, hogy kilásson, kiszagolhasson az elején, de ki ne eshessen.
Ősszel mi is találkoztunk velük. Joda annyira aranyosan érdeklődött, hogy kivették a kocsiból a kutyust és megmutattuk őket egymásnak. De a legmeghatóbb az volt, ahogy a férfi megfogta és kivette a kutyát, és ahogy beszélt róla: minden szavából és mozdulatából sütött a szeretet.
Nekik ez a kisöreg nem egy kutya, hanem egy családtag.
Szilvikének és persze a többi kutyának is ilyen gazdit kívánok.
Nagyon off:
Nem tudtok véletlenül Budapesten (esetleg a 12. kerületben) jó közös képviselőt, vagy közös képviseletet vállaló céget?
Nagyon gyorsan le kellene váltani a mienket, aki egy katasztrófa!
Azt szoktam mondani rá, hogy egy angyal bőrbe bújt kisördög. Ha akar valami, fáradt, vagy meg van szeppenve (pl. vendégek jönnek, vagy vendégségbe megyünk), akkor szokott ilyen tündérien ártatlan képet vágni.
Egyéb esetekben meg nagyon terrier! Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő akarja, akkor megsértődik, hisztizik, toporzékol vagy csak szimplán beszól. Kutyasuliban mondták is róla a kiképzők, hogy nagyon domináns kis kan ez az ártatlanság! Máskor viszont kis rettegőgép (pl. gyufasercenéstől, betévedő légytől, kerítés mögötti kutyáktól, stb.). Meg persze szörnyen féltékeny. Én ne foglalkozzak a deguimmal, más kutyákkal vagy gyerekekkel, de ha egy mód van rá, a férjemmel sem. Különben is, minek nekem pasi, mikor itt van Ő is?!
Lehet, hogy mazochista vagyok, de annak tükrében, ahonnan indultunk, boldog vagyok, hogy ilyen lett.
Elküldve:
2011-01-25 12:37:39
). A cukra és a veséje sem könnyíti a helyzetet. :(
