Szia Meggyes!

No szóval Csusza-Bogi jól elvan, a vártnál jóval erősebb, ami igen jól jön, mert napszámban dolgozom a hegyekben egy fakitermelésen, és (némi ostorozás után) a hátára kötött több tonnás farönköket elhúzza nekem az erdészházhoz, így aztán több pénzt keresek. Enni nem nagyon adok neki, mert kell a kocsmára, aztán ha hazatántorgok, kikötöm a szakadó esőben az udvarra, én meg telezabálom magam. Minden nap ugyanez megy :-)

Még viccnek is rossz!!
Imádjuk a kis hülyét, már megy a farkcsóvi, ki-be járkál a kert és a ház között, néha éjjel morog a kinti zajokra, és rengeteget eszik. Tudja, hogy biztonságban van, tudja, hogy nagyon szeretjük, persze azért lassú folyamat lesz a feloldódása, kézből még nem vesz el semmit, néha magába fordul...szegényke...Nem volt könnyű élete.

Próbáljuk vele elfeledtetni, nem nyaggatva de sokszor simogatva és persze kapott egy csomó játékot, kullancs és bolha elleni cseppeket, hámot és másik pórázt (egy kutyás bolt az kész rablóbanda), szárított csontot, megvettük neki a legjobb kajákat meg az Isten tudja mit még. Szóval kicsit el van kényeztetve de most úgy gondoltuk ez kijár neki, legyen bizalma, önbizalma, és ami a legfontosabb, hogy érezze: nálunk biztonságban van és lesz amíg csak él, amíg csak élünk. A szívünkbe zárta magát attól kezdve, hogy megláttuk, és a szívünkben is marad, bármi lesz is! Ő is kezdi sejteni :-)

Egyenlőre nem próbálkozunk a pórázzal, még nagyon-nagyon korai, tuti, hogy rögtön lefeküdne, stresszbe esne szegény, kétségbe esve forgatná a szemeit, és vége lenne az eddig elért bizalomnak felénk, mert megint azt hinné, hogy elvisszük valahova, valami idegen helyre. Szóval nem, majd akkor ha érzem, hogy virgonc és magától odajön hozzánk örömmel és bizalommal. Dolgozunk ezen de nagyon finoman és óvatosan lehet csak, és persze ivartalanítva is lesz de az sem most, majd kb. egy-két hónap múlva, egyenlőre csak és csakis az számít, hogy a lelke rendbejöjjön egy kicsit. Minden mást aztán. Kitaláltuk azt is, hogy , hogyan szerettetjük meg vele az autót (ugye azzal, hoztuk el, nem jó emlék), szóval törődünk vele, és nem nyaggatjuk agyon.

Csütörtöktől már dolgozom megint, elég stresszes egy meló, ingatlanberuházó cég, rengeteg időt vesz el, néha hétvégén is, de az Annamari vele lesz, meg persze én is mindig ahogy csak tudok. Imádom ezt a kis blökit, és baromira rossz érzés tudni azt, hogy rengeteg hozzá hasonló kutyus szenved az utcán, sintértelepen vagy a barom gazdájánál!!