Most meg eszem a gesztenyéskiflit, és a porcukor rárgadt a sebemre.

Mai napon szegény háromlábú kismakka birtokba vette a konyhapultot. Mivel a széken ülök, közelebb van hozzá a támla, innen ugrott fel, és ide is ugrott vissza! Amikor elvettem, akkor meg félig lemászva ugrott le. Spricni 3x nem érdekelte,majd a 4. után befeküdt az ölembe fél órára dorombolni. :D Megzabálom…

Pedig de jó kutya

Kedves Mami!

El sem tudod képzelni, mennyi minden történt velem az elmúlt héten a Jószagú Helyen. Megismerkedtem már mindennel, de csak szigorúan a kerítésen belül, mert kint ugyan sok érdekes szag, és hang van, valahogy érzem, hogy jobb nekem itt BENT. Az Öreg ugyanis mesélt az egyik nap, és megtudtam, hogy nagyon – nagyon régen, amikor meghalt a gazdija, aki nagyon szerette őt, annyira, hogy bent alhatott a HÁZBAN, és kapott tőle mindig tejeskávét (azt ismerem én is), meg sósmogyorót (azt nem ismerem), akkor belőle KÓBOR KUTYA lett. Először azt hittem, az nem is olyan rossz, hiszen akkor kedvére futkározhatott, ahol csak akart, és mindent megszaglászhatott, de aztán megértettem, hogy az ROSSZ. Ha a kutya KÓBOR, akkor nincs Falka, nincs rendszeresen ennivaló, nincs simogató kéz, és muszáj menni, mindig menni, mert a kóbor kutyát elzavarják…. Sok szomorú dolgot mesélt az Öreg. Arról, hogy sokat fázott, és egyszer egy ROSSZ EMBER meg is verte, annyira, hogy eltört a lába, és nagyon sokáig fájt neki, mielőtt meggyógyult volna. Amikor egy napon valaki étellel kínálta, inkább elfutott, annyira nem bízott az emberekben, pedig már borzasztóan éhes volt. Éhesnek lenni nagyon rossz dolgog, Mami, azt még én is tudom….. De aztán az a valaki minden nap ételt kínált neki az utcán, és beszélt is hozzá, és a hangja JÓ volt. De félt, annyira félt, hogy újra bántják, hogy csak elszaladt az étellel, pedig annyira szeretett volna újra Falkát, meleg otthont!
Többet nem mesélt, nem szívesen emlékezett vissza, én pedig megértettem, hogy itt bent BIZTONSÁGOS.
Az egyetlen rossz dolog az elmúlt napoban az eső volt. Azt már pici koromban is nagyon nem szerettem! Most pedig nagyon –nagyon esett, a szél is fújt, és teljesen átázott a bundám. Az Öreg bent feküdt az egyik olyan sötét helyen, amitől féltem, mert nem tudom, mi van benne, és mi történik, ha nem tudok belőle többet kijönni?!
Én a lábtörlőn feküdtem, és már éppen nyafogni, meg sírdogálni kezdtem volna, amikor az Öreg kinézett rám.
- Miért nem fekszik be a házába? Mi maga, Dülledtszemű? Nem. Nahát, kérem. Csak a kuruttyok szeretik az esőt. De maga tudja…..
Azzal befordult a sötétbe, még az egyik piros színű takarót is odatúrta a bejárat elé, csak a háta tetejét láttam onnan.
A Sötét Hely….. jó, jó, érzem benne a régi Falka szagát, és az ittenieket is, de mégis……
Nagyon féltem, Mami, de a szél behozta az esőt a vackomra, és azt sem szerettem. Képzeld, összeszedtem minden bátorságomat, és nagyon óvatosan, ugrásra készen, ha menekülni kellene, bementem a Sötétbe.
Mami, az a hely nagyon jó!! Csupa-csupa meleg takaró, puha, védett, és én is úgy csináltam, mint az Öreg, megágyaztam, és csak a nózim látszott ki belőle. Tehát ez az én HÁZAM. Ezt aztán jól megjegyeztem, és azóta sokat vagyok benne.
Tanultam még mást is. Az Öreg sokszor felszalad a kapuhoz, és megugatja azokat, akik arra járnak. Sokszor vele futottam, és ugattam is kicsit, de nem igazán értettem, mikor kell ugatni. Nagyon kényelmetlen volt, és zavaromban csak ültem, míg végül megkérdeztem az Öreget.
- Kérem szépen….. most miért ugatunk? Ugatott a Falka is, ahol régen laktam, de ott sem mindig értettem….
Az öreg már ment volna lefelé a lépcsőn, onnan fordította felém a fejét.
- Csak figyeljen. A IDEGENEK néha rosszak. Sárszínűek, sárszagúak: ezt még sötétben is észreveszi, nem kell feltétlenül a szemével látnia. Majd megtanulja. Távol kell tartanunk őket Tőlük – intett a HÁZ felé a fejével. Most már ők a Falka.
Úgyhogy eldöntöttem, hogy nagyon jó kutya leszek, és megvédem az Új Falkát. Szeretem őket: kaptam tőlük Kötélcicababát, meg Kötélrágcsajátékot, már be is vittem őket a házacskámba.
Megyek is, játszom egy kicsit velük.

Ölel

Bambi a Csigaházból

Szia!
Küldök pár nem túl jó minőségű képet:) Elég nehéz őkelmét fotózni, mert amint leguggolok hozzá, rögtön képen akar nyalni. Töfivel már össze is bújnak alváskor és a cica is megtűri már húsz centis távolságra, bár ő még azért folyamatosan gyanakodva pillant Balettra. Balett egyébként egy tünemény, teli rajongással, szertettel és nagyon okos. Már őrmesterkedik is, tegnap megugatta a gonosz postást, úgyhogy reménykedek, hogy már sejti, hogy nálunk is marad és most már mindig itt fog lakni. A hétvégén beköszöntő napos idő is láthatólag tetszett neki, sokat voltunk kint a kertben, s nem kéredzkedett vissza, egy darabig még napozott is. A maradék csomókat a szakállából kivágtuk, zokszó nélkül tűrte. Egyébként úgy néz ki, hogy ő lesz a domináns kutya, bár a hierarchiakérdések Töfit szemmel láthatólag eddig is hidegen hagyták:)
Réka