Szemelvények Bambi naplójából


Süt a nap, mami, végre süt a nap! Nagyon szeretek a házacskám, vagy az ajtó előtt heverészni a napfoltocskákon. Móca is, sőt, ő még hemperegni is szokott, és a fehér-fekete bundája ilyenkor majdnem olyan szép szürke lesz, mint az enyém.

Már minden olyan hideg, fehér izé eltűnt a kertből, amit az Öreg HÓnak hív, és rengeteg érdekes dolgot találni ám alatta! Jó turkálni a sok lehullott levél között, sok finom és érdekes szag van ott, de ezt sem csak én szeretem, hanem az ide járó sok Tollassnép is. Van közöttük néhány szép, nagy, kövér is. Embergazdiék etetik őket, egy ideig nem értettem, miért, de aztán rájöttem: megvárják, amíg még nagyobbak, és még kövérebbek lesznek, és megeszik őket! Ezen aztán elgondolkodtam. Minket is etenek…..

Ettől aztán napokig alig aludtam. Végül arra jutottam, hogy az Öreg is itt van már, nagyon-nagyon régóta, és eszükbe sem jutott megenni. Meg az is eszembe jutott, hogy csak Móca kedvéért tartják ilyen jól őket: ő rendszeresen lefekszik itt kint, az asztalon, és csak nézi, ahogy a sok kis tollas valamiféle csapatokban megszállja a kis házakat, amiben marékszámra van különféle apró, száraz ehetetlen izé. Megkóstoltam, ami leesett a földre, de mindig kibújt a fogam alól, de amit le tudtam nyelni, az sem ízlett. Ha ezt eszik, nekik se lehet sokkal jobb ízük, nem? Ettől kicsit megnyugodtam, de azért figyelni fogom, hogy mit csinálnak a sok, kövér, tollas husival….

Az Öreggel egészen jól tudunk együtt dolgozni, néha már annyira megbízik bennem, hogy csak én megyek fel ugatni, és védelmezni a Falkát, ő pedig úgy tesz, mintha aludna a házában. Azért én tudom, ám, hogy ilyenkor fél szemmel figyeli, hogy mit csinálok, és jól csinálom-e. Még sosem szidott meg, úgyhogy büszke lehetsz rám, mami!

Ráadásul múltkor játszottunk, együtt! Az Öreg hívott, hozta a saját Kötélkutyababáját, és dobálta, akkor én ugrándozni kezdtem….. futkároztunk, meg birkóztunk, meg úgy tettünk, mintha harapdálnánk egymást. Nagyon jó volt újra játszani, és hirtelen az Öreg sem tűnt már annyira öregnek. Amikor véletlenül felborítottam, akkor megijedtem, hogy rosszat csináltam, de ő egyáltalán nem bánta. Azóta is játszunk néha. Az egyik kedvenc játéka, hogy belefekszik a házacskámba, és úgy tesz, mintha az az övé lenne. Én ugyan annyira nem szeretem ezt a játékot, de hagyom, mert illetlenség lenne, ha megmondanám. Bambi pedig jó kutya!

Szemelvények Móca cica naplójából

Szamóca nem kívánt kommentárt fűzni az eseményekhez.

Szemelvények az Öreg naplójából

Méghogy én, játszani?! Kérem….. én egy tisztességben, szolgálatban megöregedett eb vagyok! Kijelentem, hogy soha, semmiféle játékot nem játszottam a velem dolgozó ebleánnyal! Ezt a szégyent…….!!!

Szemelvények a gazdi naplójából

Végre elolvadt a hó. De nemcsak ez jelzi a tavaszt: Szamóca vedlik, mint egy bölény, és az első napfolton meghempereg a kertben található egyetlen, aprócska, ámde annál porosabb betonfelületen, a gazdi legnagyobb örömére. Az elhaló sikolyra, miszerint „Hogy nézel ki, édes fiam?!”, pedig csak két, fülig felgörbülő szájszéllel válaszol. Konkrétan röhög rajtam. Most, hogy többet tudunk kint lenni a kertben, együtt az Aprónéppel, látszik, hogy Bambi is jól érzi magát itt. Van is mit tenni: a krókuszok, tulipánok és hóvirágok még nem bambibiztosak, úgyhogy amíg a Kedves a kis kerítéssel foglalatoskodik, Bambi is ott sertepertél nagy boldogan, és érdeklődve figyeli a madarakat. Bár már nem fagy, még minidg teszünk ki nekik ennivalót: találnak itt eleséget az apróságok (cinege, veréb, zöldike, rozsdafarkú, meggyvágó és a többiek) mellett a nagyobbak is: rigók, harkályok, a repedtfazék-hangú, hobbiból nyávogó mátyások is, de a legaranyosabb, amikor az idejáró gerlepár egyik tagja nehézkesen landol az egyik fedett kerti kiülő asztalán, letottyan a fenekére, merthát a tőkesúly az mégiscsak tőkesúly, majd nekiáll szemezgetni a külön nekik feltálalt keverékből – a párja meg addig őrt áll valamelyik faágon. Szamóca is nagyon szereti nézni őket, órákig tud kint feküdni, és nézi a Vogel TV-t. Egy ideig aggódtunk, hogy a vére esetleg madárfogásra hajtaná, de mióta megismerkedett a fácánnal, azóta a többi madár neki csak „futottak még” kategória.

A fácán mindezt csak éktelen recsegéssel szokta kommentálni, majd felrepül valamelyik fára, és onnan szórja válogatott szitkait szegény macsekra.

Drága, öreg Lelenc kétségtelenül süketül is már: néha Bambi megy csak fel megnézni, mi az a zaj a kapunál, a mi öreg kutyánk fel sem ébred. Na de amikor igen! Azt az alibi-ugatást! Ezzel együtt szépen kezdenek összeszokni: múltkor a konyhaajtó üvegén keresztül láttuk, hogy felvette a játszó-kutya „szputnyik” tartást, és hívta Bambit játszani. Ahogy elnéztük, szegény kislány először zavarba jött, de aztán aranyosan játszottak együtt, amíg fel nem borította Picurt (valljuk be, egy teli……. túltömött teniszzokninál nem túl nehéz), de amikor Picur észrevette, hogy nézzük, rögtön öregurasra váltott, és bekocogott a házába. Most a legújabb rigolyája, hogy neki Bambi háza kell, abba fekszik, ez a kis kócos manó meg nem mer megszólalni. Persze, ahogy kinyitjuk az ajtót, Picur lassított felvételhez hasonlóan kikúszik a MÁSÉBÓL, és harctéri sebet mímelve bekúszik a SAJÁTJÁBA, mintegy meghalni. Csak állja meg az ember röhögés nélkül…..

Üdvözöl mindenkit

Az Aprónép a Csigaházból