Képzeld csak, a felvonuláson Picinek én is azt mondtam párszor, nézd, ott van Bibi.. valahogy ráállt a szám, mint Picinél, akit soha nem hívtam Csibésznek..valahogy semmi Csibészes feje nincsen...MÁR.
Kicsit Anyu reinkarnációja Pengő apunak..vagy olyasmi, beszélget vele, és meglepődésemre mostanában nagyon figyel az állatorvos tanácsaira, vitaminokat vesz neki..Anyu kiviszegette Pengőt az udvarba sétálni időnként, de Apu...ehhez ismerned kellene.
A papája szeretete feledteti vele az egyéb hátrányosságokat. Mivel már 5 éve kettecskén élnek, igazából Pengő Apu vigasza és társa.
Két öregedő pasi...érzik egymás rezdüléseit, de tényleg. Csak sétálni nem hordja el Apu sajnos. Ez van.
Ma sem értem, hogy Pici egyetlen percig sem kereste Bernit. Pedig tényleg úgy volt, hogy árnyékként mindenhova követte Bernit, annyira függött tőle, hogy nem lehetett őket külön zárni sem. Sétákon ha nem látta az ő nagy Papusát, visszaszaladt és megvárta. Mégis, amikor megtörtént, semmi mást nem csinált, csak rettenetesen szenvedett, de nem járkált, nem kereste, csak feküdt...fénytelen, fájdalmas tekintettel. És még valamit...amit te is írtál...elkezdett nagyon ragaszkodni hozzánk. Csak akkor megy ki, ha valaki kimegy, ha pedig együtt vagyunk vele, ha bármelyikünk eltűnik a látószögéből, azonnal keresésre indul. Mintha félne, hogy megint valaki eltűnik. És utána a tányértól sokáig félt...etetési időben történt az egész szörnyűség... talán emlékszik rá.
Most már tudom, Ombidi is túl lesz rajta...csak piszok nehéz neki is.
Hiába, minden helyzetben mindig annak a nehéz, aki marad.
Nagyon sajnálom! Megkönnyeztem tegnap este én is.
Bernike szerintem már mindent megmutatott neki ott a Szivárvány hidon túl....és most vidáman kergetőznek Szindikével, Amykével és a többiekkel...
A kutyáknak pont úgy kell végig élni a gyászt, mint nekünk, embereknek. Nekünk ezt mondta az állatorvos akkor. Légy türelmes Ombidivel. Nekünk Picivel a legrosszabb az első hét volt.
Szinte fel sem kelt, egy helyben feküdt csak.
Rossz nézni, ahogy szenvednek ők is ilyenkor.
Mondjuk én hó nélkül is bolond vagyok. A hószörnyünk meg bedugta a fejét a hóba, nyakörvig...aztán utána ráfagyott a fejére a hó..és nagyon muris képeket vágott. Volt nála egy kis barátja kergetőzni, na...hócsatába fulladt az egész. nagyon röhejesek voltak mind a ketten.
Pici viszont tényleg megkergült az etetőért, mint a kecskék, két lábra állt és megpróbálta úgy ugrálva elérni. Feljebb kellett tenni.
Látom ők is imádják a havat.
Picivel is olyan jókat szánkóztunk fent a Mecseken! Az udvaron is nagyokat bohóckodtunk vele. Fene tudja, ln szeretem a havas telet...még ha napokig csak havat lapátoltunk is.
/ 71 
Elküldve:
2012-07-19 14:10:22
