Milyen aranyos, ahogy ül az asztalkájánál és tudományos kutatómunkát végez!
Dobozokban Gergő is beleül, imádom!
Párna király! Ha veszünk asztalt meg széket (már tervezem egy ideje), majd rendelek tőled. (Ha egyszer hazajutunk,és lesz hova tenni a romok közt.)
Ma voltunk játszóházazni. Elvileg Saciékkal, de Gargő ma kivételesen nagyot aludt délután, így Levi már kitombolta magát, mire odaértünk, és már csak köszöntünk egymásnak. De Gergő így is nagyon élvezte, úgy látom egyre jobban belejön. Nagyon tetszett neki a nagy ugrálóvár, a csúszdák és a labdás szoba is, akkorákat nevetett! És a legjobb, hogy én is végigpróbálhatom az egészet feltűnés nélkül.
A pénteki esőben leszakadt a konyha plafonja, már látszik az ég. A szobákban még mindig csöpög a plafonból a víz, valószínűleg minden cuccunk elázott a kisszobában.
A hétvégén Jászberényben voltunk mentőkutyás versenyen Gergővel, nagyon jól bírta a három napos szabadtéri programot, egész nap vigyorgott, mindenkivel dumált, jó fej volt. És nem volt egyedül, egész bölcsis-ovis csapat jött össze mentőkutyás gyerekekből, csak persze én nem fotóztam, de talán Saci hoz képeket.
Hát igen. Mivel foglalkozik? Inkább azt kérdezhetném, hogy mivel nem?
Van két alapítványunk, az egyik vakvezető kutyák képzésével foglalkozik, a másik a látássérült emberek elemi rehabilitációjával. Ez utóbbiba bele tartozik a közlekedés és tájékozódás megtanítása vakon, kutyával is (ebbe persze a kutya gondozása, tartása, egészségvédelme, tanítása, közlekedés vele), informatika, braille-írás, mindennapos tevékenységek újratanulása vakon (mosás, főzés, takarítás, bevásárlás, stb.), pszichológusi segítség a krízis feldolgozásához, segítség a munkába álláshoz, stb., stb...
Emellett van még "hobbiként" a Neptun búvárklub elnöksége, rendezvények, katasztrófavédelmi tevékenység, gyakorlatok, árvizek, stb... Ezen kívül a mentőkutyázás, mint még egy hobbi, szintén katasztrófavédelmi gyakorlatokkal, bevetésekkel, vizsgákkal. Ja, és nyáron diplomázott az ELTE-n látássérültek rehabilitációs tanára szakon, és jövőre végez a jogi karon Miskolcon. Az lesz az ötödik diplomája.
Szóval nem unatkozik.
Tető: azt hiszem, nálunk azért nem lehetett az általad említett technológiát alkalmazni, mert kellett koszorút készíteni, amihez baromira útban van a tető. És nem is ugyanolyan tető kerül vissza, mert sátortetőből nyeregtető lesz. És csak annyit tehettem, hogy vettem fóliát, amivel letakartuk a tetőt. De az már az első napon kilyukadt itt-ott, ami megmaradt, az leginkább csak arra volt jó, hogy a szél alákapjon, és tovább tépje, a maradék meg összegyűjtötte az esővizet és koncentráltan vezette be a lakásba. Az eső kezdete után tíz perccel már a szobákban is csöpögött a víz.
Nekünk jó, Tamás nehezen bírja. A mindennapi meló is annyira kimeríti, mert kettő helyett dolgozik, hogy ehhez még az építéssel kapcsolatos szervezési feladatok végképp padlóra teszik. Dolgozik 6-8 órát a kliensekkel, tanítja őket közlekedni, ez már baromi nagy koncentrációt igényel, közben meg folyamatosan dönteni kell két alapítvány és egy egyesület fontos dolgaiban, amivel telefonon meg személyesen zaklatják.
Szakik tudják, mit kell csinálni esőben. Várni, hogy mikor folyik a plafonból a víz. Utána meg festeni. Vettem fóliát a letakaráshoz, de mindenki mosolyogva mondta: Úgyis beázik! Majd amikor a konnektorból folyik a víz... És tényleg! Bár még csak a plafonból csöpögött a legutóbbi esőnél, de majd most ígérik a nagy vihart... Most még konkrétan tető nélkül van a ház már egy hónapja. És még legalább egy hétig.
Igen, anyuéknál fenntartottuk a régi szobámat, ami tulajdonképpen egy külön bejáratú lakrész, pont azért, mert gyakran van Pesten dolgunk. Én még elég könnyen nézem a jó oldalát, de szegény Tamás bent lakik a romokban. De tényleg nagyon klassz lesz, ha kész lesz. Egyelőre azért szurkolok, hogy a hétvégén ne nagyon ázzunk be!
Elküldve:
2011-10-12 21:59:23
Nem semmi! Nekünk 8 van, és 3 rágó van majdnem kint.